Az ügynökakták: mit kezdünk a feltáruló múlttal?

Konfliktuskezelés, , ,

Az ügynökakták nyilvánossága nemcsak történelmi kérdéseket vet fel, hanem a bizalomról, a családi emlékezetről és a múlt feldolgozásáról is szól. Nagyon sok családban évtizedekig titok, vagy számos esetben tabu övezte a családtag azon tevékenységét, amellyel mások életét igen kedvezőtlenül befolyásolta. Akárhogy is nézzük, ennek nemcsak arra a korszakra volt hatása, hanem a felmenők életét is meghatározta és meghatározza most is.

Az ügynökakták nyilvánosságának lelki hatásai

Amikor kiderül, hogy a családban valaki az elmúlt rendszerben jelentéseket írt másokról, kényszerből vagy kötelességből, akkor megrendül a bizalmunk benne. Feltesszük a kérdést: akkor mi volt igaz abból, amit eddig mondott vagy cselekedett? Azért élt tisztes családi életet, hogy a másik „énjét” elfedje? Valljuk be őszintén: ma kevesen merik felvállalni a múltjukat. Egyrészről szégyellik, hiszen volt olyan, akit belekényszerítettek és a családjával zsarolták. Volt olyan, aki önként vállalta a feladatot, mert ezt tartotta hazafiasnak. Tehát büszke is volt a tettére, mert hitt is abban, hogy ez egy célravezető módszer lehet. Ma viszont mélységesen elítélik a besúgó tevékenységet, emiatt nem is éri meg beszélni róla. És volt olyan is, akiről az utóbbi hetekben kiderült, hogy ügynök volt, bár ő maga nem tudott róla.

Mit várunk ma az ügynökakták nyilvánosságra kerülésétől?

Az elmúlt évtizedekben rengeteg ember vált zsarolhatóvá, mert akadt az életében egy olyan momentum, egy terhelő bizonyíték, amely nem tetszett a rendszernek. A hallgatásukért cserébe pedig feltétlen lojalitást vártak. Mi viszont azt várjuk ezeknek az aktáknak a nyilvánosságra kerülésétől, hogy ne legyenek zsarolható emberek, és hogy végre elinduljon a traumafeldolgozás a társadalomban. Sajnos egy valamivel senki sem számolt: a magyar társadalom nincs felkészülve arra, hogy ezeket a korábban titkosított, ma nyilvánosságra hozott iratokat olvassa, és ez alapján bármiféle következtetést levonjon, illetve ítélkezzen. Ugyanis az akták nagy része hiányos információk tekintetében.

Miért nehéz a feldolgozás az utódok számára?

Először is, mert nincs kivel beszélgetni róla. A legtöbb érintett már nem él. Nem lehet kérdezni, nem lehet konfrontálódni, nincs bocsánatkérés, nincs magyarázat. A kérdések bennünk maradnak, a válaszok hiánya pedig állandó ambivalens érzéseket eredményez.

„Elakad” a gyász. Vagyis pont az ambivalens érzések miatt nem elég az egy év gyászidő, szükség volna még információra a dühhöz és a megbocsátáshoz. A gyászt az is nehezíti, hogy nem értjük, miért vállalta a besúgóságot, hiszen nem éltünk akkor, nincsenek ismereteink az akkori társadalom hangulatáról, félelmeiről, hiedelmeiről.

Transzgenerációs átörökítés. Ami a szülőknek még titok vagy kimondatlan fájdalom volt, az a gyerekeknek és unokáknak már tünetként (szorongás, bizalmatlanság, megmagyarázhatatlan bűntudat) köszön vissza.

Hogyan indulhatunk el mégis a gyógyulás útján?

Például úgy, hogy megtörjük a hallgatás csendjét és elkezdünk beszélni róla számunkra biztonságos személyekkel, akiknek hasonló dolgok történtek a családjukban.

Az is segíthet a megértésben (és talán a megbocsátásban is), hogy az akkori rendszer egyszerűen ledarálta az embereket, és ebben a környezetben szembemenni a legtöbb esetben halálos kimenetelű volt, bármelyik szakaszát is nézzük a diktatúrának.

Sajnos a trauma nem válogat, ami azt jelenti, hogy akinek konkrét élményei voltak a kommunista rendszer működésével kapcsolatban, traumái keletkeztek, amelyek a legváratlanabb pillanatban visszaránthatják a múltba. Azonban ennek nem kell így maradnia. Számos segítség létezik manapság, például a pszichoterápia és az EMDR, vagy az egyéb, testtel végzett tevékenységek (pl. a bodyway), amelyek segítenek kioldani a sejtszinten rögzült traumatikus élményeket.

Nagyon fontos tehát az ismeretszerzés erről a korról, ezért érdemes böngészni a nyitottakták.hu tudástárát, amelyet ide kattintva érsz el.

Remélem, ha érintett vagy, segített ez a bejegyzés azzal kapcsolatban, hogyan érdemes ránézni a múltra és milyen irányba lehet elindulni, ha vannak kérdéseid, élményeid, amelyek feldolgozásra várnak.


** A borítókép AI használatával készült.

Korai veszteségek árnyéka a felnőtt kapcsolatainkban

Konfliktuskezelés, megfelelési kényszer, Személyiségfejlesztés, , ,

Hogyan jelennek meg a korai veszteségek a kapcsolatainkban? Ez egy elképesztően fontos bejegyzés lesz azok számára, akik a kapcsolati mintázataikat kutatják. Ök azok, akik felismerték, hogy a kapcsolataik alakulásáért a korábban kialakított mintáik felelősek, és most szeretnék ezeket a mintákat újraírni, hogy ezáltal legyenek egészségesebb és tudatosabb kapcsolataik.

