Címke: düh

Apák, mi van a dühötök mögött?

Szerző: Hézl József
Személyiségfejlesztés, , ,

Apák, mi van a dühötök mögött, amikor a gyerekek szaladgálnak és ugrálnak, a párotok megkérdez valamit, amire nem tudtok válaszolni, és hirtelen egy robbanás határán álltok? Vagy például akkor, amikor az egyikőtök kirándulni akar menni, de már a rákészülés is kész tortúra. Pláne, ha nem csak egy egy gyerek van, vagy neurodivergens a gyermek. Ilyenkor könnyen kicsúszik a szánkon valami, amit később megbánunk, és túl azon, hogy maga a helyzet dühítő, még az is egy stressz, hogy hogyan hozzuk helyre a kapcsolatot.

Nem vagy egyedül a dühöddel

Sok férfi és apa küzd azzal, hogyan kezelje a benne felgyülemlett feszültséget. Ez nem gyengeség. A modern világban rengeteg elvárásnak kell megfelelnünk: munkahelyi nyomás, a jó apa szerepe, szerető társ, munkatárs, akire mindig lehet számítani… És aki nem találja meg a helyét ezekben a szerepekben, akkor az elvárásokból fakadó feszültségek könnyen dühként csapódhatnak le.

Van megoldás

Fontos, hogy megértsük, mi történik bennünk ilyenkor. Az agyunk működése, a frusztráció, a harag és a düh közötti különbségek megértése már fél siker. Amikor tudatosítjuk, miért érezzük azt, amit, sokkal könnyebb lesz a helyzetet kezelni.

Veled is megtörtént már, hogy nem tetszett a párod hangneme, vagy neki a tiéd? Elképzelhető, hogy egyikőtök sem tudta jól kifejezni, mit érez, vagy mit gondol. Amikor dührohamot kapunk, az elkeseredettség beszél ilyenkor belőlünk. Azonban ezekre a pillanatokra tekinthetünk lehetőséggént is. Pontosabban nem ezekre, hanem az utána lévő lehiggadás időszakára, amikor van időd és tered, hogy átgondold, mi is történt, és ezután jöhetnek a mély beszélgetések. Azok a valódi lehetőségek. Lehetőségek a tanulásra, a fejlődésre és a kapcsolatok megerősítésére. De ehhez meg kell nyugodni, vissza kell térni önmagunkba.

Egy Téged támogató kiadvány

Elkészítettünk tréner társammal és barátommal, Ficsor Andorral egy ingyenes e-könyvet, amely segít megérteni a dühöt és egy teszt segítségével meghatározhatjuk, hol tartunk a dühünk kezelésében. A kiadványban olyan témákról olvashatsz, mint:

  • A különbség a frusztráció, harag és düh között.
  • Miért érezünk dühöt, és hogyan hat az agyunkra?
  • A társadalmi elvárások hatása a dühkezelésre.
  • Egy dühkezelési skála
  • Dühkezelési teszt

Egyben szeretném felhívni a figyelmed, hogy már él a jelentkezés szeptemberben és októberben Budapesten és Székesfehérváron tartandó, apáknak szóló dühkezelési workshopunkra!

Töltsd le Dühkezelési kisokosunkat egy egyszerű feliratkozásért cserébe! Szeretnélek tájékoztatni a fontosabb eseményeimről, mert sok minden van készülőben. 🙂 Illetve minden héten van egy fontos önismereti téma, amely téged is érinthet, illetve van hozzá gyakorlat is, amelyről egyedül gondolkodhatsz vagy a pároddal vagy valaki mással beszélgethetsz róla.

FONTOS: amennyiben a feliratkozás megerősítése után nem érkezik meg a kiadvány, kérlek írj a hezljozsef@gmail.com vagy az ahaelmeny@ahaelmeny.hu e-mail címre, és elküldöm neked!

Foto von Meysam Jarahkar auf Unsplash

Feliratkozom a hírlevélre és letöltöm a kiadványt

Feliratkozás után megkapod e-mailben a letöltő linket!

