Az önreflexió és hiányának következményei

Személyiségfejlesztés, , ,

Sokan élik úgy az életüket, hogy nagyon alacsony az önreflexiójuk, vagyis kevésbé gyakorolnak önkritikát. Ez általában boldogtalansághoz vezet, hiszen az önreflexió nélküli fél gyakran hibáztat másokat, a saját felelősségét tompítja, és másoktól várja a megoldásokat. Ez a magatartás leginkább a kis- és nagykamasz időszakra jellemző, éppen ezért fontos tényszerű visszajelzéseket adni a gyereknek ebben a korszakban, mert ha azt erősítjük benne, hogy ő soha nem hibás, akkor ez lesz az alapélménye. Innentől kezdve süthetjük az önállóságra nevelést és az önérvényesítést. És akkor ilyen párbeszédek fognak elhangozni a kapcsolataiban, mint például ez:

-Nem hiszem el, hogy nem hoztad el a mozijegyeket!

– Nemcsak nekem kell emlékezni mindenre.

-Tudod, hogy én mennyire feledékeny vagyok…

-Nem. Nem tudom. De tudod mit? Fújd fel a romantikus estédet! Én nem fogok veled egész este vitatkozni!

Szóval, ha nem figyelünk, akkor nagyon hamar bele lehet csúszni az efféle vitákba.

Az önreflexió nélküliség mint lehasított állapot

De miért is hozom ide? Varga Márti businnes coach podcast adásában voltam vendég, amelyben a kapcsolatok megromlása volt a téma. Az adást itt érheted el. A héten egyébként a Facebook oldalamon már írtam ezzel kapcsolatban. (A múltkor ígért témát jövő héten fogom megírni, ami az önbecsülés alaptípusairól fog szólni.)

Az egyik oknak az önreflexió hiányát jelöltük meg.  Enélkül ugyanis képtelenség bármilyen konfliktust rendezni. Egyszer egy ismerősöm azt mondta, hogy a konfliktusokat lehet érzelmek nélkül kezelni. Nos, igen. Ez egy tökéletes önreflexió nélküli állítás, ugyanis amikor valaki önreflexió nélkül akar problémákat megoldani, akkor az egy lehasított állapot.

Ezt a hasítást úgy képzeljük el, mint a fát és annak kérgét. Ha leszedjük (lehasítjuk), akkor alatta megjelenik világos, „meztelen” felület. Olyan, mint amikor felhorzsoljuk a bőrünket, vagy lezúzódik a hús, és kilátszik a csont. Ha pszichológiai értelemben vesszük, akkor az önreflexiót lehasítjuk az énünkről, mert az önbecsülésünk annyira sérült, hogy nem bírja el a kritikát.

De mi is az önreflexió? Miért kell fejleszteni?

Az önreflexió nem más, mint önvizsgálat. Képesség a felelősségünk megállapítására. Ez egyébként a kritikai érzékünk fokmérője is. Ugyanakkor a személyiségünk pozitív vonásainak elismerése is ide tartozik.

Minél kifinomultabb az önreflexiónk, annál minőségibbek a kapcsolataink. Ha valakinek például az az önreflexiója, hogy „rossz vagyok, megérdemlem a verést”, akkor az azt feltételezi, hogy bárki bármikor kihasználhatja, mert értéktelen.

A másik, amiről már a bejegyzés elején írtam, hogy ha valaki azt gondolja magáról, hogy ő egy konfliktushelyzetben semmiről sem tehet, akkor ő örökké áldozat lesz, illetve megerősödnek a nárcisztikus vonások is, amelyek ilyen mondatokban testesülhetnek meg, hogy „mindenki hülye, csak én vagyok az okos/áldozat”.

Egy bántalmazó kapcsolatban a bántalmazott félnek az önreflexiós mondata az lehetne, hogy „nem merek kiállni magamért”, „nem merem megvédeni magam, pedig nem igaz, hogy mindenért én vagyok a hibás”. Aki ilyen családban nő fel, az viszont sajnos azt szokja meg, hogy ő a hibás, semmihez sincs joga, mindennek ő az oka. Fel sem tűnik neki, hogy a család teszi ezt vele, és ő helyezi ebbe a szerepbe.

