„Félelem volt bennem, mert nem tudtam, mire számítsak”

Segítő beszélgetés, , , ,

Ezt az egyik kliensemtől hallottam, amikor egy folyamat végére értünk. Ekkor gondoltam bele, mekkora lutri lehetett neki, hogy eljött hozzám. Azóta is becsülöm nagyon, hogy túllépett a saját félelmén, és vállalta a kockázatot. Aztán még vannak ilyen mondatok is, hogy „megoldom egyedül”, nálunk az ilyen nem divat”, teregessem ki a szennyest egy vadidegen előtt? Ezen mondatok mögött félelem húzódik meg. Ezért gondoltam, hogy hasznos lesz ez a bejegyzés azok számára, aki kételkednek vagy gondolkodnak egy segítő beszélgetésen való részvételen.

A mentálhigiénés szakember nem pszichológus

Természetesen komoly képzést kapott pszichológiai tárgyakból is, úgymint a fejlődéslélektan, illetve a lelki zavarok. A mentálhigiénés szakembernek fontos tudnia, hol tart a kliense egyes helyzetekben, például érzelmeit, életállapotát illetően, vagy a gyásza esetén.

Több önismeret

Amiből más mentálhigiénés képzés, mint a pszichológusoké, az az önismeret. Ezt nem előadások, hanem saját élményű foglalkozások keretén belül kapja. Az egyik foglalkozáson például a szakmájában erősítik meg, a másikon a segítő beszélgetést mint módszert gyakorolják, a harmadikon a saját életeseményeivel „játszik” a csoport segítségével. Tehát nem túlzás azt állítani, hogy a mentálhigiénés szakember magas empátiával, tehát beleérző képességgel rendelkezik.

A segítő beszélgetés jellemzői

A mentálhigiénés szakember nem árulja el a neved, a veled történt dolgokat senkinek, mert nem tartozik senkire. Amikor TE meg ÉN leülünk egymással szemben, akkor az időmet, figyelmemet csak neked szentelem. Tehát nem fogod látni, hogy jegyzetelek. Mert nem is jegyzetelek. Vagy hogy a mobilomat nézegetem. Na, jó, mégis, de csak az idő miatt.

Tehát végigkísérem az érzelmeidet és a mondanivalódat, ha kell, segítek neked kimondani dolgokat, amelyeket nem mersz, vagy nem látsz rá. Esetleg olyan technikákat alkalmazok, amik neked szokatlanok lehetnek, de semmiképpen sem teszek olyat, ami számodra kellemetlen lehet.

Mit gondolj végig jelentkezés előtt?

  • mi az, ami miatt segítséget kérsz
  • megéri-e neked, hogy az életed nehézségeit elmondd egy szakembernek
  • ha eljönnél, mire számítasz végeredményképpen? (vagyis mit szeretnél elérni a konzultációval)

Ha ezeket végig gondolod, talán csökken egy kicsit a félelemérzeted, és tudsz arra koncentrálni, hogy megoldd az életed problémáit. Ha mégsem, keress engem, beszéljünk róla!

A következő bejegyzésben arról olvashatsz, hogy mikor érdemes eljönnöd hozzám.

Miért félünk az új dolgoktól?

Személyiségfejlesztés, , , ,

Amikor változás történik az életünkben, nagyon nehezen tudjuk azokat befogadni, feldolgozni. Pedig a változások új lehetőségeket (is) hordoznak magukban. De ugye ezt előbb el kellene hinni. Miért nem tudjuk elhinni? Ebben a bejegyzésben erre keresem a választ.

Félelem attól, hogy elvesztünk valamit

    Egy gyermek érkezésekor, egy új iskolába való felvételkor, vagy esetleg munkahely-váltáskor rengeteg veszteséggel kell megküzdenünk. Megváltozik például a szabad idő felhasználása, vagy a szabad közlekedés. Bármelyik esetet is válasszuk, mindegyikben ott van a személyek elvesztése is. Arról nem is beszélve, hogy ha új szerepkörben kell megnyilvánulnunk, akkor az olyan, mintha egy időre elvesztenénk saját magunkat.

    Félelem az ismeretlentől

      Képzeld el, hogy amikor gyerek voltál, mennyire féltél a sötéttől. Nem tudtad, mi van ott, szinte káprázott a szemed, annyira erőltetted. Ez az érzés köszön vissza a sci-fi filmek főhőseiben is. Találkoznak egy idegen lénnyel, de félnek tőle, mert nem ismerik a természetét és nem tudják megnevezni. A zsidók is attól féltek a bibliai korokban, amit nem tudtak nevet adni.

      Félelem önmagunktól

        Ez általában tudattalanul működik. Ilyen kérdések fogalmazódnak meg bennünk, mint például: „Hogy fogok viselkedni ebben az új helyzetben? Milyen hatással lesz rám? Mit vált ki belőlem? Melyik oldalam fog előjönni?”

        HOGYAN KÜZDJÜK LE A FÉLELMÜNKET?

        1. Szembe nézhetünk vele

        Hangosan kell kimondanunk, hogy egészen pontosan mitől is félünk. Ha kimondjuk, már félig sikerélményünk van, mert az azt jelenti, hogy meg tudtuk fogalmazni.

        anger-1197374_640
        1. Erőt meríthetünk belőle

        Először a félelem mélyére kell merülnünk, hogy a félelembe fektetett energiát a felemelkedéshez használhassuk, pont úgy, ahogy Jézus is tette a Getszemáni kertben, amikor azért imádkozott, hogy „múljék el tőlem ez a kehely”, de ne az ő akarata szerint, hanem az Úr akarata szerint.

        1. A nyereség megkeresése

        Például egy új munkahely, vagy kapcsolat esetében kiderülhet, hogy van egy olyan képességünk, amit az előtt nem használtunk.

        Azt gondolom, az élet egyik legnehezebb feladata a félelemmel való szembenézés. De hát azért van ez az alapérzelmünk, hogy segítse a világ dolgaiban való eligazodást. Enélkül az alapérzelem nélkül fejest ugranánk a legveszélyesebb dolgokba, ami viszont vesztünket is okozhatná. Használjuk jól, és ha úgy érezzük, hogy a napi életvitelünket akadályozza, akkor forduljunk segítséghez, például egy mentálhigiénés szakemberhez!