This field is required.

Nincs levélszemét küldés! További információért olvassuk el adatvédelmi szabályzatot.

A düh a segítő társunk

Szerző: Hézl József
Blog, Konfliktuskezelés, Személyiségfejlesztés

A düh az egyik legszélsőségesebb érzésünk. Érzéseinket hajlamosak vagyunk egy vízszintes tengely két végén elhelyezni. Vannak rossz, meg jó érzések. Pedig, ha a tengely két végpontja közötti pontokat is figyelembe vesszük, akkor rájövünk, hogy minden érzés jó, hiszen az érzéseink jelzőbólyák, amennyiben figyelünk rájuk, és segítségükkel megtalálhatjuk a megfelelő megoldást a problémánkra. Ehhez azonban kell az önismeret, és az, hogy higgyünk az érzéseinknek.

A düh egy fedőérzés

Amikor dühösek vagyunk vagy haragszunk valakire, akkor több érzést is megélünk, amelyeket nem biztos, hogy rögtön felismerünk és tudunk kommunikálni! Ilyen érzések lehetnek a meg nem értettség, a csalódottság, a magány. Ez azt jelenti, hogy a düh elfedi azokat a lelki tartalmakat, amelyeket valójában érzünk, csak a düh eltakarja azokat.

Ezért segíthetnek a következő kérdések:

  • Honnan ered a dühöm? (itt nagyon fontos a tényszerű leírás)
  • Hogyan csillapítom? (csapkodok? trágár szavakat használok?)
  • Hogyan kommunikálom? (hibáztatok vagy arról beszélek, hogy én hogy érzem magam)

Gondold végig

  • hogyan viselkedsz konfliktushelyzetben?
  • „Alámész” a másiknak vagy fölé kerekedsz?
  • Részmegoldásokra vagy mindenki számára elfogadható megoldásokra törekedsz?
  • Kifejezed a dühöd vagy magadba fojtod?

A konfliktusok attól konfliktusok, mert érzések vannak bennük, mondják. Igen, de nem mindegy, hogy egy konfliktushelyzetbe mennyi érzést viszünk. Gondoljunk bele, hogy egy kollégával vagy a főnökkel szemben milyen magatartást tanúsítunk.

Egy példa

Péter jó munkaerő, mert kreatív és szeret kipróbálni új dolgokat. Nem restell emiatt a főnöknél kilincselni, hiszen azt gondolja, a cég és az ő céljai egybevágnak. Igen ám, de vannak területek, amelyeken még fejlődnie kell. Emiatt a főnöke behívatja, és konkrétan a kompetenciáit kezdi firtatni annak kapcsán, mert valaki panaszkodott rá. Péter érzi, hogy itt most nagy a tét, nem bújhat ki a válaszadás alól. A szíve dobog, majd kiszakad a mellkasából. De megpróbálja. És akkor elkezd beszélni. Egy cseppnyi düh, egy picivel magasabb hangerő a megszokottnál. A testtartása nem hanyag, egyenes hát, tekintete a főnök arcára vetül. Végig ott az érdeklődés, a megoldásra való készség. De tényleg figyelni kell az arányokra! A túl sok düh átragad, és csak vádaskodás lesz belőle. A túl kevés megalázkodás.

A lelki háttér

Gyakori jelenség, hogy a beosztott a főnökkel való konfliktusban egyszerűen „átmegy gyerekbe”. Vagyis olyan mechanizmusok kezdenek munkálkodni benne, mint egy gyerekben. Hangja elvékonyul, csak bólogatni tud, testét összehúzza. Ugyanis ilyenkor valóban leszidott gyerekként érzi magát! Mi ennek az oka? Aki gyerekkorában több negatív – jogos és jogtalan – kritikát kapott és kevés pozitív megerősítést, nagy valószínűséggel felnőttként is ezt a sémát viszi tovább. Nem ismer mást. Nem érzi, hogy létjogosultsága lenne annak, hogy megvédje magát. Egyébként minél nagyobb a korkülönbség, annál nagyobb az esélye a fent említett mechanizmusoknak, de a velünk egykorú személy, akár a párunk is képes „elérni” ezt a gyermeki énállapotot.

