Élet a bántalmazó szülők után

Blog, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , , ,

Mit tegyél, ha bántalmazó szülők voltak a felmenőid? Fontos tudnod, hogy ez a bejegyzés azoknak szól, akik már kiléptek az ilyen típusú szülőkkel való együttélésből, és csak időnként találkoznak vagy beszélnek. Ha már te sem élsz együtt életvitelszerűen a szüleiddel, akkor érdemes tovább olvasnod. Tudom, hogy ez egy borzasztóan érzékeny téma, és az emberek általában titkolják, vagy legalábbis nem beszélnek róla, hiszen mély sebeket hordoznak, amelyek minden találkozáskor vagy beszélgetéskor lüktetni kezdhetnek. A bejegyzésem célja, hogy segítséget nyújtsak a bántalmazó háttérrel rendelkező felnőtt embereknek a szüleikkel való kapcsolatuk megértésében és alakításában, a saját jóllétük szem előtt tartásával. Hangsúlyozom, hogy nincs egyedüli üdvözítő út, minden ember más, és mások lesznek a megoldások. Amikről írni fogok, azok általánosságban véve segíthetnek, de már az elején szeretném leszögezni, hogy elengedhetetlenül fontos együttérezned saját magaddal.

Felismerem, hogy bántalmazott vagyok

Az első lépés mindig a felismerésből fakad. Vannak, akik évtizedekre elfojtják magukban, és azt mondják, hogy tökéletes gyerekkoruk volt. Azt az apróságot pedig „elfelejtik”, hogy legapróbb a hibáért is verést kaptak, amit úgy kereteztek át, hogy megérdemelték, mert tényleg nem jól csináltak valamit. A kérdés, hogy hogyan ismerhető fel, hogy bántalmazott vagy? Például úgy, hogy a kapcsolataidban rendre olyat választasz, aki valamelyik szülőd viselkedésére emlékeztet. Egy bántalmazó apa esetén egy olyan férfit, aki maga is bántalmazó. Vagy elhanyagoló anya esetén egy olyan nőt, aki azért van veled, mert sok pénzed van, vagy mert érzelmileg kihasználható vagy, de cserébe nem ad semmit.

Bántalmazó szülők utóda: áldozat vagy túlélő?

Amikor az ember kilép egy bántalmazó kapcsolatból – legyen az párkapcsolati vagy szülőkkel való kapcsolat – akkor el kell döntenie, hogy hogyan tekint saját magára. Mondhatja azt, hogy a bántalmazás milyen hatással van rá, és hogy ezen a helyzeten nem tud változtatni. Valóban, ha nem kérünk segítséget az önbizalmunk újraépítéséhez, a fájdalmaink feldolgozásához, akkor valóban áldozatok vagyunk. A körülmények, a traumáink és az érzéseink áldozatai.

De dönthetünk úgy is, hogy nem áldozatok leszünk, hanem túlélők. A túlélők pedig az élet mellett döntenek. Ez sok tudatosságot és felismerést jelent, amihez rendszerint kell egy külső segítő személy is, aki edukál (rávilágít a családodban működő dinamikákra, a szerepekre, amelyeket betöltöttél azért, hogy valahogy túléld ezeket az éveket. Szóval amikor ezeket a szerepeket töltötted be, már a túlélés mellett döntöttél! Csak akkor ez nem volt tudatos. Most viszont kimondhatod magadnak, hogy Te az életet választod, és elkezdesz találkozni azzal, aki igazából vagy.

Lojalitás válság

Az a nehéz a bántalmazó vagy elhanyagoló családban felnövő gyermeknek, hogy nehéz eldöntenie, hogy kihez legyen lojális, kinek fogadjon „hűséget”. Egyrészről szereti a szüleit, és nem akarja elveszíteni a szeretetüket, másrészről pedig szeretne gyermekként létezni, de úgy kell viselkednie, hogy a lehető legkevesebb problémát okozza az elhanyagoló szüleinek, akiknek amúgy sincs kapacitása vele foglalkozni. Ezért a fókusz a gyermekről áttevődik a szülőkre, akiknek a problémái állandóan középpontban vannak, és a gyerek pedig vagy „villámhárító”, vagy „békítő”, vagy egészen egyszerűen „tárgyként” kezelik. Vagyis csak akkor szeretik, amikor nekik jó. A szülőknek ez a magatartása pedig a saját feldolgozatlan traumáiból, érzelmi éretlenségéből fakadnak.

Határhúzás

A határhúzás mindig együtt jár a döbbenettel. Határt húzni ugyanis annyit jelent, hogy magadat választod, és nem hagyod magad kihasználni. Ők ugyanis visszakövetelik a régi énedet, amikor kihasználható voltál. „Le lehetett húzni” néhány tízezer forinttal, bevásárlással, mert nekik már nincs miből, és még lehetne sorolni az ilyen helyzeteket. Fontos, hogy néha lesznek visszaesések, de ha a legtöbb esetben tartod a határaid, akkor meg fogod tudni, kik azok, akik támogatnak téged, és kik azok, akik nem.

Hogyan viszonyuljak hozzájuk?

1️⃣ A kapcsolat megszakítása

Abszolút érvényes a szülőkkel való kapcsolatokban is az a gondolat, hogyha egy kapcsolat nem épít téged, akkor azt építsd le. Ahhoz túl rövid az élet, hogy olyanokkal töltsd meg, akik nem fogadnak el téged úgy, ahogy vagy. Amennyiben ezt az utat választod, akkor egy darabig kísérhetnek kellemetlen érzések. Ugyanakkor hosszabb távon megtapasztalhatod, milyen érzés, amikor olyanok vesznek körül, akiknek fontos vagy, akik társaságában nem kell olyan szerepeket felvenned, amelyek a túlélésed szolgálják.

2️⃣ A kapcsolat korlátozása

Ha az belefér neked, akkor érdemes azt az opciót választani, hogy a felületes érintkezésre szorítkozol. Heti/kétheti/havi informálódás, hogy vannak, Ezzel megvéded magad attól az attitűdtől, amelyet a szüleid képviselnek.

3️⃣ Megbocsátás

Ez az opció akkor lehetséges, amikor már van némi belátásuk arra, hogy amit veled tettek, azt nem kellett volna. A tapasztalat azt mutatja, hogy a belátás nagyon részlegesen szokott megtörténni, egyrészt azért, mert nagyon kicsi az önreflexiós képességük, másrészt pedig az idősebb generáció más környezetben és társadalmi miliőben nevelkedett, amelyben sok minden elfogadható volt, szemben a mostani társadalmi légkörrel. A megbocsátás viszont a saját lelki békéd miatt fontos, de nem jelenti azt, hogy elfelejted a sérelmeket, csak elindultál a felépülés útján és megtanultál a sebeiddel együttélni.

