A belső gyermekünk játékai
A belső gyermekünk is játszik, még felnőtt korunkban is. Ezt fontos tudni ahhoz, hogy megértsük őt. Azok a megoldási stratégiák, amelyeket egészen fiatalon kialakított magának, felnőttkorban is megvannak. A mai bejegyzésben ezekről a megoldási stratégiákról fogok írni. Ha nem tudod, ki ez a belső gyermek, olvasd el ezt a bejegyzésemet. A belső gyermekünk álomvilága Ki ne emlékezne arra, hogy amikor…
A halottaink öröksége 3.
A szenvedélybeteg halottaink öröksége teher és egyben áldás is. Ez a harmadik és egyben utolsó része annak az első két bejegyzésnek, amelyeket itt és itt olvashatsz el. Sok szörnyűség történhet velünk, egy dolgot azonban nem szabad elfelejtünk: itt vagyunk magunknak. Ez bármennyire is furán hangzik, de nem vagyunk egyedül. Vagyis képesek vagyunk a dolgokat helyére tenni az életünkben, és erőt…
Belső gyermek - aki mindig velünk van
A belső gyermek mindig velünk van, viszont a legnehezebben hozzáférhető. Akkor találkozunk vele leginkább, amikor konfliktushelyzetbe kerülünk, de lefagyunk, nem tudunk reagálni, megvédeni magunkat. Csak állunk, és érezzük, ahogy felépül bennünk a fal, mely áttörhetetlennek tűnik, és hagyjuk, hogy bántsanak. Ki ez a belső gyermek, és miért van ott? A belső gyermek felfedezése Az életünk kezdetétől fogva össze vagyunk zárva…
A példakép, és ami mögötte van
Ki a jó példakép? Van-e ilyen? Miért fontos? Fontos-e egyáltalán? Azt gondolom, hogy bármelyik életszakaszban izgalmas kérdés ez, hiszen mindenki másképp él meg dolgokat, más szempontok szerint mérlegel és ad válaszokat az élet kérdéseire. A példaképek azért fontosak, mert ezekre a kérdésekre sajátságos válaszokat adnak. Példakép/piedesztál Amikor a kiskamaszok példaképeket választanak, általában szuperhősökre esik a választásuk. Ők sokszor emberfeletti erővel…
A halottaink öröksége 2.
Halottaink által három olyan dolgot örököltünk (egységesítő életfilozófiát, tulajdonságokat, egy "családfát"), ami azt bizonyítja, hogy nem vagyunk egyedül. Még akkor sem, ha nem ismertünk senkit a családunkból. A pozitív dolgokon túl azonban olyat is kaptunk, amely első nekifutásra megnehezíti az életünket. Például, ha diszfunkcionális (ezen belül szenvedélybeteg) családban nevelkedtünk, akkor nekünk duplán, sőt triplán meg kellett küzdeni egy apró elismerésért.…
A halottaink öröksége 1.
Bármit is gondoljunk róluk, a halottaink által kapott dolgok egy egész életen át elkísérnek. Mindenszentek és halottak napja táján különösen aktuális kérdés lehet ez. És itt most legfőképpen azokról a tulajdonságokról beszélek, amelyeket magunkban vélünk felfedezni. Persze, az is lehet, hogy nem látunk rá, hogy mi mindent hordozunk magunkban belőlük. Ezt érdemes monitorozni, és kialakítani a hozzájuk fűződő viszonyunkat, az…
Munkafüggőség, a legális kábítószer
A munkafüggőség (munkaalkoholizmus) egy olyan addikció, amelyről nem illik beszélni a mai világban. Hiszen mindenhol az az elvárás, hogy legyél mindig bent, legyél százszázalékos, lehetőleg ne legyél fáradt, és főleg beteg. Aki ezt megvalósítja, piedesztálra emeltetik (egyébként nem, mert van, akinek a tökéletes sem elég). És közben pedig szépen elveszti azt, ami ő valójában. Egy kis történelem melyet már az…
A tudattalan mélyén
A tudattalan az elménk azon része, melyet annyira nem látunk, mint egy feneketlen kút mélyét. A jungi pszichológiában a tudattalan szimbóluma a kút. Nem véletlenül. Pont annyira feneketlen és félelmetes. Természetesen abban az esetben, ha így kezeljük, és nem akarunk benne jobban elmélyedni. Minél lejjebb ereszkedünk, annál tudatosabbak lehetünk. Ez nagyon hangzatos, ugyanakkor tudnunk kell, hogy a tudattalanba való mélyedés…
Amit a szorongás elrejt
A szorongás olyan, mint az álarc. Eléggé félelmetes, mert nem lehet tudni, hogy mit takar. Márpedig úgy nem lehet kezelni, hogy fogalmunk sincs, mit kezeljünk. Ebben a bejegyzésben fellebbentjük a fátylat. És a fátyol jó szó, mert homályos. Mintha nem tudnánk, hogy néz ki a mennyasszony arca, és csak az esküvő alkalmával ismerhetjük meg. Na, jó, ez egy erős hasonlat…
Szerepek a diszfunkcionális családban 2.
Folytatom a múlt héten elkezdett blogbejegyzést, mely arról szólt, hogy milyen szerepeket vesznek fel a diszfunkcionális családban felnőtt gyerekek. Ezekkel a szerepekkel az a legnagyobb probléma, hogy később sem tudnak kilépni belőlük, vagyis fixálódnak. Egyszer egy ismerősömnek azt mondtam kezdő mentálhigiénés koromban, hogy nem kell örökké cipelnie a terheit (szerepeit). Ő azt válaszolta, hogy ezt nagyon nehéz letennie. Ma már…