Hogyan kezelhető a szorongás?

ApaSúlypont - podcast, Blog, Segítő beszélgetés, , ,

A szorongás egyre növekvő mértékben van jelen az életünkben. Legyünk őszinték. A mostani politikai helyzet nem kis fejtörést okoz, érzelmi és gyakorlati szempontból egyaránt. Mégis, az élet megy tovább, és muszáj olyan megoldási stratégiákat alkalmaznunk, amelyek segítenek a jelenben maradni. Ebben a blogbejegyzésben arra vállalkozom, hogy mutatok néhány olyan szorongásoldó technikát, amelyeket dr. Jill P. Weber amerikai klinikai pszichológus írt le könyvében. Hangsúlyozom, hogy ez a bejegyzés nem azoknak szól, akiknek van valamilyen diagnózisa, amely a szorongásos neurózishoz kapcsolható. Nem mondom, hogy nem használhat nekik adott esetben, csak nekik pszichoterápiás eszközök állnak rendelkezésükre, és a problémáik gyökere máshol keresendő. Azonban egy általános áttekintést mindenképpen szeretnék adni a szorongáshoz. A könyv címét a bejegyzés végén teszem közzé.

Miért a szorongás?

Először is fontos tudni, hogy a szorongás egyrészt evolúciós tulajdonságunk, másrészt nagyon is hasznos az életünkben. Enélkül sok mindent nem tennénk meg. Például nem készülnénk fel a veszélyre, nem törekednénk arra, hogy megvédjük magunkat. És valahol a traumaválasszal közös vonás, hogy veszélyhelyzetben az agy az „üss vagy fuss” üzemmódba kapcsol. (További traumaválaszok még a lefagyás és a behódolás is.) Ilyenkor ugyanis adrenalin és epinefrin szabadul fel, és ezek a hormonok nélkül képtelenek lennénk a védekezésre.

A szorongás akkor is hasznos, amikor vizsga előtt állunk, vagy egy projektet kell véghez vinni, szóval, amikor valamilyen teljesítmény van a dologban. Tehát hasznos, fontos és természetes, ha az ember szorong. Ugyanakkor van, amikor úgy szorong, hogy nincs bizonyított oka rá. Képzeljünk el egy embert, aki folyton az egészsége miatt aggódik, vagy a gyermekei biztonsága miatt (Úgy engedi útnak, hogy nehogy elcsapja az autó, nehogy odacsukja a busz stb.)

Jelen esetben azt hiszem, van miért szorongania az embereknek, hiszen bizonytalan a nemzetközi politikai helyzet, ugyanakkor arra kell törekednünk, hogy a hétköznapi életben ne veszítsük el az önmagunkba vetett bizalmunkat, megőrizzük az emberségünket, a mentális jóllétünket. Arra kell tehát törekednünk, hogy megtegyünk magunkért mindent, amit csak lehet. Jegyezd meg, hogy a szorongás nem tart örökké. Ki tudsz belőle kapcsolni! Van, amikor felerősödik, van, amikor alább hagy, és van, amikor egyáltalán nem érzed, és nyugodt vagy.

A szorongás #1: amikor nem az itt és most-ban vagy

Az elsődleges dolog, amit tudatosítanunk kell magunkban, hogy a jelenben vagyunk. Minden pillanatban a jelent kell érzékelnünk. A szorongás egyik jellemzője ugyanis, hogy általa vagy a múltban (vajon kihúztam a vasalót?; Nem kellett volna veszekednem vele), vagy pedig a jövőben vagyunk (Mi lesz, ha…) Szóval azt kell érzékelnünk, hogy itt vagyunk a jelenben, és ahol vagyunk, ott biztonságban vagyunk.

A szorongás #2: amikor nem tudjuk az érzéseket azonosítani

A szorongás másik jellemzője, hogy nem tudjuk pontosan, hogy melyik érzés áll a hátterében. Lehet a ki nem fejezett harag, az elnyomott szomorúság, félelem valamitől/valakitől. A bűntudat és a szégyen szintén állhat a szorongás hátterében, amennyiben nem tudjuk azokat verbalizálni, vagyis kimondani. Ahogy látod, minden esetben olyan érzések, amelyek valamilyen oknál fogva el vannak fojtva. Vannak olyan családok, ahol nem szokás kifejezni az érzéseket, mert azok félelmetesek. Az is lehet, hogy annyira elvesztünk az érzéseinkben, hogy úgy kell kigubancolnunk azokat.

Ahhoz, hogy a következő technikákat használni tudd, ne feledd ezt a hármasságot: érzés, gondolat, cselekvés. Bármelyiken változtatsz, a többire is hatással lesz!

Érzések azonosítása

Az érzések felismeréséhez nagyon jó gyakorlat, ha megpróbálod azonosítani, hogy a testedben hol érzed. Szúr vagy nyom? Tompa vagy éles? Ha a fejedben érzed, akkor az valószínűleg düh. Ha a gyomrodban, akkor lehet, hogy félelem. Ha az izmaid, akkor valószínűleg harag van benned. Aztán tedd fel a kérdést: Melyik érzésnek: „állok ellen” és miért?

A fájdalmas érzések elfogadása

Ezt a gyakorlatot szó szerint fogom idézni. „Valószínűleg azért kerülöd a negatív érzelmeket, mert félsz tőlük, vagy nem is tudod, hogyan kell őket megélni. A következő módszerrel ez mindössze 10 perc alatt orvosolható:

  1. Állíts be egy 10 perces időzítőt! Válassz ki egy olyan érzelmet, amit általában elkerülsz vagy elnyomsz magadban. Próbáld meg előidézni, hogy most is érezhesd.
  2. Figyeld meg, hogy a tested melyik részén érzel kellemetlenséget. Ismerd fel az érzést! Próbáld ki, hogy el tudod-e képzelni magad előtt, miközben megéled a testedben. Ne küzdj az érzelemmel, hanem fogadd magadba!
  3. Suttogva ismételd el a következőt: „Szia, örülök, hogy itt vagy!” Próbáld ki, hogy meg tudod-e figyelni az érzelmet, mintha egy magadon kívül lévő fizaikai tárgyat szemlélnél.
  4. Magadban jegyezd meg a következőt: „Látom, hogy a(z) ____________ érzése kezd hatalmába keríteni.” Mondd azt magadnak, hogy „Helyet adok neki”, vagy hogy „Megélhetem az érzést anélkül, hogy baj történne”.
  5. Vedd észre a szorongást, amely átsuhan benned, amikor megengeded magadnak, hogy szembenézz az érzéssel, amit eddig mindig elkerültél. Nem baj, hogy szorongást érzel! Logikus, hiszen félsz ettől az érzelemtől, én pedig arra kérlek, hogy éld meg. A félelem nem zárja ki, hogy magadba hívd az érzelmet. Mutasd meg magadnak, hogy az érzelmek megélése közben sem lesz semmi baj.

