Az önbecsülés egy olyan „műfaj”, amelyet egy életen át kell tanulni. Elég sokat írok róla mostanában, mert hiszem, hogy ha ez helyreáll bennünk, akkor sokkal jobban tudjuk érvényesíteni érdekeinket, vagy legalábbis megvan az az érzetünk, hogy megtettünk mindent, ami tőlünk telhet. Sokan foglalkoznak vele, én Pál Feri és Maarit Johnson rendszerét használom ennek a fogalomnak a körülírására. Az erről szóló bejegyzésemet itt olvashatod újra.
Az önbecsülés négy alaptípusa
A korábban már írtam arról, hogy mi a hátránya, ha az ember csak kívülről várja a megerősítést, vagyis abból táplálja az önbecsülését. Az erről szóló cikkemet itt olvashatod. Most tüzetesebben fogok ezekről írni, és bízom benne, hogy be tudod magad azonosítani, és elkezdesz egy egészségesebb kapcsolódást kialakítani önmagadhoz. A négy alaptípus megfigyelése szintén a már korábban emlegetett Maarit Johnson nevéhez fűződik.
A kényszerteljesítő
A kényszerteljesítő azért tesz meg dolgokat, vagy ér el sikereket, mert folyamatosan mások megbecsüléséért harcol. Ő addig nagyon jól van, amíg megkapja a napi „dicséret adagját”, de aztán magába roskad, mert egy idő után úgy érzi, hogy csak azért dicsérik meg, hogy lerázzák. Emiatt újabb célszemélyeket jelöl ki, akiknek elnyerheti a tetszését. Ez egy nagyon sok energiát felemésztő magatartás. Az ilyen jellemzőkkel bíró ember nem tanult meg befelé figyelni, vagyis saját magát sosem tudta középpontba helyezni, mert mindig mások kívánságait kellett teljesítenie. Személyiségének pozitív vonása, hogy mivel mindig a külső megerősítésre vár, emiatt képes küzdeni a „világ békéért”. A negatív kritika elveszi a kedvét, és mivel nem bírja elviselni ennek terhét, visszatámad és szorong. Neki roppant mód kell vigyáznia az egészségére, főleg a koleszterinre, a szív- és érrendszerére, mert ha túlhajtja magát, annak bizony kórházi kezelés lesz a vége.
Az életélvező
Neki csak belső önbecsülése van. Szemlélődik, a versengés tulajdonképpen nem érdekli. Őrá mondják, hogy elvan a maga világában. Mivel nincs különösebb motivációja, elég lassú, és megelégszik a minimummal. Eszébe se jut másokkal megosztani a tudását. Pedig akár pénzt is csinálhatna belőle, ha nem elégedne meg azzal, ami van. Személyiségének pozitív oldala, hogy alapvetően nem tud megsértődni, de a pozitív kritikát sem tudja fogadni. Viszont családszerető és rengeteg barátja van.
A nélkülöző
Neki sem belső, sem külső önbecsülése van. Gyakorlatilag ő a hajléktalan. Ez a gondolat Máltai Szeretetszolgálat vezetőjétől van. Akit nem szeretnek, az saját magát sem tudja szeretni. Emiatt motivációja sincs arra, hogy az utcáról visszatérjen a normálnak mondott társadalomba. Passzív, és a passzivitása okán kiszolgáltatottá teszi magát. Próbálja elkerülni a kudarcokat, de valahogy mindig azzal kell szembesülnie, hogy az a kudarc, hogy nem tudta maga körül az embereket megtartani. Vannak kapcsolatai, azokból gyűjt némi erőt, ami a következő naphoz kell, de semmi több. Kilépni a komfortzónájából a legnehezebb dolog, és tulajdonképpen ez az ő tragédiája.
A szabad cselekvő
A szabad cselekvőre az jellemző, hogy neki van leginkább rendben az önbecsülése, hiszen nemcsak a tekintélyszemélyek vagy családtagok dicséretét élvezi, hanem van egy saját belső megerősítése saját magával kapcsolatban. Emiatt a stresszhelyzeteket jól kezeli (tehát nem szorong otthon a kanapén ülve, mert valakinek nem tetszett a véleménye, és emiatt neheztel rá). Mivel az önbecsülése rendben van, mer kockázatot vállalni, és ebből neki az jön át, hogy ez mennyire izgalmas, nem pedig a felelősséget mantrázza naphosszat. Nem hasonlítgatja magát másokhoz, a fejlődését egyedül saját magához méri, hiszen tudja, nincsen még egy olyan paraméterekkel rendelkező ember, mint ő. Ismeri a határait, és ha valami nem úgy jön össze, ahogy ő akarja, akkor sem kezdi el magát bántani emiatt. Személyiségének hátránya, hogy megfeledkezhet a körülötte levőkről, mert annyira belemerül a feladataiba, amit olyan magabiztosan visz véghez.
Te melyik vagy ezek közül? Mielőtt megválaszolnád, olvasd el újra, ugyanis van olyan, hogy egyik életszakaszban az egyik, a másikban pedig a másik a jellemző. Ha rájöttél, vagy nem tudtál rájönni, keress bizalommal!