Mit jelent a depresszió közeli állapot?

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

Többen jelentkeznek hozzám azzal a problémával, hogy depresszió közeli állapotban vannak. Ebben a bejegyzésben abban szeretnék segíteni, hogy még jobban tudd definiálni saját állapotod, vagy ha úgy érzed, ilyen állapotban vagy, akkor jobban fel tudd ezt ismerni. Ez nem diagnózis, mivel ilyen diagnózis nincs. 🙂

Mi a depresszió?

A depresszió először is egy orvosi kifejezés, amely a hangulatzavarok közé tartozik. Jellemzői, hogy az egyén

  • érdektelenséget mutat a külvilág felé,
  • folyamatosan csökken a teljesítménye a munkahelyén és a családban,
  • képtelen nyugalmat, kiegyensúlyozottságot, boldogságot és elégedettséget érezni,
  • nem találja a kapcsolatot saját magával,
  • üresnek érzi magát.

Ebben az esetben klinikai szakpszichológus, illetve pszichiáter tud segíteni.

Mi a depresszió közeli állapot?

Az illető nem látja tisztán a saját jövőjét, és nehezére esik erőt venni magán. A kapcsolatai elkezdenek beszűkülni, mert annyira saját magára fókuszál. Egyre kevésbé tud reggel felkelni, csak nagy nehézségek árán. Mint Münchausen báró, a hajánál fogva húzza fel magát önnön kezével. Elkezd mindent borúsnak látni. Általában kívülről indul befelé: milyen hibái vannak a társadalomnak, milyen hibái és problémái vannak a közvetlen környezetének és milyen hibái és problémái vannak neki. A legkisebb pozitívum, ha van, racionálisan megmagyarázza és bagatellizálja.

Nagyon örülök, hogy a klienseim szeretnek olvasni önismereti témájú cikkeket, könyveket, és főleg a saját állapotukkal kapcsolatban veszik igénybe az internet és a könyvek segítségét. Azonban óva intek mindenkit attól, hogy diagnosztizálja saját magát, mert „belülről” nem tud észre venni olyan dolgokat, amelyeket egy szakavatott szem észre vehet.

Én sem foglak diagnosztizálni – nem is tehetem. Viszont felhívom a figyelmedet, hogy mivel érdemes foglalkozni. Ha pedig úgy alakul, akkor kérhetünk további segítséget is.

Ha további segítséget kérünk egy másik szakembertől, az nem jelenti, hogy meg kell szakítanod a velem való kapcsolatot, csupán annyit, hogy több oldalról is támogatva leszel. Természetesen minden a Te döntésedtől függ, ezt ne feledd!

Ha eldöntötted, hogy rám van-e szükséged, keress bizalommal!

Hírlevél feliratkozás – mi a segítő beszélgetés?

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

Ha érdekel a segítő beszélgetés, a lelki egészség, és szeretnél rendszeresen friss tartalmakat olvasni ezen a területen, akkor csatlakozz hozzám az Aha élmény.hu hírlevelére!

A hírlevelemben olyan tartalmakat találsz, mint:

Ha érdekel a segítő beszélgetés, és szeretnél többet megtudni róla, akkor a hírlevelemben rendszeresen találsz bejegyzéseket a módszerről. Ezekben a bejegyzésekben bemutatom a segítő beszélgetés alapfogalmait, technikáit és előnyeit. Megtudhatod, hogy miben különbözik a segítő beszélgetés más terápiás módszerektől, és hogy hogyan segíthet neked a lelki egészséged megőrzésében.

  • Tanácsok lelki egészséghez: Ezekben az írásokban olyan információkat találsz, amelyek segíthetnek neked a lelki egészséged megőrzésében.

Ha szeretnél egészségesebben élni, és erősíteni a lelki immunitásodat, akkor a hírlevelemben találsz számodra hasznos tanácsokat. Ezek a tanácsok segíthetnek abban, hogy megőrizd a lelki egyensúlyodat, kezeld az érzelmeidet, és erősítsd a kapcsolataidat.

  • Esettanulmányok: Ezekből az esetekből tanulhatsz, és inspirációt kaphatsz.

Ha szeretnél megismerni mások történeteit, és tanulni a tapasztalataikból, akkor a hírlevelemben találsz számodra érdekes esettanulmányokat. Ezekben az esettanulmányokban bemutatom, hogy hogyan segítettem másoknak a segítő beszélgetés segítségével

  • Újdonságok: Eseményeimmel, tanfolyamaimmal és szolgáltatásaimmal kapcsolatban.

Ha szeretnél naprakész lenni az Aha!Élmény.hu híreivel, akkor a hírlevelemben megtalálod őket. A hírlevélben értesülhetsz a következő tanfolyamaimról és szolgáltatásaimról.

Miért olvass engem?

  • A hírlevél rendszeresen frissül, így mindig új tartalmakat találsz benne.
  • Ez az információ fontos lehet azok számára, akik érdeklődnek a hírlevél tartalmai iránt, és szeretnének naprakész lenni az újdonságokkal.
  • A bejegyzéseimben olyan gyakorlatokat is találsz, amelyeket otthon is kipróbálhatsz.
  • Ez az információ hasznos lehet azok számára, akik szeretnének aktívan tenni a lelki egészségük megőrzéséért.
  • A tanácsaimmal segítek neked abban, hogy megtaláld a számodra legmegfelelőbb módszert a lelki egészséged megőrzésére.
  • Ez az információ fontos lehet azok számára, akik szeretnének segítséget kapni a lelki egészségük javításához.
  • Az esettanulmányaimban olyan emberek történeteit olvashatod, akiket a segítő beszélgetés segített.
  • Ez az információ inspiráló lehet azok számára, akik szeretnének megismerni mások tapasztalatait a segítő beszélgetésről.
  • A híreimben pedig értesülhetsz a következő eseményekemről, tanfolyamaimról és szolgáltatásaimról.
  • Ez az információ hasznos lehet azok számára, akik szeretnének értesülni az Aha élmény.hu legújabb híreiről.

Ha feliratkozol a hírlevelemre, biztosan nem maradsz le semmilyen fontos információról.

