„Miért nem Teslával járunk, apa? Egy darabig kerültem a választ. Aztán elmondtam. Nem engedhetjük meg magunknak. Ez van.” Meséli egy ismerősöm a történetét. Az ehhez kapcsolódó előző cikkemet itt tudod elolvasni. Nehéz téma ez, hiszen nem azok ellen szól, akik Teslával járnak. Nem szól senki ellen. Egyszerűen ez egy helyzet. A gyerek viszont szereti a jót, a kényelmest, és nem szeret lemaradni az osztálytársaitól. Hogyan lehet vele beszélgetni erről a témáról?
Érzések és reakciók
„Én nem szeretem a Teslát. Túl sima. Túl fekete. Túl…drága„, de ezt már nehezebben mondjuk ki. Inkább kifogásokat keresünk ahelyett, hogy arról beszélnénk, ami van. Arról is azért nehéz, mert a gyerek elmondja az iskolában, amit otthon hall. De ez fordítva is igaz – lenne – , ha nem szégyenként élné meg, hogy neki nincsenek olyan jó cuccai, mint az osztálytársainak, és inkább otthon se beszél róla. És ebben szerintem egyik generáció sem más. A baby boomerek például irigykedhettek arra gyerekkorukban, akinek már volt televíziója, és nem a ligetbe kellett kimenni tévét nézni. Vagy egy jó biciklikre, és lehetne sorolni.
Mi ezzel a dolgunk?
Az, ami általában a neveléssel. Érzéseket kell közvetíteni. Elmondani, hogy tudjuk, mennyire szeretne olyan dolgokat, mint ami az osztálytársainak van, de ez itt most nem lehetséges. Nem azért, mert ennyire szívtelenek vagyunk, hanem mert – egyrészt – máson van a hangsúly, más dolgokat tartunk fontosnak, másrészt, ha arra a drága dologra gyűjtenénk, akkor az alapvető szükségletek nem volnának meg. Az is megoldás, amikor azt mondjuk, hogy „Tényleg! Milyen jó lenne egy Tesla! Mit tennél vele, ha neked lenne? Szerinted mi kell ahhoz, hogy az embernek legyen egy Teslája?” A lényeg, hogy ne érvénytelenítsük a vágyait, mert a vágy nagy úr, és segítségével célokat lehet kitűzni, amelyeket sok kisebb célra is le lehet bontani.
Mit kell megtanítanunk?
Ez adhat némi fejtörést a szülőknek, ha ezzel a kérdéssel szembesülnek otthon, mert fontos, hogy mit tanul ebből a gyerek. Látnia kell, hogy anyagiak területén ugyanúgy vannak különbségek az emberek között, mint viselkedésben, kinézetben, hovatartozások ügyében, de közben jó lenne a gyerekkel nem azt éreztetni, hogy „mi szegények vagyunk”. Pedig nem feltétlenül, csak máshol van a fókusz. Ha szegények vagyunk, akkor meg pláne. Fontos, hogy azt érezze, hogy ezek a dolgok egyébként számára is elérhetőek, nem most, hanem később, de tenni kell érte. Ez borzasztóan közhelyesen hangzik, de végső soron, ha tárgyi dolgokra vágyik, akkor nem mondhatunk neki mást, minthogy meg kell dolgozni azért, ha valamit szeretne elérni. A szegénységet azért nem jó hangsúlyozni, mert ezzel determináljuk a gyereket, és arra korlátozzuk, hogy ő nem tehet semmit azért, hogy ilyen drága dolgai legyenek. Ezt hívják tanult tehetetlenségnek.
Ugyanakkor ott vannak az értékek. Vajon mi teszi az embert értékessé? A tárgyai? Inkább az, ahogy eljutott a gazdagságig. Az értékek, amiket képvisel a gazdagságával. És most azokról beszélek, akik tisztességes úton jutottak hozzá a vagyonukhoz. Például a kitartás, a tudás, a jó kommunikációs készség, és még sorolhatnánk.
Másrészt elengedhetetlen az életben a hála. Mindenért érdemes hálásnak lenni, ami egy picit is építi az embert.
És a végére egy hasonlatot hoztam, amely jól szemlélteti a fontos dolgokat (a történetet a Geminitől kaptam, mert kíváncsi voltam, mit tud erről a témáról):
A boldogság fája: Képzeld el, hogy a boldogság egy fa, amelynek gyökerei a szeretetben, a barátságokban és a jó cselekedetekben gyökereznek. A fa ágai a különböző élmények, a tanulás és a kalandok. A drága játékok és a nagy házak csak néhány levél a fán. A legfontosabb, hogy a fa egészséges legyen, és sok gyümölcsöt teremjen.
A borítóképet mesterséges intelligenciával generáltattam.