Hogyan fejleszthető?

Ha problémánk van az önértékelésünkkel, akkor bizonyos, hogy az önreflexiónk is sérült. Azt gondolom, hogy fontos egy külső személy, aki ítélkezésmentesen tud visszajelzéseket adni. Ha túl sok kritika ér bennünket, jelzés értékű. Ha túl kevés, az is jelzés értékű. Ha sokszor kerülünk ugyanabba a helyzetbe, az is jelzés értékű.

Érdemes figyelnünk a külvilágra, a szeretteinkre, mert a szeretteink viselkedése és mondatai is lehetnek számunkra jelzőbóják. Érdemes kihallanunk a tényeket magunkra vonatkozóan, és ahhoz mérten megállapítani a felelősségünket.

Ha fejlődni szeretnél az önreflexiódban vagy kritikai érzékedben, beszéljünk róla!

Mitől működik a rossz kapcsolat?

Segítő beszélgetés, , , ,

Azt, hogy mitől működik a rossz kapcsolat, sokkal nehezebben megválaszolni, mint azt, hogy mitől jó egy kapcsolat, viszonylag könnyen meg lehet válaszolni. Még mondhatnánk is, hogy milyen egyszerű kérdés ez! De hogy mitől működik a rossz kapcsolat, gyanítom, arra már kevésbé tudnánk válaszolni. Érdekes, hogy az emberek azt gondolják, hogy a rossz kapcsolatok nem működnek. Pedig képesek rövid és hosszú távon egyaránt életképesek maradni.

A józan paraszti ész a rossz kapcsolatban

„Ha van eszed, akkor kiszállsz ebből a kapcsolatból.” Ez a mondat – vagy az ehhez hasonlók – biztosan ismerős a számodra. És hát persze, igaza van annak, aki ezt mondja, csak egy dolgot nem vesz számításba: a partvonalról könnyű bekiabálni, de aki a játékosok között evickél (igen, egy rosszul játszó játékosról van szó), az nem látja, hogy pontosan merre lehetne futni ahhoz, hogy meg tudja menteni a menthetőt. Az emberségét. Azt akarom mondani, hogy benne lenni egy helyzetben és érzelmileg érintve lenni, mert talán ezer szállal kötődöm ahhoz, akitől igazából szakadni kellene, teljesen más. Ez nem olyan, mintha néznénk egy filmet, és szurkolnánk, hogy győzze már le a jó rosszat. Mintha egy dobozba néznénk bele, és látnánk, hogy mit csinálnak a dobozlakók.

Honnan tudjuk, hogy egy kapcsolat rossz?

Először is kapcsolatnak azt nevezzük (nagyon egyszerűen), amely két lény – jelen esetben emberek – között jön létre. Ezt azt jelenti, hogy a köztük lévő szál mindkét végét közösen fogják. Amint az egyik elengedi, onnantól az már nem kapcsolat. Tehát a jó és a rossz kapcsolathoz is egyaránt két fél kell. És akkor honnan tudjuk, hogy egy kapcsolat rossz? Onnan, ha válaszolunk az alábbi kérdésekre:

  • Hogy érzem magam a másik mellett? (itt használhatunk nyugodtan hasonlatokat is)
  • Érzem-e mellette az emberi méltóságom?
  • Mit nyerek azzal, hogy mellette vagyok?

Attól tartok, hogy már az első kérdésnél elvéreznénk. Konkrét érzéseket kellene megnevezni, és ez már önmagában is nehéz feladat, hát még akkor, ha egy bonyolult élethelyzetet is kell hozzá kapcsolni. Az emberi méltóság adott volna (igen, nem válaszokkal), de aki azt élte meg az elmúlt 25-30 – vagy több – évében, hogy őt büntetlenül ki lehet használni, akkor ő azt hiszi, hogy ő a rossz, és ez jogosan történik vele, és nem látja saját értékét. A harmadik kérdés cseles, mert akinek nincs kellő önismerete, akkor a rossz kapcsolatban is képes lesz azt mondani, hogy szeretetet, elfogadást… Az a helyzet, hogy ezek vágyott dolgok. Vagyis egyáltalán nem nyereség ez az illető számára, hanem ezekre vágyik, de talán azt gondolja, hogy ez a maximum, ami kihozható ebből a kapcsolatból.