Íme, hogyan tudsz feliratkozni:

  • Használd a lent található feliratkozó űrlapot.
  • Add meg az e-mail címedet, és kattints a „Feliratkozom” gombra.

Köszönöm, hogy csatlakozol hozzám!

Tartsuk a kapcsolatot!

Szeretnélek tájékoztatni a legfrissebb hírekről és ajánlatokról

Nincs levélszemét küldés! További információért olvassuk el adatvédelmi szabályzatot.

*Borítókép:
Tumisu képe a Pixabay -en.

Így győzd le a negatív stresszt

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , , , , , ,

A stressz fogalmáról már sok mindent hallottunk, sőt, napi szinten az életünk része. Az utóbbi időben annyian találtak meg a stresszkezelés témájával, hogy úgy döntöttem, írok a témában néhány posztot, amelyet a Facebook-oldalamon el is olvashatsz. Előre bocsátom, hogy sem a posztjaim, sem a blogbejegyzés nem a krízisben lévőknek szól. Hogy miért? Egészen egyszerűen azért nem, mert nekik gyors és hatékony beavatkozás kell, vagyis van egy olyan fő stresszfaktor az életükben, amelyet sürgősen ki kell iktatni. Egyik stresszfaktort sem akarom bagatellizálni, csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy vannak olyan tényezők, amelyekkel együtt kell élnünk. Például a korai kelést, a közlekedést, a munkahellyel együtt járó, állandóan feszültség alatt tartó helyzeteket, és még sorolhatnám.

A stressz formái

A stressznek három fő formája van: van az eustressz (jó stressz), amelyet akkor érzünk, amikor valami feltöltő dolgot csinálunk. Ez lehet a focizás, horgászás, egy jó munkahelyi projekt, egy izgalmas film, egy jó tréning, stb.

Ha azt gondoljuk, hogy van stresszmentes élet, akkor tévedünk. Már csak azért sem, mert ha nincs stressz, nincs élet. Magyarán a(z) (általános) stressz tart életben bennünket. Akkor is van bennünk, ha éppen nyugalom vesz körül. Ezt akár alapstressznek is hívhatjuk.

A harmadik formája, a distressz. Ez az a fajta, amellyel naponta meg kell küzdenünk, és a lehető legnyugodtabban kezelni, mert különben szétesünk.

Hogyan érdemes gondolnunk a distresszre?

Először is a lehető legrosszabb, amit tehetünk, hogy arra rendezzük be az életünk, hogy a distressz ellen küzdjünk. Vagyis amikor állandóan a problémák járnak a fejünkben, akkor épp a distresszes állapotunkat etetjük.

Másodszor, nagyon fontos, hogy meghatározzuk, mire van ráhatásunk, és mire nincs. A közlekedésre, a munkaidő kezdésére, az ügyfelek viselkedésére például nincs.

Harmadszor, vissza kell adni mindenkinek a felelősségkörét. Nem csinálhatunk meg mindent mások helyett, sőt gyereknevelés tekintetében is meg lehet tanítani a gyereknek minden életkorban, amit már ő is megtehet. Így elkerülhetjük a kiszolgáló személyzet nevű szerepet, és a gyerekünk még fejlődik is, és élvezheti, hogy egyre több mindenre van ráhatása.

Hogyan oldjuk a stresszt konstruktívan?

Fontos megértenünk, hogy a stresszes helyzetek mindig velünk lesznek, vagyis, ahogy már írtam, nincs olyan, hogy stresszmentes élet. Tehát érdemes perspektívát váltani ezzel kapcsolatban, és máshová helyezni a fókuszt. Mert hogy a stresszkezelés igazából fókuszváltás.

Járj a szabadban!

Szinte már közhely, de eddig senki nem cáfolt rá az ellenkezőjére. A természet, a friss levegő – és közben a séta – segítenek a feszültség levezetésében. És ha közben akad útitársunk, akivel beszélgethetünk, akitől új szempontokat kaphatunk, akkor az triplán segítség a stresszoldásban.

Találj egy értelmes, céllal rendelkező repetitív tevékenységet!

Repetitív azt jelenti, ismétlődő. A mosogatás, az ablakpucolás, az autómosás, a gazolás stb. olyan tevékenységek, amelyek szintén segítenek a feszültség oldásában. Miközben végezzük a tevékenységet, természetes módon jár az agyunk, ugyanakkor az ismétlődés miatt meditatív állapotba kerülünk. Ilyenkor juthatnak eszünkbe olyan dolgok, amelyekre korábban nem is gondoltunk. Ha közben hangosan beszélünk, azzal szintén segítünk magunkon. De kérjük meg szeretetteinket, hogy ilyenkor véletlenül se ilyesszenek meg, mert akkor egyrészt kizökkenünk, másrészt dühösek leszünk, ami ugye, nem cél.

Ne bántsd magad, ha nem a terveid szerint alakulnak a dolgok!

Egy ismerősöm azt mondta, hogy a tervek azért vannak, hogy átalakíthassuk őket. Vagyis jó, ha vannak terveid, akár napi vagy heti, de ha valamilyen oknál fogva el kell térned tőle, akkor ne hibáztasd magad! Emberek vagyunk és nem gépek. Ha nincs most kedved hozzá, az is egy ok arra, hogy eltérj! Az már persze jelzésértékű, ha mindig el akarsz térni. Vagy túl magasra tetted a mércét vagy igazából nem is a saját terveidet akarod megvalósítani.

Mit fogsz másnap felvenni?

A kérdés olyan szempontból érdekes, hogy ha rosszabb passzban is vagy, ne hagyd el magad, mert már az üdítő, ha egy olyan ruhadarabodat veszed fel, amelyet ritkán hordasz, és tudod, hogy jól áll neked. Tehát az is segít a stressz csökkentésében, ha belenézel a tükörbe, és azt látod, hogy a körülmények ellenére jól nézel ki. És ezt tervezd meg előző este! Így legalább lesz miért várni a reggelt és a felkelést!

Konstruktív dolgokat tervezz!

