Korai veszteségek árnyéka a felnőtt kapcsolatainkban

Konfliktuskezelés, megfelelési kényszer, Személyiségfejlesztés, , ,

Hogyan jelennek meg a korai veszteségek a kapcsolatainkban? Ez egy elképesztően fontos bejegyzés lesz azok számára, akik a kapcsolati mintázataikat kutatják. Ök azok, akik felismerték, hogy a kapcsolataik alakulásáért a korábban kialakított mintáik felelősek, és most szeretnék ezeket a mintákat újraírni, hogy ezáltal legyenek egészségesebb és tudatosabb kapcsolataik.

A korai veszteségek és a „pótszülő-keresés” pszichológiája

Amikor az embernek valamilyen érzelmi hiány lép fel az életében, akkor azt valamilyen módon pótolni akarja. Az, hogy hogyan teszi ezt, személyenként eltérő, hiszen más és más személyiségek vagyunk, és nem egyformán oldunk meg helyzeteket. Van, aki valamilyen függőségbe menekül, van, aki a kapcsolataiban aprózza el magát, ami azt jelenti, hogy megpróbálmindenkinek megfelelni, de nem hogy nem fogják szeretni, még bántani is fogják a romló teljesítménye és a lojalitás konfliktusa (ez azt jelenti, hogy kihez akar hű lenni) miatt. Egy munkahelyen, ahol van egy feljebbvaló, például egy főnök, vagy egy munkaközösség-vezető, könnyen behúzható ebbe a „játszmába”. Ez nem szándékos, hiszen arról beszélünk, hogy érzelmi hiányokat akarunk betölteni. A hierarchiában felül levő vagy érzékeli ezt a dinamikát, és valamelyest meg akar felelni ennek a szerepnek, vagy egyáltalán nem, és zsarnokként vagy közömbösként viselkedik a beosztottal.

A reaktív képződés

Ez az a folyamat, amelynek során felismerjük ezt a dinamikát, és tudatosan felhúzunk egy falat, vagy ami a jobbik eset, elkezdünk felnőttként viselkedni, ami a másik személy egyenrangú partnerként való kezelését jelenti. (A főnököt is lehet partnernek tekinteni, de csak abban az esetben, ha mi magunkat felnőtt, kompetens emberként pozícionáljuk.).

Projekció a munkahelyen

Mivel az ember tudattalanja állandóan „szkennel”, olyan típusú embereket keres, akik megfelelnek annak a mintának, ami neki hiányzik. Alapevetően ezzel nincs is semmi gond. A probléma akkor kezdődik, amikor olyan elvárásokat kezdünk el támasztani, mint egy szülő-gyerek dinamikában. Például megértést várni akkor, amikor szakmaiságra lenne szükség. Elnézést várni akkor, amikor egy határidős feladat nem készül el időben. És még sorolhatnám ezeket a helyzeteket.

A felismerés pillanata

A felismerés akkor történik, amikor azon gondolkozunk, hogy miért nem kapunk megértést olyan dologban, ami egy anya-gyerek kapcsolatba belefér, de egy főnök-beosztott viszonyba nem. Tehát, ha nem készítettem el idejében egy beszámolót, akkor ne várjak megértést a főnökömtől, mert itt felelősségvállalásról van szó és helyrehozatalról. Ha észrevesszük ezt a fajta „szerepösszeolvadást„, akkor már nyert ügyünk van, hiszen elkezdhetünk dolgozni a mintáinkon, és felnőttként tekinteni a másikra és önmagunkra.

Amikor a másikat nem engedem közel magamhoz

Előfordul, hogy felismerjük a mintát és egyből védekezni kezdünk azzal, hogy felhúzunk egy falat, és nem engedünk közel magunkhoz senkit, nehogy újra csalódjunk. Ennek az a hátránya, hogy elmagányosodunk, és magányos harcosként folytatjuk tovább az életünket a munkahelyen, ami szintén nem ideális, mert a legtöbb munkahelyen csapatjátékot várnak el, még akkor is, ha az, aki az elvárást támasztja, maga sem tudja, mi az a csapatjáték. Azt gondolom, hogy sok mindentől megfosztjuk magunkat, ha nem engedjük be a másikat az életterünkbe. Például a vigasztalástól, ha valami nem úgy sikerül. Vagy az együttörvendéstől, ha valami sikerül, és nincs kivel megosztanunk az örömünket.

