A szégyen a diszfunkcionális családokban

Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , ,

A szégyen az egyik legkártékonyabb érzés, amit ember „kaphat”, hiszen nem tőle származik, hanem a mások generálják, és adják tovább. Tudom, hogy ez nem egyszerű téma, de ha végiggondolod a saját életed, hány olyan dolog van, ami miatt neked kell szégyenkezned? Mint mindig, most sem célom a hibáztatás, csupán elgondolkodtatni szeretnék, és segítséget nyújtani abban, hogyan tudd jól kezelni ezt az érzést. A diszfunkcionális családokban több ok miatt éreznek szégyent a családtagok (ezekből kettőt sorolok fel), főleg a gyermekek, ezekről is fogok írni a bejegyzésben. Fontos tudnod: a szégyent magad mögött tudod hagyni, és ha ezt meg tudod tenni, akkor visszaveszed az irányítást, és te leszel életed főszereplője. Hiszen eddig is annyi mindent adtál magadból! Ezt megérdemled!

A szégyen gyökerei: honnan ered ez az érzés?

Magas elvárások

A szégyen nem attól keletkezik, hogy te valamit rosszul csináltál, hanem amit csináltál, azt megterhelik azzal a mondattal, hogy „szégyeld magad!” Ha véletlenül összetörtél egy tányért, nem az volt az első kérdés, hogy nem sérültél-e meg, hanem az, hogy lehettél ilyen „béna”. A magas elvárásokat a diszfunkcionális családokban nem azért támasztják, hogy neked „legyen jó”, hanem azért, mert sokkal egyszerűbb, mint elmagyarázni, megmutatni, hogy hogyan kell jól csinálni bizonyos dolgokat. Sokkal egyszerűbb leszidni, mint megkérdezni, jól vagy-e, vagy megvédeni olyan dolgoktól, amelyek veszélyt jelentenek rád. Nekik ennyire van kapacitásuk, csak ennek az a hátránya, hogy tőled veszik el a gyermekkort, mert amíg meg akarsz felelni, egy csöpp szeretetért bármit megtenni, addig nem tudsz gyerek lenni. És ez az időszak az első 18 év. Aztán azon kapod magad, hogy „gyerekesen” viselkedsz, szembe mész a tekintélyszemélyekkel, mert nem tudtad rendesen megharcolni a magad igazát az apáddal, és nem kaptál védelmet az anyádtól.

Alkoholizmus

A második ok, ami miatt szégyenérzeted lehet az az, hogy a felmenőid például alkoholfogyasztók (vagy egyéb függőségük van), és mivel nem tudják befolyásolni az alkoholfogyasztást, így „viselkedni” sem tudnak. Következésképpen neked kell úgy tenned, mintha te lennél a szülőjük, ami borzasztóan megterhelő. Erről itt is olvashatsz. Ha láttad már a Shameless (Szégyentelenek) c. sorozatot, akkor ott is láthatod, hogy az idősebb lány próbálja a testvéreit ellátni, a minden este részegen hazatérő apját rendezni, és közben próbálja a tinik életét élni. A szülők alkoholbetegsége miatt gyakran a gyerekek éreznek szégyent, mert az ő családjuk nem „normális”, nem olyan, mint a többi gyereké. Ez kívülállóság érzést okoz a többiekkel szemben, amit nagyon nehéz leküzdeni. Ilyenkor szokták a gyerekek idealizálni a szüleiket, mert ezt az érzést elviselni borzalmasan nehéz. A másik, hogy saját magukat hibáztatják amiatt, hogy a szüleik ilyenek. Ezt felnőtt korban csak hosszas terápia után lehet leküzdeni.

A szégyen álarcai: Hogyan nyilvánul meg a szégyen a mindennapokban?

Önkritika és önutálat

Állandó negatív belső párbeszéd, a saját érték megkérdőjelezése. Ebben az esetben fontos tudnod, hogy ezt a belső párbeszédet nem önmagaddal folytatod, hanem azzal, akinek sikerült elérnie nálad, hogy ne érezd magad értékesnek és fontosnak.