Vagyis a stresszed ne alkohollal és más tudatmódosító szerekkel akard kezelni, hanem olyan dolgokkal, amelyekből energiát nyerhetsz. A sport itt sem lényegtelen, hiszen a mozgás olyan hormonokat szabadít fel, amelyektől jobb lesz a közérzeted.

Öt olyan dolgot hoztam, amelyek segítségével a distressz szinted csökkenthető. Fontos, hogy találd meg, melyik az, amelyikkel anélkül tudod kezelni a stresszed, hogy károsítanád önmagad, illetve fontos az is, hogy ezeket rendszeresen végezd, mert így tudod tartósan a neked megfelelő mértékben kordában tartani a feszültségedet. És ha még így is nehéz, foglalj nálam időpontot!

10 dolog, amit tehetsz a mentális egészségedért

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , , ,

A mentális egészség ma kulcsfontosságú, hiszen az élet nagyon könnyen taposómalommá válhat, és ebben nagyon nehéz ellenálló maradni, vagyis reziliensnek. A két fogalom tehát szorosan összefügg, elválaszthatatlanok egymástól. A mentális egészségünk nagymértékben függ attól, hogy tartunk az önismeretben. Hoztam neked ma 10 dolgot, amelytől egészségesebbek lehetnek a hétköznapjaid!

1. Napirend készítése

Az, hogy az egyes napszakokban mit csinálunk, az egyrészről szervezési kérdés, másrészről érzelemszabályozás is. Hiszen rettentőten fárasztó, amikor ad-hoc tesszük a dolgunkat, és nincs benne rendszer és kiszámíthatóság. A halogatás pedig csak elmélyíti a problémákat, ahelyett, hogy megoldaná. Nagyon fontos az is, hogy a sürgős dolgokat már a nap elején elvégezd, a fontos dolgokra pedig több időt szánj.

2. Lefekvés előtti eszközhasználat korlátozása

A képernyőből áradó kékfény folyamatos ébrenlétre készteti az idegrendszerünket, ezért fontos a pihentség elérése érdekében, hogy lefekvés előtt 1 órával már korlátozzuk az okoseszközök használatát. Kutatások bizonyítják, hogy a hosszú ébrenlét, a kialvatlanság feszültté, idegessé, szétszórttá teheti az embert, amely hosszútávon nem fenntartható. Emiatt fontos, hogy az okoseszközöket már lefekvés előtt minél kevesebbet használjuk vagy tegyük le, és készítsük magunkat arra, hogy most aludni fogunk.

3. Határok meghúzása

A munkában, a kapcsolatokban is egyaránt fontos, hogy miből mennyit engedünk be az életünkbe, a személyes terünkbe. Ha valakiről érezzük, hogy bántalmazóan hat ránk, akkor érdemes ránézni, hogy miért fontos, hogy még az életünkben tartsuk őt. Vagy hogy a munkahelyünkön mennyi az a feladat, amelyet adnak – és kötelezően meg kell csinálni -, és mennyi az, amelyet „bevonzunk”, vagyis tudattalanul is megszerezzük, mert azt gondoljuk, jobban meg tudjuk csinálni, mint más, vagy milyen nyereségünk van abból, ha egy csomó feladatot magunkra vállalunk.

4. Napi 10 perc csend

Amikor nem használunk okoseszközt, amikor nincs körülöttünk senki. Érdemes napközben beiktatni ilyet, de amikor hazaérünk este, akkor is érdemes erre időt fordítani, még akkor is, ha kitolódik emiatt a lefekvés. Az agynak szüksége van arra, hogy feldolgozza a napi többszázezer bejövő impulzust és információt.

5. Odafigyelni az érzéseinkre

Kapcsolódik az előzöhöz. Ha ugyanis egy kisebb baleset, egy rövid szóváltás, egy tévedés stb. okozta érzésekre nem figyelünk oda, könnyen lehet, hogy azt vesszük észre, ingerültek vagyunk, csak nem tudjuk, miért.

6. A nehézségek mellé odatenni a jó dolgokat

Érdemes listázni, hogy a mai napon mi volt, ami nehézséget okozott, fizikait és érzelmit egyaránt. Ezekről beszélgetni a párunkkal, valamely családtagunkkal, barátainkkal, esetleg munkatársainkkal. Aztán tegyük mellé azt is, ami miatt hálásak vagyunk. A stressz-szintünk ettől ugyanis nagymértékben tud csökkeni.

7. Egyszerre csak egyet

Tudom, hogy a mai világban elengedhetetlen a párhuzamos gondolkodás, a feladatok egymás melletti és gyors végzése, ugyanakkor ez mélységesen leszívja az agyunkat, és olyan, mintha egy bányában dolgoztunk volna 8 órát. Érdemes sorrendet felállítani a feladatok és tevékenységek között, és ne hagyjuk, hogy egyszerre ketten is beszéljenek hozzánk. Ez persze kapcsolódik a napirend és a határok meghúzása pontokhoz is.

8. Olvasni nem telefonról, hanem könyvből

Vagy ebook olvasóból olyan dolgokat, amelyek feltöltenek, és fejlesztik a képzelőerőnket. Olvashatunk önismereti könyvet (olyat, ami népszerű és szakmailag elfogadott) vagy regényeket. A képzeletünk sokkal gazdagabb, mintha filmet néznénk. Azért érdemes könyvből olvasni, mert a könyv csak az olvasásról szól, és nem csörög, nem vibrál, semmilyen jelzést nem ad.

9. Szakembert keresni, ha valami nem ok

Van egy pont az életünkben, amikor már nem tudunk egyedül megbirkózni a problémáinkkal, így kénytelenek vagyunk szakemberhez fordulni. Érdemes mentálhigiénés szakembernél kezdeni, aki már tud támpontot adni, ha erősebb segítség kell. Ugyanakkor már az is nagy segítség, ha meghallgat, rálát külső személyként a helyzetünkre és segít irányokat találni, merre induljunk el. A mentálhigiénés szolgáltatásomról itt olvashatsz bővebben.

10. Önképzés

A lelki ellenállóképességünket azáltal is tudjuk növelni, hogy eljárunk különböző tréningekre, továbbképzésekre, önismereti csoportokba, ahol szempontokat adhatnak arra, hogy hogyan kezeljünk egy-egy konfliktust, vagy hogyan húzzuk meg a határainkat. Az aktuális őszi-téli workshopjaimról itt olvashatsz bővebben.

