Külső elvárások, belső önbecsülés

Személyiségfejlesztés, ,

Lehet-e egyensúlyban a külső elvárás és a belső önbecsülés? Lehet-e az embernek elvárásai magával szemben? Mit kezdjünk azzal, ha nem tudjuk, mit várjunk el magunktól? Már érintettük a témát, de nem lehet eleget beszélni róla. Ez ugyanis a boldog élet kulcsa, hogy képes vagyok saját magamat szerethetőnek gondolni akkor is, ha mások szerint nem vagyok az.

Külső önbecsülés, belső önbecsülés

Az ember csecsemő korában három üzenettel találkozik (jó esetben) az anyukája révén: ez a világ jó, te szerethető vagy, és helyed van ebben a világban.

Azt hiszem, az önbecsülésünk fejlődése már itt elkezdődik. Amikor életkorunknak megfelelő dolgokat várnak el, és ezek épülnek be. Az alábbi táblázatban látható ez, amelyet a Lurkonaptár oldalán találtam. Természetesen ez egy általános leírása a feladatoknak, a legjobb, ha megismerjük saját gyermekünket, és az ő ritmusa szerint állítjuk be az elvárásainkat.

Maarit Johnson szerint az embernek élete során kétféle önbecsülése lehet. A belső önbecsülés azt jelenti, hogy akkor is képesek vagyunk magunkat szeretni, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztük. Vagy ha már idősödünk, vagy akkor is, ha nem tudunk teljesíteni.

A külső önbecsülés ezzel szemben pedig arról szól, hogy valaki szüntelen keresi mások megbecsülését, és azért képes nagyszerű dolgokat végrehajtani, mert szomjazza azt. Ennek az a hátránya, hogy sosem képes saját magához viszonyítani a saját teljesítményét, mindig mások lesznek a mércék. Ha valaki folyamatosan azt kapja, hogy csináld ezt, csináld azt, viselkedj így, viselkedj úgy, mert mások mit szólnak, akkor ez annyira be tud égni, hogy az ember ezt teszi belsővé. És így az ember hamar eljut a kiégés határára.

Mit kezdhetünk a külső elvárásokkal?

Szeretném leszögezni, hogy nem azt akarom hangsúlyozni, hogy ne akarjunk megfelelni a külső elvárásoknak. Ezek fontosak, hiszen valóban ezek által (is) kaphatunk elismerést, elfogadást. De mindenképpen látnunk kell, hogy a külső elvárosokból mi az, ami még a számunkra inkább kihívás, mint teher. Honnan lehet tudni, hogy egy elvárás túl nagy a személyiségünk teherbíró-képességéhez képest? Először is nem elhanyagolható az, ahogyan a kihívásokról és az elvárásokról gondolkodunk. Ez az első, amit tisztáznunk kell magunkban. Aztán, ha ez megvan, akkor fel tudjuk-e mérni, hogy egy elvárás mennyire megugorható. Ha az egyértelmű válasz az, hogy igen, akkor abba érdemes belevetni magunkat. Ha a válasz, nem, akkor le kell építenünk, vagy át kell kereteznünk magunkban, mert onnantól jön az egészségünk károsodása. Ha például van egy kertünk, amit nagyon szeretünk, akkor nyilván gondozzuk. De a kerti munkában is van olyan, amit nagyon utálunk. Például a gazolást. Hogyan lehet ezt átkeretezni úgy, hogy ne nyűg legyen?

Mondhatjuk azt, hogy itt az ideje a zenehallgatásnak, és akkor jobban megy a munka. Vagy azt, hogy ilyenkor jó podcast adásokat hallgatni. De az is lehet, hogy segítséget hívunk, és akkor már nem annyira monoton, unalmas vagy fárasztó a munka. Ez persze egy nagyon egyszerű példa.

Szóval érdemes dolgoznunk a belső gyermekünkkel, aki meg tudja mondani, mit bírunk el, mi az, ami örömteli áramlásban tart bennünket. Ha szeretnél a külső elvárásokról vagy a saját önbecsülésedről beszélni, akkor jó alkalom ez arra, hogy hozzám fordulj!