A korai veszteségek és a „pótszülő-keresés” pszichológiája

Amikor az embernek valamilyen érzelmi hiány lép fel az életében, akkor azt valamilyen módon pótolni akarja. Az, hogy hogyan teszi ezt, személyenként eltérő, hiszen más és más személyiségek vagyunk, és nem egyformán oldunk meg helyzeteket. Van, aki valamilyen függőségbe menekül, van, aki a kapcsolataiban aprózza el magát, ami azt jelenti, hogy megpróbálmindenkinek megfelelni, de nem hogy nem fogják szeretni, még bántani is fogják a romló teljesítménye és a lojalitás konfliktusa (ez azt jelenti, hogy kihez akar hű lenni) miatt. Egy munkahelyen, ahol van egy feljebbvaló, például egy főnök, vagy egy munkaközösség-vezető, könnyen behúzható ebbe a „játszmába”. Ez nem szándékos, hiszen arról beszélünk, hogy érzelmi hiányokat akarunk betölteni. A hierarchiában felül levő vagy érzékeli ezt a dinamikát, és valamelyest meg akar felelni ennek a szerepnek, vagy egyáltalán nem, és zsarnokként vagy közömbösként viselkedik a beosztottal.

A reaktív képződés

Ez az a folyamat, amelynek során felismerjük ezt a dinamikát, és tudatosan felhúzunk egy falat, vagy ami a jobbik eset, elkezdünk felnőttként viselkedni, ami a másik személy egyenrangú partnerként való kezelését jelenti. (A főnököt is lehet partnernek tekinteni, de csak abban az esetben, ha mi magunkat felnőtt, kompetens emberként pozícionáljuk.).

Projekció a munkahelyen

Mivel az ember tudattalanja állandóan „szkennel”, olyan típusú embereket keres, akik megfelelnek annak a mintának, ami neki hiányzik. Alapevetően ezzel nincs is semmi gond. A probléma akkor kezdődik, amikor olyan elvárásokat kezdünk el támasztani, mint egy szülő-gyerek dinamikában. Például megértést várni akkor, amikor szakmaiságra lenne szükség. Elnézést várni akkor, amikor egy határidős feladat nem készül el időben. És még sorolhatnám ezeket a helyzeteket.

A felismerés pillanata

A felismerés akkor történik, amikor azon gondolkozunk, hogy miért nem kapunk megértést olyan dologban, ami egy anya-gyerek kapcsolatba belefér, de egy főnök-beosztott viszonyba nem. Tehát, ha nem készítettem el idejében egy beszámolót, akkor ne várjak megértést a főnökömtől, mert itt felelősségvállalásról van szó és helyrehozatalról. Ha észrevesszük ezt a fajta „szerepösszeolvadást„, akkor már nyert ügyünk van, hiszen elkezdhetünk dolgozni a mintáinkon, és felnőttként tekinteni a másikra és önmagunkra.

Amikor a másikat nem engedem közel magamhoz

Előfordul, hogy felismerjük a mintát és egyből védekezni kezdünk azzal, hogy felhúzunk egy falat, és nem engedünk közel magunkhoz senkit, nehogy újra csalódjunk. Ennek az a hátránya, hogy elmagányosodunk, és magányos harcosként folytatjuk tovább az életünket a munkahelyen, ami szintén nem ideális, mert a legtöbb munkahelyen csapatjátékot várnak el, még akkor is, ha az, aki az elvárást támasztja, maga sem tudja, mi az a csapatjáték. Azt gondolom, hogy sok mindentől megfosztjuk magunkat, ha nem engedjük be a másikat az életterünkbe. Például a vigasztalástól, ha valami nem úgy sikerül. Vagy az együttörvendéstől, ha valami sikerül, és nincs kivel megosztanunk az örömünket.

Mit tegyünk, hogy felismerjük ezeket a mintákat?

Hogy egészségésebben viszonyuljunk a másikhoz, a következő kérdéseket kell feltennünk magunknak:

  1. Kihez beszélek valójában? Annak a személynek szól a reakcióm, aki előttem áll, vagy egy múltbéli alaknak?
  2. Mitől akarom megvédeni magam? Mi a legrosszabb, ami történhet, ha elfogadom ezt a kedvességet/támogatást?
  3. Milyen szerepet osztottam ki a másikra? Kértem tőle, hogy legyen a mentorom, vagy tudattalanul elvárom, hogy „anyáskodjon” felettem?

Ha ezeket a kérdéseket feltesszük, akkor sokkal tudatosabban fogunk ránézni a kapcsolatainkra. Ha mégsem sikerül, és úgy érzed, dolgod van még ezzel a témával, akkor keress bizalommal!

Foto von Tadeusz Lakota auf Unsplash

A düh a segítő társunk

Blog, Konfliktuskezelés, Személyiségfejlesztés

A düh az egyik legszélsőségesebb érzésünk. Érzéseinket hajlamosak vagyunk egy vízszintes tengely két végén elhelyezni. Vannak rossz, meg jó érzések. Pedig, ha a tengely két végpontja közötti pontokat is figyelembe vesszük, akkor rájövünk, hogy minden érzés jó, hiszen az érzéseink jelzőbólyák, amennyiben figyelünk rájuk, és segítségükkel megtalálhatjuk a megfelelő megoldást a problémánkra. Ehhez azonban kell az önismeret, és az, hogy higgyünk az érzéseinknek.

A düh egy fedőérzés

Amikor dühösek vagyunk vagy haragszunk valakire, akkor több érzést is megélünk, amelyeket nem biztos, hogy rögtön felismerünk és tudunk kommunikálni! Ilyen érzések lehetnek a meg nem értettség, a csalódottság, a magány. Ez azt jelenti, hogy a düh elfedi azokat a lelki tartalmakat, amelyeket valójában érzünk, csak a düh eltakarja azokat.

Ezért segíthetnek a következő kérdések:

  • Honnan ered a dühöm? (itt nagyon fontos a tényszerű leírás)
  • Hogyan csillapítom? (csapkodok? trágár szavakat használok?)
  • Hogyan kommunikálom? (hibáztatok vagy arról beszélek, hogy én hogy érzem magam)

Gondold végig

  • hogyan viselkedsz konfliktushelyzetben?
  • „Alámész” a másiknak vagy fölé kerekedsz?
  • Részmegoldásokra vagy mindenki számára elfogadható megoldásokra törekedsz?
  • Kifejezed a dühöd vagy magadba fojtod?

A konfliktusok attól konfliktusok, mert érzések vannak bennük, mondják. Igen, de nem mindegy, hogy egy konfliktushelyzetbe mennyi érzést viszünk. Gondoljunk bele, hogy egy kollégával vagy a főnökkel szemben milyen magatartást tanúsítunk.

