Mitől működik a rossz kapcsolat?

Segítő beszélgetés, , , ,

Azt a kérdést, hogy mitől jó egy kapcsolat, viszonylag könnyen meg lehet válaszolni. Még mondhatnánk is, hogy milyen egyszerű kérdés ez! De hogy mitől működik a rossz kapcsolat, gyanítom, arra már kevésbé tudnánk válaszolni. Érdekes, hogy az emberek azt gondolják, hogy a rossz kapcsolatok nem működnek. Pedig képesek rövid és hosszú távon egyaránt életképesek maradni.

A józan paraszti ész

„Ha van eszed, akkor kiszállsz ebből a kapcsolatból.” Ez a mondat – vagy az ehhez hasonlók – biztosan ismerős a számodra. És hát persze, igaza van annak, aki ezt mondja, csak egy dolgot nem vesz számításba: a partvonalról könnyű bekiabálni, de aki a játékosok között evickél (igen, egy rosszul játszó játékosról van szó), az nem látja, hogy pontosan merre lehetne futni ahhoz, hogy meg tudja menteni a menthetőt. Az emberségét. Azt akarom mondani, hogy benne lenni egy helyzetben és érzelmileg érintve lenni, mert talán ezer szállal kötődöm ahhoz, akitől igazából szakadni kellene, teljesen más. Ez nem olyan, mintha néznénk egy filmet, és szurkolnánk, hogy győzze már le a jó rosszat. Mintha egy dobozba néznénk bele, és látnánk, hogy mit csinálnak a dobozlakók.

Honnan tudjuk, hogy egy kapcsolat rossz?

Először is kapcsolatnak azt nevezzük (nagyon egyszerűen), amely két lény – jelen esetben emberek – között jön létre. Ezt azt jelenti, hogy a köztük lévő szál mindkét végét közösen fogják. Amint az egyik elengedi, onnantól az már nem kapcsolat. Tehát a jó és a rossz kapcsolathoz is egyaránt két fél kell. És akkor honnan tudjuk, hogy egy kapcsolat rossz? Onnan, ha válaszolunk az alábbi kérdésekre:

  • Hogy érzem magam a másik mellett? (itt használhatunk nyugodtan hasonlatokat is)
  • Érzem-e mellette az emberi méltóságom?
  • Mit nyerek azzal, hogy mellette vagyok?

Attól tartok, hogy már az első kérdésnél elvéreznénk. Konkrét érzéseket kellene megnevezni, és ez már önmagában is nehéz feladat, hát még akkor, ha egy bonyolult élethelyzetet is kell hozzá kapcsolni. Az emberi méltóság adott volna (igen, nem válaszokkal), de aki azt élte meg az elmúlt 25-30 – vagy több – évében, hogy őt büntetlenül ki lehet használni, akkor ő azt hiszi, hogy ő a rossz, és ez jogosan történik vele, és nem látja saját értékét. A harmadik kérdés cseles, mert akinek nincs kellő önismerete, akkor a rossz kapcsolatban is képes lesz azt mondani, hogy szeretetet, elfogadást… Az a helyzet, hogy ezek vágyott dolgok. Vagyis egyáltalán nem nyereség ez az illető számára, hanem ezekre vágyik, de talán azt gondolja, hogy ez a maximum, ami kihozható ebből a kapcsolatból.

Az alábbi videóban feltett kérdésre, amely megtekinthető a Facebookon, a következő bekezdésben adok választ.

Hogy kapcsolódik ide a csecsemőkor?

Az első 6 hónap meghatározó szerepű a csecsemő életében, mivel ekkor alakul ki a szoros kapcsolat az elsődleges gondozóval (anya, nevelőszülő stb.). Ebben az időszakban roppant fontos, hogy adekvát visszajelzést kapjon a csecsemő az érzéseire, plusz nemcsak az érzéseit kell visszatükrözni, hanem rögtön meg is kell nyugtatni. Ebből fogja érezni a csecsemő, hogy ő fontos a világ a számára. Ugyanis a világot az elsődleges gondozó jelenti neki. Ha ebben az időszakban nem megfelelő visszajelzéseket kap és nem is törekszenek a megnyugtatására, könnyen lehet, hogy azt tanulja meg, hogy az ő igényei és szükségletei nem fontosak. És ez kihat a felnőtt életére is.

Meg tudod válaszolni a három kérdést? Milyen válaszokat adtál magadnak? Megnyugtatóakat? Nem? Gyere, és foglalkozz magaddal és dolgozzunk a kérdéseiden együtt!

