Így működik a digitális manipuláció és a sürgetés

Blog, , , ,

A „szendvicsgeneráció” egyik legnehezebb feladata, hogy az idős szüleiket ápolják, és megvédjék a túltechnicizált világ veszélyeitől. Nem titkolom, ez a bejegyzés most saját élményből születik, mert nemrégiben át kellett élnem, ahogy egy idős rokonommal el akarták hitetni, hogy a fia előzetes letartóztatásba került kábítószerbirtoklás miatt, és fizessen 10 millió forintot óvadékként. A helyzet nagyon sokkoló volt: tudták az ismerősöm második keresztnevét, lakcímét, sőt az anyja nevét is. Az pedig már csak a ráadás, hogy a fia hangját is utánozták, aki könyörgő hangon mondta, hogy az anyja fizessen, mert nem akar a börtönben maradni. Még mielőtt folytatnám, megkérdezhetnéd, hogy kerül ez a téma egy mentálhigiénés szolgáltatás oldalára. Azt gondolom, hogy a mentális egészség ott kezdődik, hogy megvan a pszichológiai, érzelmi és testi biztonság, akár a szülők, akár a nagyszülők részéről. Lássuk, mit tudunk tenni ezért.

A tények ismerete a sürgetéssel szemben

Magyarországon létezik az óvadék intézménye, de nem úgy, mint ahogy azt az amerikai filmekből ismerjük. Óvadékot ugyanis csak a bíróság rendelhet el abból a célból, hogy a bíróságnak utalt pénz garantálja, hogy a gyanúsított szabadlábon (vagy enyhébb bűnügyi felügyelet mellett) is együttműködik a hatóságokkal, nem szökik meg, és megjelenik a tárgyalásokon. A legkisebb 500.000 forint lehet, felső határ azonban nincs. Összefoglalva tehát a rendőrség nem rendelhet el óvadékot.

A technológia mint a bűnelkövetők segítsége és az adatok biztonsága

Sajnos a mai világban az adatszivárgások, nyilvános adatbázisok vagy a közösségi média miatt az elkövetők meglepően pontos adatokhoz juthatnak hozzá, az AI alapú hangklónozás pedig már néhány másodperces hanganyagból is kivitelezhető. Ezért nagyon fontos, hogy ki mit és hová tölt fel, mert ami egyszer felkerül az internetre, ott is marad, még ha az az illúziónk is van, hogy letöröltük. Tehát vigyázzunk a digitiális lábnyomunkra.

Miért vesszük komolyan az ilyen hívásokat?

Először is, amikor ilyen hívást kapunk személyiségünktől függően háromféle típusba vagyunk sorolhatók: vannak, akik támadnak (tehát fenyegetőzni kezdenek), vannak, akik azonnal lecsapják a telefont, és szorongani kezdenek. És vannak olyanok is, akik lefagynak. Ez utóbbiak azért vannak jobban veszélyben, mert könnyebben befolyásolhatók, és a bűnelkövetők ezt ki is használják. Vészhelyzetben az agyunk érzelmi központja, az amygdala átveszi az irányítást. A kritikus gondolkodásért felelős prefrontális kéreg működése háttérbe szorul.

A sürgetés fegyvere a csalók egyik legfontosabb fegyvere, ugyanis tudatosan nem hagynak időt a gondolkodásra („Azonnal kell a pénz!”, „Ne tedd le a telefont!”). A sürgetés célja tehát a pánikállapot fenntartása.

A hatóságra vagy a gyerek megmentésére való hivatkozás pedig mélyen gyökerező védelmi reflexeket kapcsol be az emberben.

Hogyan nyerhetjük vissza a kontrollt?

A „megállás és lélegzet” eszköze

  • Bármilyen sokkoló a hívás, tudatosítani kell: a sürgetés a csalók eszköze.

Kérdezz vissza olyanra, amit csak ő tudhat!

  • Ha a gyermek hangján szólalnak meg, egy előre megbeszélt jelszó vagy egy olyan családi kérdés, amire a csaló/AI nem tudhatja a választ (pl. „Mi volt a kiskutyánk neve 10 éve?”), azonnal leleplezi az átverést.

Mindenáron bontsd a vonalat és ellenőrizd!

  • Azonnal le kell tenni a telefont, és közvetlenül felhívni a gyermeket vagy a hozzátartozót a saját, elmentett telefonszámán. A 112 felhívása ugyanilyen fontos, mert ha megtesszük a feljelentést, akkor a rendőrség azonnal elkezdheti a nyomozást. Az én ismerősöm esetében ez történt.

Beszélgessünk erről az idős hozzátartozóinkkal!

  • Ne kioktatóan, hanem biztonságot nyújtva tisztázzuk velük ezeket a forgatókönyveket. Felkészülten sokkal kisebb a pánikveszély.

Ezeket pontokat érdemes többször átbeszélni, akár lemodellezni is, hogy amikor ilyen helyzetbe kerül az idős szülő vagy hozzátartozó, akkor legyen gyakorlata, és így a lehető legkisebb legyen az esélye a lefagyásnak.

Posztom borítóképe az AI segítségével készült.