(A folytatásban az önbecsülés alaptípusairól fogok írni.)

Tükör által homályosan

Személyiségfejlesztés, , , , ,

Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. (1 Kor 13.)

Az egyik legszebb, és legsokat mondóbb idézet a Bibliából. A tükör ebben a kontextusban egy közvetítő közeg, amely nem úgy mutat bennünket, amilyenek valójában vagyunk, hanem úgy, ahogy megismertük magunkat mások visszajelzésein keresztül. Gondolkoztál már azon, hogy miért mondták rád például azt, hogy túlságosan kényes vagy? Vagy azt, hogy Nem vagy elég bátor?

Kiről szólnak a tulajdonságaid?

Moreno azt mondja, hogy a személyiségünk nem önmagában alakul, hanem a visszajelzések során fejlődik, aztán önálló életre kel, vagyis, amit másoktól megtanulunk önmagunkról, azt fogjuk „továbbfejleszteni”. Tehát a másoktól kapott visszajelzések a tükrök, amelyek valójában nem mi vagyunk. Sokan belénk vetítenek dolgokat, mi pedig belsővé tesszük azokat (internalizáljuk). És ez egy homályos tükör. Mert nem rólad szól, hanem arról, akitől kapod. A gyáva azt mondja neked, nem vagy elég bátor. A „kemény” azt mondja, túlságosan kényes vagy. Aki nem tud szeretni, azt mondja, túlságosan ragaszkodó vagy. Egyik sem igaz. Moreno azt mondja, hogy az igazán akkor ismertük magukat, amikor nem voltak szavaink saját magunkra. Mihelyst szavakat kaptunk, már korlátozottá vált az önmagunkról alkotott kép, ráadásul torz is. És akkor adódik a kérdés:

Megismerheti-e magát egyáltalán az ember?

Nem tudom a választ. Azt viszont tudom, hogy képes vagyok rá, hogy egyre közelebb kerüljenek önmagamhoz. Amikor elérem a belső egyensúlyt, valószínűleg akkor érkezem meg. Ahogyan az Isten „megismert”. Vagyis amilyenné teremtett, az vagyok én igazán. Ha nem vagy Istenhívő, akkor azt mondom, a személyiséged legbelső magja vagy Te igazán, ahová el lehet indulni. Ott lehet gyógyulni. Ott vannak az „egészséges személyiségrészek”. Akkor lemegy a pára a tükörről, és egy tiszta, világos, pontos lelket látok, amely Én vagyok. Mit kell mindehhez tudnom?

Önértékelés, önbizalom, önbecsülés

Mindhárom fogalom rólam szól. Mindegyik arról szól, hogy mit látok önmagamból, és mit érzek önmagammal kapcsolatban.

Önértékelés: azt jelenti, pontosan látom, mire vagyok képes, és azt nem akarom sem túl- sem alulreprezentálni. Tehát nem akarok megfelelni senkinek azzal, hogy például túlteljesítek.

Önbizalom: belső erő, amely lehetővé teszi, hogy megtegyek olyan dolgokat, amelyekről azt gondolom, építik a személyiségem.

Önbecsülés: alapvető viszony önmagamhoz. Az önmagam elfogadása, igenlése, a létezésemhez való viszony.

Amihez jogom van…

  • Jogom van az élethez.
  • Jogom van a véleménynyilvánításhoz.
  • Jogom van az érzéseimhez.
  • Jogom van kimondani az érzéseimet.
  • Jogom van ahhoz, hogy szeressenek.
  • Jogom van ahhoz, hogy szeressek.

Életünk során rengeteg feladatot kapunk a közvetlen és tágabb környezetünktől. A személyiségünk leképezi azt a miliőt, amelyben felnőttünk. Lényegében ez az, amely meghatározza, hogy sikeresek és boldogok tudunk-e lenni az életünkben vagy nem. Ezért fontos az önreflexió, amely az önértékelésben, az önbizalomban és az önbecsülésben manifesztálódik. Ha küzdesz valamelyikkel, keress bátran, és lépjünk együtt az önismereted útjára!

