Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. (1 Kor 13.)
Az egyik legszebb, és legsokat mondóbb idézet a Bibliából. A tükör ebben a kontextusban egy közvetítő közeg, amely nem úgy mutat bennünket, amilyenek valójában vagyunk, hanem úgy, ahogy megismertük magunkat mások visszajelzésein keresztül. Gondolkoztál már azon, hogy miért mondták rád például azt, hogy túlságosan kényes vagy? Vagy azt, hogy Nem vagy elég bátor?
Kiről szólnak a tulajdonságaid?
Moreno azt mondja, hogy a személyiségünk nem önmagában alakul, hanem a visszajelzések során fejlődik, aztán önálló életre kel, vagyis, amit másoktól megtanulunk önmagunkról, azt fogjuk „továbbfejleszteni”. Tehát a másoktól kapott visszajelzések a tükrök, amelyek valójában nem mi vagyunk. Sokan belénk vetítenek dolgokat, mi pedig belsővé tesszük azokat (internalizáljuk). És ez egy homályos tükör. Mert nem rólad szól, hanem arról, akitől kapod. A gyáva azt mondja neked, nem vagy elég bátor. A „kemény” azt mondja, túlságosan kényes vagy. Aki nem tud szeretni, azt mondja, túlságosan ragaszkodó vagy. Egyik sem igaz. Moreno azt mondja, hogy az igazán akkor ismertük magukat, amikor nem voltak szavaink saját magunkra. Mihelyst szavakat kaptunk, már korlátozottá vált az önmagunkról alkotott kép, ráadásul torz is. És akkor adódik a kérdés:
Megismerheti-e magát egyáltalán az ember?
Nem tudom a választ. Azt viszont tudom, hogy képes vagyok rá, hogy egyre közelebb kerüljenek önmagamhoz. Amikor elérem a belső egyensúlyt, valószínűleg akkor érkezem meg. Ahogyan az Isten „megismert”. Vagyis amilyenné teremtett, az vagyok én igazán. Ha nem vagy Istenhívő, akkor azt mondom, a személyiséged legbelső magja vagy Te igazán, ahová el lehet indulni. Ott lehet gyógyulni. Ott vannak az „egészséges személyiségrészek”. Akkor lemegy a pára a tükörről, és egy tiszta, világos, pontos lelket látok, amely Én vagyok. Mit kell mindehhez tudnom?
Önértékelés, önbizalom, önbecsülés
Mindhárom fogalom rólam szól. Mindegyik arról szól, hogy mit látok önmagamból, és mit érzek önmagammal kapcsolatban.
Önértékelés: azt jelenti, pontosan látom, mire vagyok képes, és azt nem akarom sem túl- sem alulreprezentálni. Tehát nem akarok megfelelni senkinek azzal, hogy például túlteljesítek.
Önbizalom: belső erő, amely lehetővé teszi, hogy megtegyek olyan dolgokat, amelyekről azt gondolom, építik a személyiségem.
Önbecsülés: alapvető viszony önmagamhoz. Az önmagam elfogadása, igenlése, a létezésemhez való viszony.
Amihez jogom van…
- Jogom van az élethez.
- Jogom van a véleménynyilvánításhoz.
- Jogom van az érzéseimhez.
- Jogom van kimondani az érzéseimet.
- Jogom van ahhoz, hogy szeressenek.
- Jogom van ahhoz, hogy szeressek.
Életünk során rengeteg feladatot kapunk a közvetlen és tágabb környezetünktől. A személyiségünk leképezi azt a miliőt, amelyben felnőttünk. Lényegében ez az, amely meghatározza, hogy sikeresek és boldogok tudunk-e lenni az életünkben vagy nem. Ezért fontos az önreflexió, amely az önértékelésben, az önbizalomban és az önbecsülésben manifesztálódik. Ha küzdesz valamelyikkel, keress bátran, és lépjünk együtt az önismereted útjára!