Perfekcionizmus

A hiba elkerülése érdekében tett kényszeres törekvés a tökéletességre. Ha sosem szabad hibázni, mert azzal gondot okozol, akkor előbb-utóbb az lesz a minimum, ami másnál a maximum. Mindent tökéletesen tudni, mindent tökéletesen csinálni, mert baj lesz, ha nem lesz minden tökélyre fejlesztve. Másrészt pedig a szégyent a perfekcionizmussal szokták kompenzálni, mert megvan az késztetés, hogy csak így lehet előrébb jutni, kitörni ebből az életből.

Másoknak való megfelelés

Túlzott igyekezet mások elvárásainak megfelelni, mert félünk attól, hogy visszautasítanak minket. Vagyis csak akkor vagyunk szerethetők, ha teljesítünk és mindenkinek az elvárásait magunk elé helyezzük.

Elszigetelődés

A másokkal való mélyebb kapcsolatok elkerülése a sebezhetőségtől való félelem miatt. A diszfunkcionális családban annyi sérülést lehet elszenvedni, hogy már nem is vágyunk arra, hogy másokkal értékesebb kapcsolatot alakítsunk ki, hiszen az érzések megélése megtorláshoz vezet. Ezért inkább vagy elszigetelődünk vagy felszínes kapcsolatokat ápolunk.

Harag és ingerlékenység

A mélyen gyökerező fájdalom és szégyen kifelé irányuló megnyilvánulása. A diszfunkcionális családban élő vagy felnőtt emberek gyakran indulatosak. Nem azért, mert ilyen a természetük, hanem azért, mert annyi düh halmozódott fel bennük az életük során, hogy ezt nem tudják relevánsan megélni. Annak, aki világéletében az elfogadást élte meg, annak nem nehéz a dühét kezelni, de akit sosem nyugtattak meg, hanem mindig hibáztatták valamiért, akkor abban előbb-utóbb felgyülemlik ez az érzés, és olyankor jön ki, amikor nem éppen van helye.

Önszabotázs. Olyan viselkedésminták, amelyek akadályozzák a sikert és a boldogságot. Ezek a viselkedésminták a felmenőktől jönnek, hiszen nem tudták jól megélni a párkapcsolatukat, valószínűleg gyerekkorukban ők is bántalmazottak voltak. Így az önszabotázson kívül a tehetetlenséget is megtanulták, és továbbadták. Ez így együtt a transzgenerációs minta.

Készítettem neked egy gyakorlatot, amely talán segít enyhíteni a szégyenérzetedet. Azt elengedhetetlen tudnod, hogy ez nem teszi semmissé, csupán felszínre hozza, és a későbbiekben már tudni fogod, mivel dolgozz egy segítő szakemberrel.

A gyakorlat itt tölthető le:

Ha pedig szeretnél beszélni a szégyenérzetedről, akkor foglalj hozzám időpontot:

Photo by @felipepelaquim on Unsplash

Mitől működik a rossz kapcsolat?

Segítő beszélgetés, , , ,

Azt, hogy mitől működik a rossz kapcsolat, sokkal nehezebben megválaszolni, mint azt, hogy mitől jó egy kapcsolat, viszonylag könnyen meg lehet válaszolni. Még mondhatnánk is, hogy milyen egyszerű kérdés ez! De hogy mitől működik a rossz kapcsolat, gyanítom, arra már kevésbé tudnánk válaszolni. Érdekes, hogy az emberek azt gondolják, hogy a rossz kapcsolatok nem működnek. Pedig képesek rövid és hosszú távon egyaránt életképesek maradni.

A józan paraszti ész a rossz kapcsolatban

„Ha van eszed, akkor kiszállsz ebből a kapcsolatból.” Ez a mondat – vagy az ehhez hasonlók – biztosan ismerős a számodra. És hát persze, igaza van annak, aki ezt mondja, csak egy dolgot nem vesz számításba: a partvonalról könnyű bekiabálni, de aki a játékosok között evickél (igen, egy rosszul játszó játékosról van szó), az nem látja, hogy pontosan merre lehetne futni ahhoz, hogy meg tudja menteni a menthetőt. Az emberségét. Azt akarom mondani, hogy benne lenni egy helyzetben és érzelmileg érintve lenni, mert talán ezer szállal kötődöm ahhoz, akitől igazából szakadni kellene, teljesen más. Ez nem olyan, mintha néznénk egy filmet, és szurkolnánk, hogy győzze már le a jó rosszat. Mintha egy dobozba néznénk bele, és látnánk, hogy mit csinálnak a dobozlakók.

