Amikor változás történik az életünkben, nagyon nehezen tudjuk azokat befogadni, feldolgozni. Pedig a változások új lehetőségeket (is) hordoznak magukban. De ugye ezt előbb el kellene hinni. Miért nem tudjuk elhinni? Ebben a bejegyzésben erre keresem a választ.
- Félelem attól, hogy elvesztünk valamit
Egy gyermek érkezésekor, egy új iskolába való felvételkor, vagy esetleg munkahely-váltáskor rengeteg veszteséggel kell megküzdenünk. Megváltozik például a szabad idő felhasználása, vagy a szabad közlekedés. Bármelyik esetet is válasszuk, mindegyikben ott van a személyek elvesztése is. Arról nem is beszélve, hogy ha új szerepkörben kell megnyilvánulnunk, akkor az olyan, mintha egy időre elvesztenénk saját magunkat.
- Félelem az ismeretlentől
Képzeld el, hogy amikor gyerek voltál, mennyire féltél a sötéttől. Nem tudtad, mi van ott, szinte káprázott a szemed, annyira erőltetted. Ez az érzés köszön vissza a sci-fi filmek főhőseiben is. Találkoznak egy idegen lénnyel, de félnek tőle, mert nem ismerik a természetét és nem tudják megnevezni. A zsidók is attól féltek a bibliai korokban, amit nem tudtak nevet adni.
- Félelem önmagunktól
Ez általában tudattalanul működik. Ilyen kérdések fogalmazódnak meg bennünk, mint például: „Hogy fogok viselkedni ebben az új helyzetben? Milyen hatással lesz rám? Mit vált ki belőlem? Melyik oldalam fog előjönni?”
HOGYAN KÜZDJÜK LE A FÉLELMÜNKET?
- Szembe nézhetünk vele
Hangosan kell kimondanunk, hogy egészen pontosan mitől is félünk. Ha kimondjuk, már félig sikerélményünk van, mert az azt jelenti, hogy meg tudtuk fogalmazni.
- Erőt meríthetünk belőle
Először a félelem mélyére kell merülnünk, hogy a félelembe fektetett energiát a felemelkedéshez használhassuk, pont úgy, ahogy Jézus is tette a Getszemáni kertben, amikor azért imádkozott, hogy „múljék el tőlem ez a kehely”, de ne az ő akarata szerint, hanem az Úr akarata szerint.
- A nyereség megkeresése
Például egy új munkahely, vagy kapcsolat esetében kiderülhet, hogy van egy olyan képességünk, amit az előtt nem használtunk.
Azt gondolom, az élet egyik legnehezebb feladata a félelemmel való szembenézés. De hát azért van ez az alapérzelmünk, hogy segítse a világ dolgaiban való eligazodást. Enélkül az alapérzelem nélkül fejest ugranánk a legveszélyesebb dolgokba, ami viszont vesztünket is okozhatná. Használjuk jól, és ha úgy érezzük, hogy a napi életvitelünket akadályozza, akkor forduljunk segítséghez, például egy mentálhigiénés szakemberhez!