Amikor az idő lejárt, lépj túl rajta, és engedd el az élményt.”

Ezt a gyakorlatot használhatod akkor is, amikor rossz híreket hallasz. Remélem, ez a blogposzt segít neked abban, hogy könnyebben kezeld a szorongásod. Ha nem, akkor keress bizalommal!

Szakirodalom: dr. Jill P. Weber: Nyugi, Édesvíz kiadó, Budapest, 2023

Fotó: pexels

Érzelmi elérhetetlenség 2.

ApaSúlypont - podcast, Blog, Segítő beszélgetés, , ,

Az érzelmi elérhetetlenség bárki életébe beköszönhet, ha nincs kellő önismerete, vagy olyan élethelyzetbe kerül, amikor jobb „kicsekkolni”, mint felvállalni a nehéz érzéseket. Ez lehet egy konfliktusokkal terhelt párkapcsolat, vagy egy kiégésközeli állapot. A múlt heti blogbejegyzésemben a kötődési mintázatokról írtam mint okról, amely miatt valaki érzelmileg elérhetetlen, ma ezt a sort szeretném tovább folytatni, illetve arról is írok, milyen jelekből ismerhető fel, ha valaki érzelmileg elérhetetlen.

Az érzelmi elérhetetlenség mint önismereti hiány

Ez tulajdonképpen a kötődési mintázatokból ered. Aki nem tanulta meg, hogy „ez a világ jó, te szerethető vagy, és ebben a világban helyed van”, vagyis az ősbizalom nem fejlődött ki benne, vagy nem tükrözték vissza az érzéseit, amikor kétségbeesett, szomorú vagy dühös volt (vagy éppen örült valaminek), akkor ezzel együtt saját magához nem tanult meg kapcsolódni, így másokhoz sem tud kapcsolódni. Sajnos a csecsemőotthonokban élő gyermekeknél ez gyakori jelenség. De hasonló a helyzet a nárcisztikus személyiségzavarral élő emberekkel is.

Amikor a körülmények nem engedik, hogy kapcsolódjunk az érzéseinkhez

Van az a helyzet, amikor az a legegyszerűbb megoldás, hogy falakat húzunk fel magunk köré, mert annyira elviselhetetlenné válik a helyzet. Képzeljünk el egy szülőt, aki egyedül marad a gyerekeivel és egy csomó problémával. Viszont az életnek meg mennie kell tovább. Nem mondom, hogy ez egy jó megoldás, de ha az ember nem tanulta meg, hogy szorult helyzetekben hogyan kezelje az érzéseit, akkor számára ez az egyetlen megoldási stratégia marad.

Akit már korábban bántottak, legközelebb nem akar csalódni

Ha valakit a kapcsolataiban nagyon sokszor kihasználtak, vagy verbálisan bántalmaztak, akkor azzal „előzi” meg az ilyen helyzetek kialakulását, hogy nem enged magához közel senkit, a konfliktusokból kihátrál, és visszavonul a saját „elefántcsonttornyába”. Előbb-utóbb sajnos megtanulja, hogy az érzelmek kinyilvánítása veszélyes dolog, mert azt nem „díjazza” a környezete. Vagyis az érzelmek világa veszélyes terep, így véletlenül sem kapcsolódik hozzájuk, mert sebezhetővé válik.

Az érzelmi elérhetetlenség jelei

Ha valaki nehezen fejezi ki az érzéseit. Amikor a klienseimmel dolgozom, akkor nagyon sokszor kérdezek rá, hogy amiről mesél, milyen érzés neki, hogyan hat rá. Aki érzelmileg elérhetetlen, azzal sokkal hosszabb egy ilyen folyamat, mert amit gyerekkorában nem tanult meg, vagy a későbbiekben valamilyen oknál fogva leszokott az érzések kinyilvánításához, azt a segítő beszélgetések vagy kiegészítő terápiás foglalkozások során kell pótolni.

Ha valaki nem mer belereszkedni egy-egy mélyebb beszélgetésbe, mert érzi, hogy az túl nehéz érzéseket hozna fel belőle.

Ha valaki a „könnyebb” utat választja párkapcsolat terén, tehát nagyon hamar vált partnert, főleg akkor, amikor előkerülnek az érzések.

Végül a helyzettel össze nem egyeztethető viselkedést produkál. Például egy konfliktusos helyzetben másról kezd el beszélni, vagy viccelődni kezd.

Az érzelmek világa nem könnyű terep, de ha foglalkozunk velük, akkor elmélyíthetjük a kapcsolatainkat, lelkileg egészségesebben élhetjük az életünket. Ha te is szeretnél fejlődni az érzéseid kifejezésében, vagy jobban közelebb kerülnél hozzájuk, keress bizalommal!

Fotó: pexels

A düh a segítő társunk

Blog, Konfliktuskezelés, Személyiségfejlesztés

A düh az egyik legszélsőségesebb érzésünk. Érzéseinket hajlamosak vagyunk egy vízszintes tengely két végén elhelyezni. Vannak rossz, meg jó érzések. Pedig, ha a tengely két végpontja közötti pontokat is figyelembe vesszük, akkor rájövünk, hogy minden érzés jó, hiszen az érzéseink jelzőbólyák, amennyiben figyelünk rájuk, és segítségükkel megtalálhatjuk a megfelelő megoldást a problémánkra. Ehhez azonban kell az önismeret, és az, hogy higgyünk az érzéseinknek.

A düh egy fedőérzés

Amikor dühösek vagyunk vagy haragszunk valakire, akkor több érzést is megélünk, amelyeket nem biztos, hogy rögtön felismerünk és tudunk kommunikálni! Ilyen érzések lehetnek a meg nem értettség, a csalódottság, a magány. Ez azt jelenti, hogy a düh elfedi azokat a lelki tartalmakat, amelyeket valójában érzünk, csak a düh eltakarja azokat.

Ezért segíthetnek a következő kérdések:

  • Honnan ered a dühöm? (itt nagyon fontos a tényszerű leírás)
  • Hogyan csillapítom? (csapkodok? trágár szavakat használok?)
  • Hogyan kommunikálom? (hibáztatok vagy arról beszélek, hogy én hogy érzem magam)

Gondold végig

  • hogyan viselkedsz konfliktushelyzetben?
  • „Alámész” a másiknak vagy fölé kerekedsz?
  • Részmegoldásokra vagy mindenki számára elfogadható megoldásokra törekedsz?
  • Kifejezed a dühöd vagy magadba fojtod?

