Amikor kiutat keresünk a kilátástalanságból, akkor olyan jó lenne visszavonulni egy olyan helyre, ahol biztonságban érezzük magunkat. Hol az a hely, ahol otthon érezheted magad? Bizonyára te is feltetted már magadnak ezt a kérdést. Van az az időszak az életben, amikor úgy érezzük – általában átmeneti állapotokban, pl. válás előtt, munkahelyváltásnál, vagy egyszerűen csak kezdünk elveszni az ideológiákban –, sehol sem jó, de mégis jó lenne egy olyan helyet találni, ahol az embert szeretik, család veszi körül. Tele vagyunk a kitaszítottság, elcsigázottság és a kilátástalanság érzésével. És szükségünk van a stabilitásra, védelemre, elfogadásra.
Akárhogy is nézzük, sérülünk.
Mi vezet ki a kilátástalanságból?
- A legfontosabb az, hogy merjük vállalni az érzéseinket. Ki kell mondanunk hangosan, hogy ezekre vágyunk. Ha kell, beleordítani a világba. Ez az önmagunkhoz való őszinteség szükséges ahhoz, hogy erőt tudjunk meríteni a mindennapok terhének elviseléséhez.
- Fontos ilyenkor az is, hogy ne tévesszünk célt. Mert ha alapvetően van célunk, akkor a személyiségünk egészséges része biztos, hogy fog emlékeztetni erre.
- Érdemes végiggondolni a mérföldköveinket. Ez adhat némi önbizalmat.
- Megkeresni azokat az embereket, akik támogatnak bennünket, ha mással nem is, a meghallgatással. Azt gondolom, hogy életbevágó, hogy tudjunk valakivel beszélni a krízisünk idején. Magunkban tartani nem érdemes, mert ez aztán valahol ki fog ütközni rajtunk, például a viselkedésünkön vagy az egészségünkön.
- Mi az, amit tudunk kontrollálni? Melyik szelete az életünknek, amelyben úgy érezzük, kezünkben a gyeplő? Ezt érdemes átgondolni, mert ez legalább tud annyira erőt és önbizalmat adni, mint a korábban említett dolgok.
- Kapcsolatokban élünk, és ezekben hatással vagyunk a másikra, és ő is ránk. Ez a gondolat ahhoz kell, hogy egyrészt ne érezzük magunkat egyedül, másrészt, ha kiemelődnénk ebből a rendszerből, azt mások nagyon megéreznék, még akkor is, ha mi nem így gondoljuk.
Fontos tehát tudnunk, hogy nem vagyunk pótolhatók. Bizonyos, hogy vár ránk valaki, akivel meg tudjuk élni az egységet, a szeretetet, akinek odaadhatjuk azokat a jó dolgokat, amelyek bennünk vannak. Hiszen az a leghőbb vágyunk, hogy megosszuk ezeket.
Nincs meg a célod? Szeretnéd a mérföldköveidet feltérképezni? Kilátástalan helyzetbe kerültél?
Gyere el hozzám, és átbeszéljük!
