Az a tapasztalatom, hogy a generációm tagjai, az Y generáció számára nagyon nehezen konfrontálódni, mert fél, hogy az irányítás kicsúszik a kezei közül. Valakitől hallottam, hogy gyerekkorunkban nem voltak olyan kifinomult nevelési elvek, mint napjainkban. Ezzel egyet is értek, csak hogy ez bennünket, Y generációsokat nem vigasztal 2024-ben. Miből tudható ez? Például a munkahelyi kommunikációból, amikor nem mernek sem a vezető felé, sem a munkatársak felé konfrontáló én üzeneteket küldeni. Másik példa, hogy a közösségi média felületein megfogalmazott kritikákat sem megfogalmazni, sem fogadni nem tudjuk jól. A legtöbb esetben vagy vádaskodásban, vagy mások sértegetésében csúcsosodik ki a kommunikáció, és nincs moderáció. Vagyis a különböző hírportálok bejegyzései alatt egyszerűen elharapózik a sértegetés, nagyon kevés érdemi hozzászólás van. Ezt bizonyára te is megfigyelted. Úgyhogy ezt a bejegyzésemet elsősorban az online kommunikációra hegyezem ki.
Mi mindent teszel ilyen esetekben?
- 🫣 Megfogadod, hogy egy darabig nem fogsz kommentezni.
- 🫣 Visszatámadsz.
- 🫣 El se olvasod a kommentedre érkező szöveges reakciókat.
Milyen érzések vannak bennünk akár munkahelyi környezetben vagy a közösségi médiában, ha nem tetszik a hozzászólóknak a kommentünk?
- 😕düh
- 😕fájdalom a meg nem értettség miatt
- 😕felháborodottság
- 😕kiszolgáltatottság
- 😕sértődöttség
Mondhatnánk, hogy ez egy ilyen terep, ahol ezt bírni kell, azonban én azt mondom, hogy inkább meg kellene tanulni kritikát adni és fogadni. Egyáltalán nem gondolom, hogy a bántalmazás verbális formáját el kellene viselni. Ez ugyanis sokszor ugyanolyan hatású, mint a fizikai bántás. Gondolj csak arra, amikor azt mondod, „ez nekem hatalmas pofon volt”. Igaz, a testünkön nem jelennek meg a sérülések. Nem gondolom, hogy ezt el kell viselni.
Sokszor a létünket érezzük megkérdőjelezve, mert a reakciókból annyi harag és cinizmus árad. Pedig a kommentezés nagyon jó tanulóterep arra, hogy megtanuljunk értékelés, becsmérlés és kioktatás nélkül, tényszerűen, ugyanakkor érzéseket kommunikálva asszertíven elmondani a véleményünket.
Mit tarts szem előtt, mielőtt konfrontálódsz (vagy kommentet írsz)?
Megfogalmazás
Figyelj arra, hogy amit mondasz vagy írsz, az ne sértsen meg senkit. Írásban az a jó, hogy van időd jól megszerkeszteni, és ha már közzétetted, azután is van még lehetőséged módosítani. Érdemes úgy kezdeni a mondatod, hogy „Azt gondolom, hogy…”, „Én úgy érzem, hogy…”, „Az a tapasztalatom, hogy…” A folytatásban pedig csak és kizárólag azt írd vagy mondd, ahogy rád milyen hatással van az a dolog, amivel kapcsolatban véleményt nyilvánítasz. Így sokkal kevésbé adsz támadási felületet, nem lesz az az érzésed, hogy megbántottál mást, és ezért kapod a negatív, sértő kritikát.
Nézőpontváltás
Helyezkedj bele a többi olvasó helyzetébe! Vagyis kezdd el úgy olvasni a saját kommented, mintha valaki másét olvasnád. Milyen hatással van ez rád? Mit vált ki belőled? Egy-egy jól megfogalmazott komment a tiedéhez hasonló kulturált, érett gondolkodású kommentet fog szülni!
Leválasztás
Amikor sértő kritikát kapsz, van egy első sokk, hogy „Dehát én nem is írtam ilyen stílusú hozzászólást, amire így kellene válaszolni!” Ha te ezt érzed, akkor nagyon valószínű, hogy másban is keletkezett ugyanez az érzés. Olvasd el a saját hozzászólásod, majd a másikét, és figyeld a különbséget! Ezután leválaszthatod a durva, sértő hozzászóló viselkedését magadról, hiszen ez nem neked szól, hanem az ő korábbi sérüléseiről, amelyből reagál egy kulturált kommentre.
Az irányítás a te kezedben van!
Te döntöd el, hogy hová kommentezel vagy kifelé fogalmazol meg kritikát. (Arról, hogy miért félünk a kritikától, itt olvashatsz bővebben. Vagyis érdemes felmérni a befogadó közeget. Ha azt látod, hogy 90 százalékban durva hozzászólások vannak, oda nem érdemes megírnod a saját kommented, mert te is 100 százalékban erre számíthatsz! Ha mindenképpen késztetést érzel arra, hogy közzétedd a kommented, mert úgy érzed, meg kell védened vele valakit, akkor érdemesebb a saját személyes profilodon megfogalmaznod, mert ott úgy is olyanok fognak reagálni, akik veled egy hullámhosszon vannak. (Az egy másik kérdés, kit és miért akarsz megvédeni.)
Ha szeretnél foglalkozni azzal, hogy miért viseled nehezen a kritikát, vagy miért érzel késztetést mások megvédésére, akkor beszéljünk róla!