A konfliktusok attól konfliktusok, mert érzések vannak bennük, mondják. Igen, de nem mindegy, hogy egy konfliktushelyzetbe mennyi érzést viszünk. Gondoljunk bele, hogy egy kollégával vagy a főnökkel szemben milyen magatartást tanúsítunk.

Egy példa

Péter jó munkaerő, mert kreatív és szeret kipróbálni új dolgokat. Nem restell emiatt a főnöknél kilincselni, hiszen azt gondolja, a cég és az ő céljai egybevágnak. Igen ám, de vannak területek, amelyeken még fejlődnie kell. Emiatt a főnöke behívatja, és konkrétan a kompetenciáit kezdi firtatni annak kapcsán, mert valaki panaszkodott rá. Péter érzi, hogy itt most nagy a tét, nem bújhat ki a válaszadás alól. A szíve dobog, majd kiszakad a mellkasából. De megpróbálja. És akkor elkezd beszélni. Egy cseppnyi düh, egy picivel magasabb hangerő a megszokottnál. A testtartása nem hanyag, egyenes hát, tekintete a főnök arcára vetül. Végig ott az érdeklődés, a megoldásra való készség. De tényleg figyelni kell az arányokra! A túl sok düh átragad, és csak vádaskodás lesz belőle. A túl kevés megalázkodás.

A lelki háttér

Gyakori jelenség, hogy a beosztott a főnökkel való konfliktusban egyszerűen „átmegy gyerekbe”. Vagyis olyan mechanizmusok kezdenek munkálkodni benne, mint egy gyerekben. Hangja elvékonyul, csak bólogatni tud, testét összehúzza. Ugyanis ilyenkor valóban leszidott gyerekként érzi magát! Mi ennek az oka? Aki gyerekkorában több negatív – jogos és jogtalan – kritikát kapott és kevés pozitív megerősítést, nagy valószínűséggel felnőttként is ezt a sémát viszi tovább. Nem ismer mást. Nem érzi, hogy létjogosultsága lenne annak, hogy megvédje magát. Egyébként minél nagyobb a korkülönbség, annál nagyobb az esélye a fent említett mechanizmusoknak, de a velünk egykorú személy, akár a párunk is képes „elérni” ezt a gyermeki énállapotot.

Az ilyen összetűzések után persze hetekig őrli, tépi magát az illető, hogy miért nem állt vissza. Újra és újra lejátsza magában a jelenetet, és töri a fejét, mit lehetett volna másképp mondani.

Hogyan törjünk ki ebből az állapotból?

▶️ Fontos végiggondolni a kapcsolatrendszerünket. Kihez milyen viszony fűz, hogyan viselkedünk a velük való konfliktusok kapcsán, és főként, mennyire érezzük biztonságosnak a vele való kapcsolatot. Egy számunkra kevésbé biztonságos kapcsolatban sokkal nehezebben tudjuk képviselni az érdekeinket, és adhatjuk önmagunkat, mint egy teljesen biztonságosban. Nagyon fontos, ha ezt végiggondoljuk, akkor sokkal több kérdés merülhet fel, mint gondoltuk, de ne ijedjünk meg ezektől, mert a kérdésekre már lehet válaszokat keresni akár egyedül, akár segítővel!

▶️ Ha konfrontálódni szeretnénk valakivel, mert valami már nem működik a számunkra, akkor mérlegeljük a konfrontáció előnyeit, hátrányait és a lehetséges következményeit!

▶️ Aztán azon kell dolgoznunk, hogy elhiggyük, van jogunk megvédeni magunkat, van jogunk a felnőtt kommunikációhoz, ami nem a leszidást vagy körülajnározást, hanem a tényszerű visszajelzést jelenti. Valamint van jogunk nemet is mondani!

Ezt, ha csak egy személlyel játszuk végig gondolatban, már sokat profitálhatunk belőle. Persze minden helyzet más, és hiába, de meg kell találni azt, mivel lehet hatni a másikra (nem manipulációról beszélek!).

Minél korábban kezdjük el a gyakorlást, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a későbbiekben sikerrel lehetünk önérvényesítők.

Hogy vagy a dühöddel? Szabadjára engeded vagy magadba fojtod? Ha szeretnél fejlődni a dühöd nem pusztító módon történő kifejezésére, kattints az alábbi gombra!

*A borítókép mesterséges intelligencia segítségével készült. Az alapképet a ChatGPT DALL-E2 modellje generálta, a 16:9-es arányhoz pedig a Fooocus AI eszközt használtam finomításra és átalakításra.

Miért nem Teslával járunk, apa? 1.

Blog, Személyiségfejlesztés, , ,

Miért nem Teslával járunk, apa? Te hallottad már ezt a kérdést a fiadtól vagy lányodtól? Emlékszel a válaszodra? Vagy csak arra, hogy mire gondoltál, de nem mondtad ki? Nagyon nehéz ilyenkor nem szentbeszédet tartani a gyereknek, de hát azért csak eszünkbe jut, hogy „hát mit képzelsz, te? Mi vagyok én? Mindenért meg kell dolgozni kőkeményen, és ha Teslát akarsz, akkor menj el dolgozni.” És még mondhatnánk a magunkét fejben vagy hangosan, egy biztos, süket fülekre találnánk. De miért is fontos ennyire a gyerekeknek a külsőség? Miben mások – ha egyáltalán másabbak, mint mi voltunk? Erre keresem a választ ebben és a következő bejegyzésben is.

Értékrend régen és most. Mire vágynak a mai gyerekek, fiatalok?

A Facebookom reeljei egy csomó kiskorú, tinédzser influenszert dobál fel, akik fényűző módon élnek: saját studiójuk van, luxusházban élnek, és amint lehet, megszerzik a jogosítványt és húszmilliós Teslát vezetnek. A fiúk izmosak, a lányok vékonyak, csinosak, kipihentek, abszolút gondtalan életet élnek. Érdekelne, hogy mit gondolnak erről a felnőttek. Ha őszinte akarok lenni, akkor egy kicsit irigykedek. Ugyanis én nem ilyen luxusban nevelkedtem, de ha visszagondolok a gyerekkoromra, akkor nekem nem elsősorban a luxus hiányzott, bár nem mondom, hogy nem örültem volna menőbb ruháknak, tévének és hifitoronynak a szobámba, és még sorolhatnám. Elsősorban a kapcsolatok hiányoztak, mivel meglehetősen introvertált kamasz voltam. Az a gyanúm, hogy azért ma is vannak ilyen fiatalok, akiknek ez nem adatik meg. Nekik marad az álmodozás és a munka – ha olyan korúak -, de közhely ide, közhely oda, ők sokkal jobban meg fogják becsülni, amiért maguk dolgoztak meg. Nyilván vannak ellenpéldák is. De milyen a mai fiatalok értékrendje? Először is látni kell, hogy a mai kiskamaszok már inkább lennének felnőttek, a felnőttek pedig inkább lennének kamaszok. Ha megnézzük az öltözködést, a mai harmincasok is előszeretettel vesznek fel olyan ruhákat, mint a tinik.

