Érzed a feszültséget, amikor belépsz a munkahelyedre? Tapintani tudod a vibrálást az esti családi vacsoránál? A kollektív szorongás ma már annyira átszövi a mindennapjainkat, hogy sokszor észre sem vesszük, mennyi energiánkat emészti fel.
Fontos tudnod: abban a társadalmi helyzetben, amelyben ma Magyarországon élünk, ez a belső feszültség egy teljesen normális reakció. Az lenne a furcsa, ha a gazdasági válság, az oktatás vagy az egészségügy nehézségei közepette nem éreznénk bizonytalanságot. Egy átmeneti állapotban vagyunk, ahol a régi biztonságérzetünk megbicsaklott, de az új kapaszkodókat még keressük – ez az „holt tér” pedig törvényszerűen szorongást szül.
Mi az a kollektív szorongás?
A kollektív szorongást azok élnek át, akik ugyanabban a közegben, ugyanolyan hatásnak vannak kitéve. Más szóval, ha egy közösség (mint például a magyar társadalom) állandó bizonytalanságnak van kitéve vagy meg van félemlítve, akkor az idegrendszere védelmi üzemmódba kapcsol. Ezt az üzemmódot krónikus stressz, kialvatlanság és agresszió jellemez. Ilyen állapotban nem lehet hosszútávú döntéseket hozni, mert azok a későbbiekben inkább hátrányt jelentenek, semmint előnyt. Vannak, akik ebben a helyzetben állandó készenléti állapotban vannak (erről a túlfeszített működésről itt írtam korábban), de a kérdés most az: hogyan maradhatunk stabilak akkor is, ha körülöttünk minden bizonytalan, illetve változóban van?
Miért ragad ránk a mások szorongása?
Képzeljünk el egy anyát vagy apát, aki állandóan feszült. Sokat dolgoznak, mégsem tudnak annyi pénzt keresni, hogy félre tudjanak tenni. Emiatt állandóan vita van, hogy mire költhetnek, és mit hagyjanak ki a vásárláskor. Ezt a feszültséget a gyermek is érzi, bármely életkorban is legyen, és kihat az ő viselkedésére is. Ő is feszültté válik, türelmetlen lesz, emiatt talán még agresszív is. Mivel kölcsönhatásokban élünk, nagyon nehéz megóvni magunkat mások érzéseitől.
Hogyan őrizzük meg a belső békénket?
Elöljáróban fontos megjegyezni: ha valamiről nem veszünk tudomást, az nem jelenti azt, hogy nincs is ott. De vannak a bagatellizálásnál vannak hatékonyabb módszerek is.
Korlátozni a hírfogyasztást: naponta félóra bőven elég ahhoz, hogy megtudjuk, mi van a nagyvilágban. Ez a félóra lehetőleg ne lefekvés előtt legyen, mert akkor megmarad a felfokozottság. Amikor pedig olyan információval találkozunk, amely elindítja a szorongásunkat, akkor érdemes megnézni az információ mögött lévő tényeket. Bármilyen furcsa, a mesterséges intelligencia ebben nagyon jó segítség, mert kiszűri a tényeket a különböző hírportálok tájékoztatásaiból, vagyis lehántják az érzelmi töltetet.
Kapcsolódás a természethez: érdemes minél több időt tölteni az erdőben, parkban vagy víz mellett. A csend vagy a víz látványva, illetve csobogása nyugtatóan hat az idegrendszerre, mert azt az üzenetet kapja, hogy kikapcsolhat a készenléti állapotból.
Megszűrni a kapcsolatokat: olyanokkal kapcsolódjunk, akik képesek a konstruktív megoldásokra. Például elmenni kirándulni, megnézni egy filmet otthon vagy a moziban, utána beszélgetni róla. Közösen lehet velük alkotni vagy kertet rendezni.
Ezek mind az öngondoskodásról szólnak. Amennyiben azt érzed, hogy a szorongásodat semmilyen konstruktív dologgal nem tudod enyhíteni, kialvatlan vagy, vagy folyamatosan ingerült, akkor érdemes szakemberhez fordulni.
Foto von Olesya Yemets auf Unsplash