Az ilyen összetűzések után persze hetekig őrli, tépi magát az illető, hogy miért nem állt vissza. Újra és újra lejátsza magában a jelenetet, és töri a fejét, mit lehetett volna másképp mondani.

Hogyan törjünk ki ebből az állapotból?

▶️ Fontos végiggondolni a kapcsolatrendszerünket. Kihez milyen viszony fűz, hogyan viselkedünk a velük való konfliktusok kapcsán, és főként, mennyire érezzük biztonságosnak a vele való kapcsolatot. Egy számunkra kevésbé biztonságos kapcsolatban sokkal nehezebben tudjuk képviselni az érdekeinket, és adhatjuk önmagunkat, mint egy teljesen biztonságosban. Nagyon fontos, ha ezt végiggondoljuk, akkor sokkal több kérdés merülhet fel, mint gondoltuk, de ne ijedjünk meg ezektől, mert a kérdésekre már lehet válaszokat keresni akár egyedül, akár segítővel!

▶️ Ha konfrontálódni szeretnénk valakivel, mert valami már nem működik a számunkra, akkor mérlegeljük a konfrontáció előnyeit, hátrányait és a lehetséges következményeit!

▶️ Aztán azon kell dolgoznunk, hogy elhiggyük, van jogunk megvédeni magunkat, van jogunk a felnőtt kommunikációhoz, ami nem a leszidást vagy körülajnározást, hanem a tényszerű visszajelzést jelenti. Valamint van jogunk nemet is mondani!

Ezt, ha csak egy személlyel játszuk végig gondolatban, már sokat profitálhatunk belőle. Persze minden helyzet más, és hiába, de meg kell találni azt, mivel lehet hatni a másikra (nem manipulációról beszélek!).

Minél korábban kezdjük el a gyakorlást, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a későbbiekben sikerrel lehetünk önérvényesítők.

Hogy vagy a dühöddel? Szabadjára engeded vagy magadba fojtod? Ha szeretnél fejlődni a dühöd nem pusztító módon történő kifejezésére, kattints az alábbi gombra!

Időpontot foglalok

*A borítókép mesterséges intelligencia segítségével készült. Az alapképet a ChatGPT DALL-E2 modellje generálta, a 16:9-es arányhoz pedig a Fooocus AI eszközt használtam finomításra és átalakításra.

A láthatatlan düh

Szerző: Hézl József
Konfliktuskezelés, Személyiségfejlesztés, , , , ,

A düh lappang. Ezt láttuk most a bőnyi eset kapcsán. Azt mondták a kislányról, hogy csendes. Azt mondták, jó tanuló. Halállistát vezetett. Megjelölte benne, kik azok, akiket megölne, és kik azok, akiket nem. Egy dühös, csalódott gyermek. Láthatatlan düh, amely tombolt benne. És a láthatatlan láthatóvá vált. Egy kés, egy áldozat és egy rémült gyermekközösség, na meg a tanácstalan, és szintén dühös felnőttsereg formájában.

Még mielőtt azt gondolná az olvasó, hogy a bántalmazó kisgyermeket pártolom, téved. Mindegyik mellé odaállok, a bántalmazó, és a bántalmazott gyermek mellé is. Az, hogy ez történt, jó eséllyel nem a késelő kislány rovására írható. Tette egy egész társadalom mentális állapotát tükrözi. Egy olyan társadalomét, ahol az emberek nem tanultak meg önálló döntéseket hozni, nem tanulták meg kezelni az érzéseiket, nem tanulták meg lekövetni a saját lelki folyamataikat, mert nem is tanulhatták meg. Mert az iskolában tilos beszélni a fontos dolgokról. Például a szexről. Például arról, hogy mindenkinek gyönyörű a teste, ha kicsi, ha nagy, ha kövér, ha vékony, ha pattanásos, ha kráteres. És mindenkinek joga van hozzá, hogy védje a testét az ártalmaktól. Csak néhány pontot írok, hogy mi mindent lehetne tenni, és viszonylag kicsi erőfeszítéssel, ahhoz, hogy jobb legyen a gyerekek mentális állapota.