Korai biológiai érettség

A mai tizenévesek sokkal hamarabb szexualizálódnak, mint ezelőtt 30-40 évvel. Emiatt (is) a külsőségek sokkal fontosabbá válnak számukra. Nem beszélve a kortárs közösségről… amit látnak egymástól, az lesz a mérce. Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Összezárnak, „galerizálódnak” egymás „segítői” lesznek, sőt egymást világosítják fel szex terén is. Ma egy felnőtt megtisztelve érezheti magát, ha egy kamasz közel engedi magához. Mindeközben pedig a tizes éveiket taposók pedig vágynak a felnőttek útmutatásaira, akik meg épp „kamaszodni” készülnek.

Hol a válasz?

Adódhat a kérdés. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a generációk közti különbségeket, de általánosságban elmondható, hogy a mai Y generáció tagjai már nem akarnak robotolni… Folyamatosan keresik azt, amiben megélhetik a kiteljesedést, abból élni, amit szeretnek (ezt csinálom én is) az utánuk jövő generációk pedig a könnyű pénzkereseti lehetőséget keresik, nyilván ez sem mondható ki százszázalékos biztonsággal, mert nem általánosítunk, viszont a trendek azt mutatják, hogy a mai tinédzserek inkább ezt választanák, mint a monoton munkát…

A cikket jövő héten folytatom, mert azt gondolom, nem lehet kimeríteni egyetlen bejegyzésben, de kettőben sem. Amennyiben te is keresed önmagad, keress bizalommal!

Mit jelent a depresszió közeli állapot?

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

Többen jelentkeznek hozzám azzal a problémával, hogy depresszió közeli állapotban vannak. Ebben a bejegyzésben abban szeretnék segíteni, hogy még jobban tudd definiálni saját állapotod, vagy ha úgy érzed, ilyen állapotban vagy, akkor jobban fel tudd ezt ismerni. Ez nem diagnózis, mivel ilyen diagnózis nincs. 🙂

Mi a depresszió?

A depresszió először is egy orvosi kifejezés, amely a hangulatzavarok közé tartozik. Jellemzői, hogy az egyén

  • érdektelenséget mutat a külvilág felé,
  • folyamatosan csökken a teljesítménye a munkahelyén és a családban,
  • képtelen nyugalmat, kiegyensúlyozottságot, boldogságot és elégedettséget érezni,
  • nem találja a kapcsolatot saját magával,
  • üresnek érzi magát.

Ebben az esetben klinikai szakpszichológus, illetve pszichiáter tud segíteni.

Mi a depresszió közeli állapot?

Az illető nem látja tisztán a saját jövőjét, és nehezére esik erőt venni magán. A kapcsolatai elkezdenek beszűkülni, mert annyira saját magára fókuszál. Egyre kevésbé tud reggel felkelni, csak nagy nehézségek árán. Mint Münchausen báró, a hajánál fogva húzza fel magát önnön kezével. Elkezd mindent borúsnak látni. Általában kívülről indul befelé: milyen hibái vannak a társadalomnak, milyen hibái és problémái vannak a közvetlen környezetének és milyen hibái és problémái vannak neki. A legkisebb pozitívum, ha van, racionálisan megmagyarázza és bagatellizálja.

Nagyon örülök, hogy a klienseim szeretnek olvasni önismereti témájú cikkeket, könyveket, és főleg a saját állapotukkal kapcsolatban veszik igénybe az internet és a könyvek segítségét. Azonban óva intek mindenkit attól, hogy diagnosztizálja saját magát, mert „belülről” nem tud észre venni olyan dolgokat, amelyeket egy szakavatott szem észre vehet.

Én sem foglak diagnosztizálni – nem is tehetem. Viszont felhívom a figyelmedet, hogy mivel érdemes foglalkozni. Ha pedig úgy alakul, akkor kérhetünk további segítséget is.

Ha további segítséget kérünk egy másik szakembertől, az nem jelenti, hogy meg kell szakítanod a velem való kapcsolatot, csupán annyit, hogy több oldalról is támogatva leszel. Természetesen minden a Te döntésedtől függ, ezt ne feledd!

Ha eldöntötted, hogy rám van-e szükséged, keress bizalommal!

Hírlevél feliratkozás – mi a segítő beszélgetés?

Blog, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

Ha érdekel a segítő beszélgetés, a lelki egészség, és szeretnél rendszeresen friss tartalmakat olvasni ezen a területen, akkor csatlakozz hozzám az ahaelmeny.hu hírlevelére!

A hírlevelemben olyan tartalmakat találsz, mint:

Ha érdekel a segítő beszélgetés, és szeretnél többet megtudni róla, akkor a hírlevelemben rendszeresen találsz bejegyzéseket a módszerről. Ezekben a bejegyzésekben bemutatom a segítő beszélgetés alapfogalmait, technikáit és előnyeit. Megtudhatod, hogy miben különbözik a segítő beszélgetés más terápiás módszerektől, és hogy hogyan segíthet neked a lelki egészséged megőrzésében.

  • Tanácsok lelki egészséghez: Ezekben az írásokban olyan információkat találsz, amelyek segíthetnek neked a lelki egészséged megőrzésében.

Ha szeretnél egészségesebben élni, és erősíteni a lelki immunitásodat, akkor a hírlevelemben találsz számodra hasznos tanácsokat. Ezek a tanácsok segíthetnek abban, hogy megőrizd a lelki egyensúlyodat, kezeld az érzelmeidet, és erősítsd a kapcsolataidat.

  • Esettanulmányok: Ezekből az esetekből tanulhatsz, és inspirációt kaphatsz.

Ha szeretnél megismerni mások történeteit, és tanulni a tapasztalataikból, akkor a hírlevelemben találsz számodra érdekes esettanulmányokat. Ezekben az esettanulmányokban bemutatom, hogy hogyan segítettem másoknak a segítő beszélgetés segítségével

  • Újdonságok: Eseményeimmel, tanfolyamaimmal és szolgáltatásaimmal kapcsolatban.

Ha szeretnél naprakész lenni az Aha!Élmény.hu híreivel, akkor a hírlevelemben megtalálod őket. A hírlevélben értesülhetsz a következő tanfolyamaimról és szolgáltatásaimról.

Miért olvass engem?