Ha össze kellene foglalnom egy szóval, mi a mentális egészség, akkor azt tudnám neked mondani, hogy határhúzás, amelyben segítek neked, ha úgy érzed, elakadtál az életben! Ünnepeld ezt a napot, és ünnepeld magad! És tartsd észben, hogy a mentális egészség napja mindennap van!

„Vak voltam. Teljesen vak.” Interjú egy elvált férfivel

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , , , ,

Az alábbi interjúban egyik kliensemmel beszélgetek. Egy segítő beszélgetés alkalmával annyira megérintődött, hogy azt mondta, szeretné, ha mások is tanulnának az ő történetéből. Ekkor kérdeztem meg tőle, hogy mit szólna ehhez az interjúhoz, amire ő készséggel igent mondott. Már régóta dolgozunk együtt, így már van tapasztalata az önismeretben. Férfinél ez különösen nagy jelentőségű, főként az önreflexió miatt.

Fel tudod-e idézni, milyen érzések voltak benned, amikor kimondták a válást?

Igen, bár legszívesebben kitörölném az egészet. A tárgyalás során nagyon keményen tartottam magam. Életem legszörnyűbb egy órája volt. Amikor kijöttünk a tárgyalóteremből, akkor úgy éreztem, összeomlott minden. Amúgy sem volt könnyű az azt megelőző néhány hónap. Kétségbeesetten kerestem kapaszkodókat. Aztán később dühöt és csalódottságot éltem át. Szeretetre, gyengédségre vágytam, és arra, hogy valaki azt mondja, nem lesz semmi baj, meg fognak oldódni a dolgok.

Mit szerettél volna, hogy megoldódjon?

Szerettem volna visszanyerni a régi önmagam. Amikor úgy éreztem, hogy bár pofoz az Élet, én akkor is helyt tudok állni. Olyan volt az életem, mint egy versenyfutás. Az idővel, a pénzzel, a feladatokkal. Nagyon nehezen tudtam kiszakadni a mókuskerékből. Igazából nem is tudom, mikor éreztem utoljára ellazultságot. A taposómalom, a család kiszolgálása mindennapos volt. De legalább megvoltak a szerepeim, büszke voltam erre, és a társadalom részeként tudtam értelmezni magam. Közben nem vettem észre, hogy mennyire eltávolodtunk egymástól a feleségemmel. Vak voltam. Teljesen vak. Aztán egyszer csak, mint a gyalogkakukk, túlfutottam a szakadék szélén, pislogva néztem körül, és ijedten vettem észre, hogy már nincs a lábam alatt talaj. Verdestem a nem létező szárnyaimmal, mint egy kisveréb. Onnantól kezdve nem volt állandóság az életemben, folyamatosan sírógörcs kerülgetett, újra és újra lejátszódtak a fejemben a párbeszédek, aztán düh, és minden kezdődött elölről. Tulajdonképpen traumatizálódtam. Erre csak hónapokkal később jöttem rá. Volt utána egy párkapcsolatom, amelyből többször ki akartam ugrani, mert nem éreztem a biztonságot. Újra traumatizálódtam. A kérdésed nagyon jó, mert menetközben jöttem rá, hogy ha újabb párkapcsolat helyeződne kilátásba, én nem tudnék kötődni. Ezt a képességemet szívesen visszaszerezném.

Mit jelent számodra a kötődés?

Szabadságot, szeretetet és biztonságot a párkapcsolatban. Különös, mert az utóbbiról azt mondják, hogy a nőknél ez az elsődleges. Hát jelen állapotomban nekem is az. Ha majd lesz valaki az életemben, akkor nem akarom azt érezni, hogy meg kell felelnem neki, hogy amikor nem vagyunk együtt, akkor ő is és én is szabadsággal és kreativitással tudjuk végezni a dolgunkat a mindennapokban. Egyenrangúnak érezhetem magam vele, egyirányba húzunk…

Ezt nagyon szépen mondtad, hogy aki mellett nem fogod érezni, hogy meg kell felelned…

Igen. A második szakításom alkalmával ugyanis kiderült, hogy ő rendben érezte a kapcsolatunkat. Én viszont végigszorongtam az egészet. És azóta is töprengek, honnan jött ez az érzés. Azt mondják, hogy az ember személyisége a környezete tükrében változik. Viszont a legintenzívebben egy párkapcsolatban szembesül a saját lelki defektjével. És aztán kiderül, hogy mit tud vele kezdeni. Van, hogy akkora a lelki terhe, hogy képtelen szembenézni vele. Ezért inkább kilép a kapcsolatból, mert úgy érzi, hogy megoldhatatlan a problémája, és ez kihat a párkapcsolatára is.

Mit szeretnél átadni az embereknek a történeteddel?

Hogy rettentően fontos, hogy visszajelzést adjunk a másiknak, még akkor is, ha félünk attól, mit fog szólni, vagy mit fog érezni a másik. Az az ő dolga. Nem bújhatunk állandóan a megfelelési kényszerünk mögé, mert abból a másik nem ért semmit. Tulajdonképpen itt rontottam el a házasságomat is már az elejétől fogva, hogy amikor már óriásira nőttek a hiányaim, akkor nem kezdtem el „toporzékolni”, hogy figyeljen már rám, és kezdjünk el változtatni. Már a legeslegelején. Abba a hibába estem, mint nagyon sok pár. Amikor összeházasodtunk, akkor azt mondtam, hogy innentől fogva csak neki élek, és soha nem fogok elválni. Ha egy párnak ez a gondolat egyszer sem jut eszébe, az se fog eszébe jutni, hogy dolgozzon a kapcsolatán. Nagyon fontos tanulság ez számomra. Mint ahogy az is, hogy egyik kapcsolatból belemenekülni a másikba, nem célszerű. Bizonytalan a végkimenetel, és az, hogy a másiknak mit okozunk a saját sérüléseinkkel, az megint egy kérdés. Én sokáig hezitáltam, hogy belemenjek-e, ugyanis már az első pillanattól fogva kétségeim voltak, elsősorban a saját párkapcsolati működésemmel kapcsolatban. És látod, ez a harmadik tanulság: ha van egy megérzésed, ne nyomd el!

