Szilárd alapok nélkül nincs házasság

Blog, , , Leave a Comment on Szilárd alapok nélkül nincs házasság

Nagyon szeretem a Revolverheld együttes Ich lass für Dich das Licht an c. számát, ugyanis van egy kerettörténete. A dalt itt tudod meghallgatni. Egy férfi ugyanis a zenekar próbatermében kérte meg barátnője kezét. Ugye milyen romantikus? Amikor megnéztem a klipet, látszódott, hogy ez nem egy megrendezett jelenet, vagyis nem profi színészekről van szó. A két fél között valami hihetetlen gyengédség látható, és ez számomra azt jelenti – anélkül, hogy bármiféle jóslásokba bocsátkoznék –, hogy van köztük egy olyan láthatatlan szál, amely átfogja őket segíteni a nehéz pontokon.

Van két nagyon komoly hiedelem a házasságokkal kapcsolatban.

👉🏻 Az egyik, ha esküvő előtt elveszted a gyűrűd, akkor az a házasság válással fog végződni.

👉🏻 A másik, ha nagy (puccos) esküvőd lesz, válással fog végződni.

Nem tudom, honnan jönnek ezek a hiedelmek, egy biztos, ha ilyenektől tesszük függővé az életünket, nagy hibát követünk el, mert beszűkítjük a gondolkodásunkat és az életterünket.

A kutatások sokféle okot kimutatnak, de ezeket az okokat speciell nem. Ha valaki ezeket elfogadja, azzal saját magát sem, sőt a kapcsolatukat sem veszi komolyan, hiszen van valami, ami hatalmasabb az ő kapcsolatuknál is, amiről azt gondolja, nem lehet befolyásolni.

Nem vagyok párkapcsolati tanácsadó, sem házasság-szakértő, de úgy gondolom, van néhány dolog, amit érdemes házasság előtt átgondolni, hogy hosszantartó legyen a kapcsolat.

  1. Melyek a kapcsolat fő tartópillérei?

Ezeket már az együttjárás időszakában meg kell beszélni. Sokkal fontosabb téma ez, mint bármi más. Például az őszinteség fontos pillér, erről később lesz szó. Az együttműködés, vagy az, hogy mi az életük közös célja. Nemcsak az, hogy hány gyereket szeretnének, vagy hogy házat vagy autót venni, hanem, hogy a kapcsolatukban hová akarnak eljutni. Az, hogy szeretnének együtt megöregedni, már egy nagyon jó közös alap. És aztán ezek a tartópillérek bármeddig fokozhatók.

2. Érdemes átbeszélni, hogy mit jelent a jóban-rosszban

Az a tapasztalat, hogy erről mindenkinek más jut az eszébe. Főleg a „rossz” része okoz fejtörést az embereknek. Számomra a rossz azt jelenti, hogy amikor megrendül a bizalom, vagy elvész a vonzalom a másik irányába, akkor azon dolgozni kell, hogy miért történt mindez. Innen már el lehet indulni bármelyik irányba.

3. Mit fognak tenni akkor, ha érzik, gyengül köztük a kapcsolat?

Ezt is érdemes előre tisztázni. Elmennek közös nyaralásra? Gyereket hoznak a világra? Netán keresnek egy olyan szakembert, aki segít nekik felfejteni az okokat? Ez utóbbi sokkal célravezetőbb, mint az első kettő. 😀 Ha folyamatosan megélik egymás társaságában az intimitást, akkor valószínűsíthető, hogy ez nem következik be.

4. Mennyire lesznek őszinték egymáshoz, ha valami nekik nem tetsző dolog történik?

Az őszinteségnek vannak szintjei. Ettől függ, hogy a másikat mennyire engedjük be az életünkbe. Például lehet az, hogy mindenki megoldja a problémáit egymaga, csak abból hamar válás lesz, ugyanis a párkapcsolat arról is szól, hogy a problémákat közösen oldjuk meg, de ha nem is tudjuk megoldani, de egymásból tudunk erőt meríteni. És lehet az is, hogy merünk beszélni az érzéseinkről, a félelmeinkről, a terveinkről, a múltunkról, sérelmeinkről, szüleinkkel való kapcsolatunkról stb.