Honnan tudjuk, hogy egy kapcsolat rossz?

Először is kapcsolatnak azt nevezzük (nagyon egyszerűen), amely két lény – jelen esetben emberek – között jön létre. Ezt azt jelenti, hogy a köztük lévő szál mindkét végét közösen fogják. Amint az egyik elengedi, onnantól az már nem kapcsolat. Tehát a jó és a rossz kapcsolathoz is egyaránt két fél kell. És akkor honnan tudjuk, hogy egy kapcsolat rossz? Onnan, ha válaszolunk az alábbi kérdésekre:

  • Hogy érzem magam a másik mellett? (itt használhatunk nyugodtan hasonlatokat is)
  • Érzem-e mellette az emberi méltóságom?
  • Mit nyerek azzal, hogy mellette vagyok?

Attól tartok, hogy már az első kérdésnél elvéreznénk. Konkrét érzéseket kellene megnevezni, és ez már önmagában is nehéz feladat, hát még akkor, ha egy bonyolult élethelyzetet is kell hozzá kapcsolni. Az emberi méltóság adott volna (igen, nem válaszokkal), de aki azt élte meg az elmúlt 25-30 – vagy több – évében, hogy őt büntetlenül ki lehet használni, akkor ő azt hiszi, hogy ő a rossz, és ez jogosan történik vele, és nem látja saját értékét. A harmadik kérdés cseles, mert akinek nincs kellő önismerete, akkor a rossz kapcsolatban is képes lesz azt mondani, hogy szeretetet, elfogadást… Az a helyzet, hogy ezek vágyott dolgok. Vagyis egyáltalán nem nyereség ez az illető számára, hanem ezekre vágyik, de talán azt gondolja, hogy ez a maximum, ami kihozható ebből a kapcsolatból.

Az alábbi videóban feltett kérdésre, amely megtekinthető a Facebookon, a következő bekezdésben adok választ.

Hogy kapcsolódik ide a csecsemőkor?

Az első 6 hónap meghatározó szerepű a csecsemő életében, mivel ekkor alakul ki a szoros kapcsolat az elsődleges gondozóval (anya, nevelőszülő stb.). Ebben az időszakban roppant fontos, hogy adekvát visszajelzést kapjon a csecsemő az érzéseire, plusz nemcsak az érzéseit kell visszatükrözni, hanem rögtön meg is kell nyugtatni. Ebből fogja érezni a csecsemő, hogy ő fontos a világ a számára. Ugyanis a világot az elsődleges gondozó jelenti neki. Ha ebben az időszakban nem megfelelő visszajelzéseket kap és nem is törekszenek a megnyugtatására, könnyen lehet, hogy azt tanulja meg, hogy az ő igényei és szükségletei nem fontosak. És ez kihat a felnőtt életére is.

Meg tudod válaszolni a három kérdést? Milyen válaszokat adtál magadnak? Megnyugtatóakat? Nem? Gyere, és foglalkozz magaddal és dolgozzunk a kérdéseiden együtt!

4 Önismereti tapasztalat a boldogabb életért

Blog, Személyiségfejlesztés, , , , , ,

Az életben szerzett önismereti tapasztalat sokat segít, de számomra mindig nagy kérdés volt, hogy az életemben lévő negatív történésekkel mit kezdjek. Az a gyanúm, hogy ez nemcsak az én kérdésem, hanem mindenki másé is, akinek az élete tele van nehezítő tényezővel. Hogyan érdemes ezekre a dolgokra gondolni? Mi viszi előrébb az életet akkor is, ha úgy érezzük, minden és mindenki ellenünk van? Négy dolgot mutatok be, amit én is megtapasztaltam az életemben.