Mit tegyünk, hogy felismerjük ezeket a mintákat?

Hogy egészségésebben viszonyuljunk a másikhoz, a következő kérdéseket kell feltennünk magunknak:

  1. Kihez beszélek valójában? Annak a személynek szól a reakcióm, aki előttem áll, vagy egy múltbéli alaknak?
  2. Mitől akarom megvédeni magam? Mi a legrosszabb, ami történhet, ha elfogadom ezt a kedvességet/támogatást?
  3. Milyen szerepet osztottam ki a másikra? Kértem tőle, hogy legyen a mentorom, vagy tudattalanul elvárom, hogy „anyáskodjon” felettem?

Ha ezeket a kérdéseket feltesszük, akkor sokkal tudatosabban fogunk ránézni a kapcsolatainkra. Ha mégsem sikerül, és úgy érzed, dolgod van még ezzel a témával, akkor keress bizalommal!

Foto von Tadeusz Lakota auf Unsplash

Megfelelési kényszer – márciusi webinár

megfelelési kényszer, ,

„Te vagy a legjobb emberünk erre, csak te tudod megcsinálni!”

Ismerősen cseng? Ez az a mondat, ami után általában egy újabb feladat landol az asztalodon, te pedig – bár már levegőt is alig kapsz a rengeteg munkától – mégis rábólintasz. Mert a dicséret a „jutalomfalat”, a nemet mondás pedig a „fojtogató bűntudat” forrása.

Vagy ott van az a belső feszültség, amikor órákon át görcsösen csiszolgatsz egy olyan apróságot, amire a „minimum” is bőven elég lenne.

Mégis hajt a belső kényszer: ha nem tökéletes, akkor elbuktál.

Ezek nem csak rossz szokások. Ezek mélyen gyökerező túlélési minták, amiket a környezetedtől tanultál, és amik egykor a biztonságot jelentették számodra. Legyen szó a 90-es évek teljesítményhajszájáról vagy a transzgenerációs „ne szólj szám” taktikáról, ezek a reflexek ma is gúzsba kötnek.

Szeretnéd végre megérteni, miért futsz bele újra és újra ugyanazokba a „muszáj-körökbe”, és miért kerül ilyen sokba neked a mások elismerése?

Mivel foglalkozunk az ingyenes Megfelelési kényszer webináron?

Ezen a webináron nem felszínes tanácsokat kapsz, hanem belenézünk a folyamatok szakmai hátterébe:

  • A „Legjobb ember” csapdája: Miért érezzük kötelességünknek mások igényeit a sajátunk elé sorolni, és hogyan válik a dicséret a megfelelési kényszer üzemanyagává?
  • A maximalizmus ára: Megfejtjük, miért csiszolunk görcsösen és feleslegesen minden apróságot, és hogyan engedhetjük meg magunknak végre az „elég jó” állapotát.
  • A felismerés felszabadító ereje: Megtanuljuk beazonosítani azt a kritikus pillanatot, amikor a segíteni akarás átcsap önsorsrontó bizonyítási vágyba.
  • A „Nem” pszichológiája: Mi zajlik benned, amikor határt húzol? Megnézzük a szorongás és a bűntudat valódi okait, hogy legközelebb már ne érjenek váratlanul.

Miért tarts velem?

Hézl József vagyok, mentálhigiénés szakember, akinek szintén volt megfejlődni valója a megfelelési kényszerrel kapcsolatban. Az első önismereti csoportban megkaptam azt a kérdést, hogy miért kell nekem mindig annyira „jófiúnak” lennem. Ekkor indult az én történetem. Az évek során megértettem, hogy az emberi kapcsolatokért bármire képesek vagyunk, azonban látnunk kell azt, hogy mely kapcsolatokért, és hogyan érdemes „magunkat odaadni”.

Hiszek abban, hogy a valódi változás nem kényszerből, hanem megértésből fakad. A megfelelési kényszer egy tanult állapot – egy olyan maszk, amit azért vettünk fel, hogy szeressenek és elfogadjanak minket.

A webináron segítek neked elkezdeni lebontani ezt a maszkot, hogy visszatalálj a saját, autonóm önmagadhoz, ahol a határaid meghúzása nem elutasítás, hanem a saját épséged védelme.

Készen állsz arra, hogy a külső elvárások helyett végre elindulj a belső iránytűd és az önazonos döntések felé?

Olvass tovább



*Borítókép: Image by mahsun çelik from Pixabay