4 Önismereti tapasztalat a boldogabb életért

Blog, Személyiségfejlesztés, , , , , ,

Számomra mindig nagy kérdés volt, hogy az életemben lévő negatív történésekkel mit kezdjek. Az a gyanúm, hogy ez nemcsak az én kérdésem, hanem mindenki másé is, akinek az élete tele van nehezítő tényezővel. Hogyan érdemes ezekre a dolgokra gondolni? Mi viszi előrébb az életet akkor is, ha úgy érezzük, minden és mindenki ellenünk van? Négy dolgot mutatok be, amit én is megtapasztaltam az életemben.

1. Veszteségekből nyereségek

Az életünk telis-tele vannak veszteségekkel. Ezek lehetnek szeretteink halála, egy kapcsolat megszűnése, érzések elmúlása, tárgyak elvesztése, szeretett munkahelyünk kényszerű elhagyása, stb. 15 évesen azon gondolkoztam, mit profitálhatok édesanyám korai elvesztéséből. A kérdés a mai napig foglalkoztat, de két dolog azonban bizonyos: át tudom érezni azon diákjaim vagy klienseim helyzetét, akik hasonló cipőben járnak. A másik, hogy jobban tudok segíteni megfogalmazni az ezzel kapcsolatos érzéseiket, ami a továbblépésben nagyon fontos.

2. A lehetőségek mindig ott vannak a fejlődésre

Különös tulajdonsága az Életnek, hogy amit elvett, azt valahol máshol pótolja. Közvetett módon tehát ez a pont is kapcsolódik az előzőhöz, annyi kiegészítéssel, érdemes nyitva tartani a szemünket és a szívünket meglátni ezt a „valahol máshol”-t. Például, a Szavak nélkül c. filmben a főszereplő az stroke-ja után elvesztette állását, de nyert helyette valami sokkal fontosabbat: lányával való kapcsolatának helyrejöttét, megtudni, milyen beleereszkedni a pillanatba. És ha felismerjük ezeket az „ellensúlyokat”, sokat segítenek az önismeretben való fejlődésünkben, vagyis a boldogságunk elérésében.

3. Az elődöktől kapott örökség

Mindannyiunknak vannak felmenői, akik ilyen-olyan „örökséget” hagytak ránk. Ezek nem feltétlenül pozitív dolgok, pl. van, aki azt kapja örökségül, hogy az élet munka, és ha majd akkor pihenhetsz, ha meghalsz. Ebben nem feltétlenül van pozitívum ebben a formában, de ha megnézzük azt a részét, hogy a munka hozza meg azt a gyümölcsöt, amit később élvezhetünk, az már más. És hogy a munkába bele kell halni, az már az elődünk önismereti kérdése, nyilván ő is kapta valahonnan. Meg aztán van olyan, hogy valamely felmenőnktől kaptunk jót is, rosszat is. Akkor érdemes megvizsgálnunk, hogy számunkra mi a jó, és a mi rossz abban, amit ránk hagyott.

Tényleg! Te meg tudod fogalmazni, mit kaptál örökségül szüleidtől, nagyszüleidtől? Írd le magadnak, és ha segít, akkor naponta nézz rá, olvasd el! Hidd el, ha így teszel, máris nem fogod magad egyedül érezni!

4. A szeretet és a düh

Önismereti munkában gyakran találkozunk ezzel a kettősséggel, és azt gondoljuk, hogy rossz dolog, ha dühösek vagyunk. Pedig épp ellenkezőleg! Annyi mindent kifejezhetünk vele! Például az igényünket/szükségletünket. Csak nem mindegy, milyen kommunikációs technikával adjuk át. A dühöt lehet jól is, és rosszul is kommunikálni. Ez utóbbira példa, ha valaki a másikat minősíti, csak mert valamit nem csinált meg a megfelelőképpen. Ehelyett érdemes az ezzel kapcsolatos érzéseinket kifejezni, valahogy így: dühös vagyok amiatt, hogy nem tetted meg, amit kértem, mert ezen múlik az én munkám.

Másrészt: aki felé kifejezzük a dühünket, azt valójában szeretjük. Ezt érdemes felismernünk. És ha nem szeretnénk, nem volnának irányába ennyire intenzív érzéseink. És az az igazság, hogy a szeretetet és a dühöt csak egy hajszál választja el, mert mindegyik nagyon erős érzelem.

Ha mindkét érzelem intenzíven dúl benned, keress bizalommal!

Hézl József

mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember

06305924511