Hozzá kell tennem, hogy a házasság – vagy egyáltalán a párkapcsolat – nem arról szól, hogy feladom a személyiségem, és teljesen alárendelődöm a páromnak. Már csak azért sem, mert mi van akkor, ha a párom nem olyan önfeláldozó típus, mint én? Kell, hogy mindenki megőrizze az egyéniségét, de már figyelembe kell vennie a másikat, és hozzá kell igazítania magát.

Akárhogyis van, a közös út fontos tényező. Te hogy vagy a pároddal megélt közös úttal? Tényleg egy irányba mentek? Ha igen, sok boldogságot nektek, ha nem, keress bizalommal, és átbeszéljük!

„Te azért lettél olyan, amilyen lettél, mert ő olyan volt, amilyen volt.” – avagy miért nem járható út a bántalmazó apával való együttérzés

BlogLeave a Comment on „Te azért lettél olyan, amilyen lettél, mert ő olyan volt, amilyen volt.” – avagy miért nem járható út a bántalmazó apával való együttérzés

Lehet-e gyógyulni egy bántalmazó apával való kapcsolatból? Mit tudok tenni azért, hogy a vele való kapcsolatban megélt érzések ne uralják az életem? Rettentően rányomja a bélyegét egy férfi életére a bántalmazó apa. Annál is inkább, mert ez meg fog látszani a kapcsolatain. Ha nem tud az apai mintától elhatárolódni, vagyis nem hozza tudatos szintre az apai működés rá tett hatását, akkor ugyanazt folytatja majd például a párjával vagy a gyerekével való kapcsolatban. A minap találkoztam egy videóval, amelyben szerintem számos kijelentés van ezzel a témával kapcsolatban, amely károsan hathat a videót nézőre. A videó itt érhető el.

Ezeket a kijelentések hangzottak el a videóban.

  1. „Te azért lettél olyan, amilyen lettél, mert ő olyan volt, amilyen volt.”

Tehát, ha te segíteni akarsz másokon, ha folyton az igazságot keresed, az neki köszönhető. Az állítás sántít, mert te az ő ellenében lettél ilyen, nem pedig azért, mert láttad valakitől, hogy segíteni jó. Tehát van benne egy feszültség, amelyet fenntart az apáddal való rosszul funkcionáló kapcsolat.

2. „Gondoljunk bele, milyen lehetett az ő élete.”

Én nem gondolom, hogy az empátia segít ilyenkor. A bántalmazó apa ugyanis olyan mély sebet üt a gyermeke lelkén, hogy szinte kizárt, hogy empatikus tudjon lenni vele. Talán akkor lehet erre némi esély, ha a szülő beismeri tetteit, és bocsánatot kér – bár tudja, hogy a tettei súlyához képest nem elegendő a bocsánatkérés.

3. „A pszichoterápia nem segít. Egy dal vagy mondat viszont lehet sorsfordító.”

Azt gondolom, hogy ez maximum arra elég, hogy elindítson egy gondolatot bennünk, hogy mennyire rossz úton járunk. A függőségünkből azonban nem gyógyít ki, depresszióból vagy más hangulatzavarból. A pszichoterápiát azonban erre találták ki.

4. „Ha bántalmazó apát öregségében szimpátiával kísérünk – de nem az a lényeg, hogy megváltoztassuk –, akkor az számunkra gyógyító lehet.”

A gyógyuláshoz nem elég az szimpátia. (Itt ráadásul van egy fogalmi zavar: a szimpátia azt jelenti, hogy van a másikban valami, ami tetszik nekünk. Az empátia azonban beleérző képességet jelent.) Sőt, kimondottan káros. A bántalmazó kapcsolatokban a bántalmazott gyakran hibáztatja saját magát, és úgy érzi, megérdemli a verést, hiszen ő váltotta ki bántalmazója dühét.