Ismeretek szerzése a dühről

A konfliktuskezelés, a resztoráció, az érzelmi intelligencia fejlesztése, fejlődéslélektani korszakok mind olyan témák, amelyeket ma már minden oktatási intézményben kellene ismerni, de az a sajnálatos tapasztalat, hogy ezeket egyáltalán nem ismerik, és nem is foglalkoznak vele. Pedig egyáltalán nem igaz, hogy a pedagóusok eszköztelenek. Tele vannak eszközzel, legfőképpen a személyiségük a legfőbb eszközük, amely fejlesztése dupla haszon számukra, hiszen ha ők fejlődnek például az érzelmek kezelésében, akkor a rájuk bízott gyermekek is fejlődni fognak, mert a gyerekek nem arra figyelnek, amit hallanak, hanem arra, amit látnak.

Példát mutatni

Azzal, ahogy egy pedagógus cselekszik vagy éppen nem cselekszik, azt leképezi a gyerekek egymással való viselkedése. Ha egy pedagógus a legkisebb szóbeli bántalmazásra sem szisszen fel, hanem még helyesel is, az példaértékű a gyerekek számára. Ha az egyik gyerek azt mondja a másiknak, hogy „te dagadt”, és erre nem reagál a pedagógus, akkor lényegében legalizálja ezt a beszédmódot és viselkedést.

Tudatosnak lenni

Az előzőekből kiindulva fontos tehát, hogy egy pedagógus vagy szülő tudja, hogy mit beszél. Amikor címkézzük (olyan kis pufi vagy), leértékeljük (te szerencsétlen), akkor éppen, hogy nem figyelünk oda, hogy mit beszélünk. MINDIG abból kell kiindulni, hogy a gyerekek lelke még fejlődésben van, és azokat a bántásokat, amelyeket „viccnek” szánnak, nem tudja kezelni, mert fejlődésben van, mert a hormonjai tombolnak, és nem tudják helyén kezelni.

Kérdések

Megtanítani a gyerekeket arra, hogy mindennap kérdezzék meg egymástól, hogy hogy vannak, és természetesen a pedagógusok és a szülők is törekedjenek arra, hogy a kapcsolat a gyerekekkel napi szintű legyen és biztonságos. Meg kell annak lehetőségét adni, hogy a konfliktusokat a közösség előtt, nem értékelve, nem kioktatva, és főképp nem büntetve feloldhassák, bocsánatot kérhessenek egymástól, miután alaposan átbeszélték a dolgokat. Ehhez azonban az kell, hogy a pedagógus vagy a szülő felül tudjon emelkedni a dühén, és a konflikusban érintett gyerekeket szeretettel támogassa. Ez úgy érhető el, hogy felteszi azt a nagyon egyszerű kérdést, hogy mi játszódott le benne, mire gondolt, amikor ezt vagy azt tette. Segíteni őket, hogy ki tudják fejezni az érzéseiket.

Nem bagatellizálni

„Ezek csak perpatvarok, nem komolyak.”; „Oldjátok meg magatok.” Bizonyára ismerősek ezek a mondatok. Szerintem mindannyian átéltük azokat a helyzeteket, amelyekben nem védtek meg bennünket a pedagógusok, gyakorlatilag bedobták a gyeplőt a lovak közé. Ezek a helyzetek nekünk felnőtteknek apró-cseprő dolgok, a gyerekeknek igenis nagyon komolyak! És ha mi felnőttek nem vesszük komolyan, a gyerekek megtanulják saját magukat háttérbe szorítani, az érzéseiket elhallgattatni, és elfogadni, hogy nem tehetnek magukért semmit, mert nem is érdemlik meg, hogy valaki kiálljon értük, vagy tegyen értük valamit.