Bárhogy is legyen, szurkolok neked, hogy elindulhass, és ha nehezen megy, vagy megtámogatásra van szükséged, foglalj hozzám időpontot! És ne feledd: minden a te döntésed, csak élj a döntés lehetőségével!

Fotó: pexels

A szülőkről való leválás

Blog, Segítő beszélgetés, , , ,

A szülőkről való leválás egy komplex, életszakaszokon átívelő folyamat, és számos oka lehet annak, ha ez felnőttkorban sem következik be teljes mértékben. A traumás kötődés fogalma pedig kulcsfontosságú lehet ezen okok megértésében. Azért írok most erről, mert múlt alkalommal a randizásról írtam, és arról, hogy milyen kérdéseket érdemes feltenni, az első randin. A bejegyzést itt olvashatod el, ha lemaradtál róla. Néhány lehetséges okot fogok felsorolni, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy valaki felnőttként sem tud leválni a szüleiről, különös tekintettel a traumás kötődésre.

A szülőkről való leválás egyik oka: az egészséges kötődés hiánya a korai években

Ha gyermekkorban a szülők nem tudtak biztonságot és megbízható támaszt nyújtani a gyermek számára, akkor felnőtt korára sérül a kötődése. A sérült kötődés tehát a szülők kiszámíthatatlan, elutasító, vagy éppen túlzottan kontrolláló viselkedéséből ered. Ha ezt tetézik az érzelmi elhanyagolással, illetve fizikai bántalmazással, akkor ezekkel olyan mély sebeket okoznak a gyermeknek, hogy sérül az önértékelése, a világba vetett bizalma.

Traumás kötödés kialakulása

Traumás kötődésről akkor beszélünk, ha a szeretet és a félelem ugyanattól a szülőtől származik. Az az anya, aki képes gondoskodást nyújtani a gyermeke felé, de ha felháborodik, akkor fizikailag bántalmazza, illetve olyan mondatokat mond, amellyel gyengíti gyermeke önértékelését, traumás kötődést alakít ki gyermekében. Ezzel tudattalanul ugyanis azt sugallja, hogy a gyerek életképtelen, és csak ő tudja, hogy mi a jó neki, és csak ő tudja megvédeni a külvilágtól.

A traumás kötődés következményei felnőttkorban úgy mutatkoznak meg, hogy továbbra is túlzottan ragaszkodnak egymáshoz szülő és gyermeke, emiatt a határokat sem tartják egymás életében, az önbizalomhiány és a függetlenségtől való félelem végigkíséri az életét, amennyiben nem kezd el dolgozni az önismeretén. A felnőtt gyermek pedig tudattalanul fogja megismételni a korai kötődési mintáit a kapcsolataiban.

Diszfunkcionalitás a családokban

Az egészségtelen kötődéshez hozzájárul, ha a családban diffúz vagy rigid határokról beszélünk. Az előbbi azt jelenti, hogy a határok teljesen átjárhatók és kiszámíthatatlanok. Vagyis soha nem lehet tudni, mikor ki jön, előfordul az is, hogy az apa egyik pillanatról a másikra kikerül a családból, és helyébe egy másik férfi lép. Ilyen diszfunkcionális családkép jelenik meg a Leharcolt oroszlánok c. filmben is, amelyben az édesanya „lepasszolja” a fiát távoli rokonoknak, és azt hazudja, hogy jogot megy tanulni egy másik városba. Közben pedig férfiakkal ismerkedik, akik kihasználják őt. Rigid határokról pedig akkor beszélünk, ha a család senkit nem enged be, ugyanakkor senki nem léphet ki. A legtöbbször otthon vannak, és mindent kontroll övez.

A fent említett esetek olyan mintákat tartalmaznak, amelyeket továbbhordozva szintén egészségtelen kapcsolatokat eredményeznek. A gyermekeknek pedig felnőve igencsak sok hátrányt jelentenek az egészséges kapcsolatok kialakításában. Emiatt sokkal több önreflexióra és tudatos jelenlétre van szükség, hogy ezeket a mintákat elkerüljék. Sok esetben külső szakember segítsége nélkül ez lehetetlen.

A következő blogbejegyzésben arról fogok írni, hogy milyen lehetőségei vannak annak, aki felfedezi ezeket a mintákat és változtatni akar rajtuk.

Ha te is úgy véled, hogy a családodban történtek ehhez hasonló dolgok, akkor foglalj hozzám időpontot!

Photo by Allec Gomes on Unsplash

A túlgondolás anatómiája

Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

Ha be akarsz csavarodni, akkor alkalmazd a túlgondolás technikáját! Feküdj le az ágyadra, végy elő egy kellően szorongással teli dolgot, és told túl az arról való gondolkodást! Remélem, kellően provokatívan fogalmaztam meg az első két mondatot. Nyilván senki nem szeretne becsavarodni, legalábbis tudatosan nem. És erre te is azt mondanád, hogy dehogyis teszed ezt! Az a nehéz ebben, hogy amíg az agyad túlpörget egy témát, már megint nem a jelenben vagy. És a túlgondolás a szorongás egyik leghatékonyabb „eszköze”, amivel sürgősen kezdeni kell valamit.

Mi a túlgondolás?

Az elméd lehorgonyoz egy gondolatnál, amely nem hagy nyugodni. Sajnos nem a pozitív gondolatoknál teszi ezt. Pedig mennyivel boldogabbak lennénk, ha inkább az örömteli eseményeket idézné fel újra és újra az elménk! Vannak, akik hajlamosak a túlgondolásra, és vannak, akik kevésbé, vagy egyáltalán nem. Alkati kérdés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tudnád feloldani. De mi mindent gondolunk túl? Nézd végig a listát, hátha magadra ismersz!

  • Valaki megkérdőjelezte a kompetenciád. (Értsd: „Te ehhez úgysem értesz!”)
  • Egy bizonyos szituációban rosszul reagáltál. (Pl. durvábban válaszoltál, mint ahogy szeretted volna.)
  • Egy bizonyos szituációban lefagytál. (A főnököddel vagy valamelyik szülőddel szemben, aki lehordott valamiért.)
  • Valamilyen megmérettetés előtt állsz, és nem érzed magad felkészültnek.
  • Azt hiszed, hogy valamilyen betegséged van, mert észre vettél magadon egy foltot.
  • Kaptál egy rossz hírt. (Pl. kórházba került egy szeretted, és nem tudod, mi fog történni ezután.)
  • Olvastál egy hírt a hírportálokon, és elindult a vezérhangya az agyadban.

