Mi a különbség a pozitív megerősítés és a dicséret között? Emlékszel, hogy amikor gyerek voltál, hogyan dicsértek meg? Hányszor hallottad már, hogy „Olyan ügyes vagy, kisfiam/kislányom!”, „Megdicsérlek!” Kb. hány éves korodig hallottad ezt? Mi volt az a pont, amikor már nem esett jól a dicséret ezen formája? Ebben a bejegyzésben arról olvashatsz, hogyan motiválhatod a gyereked, beosztottad.
Mi a hátulütője a dicséretnek?
- Thomas Gordon egyenesen kommunikációs gátnak tartja. Ugyanis a dicsérőt olyannak tünteti fel, mintha „élet és halál ura” lenne. Merthogy, aki dicsér, az büntethet is.
- A másik ok, amiért nem előnyös a „megdicsérlek”, hogy függővé teszi a diákot, beosztottat, aki azért fog dolgokat megcsinálni, hogy megdicsérjék. Ráadásul erősíteni fogja az alá-fölé rendeltségi viszonyt.
- Végül, aki a dicséretet kapja, gyakran érezheti úgy, hogy csak azért mondják neki, hogy lerázzák.
A pozitív megerősítés
„Na, jó, de akkor mit mondjunk?” – jogos lenne a kérdés, ha feltennétek. A válasz a pozitív megerősítésben rejlik.
Mennyivel jobban hangzik, mikor azt mondja a tanár a diáknak rajzórán, „Milyen szépek az ívek ezen a rajzon!”, mint azt, hogy „Szép a rajzod.”. Ugyanis egy idő után már nem elég, hogy szép. Mi a szép benne? Mert lehet, hogy a figurák feje egyáltalán nem hasonlít az emberére, de a napocska szép kör alakú, a sugarak tényleg ragyognak, stb. A főnök a beosztottjának mondhatja, hogy „Milyen pontosan követte az utasításaimat!”, vagy az ügyfél a fényezőnek: „Olyan szépen felpolírozta az autóm, hogy azt hittem, nem is az enyém, hanem valami szalonból hozták ide!” És még sorolhatnánk.
Sőt! Ha valaki hazudott, de most elmondta az igazságot, akkor is érdemes neki mondani: „Köszönöm az őszinteséged!”, mert ebben benne van az is, hogy elfogadjuk őt, és megengedjük neki, hogy helyrehozza, amit elrontott.
A pozitív megerősítés lényege, hogy valami tulajdonságban vagy tehetségben erősítse meg a másikat. Bárki használhatja, csak őszintén mondja, a másik szemébe nézve!
Hogyan működik ez egy segítő beszélgetésben?
Amikor a kliens a beszélgetés végére ér, akkor a segítő adhat neki olyan visszajelzést, hogy „A mai alkalommal Ön nagyon sokat és keményen dolgozott! Nem szégyellte kimondani a félelmeit, a kívánságait, és ezt köszönöm!”
A jól irányzott pozitív megerősítések erősíthetik a személyiséget, amelyeknek következtében az illető képes lesz reálisan látni magát, felelősségteljesebb lesz, megtanulja tisztelni a megerősítést adó személyt, és nem utolsó sorban, megtanulja ezt a fajta „dicséretet”, és másoknál is ugyanígy fogja alkalmazni!
