Szerepek a diszfunkcionális családban 2.

Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , ,

Folytatom a múlt héten elkezdett blogbejegyzést, mely arról szólt, hogy milyen szerepeket vesznek fel a diszfunkcionális családban felnőtt gyerekek. Ezekkel a szerepekkel az a legnagyobb probléma, hogy később sem tudnak kilépni belőlük, vagyis fixálódnak. Egyszer egy ismerősömnek azt mondtam kezdő mentálhigiénés koromban, hogy nem kell örökké cipelnie a terheit (szerepeit). Ő azt válaszolta, hogy ezt nagyon nehéz letennie. Ma már ennyi önismereti munka után értem, hogy miről beszélt akkor. Múltkor arról írtam, hogy mi jellemzi ezeket a szerepeket, és egy-egy film vagy mesehős karakterrel azonosítottam ezeket. Ezeket a szerepeket megtalálod Waltraut-Barnovski Geiser: Apa, anya, pia könyvében, amelyet itt tudsz megrendelni. Múlt alkalommal is négy szerepet hoztam, most is négyet fogok hozni.

Mary Poppins

Csodálatos babysitter, akinek az a legfőbb vágya, hogy harmóniát teremtsen abban a családban, amelyikhez hívják. Valósággal rosszul érzi magát, ha valaki ennek a harmóniának ellenáll. Mary Poppins azt szeretné megadni másoknak, amit ő maga nem kaphatott meg. Ezt a szerepet általában az választja, aki mindig is vágyot a harmonikus életre, de nem adatott meg neki. Hogyan segíthetne magán Mary Poppins? Úgy, hogy azt a harmonikus életet, amit másoknak létrehoz, az ő belső sérült gyermeki énjének adja meg.

Teréz anya

Teréz anya életében grandiózus dolgokat tett. Szegényeket segített, kórházakat hozott létre, mentette az életeket. Célja az volt, hogy valami jót tegyen. Azonban a jót tevés közben elfelejtett magára figyelni. Végül odalyukadt ki, hogy kételkedett Isten létezésében is, hiszen szörnyűséget látott. Hogyan segíthetne magán az, aki Teréz anya szerepét vállalja? Például úgy, hogy azt az önzetlen, önfeláldozó szeretetet, amit eddig másoknak adott, azt magának is megadná, és így feltöltekezve tudná segíteni az ő segítségére rászoruló embereket.

Jancsi bohóc

A Jancsi bohóc szerepet vállaló ember úgy képes csak elviselni az élet tragikusságát, hogy viccet csinál mindenből, és a humor oldaláról nézi a legnehezebb dolgokat. Ez egy idő után nemcsak terhes, hanem sértő is lehet, ugyanis a humorizálás átcsap kényszerességbe, és akkor viccel ha kell, ha nem. Hogyan tudna magán segíteni? Úgy, hogy egyrészt megéli a negatív érzéseit, másrészt ha nemcsak másokat akarna megnevettetni, hanem képes lenne akkor is jól szórakozni, ha nincs a közelében senki.

Maugli

Maugli az eredeti családjától elszakadva volt kénytelen élni a dzsungelben. Amikor az emberek rátaláltak, akkor tört rá az érzés, hogy valójában sem az állatok, sem az emberek között nincs otthon. Akihez Maugli szerepe áll közelebb, az bizonyára ismeri az érzést, hogy sehol sincs otthon. Ugyanakkor mégis az állatokkal érzi magát leginkább jól. Hogyan tudna segíteni magán? Például úgy, hogy keres egy olyan „anyát”, aki szívesen gondoskodik róla, akivel megélheti a gyermekségét.

Most, hogy végignéztük mind a nyolc szerepet, kitöltheted a tesztet is, amennyiben szeretnéd. Fontos tudnod, hogy a teszt, az csak teszt, vagyis fontosabbak azok az érzések, amelyeket a kitöltés közben érzel.

Ha szeretnél a teszt eredményéről élőben is beszélni, akkor keress bizalommal!

Szerepek a diszfunkcionális családban 1.

Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

A szerepek a diszfunkcionális családban azért fontosak, mert az élet szerepek szerint rendeződik. Ugyanakkor fontos az is, hogy ezek a szerepek nem mindig hatnak egészségesen a későbbi életünkre. Szóval szerepeket játszunk egész életünkben, de ez akkor oké, ha a szerepeket tudjuk váltogatni, rugalmasan kezelni, képesek vagyunk adekvát módon viselkedni (helyzetnek megfelelően), és nem mindig ugyanazokat a szerepeket „sütjük el” a különböző helyzetekben. Következzék nyolc szerep, amelyet a diszfunkcionális családban betöltenek a gyerekek.

