„Te azért lettél olyan, amilyen lettél, mert ő olyan volt, amilyen volt.” – avagy miért nem járható út a bántalmazó apával való együttérzés

Blog

Lehet-e gyógyulni egy bántalmazó apával való kapcsolatból? Mit tudok tenni azért, hogy a vele való kapcsolatban megélt érzések ne uralják az életem? Rettentően rányomja a bélyegét egy férfi életére a bántalmazó apa. Annál is inkább, mert ez meg fog látszani a kapcsolatain. Ha nem tud az apai mintától elhatárolódni, vagyis nem hozza tudatos szintre az apai működés rá tett hatását, akkor ugyanazt folytatja majd például a párjával vagy a gyerekével való kapcsolatban. A minap találkoztam egy videóval, amelyben szerintem számos kijelentés van ezzel a témával kapcsolatban, amely károsan hathat a videót nézőre. A videó itt érhető el.

Ezeket a kijelentések hangzottak el a videóban.

  1. „Te azért lettél olyan, amilyen lettél, mert ő olyan volt, amilyen volt.”

Tehát, ha te segíteni akarsz másokon, ha folyton az igazságot keresed, az neki köszönhető. Az állítás sántít, mert te az ő ellenében lettél ilyen, nem pedig azért, mert láttad valakitől, hogy segíteni jó. Tehát van benne egy feszültség, amelyet fenntart az apáddal való rosszul funkcionáló kapcsolat.

2. „Gondoljunk bele, milyen lehetett az ő élete.”

Én nem gondolom, hogy az empátia segít ilyenkor. A bántalmazó apa ugyanis olyan mély sebet üt a gyermeke lelkén, hogy szinte kizárt, hogy empatikus tudjon lenni vele. Talán akkor lehet erre némi esély, ha a szülő beismeri tetteit, és bocsánatot kér – bár tudja, hogy a tettei súlyához képest nem elegendő a bocsánatkérés.

3. „A pszichoterápia nem segít. Egy dal vagy mondat viszont lehet sorsfordító.”

Azt gondolom, hogy ez maximum arra elég, hogy elindítson egy gondolatot bennünk, hogy mennyire rossz úton járunk. A függőségünkből azonban nem gyógyít ki, depresszióból vagy más hangulatzavarból. A pszichoterápiát azonban erre találták ki.

4. „Ha bántalmazó apát öregségében szimpátiával kísérünk – de nem az a lényeg, hogy megváltoztassuk –, akkor az számunkra gyógyító lehet.”

A gyógyuláshoz nem elég az szimpátia. (Itt ráadásul van egy fogalmi zavar: a szimpátia azt jelenti, hogy van a másikban valami, ami tetszik nekünk. Az empátia azonban beleérző képességet jelent.) Sőt, kimondottan káros. A bántalmazó kapcsolatokban a bántalmazott gyakran hibáztatja saját magát, és úgy érzi, megérdemli a verést, hiszen ő váltotta ki bántalmazója dühét.

Amikor bántalmazás történik egy családban – akár „csak” verbálisan, akár fizikálisan –, mindenképpen terápiáért kiált. Ez onnantól kezdve, hogy elszenvedtük, nemcsak a mi ügyünk, hanem a környezetünkben lévőké, és a jövőben kialakított kapcsolatok ügye is. Addig ugyanis, amíg a traumánkat nem dolgozzuk fel, tudattalanul is vihetjük tovább azokat a mintákat – persze nem mindent, mert van, ami annyira látványos a bántalmazott számára, hogy semmi esetre sem viszi tovább –, amelyeket nehéz örökségként kaptunk. És erre nincs „házi praktika”. Terápiában kell feldolgozni, mert ebben az esetben nem elég, egy családtaggal való beszélgetés.

A bántalmazásnak különböző szintjei vannak. Van, amelyhez elég a mentálhigiénés segítő beszélgetés, de van az a szint (rendszeres fizikai bántalmazás, szexuális erőszak), amely kizárólag terápiában gyógyítható.

Ha Te úgy érzed, hogy foglalkoznál a témáddal, keress bizalommal! Az első beszélgetés mindenképpen eldönti, hogy szükséges-e másik szakember bevonása vagy nem.

Olvasd el ezeket is!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .