halottak napja

A halottaink öröksége 1.

Bármit is gondoljunk róluk, a halottaink által kapott dolgok egy egész életen át elkísérnek. Mindenszentek és halottak napja táján különösen aktuális kérdés lehet ez. És itt most legfőképpen azokról a tulajdonságokról beszélek, amelyeket magunkban vélünk felfedezni. Persze, az is lehet, hogy nem látunk rá, hogy mi mindent hordozunk magunkban belőlük. Ezt érdemes monitorozni, és kialakítani a hozzájuk fűződő viszonyunkat, az…

Tovább olvasom

munkaalkoholista

Munkafüggőség, a legális kábítószer

A munkafüggőség (munkaalkoholizmus) egy olyan addikció, amelyről nem illik beszélni a mai világban. Hiszen mindenhol az az elvárás, hogy legyél mindig bent, legyél százszázalékos, lehetőleg ne legyél fáradt, és főleg beteg. Aki ezt megvalósítja, piedesztálra emeltetik (egyébként nem, mert van, akinek a tökéletes sem elég). És közben pedig szépen elveszti azt, ami ő valójában. Egy kis történelem melyet már az…

Tovább olvasom

tudattalan

A tudattalan mélyén

A tudattalan az elménk azon része, melyet annyira nem látunk, mint egy feneketlen kút mélyét. A jungi pszichológiában a tudattalan szimbóluma a kút. Nem véletlenül. Pont annyira feneketlen és félelmetes. Természetesen abban az esetben, ha így kezeljük, és nem akarunk benne jobban elmélyedni. Minél lejjebb ereszkedünk, annál tudatosabbak lehetünk. Ez nagyon hangzatos, ugyanakkor tudnunk kell, hogy a tudattalanba való mélyedés…

Tovább olvasom

szorongás

Amit a szorongás elrejt

A szorongás olyan, mint az álarc. Eléggé félelmetes, mert nem lehet tudni, hogy mit takar. Márpedig úgy nem lehet kezelni, hogy fogalmunk sincs, mit kezeljünk. Ebben a bejegyzésben fellebbentjük a fátylat. És a fátyol jó szó, mert homályos. Mintha nem tudnánk, hogy néz ki a mennyasszony arca, és csak az esküvő alkalmával ismerhetjük meg. Na, jó, ez egy erős hasonlat…

Tovább olvasom

Szerepek a diszfunkcionális családban 2.

Folytatom a múlt héten elkezdett blogbejegyzést, mely arról szólt, hogy milyen szerepeket vesznek fel a diszfunkcionális családban felnőtt gyerekek. Ezekkel a szerepekkel az a legnagyobb probléma, hogy később sem tudnak kilépni belőlük, vagyis fixálódnak. Egyszer egy ismerősömnek azt mondtam kezdő mentálhigiénés koromban, hogy nem kell örökké cipelnie a terheit (szerepeit). Ő azt válaszolta, hogy ezt nagyon nehéz letennie. Ma már…

Tovább olvasom

Szerepek a diszfunkcionális családban 1.

A szerepek a diszfunkcionális családban azért fontosak, mert az élet szerepek szerint rendeződik. Ugyanakkor fontos az is, hogy ezek a szerepek nem mindig hatnak egészségesen a későbbi életünkre. Szóval szerepeket játszunk egész életünkben, de ez akkor oké, ha a szerepeket tudjuk váltogatni, rugalmasan kezelni, képesek vagyunk adekvát módon viselkedni (helyzetnek megfelelően), és nem mindig ugyanazokat a szerepeket "sütjük el" a…

Tovább olvasom

kontroll

Honnan tudod, hogy parentifikált vagy?

Szerintem még senki nem állított meg az utcán azzal a kérdéssel, hogy: Szia, honnan tudod, hogy parentifikált vagy? És tudod, miért? Mert még nem terjedt el annyira a köztudatban ez a jelenség, pedig amióta szenvedélybeteg (vagy diszfunkcionális) családok léteznek, azóta vannak parentifikált gyerekek is, akik felnőttkorukban is viselik magukon ezeket a jegyeket. De kik a parentifikáltak, és honnan tudod meg,…

Tovább olvasom

határszabás

Hogyan fejleszthető a mentalizáció?

A mentalizáció az a tulajdonságunk, amellyel meg tudjuk mondani, és meg tudjuk érteni, hogy a másik mit miért csinál. Erről már itt is írtam. Ez a készség velünk együtt fejlődik, ezért is hívom készségnek. Azt látom, hogy a mentalizáció készségével azonban nagyon sokan küzdenek. Mitől fejlődik a mentalizáció? A mentalizációs készségünk velünk együtt fejlődik, mégpedig azáltal, hogy a szüleink kisgyermekkorban…

Tovább olvasom

Nagy az Isten állatkertje - hogyan viseld el embertársaidat? 2. rész

Nagy az Isten állatkertje. Erről szól az Akela együttes dala is, érdemes elolvasni a dalszöveget. És egyre nagyobb - bocsánat, hogy ezt írom -, mert egyre inkább azt látom, hogy a mentális problémák elhatalmasodnak az embereken, de van kiút. Van segítség. Használjuk. Azért hozzáteszem, hogy bár nagy, sokan vannak benn, és akárhogy is nézzük, az Isten állatkertjében vannak, ami szerintem…

Tovább olvasom

Nagy az Isten állatkertje - avagy hogyan viseld el embertársaidat? 1. rész

Adott az ismert közmondás: " Nagy az Isten állatkertje, csak az a bizonyos léc túl alacsonyan van". Az, hogy kikkel vesszük körül magunkat, kiket engedünk be az életünkbe, nagyrészt rajtunk múlik, de például a szüleinket és a családtagjainkat nem válogathatjuk meg, vagyis hozott anyagból dolgozunk. De akiket meg tudunk, nyilván valamilyen mérce vagy erkölcsi rendszer szerint szűrünk. Bár, ahogy a…

Tovább olvasom