Amikor bántalmazás történik egy családban – akár „csak” verbálisan, akár fizikálisan –, mindenképpen terápiáért kiált. Ez onnantól kezdve, hogy elszenvedtük, nemcsak a mi ügyünk, hanem a környezetünkben lévőké, és a jövőben kialakított kapcsolatok ügye is. Addig ugyanis, amíg a traumánkat nem dolgozzuk fel, tudattalanul is vihetjük tovább azokat a mintákat – persze nem mindent, mert van, ami annyira látványos a bántalmazott számára, hogy semmi esetre sem viszi tovább –, amelyeket nehéz örökségként kaptunk. És erre nincs „házi praktika”. Terápiában kell feldolgozni, mert ebben az esetben nem elég, egy családtaggal való beszélgetés.

A bántalmazásnak különböző szintjei vannak. Van, amelyhez elég a mentálhigiénés segítő beszélgetés, de van az a szint (rendszeres fizikai bántalmazás, szexuális erőszak), amely kizárólag terápiában gyógyítható.

Ha Te úgy érzed, hogy foglalkoznál a témáddal, keress bizalommal! Az első beszélgetés mindenképpen eldönti, hogy szükséges-e másik szakember bevonása vagy nem.

Akarsz-e háborúzni?

Blog, Konfliktuskezelés, , Leave a Comment on Akarsz-e háborúzni?

Május 26-án este egy beszélgetős műsor egyik szakembere egy statisztikát ismertetett, melyet a Závecz Research készített. A téma sokrétű és meghökkentő: az orosz-ukrán háború, és ezen belül – sajnos az eredetit sehol sem találom –, hogy ha kitörne egy háború, megvédenénk-e hazánkat. A magyarok ötöde harcolna az ország megvédéséért. A nyilatkozó azt mondta, hogy van dolgunk a nemzeti pszichével.

Hát ne adja isten, hogy erre sor kerüljön, de azért néhány kérdést felvet egy ilyen közvéleménykutatás.

Például, hogy ha sor kerülne egy háborúra, mennyiben érezné-e a lakosság a sajátjának? Ugyanis ettől nagyban függ a hajlandóság is.

A másik, hogy az-e a normális, ha egy háború kitörésekor fejvesztve rohannak harcolni az emberek. És elítélhető-e az – akár morálisan, akár törvényileg –, aki nem akar harcolni? Minden embernek más a prioritási sorrendje. Akinek a családja fenntartása előbbre való, ugyanúgy nem ítélhető el, mint az, aki a családját hátrahagyva megy a háborúba.

Nagyon erőteljes érzelmeket váltottak ki az emberekből – és személy szerint belőlem is – azok a képsorok, melyek arról szóltak, hogy a határon fordították vissza a fiúkat és férfiakat harcolni.

Azt gondolom, hogy túl kellene már jutni az amerikai akciófilmek szintjén: az győz, aki erősebb, akinek jobb a fegyvere.

És túl kellene már jutni a büntetés és fegyelmezés mítoszán, mert ez a kétpólusúság határozza meg ennyire az emberek gondolkodását.

És el kellene jutni odáig, hogy „megbeszéljék” a dolgokat. Megbeszéléshez nem elég leülni egymással szemben, hanem kell egy erős akarat, hogy megoldjuk a konfliktusunkat. Kell egy harmadik személy, aki felkészült a mediáció és a konfliktusrendezés terén. Nem egy olyan ember, akiben valamelyik fél megbízik, az kevés. Egy független szakember sokkal többet tud segíteni. Nagyon fontos lenne minden konfliktus igazi okát feltárni. Az ugyanis nem elég, hogy a másik “csúnyán nézett rám”, hanem hogy mit okozott bennem ez a tett? Gyanítom, hogy sokkal kevesebb lenne a probléma akár egy osztályban, egy munkahelyen, a társadalomban, az országok között, ha az emberek végre megtanulnák kimondani az érzéseiket, mert ez segíti a másikat abban, hogy valóban embernek nézze.

A felmérésnek egyébként van még egy nagyon érdekes kérdése: arról szólt, hogy mit tennénk, ha egy idegen hatalom idejönne. Nagyon sokan válaszolták azt, hogy együttműködnének. Ez nagyon sok mindent elárul. Például azt, hogy az emberek nem akarnak meghalni – működik az életösztön! –, nem akarják elveszíteni az otthonukat, mi több, családtagjaikat.

