Hogyan segít a hit?

Blog, Személyiségfejlesztés,

A hit erőteljes támasza az embernek, főleg azért, mert segíthet átlendülni a saját korlátain. De miért is érdemes erről beszélnünk? Azért, mert annyi információ vesz körül bennünket, és annyi minden van, ami elbizonytalaníthat, hogy kell egy kapaszkodó, amely a középpontunkban tart minket, vagyis nem hagyja, hogy kibillenjünk az egyensúlyunkból. Hogy mi minden billenthet ki bennünket, arról itt írtam. De nézzük, miért érdemes a hitünket megőrizni. Szeretném előre bocsátani, hogy itt most nem a vallásos hitről fogok írni, bár az is igen komoly erőforrásnak számít.

A hit mint belső erőforrás

Nagyon fontos látni, hogy a hit lehet az egyik erőforrásunk, ugyanakkor válságos helyzetek idején pont az ellenkezőjét éljük meg a dolgoknak. Vagyis ahelyett, hogy belekapaszkodnánk a hitbe, természetszerűleg megrendül a hitünk. A hit akkor válhat belső erőforrássá, ha tudjuk, amikor nehéz időszak jön, akkor a megrendülés lesz az első fázis, a következő pedig a hitbe való kapaszkodás. De miben lehet hinni, amikor összecsapnak a fejünk felett a hullámok? Egyrészt hihetünk abban, hogy vannak körülöttünk emberek, akik támaszt és vigaszt nyújthatnak nekünk. Másrészt abban is hihetünk, hogy a körülmények és a történések bár most nem látszik, de a későbbiekben szolgálhatja a javunkat. Vagyis olyat tanulunk általuk magunkról, amit nem tanulhatnánk meg az nyugalmas hétköznapok idején.

A hit mint megküzdési stratégia

Amikor azt halljuk, hogy megküzdési stratégia, akkor annak két forrása van. Az egyik, hogy vannak dolgok, amelyeket magunkkal hozunk, vagyis örököltük, vagy ha úgy tetszik, a génjeinkben vannak. És vannak olyan megküzdési módok, amelyeket menetközben tanulunk meg. Lehet ilyen tanult megküzdési stratégia a hit is. Például úgy, hogy elkezdjük gyakorolni az előző pontban említett két dolgot: hinni az emberek jóságában és a körülmények és történések tanító voltában. Van, aki ennek a tanulási folyamatnak az elején van. Neki érdemes megnézni, hogy az élete során fordult-e elő, amikor azt mondta, hogy talán majd valaki segít. Talán majd megoldódik. Ezek ugyanis csírái ennek a megküzdési stratégiának. És ha jól olvastad ezt a bekezdést, akkor bizonyára neked is eszedbe jutott a bizalom fogalma. A hitet és a bizalmat „gyakorolni” pedig azzal tudjuk leginkább, ha elkezdünk dolgozni a kötődéseinken. Fontos kérdés ugyanis, hogyan kötődünk önmagunkhoz, másokhoz és a világhoz. Ez elengedhetetlen a fejlődéshez.

A hit segít pozitívan látni a dolgokat

A hit a jövőre irányuló „tevékenység”, vagyis a jövőbe vetett bizalom. Nagyon fontos, hogy ki tudjuk mondani, hogy ennél már csak jobb lehet. Lehet teret adni az ellenkezőjének is, csak akkor az azt jelentené, hogy ki akarunk vonulni a valóságból. Mert a valóság lehet bármilyen szörnyű is, kell, hogy legyen utána egy felfelé ívelő szakasz is.

Természetesen nem a hurráoptimizmusról beszélek, hanem arról, hogy kell bízni abban, hogy a dolgok végződhetnek jól is. Ez fog ugyanis segíteni abban, hogy ne hagyjuk magunkat elveszni a negatív történésekben.

A hit a spiritualitás része. Érdemes foglalkozni a fejlesztésével, mert hosszú távon a testi egészséged is múlhat azon, hogyan látod a dolgokat, képes vagy-e átkeretezni úgy a történéseket, hogy azok valamilyen módon építő szándékúak lehetnek a számodra.

Ha szeretnél beszélni a megküzdési stratégiádról, a hitedről és bízalmadról, akkor foglalj időpontot hozzám!

Photo by Alex Radelich on Unsplash

Motiválódjunk, de hogyan?

Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

Motiválódjunk, de hogyan? Sokat hallhatunk a reklámokból, olvashatunk az interneten motivációs mondatokat, de valóban tudnak-e ránk hatással lenni? Tényleg megvan-e – csak hogy stílszerű legyek –az aha élményünk tőlük? A mai bejegyzésben erre keresem a választ.

