A változás és megújulás folyamata

Blog, Személyiségfejlesztés, ,

A változás és megújulás egy folyamat, amelynek megvannak a maga kerülőútjai. Ezt nagyon fontos látnunk. Enélkül a tudás nélkül elkeseredhetünk, és azt érezhetjük, minden hiábavaló volt. Ugyanezt élik át a szenvedélybetegek is, akik bizonyos esetekben visszaesnek. De amióta a szenvedélybetegség komoly kutatások tárgyát képezi, így mi szakemberek, át tudjuk adni ezt a tudást. De hogyan néz ki ez a folyamat? Hogyan köszönhet be a mi életünkbe is? A témáról szóló első blogbejegyzésemet itt érheted el.

A változás és megújulás folyamata – egy rövid esettanulmány

Péter, 28 éves, egyedülálló, szerszámkészítő.

Amikor eljött hozzám konzultációra, akkor nagyon sok szorongása volt, és sötéten látta a világot. Izgalmas volt vele a munka, mert egyébként jóhumorú, nagyon békés, kedves fiatalember, aki másokat emelt, őt viszont nem emelte senki. A párkapcsolatai nagyon rövidek voltak, mert amikor megérezték rajta az önbizalomhiányt, akkor már tovább is álltak. Ezek után nem lepődünk meg azon, hogy a világ számára „sötét” hely.

Amikor férfiakkal beszélgetek, jellemzően valamilyen azonnal használható technikát akarnak, vagy valamilyen eszközt, amellyel gyorsan meg lehet őket „javítani„. Így volt ez Péterrel is. Eszközt ahhoz, hogyan kommunikáljon, amellyel sikeres lehet, és lehetőleg javítsuk meg a lelkét, mert az rosszul működik. A változás ott kezdődött, amikor a beszélgetések és gyakorlatok során rávilágítottunk, hogy az a környezet, amelyben él, nem éppen tesz jót az önbizalmának. Mindenki meg akarja neki mondani, hogy mit csináljon, de körülötte senki nem akart változtatni. Aztán szépen lassan megtanulta mindenkinek visszaadni a felelősséget. Vagyis mindenki foglalkozzon magával, Pétert pedig hagyják élni, és főként hagyják elköltözni. Péternek azt is meg kellett tanulnia, hogyan vállaljon felelősséget a saját érzéseiért, hogy a biztonságérzet belülről fakad, és hogy ha lesznek buktatók is az életében – hiszen azok mindig vannak -, akkor azokat érdemes a helyén kezelni, vagyis hogy nem mindig ő a problémák okozója. Van hozzá elég belső énereje, hogy megélje az érzéseit ezzel kapcsolatban, és megtalálja a neki megfelelő megoldást.

A változás és megújulás állomásai

Verena Kast pszichoterapeuta a következőket figyelte meg a pácienseinek változás és megújulás folyamata kapcsán (saját gondolataimmal kiegészítve):

1. Állandó növekedésként, fejlődési folyamatként, megemlítve, hogy elképzelhető eközben időszakos egy helyben toporgás vagy rendkívül lelassult előrehaladás is. Van, aki gyorsabban, és van, aki lassabban halad, de minden alkalommal beszámolnak egy apró változásról. Mivel folyamatban gondolkozunk, így azt gondolom, minden egyes apró lépés is egy ünnep. De tartsuk szem előtt, hogy a megtorpanás és a visszaesés a folyamat része.

2. A növekedés folyamatában világosan megkülönböztethetők az éles „irányváltások”, ilyenkor a páciens határozott különbséget észlel élethelyzetében az „azelőtt” és az „azután” között, és úgy találja, hogy ő maga is jelentősen átalakult. A hirtelen irányváltás félelmetes lehet, főleg a hozzátartozóknak. Ilyen, amikor valaki elkezd máshogyan kommunikálni. Az „előtte” és „utána” élmény azért meghatározó, mert például a hozzátartozók az „előtte” állapotot várják, holott a változásban lévő személy azon már rég túl van.