  • A hírlevél rendszeresen frissül, így mindig új tartalmakat találsz benne.
  • Ez az információ fontos lehet azok számára, akik érdeklődnek a hírlevél tartalmai iránt, és szeretnének naprakészek lenni az újdonságokkal.
  • A bejegyzéseimben olyan gyakorlatokat találsz, amelyeket otthon is kipróbálhatsz.
  • A tanácsaimmal segítek neked abban, hogy megtaláld a számodra legmegfelelőbb módszert a lelki egészséged megőrzésére.
  • Az esettanulmányaimban olyan emberek történeteit olvashatod, akiket a segítő beszélgetés segített.
  • A híreimben pedig értesülhetsz a következő eseményeimről, tanfolyamaimról és szolgáltatásaimról.
  • Ez az információ hasznos lehet azok számára, akik szeretnének értesülni az Aha élmény.hu legújabb híreiről.

Ha feliratkozol a hírlevelemre, biztosan nem maradsz le semmilyen fontos információról.

Íme, hogyan tudsz feliratkozni:

  • Használd a lent található feliratkozó űrlapot.
  • Add meg az e-mail címedet, és kattints a „Feliratkozom” gombra.

Köszönöm, hogy csatlakozol hozzám!

Tartsuk a kapcsolatot!

Szeretnélek tájékoztatni a legfrissebb hírekről és ajánlatokról

This field is required.

Nincs levélszemét küldés! További információért olvassuk el adatvédelmi szabályzatot.

*Borítókép:
Tumisu képe a Pixabay -en.

Hogyan győzhető le a negatív stressz

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , , , , , ,

A stressz fogalmáról már sok mindent hallottunk, sőt, napi szinten az életünk része. Az utóbbi időben annyian találtak meg a stresszkezelés témájával, hogy úgy döntöttem, írok a témában néhány posztot, amelyet a Facebook-oldalamon el is olvashatsz. Előre bocsátom, hogy sem a posztjaim, sem a blogbejegyzés nem a krízisben lévőknek szól. Hogy miért? Egészen egyszerűen azért nem, mert nekik gyors és hatékony beavatkozás kell, vagyis van egy olyan fő stresszfaktor az életükben, amelyet sürgősen ki kell iktatni. Egyik stresszfaktort sem akarom bagatellizálni, csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy vannak olyan tényezők, amelyekkel együtt kell élnünk. Például a korai kelést, a közlekedést, a munkahellyel együtt járó, állandóan feszültség alatt tartó helyzeteket, és még sorolhatnám.

A stressz formái

A stressznek három fő formája van: van az eustressz (jó stressz), amelyet akkor érzünk, amikor valami feltöltő dolgot csinálunk. Ez lehet a focizás, horgászás, egy jó munkahelyi projekt, egy izgalmas film, egy jó tréning, stb.

Ha azt gondoljuk, hogy van stresszmentes élet, akkor tévedünk. Már csak azért sem, mert ha nincs stressz, nincs élet. Magyarán a(z) (általános) stressz tart életben bennünket. Akkor is van bennünk, ha éppen nyugalom vesz körül. Ezt akár alapstressznek is hívhatjuk.

A harmadik formája, a distressz. Ez az a fajta, amellyel naponta meg kell küzdenünk, és a lehető legnyugodtabban kezelni, mert különben szétesünk.

Hogyan érdemes gondolnunk a distresszre?

Először is a lehető legrosszabb, amit tehetünk, hogy arra rendezzük be az életünk, hogy a distressz ellen küzdjünk. Vagyis amikor állandóan a problémák járnak a fejünkben, akkor épp a distresszes állapotunkat etetjük.

Másodszor, nagyon fontos, hogy meghatározzuk, mire van ráhatásunk, és mire nincs. A közlekedésre, a munkaidő kezdésére, az ügyfelek viselkedésére például nincs.

Harmadszor, vissza kell adni mindenkinek a felelősségkörét. Nem csinálhatunk meg mindent mások helyett, sőt gyereknevelés tekintetében is meg lehet tanítani a gyereknek minden életkorban, amit már ő is megtehet. Így elkerülhetjük a kiszolgáló személyzet nevű szerepet, és a gyerekünk még fejlődik is, és élvezheti, hogy egyre több mindenre van ráhatása.

Hogyan oldható a stressz konstruktívan?

Fontos megértenünk, hogy a stresszes helyzetek mindig velünk lesznek, vagyis, ahogy már írtam, nincs olyan, hogy stresszmentes élet. Tehát érdemes perspektívát váltani ezzel kapcsolatban, és máshová helyezni a fókuszt. Mert hogy a stresszkezelés igazából fókuszváltás.

Járj a szabadban!

Szinte már közhely, de eddig senki nem cáfolt rá az ellenkezőjére. A természet, a friss levegő – és közben a séta – segítenek a feszültség levezetésében. És ha közben akad útitársunk, akivel beszélgethetünk, akitől új szempontokat kaphatunk, akkor az triplán segítség a stresszoldásban.

Találj egy értelmes, céllal rendelkező repetitív tevékenységet!

Repetitív azt jelenti, ismétlődő. A mosogatás, az ablakpucolás, az autómosás, a gazolás stb. olyan tevékenységek, amelyek szintén segítenek a feszültség oldásában. Miközben végezzük a tevékenységet, természetes módon jár az agyunk, ugyanakkor az ismétlődés miatt meditatív állapotba kerülünk. Ilyenkor juthatnak eszünkbe olyan dolgok, amelyekre korábban nem is gondoltunk. Ha közben hangosan beszélünk, azzal szintén segítünk magunkon. De kérjük meg szeretetteinket, hogy ilyenkor véletlenül se ilyesszenek meg, mert akkor egyrészt kizökkenünk, másrészt dühösek leszünk, ami ugye, nem cél.

Ne bántsd magad, ha nem a terveid szerint alakulnak a dolgok!

Egy ismerősöm azt mondta, hogy a tervek azért vannak, hogy átalakíthassuk őket. Vagyis jó, ha vannak terveid, akár napi vagy heti, de ha valamilyen oknál fogva el kell térned tőle, akkor ne hibáztasd magad! Emberek vagyunk és nem gépek. Ha nincs most kedved hozzá, az is egy ok arra, hogy eltérj! Az már persze jelzésértékű, ha mindig el akarsz térni. Vagy túl magasra tetted a mércét vagy igazából nem is a saját terveidet akarod megvalósítani.

Mit fogsz másnap felvenni?