Egy példa

Péter jó munkaerő, mert kreatív és szeret kipróbálni új dolgokat. Nem restell emiatt a főnöknél kilincselni, hiszen azt gondolja, a cég és az ő céljai egybevágnak. Igen ám, de vannak területek, amelyeken még fejlődnie kell. Emiatt a főnöke behívatja, és konkrétan a kompetenciáit kezdi firtatni annak kapcsán, mert valaki panaszkodott rá. Péter érzi, hogy itt most nagy a tét, nem bújhat ki a válaszadás alól. A szíve dobog, majd kiszakad a mellkasából. De megpróbálja. És akkor elkezd beszélni. Egy cseppnyi düh, egy picivel magasabb hangerő a megszokottnál. A testtartása nem hanyag, egyenes hát, tekintete a főnök arcára vetül. Végig ott az érdeklődés, a megoldásra való készség. De tényleg figyelni kell az arányokra! A túl sok düh átragad, és csak vádaskodás lesz belőle. A túl kevés megalázkodás.

A lelki háttér

Gyakori jelenség, hogy a beosztott a főnökkel való konfliktusban egyszerűen „átmegy gyerekbe”. Vagyis olyan mechanizmusok kezdenek munkálkodni benne, mint egy gyerekben. Hangja elvékonyul, csak bólogatni tud, testét összehúzza. Ugyanis ilyenkor valóban leszidott gyerekként érzi magát! Mi ennek az oka? Aki gyerekkorában több negatív – jogos és jogtalan – kritikát kapott és kevés pozitív megerősítést, nagy valószínűséggel felnőttként is ezt a sémát viszi tovább. Nem ismer mást. Nem érzi, hogy létjogosultsága lenne annak, hogy megvédje magát. Egyébként minél nagyobb a korkülönbség, annál nagyobb az esélye a fent említett mechanizmusoknak, de a velünk egykorú személy, akár a párunk is képes „elérni” ezt a gyermeki énállapotot.

Az ilyen összetűzések után persze hetekig őrli, tépi magát az illető, hogy miért nem állt vissza. Újra és újra lejátsza magában a jelenetet, és töri a fejét, mit lehetett volna másképp mondani.

Hogyan törjünk ki ebből az állapotból?

▶️ Fontos végiggondolni a kapcsolatrendszerünket. Kihez milyen viszony fűz, hogyan viselkedünk a velük való konfliktusok kapcsán, és főként, mennyire érezzük biztonságosnak a vele való kapcsolatot. Egy számunkra kevésbé biztonságos kapcsolatban sokkal nehezebben tudjuk képviselni az érdekeinket, és adhatjuk önmagunkat, mint egy teljesen biztonságosban. Nagyon fontos, ha ezt végiggondoljuk, akkor sokkal több kérdés merülhet fel, mint gondoltuk, de ne ijedjünk meg ezektől, mert a kérdésekre már lehet válaszokat keresni akár egyedül, akár segítővel!

▶️ Ha konfrontálódni szeretnénk valakivel, mert valami már nem működik a számunkra, akkor mérlegeljük a konfrontáció előnyeit, hátrányait és a lehetséges következményeit!

▶️ Aztán azon kell dolgoznunk, hogy elhiggyük, van jogunk megvédeni magunkat, van jogunk a felnőtt kommunikációhoz, ami nem a leszidást vagy körülajnározást, hanem a tényszerű visszajelzést jelenti. Valamint van jogunk nemet is mondani!

Ezt, ha csak egy személlyel játszuk végig gondolatban, már sokat profitálhatunk belőle. Persze minden helyzet más, és hiába, de meg kell találni azt, mivel lehet hatni a másikra (nem manipulációról beszélek!).

Minél korábban kezdjük el a gyakorlást, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a későbbiekben sikerrel lehetünk önérvényesítők.

Hogy vagy a dühöddel? Szabadjára engeded vagy magadba fojtod? Ha szeretnél fejlődni a dühöd nem pusztító módon történő kifejezésére, kattints az alábbi gombra!

*A borítókép mesterséges intelligencia segítségével készült. Az alapképet a ChatGPT DALL-E2 modellje generálta, a 16:9-es arányhoz pedig a Fooocus AI eszközt használtam finomításra és átalakításra.

Nagy az Isten állatkertje – hogyan viseld el embertársaidat? 2. rész

Konfliktuskezelés, Személyiségfejlesztés, , , , , ,

Nagy az Isten állatkertje. Erről szól az Akela együttes dala is, érdemes elolvasni a dalszöveget. És egyre nagyobb – bocsánat, hogy ezt írom -, mert egyre inkább azt látom, hogy a mentális problémák elhatalmasodnak az embereken, de van kiút. Van segítség. Használjuk. Azért hozzáteszem, hogy bár nagy, sokan vannak benn, és akárhogy is nézzük, az Isten állatkertjében vannak, ami szerintem jó hír. Folytatom a múlt alkalommal elkezdett témát. Szóval milyen típusok is vannak még az állatkertben?

A király

Az állatkertben is van király, és általában az oroszlán az. Méltóságteljesen vonul, és elvárja, hogy mindenki őt csodálja. Ő az, akit Exupéry művében, A kis hercegben a király azt gondolja, hogy a világ csak körülötte forog, és a királysága saját jogon megilleti. Nem tanulta meg sajnos, hogy bár a szeretet alapjog, de a hódolat, a dicséret, a tisztelet olyan dolgok, amelyekért tenni is kell. Leginkább tanulással, tudással, nem erőszakkal. Vagyis nem kapott egyértelmű és megugorható elvárásokat. Ő az, aki úgy dolgozza fel a traumáját – pl. hogy elhanyagolták -, hogy idealizál, piedesztálra emel, aztán letaszít. Magát pedig minden esetben felmagasztalja. Mindig ő a hős és áldozat egy személyben. De a maga nemében nem képes a másikat kezelni.

Hogyan tudunk ezekkel az állatkertben lévő típusokkal szemben védekezni?

Miután végigvettük a leggyakoribb személyiségtípusokat, tekintsük át a megoldási lehetőségeket.

Határhúzás

Először is nem kell elviselned mindenkit, akivel úgy érzed, nem tudsz számodra is elfogadható kapcsolatot kialakítani. Nagyon fontos, hogy úgy alakítsd a helyzeteket, hogy ne kelljen vele találkozni. Nem azt mondom, hogy bújkálj, hanem ha van választási lehetőséged, kivel dolgozz együtt, akkor a másikat válaszd.