Hogyan lépj túl a túlgondoláson?

Először is fontos tudnod, hogy sokkal erősebb vagy, mint gondolnád. Még a szorongásnál is. De előbb fel kell ismerned, hogy mi történik veled. Aztán hoznod kell egy döntést, hogy ezt be akarod fejezni, mert amíg agyalsz, addig értékes időt veszítesz az életedből!

Másodszor meg kell különböztetned a tényeket a gondolataidtól. Ez egy elengedhetetlen dolog. Fogj egy papírt, ne telefont (erősíti a szorongást), és írd le a lecsupaszított röviden megfogalmazható tényeket. A tény adat. Ki, hol, mikor, mit. Ezek a legfontosabb kérdések. A miért már az agyaláshoz tartozik!

Harmadszor pedig törekedned kell arra, hogy a jelenben legyél. Kezdd el mondani – hangosan vagy magadban -, hogy hol vagy. „A szobámban vagyok, a kényelmes ágyamban fekszem. A falak a kedvenc színemre vannak festve. A legkedvesebb tárgyaim vesznek körül: a párnám, a takaróm, a kedvenc könyvem…” Ezt addig csináld, amíg nem érzed azt, hogy újra az „itt és most”-ban vagy.

A túlgondolás nemcsak a szorongás egyik jellemzője, hanem a depresszióhoz is vezető út. Én abban tudlak támogatni, hogy ne juss el idáig. Amennyibben úgy érzed, hogy fontos lenne beszélned a szorongásodról, akkor foglalj időpontot hozzám!

A borítókép a pexels-ről származik.

A biztonságérzet belülről fakad

Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

A biztonságérzet egy olyasvalami, amelyet nem várhatunk másoktól, hogy megadják nekünk. Ezért problémás, ha valaki úgy választ párt, hogy „mellette biztonságban érzem magam”. Az, hogy mennyire érezzük magunkat biztonságban, sok mindentől függ, ezeket szeretném most összeszedni ebben a blogbejegyzésben.

Honnan ered a belső biztonságérzet?

Ezt a három mondatot nem tudom eléggé hangsúlyozni: „Ez a világ jó. Te szerethető vagy. Ebben a világban helyed van.” Na, de honnan kellene „tudnunk” ezeket a mondatokat? Amikor a gyermek megfogan, akkor már abban a pillanatban elkezd kialakulni a kötődés anya és magzata között. Ha a gyermeket szeretetben várják, akkor ezeknek a mondatoknak a „megtanulása” már a magzati életben elindul. Ha nem, akkor sérül a kötődés, torzul az a kép, amely a világról kialakul a gyermekben. Ezt a kötődést egyébként ősbizalomnak hívjuk.

Önmagunk elfogadása

Amennyiben egészségesen kötődünk önmagunkhoz (mert azt a tudást kaptuk szüleinktől, hogy jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk), megfelelő mennyiségű és intenzitású elvárásoknak kell megfelelnünk, a szelfünk egészségesen fejlődik. Megfelelő módon állítunk fel magunknak elvárásokat, és nem csalódunk önmagunkban.

Önbizalom és önértékelés

A két fogalom nem szinonim. Az előbbi azt jelenti, hogy képes vagyok bízni a saját képességeimben, helyzetmegoldó képességemben. Az önértékelés pedig azt jelenti, hogy akkor is tudom magam szeretni, ha hibát követtem el. Ha jól állítják fel velünk szemben az elvárásokat, ezáltal megismerjük a készségeinket, képességeinket, és nem fogjuk veszélybe sodorni magunknat csak azért, mert valaki azt mondta, hogy feleljünk meg irreális elvárásoknak. Az is idetartozik, hogy ha valaki negatív kritikát fogalmaz meg velünk szemben, akkor nem érezzük magunkat létünkben veszélyeztetve. Vagyis egy kritika miatt nem fogunk „megsemmisülni”.

Érzelmi stabilitás

Minden szituációban valamiféle érzelmi teljesítményt kell produkálnunk. Nem tudunk minden helyzetben adekvát érzelmi válaszokat adni, de képesek vagyunk az érzelmeinket kordában tartani, és ha megbántottak, vagy bosszantó híreket kaptunk, nem öntjük rá egyből a másikra, hanem képesek vagyunk megtartani magunknak, vagy a legmegfelelőbb embert kiválasztani, akivel lehet beszélgetni arról, mi történt velünk. Sajnos Magyarország érzelemszabályozásban nem az élen van, hiszen ha így volna, akkor nem volna ennyi szenvedélybeteg és bántalmazó ember. Az érzelmileg stabil ember számít arra, hogy mit tesz a dühe, ha szabadjára engedi, emiatt inkább olyan eszközöket keres, amelyekkel jól le tudja vezetni azt. Az, hogy hogyan kezeljük az érzelmeinket, gyermekkorban megtanulandó feladat. Ehhez azonban stabil lelkiállapotú szülőkre van szükség.

Kapcsolatok

Azoknak az embereknek, akik biztonságosan tudnak kötődni önmagukhoz, a többi emberhez, a világhoz, a kapcsolatai biztonságosak, szeretetteljesek. Fontos, hogy tisztában legyünk saját értékeinkkel, mert különben mindig olyan emberrel kezdeményeznék kapcsolatot, akik kihasználnak bennünket, mi meg meghalnánk egy morzsányi szeretetért.

Kontrollérzet

Fontos, hogy képesek legyünk szelektálni, hogy mi az, ami felett van kontrollunk, és mi az, amit kénytelenek vagyunk rábízni egy felsőbb hatalomra (az univerzumra, az Istenre stb.), mert nem tudunk hatalmat gyakorolni felette. A hatalmat most nem pejoratív értelemben használom. Nem tudunk mindent szabályozni, mert erre egy ember kevés. De bízhatunk abban, hogy a másik meg tudja csinálni, hogy a dolgok maguktól is meg tudnak oldódni.

És fontos az is, hogy érezzük a jogosultságot arra, hogy saját magunkat tegyük első helyre, ha a helyzet úgy kívánja. Mert nem tudunk másokat támogatni, segíteni, ha mi magunk is támogatásra és segítségre szorulunk.