Amikor kisgyerekek verekednek az óvodában, akkor nem elsősorban a büntetést kellene kilátásba helyezni, mert ezzel semmi sincs megoldva. Az egyik fél ott marad a nagyon erős, kimondatlan érzéseivel, a másikat pedig elkönyvelik „szegény kis ártatlannak”. Nem áldozathibáztatásról beszélek, hanem közös felelősségről. Vagyis időben kell kimondani, ha nekem fáj, amit a másik csinál velem.

Igen, van dolgunk a nemzeti pszichével. Meg kell tanítani önállóan és felelősen gondolkodni. Meg kell tanítani, hogy van annyira felnőtt, hogy tegyen magáért. És ha korlátozzák ezen jogában, akkor kezdje el feszegetni a határokat, mint egy dacos kisgyerek, mert joga van hozzá. Meg kell tanítani kommunikálni, tisztelni a másikat és saját magát. Nem hangzik egyszerűen. De ezzel kerülhető el egy háború. Nem pedig egymás erejének méricskélésével.

Te hogy vagy az erőddel? Legfőképpen a lelki erőddel? Ki tudsz-e állni az igazad mellett anélkül, hogy a másikat megsértenéd vagy kioktatnád? Mennyire érzed magad felnőttnek egy 10-es skálán, ahol 0 a semennyire és 10 a nagyon?

Segíthetek?

Így kommunikálj, ha vezető vagy 2. rész

BlogLeave a Comment on Így kommunikálj, ha vezető vagy 2. rész

Minden vezető csapatokkal dolgozik. A csapattagok pedig akkor érzik magukat jól, ha a vezetőjük is jól érzi magát. Múlt héten egy ún. ajtónyitó kérdéssel zártam a bejegyzésem, amelyet itt olvashatsz el.

Nagyon fontos ugyanis, ha a vezető bizalmat akar ébreszteni a beosztottjában – tegyük fel, hogy ez tényleg így van –, akkor már az első mondatának egy olyannak kell lennie, amiből kiderül, hogy a beosztott bízhat benne, és röviden, tömören elmondhatja, hogy mitől végzi a munkáját kevésbé lelkesen, mint korábban. És mint írtam, nagyon fontos, hogy tényekre támaszkodva tegye fel a kérdést valahogy így: „Múlt héten láttam a kimutatásokban, hogy a teljesítményed 30 százalékkal esett. Nagyon érdekelne, hogy mi történik veled mostanában.” A mondat egyetlen tényt tartalmazott, amire lehet hivatkozni. Nincs benne értékelés és előítélet. Nem vált ki dühöt és szégyent. Különösen akkor, ha ez egy komoly és együttérző hanghordozással párosul.

Elrugaszkodott dolognak tartjuk az ilyen beszédmódot? Igen, amennyiben a poroszos, kioktató és megszégyenítő beszédmódhoz vagyunk szokva. Pedig a mai világban nagyon fontos a teljesítmény és a minőség. Ezt a kettőt pedig nem lehet presszió hatására kikényszeríteni.

A visszajelzések fontossága

Először is az a kérdés, hogy mit jelent a visszajelzés, és mire jó.

Egyrészt a visszajelzések megmutatják, hogy a „szoft” vonalon – tehát a munkahelyi kapcsolatok szintjén – milyen értékeket tud magáénak a cég, a vezető és a beosztott.

Másrészt kutatások bizonyítják, hogy a mai Y generáció tagjai nem szeretnek úgy munkát végezni, hogy arra nincs valamiféle reakció a vezető részéről. Más szóval az motiválja őket, ha pontosan tudják, mi az, amiben jók és mi az, amiben fejlődniük kell.

Ha belegondolsz, ez már a családban is megtörténik – jó esetben –, hiszen ha megy a matek, akkor dicséret jár érte, ha nem megy, külön órákra járatják a gyereket. Illetve a nevelés során sok olyan eset van, amikor nem lehet szó nélkül hagyni, hogy – mondjuk – bántsa a társát. Tehát, ha rászólunk a gyerekre, az is egy visszajelzés, ha megjutalmazzuk, mert rendet rakott, összeszedte a tányérokat stb., az is egy visszajelzés.