Az alábbi videóban feltett kérdésre, amely megtekinthető a Facebookon, a következő bekezdésben adok választ.

Hogy kapcsolódik ide a csecsemőkor?

Az első 6 hónap meghatározó szerepű a csecsemő életében, mivel ekkor alakul ki a szoros kapcsolat az elsődleges gondozóval (anya, nevelőszülő stb.). Ebben az időszakban roppant fontos, hogy adekvát visszajelzést kapjon a csecsemő az érzéseire, plusz nemcsak az érzéseit kell visszatükrözni, hanem rögtön meg is kell nyugtatni. Ebből fogja érezni a csecsemő, hogy ő fontos a világ a számára. Ugyanis a világot az elsődleges gondozó jelenti neki. Ha ebben az időszakban nem megfelelő visszajelzéseket kap és nem is törekszenek a megnyugtatására, könnyen lehet, hogy azt tanulja meg, hogy az ő igényei és szükségletei nem fontosak. És ez kihat a felnőtt életére is.

Meg tudod válaszolni a három kérdést? Milyen válaszokat adtál magadnak? Megnyugtatóakat? Nem? Gyere, és foglalkozz magaddal és dolgozzunk a kérdéseiden együtt!

Amiről keveset beszélünk: a kapcsolati trauma

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , ,

A trauma bármely életszakaszban, bárhol és bármikor „lecsaphat” az emberre. Múlt héten arról írtam, hogy milyen traumákat szenvedhetünk el életünk során, amelyről itt olvashatsz. Most folytatom ezt a témát, csak más aspektusból. Azt gondolom, hogy sokan vagyunk, akiknek a kapcsolata vagy házassága szakítással, válással ért véget, ugyanakkor sokkal kevésbé láttak rá a kapcsolati mintázatukra, emiatt azt sem tudják megmondani, miért nem tudnak egy újabb kapcsolatba belelépni, abban biztonságosan kötődni. Tulajdonképpen kapcsolati traumát szenvedtek el, és ha ezt nem fogalmazzák meg maguknak, akkor nagyon nehezen kezdenek új életet egy másik emberrel. Maradnak inkább egyedül, mert az a tévképzet alakul ki bennük, hogy ha ilyenek a párkapcsolatok, mint az övéké, akkor inkább már az is jobb, ha egyedül maradnak.

Egy kis statisztika

Magyarországon a válások száma növekvő tendenciát mutat az elmúlt években. A Központi Statisztikai Hivatal szerint 2022-ben 18300 házasság ért véget válással. Persze ebben benne vannak a koronavírus alatt elkezdett ügyintézések is, de tény és való, hogy ez a szám a korábbi évek tapasztalataiból ítélve egyre jobban növekszik. És arról még nem is beszéltünk, hogy hány együttélés megy tönkre különböző kapcsolati és önismereti problémák miatt.

A szakítások és válások lehetséges okai

Azt gondolom, hogy nagyon erősen híján vagyunk az önismeretnek, és ez több évtizedes probléma. És mondom ezt annak a dacára, hogy az utóbbi tíz évben megszaporodtak a mentálhigiénések, pszichológusok, coachok, rengeteg önismereti tréning és csoport közül válogathatunk. Szerencsére már egyre kevésbé gondoljuk azt, hogy szakember segítségét kérni szégyen, de még mindig van hovafejlődni ezen a téren.

A másik, amit gondolok erről, hogy mivel kicsi az önismeretünk – és hogy konkrétabb legyek, az önreflexiós képességünk –, egyszerűen rosszul választunk, és nem hallgatunk a belső hangunkra, ami olyannyira tudna segíteni a mindennapi életben.

Az, hogy rosszul választunk, és évekig, akár évtizedekig benne maradunk egy kapcsolatban úgy, hogy tulajdonképpen nem is jó nekünk, egy rossz kapcsolati mintázatra utal. A kapcsolati mintázatokról egy másik bejegyzésben fogok írni.

