Így figyelj a belső hangodra adventben

Advent hagyományosan a karácsonyra, illetve az Úr eljövetelére való előkészület időszaka. Természetesen sok embernek inkább az együttlét domborodik ki az ünnepből. Azonban a legtöbben úgy vagyunk a karácsonyra hangolódással, hogy vásárolunk, kapkodunk, kétségbeesünk, hogy ez sincs meg, az sincs meg. És egyszer csak eljön karácsony, mindenki hullafáradtan odaül a karácsonyfa köré, kibontja az ajándékot, és nem hogy nem örül, hanem egyenest bosszankodik azon, amit elfelejtett. Magyarán dolgozik tovább, de már csak agyban, mert fizikálisan már képtelen rá. De hogyan halljuk meg a belső hangunkat, hogyan tudjuk úgy megélni az adventet, hogyan lehet úgy felkészülni a karácsonyra – felekezettől, meggyőződéstől függetlenül –, hogy arra később ne rossz szájízzel gondoljunk vissza.

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a fent említett „segítség” csak akkor működik, ha valóban van a lelkünkben igény az advent és a karácsony megélésére.

Alapvetően az advent az adventus domini (az Úr eljövetele) kifejezésből származik, amely az idők során lerövidült, így alakult ki a ma is használatos kifejezés. A szóban mindenképpen benne van a várakozás. De mi is a várakozás? Miért jó várakozni? Első nekifutásra talán felesleges dolognak tűnhet, de egy sor olyan dolog van benne, amely fejlődésre serkenti a személyiségünket, vagyis önismeretünket gyarapíthatjuk vele.

A várakozás fontossága

• Fantáziánk fejlődése: banálisnak tűnhet, de amikor valami nagy dologra készülünk, akkor elképzeljük, hogy milyen lesz, ha odaérünk, mit fogunk csinálni. Elképzeljük a körülményeket, a viselkedésünket. Vagyis elképzeljük a végeredményt. Minél részletesebben képzeljük el, annál inkább fejlődik képzelőerőnk, amire természetesen az élet bármely területén szükség lehet. Aki ezt nem teszi, az tulajdonképpen nem vár. Számára az a bizonyos dolog, ami előtt áll, ugyanolyan, mint más esemény.
• Tervezési kompetenciánk fejlődése: ha valamire várunk, az azt jelenti, készülünk is rá. Megtervezzük a lépéseket, beszerzünk mindent, amire szükség van a lépések végrehajtásához. Ha nincs tervünk, akkor tulajdonképpen csak álmodozunk.
• Áldozathozatal: nagyon fontosnak tartom, hogy egy felnőtt, magát érett személynek tartott egyén képes legyen lemondani bizonyos dolgokról célja elérése érdekében.
• Komfortzónánk tágítása: az áldozathozatallal együtt jár. Segít abban, hogy minél otthonosabban mozogjunk váratlan vagy szokatlan helyzetekben.
• Vágyakozás: enélkül nem is létezik várakozás. Ha valamit elérünk az életben, akkor azt pontosan emiatt tudjuk megvalósítani. Vágy nélkül az ember olyan, mint a hullámok nélküli tenger, álló víz.

Ez a fiú nemcsak áll és vár, hanem fejben megtervezi az ugrást és a megérkezést is.

Ha már idáig eljutottál az olvasásban, kedves Olvasó, akkor gratulálok Neked! De joggal teheted fel a kérdést, hogy te nem ezért kezdted el olvasni ezt a cikket, hanem azért, hogy választ kapj arra a kérdésedre, hogyan tudnád a karácsony előtti nagy hajrában egy picit lelassítani az időt, hogy magadra tudj koncentrálni. A válaszom: a válasz már elkezdődött. A várakozás a maga minden összetevőjével együtt a személyiséged fejlődését szolgálja. Ha a fent említett pontok közül valamelyik nincs meg, akkor az már nem a várakozás kategóriája, hanem inkább a taposómalomé. A várakozás megszépíti a hétköznapokat, és az ünnepből már néhány morzsát becsempész a szürkének megélt napjaidba!