3. Ha a válságos helyzetbe került embert sikerül megszabadítani a szorongásaitól, akkor fokozott mértékben élheti át, hogy igenis képes az újrakezdésre, ugyanis így hozzá tud férni belső energiatartalékaihoz. A szorongás olyan nagy úr, hogy beszűkíti az illető gondolkodását. Képtelen lesz alternatívákat kigondolni, olyan dolgokat vetít előre, amelyeknek bekövetkezése nagyon valószínűtlen. De ez nem jelenti azt, hogy nincsenek belső erőtartalékok, hanem azt, hogy pont ebből a belső energiatartalékból táplálkozik a szorongás.

Miért fontos a változás folyamatáról beszélni?

Azt gondolom, hogy minden változásban rengeteg érzés van, és az egyik a félelem. Félünk a változástól. Nem tudjuk, hogy mi fog megváltozni, mennyire fog megváltozni, hová tart a változás. A másik, ami szintén félelmetes, az, hogy mi milyen irányba változunk. Van, aki fél attól, hogy annyira megváltozik, hogy nem fogják szeretni. Az igazság az, hogy a változás elengedhetetlen része az életünknek. Nem változni egyenlő a halállal.

Ha Te is félsz a változástól, kérj ingyenes konzultációs lehetőséget!

Foto von Suzanne D. Williams auf Unsplash

„Félelem volt bennem, mert nem tudtam, mire számítsak”

Segítő beszélgetés, , , ,

A félelem szót az egyik kliensemtől hallottam, amikor a folyamat végére értünk. Ekkor gondoltam bele, mekkora lutri lehetett neki, hogy eljött hozzám. Azóta is becsülöm nagyon, hogy túllépett a saját félelmén, és vállalta a kockázatot. Aztán még vannak ilyen mondatok is, hogy „megoldom egyedül”, nálunk az ilyen nem divat”, teregessem ki a szennyest egy vadidegen előtt? Ezen mondatok mögött félelem húzódik meg. Ezért gondoltam, hogy hasznos lesz ez a bejegyzés azok számára, aki kételkednek vagy gondolkodnak egy segítő beszélgetésen való részvételen.

Félelem helyett…

A mentálhigiénés szakember nem pszichológus. Természetesen komoly képzést kapott pszichológiai tárgyakból is, úgymint a fejlődéslélektan, illetve a lelki zavarok. A mentálhigiénés szakembernek fontos tudnia, hol tart a kliense egyes helyzetekben, például érzelmeit, életállapotát illetően, vagy a gyásza esetén.

Több önismeret

Amiből más mentálhigiénés képzés, mint a pszichológusoké, az az önismeret. Ezt nem előadások, hanem saját élményű foglalkozások keretén belül kapja. Az egyik foglalkozáson például a szakmájában erősítik meg, a másikon a segítő beszélgetést mint módszert gyakorolják, a harmadikon a saját életeseményeivel „játszik” a csoport segítségével. Tehát nem túlzás azt állítani, hogy a mentálhigiénés szakember magas empátiával, tehát beleérző képességgel rendelkezik.

A segítő beszélgetés jellemzői

A mentálhigiénés szakember nem árulja el a neved, a veled történt dolgokat senkinek, mert nem tartozik senkire. Amikor TE meg ÉN leülünk egymással szemben, akkor az időmet, figyelmemet csak neked szentelem. Tehát nem fogod látni, hogy jegyzetelek. Mert nem is jegyzetelek. Vagy hogy a mobilomat nézegetem. Na, jó, mégis, de csak az idő miatt.

Tehát végigkísérem az érzelmeidet és a mondanivalódat, ha kell, segítek neked kimondani dolgokat, amelyeket nem mersz, vagy nem látsz rá. Esetleg olyan technikákat alkalmazok, amik neked szokatlanok lehetnek, de semmiképpen sem teszek olyat, ami számodra kellemetlen lehet.