Az önbecsülésünk a konfliktuskezelés tükrében

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, ,

Az önbecsülésünk a konfliktuskezelésben roppant fontos, mert enélkül képtelenek vagyunk kiállni az igazunkért. A magyar berkeken belül a konfliktuskezelés általában az elkerülésből áll. Hiszen iszonyú alacsony önbecsüléssel rendelkezünk. Vagyis arra vagyunk szocializálva, hogy ne vitatkozzunk, húzzuk meg magunkat, mert úgy sem győzhetünk. Amikor ezt tanították nekünk, fogalmuk sem volt, mit kértek tőlünk. Tagadjuk meg önmagunk, nyomjuk el az igazságérzetünk és alázkodjunk meg. És lehet, hogy abban a világban erre volt szükség, mert az egyes ember úgysem győzhetett a hatalommal szemben. De most más világ van. Ma már sokkal több lehetőség van a véleményünk kinyilvánítására. És sokkal több eszköz is van, amelyet megtanulva, vagy előhozva magunkból eredményesebben képviselhetjük magunkat a konfliktushelyzetekben. Első körben nézzük, mi az az önbecsülés. Tisztáznunk kell a fogalmat, mielőtt még belekezdnénk a konfliktuskezelő stílusok tárgyalásába.

Az önbecsülés fogalma

„Az önbecsülés érzésekkel, érzelmekkel átszőtt önmagamhoz tartozás, kapcsolódás. Önmagam elfogadását, igenlését, a létezésemhez fűződő viszonyomat tükrözi.” – mondja Pál Feri mentálhigiénés szakember, pap.

Maarit Johnson szerint az önbecsülésnek két formája van. Az egyik a belső, amelynek lényege, hogy az illető értékes, még akkor is, ha nem teljesít nagy dolgokat, vagy ha egy helyzetben kudarcot vall, vagy éppen öregszik.

A külső önbecsülés lényege pedig, hogy kívülről várjuk a megerősítést. Szeretnénk, ha elismernének, ha megdicsérnének, megölelnének. Ugyanakkor fontos látni, hogy az egészséges önbecsülésű ember képes befogadni ezeket a dicséreteket, elismeréseket.

A konfliktuskezelés és az önbecsülés

A konfliktuskezelési stílusok is összhangban vannak az önbecsülésünkkel. Ugyanis akkor tudunk eredményesen kezelni a problémás helyzeteket, ha pszichológiai értelemben kompetens felnőttként állunk hozzájuk.

Az ötféle konfliktuskezelési stílus

Thomas és Killman ötféle stílust különböztetett meg a hajlandóság és az önérvényesítés tükrében. Az elkerülő, aki alacsony hajlandósággal és önérvényesítéssel bír. Az alkalmazkodó, akinél a hajlandóság ugyan magas, de az önérvényesítés kicsi. A versengő, akinél csak az önérvényesítés magas. A kompromisszumkereső, akinél mindkettő közepes értéken van, tulajdonképpen valamiféle egyensúlyra törekszik. Végül pedig a konszenzuskereső (problémamegoldó), akinél a hajlandóság is magas és az önérvényesítés is.

Hogyan gondolkozunk mi ezekről a stílusokról?

Mindegyikünknek megvan a gyermekkorában kialakult stílusa, és azt gondoljuk általában, hogy a számunkra csak az az egy létezik. Az is egy hiedelem, hogy egyféle konfliktuskezelési stílus van, ami helyes.

De melyik a stílus a jó? Hogyan tudjuk az önbecsülésünk növelni a konfliktusok által?

A választ megtudhatod, ha jelentkezel az Utak egymáshoz és önmagunkhoz című önismereti klubomba! Várlak szeretettel február 25-én délután 15.00-kor!