Mondj nemet!

Tudom, könnyű mondani. Nekem is nagyon nehéz volt. Rengeteg energiát tettem abba, hogy fejlődjek ebben a témában. És még így is van néha visszaesés! A fontos, hogy ne bántsd magad emiatt, hanem fogadd el, hogy most ez történt, de a legközelebbi alkalommal már készülni fogsz rá. Esetleg kérj segítséget szakembertől, például tőlem. Amit első körben tudok neked mondani, hogy az első nem kimondása borzasztó, de abban a pillanatban megkönnyebbülés is lesz. Lehet, hogy sírni fogsz. Lehet, hogy dühös leszel. De egy idő után meg fogod találni a hangod, rájössz majd, hogy lehet ezt nyugodtabban is csinálni, sőt humort is vihetsz bele! És egyszer csak megtanulja a környezeted, hogyan, mit és mikor kérhet tőled. Megérdemled, hogy fejlődj ebben.

Növeld az önértékelésed!

Az önértékelésről már nagyon sokat írtam. Érdemes apróbb dolgokkal kezdeni. Olyan dolgokért megveregetni a vállad, amelyekre már régen vágytál. Például veszel valamit, amire már régen vágytál. Elmentél sétálni, kirándulni stb. egyedül. Vagyis végre magad helyezed előtérbe és nem mást.

Fejleszd a mentalizációs képességed!

A mentalizáció az a készség, amikor képesek vagyunk mások érzéseit eltávolítani a saját érzéseinktől. Vagyis nem vesszük át, és meghagyjuk a felelősségét a másik embernek abban, hogyan tudja magát megnyugtatni, vagy túléli a nemet mondásunkat. Gyakorlatilag nem egyként kezeljük magunkat a másikkal, hanem ő is egy különálló létező és mi is azok vagyunk. Neki is megvan a lehetősége és a felelőssége az érzelmeinek kezelésében, és a másik félnek is. Ennek megtanulása nagy feladat a gyermek számára az első hat évben.

Azért azt fontos hozzátennem, hogy bennünket sem tud mindenki elviselni, és lehet, hogy ő is elhelyez valahová ebben az állatkertben. Emiatt tartom borzasztóan fontosnak az önreflexiós képességünk fejlesztését.

Remélem, hogy segítettem neked ebben a két bejegyzésben! Szeretném, ha tudnád, hogy jogod van határokat szabni az életedben, mert csak ez az egy van. Ezt kell jól élni és számodra örömtelien kialakítani. Sok erőt hozzá!

Nagy az Isten állatkertje – avagy hogyan viseld el embertársaidat? 1. rész

Konfliktuskezelés, Személyiségfejlesztés, , , , , ,

Adott az ismert közmondás: ” Nagy az Isten állatkertje, csak az a bizonyos léc túl alacsonyan van”. Az, hogy kikkel vesszük körül magunkat, kiket engedünk be az életünkbe, nagyrészt rajtunk múlik, de például a szüleinket és a családtagjainkat nem válogathatjuk meg, vagyis hozott anyagból dolgozunk. De akiket meg tudunk, nyilván valamilyen mérce vagy erkölcsi rendszer szerint szűrünk. Bár, ahogy a viselkedésünk, úgy a választásaink is javarészt tudattalanok… Tehát az lenne a jó, ha az arány megfordulna, és minél több tudatos választás lenne az életünkben. És itt akár véget is érhetne ez a bejegyzés, de mégsem tudom itt befejezni, mert túl sokszor találkozom én is olyan embertípusokkal, akikkel inkább redukálnám a kapcsolódást, mert hosszútávon felőrölnek. Az pedig, hogy hol van az a bizonyos léc, és miért van ott, egy másik bejegyzés témája lesz.

Tényleg nagy az Isten állatkertje?

Attól függ, mit nevezünk állatkertnek. Általános iskolás koromban például azokra mondta a tanítónéni, akik nem tudtak kulturáltan viselkedni, és nyomukban borultak a dolgok. Meg az emberek. Aztán a munkahelyeimen (iskolákban)… szintén a gyerekekre mondták. Aztán később a kollégák már egymásra is. 😅Szóval itt most azokra fogjuk érteni, akik valamilyen módon akadályoznak bennünket. Akik játszma nélkül nem képesek kapcsolódni. Nem szeretném őket gonoszoknak kikiáltani és mindenféle jelzőkkel illetni, de mindenkit megmenteni nem tudunk. Tehát meg kell tanulnunk megvédeni magunkat velük szemben, de erről következő héten, egy másik bejegyzésben fogok szólni.

Milyen „állatok” élnek ebben az állatkertben?

A passzív-agresszív

Az a típus, aki háttérben gerjeszti az indulatokat, ha valamire rákérdeznek, akkor azt mondja, hogy „semmi”. Rengeteget panaszkodik, de nem tesz semmit, mert ez a „pocsolya” végső soron ismerős. Tehát a komfortzónáján túl nem mer látni, mert ott már meg kellene változtatni a véleményét, szempontot kellene váltani. Ami, ugye, félelmetes. Nyilván neki is megvan a maga terhe. Például egy olyan gyerekkor, amelyben az érzelmeket letiltották, egyetlen vélemény létezhetett, és az pont nem az övé volt. A releváns visszajelzések tökéletes hiánya, az állandó minősítgetések, amelyekkel arra utaltak, hogy ő mennyire értéktelen. Ez egy igazságtalan pofon az élettől. Csak hogy az önreflexió tanulható, és van egy pont, amikor azt kell mondani, hogy „oké, értem én a gyerekkorodat, de nem jogosít fel, hogy megkeserítsd mások és főleg az én életem.”

A mártír

Aki mindenkiért mindig áldozatot hoz, hogy egy pici elismerést és szeretetet kapjon. Egyszer egy 8 éves kisfiú szájából hallottam azt a mondatot, hogy az a célja, hogy feláldozza magát másokért. Kissé összeszorult a szívem, hogy vajon milyen családi háttér az, amelyik ezt tette vele. Egy parentifikált („szülősített”) gyermek, aki a saját igényeit és szükségleteit elfojtja, csak azért, hogy valaki másnak kényelmes legyen. Egy magas elvárásokkal rendelkező szülő, aki nem ad, viszont nagyon sokat követel. A mártír akkor is feláldozza magát, amikor senki sem kéri. Aztán megsértődík, és azt mondja, hogy milyen világban élünk. Ennek egyik változata, amikor az illető mindig segítő, mindig határozott, mindig tudja a választ, ám amikor neki volna szüksége segítségre, akkor meglepődik, mert senki nem siet a segítségére. A barátai vagy családtagjai azt hiszik ugyanis, hogy ő mindent meg tud oldani, és ő saját magát is kihúzza hajánál fogva a mocsárból.