Ennél már csak az a jobb, amikor nem azért csinál meg dolgokat, mert jutalmat kap érte, hanem azért, mert tudja – hiszen mondták neki –, hogy amit csinál, abban jó. Ez teszi motiválttá, és mivel számára fontos ember mondta neki, ezért lesz oka a fejlődésre is. És tulajdonképpen ugyanez az igény jelenik meg a munkahelyi környezetben is.

Ha visszajelzés nélkül marad a munkavállaló, az demotiválttá teszi.

Hogyan adj visszajelzést a beosztottadnak?

Mint ahogy az elején említettem az „ajtónyitó” kérdésnél, fontos a tényszerűség. Ebben az esetben is az. Képzelj el egy 30 éves embert, amint a főnöke azt mondja neki: megdicsérlek. Mókás, ugye? Inkább elkeserítő. Ha egy vezető ennyit tud kicsikarni magából, érdemes elgondolkoznia azon, hogy mi is az ő feladata, vagy hogy mi az, amit ő jól csinál, és miben szorul támogatásra.

Szóval tűpontosan meg kell mondani, hogy mi miatt részesíted őt „dicséretben”, valahogy így:

Nagyon örülök, hogy a múltkori 30 százalékos csökkenést most be tudtad hozni.

Büszke lehetsz magadra, hogy a részlegeden meg tudtad állítani a fluktuációt.

Gratulálok, hogy a gyerekeket sikerült felkészítened a kompetenciamérésre.

És még lehetne folytatni a sort. És mint az ajtónyitó kérdésnél, itt is fontos a komoly, de empatikus hangvétel. A cél, hogy érezze a beosztottad, hogy elfogadod, elismered és támogatod őt.

Folytatás a jövő héten…

Nem megy a visszajelzés? Jelentkezz hozzám mentálhigiénés segítő beszélgetésre élőben vagy online!

Így kommunikálj, ha vezető vagy 1. rész

BlogLeave a Comment on Így kommunikálj, ha vezető vagy 1. rész

Mentálhigiénés szakemberként és szervezetfejlesztőként nemcsak a munkavállalók, hanem a vezetők lelki egészségével is foglalkozom. Az elmúlt 10 évben sok vezetővel találkoztam. Nagyon érdekes tapasztalás volt számomra, hogy mindegyiknek megvolt a maga „bogara”, amire a hangsúlyt helyezte. Az egyik a nyilvánosság felé fordult, a másik közösséget akart építeni, a harmadik fegyelmet akart elérni, stb. Bármi is legyen a cél, meg kell találni a megfelelő eszközöket a célok eléréséhez.

Bármelyik szektorban is legyen valaki vezetőbeosztású, sehol sem könnyű. Az a nézet, hogy vezetőnek lenni egyszerű (mert csak parancsolgat), már nagyon idejétmúlt. A vezető feladata ugyanis több, mint feladatok kiosztása. Az intézményi rendszert is át kell látnia, illetve a munkavállalók motiválása is az ő feladata.

Egyet leszögezhetünk: a csapatban van bármilyen nonprofit vagy profitorientált intézmény sikere. A másik aranyszabály, hogy a siker értelmetlen terhelés mellett kevésbé érhető el, illetve, ha a beosztottak folyamatos megfélemlítés alatt vannak.

Négy terület van (tények közlése, visszajelzések, konfliktuskezelés, delegálás), amelyen érdemes a vezetőnek elgondolkodni, és ha úgy érzi, változtatni, ha jelentős sikereket szeretne elérni, valamint a beosztottjai tiszteletét is elnyerje. És nem utolsó sorban javulhat az ő lelki egészsége is, hiszen a cikksorozattal ehhez is szeretnék hozzájárulni.

Continue reading “Így kommunikálj, ha vezető vagy 1. rész”

Miért fontos a határok kijelölése az életünkben?