A kérdés olyan szempontból érdekes, hogy ha rosszabb passzban is vagy, ne hagyd el magad, mert már az üdítő, ha egy olyan ruhadarabodat veszed fel, amelyet ritkán hordasz, és tudod, hogy jól áll neked. Tehát az is segít a stressz csökkentésében, ha belenézel a tükörbe, és azt látod, hogy a körülmények ellenére jól nézel ki. És ezt tervezd meg előző este! Így legalább lesz miért várni a reggelt és a felkelést!

Konstruktív dolgokat tervezz!

Vagyis a stresszed ne alkohollal és más tudatmódosító szerekkel akard kezelni, hanem olyan dolgokkal, amelyekből energiát nyerhetsz. A sport itt sem lényegtelen, hiszen a mozgás olyan hormonokat szabadít fel, amelyektől jobb lesz a közérzeted.

Öt olyan dolgot hoztam, amelyek segítségével a distressz szinted csökkenthető. Fontos, hogy találd meg, melyik az, amelyikkel anélkül tudod kezelni a stresszed, hogy károsítanád önmagad, illetve fontos az is, hogy ezeket rendszeresen végezd, mert így tudod tartósan a neked megfelelő mértékben kordában tartani a feszültségedet. És ha még így is nehéz, foglalj nálam időpontot!

Az erről szóló Facebook bejegyzéseimet itt, itt, itt, itt és itt olvashatod.

„Vak voltam. Teljesen vak.” Interjú egy elvált férfival

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , , , ,

Lehetséges, hogy valaki annyira vak a párkapcsolatában, hogy nem lát nyilvánvaló dolgokat? Igen. Az alábbi interjúban egyik kliensemmel beszélgetek. Egy segítő beszélgetés alkalmával annyira megérintődött, hogy azt mondta, szeretné, ha mások is tanulnának az ő történetéből. Ekkor kérdeztem meg tőle, hogy mit szólna ehhez az interjúhoz, amire ő készséggel igent mondott. Már régóta dolgozunk együtt, így már van tapasztalata az önismeretben. Férfinél ez különösen nagy jelentőségű, főként az önreflexió miatt.

Fel tudod-e idézni, milyen érzések voltak benned, amikor kimondták a válást?

Igen, bár legszívesebben kitörölném az egészet. A tárgyalás során nagyon keményen tartottam magam. Életem legszörnyűbb egy órája volt. Amikor kijöttünk a tárgyalóteremből, akkor úgy éreztem, összeomlott minden. Amúgy sem volt könnyű az azt megelőző néhány hónap. Kétségbeesetten kerestem kapaszkodókat. Aztán később dühöt és csalódottságot éltem át. Szeretetre, gyengédségre vágytam, és arra, hogy valaki azt mondja, nem lesz semmi baj, meg fognak oldódni a dolgok.

Mit szerettél volna, hogy megoldódjon?

Szerettem volna visszanyerni a régi önmagam. Amikor úgy éreztem, hogy bár pofoz az Élet, én akkor is helyt tudok állni. Olyan volt az életem, mint egy versenyfutás. Az idővel, a pénzzel, a feladatokkal. Nagyon nehezen tudtam kiszakadni a mókuskerékből. Igazából nem is tudom, mikor éreztem utoljára ellazultságot. A taposómalom, a család kiszolgálása mindennapos volt. De legalább megvoltak a szerepeim, büszke voltam erre, és a társadalom részeként tudtam értelmezni magam. Közben nem vettem észre, hogy mennyire eltávolodtunk egymástól a feleségemmel. Vak voltam. Teljesen vak. Aztán egyszer csak, mint a gyalogkakukk, túlfutottam a szakadék szélén, pislogva néztem körül, és ijedten vettem észre, hogy már nincs a lábam alatt talaj. Verdestem a nem létező szárnyaimmal, mint egy kisveréb. Onnantól kezdve nem volt állandóság az életemben, folyamatosan sírógörcs kerülgetett, újra és újra lejátszódtak a fejemben a párbeszédek, aztán düh, és minden kezdődött elölről. Tulajdonképpen traumatizálódtam. Erre csak hónapokkal később jöttem rá. Volt utána egy párkapcsolatom, amelyből többször ki akartam ugrani, mert nem éreztem a biztonságot. Újra traumatizálódtam. A kérdésed nagyon jó, mert menetközben jöttem rá, hogy ha újabb párkapcsolat helyeződne kilátásba, én nem tudnék kötődni. Ezt a képességemet szívesen visszaszerezném.

Mit jelent számodra a kötődés?

Szabadságot, szeretetet és biztonságot a párkapcsolatban. Különös, mert az utóbbiról azt mondják, hogy a nőknél ez az elsődleges. Hát jelen állapotomban nekem is az. Ha majd lesz valaki az életemben, akkor nem akarom azt érezni, hogy meg kell felelnem neki, hogy amikor nem vagyunk együtt, akkor ő is és én is szabadsággal és kreativitással tudjuk végezni a dolgunkat a mindennapokban. Egyenrangúnak érezhetem magam vele, egyirányba húzunk…

Ezt nagyon szépen mondtad, hogy aki mellett nem fogod érezni, hogy meg kell felelned…

Igen. A második szakításom alkalmával ugyanis kiderült, hogy ő rendben érezte a kapcsolatunkat. Én viszont végigszorongtam az egészet. És azóta is töprengek, honnan jött ez az érzés. Azt mondják, hogy az ember személyisége a környezete tükrében változik. Viszont a legintenzívebben egy párkapcsolatban szembesül a saját lelki defektjével. És aztán kiderül, hogy mit tud vele kezdeni. Van, hogy akkora a lelki terhe, hogy képtelen szembenézni vele. Ezért inkább kilép a kapcsolatból, mert úgy érzi, hogy megoldhatatlan a problémája, és ez kihat a párkapcsolatára is.

Mit szeretnél átadni az embereknek a történeteddel?

Hogy rettentően fontos, hogy visszajelzést adjunk a másiknak, még akkor is, ha félünk attól, mit fog szólni, vagy mit fog érezni a másik. Az az ő dolga. Nem bújhatunk állandóan a megfelelési kényszerünk mögé, mert abból a másik nem ért semmit. Tulajdonképpen itt rontottam el a házasságomat is már az elejétől fogva, hogy amikor már óriásira nőttek a hiányaim, akkor nem kezdtem el „toporzékolni”, hogy figyeljen már rám, és kezdjünk el változtatni. Már a legeslegelején. Abba a hibába estem, mint nagyon sok pár. Amikor összeházasodtunk, akkor azt mondtam, hogy innentől fogva csak neki élek, és soha nem fogok elválni. Ha egy párnak ez a gondolat egyszer sem jut eszébe, az se fog eszébe jutni, hogy dolgozzon a kapcsolatán. Nagyon fontos tanulság ez számomra. Mint ahogy az is, hogy egyik kapcsolatból belemenekülni a másikba, nem célszerű. Bizonytalan a végkimenetel, és az, hogy a másiknak mit okozunk a saját sérüléseinkkel, az megint egy kérdés. Én sokáig hezitáltam, hogy belemenjek-e, ugyanis már az első pillanattól fogva kétségeim voltak, elsősorban a saját párkapcsolati működésemmel kapcsolatban. És látod, ez a harmadik tanulság: ha van egy megérzésed, ne nyomd el!