Rugalmasság és alkalmazkodóképesség

Ha eltervezünk dolgokat, akkor nyilván szeretnénk, ha azok a dolgok úgy is történnének. Ugyanakkor előfordulhatnak váratlan helyzetek, amelyeket meg kell oldanunk. Egy felnőtt embernek ez adott esetben rendben is van. Egy gyermeknél már más. Neki fontos a rutin, és az, hogy abból ne zökkenjen ki, mert akkor az addig megszokott biztonságos keretek, hirtelen bizonytalanná válnak, és olyan szorongásai keletkezhetnek, amelyekkel később sokkal nehezebben birkózik meg. Ha gyermekkorunkban tehát megvoltak a biztonságos kereteink, felnőttként sokkal rugalmasabban vagyunk képesek kezelni a hirtelen jött helyzeteket, és ha nem, akkor érdemes szakember segítségét kérni.

Testi biztonság

A testi biztonsághoz hozzátartozik az egészséges táplálkozás, és a külső biztonság is. Ha valaki állandó veszélyeztető környezetben nő fel, akkor nehezen, vagy nem alakul ki a belső biztonság. Hiszen a szülők félelme öröklődni is tud, mert a gyermek azt látja, hogy a szülei is rettegnek.

Fontos tehát, ha választásainkat nézzük, hogy milyen szinten van a belső biztonságunk. Hiszen akkor tudunk biztonságos és szeretetteljes kapcsolatokat kialakítani, ha nem hiszünk mindenkinek, aki azt mondja, szeret minket, közben pedig valamilyen haszna van belőlünk. Te hogy vagy a belső biztonságérzeteddel?

Időpontfoglaláshoz kattints ide:

Fotó: pexels

Hogyan kezelhető a szorongás?

Blog, Segítő beszélgetés, , ,

A szorongás egyre növekvő mértékben van jelen az életünkben. Legyünk őszinték. A mostani politikai helyzet nem kis fejtörést okoz, érzelmi és gyakorlati szempontból egyaránt. Mégis, az élet megy tovább, és muszáj olyan megoldási stratégiákat alkalmaznunk, amelyek segítenek a jelenben maradni. Ebben a blogbejegyzésben arra vállalkozom, hogy mutatok néhány olyan szorongásoldó technikát, amelyeket dr. Jill P. Weber amerikai klinikai pszichológus írt le könyvében. Hangsúlyozom, hogy ez a bejegyzés nem azoknak szól, akiknek van valamilyen diagnózisa, amely a szorongásos neurózishoz kapcsolható. Nem mondom, hogy nem használhat nekik adott esetben, csak nekik pszichoterápiás eszközök állnak rendelkezésükre, és a problémáik gyökere máshol keresendő. Azonban egy általános áttekintést mindenképpen szeretnék adni a szorongáshoz. A könyv címét a bejegyzés végén teszem közzé.

Miért a szorongás?

Először is fontos tudni, hogy a szorongás egyrészt evolúciós tulajdonságunk, másrészt nagyon is hasznos az életünkben. Enélkül sok mindent nem tennénk meg. Például nem készülnénk fel a veszélyre, nem törekednénk arra, hogy megvédjük magunkat. És valahol a traumaválasszal közös vonás, hogy veszélyhelyzetben az agy az „üss vagy fuss” üzemmódba kapcsol. (További traumaválaszok még a lefagyás és a behódolás is.) Ilyenkor ugyanis adrenalin és epinefrin szabadul fel, és ezek a hormonok nélkül képtelenek lennénk a védekezésre.

A szorongás akkor is hasznos, amikor vizsga előtt állunk, vagy egy projektet kell véghez vinni, szóval, amikor valamilyen teljesítmény van a dologban. Tehát hasznos, fontos és természetes, ha az ember szorong. Ugyanakkor van, amikor úgy szorong, hogy nincs bizonyított oka rá. Képzeljünk el egy embert, aki folyton az egészsége miatt aggódik, vagy a gyermekei biztonsága miatt (Úgy engedi útnak, hogy nehogy elcsapja az autó, nehogy odacsukja a busz stb.)

Jelen esetben azt hiszem, van miért szorongania az embereknek, hiszen bizonytalan a nemzetközi politikai helyzet, ugyanakkor arra kell törekednünk, hogy a hétköznapi életben ne veszítsük el az önmagunkba vetett bizalmunkat, megőrizzük az emberségünket, a mentális jóllétünket. Arra kell tehát törekednünk, hogy megtegyünk magunkért mindent, amit csak lehet. Jegyezd meg, hogy a szorongás nem tart örökké. Ki tudsz belőle kapcsolni! Van, amikor felerősödik, van, amikor alább hagy, és van, amikor egyáltalán nem érzed, és nyugodt vagy.

A szorongás #1: amikor nem az itt és most-ban vagy

Az elsődleges dolog, amit tudatosítanunk kell magunkban, hogy a jelenben vagyunk. Minden pillanatban a jelent kell érzékelnünk. A szorongás egyik jellemzője ugyanis, hogy általa vagy a múltban (vajon kihúztam a vasalót?; Nem kellett volna veszekednem vele), vagy pedig a jövőben vagyunk (Mi lesz, ha…) Szóval azt kell érzékelnünk, hogy itt vagyunk a jelenben, és ahol vagyunk, ott biztonságban vagyunk.

A szorongás #2: amikor nem tudjuk az érzéseket azonosítani

A szorongás másik jellemzője, hogy nem tudjuk pontosan, hogy melyik érzés áll a hátterében. Lehet a ki nem fejezett harag, az elnyomott szomorúság, félelem valamitől/valakitől. A bűntudat és a szégyen szintén állhat a szorongás hátterében, amennyiben nem tudjuk azokat verbalizálni, vagyis kimondani. Ahogy látod, minden esetben olyan érzések, amelyek valamilyen oknál fogva el vannak fojtva. Vannak olyan családok, ahol nem szokás kifejezni az érzéseket, mert azok félelmetesek. Az is lehet, hogy annyira elvesztünk az érzéseinkben, hogy úgy kell kigubancolnunk azokat.

Ahhoz, hogy a következő technikákat használni tudd, ne feledd ezt a hármasságot: érzés, gondolat, cselekvés. Bármelyiken változtatsz, a többire is hatással lesz!

Érzések azonosítása

Az érzések felismeréséhez nagyon jó gyakorlat, ha megpróbálod azonosítani, hogy a testedben hol érzed. Szúr vagy nyom? Tompa vagy éles? Ha a fejedben érzed, akkor az valószínűleg düh. Ha a gyomrodban, akkor lehet, hogy félelem. Ha az izmaid, akkor valószínűleg harag van benned. Aztán tedd fel a kérdést: Melyik érzésnek: „állok ellen” és miért?