Ha nem bírsz várni

Na, jó, de mi van akkor, ha úgy érzed, képtelen vagy várni, és mindent azonnal szeretnél? És ráadásul ez az érzés megbénít, cselekvésre képtelenné, feszültté tesz. Azt hiszem, ilyenkor érdemes néhány dolgot helyre tenni magadban.

1. Önmagadért vagy. Mind az, amit teszel, önmagadért teszed. Önmagadért kelsz fel és fekszel le mindennap. Önmagadért tanulsz, dolgozol, építesz kapcsolatokat, vállalsz gyermeket, stb. És az önmagadért való levésből más is részesül, természetesen, ha te is akarod. Mondhatnád, hogy önzőség, na de ennyi önzőségre szükséged van ahhoz, hogy egyáltalán élni tudj. Szörnyen fárasztó dolog mindig másokért élni, elhiheted!
2. Nem vagy különb másoknál. Másokat is feszíthetnek ugyanezek az érzések, tehát nem vagy egyedül. Gyakran esünk abba a hibába, hogy a problémánkat akkorának érezzük, hogy másoké eltörpülnek mellette. Nem gondolom, hogy akkor a sajátunkat bagatellizálni kellene, csupán vegyük észre, mások is küszködnek hasonló problémákkal, mint mi, és ez még adott esetben jó is lehet, mert ha önállóan nem tudjuk megoldani, megkérdezhetünk olyanokat, akik már átmentek hasonló élethelyzeteken.
3. Prioritás. Érdemes egy papírt ragadnod, és megnézned, mi az, ami fontos a számodra, és mit tettél meg érte, vagy mit vagy hajlandó megtenni érte. Mi az, ami most, ebben a pillanatban fontos. Ez azért fontos, mert lehet, hogy azért nem bírsz várni, mert előbb még van egy másik igényed, amit ki kell elégítened ahhoz, hogy aztán azt a nagyobb dolgot megtehesd. Pl. szeretnél karácsonyi ajándékokat vásárolni, de nem bírod rávenni magad, hogy megtedd, legszívesebben már túl lennél rajta. Talán azért van ez, mert vagy nem találtad még ki, kinek mit szeretnél, vagy túl fáradt vagy, hogy belekezdj. Az előbbit tehát tervezés előzi meg, az utóbbi pedig azt követeli, hogy pihenj, aludd ki magad, és aztán állj neki a feladat megoldásának. De mondok egy másik példát! Házasodni szeretnél, de úgy érzed, nem neked való a házasság. Miért? Talán, mert még nem zárult le egy szakasz az életedben, vagy ahogy mondani szokták, „nem élted ki magad”.

A belső hang megtalálása adventben

Ha szkeptikusként olvasod e bejegyzést, akkor hadd adjak néhány szempontot ahhoz, hogy miért érdemes az önismereteddel foglalkoznod karácsony előtt.

1. Sokszor vagyunk úgy, hogy a karácsony olyanná válik számunkra, mintha felülnénk egy gyorsvonatra. Hipp-hopp, már január 2-a van, és azt érezzük, semmi nem történt, még csak nem is pihentünk egy percet sem. Ez igazán lehangoló tud lenni, főként, hogy 3-án így megyünk újra dolgozni.
2. A karácsony nem több, mint egy olyan nap a sok közül, amikor nem kell csinálni semmit. Valóban, ez egy olyan nap. De felteszem a kérdést, hogy jutottunk el idáig? Gyermekkorunkban hatalmas izgalommal vártuk, ma meg nem több egy semmittevős napnál. Szerintem pontosan regisztrálható minden egyes mozzanata.
3. Belefásultunk az ünnepbe. Mindig csak készülni, takarítani, vendégeket várni, ajándékok után kajtatni… Valóban, így is fel lehet fogni. Egy bibliai idézetet hadd hozzak ide Lukács evangéliumából: „Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: „Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!” Az Úr azonban így felelt neki: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”(Lk. 10, 38-42)

Ezek mind olyan esetek, amelyek miatt megéri magadra időt fordítani, különösen adventben. Ha megteszed, megtérül a magadba fektetett energiád, hiszen javíthatsz életminőségeden, és talán abban is segít, hogy megtaláld újra az utat az ünnepléshez, hogy annak újra helye legyen az életedben! És, hogy hogyan tedd? Álljon itt néhány eszköz, amelyet MÁR MA használatba vehetsz!

