Amikor változás történik az életünkben, nagyon nehezen tudjuk azokat befogadni, feldolgozni. Pedig a változások új lehetőségeket (is) hordoznak magukban. De ugye ezt előbb el kellene hinni. Miért nem tudjuk elhinni? Ebben a bejegyzésben erre keresem a választ.
Félelem attól, hogy elvesztünk valamit
Egy gyermek érkezésekor, egy új iskolába való felvételkor, vagy esetleg munkahely-váltáskor rengeteg veszteséggel kell megküzdenünk. Megváltozik például a szabad idő felhasználása, vagy a szabad közlekedés. Bármelyik esetet is válasszuk, mindegyikben ott van a személyek elvesztése is. Arról nem is beszélve, hogy ha új szerepkörben kell megnyilvánulnunk, akkor az olyan, mintha egy időre elvesztenénk saját magunkat.
Félelem az ismeretlentől
Képzeld el, hogy amikor gyerek voltál, mennyire féltél a sötéttől. Nem tudtad, mi van ott, szinte káprázott a szemed, annyira erőltetted. Ez az érzés köszön vissza a sci-fi filmek főhőseiben is. Találkoznak egy idegen lénnyel, de félnek tőle, mert nem ismerik a természetét és nem tudják megnevezni. A zsidók is attól féltek a bibliai korokban, amit nem tudtak nevet adni.
Félelem önmagunktól
Ez általában tudattalanul működik. Ilyen kérdések fogalmazódnak meg bennünk, mint például: „Hogy fogok viselkedni ebben az új helyzetben? Milyen hatással lesz rám? Mit vált ki belőlem? Melyik oldalam fog előjönni?”
HOGYAN KÜZDJÜK LE A FÉLELMÜNKET?
- Szembe nézhetünk vele
Hangosan kell kimondanunk, hogy egészen pontosan mitől is félünk. Ha kimondjuk, már félig sikerélményünk van, mert az azt jelenti, hogy meg tudtuk fogalmazni.
- Erőt meríthetünk belőle
Először a félelem mélyére kell merülnünk, hogy a félelembe fektetett energiát a felemelkedéshez használhassuk, pont úgy, ahogy Jézus is tette a Getszemáni kertben, amikor azért imádkozott, hogy „múljék el tőlem ez a kehely”, de ne az ő akarata szerint, hanem az Úr akarata szerint.
- A nyereség megkeresése
Például egy új munkahely, vagy kapcsolat esetében kiderülhet, hogy van egy olyan képességünk, amit az előtt nem használtunk.
Azt gondolom, az élet egyik legnehezebb feladata a félelemmel való szembenézés. De hát azért van ez az alapérzelmünk, hogy segítse a világ dolgaiban való eligazodást. Enélkül az alapérzelem nélkül fejest ugranánk a legveszélyesebb dolgokba, ami viszont vesztünket is okozhatná. Használjuk jól, és ha úgy érezzük, hogy a napi életvitelünket akadályozza, akkor forduljunk segítséghez, például egy mentálhigiénés szakemberhez!