BlogLeave a Comment on Miért fontos a határok kijelölése az életünkben?

A határok kijelölése mindannyiunk feladata. A munkahelyen, a párkapcsolatban nagyon fontos ez, hiszen ha jól meghúzzuk a határainkat, akkor tudjuk a munkánkat végezni és életünket élni teljes értékűen, és nem leszünk kitéve mások érzelmi zsarolásainak és játszmáinak.

Continue reading “Miért fontos a határok kijelölése az életünkben?”

Érzelmi leválás, de hogyan?

BlogLeave a Comment on Érzelmi leválás, de hogyan?

Szakítás után nagyon aktuális ez a kérdés. A felek ugyanis még sokáig emlékeznek az együtt töltött időkre, és sok szép emlék jut eszükbe. Éppen ezért olyan nehéz az elválás és leválás a másikról. Főleg, ha közben volt még néhány kibékülős rész, ami újra fellobbantotta a lángot, és ami újra a szakítás következett. Bejegyzésem gondolatébresztőnek szánom, annak ellenére, hogy ezek eddigi klienseimmel való beszélgetésekből származó tapasztalatok.

Egy kapcsolat nem a szakítással ér véget, hanem az érzelmi leválással.

Klienseim – és legfőképpen férfi klienseim – gyakori kérdése ez, mit tegyenek szakítás után, ha megjelenik újra az életükben egykori barátnőjük. Leggyakoribb félelmük ugyanis, hogy „visszafogadják” az illetőt, majd pedig újra csalódniuk kell az újabb szakítás miatt. Szóval a fő kérdés:

Mit tegyek, hogy ne legyen rám hatással, ha újra felbukkan az életemben?

Ilyenkor arról szoktunk beszélgetni, hogy milyen szerepet töltött be az életében a hölgy, és vajon miként nézhetett a férfira egykori kedvese. (Fontos leszögeznem, hogy a segítő beszélgetésekben mindig azzal dolgozunk, amit a kliens mond és érez.) A szerepeket azért érdemes firtatni, mert a lelkünk mélyén lehet, hogy másként viszonyultunk az exünkhöz, és ha ezt tudatossá tesszük, akkor a következő kapcsolatban talán már elég tudatos lesz ahhoz, hogy elkerüljük ezt a „szereptévesztést”.

A beszélgetésekből azt derült ki, hogy a férfi a legapróbb részletekig mindent megtervezett. Sőt olyan volt, mintha kettejük helyett szeretne! Az illető hölgynek igazából csak annyi a dolga, hogy élvezze mindazt, amit kap.

A beszélgetések során az is ki szokott derülni, hogy az ex hölgynek van valamilyen traumája, sérülése, amely általában az apához kötődik. Például kiskorában elhagyja a családot, vagy jelen van a családban, de csak árnyékként. Emiatt a hölgy tudattalanul olyan férfit keres, aki megfelelő apaminta lehet a számára. Csakhogy a férfi nem apa akar lenni, hanem párkapcsolatban akar élni. De erre nem azonnal jön rá, mert akkor máshogy alakítja a kapcsolatot.

A gondok kb. 1 év után jelentkeznek. Egymást elkezdik egyre tisztábban látni, és azon gondolkoznak, hogy mi tetszik, mi nem tetszik a másikban. Mivel tudnak együttélni, mivel nem. És ez nagyon helyes. A probléma ott van, hogy nagyon sokára derül ki, hogy ez egy egyenlőtlen viszony. Az egyenlőtlen viszonyban pedig nincs olyan intimitás, mint férfi és nő között általában szokott lenni.

Egy ilyen kapcsolatnak egyébként nagyon sok hozadéka lehet. A férfi csodálva érezheti magát, a nő megkapja azt a biztonságot, amire mindig is vágyott. Lehet köztük igazi szeretetkapcsolat is, csak a kérdés, hogy meddig bírják így.

Mi történik a szakítás után?

Ez általában hosszadalmas, se vele-se nélküle kapcsolat lesz, mert mindig „megbeszélik”, egy darabig együtt vannak, aztán megint szakítanak. Végül valamelyik félnek elege lesz, és kimondja a nagy NEM-et. És akkor jön a nagy kérdés, amelyről már a cikk elején írtam.