Hol tartasz most a feldolgozásban?

Nincsenek sírógörcseim, és kezd újra visszatérni az önmagamba vetett bizalmam. Most legalább annyival jobb a helyzetem, hogy van időm gondolkozni az életem felől. Van időm tervezni és megvalósítani. Elkezdtem listázni, hogy mi mindenért lehetek hálás a Teremtőnek, és kevésbé a hiányaimra koncentrálni. Önismereti csoportba járok, előadásokat hallgatok a szorongással, a megfelelési kényszerrel és a traumatizációval kapcsolatban. Megígértem magamnak, hogy nem adom fel. A párkeresést is jóidőre parkolópályára tettem. Illetve kivárok. Aztán ha egyszer beüt harmadszorra is a szerelem, akkor óvatos leszek, megállok és megvizsgálom az érzéseimet, hogy valóban szerelmes vagyok-e, vagy megint találtam valakit, akivel kapcsolatban újra előjöhet a megfelelési kényszerem.

Ezt a megfelelési kényszert nagyon sokszor említetted. Hogyan tudnád jellemezni?

Nekem ez egy belső remegő érzés a gyomrom tájékán, ami olykor a realitásvesztésig tud elvinni. Ezzel keltem, ezzel feküdtem. Nem tudom, hogy miért pont a párkapcsolatomban jött elő, de ez számomra arról árulkodik, hogy csak olyannak akarok megfelelni, aki törődést, szeretetet, intimitást nyújt nekem. És hogy tovább menjek, nagyon erős függést is éreztem. Állandóan a telefonomat néztem, mikor ír, mindig úgy próbáltam borzalmasan tapintatosan fogalmazni, nehogy valamivel megbántsam, és ez teljesen kimerítette az idegrendszerem. Annyira más volt nekem ez a kapcsolat az előzőhöz képest, hogy azt se tudtam, hogyan viselkedjem benne.

Mi volt benne új?

A szerepem. Eddig férj voltam és apa, aztán schnitt, és hirtelen egy előzékeny, érzékeny, mindenben a párját szem előtt tartó férfi. Egyszóval újra udvarló lettem.  Még a házasságom előtt sem voltam ilyen. Persze az egészen más helyzet volt. Tulajdonképpen nem volt előttem minta, hogy lehet ezt jól csinálni. Valami azt súgta, hogy így kell viselkednem, de a valódi érzéseimről nagyon nehezen tudtam beszélni. És ha igen, nagyon sokat szépítettem rajtuk, hogy a páromat ne bántsam vele. Úgy éreztem, hogy ennek nem szabad fontosnak lennie.

Ez egy nagyon messzire nyúló viselkedés nálad…

Ó, igen. Gyermekkori mintázat. És az a durva, hogy ezt menetközben is tudtam, és nem tudtam változtatni rajta.

Folytatása következik…

Amiről keveset beszélünk: a kapcsolati trauma

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , ,

Múlt héten arról írtam, hogy milyen traumákat szenvedhetünk el életünk során, amelyről itt olvashatsz. Most folytatom ezt a témát, csak más aspektusból. Azt gondolom, hogy sokan vagyunk, akiknek a kapcsolata vagy házassága szakítással, válással ért véget, ugyanakkor sokkal kevésbé láttak rá a kapcsolati mintázatukra, emiatt azt sem tudják megmondani, miért nem tudnak egy újabb kapcsolatba belelépni, abban biztonságosan kötődni. Tulajdonképpen kapcsolati traumát szenvedtek el, és ha ezt nem fogalmazzák meg maguknak, akkor nagyon nehezen kezdenek új életet egy másik emberrel. Maradnak inkább egyedül, mert az a tévképzet alakul ki bennük, hogy ha ilyenek a párkapcsolatok, mint az övéké, akkor inkább már az is jobb, ha egyedül maradnak.

Egy kis statisztika

Magyarországon a válások száma növekvő tendenciát mutat az elmúlt években. A Központi Statisztikai Hivatal szerint 2022-ben 18300 házasság ért véget válással. Persze ebben benne vannak a koronavírus alatt elkezdett ügyintézések is, de tény és való, hogy ez a szám a korábbi évek tapasztalataiból ítélve egyre jobban növekszik. És arról még nem is beszéltünk, hogy hány együttélés megy tönkre különböző kapcsolati és önismereti problémák miatt.

A szakítások és válások lehetséges okai

Azt gondolom, hogy nagyon erősen híján vagyunk az önismeretnek, és ez több évtizedes probléma. És mondom ezt annak a dacára, hogy az utóbbi tíz évben megszaporodtak a mentálhigiénések, pszichológusok, coachok, rengeteg önismereti tréning és csoport közül válogathatunk. Szerencsére már egyre kevésbé gondoljuk azt, hogy szakember segítségét kérni szégyen, de még mindig van hovafejlődni ezen a téren.

A másik, amit gondolok erről, hogy mivel kicsi az önismeretünk – és hogy konkrétabb legyek, az önreflexiós képességünk –, egyszerűen rosszul választunk, és nem hallgatunk a belső hangunkra, ami olyannyira tudna segíteni a mindennapi életben.

Az, hogy rosszul választunk, és évekig, akár évtizedekig benne maradunk egy kapcsolatban úgy, hogy tulajdonképpen nem is jó nekünk, egy rossz kapcsolati mintázatra utal. A kapcsolati mintázatokról egy másik bejegyzésben fogok írni.

Miért nehéz felismerni a traumatizáltságot a kapcsolatban?

Ez legfőképpen akkor nehéz, amikor az illető kodependens (társfüggő), vagy annyira altruista (önalávető), hogy a párjának minden neki nem tetsző lépését megpróbálja valahogy igazolni, és közben annyira elnyomja a valódi érzéseit, hogy már csak azt veszi észre, mennyire szorong, és képtelen kilátni a szorongásából. Úgy érzi, nem szabad az érzéseit kifejezni, nehogy a másik szeretetét elveszítse. Sőt továbbmegyek, fél a haragjától. Nagyon nagy dolognak kell történnie ahhoz, hogy ki merje fejezni, hogy ami történt, az számára elfogadhatatlan, vagy ki merjen lépni a kapcsolatból.

