Miért van az, hogy amikor a testünk figyelmet kér, akkor azt képesek vagyunk lazán figyelmen kívül hagyni? Miért nem tartjuk eléggé fontosnak, hogy legalább egy minimális szinten jól érezzük magunkat a bőrünkben? Más szóval: miért sanyargatjuk magunkat? Ebben a bejegyzésben erre keresem a választ.
A gyermekkori hatások
Biztosan emlékszel rá, kedves Olvasó, hogy amikor gyermek voltál, akkor sokszor kértek tőled olyat, aminek nem szívesen tettél eleget. Például egy hosszú úton sírtál, mert gyorsan kellett menni, te pedig nem bírtad az iramot, és hiába kérlelted a szülődet, nem vett fel a kezébe. Vagy amikor azért sírtál, mert valaki elvette a játékod, és ahelyett, hogy téged vigasztaltak volna, azt mondták, hogy ne legyél irigy. Egyedül maradtál a szomorúság és csalódottság érzésével. És hogy ezt a fájdalmat túléld, megtanultad sok-sok gyakorlással elnyomni az érzéseid. És amikor már elég jól gyakoroltad, akkor már meg tudtál felelni a felnőtteknek. Viszont valamit elfelejtettél… a saját igényeidet és szükségleteidet. Emiatt nem veszed észre a tested jelzéseit, pedig ha oda tudnál figyelni rá, akkor sok fájdalomtól és kényelmetlenségtől óvnád meg magad.
Mi történik olyankor, amikor nem figyelünk a testünk igényeire?
Korábban írtam róla, hogy az érzések, a gondolat és a cselekvés hatnak egymásra. Vagyis, ha az egyiket megváltoztatod, akkor az a többire is hatással van. Ha sportolás közben azt mondod, hogy „Ó, én bírom még!”, akkor igaz, hogy felspannolod magad, és még tízet kipréselsz magadból egy gyakorlatból, de a tested sérülni fog.
De mondok egy másik példát. Amikor a kisgyerek sokat telefonozik vagy mesét néz, akkor lekapcsol a testtudata. Vagyis az idegrendszer nem fordít figyelmet például egy vizelési ingerre, és a gyermek mesenézés közben bepisil.
Hogyan vehetjük a testünk igényeit újra észre?
- Először is fontos, hogy tudatosítsunk magunkban néhány testérzetet. Amikor eszünk, akkor próbáljuk megfogalmazni, hogy milyen ízeket érzünk a szánkban. Milyen íze van annak, amit iszunk.
- Írj naplót: nem kell gyönyörűen megfogalmazni, elég annyi, hogy pl. amikor rám kiabáltak, akkor elvörösödött a fejem és izzadni kezdtem. Tehát amikor egyes érzelmi állapotokba kerültél, akkor hogyan reagált a tested.
Mit tudsz tenni akkor, amikor például megijedsz, és szeretnél gyorsan megnyugodni?
Ennek 4 lépése van. Tegyük fel, hogy valaki lelép eléd az úttestre, te pedig hirtelen fékezel. Nyilván levegő után kapkodsz az ijedtségtől, de ugye, ez csak „felületes” légzés.
Először is tedd meg, hogy megpróbálod regisztrálni, hogy milyen érzés van benned. Ilyenkor általában még fel is kiáltunk, hogy „jajj, de megijedtem!” Ez jó, mert rögtön azonosítottad az állapotod.
Aztán azonosítsd a tested reakcióit is.
A harmadik lépés, hogy elkezdesz jó mély levegőket venni, és mivel mélyre szívod (vagyis a hasadba), így lassabban is fogod venni. Ezzel azt üzened a testednek, hogy nincs semmi baj, ura vagy a helyzetnek.
Az utolsó lépés pedig az, hogy felméred a terepet, hogy mi is történt, és mindenki jól van-e. „Sokkos” állapotban ezt nem tudod megtenni, ezért fontos, hogy előbb megnyugodj.
A szorongás felismerése
Ehhez figyelmedbe ajánlom a Facebook oldalamra készített videót, amelyet itt tudsz megnézni.
Azt gondolom, hogy mindannyiunknak fontos, hogy újra visszataláljunk önmagunkhoz. A testi és lelki egészségünk érdekében mindenképpen. Ha ez neked nehezen megy, akkor foglalj időpontot, és biztonságos és elfogadó légkörben tudunk erről beszélni.