Mit lehet tenni?

Mint minden pszichológiai esetre, erre sincs recept. A megoldás ugyanis már a párkapcsolat alatt elkezdődhet. A folyamatos beszélgetés a párkapcsolat alakulásáról nagyon fontos. Ha egy olyan kérdéssel szembesülnek, amire egyikőjük sem tudja a választ, akkor érdemes egy külső személyhez, mentálhigiénés szakemberhez, pszichológushoz, párkapcsolati coach-hoz fordulni.

A szakítás utáni érzelmi leválás viszont ennél összetettebb. Amikor megkérdeztem a klienseimet, hogy mit gyászolnak a legjobban a kapcsolatukból, akkor a meghittséget, a beszélgetéseket és még jó néhány dolgot szoktak említeni. Aztán meg szoktam kérdezni, hogy ezeket a dolgokat honnan tudnák most ideiglenesen „begyűjteni”, csak addig, amíg nem sikerül elengedni végleg a párkapcsolatukat.

***

Minden „folyamatban lévő” párkapcsolat résztvevői számára érdemes néhány kérdést feltenni maguknak:

Ki vagyok én a párom számára?

Én kinek tartom őt?

Mennyire intim a kapcsolatunk?

Egyenlően veszünk-e részt a kapcsolatunk alakításában?

Ha nem, miért nem?

Kilépni egy kapcsolatból nagy bátorság. Aztán szembenézni magunkkal, és megvizsgálni, hogy mi volt a saját részünk abban, ami idáig vezetett, tiszteletreméltó dolog.

Hogy tetszett a cikk? Szólj hozzá Te is!

Így beszélgess a kamaszoddal a bizonyítványáról

Blog, Leave a Comment on Így beszélgess a kamaszoddal a bizonyítványáról

Bizonyára Benned is megvan az érzés, amikor viszed haza a bizonyítványodat, megmutatod szüleidnek, akik jó esetben megdicsértek, ha rossz jegyek is voltak benne, akkor meg leszidtak, és Te meg tehetetlenül tűrted az egészet. Ha visszaszóltál, akkor még büntetést is kaptál.

Az is egy jó kérdés persze, hogy mennyire szólj bele a gyerek tanulási szokásaiba, de ez egy másik poszt témája.

Szóval a gyereknevelésnek általában úgy állunk neki, hogy „én nem úgy fogom csinálni, mint a szüleim”. Ez rendben van, de akkor hogy? Aztán rájövünk egy csomó dologra, amikor sorra kerülünk bele ugyanazokba a helyzetekbe, amikbe a szüleink is belekerültek annak idején.

Continue reading “Így beszélgess a kamaszoddal a bizonyítványáról”

3 játék szilveszterre, amely után még közelebb érezhetitek egymást

Blog, , Leave a Comment on 3 játék szilveszterre, amely után még közelebb érezhetitek egymást

Az év utolsó napját sokféleképpen lehet megünnepelni: bulizással, kirándulással, tűzijátékozással, sorozatmaratonnal és persze a párunkkal. Ha nem tudjátok, hogyan töltsétek el ezt az estét – persze mindenkinek van rá kb. 20 ötlete –, akkor álljon itt három olyan játék, amelytől más lesz ez a szilveszter, mint a többi.

Játszani a legtöbb ember szeret, és amíg játszani tudunk, nagy baj nem lehet. A gyermeki oldalunk felébresztése sokszor rádöbbenthet arra, hogy milyen ritkán kapcsolódunk ki, és élvezzük önfeledten az életet. Ráadásul, hogy a másikkal tesszük ezt, plusz élmény- és energiaforrás.

Álljon itt néhány szempont, amit érdemes szem előtt tartani

? A játékokat szánd a párodnak meglepetésként! Van, akinek a meglepetés a szeretetnyelve, de akinek nem, azt biztosítsd afelől, hogy élvezni fogja, de persze, csinálhattok mást is. És hogy együtt játszotok, tehát egymáson is és együtt is fogtok nevetni. 🙂

? A kérdéseket nyugodtan értelmezzétek úgy, ahogy szeretnétek!