Ezek segítségével láthatóvá tehetnénk a láthatatlant. Az elfojtott érzéseket, a konfliktusokat, a rossz irányba haladó kapcsolatokat… A kérdés, hogy mire vagyunk hajlandóak… Tényleg a 24. órában vagyunk.

Ha szeretnél dolgozni az önismereteden, és azon, hogy minél közelebb érezhesd magadhoz gyermeked, ha szeretnéd, hogy jobban bízzon benned, akkor jelentkezz hozzám mentálhigiénés segítő beszélgetésre!

4 Önismereti tapasztalat a boldogabb életért

Szerző: Hézl József
Blog, Személyiségfejlesztés, , , , , ,

Az életben szerzett önismereti tapasztalat sokat segít, de számomra mindig nagy kérdés volt, hogy az életemben lévő negatív történésekkel mit kezdjek. Az a gyanúm, hogy ez nemcsak az én kérdésem, hanem mindenki másé is, akinek az élete tele van nehezítő tényezővel. Hogyan érdemes ezekre a dolgokra gondolni? Mi viszi előrébb az életet akkor is, ha úgy érezzük, minden és mindenki ellenünk van? Négy dolgot mutatok be, amit én is megtapasztaltam az életemben.

1. Önismereti tapasztalat: veszteségekből nyereségek

Az életünk telis-tele vannak veszteségekkel. Ezek lehetnek szeretteink halála, egy kapcsolat megszűnése, érzések elmúlása, tárgyak elvesztése, szeretett munkahelyünk kényszerű elhagyása, stb. 15 évesen azon gondolkoztam, mit profitálhatok édesanyám korai elvesztéséből. A kérdés a mai napig foglalkoztat, de két dolog azonban bizonyos: át tudom érezni azon diákjaim vagy klienseim helyzetét, akik hasonló cipőben járnak. A másik, hogy jobban tudok segíteni megfogalmazni az ezzel kapcsolatos érzéseiket, ami a továbblépésben nagyon fontos.

2. Önismereti tapasztalat: a lehetőségek mindig ott vannak a fejlődésre

Különös tulajdonsága az Életnek, hogy amit elvett, azt valahol máshol pótolja. Közvetett módon tehát ez a pont is kapcsolódik az előzőhöz, annyi kiegészítéssel, érdemes nyitva tartani a szemünket és a szívünket meglátni ezt a „valahol máshol”-t. Például, a Szavak nélkül c. filmben a főszereplő az stroke-ja után elvesztette állását, de nyert helyette valami sokkal fontosabbat: lányával való kapcsolatának helyrejöttét, megtudni, milyen beleereszkedni a pillanatba. És ha felismerjük ezeket az „ellensúlyokat”, sokat segítenek az önismeretben való fejlődésünkben, vagyis a boldogságunk elérésében.

3. Önismereti tapasztalat: az elődöktől kapott örökség

Mindannyiunknak vannak felmenői, akik ilyen-olyan „örökséget” hagytak ránk. Ezek nem feltétlenül pozitív dolgok, pl. van, aki azt kapja örökségül, hogy az élet munka, és ha majd akkor pihenhetsz, ha meghalsz. Ebben nem feltétlenül van pozitívum ebben a formában, de ha megnézzük azt a részét, hogy a munka hozza meg azt a gyümölcsöt, amit később élvezhetünk, az már más. És hogy a munkába bele kell halni, az már az elődünk önismereti kérdése, nyilván ő is kapta valahonnan. Meg aztán van olyan, hogy valamely felmenőnktől kaptunk jót is, rosszat is. Akkor érdemes megvizsgálnunk, hogy számunkra mi a jó, és a mi rossz abban, amit ránk hagyott.

Tényleg! Te meg tudod fogalmazni, mit kaptál örökségül szüleidtől, nagyszüleidtől? Írd le magadnak, és ha segít, akkor naponta nézz rá, olvasd el! Hidd el, ha így teszel, máris nem fogod magad egyedül érezni!