A kapcsolati trauma hatása a traumatizált személyre

Sajnos, amíg az illető nem ismeri fel traumatizáltságát, addig képes azt hinni, hogy csak ő képes kifogni az ilyen párkapcsolatokat. Ennél fogva nem is mer belelépni egy újabb kapcsolatba, mert attól tart, hogy az aktuális párja megint olyan dolgokat fog tenni, amit ő nehezen, vagy egyáltalán nem tud elfogadni. Innentől kezdve nem tudja magát elképzelni párkapcsolatban. Egészen egyszerűen nem mer közel engedni magához senkit, holott igenis vágyik az intimitásra, az elfogadásra, a bensőséges kapcsolatra.

Mi segíthet a traumatizált személynek?

Először is rettentően fontos, hogy szakemberhez forduljon, legyen az pszichológus vagy mentálhigiénés szakember. Egyébként pedig el kell kezdenie foglalkozni az önismeretével. Hol csúszott félre a kapcsolatuk? Lehet, hogy a sérülést csak ő érezte, de a másik nem. A legeslegelső neki nem tetsző dologban kell kinyilvánítania nemtetszését – természetesen kulturált formában –, még akkor is, ha az a párjának nem tetszik. Végülis, mi történik akkor, ha a másik megharagszik? Semmi, csak a traumatizált fél érzi, hogy ettől ő teljesen megsemmisül.

Egy párkapcsolatban akkor tudják megismerni egymást, ha korrekt visszajelzéseket adnak egymásnak. Ehhez azonban az kell, hogy mindkét fél egyenrangúnak tekintse a másikat. És közben tiszteletben tartják saját és egymás határait.

Fontos továbbá azt tudatosítani, hogy minden párkapcsolat más minőségű. Ha szétnézünk a világban, akkor ennek látunk mindenféle színes bizonyítékát. Tehát azokból a kapcsolatokból kiindulni, amelyeket a traumatizált személy átélt, nem túl szerencsés.

De kereshetünk a környezetünkben olyan párokat, akiknek kiegyensúlyozott a kapcsolatuk. Érdemes velük beszélgetni, hogyan kezelnek bizonyos helyzeteket.

Ha magadra ismertél ebben a bejegyzésben, keress bizalommal!

Transzgenerációs traumáink– avagy miért nem tudunk továbblépni?

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , ,

Az ember azt hinné, hogy a trauma csak olyan dolog lehet, ami valami fizikai behatásra történik. Azonban a mai blogbejegyzésemben arra szeretnék rámutatni, hogy sokféle trauma van, amely megakadályozza, hogy személyiségünk kibontakozzon és teljes mértékben megmutatkozzon. Azért kell erről beszélnünk, mert sokszor nem tudjuk, hogy miért reagálunk bizonyos helyzetekben nem megfelelően.

Mit jelent a trauma?

Zoli lefagy, amikor a főnöke határozott kritikát fogalmaz meg a munkájával kapcsolatban. Zitára heves szívdobogás tör, amikor útkereszteződéshez ér. Gábor messzire elkerüli az út szélén sebességet mérő rendőrt. Mi a közös mindegyikben? Az, hogy mindegyik valamilyen trauma következménye. A traumát sokszor valamilyen negatív eseménnyel azonosítják, azonban nemcsak az lehet. „Valójában azonban a trauma nem maga az esemény, hanem az arra adott reakció.” (Friedman-Barron) Vagyis amikor a fent említett dolog történt szereplőinkkel, nem tudták megfelelő módon lereagálni a helyzetet – de nem is várható el, hogy „megfelelően” reagáljunk az ilyen esetekben –, és amikor Zoli meghallotta a kritikát, Zita közeledett a kereszteződéshez, Gábor pedig meglátta a rendőröket, stressz lett rajtuk úrrá. Amikor a tünetek tartósan jelen vannak az életünkben, PTSD-nek, vagyis poszttraumás stressz-szindrómának nevezzük. A traumának többféle típusa van, most ezeket vesszük sorra.

Esemény okozta trauma

Amikor egy felkavaró eseménynek leszünk tanúi, és sokáig kísér a gondolata bennünket. Zita egy alkalommal mit sem sejtve behajtott az útkereszteződésbe, mivel neki volt elsőbbsége. Egy figyelmetlen autós azonban oldalba kapta Zita autóját, aminek következtében az totálkáros lett, Zita pedig hosszú hetekre kórházba került. A baleset okozója pedig meghalt.

Fejlődési trauma

Általában nehezebben tudjuk beazonosítani, hiszen ez nem annyira látványos, mint egy baleset. A fejlődési trauma a gyermekkorba vezet vissza. Azt, akit ebben az időszakban tartósan elhanyagoltak a szülei, bántalmaztak, ezt a traumatípust él át, amely elkíséri egész életében, ha nem tudja feldolgozni.

Zolit gyermekkorában bármilyen apró dologért megverte az apja. A verésnek akkor lett vége, amikor egy szép nyári napon fogta magát, és megszökött otthonról 16 éves korában. A traumáját azonban azóta is hordozza magában.

Transzgenerációs trauma

Ebben az esetben olyan traumáról beszélhetünk, amely nemzedékről nemzedékre szállt. Igazából nem is kell mesélni erről a szülőknek, elég, ha a gyermek leveszi a viselkedésüket. Gábor nagyapját minden hónapban bevitték a rendőrségre, néha meg is verték a kemény diktatúra éveiben, mert a nagypapa az idegenlégióban szolgált évekig, ugyanis így kerülhette csak el, hogy meghaljon az éhségtől.

Hogyan tudok segíteni neked?

Első lépésben meg tudjuk keresni az életedben magát az elakadást, ami nem kizárt, hogy trauma. Második lépésként elindulunk azon az úton, amely a megbocsátás felé vezet téged.

