A Szent Három Nap. Önként adja magát, megfeszítik, feltámad. Ez Krisztus útja. Ez a hármasság az élet sok területén megjelenik, így a segítő beszélgetésben is.
Krisztus és a kliens
Amikor jelentkezik valaki hozzám segítő beszélgetésre, akkor először is önként teszi. Saját elhatározása, hogy feltárulkozik előttem. Úgy, ahogy Jézus is saját elhatározásából megy a biztos halálba. Neki viszont van egy biztos tudása: az, hogy a végén a feltámadás várja, és ezzel nemcsak a saját, hanem mások életét is megváltja. Az, aki segítő beszélgetésre jön, az csak reméli, hogy a végén „feltámad”. Ilyen szempontból nem feltétlenül pontos a hasonlat.
Mindig nagy tiszteletet kelt bennem, ha valaki elhatározza, hogy egy másik embernek beszél a problémáiról. Valamit odaad magából, hogy aztán valami nagyobbat tudhasson magáénak. Minden beszélgetés végén meg szoktam kérdezni, hogy milyen érzés volt beszélni egy idegen embernek – még akkor is, ha annak az a hivatása, hogy másokat meghallgasson – a nehézségéről, akkor többnyire azt a választ kapom, hogy az elején zavarbaejtő vagy nehéz volt, de aztán érezte az elfogadást és az együttérzést, és amikor a végén kap egy visszajelzést arra, hogyan „dolgozott” a beszélgetés alatt, végképp megkönnyebbül.
Aztán van az az eset is, amikor a kliens a beszélgetés végén hoz elő egy újabb történetet. Abban újabb fájdalmak vannak, de az az érdekes, hogy ez fogja összekötni a következő beszélgetéssel. És az is érdekes, hogy ezt a fájdalmat a következő beszélgetésig elbírja a kliens. Még egy kicsit benne marad a fájdalmában, de a következő alkalommal feloldódik. Ez mégjobban erősíti a hasonlatot.
Csend a beszélgetésben
Beszélgetés közben a Csend is útitársunk. Amikor kedvesen, szelíden van köztünk, olyankor tudom, hogy a kliensem kellően oldott állapotban van a gondolatai kifejezésére. Amikor a csendnek súlya van, akkor érzem, hogy szükség van még egy kis oldásra. Van, aki megijed tőle, és megkérdezi, hogy „akkor most nagy a baj?„, és van, akinek teljesen természetes, hogy csendben hallgatják.
A csend a legfontosabb része a beszélgetéseknek, hiszen itt történik valami a kliens lelkében. Ez lehet egy elhatározás vagy egy pontosabb megfogalmazás, amellyel nagyot lendíthet a beszélgetés kerekén. Ez a csend állt be akkor is, amikor Jézus meghalt a kereszten. Csend és sötétség. Egy kicsit ilyenkor bennünk is meghal valami. Például a régi énünk. Vagy az a része a személyiségünknek, amelyik mondjuk értelmetlenül feláldozza magát.
A beszélgetés vége az a mozzanat, amikor a kliens egy nagyot szív a levegőből és azt mondja, „most legalább két hétre feltöltődtem”. Ez a feltámadás. Egyik analógia sem pontos, amelyet ráhúzunk a Szent Három Napra, így ez sem az. Amikor Krisztus kilép a sírjának nyílásán, és nagyot szív a levegőből, egy életre szól. Egy másik, újabb, teljesebb életre.
Hézl József
Mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember
06305924511