ADVENTI OLVASÁS

1. Az olvasással sok minden fejleszthető, többek közt az érzelmi és értelmi intelligencia. Az önismereti tartalmú könyveknek általában nem az a célja, hogy pszichológusokat neveljenek, hanem segítsék a személyiség érését, elmélyülését. Érdemes olyan témájút keresni, amely Téged érdekel. Ehhez pontosan meg kell határoznod, mi az, amiben fejlődni szeretnél, és ahhoz választani irodalmat. Ha nem olyat választasz, ami mostani élethelyzetedben fontos, akkor abba hamar bele fogsz unni.
2. Ha nem találsz ilyen könyvet, akkor keress egy regényt, amely valamiért megragadta a figyelmed. Válassz egy szereplőt, majd igyekezz beleélni magad az ő helyzetébe. Próbáld meg cselekedeteinek, mondanivalójának motivációit felfedezni, majd vizsgáld meg, te hogy cselekednél a helyében! Aztán nézd meg, hogy van-e kapcsolódásod az ő életével. Próbálj meg egy fiktív beszélgetést kezdeményezni az általad választott szereplővel! Beszéld meg vele a te megoldásaidat! Igazán izgalmas dolog tud ez lenni, legfőképpen akkor, ha szeretsz szokatlan dolgokat kipróbálni.

ADVENTI NAPLÓÍRÁS

1. Advent 4 hétből áll. Ez alatt az idő alatt vezess egy naplót, amely a napi történéseket foglalja magában. Nem az esemény a fontos, hanem a hozzá kapcsolódó érzéseid. Írd le, hogy mit éreztél bizonyos helyzetekben, gondolkodj azon, mikor éreztél hasonlót! Mi a közös/különbség az akkori és a mostani történés között? Mi hasonlóság vagy különbözőség az akkori és a mostani reakciód között? Hogyan csinálnád legközelebb?
2. A gyakorlat változata, hogy a 4 hét alatt egy bizonyos történéssel kapcsolatban végzel önmegfigyelést.

KAPCSOLATTEREMTÉS

Érdekes lehet olyan emberrel kapcsolatba lépni, akivel eddig nem nagyon beszéltél. Mi volt ennek az oka? Ha ez megvan, próbálj kilépni a komfortzónádból, és szólítsd meg! Ha akarod, rá is készülhetsz, de a spontán megszólítás még jobb. Figyeld meg az ő reakcióját, és a magadét is! Igyekezz lebontani az addigi nézeteidet vele kapcsolatban! Nézd meg, hogy milyen érzéseid keletkeztek a beszélgetés után! Beszélj természetesen, tanúsíts érdeklődést a dolgai iránt! Ha ezt megteszed, a kapcsolatteremtés új dimenziója tárul fel előtted!

Az a jó a fent említett gyakorlatokban, hogy bármikor elvégezhetők. Karácsony előtt természetesen különösen hasznosak, ha az ember meg akarja találni a nagy készülődés közepette a belső békét.

Azt kívánom Neked, kedves Olvasó, hogy legyen lehetőséged megragadni adventben az összes pillanatot, amikor magaddal törődhetsz! A válassz a gyakorlatok közül, és kezdd el még ma! Meglátod, más színben fogod látni önmagad, másokat és az ünnepet is!

Jó ráhangolódást kívánok a karácsonyra! Ha pedig szeretnél még mélyülni önismeretben, iratkozz fel hírlevelemre!