Önmagunk megvédése nehéz és egy egész életen át tanulandó folyamat és feladat, amennyiben rálátunk és szeretnénk változtatni. Ha te is küzdesz magaddal, a határaiddal, keress bizalommal!

A téma folytatása jövő héten következik!

A láthatatlan düh

Konfliktuskezelés, Személyiségfejlesztés, , , , ,

A düh lappang. Ezt láttuk most a bőnyi eset kapcsán. Azt mondták a kislányról, hogy csendes. Azt mondták, jó tanuló. Halállistát vezetett. Megjelölte benne, kik azok, akiket megölne, és kik azok, akiket nem. Egy dühös, csalódott gyermek. Láthatatlan düh, amely tombolt benne. És a láthatatlan láthatóvá vált. Egy kés, egy áldozat és egy rémült gyermekközösség, na meg a tanácstalan, és szintén dühös felnőttsereg formájában.

Még mielőtt azt gondolná az olvasó, hogy a bántalmazó kisgyermeket pártolom, téved. Mindegyik mellé odaállok, a bántalmazó, és a bántalmazott gyermek mellé is. Az, hogy ez történt, jó eséllyel nem a késelő kislány rovására írható. Tette egy egész társadalom mentális állapotát tükrözi. Egy olyan társadalomét, ahol az emberek nem tanultak meg önálló döntéseket hozni, nem tanulták meg kezelni az érzéseiket, nem tanulták meg lekövetni a saját lelki folyamataikat, mert nem is tanulhatták meg. Mert az iskolában tilos beszélni a fontos dolgokról. Például a szexről. Például arról, hogy mindenkinek gyönyörű a teste, ha kicsi, ha nagy, ha kövér, ha vékony, ha pattanásos, ha kráteres. És mindenkinek joga van hozzá, hogy védje a testét az ártalmaktól. Csak néhány pontot írok, hogy mi mindent lehetne tenni, és viszonylag kicsi erőfeszítéssel, ahhoz, hogy jobb legyen a gyerekek mentális állapota.

Ismeretek szerzése a dühről

A konfliktuskezelés, a resztoráció, az érzelmi intelligencia fejlesztése, fejlődéslélektani korszakok mind olyan témák, amelyeket ma már minden oktatási intézményben kellene ismerni, de az a sajnálatos tapasztalat, hogy ezeket egyáltalán nem ismerik, és nem is foglalkoznak vele. Pedig egyáltalán nem igaz, hogy a pedagóusok eszköztelenek. Tele vannak eszközzel, legfőképpen a személyiségük a legfőbb eszközük, amely fejlesztése dupla haszon számukra, hiszen ha ők fejlődnek például az érzelmek kezelésében, akkor a rájuk bízott gyermekek is fejlődni fognak, mert a gyerekek nem arra figyelnek, amit hallanak, hanem arra, amit látnak.

Példát mutatni

Azzal, ahogy egy pedagógus cselekszik vagy éppen nem cselekszik, azt leképezi a gyerekek egymással való viselkedése. Ha egy pedagógus a legkisebb szóbeli bántalmazásra sem szisszen fel, hanem még helyesel is, az példaértékű a gyerekek számára. Ha az egyik gyerek azt mondja a másiknak, hogy „te dagadt”, és erre nem reagál a pedagógus, akkor lényegében legalizálja ezt a beszédmódot és viselkedést.

Tudatosnak lenni

Az előzőekből kiindulva fontos tehát, hogy egy pedagógus vagy szülő tudja, hogy mit beszél. Amikor címkézzük (olyan kis pufi vagy), leértékeljük (te szerencsétlen), akkor éppen, hogy nem figyelünk oda, hogy mit beszélünk. MINDIG abból kell kiindulni, hogy a gyerekek lelke még fejlődésben van, és azokat a bántásokat, amelyeket „viccnek” szánnak, nem tudja kezelni, mert fejlődésben van, mert a hormonjai tombolnak, és nem tudják helyén kezelni.

Kérdések

Megtanítani a gyerekeket arra, hogy mindennap kérdezzék meg egymástól, hogy hogy vannak, és természetesen a pedagógusok és a szülők is törekedjenek arra, hogy a kapcsolat a gyerekekkel napi szintű legyen és biztonságos. Meg kell annak lehetőségét adni, hogy a konfliktusokat a közösség előtt, nem értékelve, nem kioktatva, és főképp nem büntetve feloldhassák, bocsánatot kérhessenek egymástól, miután alaposan átbeszélték a dolgokat. Ehhez azonban az kell, hogy a pedagógus vagy a szülő felül tudjon emelkedni a dühén, és a konflikusban érintett gyerekeket szeretettel támogassa. Ez úgy érhető el, hogy felteszi azt a nagyon egyszerű kérdést, hogy mi játszódott le benne, mire gondolt, amikor ezt vagy azt tette. Segíteni őket, hogy ki tudják fejezni az érzéseiket.

Nem bagatellizálni

„Ezek csak perpatvarok, nem komolyak.”; „Oldjátok meg magatok.” Bizonyára ismerősek ezek a mondatok. Szerintem mindannyian átéltük azokat a helyzeteket, amelyekben nem védtek meg bennünket a pedagógusok, gyakorlatilag bedobták a gyeplőt a lovak közé. Ezek a helyzetek nekünk felnőtteknek apró-cseprő dolgok, a gyerekeknek igenis nagyon komolyak! És ha mi felnőttek nem vesszük komolyan, a gyerekek megtanulják saját magukat háttérbe szorítani, az érzéseiket elhallgattatni, és elfogadni, hogy nem tehetnek magukért semmit, mert nem is érdemlik meg, hogy valaki kiálljon értük, vagy tegyen értük valamit.