Miért nehéz felismerni, valaki trauma áldozata lesz a kapcsolatban?

Ez legfőképpen akkor nehéz, amikor az illető kodependens (társfüggő), vagy annyira altruista (önalávető), hogy a párjának minden neki nem tetsző lépését megpróbálja valahogy igazolni, és közben annyira elnyomja a valódi érzéseit, hogy már csak azt veszi észre, mennyire szorong, és képtelen kilátni a szorongásából. Úgy érzi, nem szabad az érzéseit kifejezni, nehogy a másik szeretetét elveszítse. Sőt továbbmegyek, fél a haragjától. Nagyon nagy dolognak kell történnie ahhoz, hogy ki merje fejezni, hogy ami történt, az számára elfogadhatatlan, vagy ki merjen lépni a kapcsolatból.

A kapcsolati trauma hatása a traumatizált személyre

Sajnos, amíg az illető nem ismeri fel traumatizáltságát, addig képes azt hinni, hogy csak ő képes kifogni az ilyen párkapcsolatokat. Ennél fogva nem is mer belelépni egy újabb kapcsolatba, mert attól tart, hogy az aktuális párja megint olyan dolgokat fog tenni, amit ő nehezen, vagy egyáltalán nem tud elfogadni. Innentől kezdve nem tudja magát elképzelni párkapcsolatban. Egészen egyszerűen nem mer közel engedni magához senkit, holott igenis vágyik az intimitásra, az elfogadásra, a bensőséges kapcsolatra.

Mi segíthet a traumatizált személynek?

Először is rettentően fontos, hogy szakemberhez forduljon, legyen az pszichológus vagy mentálhigiénés szakember. Egyébként pedig el kell kezdenie foglalkozni az önismeretével. Hol csúszott félre a kapcsolatuk? Lehet, hogy a sérülést csak ő érezte, de a másik nem. A legeslegelső neki nem tetsző dologban kell kinyilvánítania nemtetszését – természetesen kulturált formában –, még akkor is, ha az a párjának nem tetszik. Végülis, mi történik akkor, ha a másik megharagszik? Semmi, csak a traumatizált fél érzi, hogy ettől ő teljesen megsemmisül.

Egy párkapcsolatban akkor tudják megismerni egymást, ha korrekt visszajelzéseket adnak egymásnak. Ehhez azonban az kell, hogy mindkét fél egyenrangúnak tekintse a másikat. És közben tiszteletben tartják saját és egymás határait.

Fontos továbbá azt tudatosítani, hogy minden párkapcsolat más minőségű. Ha szétnézünk a világban, akkor ennek látunk mindenféle színes bizonyítékát. Tehát azokból a kapcsolatokból kiindulni, amelyeket a traumatizált személy átélt, nem túl szerencsés.

De kereshetünk a környezetünkben olyan párokat, akiknek kiegyensúlyozott a kapcsolatuk. Érdemes velük beszélgetni, hogyan kezelnek bizonyos helyzeteket.

Ha magadra ismertél ebben a bejegyzésben, keress bizalommal!

Szilárd alapok nélkül nincs házasság

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

Arról, hogy mi a házasság, nagyon megoszlanak a vélemények. Nagyon szeretem a Revolverheld együttes Ich lass für Dich das Licht an c. számát, ugyanis van egy kerettörténete. A dalt itt tudod meghallgatni. Egy férfi ugyanis a zenekar próbatermében kérte meg barátnője kezét. Ugye milyen romantikus? Amikor megnéztem a klipet, látszódott, hogy ez nem egy megrendezett jelenet, vagyis nem profi színészekről van szó. A két fél között valami hihetetlen gyengédség látható, és ez számomra azt jelenti – anélkül, hogy bármiféle jóslásokba bocsátkoznék –, hogy van köztük egy olyan láthatatlan szál, amely átfogja őket segíteni a nehéz pontokon.

Van két nagyon komoly hiedelem a házasságokkal kapcsolatban.

👉🏻 Az egyik, ha esküvő előtt elveszted a gyűrűd, akkor az a házasság válással fog végződni.