Mit gondolj végig jelentkezés előtt?

  • mi az, ami miatt segítséget kérsz
  • megéri-e neked, hogy az életed nehézségeit elmondd egy szakembernek
  • ha eljönnél, mire számítasz végeredményképpen? (vagyis mit szeretnél elérni a konzultációval)

Ha ezeket végig gondolod, talán csökken egy kicsit a félelemérzeted, és tudsz arra koncentrálni, hogy megoldd az életed problémáit. Ha mégsem, keress engem, beszéljünk róla!

A következő bejegyzésben arról olvashatsz, hogy mikor érdemes eljönnöd hozzám.

Miért félünk az új dolgoktól?

Személyiségfejlesztés, , , ,

Amikor változás történik az életünkben, nagyon nehezen tudjuk azokat befogadni, feldolgozni. Pedig a változások új lehetőségeket (is) hordoznak magukban. De ugye ezt előbb el kellene hinni. Miért nem tudjuk elhinni? Ebben a bejegyzésben erre keresem a választ.

Félelem attól, hogy elvesztünk valamit

    Egy gyermek érkezésekor, egy új iskolába való felvételkor, vagy esetleg munkahely-váltáskor rengeteg veszteséggel kell megküzdenünk. Megváltozik például a szabad idő felhasználása, vagy a szabad közlekedés. Bármelyik esetet is válasszuk, mindegyikben ott van a személyek elvesztése is. Arról nem is beszélve, hogy ha új szerepkörben kell megnyilvánulnunk, akkor az olyan, mintha egy időre elvesztenénk saját magunkat.

    Félelem az ismeretlentől

      Képzeld el, hogy amikor gyerek voltál, mennyire féltél a sötéttől. Nem tudtad, mi van ott, szinte káprázott a szemed, annyira erőltetted. Ez az érzés köszön vissza a sci-fi filmek főhőseiben is. Találkoznak egy idegen lénnyel, de félnek tőle, mert nem ismerik a természetét és nem tudják megnevezni. A zsidók is attól féltek a bibliai korokban, amit nem tudtak nevet adni.

      Félelem önmagunktól

        Ez általában tudattalanul működik. Ilyen kérdések fogalmazódnak meg bennünk, mint például: „Hogy fogok viselkedni ebben az új helyzetben? Milyen hatással lesz rám? Mit vált ki belőlem? Melyik oldalam fog előjönni?”

        HOGYAN KÜZDJÜK LE A FÉLELMÜNKET?

        1. Szembe nézhetünk vele

        Hangosan kell kimondanunk, hogy egészen pontosan mitől is félünk. Ha kimondjuk, már félig sikerélményünk van, mert az azt jelenti, hogy meg tudtuk fogalmazni.

        anger-1197374_640
        1. Erőt meríthetünk belőle

        Először a félelem mélyére kell merülnünk, hogy a félelembe fektetett energiát a felemelkedéshez használhassuk, pont úgy, ahogy Jézus is tette a Getszemáni kertben, amikor azért imádkozott, hogy „múljék el tőlem ez a kehely”, de ne az ő akarata szerint, hanem az Úr akarata szerint.

        1. A nyereség megkeresése

        Például egy új munkahely, vagy kapcsolat esetében kiderülhet, hogy van egy olyan képességünk, amit az előtt nem használtunk.

        Azt gondolom, az élet egyik legnehezebb feladata a félelemmel való szembenézés. De hát azért van ez az alapérzelmünk, hogy segítse a világ dolgaiban való eligazodást. Enélkül az alapérzelem nélkül fejest ugranánk a legveszélyesebb dolgokba, ami viszont vesztünket is okozhatná. Használjuk jól, és ha úgy érezzük, hogy a napi életvitelünket akadályozza, akkor forduljunk segítséghez, például egy mentálhigiénés szakemberhez!