? Nemcsak megválaszolhatjátok, hanem beszélgethettek is a kérdésekről!

Kérdések az üvegben

? 20 kérdés van egy A4-es lapon dunsztos üvegben.

? Felváltva húzzatok belőle, és akár mindketten megválaszolhatjátok, nemcsak az, aki húzta.

? Első változat: akár egymásnak is feltehetitek a kérdéseket!

? Második változat: E/1-ben is feltehetitek a másiknak a kérdéseket, így látjátok azt is, mennyi figyelmet tudtatok egymásnak szentelni az elmúlt évben! (pl. Melyik zenét hallgattam a legtöbbször?)

A kérdéseket innen töltheted le.

Keresd a gondolatot!

Ez egy igazi kihívás azoknak, akik szeretnek nyomozni! Írj egy papírra egy párodnak szóló szívhez szóló gondolatot vagy idézetet, vágd három részre, és rejtsd el a nappaliban. A párod feladata, hogy megkeresse a darabokat. Segíthetsz neki a hideg-meleg-forró utasításokkal. Aztán persze kölcsönkenyér visszajár! 😀 😀

Azt köszönöm neked…

Ez a harmadik nem igazán játék, inkább egy szertartás, amelyet akár minden héten megcsinálhattok. Ezt akkor jó csinálni, ha már senki nincs körülöttetek.

? Gyújtsatok egy gyertyát.

? Kapcsoljátok le a villanyt, és üljetek a gyertya mellé.

? Ez után felváltva mondjátok el egymásnak, hogy mit köszöntök meg egymásnak ebben a nagyon fura évben.

? Addig folytassátok, amíg van mit megköszönnötök egymásnak.

Ha már elfogyott, akkor élvezzétek a csöndet, amely ezután az este veletek marad.

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

Az érzelmi ridegség ára

BlogLeave a Comment on Az érzelmi ridegség ára

Sekula, egy montenegrói jugoszláv ember egy alkalommal, a háború után egy török származású muzulmánnal találkozott. Mindketten úton voltak Bijelóból Mojkovacba. Az országút sűrű erdővel borított területen vezetett keresztül, és orvtámadásokról volt hírhedt. A muzulmán örült, hogy egy montenegrói társaságában lehet. Sekula is nagyobb biztonságban érezte magát egy törökkel, mert félő volt, hogy annak partizán honfitársai tartózkodnak a közelben. Mindketten barátságosan viselkedtek, és megkínálták egymást cigarettával. Kiderült, a muzulmán békeszerető családapa. Sekula semmiféle ellenszenvet nem érzett iránta. Az erdőn keresztül vezető út során még közelebb kerültek egymáshoz. Forró nyári nap volt. Amikor a kellemesen hűvös erdőben leültek egy folyó partján, hogy együtt falatozzanak és kipihenjék magukat, Sekula elővette a pisztolyát. Szép fegyver volt, és ő szeretett volna dicsekedni vele egy kicsit. A muzulmán elismerően nézegette, és megkérdezte, hogy meg van-e töltve. Sekula igennel válaszolt – és hirtelen olyan gondolata támadt, hogy most minden további nélkül megölhetné a törököt, csak az ujját kellene megmozdítania. A muzulmánra szegezte pisztolyát, és pontosan a szemei közé célzott. A muzulmán nevetett, és arra kérte Sekulát, hogy fordítsa el a fegyverét, mert még el talál sülni. Ebben a szempillantásban tudatosult Sekulában, hogy meg kell ölnie útitársát. Ha életben hagyná a törököt, nem tudná elviselni a szégyent és a bűntudatot. Így hát – mintha csak véletlenül tenné – a nevető férfi szeme közé lőtt.

Miért ölt Sekula? Miért kellett útitársában a melegséget, barátságosságot, békeszeretetet megsemmisítenie? Miért ölte meg Sekul az emberséget saját magában, amikor a másikat lelőtte?” Arno Gruen szerint van bennünk egy idegen.

Continue reading “Az érzelmi ridegség ára”