Így kommunikálj, ha vezető vagy 1. rész

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , , ,

A vezető az a személy, aki „szendvicsben” van, hiszen neki is van nagy valószínűséggel főnöke, és alatta pedig ott vannak a beosztottak, akik rá vannak bízva. Mentálhigiénés szakemberként és szervezetfejlesztőként nemcsak a munkavállalók, hanem a vezetők lelki egészségével is foglalkozom. Az elmúlt 10 évben sok vezetővel találkoztam. Nagyon érdekes tapasztalás volt számomra, hogy mindegyiknek megvolt a maga „bogara”, amire a hangsúlyt helyezte. Az egyik a nyilvánosság felé fordult, a másik közösséget akart építeni, a harmadik fegyelmet akart elérni, stb. Bármi is legyen a cél, meg kell találni a megfelelő eszközöket a célok eléréséhez.

A vezető és feladatai

Bármelyik szektorban is legyen valaki vezetőbeosztású, sehol sem könnyű. Az a nézet, hogy vezetőnek lenni egyszerű (mert csak parancsolgat), már nagyon idejétmúlt. A vezető feladata ugyanis több, mint feladatok kiosztása. Az intézményi rendszert is át kell látnia, illetve a munkavállalók motiválása is az ő feladata.

Egyet leszögezhetünk: a csapatban van bármilyen nonprofit vagy profitorientált intézmény sikere. A másik aranyszabály, hogy a siker értelmetlen terhelés mellett kevésbé érhető el, illetve, ha a beosztottak folyamatos megfélemlítés alatt vannak.

Négy terület van (tények közlése, visszajelzések, konfliktuskezelés, delegálás), amelyen érdemes a vezetőnek elgondolkodni, és ha úgy érzi, változtatni, ha jelentős sikereket szeretne elérni, valamint a beosztottjai tiszteletét is elnyerje. És nem utolsó sorban javulhat az ő lelki egészsége is, hiszen a cikksorozattal ehhez is szeretnék hozzájárulni.

Vezetői attitűdváltás

Sokan azt gondolják, hogy egy főnöknek erősnek kell lennie minden helyzetben, és egy pillanatra sem mutathatja a bizonytalanságát. Ez épp olyan téves és káros hiedelem, minthogy a pedagógusnak mindig nyugodtnak kell lennie, és soha nem veszítheti el a türelmét. Egy vezető erőssége abban rejlik, hogy nyíltan tudja kommunikálni az érzéseit és a gondolatait, nyilván annyit, amennyi ezekből megosztható. Ez azt is jelenti, hogy az érzéseit szavakban kell megfogalmaznia, legfőképpen én-üzenetek formájában, ami csak saját magára vonatkozó információkat tartalmazhat (ebből következik, hogy az „azt gondolom, hogy te hülye vagy” nem megfelelő).

Tehát van néhány dolog, amely felett már eljárt az idő:

1) Hibáztatás

Borzasztóan demotiváló, ha a vezető úgy próbálja erejét mutatni, hogy a kollégák előtt rámutat valakinek a hibáira.

Nem az a kérdés ugyanis, hogy ki a felelős, hanem hogy hogyan keletkezett a hiba – konkrétan milyen körülmények voltak –, és hogyan lehet azt kijavítani. A hibáztatásból és megleckéztetésből még sosem született jó, csak harag és gyűlölet. Ezeket pedig általában a vezetők szeretnék elkerülni, csak nem mindig sikerül a helyes módszert megtalálni.

2) Parancsolgatás

A parancsolgatás akkor működött – talán –, amikor a legfőbb struktúra a hierarchikus rendszer volt. A multik megjelenésével azonban ez már nagyon megváltozott. A divíziók korában, amelyek tulajdonképpen külön egységek a vállalatokon belül – és különböző területekért felelősek –, saját hatáskörrel rendelkeznek, és a divízóvezetők önállóan dönthetnek bizonyos kérdésekben. Szóval a felülről irányított rendszer ilyen módon idejétmúlt stratégia.

3) Javítgatás

Nagyon könnyen elveszi a munkavállaló kedvét, ha a főnök folyton azt lesi, hol hibázott. Olyan ez, mint a rossz nyelvtanár, akinél már meg sem mernek szólalni a tanulók, mert attól félnek, hogy hibáznak. Egy vezetőnek meg kell értenie, hogy szabad hibázni, mert a hibák esetlegesen rámutatnak a rendszer gyenge pontjaira, amelyeken javítani kell. A rosszul működő rendszert fenntartani legalább akkora öngól, mint az üzletekben egekig emelni az árakat, amely miatt aztán a vásárlók többsége nem akar ott vásárolni.

Amikor vezetőként kommunikálunk, életbevágóan fontos tényekre alapozni. Az nem tény, hogy „úgy látom, te lusta vagy”. Ez egy udvariatlan következtetés, és akkor sincs jogunk kimondani, ha ez valóban igaz. Ebben az esetben a tény, hogy a munkavállaló nem vagy sok hibával csinálta meg a feladatot, vagy kicsúszott a határidőből.

Mi lehet a megoldás?

Ilyenkor érdemes rákérdezni valahogy így:

Látom, hogy mostanában nem olyan erőbedobással dolgozol, mint korábban. Mi ennek az oka?

És ha a főnök képes biztonságos légkört teremteni, akkor a beosztott még akár őszinte is lehet vele.

Ha pedig már most elkezdenéd javítani a kommunikációd, jelentkezz hozzám bátran!

Folytatás a jövő héten…