Ez nagyon nehéz folyamat, és nem kell azonnal megtörténnie. Fontos tudnod, hogy nem azok miatt fontos ez, akiktől kaptad, hanem saját magad miatt. Ha a traumádnak van olyan szintje, amelyen tudunk közösen dolgozni, akkor mindenképpen megtesszük. Ha a sebzettséged mélyebb, akkor más szakembert is be tudunk vonni a gyógyulási folyamatodba.

Be tudod sorolni magad valamelyik fent említett típusba? Ha igen, beszéljünk róla! Sokkal kifizetődőbb hosszú távon feldolgoznod ezeket, mert a feldolgozatlan traumák meggátolnak abban, hogy egészséges kapcsolatokat alakíts ki, és normális életet élj.

Az újrakezdés teljes szempontváltást jelent

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , , , ,

Sokszor halljuk barátainktól vagy családtagjainktól, hogy új életet kell kezdeniük egy nagy horderejű esemény után. Bevallom őszintén, én is kezdtem már újra. Sokszor. És mindig valami jobbat vártam és várok az újrakezdéstől. Mindig az volt a nehéz, hogy nem tudtam, merre felé tartsak. És mindig akkor jutottam el az újrakezdésig, amikor már nagyon sajgott a lelkem és testi tüneteim voltak. Amikor azt éreztem, hogy kezdek eltávolodni önmagamtól, attól a valakitől, aki egyébként vagyok. Benne lenni egy helyzetben, szenvedni, és kimondani, hogy most kell egy radikális lépés, mert különben rámegy az egészségem, a legnehezebb dolog, amit el tudok képzelni. De vajon mi kell ahhoz, hogy vegyük a bátorságot a radikális lépéshez?

Vágykép

Azt gondolom, hogy a radikális lépést meg kell előzze egy vágykép, amely felé szeretnék tartani. Nagyon szerencsés, ha a vágyképet egész pontosan meg tudom határozni. Hol leszek? Mit fogok csinálni? Kik lesznek körülöttem? Mit adok fel, amellyel valami nagyobbat nyerek?

De már az is jó, ha tudom, hogy ez így nem jó, és változtatni szükséges, mert rövidtávon történhet olyan dolog, amely negatívan befolyásolja az életem.

Akarat

Ha megvan a vágyképem, akkor az azt jelenti, hogy van már némi akaraterőm. Erőt meríthetek a vágyképből. Lehet, hogy annyira pici, mint egy gombostűfej, de van. Végig kell gondolnom, hogy meddig bírom ezt, mi lesz az a pont, amikor ki kell törnöm. Mit vállalok, mi lesz a következménye, ha megteszem azt a radikális lépést. És valaki sérülni fog, az biztos.

Cselekvés

Amikor meghozom a döntést a vágyképem szerint, akkor magam mellett döntök, mert tudom, mi a következménye annak, ha nem teszem meg. Némiképp önzőségnek tűnik. Ugyanakkor a radikális lépésemnek jelzésértéke van a másik számára. Vagy változtatás lesz, vagy teljesen más irány. Persze az is egy jó kérdés, hogy miért kell eljutni idáig, és miért nem adok abban a pillanatban visszajelzést a másiknak, amikor az történik, ami elviselhetetlen a számomra.

Valódi szempontváltás (?)

Ha már szempontot akarok váltani, akkor az olyan legyen, amely előreviszi az életem. Azt például nem tartom szempontváltásnak, ha valaki válás után úgy dönt, hogy többet nem házasodik vagy nem lép párkapcsolatba, mert „minden férfi/nő hűtlen„. Persze, az első csalódottságában az ember képes a végletekbe merülni, de ha ez a gondolkodás tartós, akkor már érdemes gyanakodni, hogy nem valami mélyebb sebződésről van-e szó.

Az én sorsfordító szempontváltásom

De hogy ne tűnjek levegőbe beszélőnek, leírok egy példát a szempontváltásra az életemből. Egy hetes voltam, amikor édesanyám meghalt. Kb. 30 éves voltam, amikor testközelbe érkezett, hogy mennyire hiányzik. Korábban is éreztem, de akkor még nem volt annyira tudatos. Viszont emlékszem egy momentumra az életemből. 16 éves lehettem, amikor azon kezdtem el gondolkozni, hogy mit jelent az életemben anyám halála. Mit tudnék ebből profitálni. A kérdés pedig abból a kérdésből fakadt, hogy miért kellett meghalnia 26 évesen. És miközben a választ kerestem, a szenzoraim jobban kinyíltak és empátiám megnövekedett azok irányába, akik hasonló cipőben járnak, mint én.

Nagyon egyszerű lenne azt mondani, hogy akkor a szempontváltás azt jelenti, hogy keressük a rosszban a jót. Ez így túl általános. Viszont, ha konkrét kérdést fogalmazunk meg magunk felé, akkor az már előremutatóbb, mint ahogy a fent említett példa is mutatja.

Hogy a szempontváltást még jobban érzékeltessem, Maslow piramisát hozom ide. Alighanem saját tapasztalatból alkotta ezt a rendszert.

Maslow szempontváltása

Abraham Maslow élete is bizonyítja azt, amiről ez a piramis szól. Ugyanis a Kijevből Amerikába vándorolt család legelső sarjára – s a többi gyermekre a családban – komoly nyomás nehezedett. A szülők jobb sorsot akartak nekik, ezért nagyon keményen a tanulásra ösztönözték őket. Abraham pedig ahelyett, hogy összeroppant volna e súly alatt, elkezdett tanulni, és nagyon sikeres pszichológus lett. Lázadozhatott volna és nyalogathatta volna a sebeit, hogy el kellett jönnie a megszokott környezetéből és még a szülei is hajtják, hogy tanuljon, de nem ezt tette. És hogy jelenik meg a Maslow-piramison a szempontváltás? Így.

