Miért nem Teslával járunk, apa? 2.

Személyiségfejlesztés, , , , ,

„Miért nem Teslával járunk, apa? Egy darabig kerültem a választ. Aztán elmondtam. Nem engedhetjük meg magunknak. Ez van.” Meséli egy ismerősöm a történetét. Az ehhez kapcsolódó előző cikkemet itt tudod elolvasni. Nehéz téma ez, hiszen nem azok ellen szól, akik Teslával járnak. Nem szól senki ellen. Egyszerűen ez egy helyzet. A gyerek viszont szereti a jót, a kényelmest, és nem szeret lemaradni az osztálytársaitól. Hogyan lehet vele beszélgetni erről a témáról?

Érzések és reakciók

Én nem szeretem a Teslát. Túl sima. Túl fekete. Túl…drága„, de ezt már nehezebben mondjuk ki. Inkább kifogásokat keresünk ahelyett, hogy arról beszélnénk, ami van. Arról is azért nehéz, mert a gyerek elmondja az iskolában, amit otthon hall. De ez fordítva is igaz – lenne – , ha nem szégyenként élné meg, hogy neki nincsenek olyan jó cuccai, mint az osztálytársainak, és inkább otthon se beszél róla. És ebben szerintem egyik generáció sem más. A baby boomerek például irigykedhettek arra gyerekkorukban, akinek már volt televíziója, és nem a ligetbe kellett kimenni tévét nézni. Vagy egy jó biciklikre, és lehetne sorolni.

Mi ezzel a dolgunk?

Az, ami általában a neveléssel. Érzéseket kell közvetíteni. Elmondani, hogy tudjuk, mennyire szeretne olyan dolgokat, mint ami az osztálytársainak van, de ez itt most nem lehetséges. Nem azért, mert ennyire szívtelenek vagyunk, hanem mert – egyrészt – máson van a hangsúly, más dolgokat tartunk fontosnak, másrészt, ha arra a drága dologra gyűjtenénk, akkor az alapvető szükségletek nem volnának meg. Az is megoldás, amikor azt mondjuk, hogy „Tényleg! Milyen jó lenne egy Tesla! Mit tennél vele, ha neked lenne? Szerinted mi kell ahhoz, hogy az embernek legyen egy Teslája?” A lényeg, hogy ne érvénytelenítsük a vágyait, mert a vágy nagy úr, és segítségével célokat lehet kitűzni, amelyeket sok kisebb célra is le lehet bontani.

Mit kell megtanítanunk?

Ez adhat némi fejtörést a szülőknek, ha ezzel a kérdéssel szembesülnek otthon, mert fontos, hogy mit tanul ebből a gyerek. Látnia kell, hogy anyagiak területén ugyanúgy vannak különbségek az emberek között, mint viselkedésben, kinézetben, hovatartozások ügyében, de közben jó lenne a gyerekkel nem azt éreztetni, hogy „mi szegények vagyunk”. Pedig nem feltétlenül, csak máshol van a fókusz. Ha szegények vagyunk, akkor meg pláne. Fontos, hogy azt érezze, hogy ezek a dolgok egyébként számára is elérhetőek, nem most, hanem később, de tenni kell érte. Ez borzasztóan közhelyesen hangzik, de végső soron, ha tárgyi dolgokra vágyik, akkor nem mondhatunk neki mást, minthogy meg kell dolgozni azért, ha valamit szeretne elérni. A szegénységet azért nem jó hangsúlyozni, mert ezzel determináljuk a gyereket, és arra korlátozzuk, hogy ő nem tehet semmit azért, hogy ilyen drága dolgai legyenek. Ezt hívják tanult tehetetlenségnek.

Ugyanakkor ott vannak az értékek. Vajon mi teszi az embert értékessé? A tárgyai? Inkább az, ahogy eljutott a gazdagságig. Az értékek, amiket képvisel a gazdagságával. És most azokról beszélek, akik tisztességes úton jutottak hozzá a vagyonukhoz. Például a kitartás, a tudás, a jó kommunikációs készség, és még sorolhatnánk.

Másrészt elengedhetetlen az életben a hála. Mindenért érdemes hálásnak lenni, ami egy picit is építi az embert.