Némi fogalommagyarázat

A diszfunkcionális család (itt már írtam róla egyszer) azt jelenti, hogy a családban senki nem azt a szerepet tölti be, amely eredetileg neki rendeltetett. Ott, ahol valamilyen függőség áll fenn, pl. apa iszik – nem árulok el titkot, van, ahol meg anya -, ott köré szerveződik az élet, a gyerek nem gyerek többé, hiszen arra törekszik, hogy ne okozzon problémát, sőt megpróbálja maga körül a rendet visszaállítani, és ezért óriási energiákat mozgat. De közben elfelejt gyereknek lenni. Az egyik szülő függ az alkoholtól, a másik meg tőle. Ez egy dinamika, amely „segít” fenntartani a szenvedélybeteg szülő függőségét. Tehát apa nem apaként viselkedik, anya nem anyaként viselkedik, a gyerek nem gyerekként viselkedik. A szerepek felcserélődnek, van, hogy a gyerek gondoskodik a szüleiről, hiszen közben arra is vágyik, hogy rend legyen körülötte.

Szerepek

Harisnyás Pippi

Az életében nincsenek szabályok, hiszen nincs is felnőtt, aki felállítsa azokat. Mindent maga old meg, mert teljesen magára van utalva. Így kénytelen idő előtt felnőni, de ennek a gyerekkorának hiánya az ára. Mivel a valóság fájdalmas, így sokkal elviselhetőbb, ha kivonul belőle. Ezt persze mondhatnánk gyerekkornak, de a gyerekkor nem egy rossz helyzetre adott válasz, hanem a dolgok természetes menete, hogy megéljük a gyerekségünket, és annak kezelnek bennünket, amik vagyunk.

Superman

Superman az a szereplő, aki nem ismer lehetetlent. Mindent megold, mindenkit megment. Csak éppen amikor szenved, senki nem siet a segítségére, hiszen aki ennyi mindent képes megoldani, az magát is képes megmenteni. Persze ez közel nincs így. Superman emberfelett teljesít, mindig, hiszen ez az elvárás a diszfunkcionális családokban. Azonban az elég se elég, vagyis ő maga sem tartja teljesítménynek azt, amit csinál. Jó lenne kicsit megpihenni, és elhinni magáról, hogy ő is lehet sebezhető, ő is fordulhat segítségért. Elvégre egy átlagos emberről beszélünk, és nem egy „supermanről”.

Miss Marple

Miss Marple roppant gyanakvó, emiatt mindenről tudnia kell, mindent kontroll alatt kell tartania. Jó a szimata, azonnal „lecsap”, ha valaki nem érzi jól magát. Jó lenne, ha nem kellene állandóan résen lennie, mert akkor talán még pihenni is tudna.

Robin Hood

Robin Hood bosszút áll a szegényekért és minden igazságtalanságért. A rejtőzködve él, és csak akkor jön elő, ha valamilyen igazságtalanság van a láthatáron. Valójában magányos, mert mindenkit megment, és vágyik az elismerésre, a hálára, de mégsem kapja meg, mert van, hogy kéretlenül segít valakinek, aki nem is kérte. Jó lenne, ha valaki rajta is segítene, hiszen az ő traumája, hogy gyerekkorában nem volt olyan biztonságos személy, aki őt is biztonságba helyezhette volna.

Ha magadra ismertél, jelentkezz hozzám mentálhigiénés segítő beszélgetésre!

A folytatás jövő héten következik…

Honnan tudod, hogy parentifikált vagy?

Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, ,

Szerintem még senki nem állított meg az utcán azzal a kérdéssel, hogy: Szia, honnan tudod, hogy parentifikált vagy? És tudod, miért? Mert még nem terjedt el annyira a köztudatban ez a jelenség, pedig amióta szenvedélybeteg (vagy diszfunkcionális) családok léteznek, azóta vannak parentifikált gyerekek is, akik felnőttkorukban is viselik magukon ezeket a jegyeket. De kik a parentifikáltak, és honnan tudod meg, hogy te is az vagy-e?

A parentifikáció fogalma

A parentifikáció kifejezés a családterápia fogalomrendszerében arra a jelenségre utal, amikor a gyerek családi rendszerben elfoglalt helye leginkább a szülőéhez hasonlít, tehát túlzott, a korának nem megfelelő felelősségvállalás nehezedik a vállára. Így a gyerek „kis felnőtté” válik, és a családi rendszerben ő lesz, aki érzelmileg és fizikailag is kiegyensúlyozza családot, mert egyébként a család nem tudna működni. (Bibók Bea: Ellopott gyerekkor. Libri könyvkiadó, Budapest, 2023)

A szenvedélybeteg család diszfunkcionális, de nem minden diszfunkcionális családra jellemző a szenvedélybetegség. Ez fontos különbség. Azonban a közös mindegyikben, hogy a gyerek mindegyik esetben parentifikált lesz.

