Az ember azt hinné, hogy a trauma csak olyan dolog lehet, ami valami fizikai behatásra történik. Azonban a mai blogbejegyzésemben arra szeretnék rámutatni, hogy sokféle trauma van, amely megakadályozza, hogy személyiségünk kibontakozzon és teljes mértékben megmutatkozzon. Azért kell erről beszélnünk, mert sokszor nem tudjuk, hogy miért reagálunk bizonyos helyzetekben nem megfelelően.
Mit jelent a trauma?
Zoli lefagy, amikor a főnöke határozott kritikát fogalmaz meg a munkájával kapcsolatban. Zitára heves szívdobogás tör, amikor útkereszteződéshez ér. Gábor messzire elkerüli az út szélén sebességet mérő rendőrt. Mi a közös mindegyikben? Az, hogy mindegyik valamilyen trauma következménye. A traumát sokszor valamilyen negatív eseménnyel azonosítják, azonban nemcsak az lehet. „Valójában azonban a trauma nem maga az esemény, hanem az arra adott reakció.” (Friedman-Barron) Vagyis amikor a fent említett dolog történt szereplőinkkel, nem tudták megfelelő módon lereagálni a helyzetet – de nem is várható el, hogy „megfelelően” reagáljunk az ilyen esetekben –, és amikor Zoli meghallotta a kritikát, Zita közeledett a kereszteződéshez, Gábor pedig meglátta a rendőröket, stressz lett rajtuk úrrá. Amikor a tünetek tartósan jelen vannak az életünkben, PTSD-nek, vagyis poszttraumás stressz-szindrómának nevezzük. A traumának többféle típusa van, most ezeket vesszük sorra.
Esemény okozta trauma
Amikor egy felkavaró eseménynek leszünk tanúi, és sokáig kísér a gondolata bennünket. Zita egy alkalommal mit sem sejtve behajtott az útkereszteződésbe, mivel neki volt elsőbbsége. Egy figyelmetlen autós azonban oldalba kapta Zita autóját, aminek következtében az totálkáros lett, Zita pedig hosszú hetekre kórházba került. A baleset okozója pedig meghalt.
Fejlődési trauma
Általában nehezebben tudjuk beazonosítani, hiszen ez nem annyira látványos, mint egy baleset. A fejlődési trauma a gyermekkorba vezet vissza. Azt, akit ebben az időszakban tartósan elhanyagoltak a szülei, bántalmaztak, ezt a traumatípust él át, amely elkíséri egész életében, ha nem tudja feldolgozni.
Zolit gyermekkorában bármilyen apró dologért megverte az apja. A verésnek akkor lett vége, amikor egy szép nyári napon fogta magát, és megszökött otthonról 16 éves korában. A traumáját azonban azóta is hordozza magában.
Transzgenerációs trauma
Ebben az esetben olyan traumáról beszélhetünk, amely nemzedékről nemzedékre szállt. Igazából nem is kell mesélni erről a szülőknek, elég, ha a gyermek leveszi a viselkedésüket. Gábor nagyapját minden hónapban bevitték a rendőrségre, néha meg is verték a kemény diktatúra éveiben, mert a nagypapa az idegenlégióban szolgált évekig, ugyanis így kerülhette csak el, hogy meghaljon az éhségtől.
Hogyan tudok segíteni neked?
Első lépésben meg tudjuk keresni az életedben magát az elakadást, ami nem kizárt, hogy trauma. Második lépésként elindulunk azon az úton, amely a megbocsátás felé vezet téged.
Ez nagyon nehéz folyamat, és nem kell azonnal megtörténnie. Fontos tudnod, hogy nem azok miatt fontos ez, akiktől kaptad, hanem saját magad miatt. Ha a traumádnak van olyan szintje, amelyen tudunk közösen dolgozni, akkor mindenképpen megtesszük. Ha a sebzettséged mélyebb, akkor más szakembert is be tudunk vonni a gyógyulási folyamatodba.
Be tudod sorolni magad valamelyik fent említett típusba? Ha igen, beszéljünk róla! Sokkal kifizetődőbb hosszú távon feldolgoznod ezeket, mert a feldolgozatlan traumák meggátolnak abban, hogy egészséges kapcsolatokat alakíts ki, és normális életet élj.