A fájdalmas érzések elfogadása

Ezt a gyakorlatot szó szerint fogom idézni. „Valószínűleg azért kerülöd a negatív érzelmeket, mert félsz tőlük, vagy nem is tudod, hogyan kell őket megélni. A következő módszerrel ez mindössze 10 perc alatt orvosolható:

  1. Állíts be egy 10 perces időzítőt! Válassz ki egy olyan érzelmet, amit általában elkerülsz vagy elnyomsz magadban. Próbáld meg előidézni, hogy most is érezhesd.
  2. Figyeld meg, hogy a tested melyik részén érzel kellemetlenséget. Ismerd fel az érzést! Próbáld ki, hogy el tudod-e képzelni magad előtt, miközben megéled a testedben. Ne küzdj az érzelemmel, hanem fogadd magadba!
  3. Suttogva ismételd el a következőt: „Szia, örülök, hogy itt vagy!” Próbáld ki, hogy meg tudod-e figyelni az érzelmet, mintha egy magadon kívül lévő fizaikai tárgyat szemlélnél.
  4. Magadban jegyezd meg a következőt: „Látom, hogy a(z) ____________ érzése kezd hatalmába keríteni.” Mondd azt magadnak, hogy „Helyet adok neki”, vagy hogy „Megélhetem az érzést anélkül, hogy baj történne”.
  5. Vedd észre a szorongást, amely átsuhan benned, amikor megengeded magadnak, hogy szembenézz az érzéssel, amit eddig mindig elkerültél. Nem baj, hogy szorongást érzel! Logikus, hiszen félsz ettől az érzelemtől, én pedig arra kérlek, hogy éld meg. A félelem nem zárja ki, hogy magadba hívd az érzelmet. Mutasd meg magadnak, hogy az érzelmek megélése közben sem lesz semmi baj.

Amikor az idő lejárt, lépj túl rajta, és engedd el az élményt.”

Ezt a gyakorlatot használhatod akkor is, amikor rossz híreket hallasz. Remélem, ez a blogposzt segít neked abban, hogy könnyebben kezeld a szorongásod. Ha nem, akkor keress bizalommal!

Szakirodalom: dr. Jill P. Weber: Nyugi, Édesvíz kiadó, Budapest, 2023

Fotó: pexels

Segítő beszélgetés online

Segítő beszélgetés, , , , ,

A segítő beszélgetés szolgáltatásom már nemcsak személyesen, hanem online is elérhető. Roppant kellemetlen, amikor az ember talál egy szakembert a problémája megoldásához, de túlságosan messze van tőle. Ilyenkor jó alternatíva az online segítő beszélgetés.

Miért jó az online segítő beszélgetés?

  • Mert bárhonnan a világban elérhető vagyok.
  • Mert nem kell kimozdulnod az otthonod kényelméből.
  • Időt és pénzt takaríthatsz meg.
  • Ha azt szeretnéd, hogy véletlenül se derüljön ki, hogy szakember segítségét veszed igénybe, akkor ez egy jó választás lehet a számodra.
  • Ha mozgásodban korlátozva vagy.
  • Ha úgy érzed, így könnyebben el tudod mondani az érzéseid és gondolataid, mint személyesen.

Milyen témákkal kereshetsz?

Minden önismereti téma érzelmi alapú, így gyakorlatilag bármilyennel, de azért írok néhányat, hogy könnyebben tudj tájékozódni:

  • Életvezetési kérdések: megküzdés a különböző életeseményekkel, mint például normatív krízisek (pl. gyermek születése, házasság, halál) akcidentális krízisek (amelyek véletlenszerűen, váratlanul történnek, pl. válás).
  • Kapcsolati kérdések: párkapcsolatban vagy egyéb kapcsolatban felmerülő nehézségek
  • Önismereti kérdések: hogyan kerüld el, hogy újra és újra te legyél a családod békítője

Fontos, hogy a velem való beszélgetések nem terápiák, de terápiás hatásúak, tehát várható a megkönnyebbülés, az önismeretben való fejlődés.

Hogyan működik az online segítő beszélgetés?

  • Stabil internetkapcsolat.
  • Mikrofon.
  • Fejhallgató.
  • Nyugodt környezet.
  • Egyedül legyél a szobában.

Ezen kívül mely szolgáltatásaim érhetők el online is?

Addiktológiai tanácsadás, amelyről itt tudsz tájékozódni.

További információkat itt olvashatsz rólam és a szolgáltatásaimról.

Ha bármilyen kérdésed van

Várlak szeretettel az online térben (is)!

Fotó: Porapak Apichodilok: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/363766/

Érzelmi elérhetetlenség 2.

ApaSúlypont - podcast, Blog, Segítő beszélgetés, , ,

Az érzelmi elérhetetlenség bárki életébe beköszönhet, ha nincs kellő önismerete, vagy olyan élethelyzetbe kerül, amikor jobb „kicsekkolni”, mint felvállalni a nehéz érzéseket. Ez lehet egy konfliktusokkal terhelt párkapcsolat, vagy egy kiégésközeli állapot. A múlt heti blogbejegyzésemben a kötődési mintázatokról írtam mint okról, amely miatt valaki érzelmileg elérhetetlen, ma ezt a sort szeretném tovább folytatni, illetve arról is írok, milyen jelekből ismerhető fel, ha valaki érzelmileg elérhetetlen.

Az érzelmi elérhetetlenség mint önismereti hiány

Ez tulajdonképpen a kötődési mintázatokból ered. Aki nem tanulta meg, hogy „ez a világ jó, te szerethető vagy, és ebben a világban helyed van”, vagyis az ősbizalom nem fejlődött ki benne, vagy nem tükrözték vissza az érzéseit, amikor kétségbeesett, szomorú vagy dühös volt (vagy éppen örült valaminek), akkor ezzel együtt saját magához nem tanult meg kapcsolódni, így másokhoz sem tud kapcsolódni. Sajnos a csecsemőotthonokban élő gyermekeknél ez gyakori jelenség. De hasonló a helyzet a nárcisztikus személyiségzavarral élő emberekkel is.

Amikor a körülmények nem engedik, hogy kapcsolódjunk az érzéseinkhez

Van az a helyzet, amikor az a legegyszerűbb megoldás, hogy falakat húzunk fel magunk köré, mert annyira elviselhetetlenné válik a helyzet. Képzeljünk el egy szülőt, aki egyedül marad a gyerekeivel és egy csomó problémával. Viszont az életnek meg mennie kell tovább. Nem mondom, hogy ez egy jó megoldás, de ha az ember nem tanulta meg, hogy szorult helyzetekben hogyan kezelje az érzéseit, akkor számára ez az egyetlen megoldási stratégia marad.

