Amikor a szavak és az érzések elakadnak – Az érzelmi lefagyásról

Személyiségfejlesztés, , , ,

Azokat az embereket, akik nem tudják kimutatni az érzéseiket, gyakran ridegnek, „érzéketlennek” titulálják. Pedig nem erről van szó, hanem az érzelmi lefagyásról. Az érzelmi lefagyás nem betegség, hanem egy állapot, amelyben az ember a saját elméjébe zárkózik, mert próbálja biztonságba helyezni magát. Ez az önvédelem sok esetben tud segíteni, de egy párkapcsolatban igencsak hátráltatja a kapcsolat fejlődését.

Az érzelmi lefagyás mint állapot

Ha szemléltetni szeretnénk ezt az állapotot, akkor a legjobban a kívül szikla, belül vihar képpel tudnánk. Képzeljük el, hogy egy embernek meghal a legjobb barátja. Ott áll a temetésen, és érzi, hogy most szomorúnak „kellene” lennie, mégsem tudja azt „produkálni”. Vagy amikor a feleség azzal vádolja a férjét, hogy nem tud vele együttérezni. Pedig a férfi „csak” belső ürességet érez.

Ilyenkor azt történik, hogy elkezd működni belül egy nagyon erős parancs, ami úgy hangzik, „Ne érezz, mert az veszélyes!” Minél kisebb korban kapja az ember ezt a parancsot, annál inkább beég. Megtanulja, hogy érezni veszélyes dolog, mert ha kimutatja az érzéseit, akkor arra biztosan valami retorzió fog érkezni. Bántják vagy kigyúnyolják miatta. És mivel már megtörtént vele párszor, az idegrendszer ezekre a helyzetekre emlékszik. Bekapcsol a védelmi funkció, vagyis leválasztja a megélést a tudatról. És hogy ne veszítse el a kontrollt, inkább „nem érez”, semmint az érzései miatt „láthatóvá váljon”.

Mik az érzelmi lefagyás következményei a kapcsolatokban?

Az előző pontban említett feleség esetében történik egy félreértés. És ezzel az a probléma, hogy a férfi nem tudja elmondani, hogy mit érez, vagy hogy mit nem érez, egyszerűen csak áll, és megpróbálja túlélni a helyzetet. Mintha kilépne a testéből (disszociál).

A másik következmény pedig a magány. Magára marad ezzel a belső üresség érzéssel, és nincs senki, akivel beszélhetne erről. Nagyon sokan emiatt lesznek egyedülállók, mert egy párkapcsolatban az érzelmek nem kifejezése néha félelmetes tud lenni. (Ennek ellentéte is, az érzelmi elárasztás.)

Mit tudunk tenni, hogy elinduljunk a fagyásból a melegedés felé?

Fontos, hogy türelmesek legyünk a magunk irányába, mert különben ebből is teljesítménytúra lesz, mint például a to do listekből.

Másrészről keressük meg, hogy az érzés hol jelenik meg a testünkben. A test ugyanis jelez, ami azt jelenti, hogy a tudattalanunk így próbálja értésünkre adni, hogy nem jól „működik” a lélek.

Harmadrészt mindenképpen keressünk biztonságos kapcsolatokat, amelyekben tudjuk, hogy nem fognak bántani minket azért, mert merünk érezni.

És ha végképp úgy érzed, hogy egyedül nem megy, keress engem bizalommal!

Foto von Callum Skelton auf Unsplash

Hiperarousal: az ember önvédelmi rendszere

Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

A hiperarousal vagy magyarul az állandó készenléti állapot a traumatizáltság egyik jele. Azért fontos erről beszélni, hogy értsük, mi zajlik le akkor az ember lelkében, idegrendszerében a választás után.

A trauma útjai

Traumatizálódni többféleképpen lehet: közvetlenül átélve, „öröklés” útján, illetve másodlagosan. Az első azt jelenti, hogy ha valaki pl. erőszak áldozatává válik. Az öröklés azt foglalja magában, hogy ha tabusítanak (vagyis nem beszélnek róla) egy erőszakos cselekményt, akkor annak generációkon át van hatása. Az utolsó pedig azt jelenti, hogy elég hallani valamiről, amivel nem tud mit kezdeni az idegrendszer, és már traumatizálódott is az ember.

Mi a trauma?

Trauma az, amivel nem tud mit kezdeni az idegrendszer. Mondjuk lefagy. Képtelen cselekedni. Ez a fagyás pedig azért káros, mert a legváratlanabb pillanatokban bekapcsol. Sokszor nem vezethető vissza, hogy mi indította be. Lehet egy illat, egy mozdulat, egy félmondat, egy hangsúly stb. A másik megoldása az agynak, hogy vagy védekezni kezd, vagy pedig harcolni (üss vagy fuss).

Mik a trauma jellemzői?

Beszűkülés (tompultság): egyrészről amikor a gondolatok ugyanakörül járnak, körbe-körbe, ami miatt az illető teljesen kimerül. Másrészről pedig amikor az ember teljesen kiszolgáltatottá válik. Megadja magát. Megváltoztatja a tudatállapotát: az időérzékelés lelassul, az illető úgy érzi, nem vele történik. Érzelmileg elsivárosodik. Nem vesz tudomást a körülötte lévő történésekről.

Emlékbetörés: a trauma hatása, hogy az idegrendszer kétségbeesetten próbálja feldolgozni az eseményeket. Mivel nem tudja, az illető igyekszik elfojtani, amennyire csak lehet, de sajnos a diszszociálás (pl. elrévedés) a legváratlanabb pillanatokban tör rá. Éber állapotban bevillanó emlékképek, alvó állapotban pedig traumás álmok következtében.

Hiperarousal: állandó készenléti állapot. Azok az emberek, akik háborús övezetben élnek, vagy egy bántalmazó kapcsolatban, amelyben minden kiszámíthatatlan, ott ez az állapot áll fenn. Az illető állandóan ugrásra kész, hiszen veszélyben érzi magát, és ez annyira kimerítő, hogy másra már nincs is energiája. Amikor megszűnik a veszély, a készenléti állapot akkor sem szűnik meg.

Amikor azt látjuk, hogy egy munkatárs vagy tanuló „mindenre harap”, akkor pontosan erről az állandó készenléti állapotról beszélünk. A váratlan dolgokra pl. különböző neszekre összerezzen, és nemcsak egyszer, hanem állandóan. Olyan, mintha elölről kezdené minden alkalommal.

Hogyan kapcsolódik a hiperarousal választásokhoz? Úgy, hogy amikor kiderült, hogy nem a jelenlegi kormánypárt nyerte a választásokat, akkor a rájuk szavazók általános reakciója a lefagyás volt, végül pedig, mivel nem tudják, nem ismerik, mi fog történni, ezért állandó készenlétre kapcsolnak.

Borzasztóan fontos lenne ilyenkor egy szakembert felkeresni, aki ilyenkor abban segíti az őt keresőt, hogy a jelenben tudjon maradni. Ha te is küzdesz ezzel az állandó készenléti állapot érzéssel, akkor kattints ide.