Hol tartasz most a feldolgozásban?

Nincsenek sírógörcseim, és kezd újra visszatérni az önmagamba vetett bizalmam. Most legalább annyival jobb a helyzetem, hogy van időm gondolkozni az életem felől. Van időm tervezni és megvalósítani. Elkezdtem listázni, hogy mi mindenért lehetek hálás a Teremtőnek, és kevésbé a hiányaimra koncentrálni. Önismereti csoportba járok, előadásokat hallgatok a szorongással, a megfelelési kényszerrel és a traumatizációval kapcsolatban. Megígértem magamnak, hogy nem adom fel. A párkeresést is jóidőre parkolópályára tettem. Illetve kivárok. Aztán ha egyszer beüt harmadszorra is a szerelem, akkor óvatos leszek, megállok és megvizsgálom az érzéseimet, hogy valóban szerelmes vagyok-e, vagy megint találtam valakit, akivel kapcsolatban újra előjöhet a megfelelési kényszerem.

Ezt a megfelelési kényszert nagyon sokszor említetted. Hogyan tudnád jellemezni?

Nekem ez egy belső remegő érzés a gyomrom tájékán, ami olykor a realitásvesztésig tud elvinni. Ezzel keltem, ezzel feküdtem. Nem tudom, hogy miért pont a párkapcsolatomban jött elő, de ez számomra arról árulkodik, hogy csak olyannak akarok megfelelni, aki törődést, szeretetet, intimitást nyújt nekem. És hogy tovább menjek, nagyon erős függést is éreztem. Állandóan a telefonomat néztem, mikor ír, mindig úgy próbáltam borzalmasan tapintatosan fogalmazni, nehogy valamivel megbántsam, és ez teljesen kimerítette az idegrendszerem. Annyira más volt nekem ez a kapcsolat az előzőhöz képest, hogy azt se tudtam, hogyan viselkedjem benne.

Mi volt benne új?

A szerepem. Eddig férj voltam és apa, aztán schnitt, és hirtelen egy előzékeny, érzékeny, mindenben a párját szem előtt tartó férfi. Egyszóval újra udvarló lettem.  Még a házasságom előtt sem voltam ilyen. Persze az egészen más helyzet volt. Tulajdonképpen nem volt előttem minta, hogy lehet ezt jól csinálni. Valami azt súgta, hogy így kell viselkednem, de a valódi érzéseimről nagyon nehezen tudtam beszélni. És ha igen, nagyon sokat szépítettem rajtuk, hogy a páromat ne bántsam vele. Úgy éreztem, hogy ennek nem szabad fontosnak lennie.

Ez egy nagyon messzire nyúló viselkedés nálad…

Ó, igen. Gyermekkori mintázat. És az a durva, hogy ezt menetközben is tudtam, és nem tudtam változtatni rajta.

Folytatása következik…

A válás egy gyász is egyben. Ha szeretnél dolgozni a gyászoddal, keress engem!

Amiről keveset beszélünk: a kapcsolati trauma

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , ,

A trauma bármely életszakaszban, bárhol és bármikor „lecsaphat” az emberre. Múlt héten arról írtam, hogy milyen traumákat szenvedhetünk el életünk során, amelyről itt olvashatsz. Most folytatom ezt a témát, csak más aspektusból. Azt gondolom, hogy sokan vagyunk, akiknek a kapcsolata vagy házassága szakítással, válással ért véget, ugyanakkor sokkal kevésbé láttak rá a kapcsolati mintázatukra, emiatt azt sem tudják megmondani, miért nem tudnak egy újabb kapcsolatba belelépni, abban biztonságosan kötődni. Tulajdonképpen kapcsolati traumát szenvedtek el, és ha ezt nem fogalmazzák meg maguknak, akkor nagyon nehezen kezdenek új életet egy másik emberrel. Maradnak inkább egyedül, mert az a tévképzet alakul ki bennük, hogy ha ilyenek a párkapcsolatok, mint az övéké, akkor inkább már az is jobb, ha egyedül maradnak.

Egy kis statisztika

Magyarországon a válások száma növekvő tendenciát mutat az elmúlt években. A Központi Statisztikai Hivatal szerint 2022-ben 18300 házasság ért véget válással. Persze ebben benne vannak a koronavírus alatt elkezdett ügyintézések is, de tény és való, hogy ez a szám a korábbi évek tapasztalataiból ítélve egyre jobban növekszik. És arról még nem is beszéltünk, hogy hány együttélés megy tönkre különböző kapcsolati és önismereti problémák miatt.

A szakítások és válások lehetséges okai

Azt gondolom, hogy nagyon erősen híján vagyunk az önismeretnek, és ez több évtizedes probléma. És mondom ezt annak a dacára, hogy az utóbbi tíz évben megszaporodtak a mentálhigiénések, pszichológusok, coachok, rengeteg önismereti tréning és csoport közül válogathatunk. Szerencsére már egyre kevésbé gondoljuk azt, hogy szakember segítségét kérni szégyen, de még mindig van hovafejlődni ezen a téren.

A másik, amit gondolok erről, hogy mivel kicsi az önismeretünk – és hogy konkrétabb legyek, az önreflexiós képességünk –, egyszerűen rosszul választunk, és nem hallgatunk a belső hangunkra, ami olyannyira tudna segíteni a mindennapi életben.

Az, hogy rosszul választunk, és évekig, akár évtizedekig benne maradunk egy kapcsolatban úgy, hogy tulajdonképpen nem is jó nekünk, egy rossz kapcsolati mintázatra utal. A kapcsolati mintázatokról egy másik bejegyzésben fogok írni.

Miért nehéz felismerni, valaki trauma áldozata lesz a kapcsolatban?

Ez legfőképpen akkor nehéz, amikor az illető kodependens (társfüggő), vagy annyira altruista (önalávető), hogy a párjának minden neki nem tetsző lépését megpróbálja valahogy igazolni, és közben annyira elnyomja a valódi érzéseit, hogy már csak azt veszi észre, mennyire szorong, és képtelen kilátni a szorongásából. Úgy érzi, nem szabad az érzéseit kifejezni, nehogy a másik szeretetét elveszítse. Sőt továbbmegyek, fél a haragjától. Nagyon nagy dolognak kell történnie ahhoz, hogy ki merje fejezni, hogy ami történt, az számára elfogadhatatlan, vagy ki merjen lépni a kapcsolatból.

