Az érzelmi elérhetetlenség bárki életébe beköszönhet, ha nincs kellő önismerete, vagy olyan élethelyzetbe kerül, amikor jobb „kicsekkolni”, mint felvállalni a nehéz érzéseket. Ez lehet egy konfliktusokkal terhelt párkapcsolat, vagy egy kiégésközeli állapot. A múlt heti blogbejegyzésemben a kötődési mintázatokról írtam mint okról, amely miatt valaki érzelmileg elérhetetlen, ma ezt a sort szeretném tovább folytatni, illetve arról is írok, milyen jelekből ismerhető fel, ha valaki érzelmileg elérhetetlen.
Az érzelmi elérhetetlenség mint önismereti hiány
Ez tulajdonképpen a kötődési mintázatokból ered. Aki nem tanulta meg, hogy „ez a világ jó, te szerethető vagy, és ebben a világban helyed van”, vagyis az ősbizalom nem fejlődött ki benne, vagy nem tükrözték vissza az érzéseit, amikor kétségbeesett, szomorú vagy dühös volt (vagy éppen örült valaminek), akkor ezzel együtt saját magához nem tanult meg kapcsolódni, így másokhoz sem tud kapcsolódni. Sajnos a csecsemőotthonokban élő gyermekeknél ez gyakori jelenség. De hasonló a helyzet a nárcisztikus személyiségzavarral élő emberekkel is.
Amikor a körülmények nem engedik, hogy kapcsolódjunk az érzéseinkhez
Van az a helyzet, amikor az a legegyszerűbb megoldás, hogy falakat húzunk fel magunk köré, mert annyira elviselhetetlenné válik a helyzet. Képzeljünk el egy szülőt, aki egyedül marad a gyerekeivel és egy csomó problémával. Viszont az életnek meg mennie kell tovább. Nem mondom, hogy ez egy jó megoldás, de ha az ember nem tanulta meg, hogy szorult helyzetekben hogyan kezelje az érzéseit, akkor számára ez az egyetlen megoldási stratégia marad.
Akit már korábban bántottak, legközelebb nem akar csalódni
Ha valakit a kapcsolataiban nagyon sokszor kihasználtak, vagy verbálisan bántalmaztak, akkor azzal „előzi” meg az ilyen helyzetek kialakulását, hogy nem enged magához közel senkit, a konfliktusokból kihátrál, és visszavonul a saját „elefántcsonttornyába”. Előbb-utóbb sajnos megtanulja, hogy az érzelmek kinyilvánítása veszélyes dolog, mert azt nem „díjazza” a környezete. Vagyis az érzelmek világa veszélyes terep, így véletlenül sem kapcsolódik hozzájuk, mert sebezhetővé válik.
Az érzelmi elérhetetlenség jelei
Ha valaki nehezen fejezi ki az érzéseit. Amikor a klienseimmel dolgozom, akkor nagyon sokszor kérdezek rá, hogy amiről mesél, milyen érzés neki, hogyan hat rá. Aki érzelmileg elérhetetlen, azzal sokkal hosszabb egy ilyen folyamat, mert amit gyerekkorában nem tanult meg, vagy a későbbiekben valamilyen oknál fogva leszokott az érzések kinyilvánításához, azt a segítő beszélgetések vagy kiegészítő terápiás foglalkozások során kell pótolni.
Ha valaki nem mer belereszkedni egy-egy mélyebb beszélgetésbe, mert érzi, hogy az túl nehéz érzéseket hozna fel belőle.
Ha valaki a „könnyebb” utat választja párkapcsolat terén, tehát nagyon hamar vált partnert, főleg akkor, amikor előkerülnek az érzések.
Végül a helyzettel össze nem egyeztethető viselkedést produkál. Például egy konfliktusos helyzetben másról kezd el beszélni, vagy viccelődni kezd.
Az érzelmek világa nem könnyű terep, de ha foglalkozunk velük, akkor elmélyíthetjük a kapcsolatainkat, lelkileg egészségesebben élhetjük az életünket. Ha te is szeretnél fejlődni az érzéseid kifejezésében, vagy jobban közelebb kerülnél hozzájuk, keress bizalommal!
Fotó: pexels