Ha terveid vannak, egyszerűen tűzd ki a céljaidat, és cselekedj! (Nora Roberts)

Szóval a helyzet, hogy ezt a mondatot nem olvasni kéne, hanem valakinek a szájából hallani. Valaki olyasvalakinek a szájából, aki hisz bennünk, aki elhiszi rólunk, hogy meg tudjuk valósítani a terveinket. Aki fel tudja a belénk vetett bizalom által lobbantani a lángot. Perzselni tud. Mert láng nélkül nem megy. És ez egy olyan embertől jövő bizalom, akivel mindig is biztonságos, szeretetteljes volt a kapcsolatunk. Alig hihető, de ilyen személy nemcsak szülő lehet, hanem tanár is. Talán helyzettől is függ. Amikor szakképzésre jártam (2003 és 2005 között még más képzési formát hívtak így.), egyik nagyon kedves némettanárnőm azt mondta, „Józsi, maga képes arra, hogy levizsgázzon németből! Tegye meg!” Elmentem a vizsgára, és megcsináltam. Ugyanis nemcsak ő hitt bennem, hanem én is hittem az ő szakértelmében, és abban, hogy valóban képesnek tart arra, hogy levizsgázzak német nyelvből. Azóta is nagyon hálás vagyok neki!

Tehát, ha kezdő lökésre van szükségünk, akkor mindenképpen érdemes olyan embert keresnünk, akiben képesek vagyunk hinni, bízni, és fontos, hogy ő is higgyen bennünk.

Ha valaki fél a kísérletezéstől, akkor elkezd vitázni. (Michael Haneke)

Hogy egy másik idézettel indítsak Az ember tragédiájából: „A tett halála az okoskodás.” Mi történik abban a helyzetben, amikor elkezdek magammal – vagy mással – vitatkozni? Azt hiszem, kifogásokat keresek arra, hogy miért nem működhet az, amit elterveztem. És miért keresek kifogásokat? Mert valójában semmi kedvem ahhoz a dologhoz. Tehát nem történik más, minthogy valamit magamra akarok erőltetni, ami nem én vagyok.

A másik dolog, ami miatt halogatunk, hogy sokat hallottuk ezeket a mondatokat: „Úgysem fog sikerülni! Nem érdemes energiát fektetni bele! Inkább csinálj helyette mást!” vagy „Inkább ne csinálj semmit!” Hihetetlenül nehéz, de nem szabad meghallani az ilyet.

Nagyon fontos azon dolgozni, hogy a magunk elvárásai szerint éljünk. Az, hogy a munkánkat elég jól végezzük el, nem(csak) más igénye, sőt szükséglete, hanem saját magunké. A rendezett pár- és egyéb kapcsolat sem (csak) más igénye, hanem a miénk. Mások elvárásainak állandó megfelelni akarás, önmagunk és mások becsapása is lenne. Hiszen elhitetjük magunkkal, hogy az a jó, ha másoknak megfelelünk, még akkor is, ha beleszakadunk, másokat meg azzal csapjuk be, hogy jól csinálják az elvárásdömpinget.

A gyermek felé is támaszthatunk millió elvárást, de attól tartok, csalódni fogunk. Ugyanis, nem a sok-sok elvárás mentén alakul ki benne, hogy jól teljesítsen, jól viselkedjen, stb., hanem az általunk mutatott példa alapján. Az elvárásnak reálisnak kell lennie, mert csak akkor teljesíthető. A jól megválasztott elvárásban benne van a másik ember tisztelete.

Aki nem vág semmibe, az nem is jut semmire és nem is jó semmire. (Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais)

Ezzel a mondattal inkább ölni lehetne, nemhogy motiválni. Önértékelésünket is csak lejjebb döngölhetjük vele, mert hogy nem emel fel, az ziher. Ha valakinek a szájából hallanám ezt a mondatot (és nekem mondaná), akkor biztos azt gondolnám, hogy alacsony az önértékelése. Elvégre, aki rendben van magával, nincs szüksége arra, hogy mások felett ítélkezzen.

Hogy működik a motiválás a segítő beszélgetés során?

A segítő és a kliens közti kapcsolat alapvetően motiváló erejű. Hiszen a kliens azért megy segítőhöz, mert olyan elakadása van, amiből egyedül nincs ereje kimászni. A segítő azokat a dolgokat fogja erősíteni, ami a kliens erőssége. Illetve olyan képességeket is meg tud erősíteni, amiről a kliens nem is gondolná, hogy megvan benne. De ez tényleg egy olyan kapcsolatban jön csak elő, amelyben a segített személy százszázalékos odafigyelést kap.

***

Összegzésképpen azt tudom mondani, hogy a motivációhoz inkább szükséges egy hiteles ember, mint néhány kontextusából kiragadott sor. Szerintem az idézetek akkor működnek, amikor csak egy pici plusz kell a megvalósításhoz.

Hiszem, hogy mindenki életében élnek hiteles emberek, akikhez lehet fordulni, ha elbizonytalanodunk.

Ha motivációra van szükséged, foglalj időpontot hozzám!

Photo by Greg Rakozy on Unsplash