Ezek segítségével láthatóvá tehetnénk a láthatatlant. Az elfojtott érzéseket, a konfliktusokat, a rossz irányba haladó kapcsolatokat… A kérdés, hogy mire vagyunk hajlandóak… Tényleg a 24. órában vagyunk.

Ha szeretnél dolgozni az önismereteden, és azon, hogy minél közelebb érezhesd magadhoz gyermeked, ha szeretnéd, hogy jobban bízzon benned, akkor jelentkezz hozzám mentálhigiénés segítő beszélgetésre!

Miért nehéz konfrontálódni?

Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , , , ,

Az a tapasztalatom, hogy a generációm tagjai, az Y generáció számára nagyon nehezen konfrontálódni, mert fél, hogy az irányítás kicsúszik a kezei közül. Valakitől hallottam, hogy gyerekkorunkban nem voltak olyan kifinomult nevelési elvek, mint napjainkban. Ezzel egyet is értek, csak hogy ez bennünket, Y generációsokat nem vigasztal 2024-ben. Miből tudható ez? Például a munkahelyi kommunikációból, amikor nem mernek sem a vezető felé, sem a munkatársak felé konfrontáló én üzeneteket küldeni. Másik példa, hogy a közösségi média felületein megfogalmazott kritikákat sem megfogalmazni, sem fogadni nem tudjuk jól. A legtöbb esetben vagy vádaskodásban, vagy mások sértegetésében csúcsosodik ki a kommunikáció, és nincs moderáció. Vagyis a különböző hírportálok bejegyzései alatt egyszerűen elharapózik a sértegetés, nagyon kevés érdemi hozzászólás van. Ezt bizonyára te is megfigyelted. Úgyhogy ezt a bejegyzésemet elsősorban az online kommunikációra hegyezem ki.

Mi mindent teszel ilyen esetekben?

  • 🫣 Megfogadod, hogy egy darabig nem fogsz kommentezni.
  • 🫣 Visszatámadsz.
  • 🫣 El se olvasod a kommentedre érkező szöveges reakciókat.

Milyen érzések vannak bennünk akár munkahelyi környezetben vagy a közösségi médiában, ha nem tetszik a hozzászólóknak a kommentünk?

  • 😕düh
  • 😕fájdalom a meg nem értettség miatt
  • 😕felháborodottság
  • 😕kiszolgáltatottság
  • 😕sértődöttség

Mondhatnánk, hogy ez egy ilyen terep, ahol ezt bírni kell, azonban én azt mondom, hogy inkább meg kellene tanulni kritikát adni és fogadni. Egyáltalán nem gondolom, hogy a bántalmazás verbális formáját el kellene viselni. Ez ugyanis sokszor ugyanolyan hatású, mint a fizikai bántás. Gondolj csak arra, amikor azt mondod, „ez nekem hatalmas pofon volt”. Igaz, a testünkön nem jelennek meg a sérülések. Nem gondolom, hogy ezt el kell viselni. 

Sokszor a létünket érezzük megkérdőjelezve, mert a reakciókból annyi harag és cinizmus árad. Pedig a kommentezés nagyon jó tanulóterep arra, hogy megtanuljunk értékelés, becsmérlés és kioktatás nélkül, tényszerűen, ugyanakkor érzéseket kommunikálva asszertíven elmondani a véleményünket.

Mit tarts szem előtt, mielőtt konfrontálódsz (vagy kommentet írsz)?

Megfogalmazás

Figyelj arra, hogy amit mondasz vagy írsz, az ne sértsen meg senkit. Írásban az a jó, hogy van időd jól megszerkeszteni, és ha már közzétetted, azután is van még lehetőséged módosítani. Érdemes úgy kezdeni a mondatod, hogy „Azt gondolom, hogy…”, „Én úgy érzem, hogy…”, „Az a tapasztalatom, hogy…” A folytatásban pedig csak és kizárólag azt írd vagy mondd, ahogy rád milyen hatással van az a dolog, amivel kapcsolatban véleményt nyilvánítasz. Így sokkal kevésbé adsz támadási felületet, nem lesz az az érzésed, hogy megbántottál mást, és ezért kapod a negatív, sértő kritikát.

Nézőpontváltás

Helyezkedj bele a többi olvasó helyzetébe! Vagyis kezdd el úgy olvasni a saját kommented, mintha valaki másét olvasnád. Milyen hatással van ez rád? Mit vált ki belőled? Egy-egy jól megfogalmazott komment a tiedéhez hasonló kulturált, érett gondolkodású kommentet fog szülni!

Leválasztás

Amikor sértő kritikát kapsz, van egy első sokk, hogy „Dehát én nem is írtam ilyen stílusú hozzászólást, amire így kellene válaszolni!” Ha te ezt érzed, akkor nagyon valószínű, hogy másban is keletkezett ugyanez az érzés. Olvasd el a saját hozzászólásod, majd a másikét, és figyeld a különbséget! Ezután leválaszthatod a durva, sértő hozzászóló viselkedését magadról, hiszen ez nem neked szól, hanem az ő korábbi sérüléseiről, amelyből reagál egy kulturált kommentre.

Az irányítás a te kezedben van!

Te döntöd el, hogy hová kommentezel vagy kifelé fogalmazol meg kritikát. (Arról, hogy miért félünk a kritikától, itt olvashatsz bővebben. Vagyis érdemes felmérni a befogadó közeget. Ha azt látod, hogy 90 százalékban durva hozzászólások vannak, oda nem érdemes megírnod a saját kommented, mert te is 100 százalékban erre számíthatsz! Ha mindenképpen késztetést érzel arra, hogy közzétedd a kommented, mert úgy érzed, meg kell védened vele valakit, akkor érdemesebb a saját személyes profilodon megfogalmaznod, mert ott úgy is olyanok fognak reagálni, akik veled egy hullámhosszon vannak. (Az egy másik kérdés, kit és miért akarsz megvédeni.)

Ha szeretnél foglalkozni azzal, hogy miért viseled nehezen a kritikát, vagy miért érzel késztetést mások megvédésére, akkor beszéljünk róla!

Mit jelent a depresszió közeli állapot?