Akit már korábban bántottak, legközelebb nem akar csalódni

Ha valakit a kapcsolataiban nagyon sokszor kihasználtak, vagy verbálisan bántalmaztak, akkor azzal „előzi” meg az ilyen helyzetek kialakulását, hogy nem enged magához közel senkit, a konfliktusokból kihátrál, és visszavonul a saját „elefántcsonttornyába”. Előbb-utóbb sajnos megtanulja, hogy az érzelmek kinyilvánítása veszélyes dolog, mert azt nem „díjazza” a környezete. Vagyis az érzelmek világa veszélyes terep, így véletlenül sem kapcsolódik hozzájuk, mert sebezhetővé válik.

Az érzelmi elérhetetlenség jelei

Ha valaki nehezen fejezi ki az érzéseit. Amikor a klienseimmel dolgozom, akkor nagyon sokszor kérdezek rá, hogy amiről mesél, milyen érzés neki, hogyan hat rá. Aki érzelmileg elérhetetlen, azzal sokkal hosszabb egy ilyen folyamat, mert amit gyerekkorában nem tanult meg, vagy a későbbiekben valamilyen oknál fogva leszokott az érzések kinyilvánításához, azt a segítő beszélgetések vagy kiegészítő terápiás foglalkozások során kell pótolni.

Ha valaki nem mer belereszkedni egy-egy mélyebb beszélgetésbe, mert érzi, hogy az túl nehéz érzéseket hozna fel belőle.

Ha valaki a „könnyebb” utat választja párkapcsolat terén, tehát nagyon hamar vált partnert, főleg akkor, amikor előkerülnek az érzések.

Végül a helyzettel össze nem egyeztethető viselkedést produkál. Például egy konfliktusos helyzetben másról kezd el beszélni, vagy viccelődni kezd.

Az érzelmek világa nem könnyű terep, de ha foglalkozunk velük, akkor elmélyíthetjük a kapcsolatainkat, lelkileg egészségesebben élhetjük az életünket. Ha te is szeretnél fejlődni az érzéseid kifejezésében, vagy jobban közelebb kerülnél hozzájuk, keress bizalommal!

Fotó: pexels

Érzelmi elérhetetlenség 1.

Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , ,

Az érzelmi elérhetetlenségről akkor beszélünk, ha az egyik fél (vagy mindkettő) nehezen fejezi ki az érzéseit, távolságot tart a másiktól, és látszólag „lepattannak” róla a nehéz érzések, tehát nem vált ki belőle különösebb reakciót. Az érzelmi elérhetetlenség nem valamiféle betegség, sokkal inkább jellemzője, tünete egy elhanyagoló/bántalmazó nevelésnek, amelynek egyenes következménye lehet egy személyiségzavar. Nem feltétlenül alakul ki, az elhanyagolás vagy bántalmazás mértékétől függ. Azért fontos erről beszélni, mert ha a felismerjük a korai jeleket, akkor nem megyünk bele egy olyan kapcsolatba, amelyben a másik fél ezzel a tulajdonsággal rendelkezik.

Az érzelmi elérhetetlenség lehetséges okai

Valljuk be őszintén a legtöbb szuperhős azért vonzó, mert a problémákat játszi könnyedséggel oldja meg, és nem látszódnak rajta különösebb érzelmek. Mindig tudja, mit kell tenni, ritkán hezitál, inkább cselekszik. Vagy ott vannak a „titokzatos” emberek, akiket amiatt tartanak „szexinek”, mert keveset mutatnak magukból, és emiatt piszkálja a kíváncsiságunkat. Ez azonban nem feltétlenül egészséges, és sokat elárulhat rólunk is, ha ilyen típusú emberekhez vonzódunk.

Kötődési mintázatok

Az érzelmek kifejezése szorosan összefügg azzal, ahogyan kapcsolód(t)unk az elsődleges gondozónkhoz, aki jó esetben az anyánk. Borzasztóan fontos, hogy kialakuljon az ősbizalom, amely három üzenetet tartalmaz: ez a világ jó, te szerethető vagy, és helyed van ebben a világban. Az elhanyagoló vagy bántalmazó nevelés ezeknek pont az ellentétét sugallja a gyermek felé. A kötődésre általában Ainsworth és munkatársai által kidolgozott elméletet használjuk (1971). Az elmélet középpontjában a szeparáció fogalma áll, ami a csecsemő leválását jelenti az anyjáról. Az idő múlásával egyre kevésbé teljes a gondoskodás, annak függvényében, milyen mértékben alakult ki a csecsemő képessége a késleltetésre, a frusztráció elviselésére. Azt vizsgálták, hogyan reagál a gyerek, amikor az anya kimegy a szobából, majd visszajön. A következő „típusok” alakultak ki:

  • Biztosan kötődő: amikor az anyja kiment, elkeseredett, visszatérésekor megnyugodott.
  • Bizonytalan-ambivalens: eltávozáskor kínban van, visszatéréskor dühös, de kötődő.
  • Bizonytalan-elkerülő: nem tűnik nyugtalannak, de visszatéréskor nem veszi figyelembe anyját, az idegennel játszik tovább.
  • Dezorganizáltan kötődő: nem tudja, mit tegyen (Itt a háttérben súlyos elhanyagolás lehet.)

Érdemes egyébként végig gondolni a saját kötődési mintázatunkat ezek alapján, és ha a biztosan kötődőtől eltérő a mintázatunk, akkor szakember segítségével lehet dolgozni a kötődési mintázat megváltoztatásán.

Vannak kutatók, akik azt mondják, hogy amit a gyermek az első kapcsolatában megtapasztalt, azt fogja alkalmazni másoknál is. A korai kapcsolatban keletkezett sérüléseket általában azért nem lehet gyógyítani, mert nincs alap, nincs mihez viszonyítani. Persze nem mondom kétszer se, hogy nem lehet valahogy felépíteni a kötődést, de ahhoz hosszú évek terápiás munkája kell, illetve a testtel végzett terápia (mint például a bodywork), hogy fejlődjön a kötődés.