👉🏻 A másik, ha nagy (puccos) esküvőd lesz, válással fog végződni.

Nem tudom, honnan jönnek ezek a hiedelmek, egy biztos, ha ilyenektől tesszük függővé az életünket, nagy hibát követünk el, mert beszűkítjük a gondolkodásunkat és az életterünket.

A kutatások sokféle okot kimutatnak, de ezeket az okokat speciell nem. Ha valaki ezeket elfogadja, azzal saját magát sem, sőt a kapcsolatukat sem veszi komolyan, hiszen van valami, ami hatalmasabb az ő kapcsolatuknál is, amiről azt gondolja, nem lehet befolyásolni.

Nem vagyok párkapcsolati tanácsadó, sem házasság-szakértő, de úgy gondolom, van néhány dolog, amit érdemes házasság előtt átgondolni, hogy hosszantartó legyen a kapcsolat.

Melyek a kapcsolat fő tartópillérei?

Ezeket már az együttjárás időszakában meg kell beszélni. Sokkal fontosabb téma ez, mint bármi más. Például az őszinteség fontos pillér, erről később lesz szó. Az együttműködés, vagy az, hogy mi az életük közös célja. Nemcsak az, hogy hány gyereket szeretnének, vagy hogy házat vagy autót venni, hanem, hogy a kapcsolatukban hová akarnak eljutni. Az, hogy szeretnének együtt megöregedni, már egy nagyon jó közös alap. És aztán ezek a tartópillérek bármeddig fokozhatók.

Érdemes átbeszélni, hogy mit jelent a jóban-rosszban

Az a tapasztalat, hogy erről mindenkinek más jut az eszébe. Főleg a „rossz” része okoz fejtörést az embereknek. Számomra a rossz azt jelenti, hogy amikor megrendül a bizalom, vagy elvész a vonzalom a másik irányába, akkor azon dolgozni kell, hogy miért történt mindez. Innen már el lehet indulni bármelyik irányba.

Mit fognak tenni akkor, ha érzik, gyengül köztük a kapcsolat?

Ezt is érdemes előre tisztázni. Elmennek közös nyaralásra? Gyereket hoznak a világra? Netán keresnek egy olyan szakembert, aki segít nekik felfejteni az okokat? Ez utóbbi sokkal célravezetőbb, mint az első kettő. 😀 Ha folyamatosan megélik egymás társaságában az intimitást, akkor valószínűsíthető, hogy ez nem következik be.

Mennyire lesznek őszinték egymáshoz, ha valami nekik nem tetsző dolog történik?

Az őszinteségnek vannak szintjei. Ettől függ, hogy a másikat mennyire engedjük be az életünkbe. Például lehet az, hogy mindenki megoldja a problémáit egymaga, csak abból hamar válás lesz, ugyanis a párkapcsolat arról is szól, hogy a problémákat közösen oldjuk meg, de ha nem is tudjuk megoldani, de egymásból tudunk erőt meríteni. És lehet az is, hogy merünk beszélni az érzéseinkről, a félelmeinkről, a terveinkről, a múltunkról, sérelmeinkről, szüleinkkel való kapcsolatunkról stb.

Hozzá kell tennem, hogy a házasság – vagy egyáltalán a párkapcsolat – nem arról szól, hogy feladom a személyiségem, és teljesen alárendelődöm a páromnak. Már csak azért sem, mert mi van akkor, ha a párom nem olyan önfeláldozó típus, mint én? Kell, hogy mindenki megőrizze az egyéniségét, de már figyelembe kell vennie a másikat, és hozzá kell igazítania magát.

Akárhogyis van, a közös út fontos tényező. Te hogy vagy a pároddal megélt közös úttal? Tényleg egy irányba mentek? Ha igen, sok boldogságot nektek, ha nem,

keress bizalommal, és átbeszéljük!

Így értékeld át a tanévedet

Személyiségfejlesztés, , , , ,

Amikor tanév végén záró tantestületi értekezlet van, mindig elhangzik, hogy értékeljük át az elmúlt évet. De mit jelent átértékelni és hogyan tegyük? Ehhez nyújtok segítséget ebben a bejegyzésben két letölthető segédanyaggal. Azonban nem szeretnék megmondó lenni, inkább azt írom le, nekem mi segít(ett).

