Az önbecsülésünk a konfliktuskezelésben roppant fontos, mert enélkül képtelenek vagyunk kiállni az igazunkért. A magyar berkeken belül a konfliktuskezelés általában az elkerülésből áll. Hiszen iszonyú alacsony önbecsüléssel rendelkezünk. Vagyis arra vagyunk szocializálva, hogy ne vitatkozzunk, húzzuk meg magunkat, mert úgy sem győzhetünk. Amikor ezt tanították nekünk, fogalmuk sem volt, mit kértek tőlünk. Tagadjuk meg önmagunk, nyomjuk el az igazságérzetünk és alázkodjunk meg. És lehet, hogy abban a világban erre volt szükség, mert az egyes ember úgysem győzhetett a hatalommal szemben. De most más világ van. Ma már sokkal több lehetőség van a véleményünk kinyilvánítására. És sokkal több eszköz is van, amelyet megtanulva, vagy előhozva magunkból eredményesebben képviselhetjük magunkat a konfliktushelyzetekben. Első körben nézzük, mi az az önbecsülés. Tisztáznunk kell a fogalmat, mielőtt még belekezdnénk a konfliktuskezelő stílusok tárgyalásába.
Az önbecsülés fogalma
„Az önbecsülés érzésekkel, érzelmekkel átszőtt önmagamhoz tartozás, kapcsolódás. Önmagam elfogadását, igenlését, a létezésemhez fűződő viszonyomat tükrözi.” – mondja Pál Feri mentálhigiénés szakember, pap.
Maarit Johnson szerint az önbecsülésnek két formája van. Az egyik a belső, amelynek lényege, hogy az illető értékes, még akkor is, ha nem teljesít nagy dolgokat, vagy ha egy helyzetben kudarcot vall, vagy éppen öregszik.
A külső önbecsülés lényege pedig, hogy kívülről várjuk a megerősítést. Szeretnénk, ha elismernének, ha megdicsérnének, megölelnének. Ugyanakkor fontos látni, hogy az egészséges önbecsülésű ember képes befogadni ezeket a dicséreteket, elismeréseket.
A konfliktuskezelés és az önbecsülés
A konfliktuskezelési stílusok is összhangban vannak az önbecsülésünkkel. Ugyanis akkor tudunk eredményesen kezelni a problémás helyzeteket, ha pszichológiai értelemben kompetens felnőttként állunk hozzájuk.
Az ötféle konfliktuskezelési stílus
Thomas és Killman ötféle stílust különböztetett meg a hajlandóság és az önérvényesítés tükrében. Az elkerülő, aki alacsony hajlandósággal és önérvényesítéssel bír. Az alkalmazkodó, akinél a hajlandóság ugyan magas, de az önérvényesítés kicsi. A versengő, akinél csak az önérvényesítés magas. A kompromisszumkereső, akinél mindkettő közepes értéken van, tulajdonképpen valamiféle egyensúlyra törekszik. Végül pedig a konszenzuskereső (problémamegoldó), akinél a hajlandóság is magas és az önérvényesítés is.
Hogyan gondolkozunk mi ezekről a stílusokról?
Mindegyikünknek megvan a gyermekkorában kialakult stílusa, és azt gondoljuk általában, hogy a számunkra csak az az egy létezik. Az is egy hiedelem, hogy egyféle konfliktuskezelési stílus van, ami helyes.
De melyik a stílus a jó? Hogyan tudjuk az önbecsülésünk növelni a konfliktusok által?
A választ megtudhatod, ha jelentkezel az Utak egymáshoz és önmagunkhoz című önismereti klubomba! Várlak szeretettel február 25-én délután 15.00-kor!