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

Többen jelentkeznek hozzám azzal a problémával, hogy depresszió közeli állapotban vannak. Ebben a bejegyzésben abban szeretnék segíteni, hogy még jobban tudd definiálni saját állapotod, vagy ha úgy érzed, ilyen állapotban vagy, akkor jobban fel tudd ezt ismerni. Ez nem diagnózis, mivel ilyen diagnózis nincs. 🙂

Mi a depresszió?

A depresszió először is egy orvosi kifejezés, amely a hangulatzavarok közé tartozik. Jellemzői, hogy az egyén

  • érdektelenséget mutat a külvilág felé,
  • folyamatosan csökken a teljesítménye a munkahelyén és a családban,
  • képtelen nyugalmat, kiegyensúlyozottságot, boldogságot és elégedettséget érezni,
  • nem találja a kapcsolatot saját magával,
  • üresnek érzi magát.

Ebben az esetben klinikai szakpszichológus, illetve pszichiáter tud segíteni.

Mi a depresszió közeli állapot?

Az illető nem látja tisztán a saját jövőjét, és nehezére esik erőt venni magán. A kapcsolatai elkezdenek beszűkülni, mert annyira saját magára fókuszál. Egyre kevésbé tud reggel felkelni, csak nagy nehézségek árán. Mint Münchausen báró, a hajánál fogva húzza fel magát önnön kezével. Elkezd mindent borúsnak látni. Általában kívülről indul befelé: milyen hibái vannak a társadalomnak, milyen hibái és problémái vannak a közvetlen környezetének és milyen hibái és problémái vannak neki. A legkisebb pozitívum, ha van, racionálisan megmagyarázza és bagatellizálja.

Nagyon örülök, hogy a klienseim szeretnek olvasni önismereti témájú cikkeket, könyveket, és főleg a saját állapotukkal kapcsolatban veszik igénybe az internet és a könyvek segítségét. Azonban óva intek mindenkit attól, hogy diagnosztizálja saját magát, mert „belülről” nem tud észre venni olyan dolgokat, amelyeket egy szakavatott szem észre vehet.

Én sem foglak diagnosztizálni – nem is tehetem. Viszont felhívom a figyelmedet, hogy mivel érdemes foglalkozni. Ha pedig úgy alakul, akkor kérhetünk további segítséget is.

Ha további segítséget kérünk egy másik szakembertől, az nem jelenti, hogy meg kell szakítanod a velem való kapcsolatot, csupán annyit, hogy több oldalról is támogatva leszel. Természetesen minden a Te döntésedtől függ, ezt ne feledd!

Ha eldöntötted, hogy rám van-e szükséged, keress bizalommal!

Hírlevél feliratkozás – mi a segítő beszélgetés?

Blog, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

Ha érdekel a segítő beszélgetés, a lelki egészség, és szeretnél rendszeresen friss tartalmakat olvasni ezen a területen, akkor csatlakozz hozzám az ahaelmeny.hu hírlevelére!

A hírlevelemben olyan tartalmakat találsz, mint:

Ha érdekel a segítő beszélgetés, és szeretnél többet megtudni róla, akkor a hírlevelemben rendszeresen találsz bejegyzéseket a módszerről. Ezekben a bejegyzésekben bemutatom a segítő beszélgetés alapfogalmait, technikáit és előnyeit. Megtudhatod, hogy miben különbözik a segítő beszélgetés más terápiás módszerektől, és hogy hogyan segíthet neked a lelki egészséged megőrzésében.

  • Tanácsok lelki egészséghez: Ezekben az írásokban olyan információkat találsz, amelyek segíthetnek neked a lelki egészséged megőrzésében.

Ha szeretnél egészségesebben élni, és erősíteni a lelki immunitásodat, akkor a hírlevelemben találsz számodra hasznos tanácsokat. Ezek a tanácsok segíthetnek abban, hogy megőrizd a lelki egyensúlyodat, kezeld az érzelmeidet, és erősítsd a kapcsolataidat.

  • Esettanulmányok: Ezekből az esetekből tanulhatsz, és inspirációt kaphatsz.

Ha szeretnél megismerni mások történeteit, és tanulni a tapasztalataikból, akkor a hírlevelemben találsz számodra érdekes esettanulmányokat. Ezekben az esettanulmányokban bemutatom, hogy hogyan segítettem másoknak a segítő beszélgetés segítségével

  • Újdonságok: Eseményeimmel, tanfolyamaimmal és szolgáltatásaimmal kapcsolatban.

Ha szeretnél naprakész lenni az Aha!Élmény.hu híreivel, akkor a hírlevelemben megtalálod őket. A hírlevélben értesülhetsz a következő tanfolyamaimról és szolgáltatásaimról.

Miért olvass engem?

  • A hírlevél rendszeresen frissül, így mindig új tartalmakat találsz benne.
  • Ez az információ fontos lehet azok számára, akik érdeklődnek a hírlevél tartalmai iránt, és szeretnének naprakészek lenni az újdonságokkal.
  • A bejegyzéseimben olyan gyakorlatokat találsz, amelyeket otthon is kipróbálhatsz.
  • A tanácsaimmal segítek neked abban, hogy megtaláld a számodra legmegfelelőbb módszert a lelki egészséged megőrzésére.
  • Az esettanulmányaimban olyan emberek történeteit olvashatod, akiket a segítő beszélgetés segített.
  • A híreimben pedig értesülhetsz a következő eseményeimről, tanfolyamaimról és szolgáltatásaimról.
  • Ez az információ hasznos lehet azok számára, akik szeretnének értesülni az Aha élmény.hu legújabb híreiről.

Ha feliratkozol a hírlevelemre, biztosan nem maradsz le semmilyen fontos információról.

Íme, hogyan tudsz feliratkozni:

  • Használd a lent található feliratkozó űrlapot.
  • Add meg az e-mail címedet, és kattints a „Feliratkozom” gombra.

Köszönöm, hogy csatlakozol hozzám!

Fejlődnél az önismeretben?

Szeretnél jobban rálátni önmagadra és erősíteni a mentális egészségedet? Iratkozz fel hírlevelünkre, és rendszeresen küldünk neked önismereti tippeket, gyakorlatokat és aktuális workshop ajánlatokat a kiegyensúlyozottabb életért!

Mező kötelező.

Nincs levélszemét küldés! További információért olvassuk el adatvédelmi szabályzatot.

*Borítókép:
Tumisu képe a Pixabay -en.