1. Önismereti tapasztalat: veszteségekből nyereségek

Az életünk telis-tele vannak veszteségekkel. Ezek lehetnek szeretteink halála, egy kapcsolat megszűnése, érzések elmúlása, tárgyak elvesztése, szeretett munkahelyünk kényszerű elhagyása, stb. 15 évesen azon gondolkoztam, mit profitálhatok édesanyám korai elvesztéséből. A kérdés a mai napig foglalkoztat, de két dolog azonban bizonyos: át tudom érezni azon diákjaim vagy klienseim helyzetét, akik hasonló cipőben járnak. A másik, hogy jobban tudok segíteni megfogalmazni az ezzel kapcsolatos érzéseiket, ami a továbblépésben nagyon fontos.

2. Önismereti tapasztalat: a lehetőségek mindig ott vannak a fejlődésre

Különös tulajdonsága az Életnek, hogy amit elvett, azt valahol máshol pótolja. Közvetett módon tehát ez a pont is kapcsolódik az előzőhöz, annyi kiegészítéssel, érdemes nyitva tartani a szemünket és a szívünket meglátni ezt a „valahol máshol”-t. Például, a Szavak nélkül c. filmben a főszereplő az stroke-ja után elvesztette állását, de nyert helyette valami sokkal fontosabbat: lányával való kapcsolatának helyrejöttét, megtudni, milyen beleereszkedni a pillanatba. És ha felismerjük ezeket az „ellensúlyokat”, sokat segítenek az önismeretben való fejlődésünkben, vagyis a boldogságunk elérésében.

3. Önismereti tapasztalat: az elődöktől kapott örökség

Mindannyiunknak vannak felmenői, akik ilyen-olyan „örökséget” hagytak ránk. Ezek nem feltétlenül pozitív dolgok, pl. van, aki azt kapja örökségül, hogy az élet munka, és ha majd akkor pihenhetsz, ha meghalsz. Ebben nem feltétlenül van pozitívum ebben a formában, de ha megnézzük azt a részét, hogy a munka hozza meg azt a gyümölcsöt, amit később élvezhetünk, az már más. És hogy a munkába bele kell halni, az már az elődünk önismereti kérdése, nyilván ő is kapta valahonnan. Meg aztán van olyan, hogy valamely felmenőnktől kaptunk jót is, rosszat is. Akkor érdemes megvizsgálnunk, hogy számunkra mi a jó, és a mi rossz abban, amit ránk hagyott.

Tényleg! Te meg tudod fogalmazni, mit kaptál örökségül szüleidtől, nagyszüleidtől? Írd le magadnak, és ha segít, akkor naponta nézz rá, olvasd el! Hidd el, ha így teszel, máris nem fogod magad egyedül érezni!

4. Önismereti tapasztalat: a szeretet és a düh

Önismereti munkában gyakran találkozunk ezzel a kettősséggel, és azt gondoljuk, hogy rossz dolog, ha dühösek vagyunk. Pedig épp ellenkezőleg! Annyi mindent kifejezhetünk vele! Például az igényünket/szükségletünket. Csak nem mindegy, milyen kommunikációs technikával adjuk át. A dühöt lehet jól is, és rosszul is kommunikálni. Ez utóbbira példa, ha valaki a másikat minősíti, csak mert valamit nem csinált meg a megfelelőképpen. Ehelyett érdemes az ezzel kapcsolatos érzéseinket kifejezni, valahogy így: dühös vagyok amiatt, hogy nem tetted meg, amit kértem, mert ezen múlik az én munkám.

Másrészt: aki felé kifejezzük a dühünket, azt valójában szeretjük. Ezt érdemes felismernünk. És ha nem szeretnénk, nem volnának irányába ennyire intenzív érzéseink. És az az igazság, hogy a szeretetet és a dühöt csak egy hajszál választja el, mert mindegyik nagyon erős érzelem.

Ha mindkét érzelem intenzíven dúl benned, keress bizalommal!

Hézl József

mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember

06305924511