És a végére egy hasonlatot hoztam, amely jól szemlélteti a fontos dolgokat (a történetet a Geminitől kaptam, mert kíváncsi voltam, mit tud erről a témáról):

A boldogság fája: Képzeld el, hogy a boldogság egy fa, amelynek gyökerei a szeretetben, a barátságokban és a jó cselekedetekben gyökereznek. A fa ágai a különböző élmények, a tanulás és a kalandok. A drága játékok és a nagy házak csak néhány levél a fán. A legfontosabb, hogy a fa egészséges legyen, és sok gyümölcsöt teremjen.

A borítóképet mesterséges intelligenciával generáltattam.

Miért nem Teslával járunk, apa? 1.

Blog, Személyiségfejlesztés, , ,

Miért nem Teslával járunk, apa? Te hallottad már ezt a kérdést a fiadtól vagy lányodtól? Emlékszel a válaszodra? Vagy csak arra, hogy mire gondoltál, de nem mondtad ki? Nagyon nehéz ilyenkor nem szentbeszédet tartani a gyereknek, de hát azért csak eszünkbe jut, hogy „hát mit képzelsz, te? Mi vagyok én? Mindenért meg kell dolgozni kőkeményen, és ha Teslát akarsz, akkor menj el dolgozni.” És még mondhatnánk a magunkét fejben vagy hangosan, egy biztos, süket fülekre találnánk. De miért is fontos ennyire a gyerekeknek a külsőség? Miben mások – ha egyáltalán másabbak, mint mi voltunk? Erre keresem a választ ebben és a következő bejegyzésben is.

Értékrend régen és most. Mire vágynak a mai gyerekek, fiatalok?

A Facebookom reeljei egy csomó kiskorú, tinédzser influenszert dobál fel, akik fényűző módon élnek: saját studiójuk van, luxusházban élnek, és amint lehet, megszerzik a jogosítványt és húszmilliós Teslát vezetnek. A fiúk izmosak, a lányok vékonyak, csinosak, kipihentek, abszolút gondtalan életet élnek. Érdekelne, hogy mit gondolnak erről a felnőttek. Ha őszinte akarok lenni, akkor egy kicsit irigykedek. Ugyanis én nem ilyen luxusban nevelkedtem, de ha visszagondolok a gyerekkoromra, akkor nekem nem elsősorban a luxus hiányzott, bár nem mondom, hogy nem örültem volna menőbb ruháknak, tévének és hifitoronynak a szobámba, és még sorolhatnám. Elsősorban a kapcsolatok hiányoztak, mivel meglehetősen introvertált kamasz voltam. Az a gyanúm, hogy azért ma is vannak ilyen fiatalok, akiknek ez nem adatik meg. Nekik marad az álmodozás és a munka – ha olyan korúak -, de közhely ide, közhely oda, ők sokkal jobban meg fogják becsülni, amiért maguk dolgoztak meg. Nyilván vannak ellenpéldák is. De milyen a mai fiatalok értékrendje? Először is látni kell, hogy a mai kiskamaszok már inkább lennének felnőttek, a felnőttek pedig inkább lennének kamaszok. Ha megnézzük az öltözködést, a mai harmincasok is előszeretettel vesznek fel olyan ruhákat, mint a tinik.

Korai biológiai érettség

A mai tizenévesek sokkal hamarabb szexualizálódnak, mint ezelőtt 30-40 évvel. Emiatt (is) a külsőségek sokkal fontosabbá válnak számukra. Nem beszélve a kortárs közösségről… amit látnak egymástól, az lesz a mérce. Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Összezárnak, „galerizálódnak” egymás „segítői” lesznek, sőt egymást világosítják fel szex terén is. Ma egy felnőtt megtisztelve érezheti magát, ha egy kamasz közel engedi magához. Mindeközben pedig a tizes éveiket taposók pedig vágynak a felnőttek útmutatásaira, akik meg épp „kamaszodni” készülnek.

Hol a válasz?

Adódhat a kérdés. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a generációk közti különbségeket, de általánosságban elmondható, hogy a mai Y generáció tagjai már nem akarnak robotolni… Folyamatosan keresik azt, amiben megélhetik a kiteljesedést, abból élni, amit szeretnek (ezt csinálom én is) az utánuk jövő generációk pedig a könnyű pénzkereseti lehetőséget keresik, nyilván ez sem mondható ki százszázalékos biztonsággal, mert nem általánosítunk, viszont a trendek azt mutatják, hogy a mai tinédzserek inkább ezt választanák, mint a monoton munkát…

A cikket jövő héten folytatom, mert azt gondolom, nem lehet kimeríteni egyetlen bejegyzésben, de kettőben sem. Amennyiben te is keresed önmagad, keress bizalommal!