Honnan tudod, hogy parentifikált vagy?

Érdemes végiggondolni a következő állításokat, E/1-ben fogom írni, hogy jobban át tudd érezni, és könnyebben tudj válaszolni magadnak. Tudom, hogy ezek nem könnyű állítások, de sokat segítesz magadnak, ha már felismered magadon a parentifikáció jegyeit.

Olyan dolgokat mondtak el nekem, amely nem volt nekem való.

Ez azt jelenti, hogy az egyik szülő a gyerekének azt ecseteli, hogy a másik szülője mennyire dilettáns, hogy nem ért semmihez, pipogya, és nem tud kiállni magáért stb. Ezzel az a probléma, hogy a gyerek számára a felnőttek jelentik a biztonságot, a tudást, és ha az egyik szülő a másikat rossz színben tünteti fel, akkor ez a világkép összeomlik a gyerekben. Ugyanakkor kap egy ígéretet is: felnőtté teszlek, legalábbis arra az időre, amíg szükségem van az érzelmi támogatásodra. Amikor nincs szükségem rá, akkor vissza kell menned a „gyerek” szerepbe. És a gyerek itt csalódni fog a szülőjében, mert ő nem ezt az ígéretet kapta. Minden viselkedés egy ígéretet hordoz magában.

Olyan feladatokkal bíztak meg, amelyek nem az életkoromnak megfelelőek voltak.

Ha neked kellett apát hazatámogatni a kocsmából, vagy neked kellett anyukád érzelmi instabilitását kiegyensúlyozni, vagy valamely két felnőtt családtagod között neked kellett „postásnak” lenni, akkor éppen nem vették figyelembe, hogy neked az udvaron kellene rohangálni, fára mászni, játszani a szomszéd gyerekekkel. Emlékszem, tíz éves koromban nagymamám azzal a feladattal bízott meg, hogy hívjam fel a nagynénémet, és mondjam meg neki – mintha az én gondolatom lenne ez-, hogy mennyire megbántotta őt. Gondolhatod, hogy mekkora lelki teher volt ez számomra. Szerencsémre a nagynéném észrevette, hogy ezek nem az én gondolataim, és azonnal leállított, hogy ez nem az én dolgom, és tegyem le nyugodtan a telefont, mert ezt majd ő megbeszéli vele. Nagy kő esett le a szívemről.

Maximálisan teljesítek minden szinten.

A parentifikált gyerektől elvárják, hogy maximálisan teljesítsen. Nem azért, mert a legjobbat akarják kihozni belőle, hanem azért, mert egészen egyszerűen ez a kényelmes a szülőknek.

Csak az én megoldásom jó.

Ha mindent maximálisan kell teljesítened, és mindent tudnod kell, akkor óhatatlanul is belekerülsz ebbe a csapdába. Hiszen eddig azt várták tőled, hogy oldj meg minden problémát, legyél problémamentes, menj el egyedül az orvoshoz, intézd egyedül a dolgaidat. Te pedig teszed a dolgod, ahogy tudod, de mivel nem kapsz segítséget és neked kell kitalálni mindent, természetes, hogy az lesz a következmény, hogy te jobban fogod tudni másoknál a „mindent is”.

Előbb csinálok meg másoknak olyat, amiért nekik érkezik a siker, mint magamnak.

A parentifikált gyerek saját hogyléte, egészsége, igénye, vágyai és szükségletei a legutolsók egy diszfunkcionális családban. Ő lesz az, akire minden feladatot rálőcsölnek. Még arra is rávehető, hogy tolja valaki más szekerét, miközben a sajátja meg nem halad, de ez senkit nem érdekel.

Milyen hatással van a parentifikáció a felnőtt életedre?

Például úgy, hogy maximalista leszel a munkádban. Aztán úgy is, hogy folyton kontrollálsz mindent és mindenkit, mert ezt kellett csinálnod az eredeti családodban is. És persze felnőttként egy olyan családot szeretnél, amelyben mindenki jól érzi magát, ezért mindent megteszel, csak éppen te nem érzed magad jól, és megint te maradsz utoljára.

Ezekből érezhető, hogy a boldogság tehát nem a teljes kontrollban keresendő, hanem egy olyan egyensúlyi helyzetben, amelyben mindenki a saját szerepét tölti be.

A következő blogbejegyzésben arról fogok írni, hogy milyen szerepeket töltenek be a parentifikált gyerekek a diszfunkcionális családban.

Te is túlkontrollálsz? Vagy mindig a maximálisra törekszel, és bosszankodsz, ha valami nem lesz olyan, mint ahogy elképzelted? Beszéljünk róla!