Gyakran használjuk őket szinonimaként, pedig ég és föld a különbség köztük: számonkérés, bosszú, elégtétel, jóvátétel. Mindegyik a megsérült igazságérzet helyreállításáról szól, a társadalomban mégis sokszor tévesen, felcserélve alkalmazzuk őket. A társadalmi diskurzusban ezek a fogalmak gyakran elmosódnak, és esetenként olyan dinamikákra is ráhúzzuk őket, amelyek valójában egy teljesen más belső vagy külső reakciót követelnének meg. Ahhoz, hogy megértsük a sérelmeinket – és a rájuk adott válaszainkat –, elengedhetetlen, hogy pontosan lássuk, hol ér véget a romboló szándék, és hol kezdődik a valódi gyógyulást hozó elszámoltatás.
Elszámoltatás és bosszú – mi a különbség?
A elszámoltatás az a folyamat, amikor tételesen és tényszerűen várjuk az elkövetőtől, hogy számoljon be minden olyan lépéséről, amellyel tudva és akarva vétett egy személy vagy akár egy egész közösség ellen. A bosszú ezzel szemben érzelemvezérelt, és nem az okok feltárása, illetve a tényszerű feltárás, hanem a megtorlás a cél. A bosszúval egyetlen probléma van: nem hoz enyhülést annak, aki a másik vérét kívánja. A lényeg pont az lenne, hogy validáljuk az érzéseket, és olyan választ várjunk el, amely megnyugtató és felszabadító annak számára, akin a sérelmet elkövették.
Miért fontos az elégtétel?
Innen jutunk el az elégtétel fogalmáig. Az elégtétel azt jelenti, hogy amikor valakit rendszerszinten bántalmaztak, és érvénytelenítették az érzéseit és a gondolatait, végre valaki kimondja, hogy nem ő őrült meg, hanem a bántalmazó nem hagyta őt érvényesülni, kifejezni a gondolatait, érzéseit, igényeit és szükségleteit. Más szóval gázlángozott (gaslighting). Az elégtétel pont ebben segít:
visszaadja a hitedet önmagadban.
Rájössz, hogy amit éreztél, azt jól érezted.
A gondolataidnak pedig helyük van ebben a világban.
Az külön támogató, ha ezt nem neked kell kimondanod, hanem más mondja ki helyetted, mert így érezheted a mások általi validációt is. Vagyis nem egyedül kell megküzdened az igazadért. A szégyen pedig legyen azé, aki okozta benned.
Jóvátétel és helyreállítás
A jóvátétel ennél egy fokkal magasabb szint: itt az elkövetőtől elvárják, hogy olyat tegyen, amellyel a másik személy azt érzi, hogy az elkövető komolyan megbánta tettét és szeretné a sértett bocsánatát elnyerni. A helyreállítás (resztoráció) pedig arra törekszik, hogy a megbomlott morális és érzelmi egyensúly helyreálljon. Más szóval a bűncselekmény előtti állapot térjen vissza. Az amerikai Minnesota államban már a 70-es, 80-as évek óta alkalmazzák az igazságszolgáltatásnak ezt a formáját.
És akkor most eljutottunk oda, hogy feltegyük magunk számára a kérdést: ezek közül melyikre van szükségünk? Leginkább úgy tudjuk meghatározni, ha felteszünk magunknak bizonyos kérdéseket: például azt, hogy
mekkora és milyen típusú sérelem ért bennünket?
Az okokat keressük vagy az elkövető vérét kívánjuk?
Akarjuk-e, hogy a másik tanuljon a tettéből?
Akarjuk-e, hogy máskor ne kövesse el ugyanazt a hibát ellenünk vagy mások ellen?
Hosszú távon mitől lesz meg a lelki békénk?
Bármelyiket is válaszd, alaposan fontold meg. Mert a lényeg, hogy a végén a Te ártatatlanságod megmaradjon. Amennyiben pedig dühöt érzel, és nem tudsz vele mit kezdeni, keress bizalommal!
Foto von Tingey Injury Law Firm auf Unsplash