Jókai Mór híres regénye, Az arany ember egy párkapcsolati problémát dolgoz fel. Ali Csorbadzsi Tímár Mihály hajóbiztos gondjaira bízza lányát, Tímeát (és vagyonát), majd meghal. A lány hálából hozzámegy, majd boldogtalanul élnek, amíg Tímár el nem távozik az élők sorából. Legalábbis Tímea így tudja (vagyis ott marad az örök kétellyel, hogy él-e vagy nem, amelyet Athalie ültetett belé, de ez most részletkérdés). Kettejük kapcsolatában az a fő kérdés, hogy hozzámehet-e valakihez, akit nem szeret, csak hálát érez iránta.
Mi most arra vállalkozunk, hogy Tímeát megingatjuk abban az elhatározásában, hogy feleségül megy Mihályhoz pusztán hálából! Ehhez nem kell mást tennünk, mint villámgyorsan elvégezni a mentálhigiénét ?, majd kitalálunk egy olyan szereplőt, akivel Tímea egy mélyebb beszélgetést tud folytatni. Tegyük fel, hogy még az igent mondás előtt elmegy sétálni, és az utcán összetalálkozik egy kedves idős virágárus nénivel, akitől rózsát szeretne venni. A néni azonban ránéz a lányra, és leolvassa a bánatot az arcáról, majd a következőt mondja neki:
– Jaj, te szép kislány! Milyen szomorú arcot vágsz! Mi nyomasztja a lelked? – mivel a nénin látszik az együttérzés, Tímea nem állja meg, hogy ne panaszolja el neki a baját.
– Az én bajomon nem lehet segíteni, nénike! – mondja lemondóan Tímea.
– Hát ennyire kilátástalan a helyzet? – kérdezi érdeklődve a virágárus néni.
– Még annál is jobban. Az élet kegyetlen játékot űz velem. Olyan választásra kényszerültem, amiből sehogy sem jöhetek ki jól.
– Úgy érzed, nem vagy a magad ura – mondja a bölcs néni.
– Mindenki csak rendelkezni akar velem. Apám halála előtt rábízott egy hajóbiztosra, aki úgy mereszti rám a szemét, majd kiesik, a ház ura cselédként bánik velem, a lánya meg riválisának tart.
– Szeretnél szabadulni a fogságukból.
– Igen! De nem tudok! Meg kellene hálálnom a hajóbiztosnak, hogy nem hagyott magamra, de nem érzek iránta semmit! – a lány sírva fakad. – És ha nemet mondok neki? Akkor lehet, hogy kidob a házból, és akkor hová megyek?
– Félsz attól, hogy magadra leszel utalva.
– Félek, de lehet, hogy még mindig jobb lenne, mint ha örök életemre egy olyan férfival élném le az életem, akit nem szeretek. Aki inkább lehetne az apám, mint szerető hitvesem.
– Olyan férfira vágysz, aki melletted van és nem feletted.
– Istenem, hol van ilyen? – teszi fel a kérdést a lány.
– Tartasz attól, hogy megharagszik rád a hajóbiztos, ugyanakkor egy hozzád illő férfira vágysz.
– Csak úgy találhatok egy ilyen férfit, ha magam nézek utána, és nem leszek senki játékszere! – mondja határozottan Tímea.
– Szép kislány! Nagy a te okosságod! Ezt a rózsát ajándékba adom neked. Tégy úgy, ahogy neked jó!
– Köszönöm, néni! – Tímea még vet egy hálás pillantást a virágárus nénire, majd fogja a rózsát, és eltűnik a tömegben.
Láthatjuk, hogy a néni nem legyint Tímea fájdalmára, és nem akarja meggyőzni arról, miért lesz jó neki, ha Tímár mellett marad. Ugyanakkor azt is tudja, hogy bár ő kérdezte meg, mi bántja Tímeát, az életét nem oldhatja meg helyette. Szerencsére Tímeának van annyi lelki ereje, hogy ő mondja ki a megoldást. És ehhez nem kellett más, csak egy másik ember, aki értőn figyel az ő problémájára!