A bizonytalan (szorongó)-elkerülő mint érzelmileg elérhetetlen személy

A kísérletben, amikor az édesanya kiment, és visszajött, akkor a gyermek nem mutatott különösebb érzéseket, sőt játszott tovább az idegennel. Ennek nagyon sokszor kellett megtörténnie, hogy a gyermek ezt a működésmódot tanulja meg. Ugyanis elengedhetetlenül fontos, hogy amikor az anyuka visszatér, milyen gesztusokat és mimikát használ. Ha semmilyet, akkor a gyerek is azt tanulja meg, hogy nem reagálunk semmire. Vagyis az ő érzéseit nem tükrözték vissza, emiatt ő sem tud mások érzéseire reagálni. Az ilyen típusú emberek azért szállnak egyik kapcsolatból a másikba, mert amikor a párjuk érzelmileg közeledne hozzájuk, akkor ők fejvesztve menekül ki a kapcsolatból, hiszen azt tanulta meg, hogy azért nem reagálunk az érzésekre, mert azok borzasztóan veszélyesek. Marad az érzések és intimitás nélküli szex, mint például a Szürke ötven árnyalata c. könyvben.

Mit tegyünk, ha érzelmileg elérhetetlen a párunk?

Első körben nekünk kell eldönteni, hogy akarjuk-e vele folytatni az életet. Ha igen, milyen „hasznunk” származik belőle? Meg kell tudnunk, hogy a párunk problémának érzi-e, hogy nem tud a saját és mások érzéseihez kapcsolódni. Foglalkoznunk kell a saját kötődési mintázatunkkal, mert az sok mindenre adhat magyarázatot. Ha mindketten elindultak a biztosan kötődő felé (nem biztos, hogy 100 százalékban meg is érkeznek ehhez), akkor jöhet a párterápia.

Fontos tehát foglalkoznunk a kora gyermekkori élményeinkkel, mert magyarázatot adhat arra, hogy miért és milyen típusú emberekhez vonzódunk. Ha megérintett a téma, és dolgoznál a kötődéseden, akkor foglalj időpontot hozzám!

Fotó: pexels

Új, élményszerű szolgáltatások

Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , , , , ,

Élményszerű szolgáltatások nyújtása a klienseim számára mindig is a célom volt. Számomra az önismeret nem csak a szavak szintjén jelenik meg, hanem aktív cselekvés formájában is. Bizonyítja ezt a rengeteg segítő beszélgetés, amely örömmel töltötte el a klienseimet, mert a beszélgetés végén arról számoltak be, hogy most kaptak valami újat önmagukról. Lassan tíz éve, hogy elkezdtem az Aha! Élmény mentálhigiénés vállalkozásomat. Lassan tíz éve hogy folyamatosan képezem magam annak érdekében, hogy minél hatékonyabban tudjam segíteni a hozzám fordulókat, hogy minél több oldalról meg tudjam támogatni a klienseimet, például Téged. Az alábbiakban szeretném röviden bemutatni az eddigi és az új szolgáltatásaimat, illetve az időpontfoglaló rendszert, melynek segítségével könnyen és gyorsan tudsz időpontot foglalni hozzám.

Mitől lesznek élményszerűek szolgáltatások?

Egyrészt attól, hogy személyre szabom azokat, vagyis nincs két egyforma konzultáció. Ami közös minden szolgáltatásomban és konzultációmban, hogy van lehetőséged ventilálni, elmondani, hogy a múltkori alkalom óta hogy ment benned tovább, amiről beszélgettünk, illetve a végén „ki is tudsz jelentkezni”. Érzéseket, gondolatokat fogalmazhatsz meg, hogyan hatott rád a konzultáció. Másrészt nagyon sokféle eszközt használunk, hogy minél jobban meg tudd jeleníteni, mi van a lelkedben, mi az, ami nehéz, mi az, ami emel Téged.

Az érzéseiddel dolgozunk

Vannak, akiknek ijesztő, vannak, akiknek felfedezendő terület. A munkám során szeretném megmutatni a klienseimnek, hogy az érzéseiknek van helyük, azok mindig jogosak, és fontos dolgokat jeleznek számunkra. Ezért törekszem arra, hogy meg tudják fogalmazni, mert ezzel a másikkal vagy bizonyos dolgokhoz való viszonyokat is ki lehet fejezni.

A monodráma ereje

Akár mentálhigiénés segítő beszélgetésről, akár családállításról beszélünk, mindkettő szerves része a dráma. Amikor valaki meghallja ezt a szót, hogy dráma, akkor az a válasz rá, hogy „de hát van elég dráma az életemben így is”. Fontos tudnod, hogy a mentálhigiénében a (mono)dráma nem a színészkedéssel egyenlő, hanem inkább a szerepbe helyezkedéssel és az empátiával. Ettől lesz igazán cselekvő a segítő beszélgetés. Ugyanakkor szem előtt tartom, hogy nem mindenki kész még a szerepbe helyezkedésre, ezért nála más eszközt használunk. A monodráma a pszichodráma „kistestvére”, remekül használható az egyéni folyamatokban.

Mentálhigiénés segítő beszélgetés

A mentálhigiénés segítő beszélgetés lényege az érzések és a gondolatok „tükrözése”. Az a célom ezekkel, hogy minél tisztábban lásd, mi zajlik Benned. Ezért vannak az érzéskártyák, a kavicsok, hogy a kérdéseden minél strukturáltabban tudj dolgozni. Még több információt itt kaphatsz a segítő beszélgetésről.

Családállítás

Ez teljes mértékben a monodrámán alapul. Tudnod kell, hogy nem csinálom csoportban, csak egyéni folyamatban. Ehhez székeket, párnákat és más tárgyakat használunk, hogy meg tudjuk jeleníteni a családi (vagy éppen munkahelyi) struktúrát. Itt is fontos a szerepbe helyezkedés és a térbeli elrendezés. A családállítás során konkrét kérdéseken tudunk dolgozni, illetve a viszonyrendszereken, ha valakinek arra van igénye, hogy ezeket feltérképezzük. Egy alkalom arra (is) jó, hogy kérdéseket tegyünk fel a családban (munkahelyen) való működésünkkel kapcsolatban, amelyeken aztán mentálhigiénés segítő beszélgetés során tovább dolgozhatunk. A monodramatikus családállításról itt tudhatsz meg többet.

Addiktológiai tanácsadás

A függőség valójában személyekhez való viszonyokról szól. Elsősorban a függőség önismereti oldalával dolgozunk, de fontos az is, hogy hogyan lehet csökkenteni a szerhasználatot, illetve teljesen elhagyni. A konzultációk során természetesen információkat is adok a felépülés folyamatáról, a visszaesés jelentőségéről és más, függőségekkel kapcsolatos kérdésekről is. Bővebben itt tudsz tájékozódni róla.