Hogyan győzhető le a negatív stressz

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , , , , , ,

A stressz fogalmáról már sok mindent hallottunk, sőt, napi szinten az életünk része. Az utóbbi időben annyian találtak meg a stresszkezelés témájával, hogy úgy döntöttem, írok a témában néhány posztot, amelyet a Facebook-oldalamon el is olvashatsz. Előre bocsátom, hogy sem a posztjaim, sem a blogbejegyzés nem a krízisben lévőknek szól. Hogy miért? Egészen egyszerűen azért nem, mert nekik gyors és hatékony beavatkozás kell, vagyis van egy olyan fő stresszfaktor az életükben, amelyet sürgősen ki kell iktatni. Egyik stresszfaktort sem akarom bagatellizálni, csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy vannak olyan tényezők, amelyekkel együtt kell élnünk. Például a korai kelést, a közlekedést, a munkahellyel együtt járó, állandóan feszültség alatt tartó helyzeteket, és még sorolhatnám.

A stressz formái

A stressznek három fő formája van: van az eustressz (jó stressz), amelyet akkor érzünk, amikor valami feltöltő dolgot csinálunk. Ez lehet a focizás, horgászás, egy jó munkahelyi projekt, egy izgalmas film, egy jó tréning, stb.

Ha azt gondoljuk, hogy van stresszmentes élet, akkor tévedünk. Már csak azért sem, mert ha nincs stressz, nincs élet. Magyarán a(z) (általános) stressz tart életben bennünket. Akkor is van bennünk, ha éppen nyugalom vesz körül. Ezt akár alapstressznek is hívhatjuk.

A harmadik formája, a distressz. Ez az a fajta, amellyel naponta meg kell küzdenünk, és a lehető legnyugodtabban kezelni, mert különben szétesünk.

Hogyan érdemes gondolnunk a distresszre?

Először is a lehető legrosszabb, amit tehetünk, hogy arra rendezzük be az életünk, hogy a distressz ellen küzdjünk. Vagyis amikor állandóan a problémák járnak a fejünkben, akkor épp a distresszes állapotunkat etetjük.

Másodszor, nagyon fontos, hogy meghatározzuk, mire van ráhatásunk, és mire nincs. A közlekedésre, a munkaidő kezdésére, az ügyfelek viselkedésére például nincs.

Harmadszor, vissza kell adni mindenkinek a felelősségkörét. Nem csinálhatunk meg mindent mások helyett, sőt gyereknevelés tekintetében is meg lehet tanítani a gyereknek minden életkorban, amit már ő is megtehet. Így elkerülhetjük a kiszolgáló személyzet nevű szerepet, és a gyerekünk még fejlődik is, és élvezheti, hogy egyre több mindenre van ráhatása.

Hogyan oldható a stressz konstruktívan?

Fontos megértenünk, hogy a stresszes helyzetek mindig velünk lesznek, vagyis, ahogy már írtam, nincs olyan, hogy stresszmentes élet. Tehát érdemes perspektívát váltani ezzel kapcsolatban, és máshová helyezni a fókuszt. Mert hogy a stresszkezelés igazából fókuszváltás.

Járj a szabadban!

Szinte már közhely, de eddig senki nem cáfolt rá az ellenkezőjére. A természet, a friss levegő – és közben a séta – segítenek a feszültség levezetésében. És ha közben akad útitársunk, akivel beszélgethetünk, akitől új szempontokat kaphatunk, akkor az triplán segítség a stresszoldásban.

Találj egy értelmes, céllal rendelkező repetitív tevékenységet!

Repetitív azt jelenti, ismétlődő. A mosogatás, az ablakpucolás, az autómosás, a gazolás stb. olyan tevékenységek, amelyek szintén segítenek a feszültség oldásában. Miközben végezzük a tevékenységet, természetes módon jár az agyunk, ugyanakkor az ismétlődés miatt meditatív állapotba kerülünk. Ilyenkor juthatnak eszünkbe olyan dolgok, amelyekre korábban nem is gondoltunk. Ha közben hangosan beszélünk, azzal szintén segítünk magunkon. De kérjük meg szeretetteinket, hogy ilyenkor véletlenül se ilyesszenek meg, mert akkor egyrészt kizökkenünk, másrészt dühösek leszünk, ami ugye, nem cél.

Ne bántsd magad, ha nem a terveid szerint alakulnak a dolgok!

Egy ismerősöm azt mondta, hogy a tervek azért vannak, hogy átalakíthassuk őket. Vagyis jó, ha vannak terveid, akár napi vagy heti, de ha valamilyen oknál fogva el kell térned tőle, akkor ne hibáztasd magad! Emberek vagyunk és nem gépek. Ha nincs most kedved hozzá, az is egy ok arra, hogy eltérj! Az már persze jelzésértékű, ha mindig el akarsz térni. Vagy túl magasra tetted a mércét vagy igazából nem is a saját terveidet akarod megvalósítani.

Mit fogsz másnap felvenni?

A kérdés olyan szempontból érdekes, hogy ha rosszabb passzban is vagy, ne hagyd el magad, mert már az üdítő, ha egy olyan ruhadarabodat veszed fel, amelyet ritkán hordasz, és tudod, hogy jól áll neked. Tehát az is segít a stressz csökkentésében, ha belenézel a tükörbe, és azt látod, hogy a körülmények ellenére jól nézel ki. És ezt tervezd meg előző este! Így legalább lesz miért várni a reggelt és a felkelést!

Konstruktív dolgokat tervezz!

Vagyis a stresszed ne alkohollal és más tudatmódosító szerekkel akard kezelni, hanem olyan dolgokkal, amelyekből energiát nyerhetsz. A sport itt sem lényegtelen, hiszen a mozgás olyan hormonokat szabadít fel, amelyektől jobb lesz a közérzeted.

Öt olyan dolgot hoztam, amelyek segítségével a distressz szinted csökkenthető. Fontos, hogy találd meg, melyik az, amelyikkel anélkül tudod kezelni a stresszed, hogy károsítanád önmagad, illetve fontos az is, hogy ezeket rendszeresen végezd, mert így tudod tartósan a neked megfelelő mértékben kordában tartani a feszültségedet. És ha még így is nehéz, foglalj nálam időpontot!

Az erről szóló Facebook bejegyzéseimet itt, itt, itt, itt és itt olvashatod.