Átértékelni egy helyzetet, egy folyamatot, vagy egy kapcsolatot azt jelenti, hogy megnézem, hol tartok, mit értem el, mik voltak a nehézségek, mik vittek előre, hová akartam/akarok eljutni. Ami nehézség lehet, hogy három szinten is el kell végezni, ha szeretnék egy valóban átfogó képet a munkámban való működésemről.

Ⅰ. Tartalmi szint

Mindenkit szorít a tananyag mennyisége, ezért az egész év folyamatos mérlegelés, hogy mi az, ami elhagyható, és nem vesz el a megértésből; mi az, ami felfogható és mi az, amitől sikerélménye van a diákoknak. Mi az, amit ebben az évben megtanultak, amivel majd boldogulnak az érettségin (talán az iskola után is?), vagy bármilyen vizsgán. Viszont most nem erre szeretném helyezni a hangsúlyt, hanem a következő két szintre.

Ⅱ. Kapcsolati szint

Pedagógusként nemcsak azért vagyok felelős, hogy megtanítottam-e a tananyagot, hanem azért is, hogy milyen kapcsolatot alakítottam ki a diákokkal. Hiszen a fejlődés, a motiváció a kapcsolaton keresztül történik. A kisgyermek azért kezd el megtanulni dolgokat, mert szeretne a szüleinek kedvében járni. Egy kolléga, egy beosztott azért tesz meg dolgokat, mert emberként állnak hozzá. Szóval kapcsolatépítés nélkül elképzelhetetlen a tanítás.

Hogyan végezd az értékelést? Segít, ha  kattintasz az értékelőlap letöltéséhez!

III. Személyes szint

És van még egy szint, amire még kevesebb figyelmet fordítunk. Ez pedig a saját magunk szintje. Mi pedagógusok, annyira keveset törődünk magunkkal, hogy szinte észre sem vesszük, mi az, amiben hiányt szenvedünk, mi az, ami menet közben elromlott. És még a sikereinket sem jegyezzük fel. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt a legdurvább konfliktusok felett úgy mentem el, mintha meg sem történtek volna. Azt hittem, így kell csinálni. És közben csak gyűltek az érzéseim, és nem volt senki, akinek elmondhattam volna (a házastárs szerintem nem erre való). Olyan volt az első néhány év, mint egy gyorsvonat, amiről nem lehet leszállni. Idővel rájöttem, hogy a fejlődésem és saját mentális egészségem érdekében muszáj külső segítségeket igénybe vennem.

Hogyan végezd az értékelést? Segít, ha  kattintasz az értékelőlap letöltéséhez!

Mikor csináljunk ilyen értékeléseket? Hiszen tele vagyunk feladatokkal.

Mivel emberi kapcsolatokról van szó, így az idő nem olyan tényező, amivel effektíve számolni kellene, hiszen a kapcsolataink az életünk része, amelyekkel különböző szinteken foglalkozunk. Ha leülünk beszélgetni egy számunkra kedves emberrel vagy szakemberrel, például egy szupervizorral, az már nagyot lendít a másik és magam megértésében. A kapcsolataink fejlesztésére fordított energiával a későbbiekben időt spórolhatunk meg, plusz az értékelések segítségével motivációt gyűjthetünk.

***

Azt gondolom, hogy ezeknek az átértékeléseknek az a legfőbb szerepük, hogy egyben maradjunk. Észrevegyük a kezdőpontokat, a végpontokat és az állomásokat. Tudatosítsuk a nehézségeinket, az érzéseinket. És egyáltalán nem baj, ha arra is emlékezünk és felírjuk a szívünkbe, hogy mi mindent oldottunk meg sikeresen, kikkel alakítottunk ki kapcsolatokat, és kikkel vár még rendezésre a kapcsolat.

Kívánom, hogy sok erőt, tapasztalatot és motivációt gyűjts az értékeléseid során!

 

Legyen olyan a nyarad, amilyennek eltervezted!