Kamasz coaching

A kamaszlét óriási kihívás elé állítja a szülőket, és nem biztos, hogy mindig helyt tudnak állni egymaguk. Ugyanakkor a kamaszok rendkívül érzékenyek a hormonális változások miatt, emiatt az önreflexiójuk még kialakulóban van. Az ülések során foglalkozunk az önbizalom és önértékelés témájával, de ha verbális agresszió (bullying) áldozata, akkor azzal is foglalkozunk, hogyan tudja újraépíteni önmagát. Az alkalmak után pedig lehetőség van egy 5 perces szülőkonzultációra is. Itt olvashatsz bővebben erről a szolgáltatásomról.

Időpontfoglalás

Az időpontfoglaló rendszer azért jött létre, az utolsó lépést, vagyis a jelentkezés folyamatát minél inkább megkönnyítsem. Ismerem azt az érzést, amikor szakember segítségére volt szükségem, és nehezen tudtam elérni. Az időpontfoglaló segítségével láthatod, hogy melyik nap melyik időpont áll a rendelkezésedre, könnyen tudsz foglalni, és e-nyugtát kapsz. Számlaigényedet előre jelezheted, és ha még mindig van kérdésed, akkor hívhatsz telefonon, írhatsz e-mailt, és haszálhatod a weboldal kapcsolat funkcióját is. Az időpontfoglaló megmutatja azt is, hogy melyik szolgáltatás érhető el online és személyesen. Az időpontfoglaló rendszert itt érheted el. A működéséről (időpontfoglalás gy.i.k.) pedig itt olvashatsz.

Fotó: pexels

A párkapcsolat ápolása szülőként

Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

A párkapcsolat ápolása szülőként óriási kihívást jelent manapság. Egyrészt azért, túlságosan zsúfolt az életünk feladatokkal, programokkal, munkával, másrészt, mert nem úgy töltöttük a kamaszkorunk, hogy erről beszélgettünk a szüleinkkel. Félreértés ne essék, nem bántani akarom az x generációt, csupán rávilágítani, hogy miért vannak ma nehézségeink a kommunikációban, konfliktuskezelésben. A legegyszerűbb válasz, hogy a szüleinknek sem voltak jobb stratégiái, akkor hogyan adtak volna át a neveléssel olyan eszközöket, amelyeket bizton tudunk használni az élet viharaiban. Ebben a bejegyzésben azonban nem erről szeretnék írni, hanem arról, hogy mégis milyen lehetőségeink vannak, ha párkapcsolatban élünk, és még gyerekünk is van, a kapcsolat új szintekre való emeléséhez.

A párkapcsolat megpróbáltatásai

A legnagyobb veszély a kapcsolatokban az, amikor a családba gyermek érkezik. Természetesen most a párkapcsolat fenntartásáról beszélek. Nem elég, hogy új szerepeket kell tanulnunk, de még hirtelen, mintha egyedül is lennénk. Ketten egyedül egy párkapcsolatban. A kezdeti lendület ugyanis elsodorja az embert, ami annyit tesz, hogy szinte megszűnünk egymásnak partnernek lenni, és egymást is anyának, meg apának szólítjuk. (Van olyan kapcsolat, ahol ez így van. 😄) Tesszük a dolgunkat, aztán azt vesszük észre, hogy az esti rutin után kimerülten ülünk a kanapén, mint két zombi.

A párkapcsolat olyan, mint egy csónak

Szóval ketten egyedül egy párkapcsolatban. Amikor párok tagjaival beszélgetek, akkor kiderül, hogy egy ideje olyanok, mintha idegenek lennének egymásnak. Ebben az idegenségben pedig van valami bizalmatlanság. Abban, hogy a másik tud segíteni, ha én nem vagyok oké. Aztán abban is, hogy a másik is meg tudja tenni, amit én. És abban sincs bizalmunk, hogy meg tudjuk könnyíteni egymás életét. Mi ennek az oka? A szülői szerepekkel akkora változás áll be az életünkben, hogy hirtelen azokat a szerepeket, amelyeket korábban betöltöttünk, most nem találjuk. Új emberként kell megismernünk egymást, és ehhez szükség van a szilárd alapokra, amelyek nélkül nincs párkapcsolat. Erről korábban itt írtam. A legfontosabb, hogy megértsük: egy csónakban evezünk. Vagyis amikor elindul a „hadihajó” a másik felé, akkor tudniuk kell a pár tagjainak, hogy nem alá-fölé rendeltség van közöttük, hanem egymás mellett vannak. Ez egy szövetség. Ezt a szövetséget pedig azóta alkotják, amióta egymásra találtak, és eldöntötték, hogy együtt eveznek.

Az egy csónakban evezés módjai

Miből érezhetjük, hogy egymás mellett vagyunk? Az egyik, hogy kapcsolatot keresünk egymással az életünk élményeiből. Ennek akkor van legfőképpen értelme, amikor az egyik félnek olyan elvárásai vannak a másik felé, amit az nem tud megugrani. Ilyenkor jöhet jól az, hogy elkezdenek élményeket felidézni a gyerekkoruktól fogva. Pozitívakat és negatívakat egyaránt. Fontos, hogy felfedezzék a közös pontokat az életükben, mert ezek erősítik az egymás mellettiséget. Vagyis egyik sem különb a másiktól. Mindegyiknek megvannak a maga nehézségei, és jó látni, hogy egyik sem tökéletes. Így jutunk el ahhoz, hogy a mélységeket is együtt éljük meg, mert ez erősíti a bizalmat és az összetartást.

Célok a párkapcsolatban

Az egy csónakban evezés nemcsak azt jelenti, hogy együtt eveznek, hanem hogy egy irányba is haladnak. A tekintetük is egy irányba néz. A kérdés, hogy mi ez az irány? Az irány ugyanis több szinten mutatkozik meg: például hová szeretnének eljutni a párkapcsolatban? Hová szeretnének eljutni a gyereknevelésben? Hogyan tudják egymást támogatni az egyéni célok elérésében? Hogyan jutnak közös nevezőre, ha két olyan cél fogalmazódik meg, amely egymással ellentétes irányba mutat?

Legközelebbi bejegyzésben: a párkapcsolat két szintjéről fogok írni, az intimitásról és a kreativitásról.

Ha szeretnél arról beszélgetni, hogyan vagy jelen a párkapcsolatodban szülőként, akkor keress bizalommal.

Fotó: pexels