Forrás: Wikipédia

Az alsó négy szintet a HIÁNYMOTIVÁLT ÉLET címszóval lehetne összefoglalni. Ez azt jelenti, hogy az embernek vannak bizonyos hiányai, amelyeket valószínűleg nem, vagy kevéssé fog tudni betölteni, ha egész életében törekszik rá, akkor sem. Viszont a hiányokra lehetőségekként is lehet gondolni. A lehetőség pedig elsősorban a tanulásban rejlik. Nem feltétlenül az iskolapadban eltöltött időre gondolok, mert attól még nem feltétlenül lesz valaki tájékozott vagy tapasztalt. Amikor lehetőségként tekintek a hiányaimra, onnantól NÖVEKEDÉSMOTIVÁLT ÉLET-et fogok élni. Vagyis már nemcsak a hiányaimat akarom betölteni, és folyamatosan a múltban élek, hanem a hiányaim egyszer s mindenkorra az erőforrásaim lehetnek, és ezzel a jövő felé tekintek.

Összegzés

Mindig lesznek az életünkben nehéz helyzetek, amelyeket többé-kevésbé tudatosan kell kezelnünk, mert egy idő után átvehetik a vezetést az életünk felett. Nagyon üdvös, ha ilyenkor elkezdünk kérdéseket feltenni magunknak, és nem feltétlenül kell megválaszolnunk, de legalább elindítják bennünk a gondolkodást. Például nagyon fontos kérdés lehet ilyenkor, hogy mire koncentráltunk eddig, és mire fogunk ezután.

És így nőhet a romokon virág…

Amikor úgy érzed, hogy segítségre van szükséged, keress bizalommal!

Az önbecsülésünk a konfliktuskezelés tükrében

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, ,

A konfliktuskezelés a magyar berkeken belül általában az elkerülésből áll. Vagyis arra vagyunk szocializálva, hogy ne vitatkozzunk, húzzuk meg magunkat, mert úgy sem győzhetünk. Amikor ezt tanították nekünk, fogalmuk sem volt, mit kértek tőlünk. Tagadjuk meg önmagunk, nyomjuk el az igazságérzetünk és alázkodjunk meg. És lehet, hogy abban a világban erre volt szükség, mert az egyes ember úgysem győzhetett a hatalommal szemben. De most más világ van. Ma már sokkal több lehetőség van a véleményünk kinyilvánítására. És sokkal több eszköz is van, amelyet megtanulva, vagy előhozva magunkból eredményesebben képviselhetjük magunkat a konfliktushelyzetekben. Első körben nézzük, mi az az önbecsülés. Tisztáznunk kell a fogalmat, mielőtt még belekezdnénk a konfliktuskezelő stílusok tárgyalásába.

Az önbecsülésről

„Az önbecsülés érzésekkel, érzelmekkel átszőtt önmagamhoz tartozás, kapcsolódás. Önmagam elfogadását, igenlését, a létezésemhez fűződő viszonyomat tükrözi.” – mondja Pál Feri mentálhigiénés szakember, pap.

Maarit Johnson szerint az önbecsülésnek két formája van. Az egyik a belső, amelynek lényege, hogy az illető értékes, még akkor is, ha nem teljesít nagy dolgokat, vagy ha egy helyzetben kudarcot vall, vagy éppen öregszik.

A külső önbecsülés lényege pedig, hogy kívülről várjuk a megerősítést. Szeretnénk, ha elismernének, ha megdicsérnének, megölelnének. Ugyanakkor fontos látni, hogy az egészséges önbecsülésű ember képes befogadni ezeket a dicséreteket, elismeréseket.

A konfliktuskezelés és az önbecsülés

A konfliktuskezelési stílusok is összhangban vannak az önbecsülésünkkel. Ugyanis akkor tudunk eredményesen kezelni a problémás helyzeteket, ha pszichológiai értelemben kompetens felnőttként állunk hozzájuk.

Az ötféle konfliktuskezelési stílus

Thomas és Killman ötféle stílust különböztetett meg a hajlandóság és az önérvényesítés tükrében. Az elkerülő, aki alacsony hajlandósággal és önérvényesítéssel bír. Az alkalmazkodó, akinél a hajlandóság ugyan magas, de az önérvényesítés kicsi. A versengő, akinél csak az önérvényesítés magas. A kompromisszumkereső, akinél mindkettő közepes értéken van, tulajdonképpen valamiféle egyensúlyra törekszik. Végül pedig a konszenzuskereső (problémamegoldó), akinél a hajlandóság is magas és az önérvényesítés is.

Hogyan gondolkozunk mi ezekről a stílusokról?

Mindegyikünknek megvan a gyermekkorában kialakult stílusa, és azt gondoljuk általában, hogy a számunkra csak az az egy létezik. Az is egy hiedelem, hogy egyféle konfliktuskezelési stílus van, ami helyes.

De melyik a stílus a jó? Hogyan tudjuk az önbecsülésünk növelni a konfliktusok által?

A választ megtudhatod, ha jelentkezel az Utak egymáshoz és önmagunkhoz című önismereti klubomba! Várlak szeretettel február 25-én délután 15.00-kor!

Így működik a segítő beszélgetés

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, ,

A segítő beszélgetés az a „közeg”, amelyben biztonságra és elfogadásra lelsz. Ugyanakkor tükröt is tartok neked, hiszen azért jössz hozzám, hogy fejlődj az önismeretben.

Így működik a segítő beszélgetés. Tóth Kristóffal beszélgettem azon vágyáról, hogy elismerjék őt.

A segítő beszélgetés módszere Carl Rogers elgondolása alapján jött létre. Minden ember arra vágyik – még ha nem is mondja ki -, hogy elfogadják úgy, ahogy van. A velem való segítői kapcsolatban őszinte lehetsz magadhoz, hiszen itt biztonságban vagy. Nem kell félned a megítéléstől, hiszen a cél, hogy ráláss az életedre, és olyan irányba tereld, amelyben elégedetten és boldogan fogod érezni magad. Vagyis nem én adok Neked megoldásokat, hanem segítek tisztán látni, így fogsz eljutni a saját megoldásaidhoz. A beszélgetés során, persze, használunk eszközöket is, például kavicsokat, illetve székeket, hogy még strukturáltabban láthass rá az életedre és a jelenlegi helyzetedre.

A mentálhigiénés segítő beszélgetésről itt, itt és itt olvashatsz bővebben.

A Carl Rogers által bemutatott segítő beszélgetésről pedig itt nézhetsz meg egy videót.