A kapcsolati trauma hatása a traumatizált személyre

Sajnos, amíg az illető nem ismeri fel traumatizáltságát, addig képes azt hinni, hogy csak ő képes kifogni az ilyen párkapcsolatokat. Ennél fogva nem is mer belelépni egy újabb kapcsolatba, mert attól tart, hogy az aktuális párja megint olyan dolgokat fog tenni, amit ő nehezen, vagy egyáltalán nem tud elfogadni. Innentől kezdve nem tudja magát elképzelni párkapcsolatban. Egészen egyszerűen nem mer közel engedni magához senkit, holott igenis vágyik az intimitásra, az elfogadásra, a bensőséges kapcsolatra.

Mi segíthet a traumatizált személynek?

Először is rettentően fontos, hogy szakemberhez forduljon, legyen az pszichológus vagy mentálhigiénés szakember. Egyébként pedig el kell kezdenie foglalkozni az önismeretével. Hol csúszott félre a kapcsolatuk? Lehet, hogy a sérülést csak ő érezte, de a másik nem. A legeslegelső neki nem tetsző dologban kell kinyilvánítania nemtetszését – természetesen kulturált formában –, még akkor is, ha az a párjának nem tetszik. Végülis, mi történik akkor, ha a másik megharagszik? Semmi, csak a traumatizált fél érzi, hogy ettől ő teljesen megsemmisül.

Egy párkapcsolatban akkor tudják megismerni egymást, ha korrekt visszajelzéseket adnak egymásnak. Ehhez azonban az kell, hogy mindkét fél egyenrangúnak tekintse a másikat. És közben tiszteletben tartják saját és egymás határait.

Fontos továbbá azt tudatosítani, hogy minden párkapcsolat más minőségű. Ha szétnézünk a világban, akkor ennek látunk mindenféle színes bizonyítékát. Tehát azokból a kapcsolatokból kiindulni, amelyeket a traumatizált személy átélt, nem túl szerencsés.

De kereshetünk a környezetünkben olyan párokat, akiknek kiegyensúlyozott a kapcsolatuk. Érdemes velük beszélgetni, hogyan kezelnek bizonyos helyzeteket.

Ha magadra ismertél ebben a bejegyzésben, keress bizalommal!

A trauma arcai

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , ,

Az ember azt hinné, hogy a trauma csak olyan dolog lehet, ami valami fizikai behatásra történik. Azonban a mai blogbejegyzésemben arra szeretnék rámutatni, hogy sokféle trauma van, amely megakadályozza, hogy személyiségünk kibontakozzon és teljes mértékben megmutatkozzon. Azért kell erről beszélnünk, mert sokszor nem tudjuk, hogy miért reagálunk bizonyos helyzetekben nem megfelelően.

Mit jelent a trauma?

Zoli lefagy, amikor a főnöke határozott kritikát fogalmaz meg a munkájával kapcsolatban. Zitára heves szívdobogás tör, amikor útkereszteződéshez ér. Gábor messzire elkerüli az út szélén sebességet mérő rendőrt. Mi a közös mindegyikben? Az, hogy mindegyik valamilyen trauma következménye. A traumát sokszor valamilyen negatív eseménnyel azonosítják, azonban nemcsak az lehet. „Valójában azonban a trauma nem maga az esemény, hanem az arra adott reakció.” (Friedman-Barron) Vagyis amikor a fent említett dolog történt szereplőinkkel, nem tudták megfelelő módon lereagálni a helyzetet – de nem is várható el, hogy „megfelelően” reagáljunk az ilyen esetekben –, és amikor Zoli meghallotta a kritikát, Zita közeledett a kereszteződéshez, Gábor pedig meglátta a rendőröket, stressz lett rajtuk úrrá. Amikor a tünetek tartósan jelen vannak az életünkben, PTSD-nek, vagyis poszttraumás stressz-szindrómának nevezzük. A traumának többféle típusa van, most ezeket vesszük sorra.

Esemény okozta trauma

Amikor egy felkavaró eseménynek leszünk tanúi, és sokáig kísér a gondolata bennünket. Zita egy alkalommal mit sem sejtve behajtott az útkereszteződésbe, mivel neki volt elsőbbsége. Egy figyelmetlen autós azonban oldalba kapta Zita autóját, aminek következtében az totálkáros lett, Zita pedig hosszú hetekre kórházba került. A baleset okozója pedig meghalt.

Fejlődési trauma

Általában nehezebben tudjuk beazonosítani, hiszen ez nem annyira látványos, mint egy baleset. A fejlődési trauma a gyermekkorba vezet vissza. Azt, akit ebben az időszakban tartósan elhanyagoltak a szülei, bántalmaztak, ezt a traumatípust él át, amely elkíséri egész életében, ha nem tudja feldolgozni.

Zolit gyermekkorában bármilyen apró dologért megverte az apja. A verésnek akkor lett vége, amikor egy szép nyári napon fogta magát, és megszökött otthonról 16 éves korában. A traumáját azonban azóta is hordozza magában.

Transzgenerációs trauma

Ebben az esetben olyan traumáról beszélhetünk, amely nemzedékről nemzedékre szállt. Igazából nem is kell mesélni erről a szülőknek, elég, ha a gyermek leveszi a viselkedésüket. Gábor nagyapját minden hónapban bevitték a rendőrségre, néha meg is verték a kemény diktatúra éveiben, mert a nagypapa az idegenlégióban szolgált évekig, ugyanis így kerülhette csak el, hogy meghaljon az éhségtől.

Hogyan tudok segíteni neked?

Első lépésben meg tudjuk keresni az életedben magát az elakadást, ami nem kizárt, hogy trauma. Második lépésként elindulunk azon az úton, amely a megbocsátás felé vezet téged.

Ez nagyon nehéz folyamat, és nem kell azonnal megtörténnie. Fontos tudnod, hogy nem azok miatt fontos ez, akiktől kaptad, hanem saját magad miatt. Ha a traumádnak van olyan szintje, amelyen tudunk közösen dolgozni, akkor mindenképpen megtesszük. Ha a sebzettséged mélyebb, akkor más szakembert is be tudunk vonni a gyógyulási folyamatodba.

Be tudod sorolni magad valamelyik fent említett típusba? Ha igen, beszéljünk róla! Sokkal kifizetődőbb hosszú távon feldolgoznod ezeket, mert a feldolgozatlan traumák meggátolnak abban, hogy egészséges kapcsolatokat alakíts ki, és normális életet élj.