Sokszor halljuk barátainktól vagy családtagjainktól, hogy új életet kell kezdeniük egy nagy horderejű esemény után. Bevallom őszintén, én is kezdtem már újra. Sokszor. És mindig valami jobbat vártam és várok az újrakezdéstől. Mindig az volt a nehéz, hogy nem tudtam, merre felé tartsak. És mindig akkor jutottam el az újrakezdésig, amikor már nagyon sajgott a lelkem és testi tüneteim voltak. Amikor azt éreztem, hogy kezdek eltávolodni önmagamtól, attól a valakitől, aki egyébként vagyok. Benne lenni egy helyzetben, szenvedni, és kimondani, hogy most kell egy radikális lépés, mert különben rámegy az egészségem, a legnehezebb dolog, amit el tudok képzelni. De vajon mi kell ahhoz, hogy vegyük a bátorságot a radikális lépéshez?
Vágykép
Azt gondolom, hogy a radikális lépést meg kell előzze egy vágykép, amely felé szeretnék tartani. Nagyon szerencsés, ha a vágyképet egész pontosan meg tudom határozni. Hol leszek? Mit fogok csinálni? Kik lesznek körülöttem? Mit adok fel, amellyel valami nagyobbat nyerek?
De már az is jó, ha tudom, hogy ez így nem jó, és változtatni szükséges, mert rövidtávon történhet olyan dolog, amely negatívan befolyásolja az életem.
Akarat
Ha megvan a vágyképem, akkor az azt jelenti, hogy van már némi akaraterőm. Erőt meríthetek a vágyképből. Lehet, hogy annyira pici, mint egy gombostűfej, de van. Végig kell gondolnom, hogy meddig bírom ezt, mi lesz az a pont, amikor ki kell törnöm. Mit vállalok, mi lesz a következménye, ha megteszem azt a radikális lépést. És valaki sérülni fog, az biztos.
Cselekvés
Amikor meghozom a döntést a vágyképem szerint, akkor magam mellett döntök, mert tudom, mi a következménye annak, ha nem teszem meg. Némiképp önzőségnek tűnik. Ugyanakkor a radikális lépésemnek jelzésértéke van a másik számára. Vagy változtatás lesz, vagy teljesen más irány. Persze az is egy jó kérdés, hogy miért kell eljutni idáig, és miért nem adok abban a pillanatban visszajelzést a másiknak, amikor az történik, ami elviselhetetlen a számomra.
Valódi szempontváltás (?)
Ha már szempontot akarok váltani, akkor az olyan legyen, amely előreviszi az életem. Azt például nem tartom szempontváltásnak, ha valaki válás után úgy dönt, hogy többet nem házasodik vagy nem lép párkapcsolatba, mert „minden férfi/nő hűtlen„. Persze, az első csalódottságában az ember képes a végletekbe merülni, de ha ez a gondolkodás tartós, akkor már érdemes gyanakodni, hogy nem valami mélyebb sebződésről van-e szó.
Az én sorsfordító szempontváltásom
De hogy ne tűnjek levegőbe beszélőnek, leírok egy példát a szempontváltásra az életemből. Egy hetes voltam, amikor édesanyám meghalt. Kb. 30 éves voltam, amikor testközelbe érkezett, hogy mennyire hiányzik. Korábban is éreztem, de akkor még nem volt annyira tudatos. Viszont emlékszem egy momentumra az életemből. 16 éves lehettem, amikor azon kezdtem el gondolkozni, hogy mit jelent az életemben anyám halála. Mit tudnék ebből profitálni. A kérdés pedig abból a kérdésből fakadt, hogy miért kellett meghalnia 26 évesen. És miközben a választ kerestem, a szenzoraim jobban kinyíltak és empátiám megnövekedett azok irányába, akik hasonló cipőben járnak, mint én.
Nagyon egyszerű lenne azt mondani, hogy akkor a szempontváltás azt jelenti, hogy keressük a rosszban a jót. Ez így túl általános. Viszont, ha konkrét kérdést fogalmazunk meg magunk felé, akkor az már előremutatóbb, mint ahogy a fent említett példa is mutatja.
Hogy a szempontváltást még jobban érzékeltessem, Maslow piramisát hozom ide. Alighanem saját tapasztalatból alkotta ezt a rendszert.
Maslow szempontváltása
Abraham Maslow élete is bizonyítja azt, amiről ez a piramis szól. Ugyanis a Kijevből Amerikába vándorolt család legelső sarjára – s a többi gyermekre a családban – komoly nyomás nehezedett. A szülők jobb sorsot akartak nekik, ezért nagyon keményen a tanulásra ösztönözték őket. Abraham pedig ahelyett, hogy összeroppant volna e súly alatt, elkezdett tanulni, és nagyon sikeres pszichológus lett. Lázadozhatott volna és nyalogathatta volna a sebeit, hogy el kellett jönnie a megszokott környezetéből és még a szülei is hajtják, hogy tanuljon, de nem ezt tette. És hogy jelenik meg a Maslow-piramison a szempontváltás? Így.
Az alsó négy szintet a HIÁNYMOTIVÁLT ÉLET címszóval lehetne összefoglalni. Ez azt jelenti, hogy az embernek vannak bizonyos hiányai, amelyeket valószínűleg nem, vagy kevéssé fog tudni betölteni, ha egész életében törekszik rá, akkor sem. Viszont a hiányokra lehetőségekként is lehet gondolni. A lehetőség pedig elsősorban a tanulásban rejlik. Nem feltétlenül az iskolapadban eltöltött időre gondolok, mert attól még nem feltétlenül lesz valaki tájékozott vagy tapasztalt. Amikor lehetőségként tekintek a hiányaimra, onnantól NÖVEKEDÉSMOTIVÁLT ÉLET-et fogok élni. Vagyis már nemcsak a hiányaimat akarom betölteni, és folyamatosan a múltban élek, hanem a hiányaim egyszer s mindenkorra az erőforrásaim lehetnek, és ezzel a jövő felé tekintek.
Összegzés
Mindig lesznek az életünkben nehéz helyzetek, amelyeket többé-kevésbé tudatosan kell kezelnünk, mert egy idő után átvehetik a vezetést az életünk felett. Nagyon üdvös, ha ilyenkor elkezdünk kérdéseket feltenni magunknak, és nem feltétlenül kell megválaszolnunk, de legalább elindítják bennünk a gondolkodást. Például nagyon fontos kérdés lehet ilyenkor, hogy mire koncentráltunk eddig, és mire fogunk ezután.
És így nőhet a romokon virág…
Amikor úgy érzed, hogy segítségre van szükséged, keress bizalommal!