4. Önismereti tapasztalat: a szeretet és a düh

Önismereti munkában gyakran találkozunk ezzel a kettősséggel, és azt gondoljuk, hogy rossz dolog, ha dühösek vagyunk. Pedig épp ellenkezőleg! Annyi mindent kifejezhetünk vele! Például az igényünket/szükségletünket. Csak nem mindegy, milyen kommunikációs technikával adjuk át. A dühöt lehet jól is, és rosszul is kommunikálni. Ez utóbbira példa, ha valaki a másikat minősíti, csak mert valamit nem csinált meg a megfelelőképpen. Ehelyett érdemes az ezzel kapcsolatos érzéseinket kifejezni, valahogy így: dühös vagyok amiatt, hogy nem tetted meg, amit kértem, mert ezen múlik az én munkám.

Másrészt: aki felé kifejezzük a dühünket, azt valójában szeretjük. Ezt érdemes felismernünk. És ha nem szeretnénk, nem volnának irányába ennyire intenzív érzéseink. És az az igazság, hogy a szeretetet és a dühöt csak egy hajszál választja el, mert mindegyik nagyon erős érzelem.

Ha mindkét érzelem intenzíven dúl benned, keress bizalommal!

Hézl József

mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember

06305924511

Az elengedés folyamata

Szerző: Hézl József
Blog, Személyiségfejlesztés, , , , , , , ,

Az elengedés az egyik legnehezebb dolog a mai civilizált társadalmakban. Rengeteg mindenhez ragaszkodunk, és nem nézzük, mi az, ami valójában szolgálja az életünket.

A megpróbáltatásokon keresztülmenni olyan, mint sziklának lenni egy kőcsiszolóban. Ide-oda lökdösnek és felhorzsolódsz, de csiszoltabban és értékesebben kerülsz ki onnan, mint amilyen valaha voltál.

Elisabeth Kübler-Ross

Napjaink életfelfogása szerint a legrosszabb, ami egy emberrel történhet, hogy meghal. Hiszen a 21. századi ember gondolkodása középpontjában a fiatalság, szépség és egészség áll. Valahogy taszítjuk magunktól a fájdalmat. De mi történik, ha szembejön velünk egy válás, egy munkahelyváltás vagy valakinek a halála? Mindegyikben van közös, még hozzá az elszakadás, a vissza nem térés érzése.

Érdekes módon, egy haldokló környezete ugyanazokon a fázisokon megy át, mint mint maga a haldokló. Ezek a gyász fázisai. Viszont, ha nem akarjuk az ezekkel a fázisokkal járó fájdalmat figyelmen kívül hagyni – úgysem lehet -, akkor nagyon sok tapasztalatot nyerhetünk életről-halálról. Egyszóval magunkról. De mik ezek a fázisok? Erről fog szólni ez a bejegyzés.

Az elengedés 5 szakasza

Elisabeth Kübler-Ross 5 szakaszt különít el, de érdemes még két szakasszal kiegészíteni.

Tudatlanság

A beteg gyakran nem kap elegendő információt betegségéről. A vizsgálatok ideje alatt a hozzátartozók is titkolóznak. A beteg körül egyre nő a hallgatás fala.

Bizonytalanság

A legtöbb beteg gyanakodni kezd. A körülötte lévők (hozzátartozók, kórházi személyek) nonverbális kommunikációja utalhat betegsége súlyosságára. Információkat kezd gyűjteni könyvekből, de igazából az ellentétét próbálja bebizonyítani (ambivalencia).

Tagadás

Nyilvánvalóvá válik a betegség gyógyíthatatlansága. A beteg tévedésnek tartja (pl. a leletek összecserélésére hivatkozik). Aztán elkezd őrült tempóban dolgozni, hogy egyrészt feledje a a betegségét, másrészt, úgy érezze, nem is beteg.

Düh

„Miért pont én?” Teszi fel a legtöbb ember a kérdést ebben a szakaszban. „A világ megy tovább, és senki nem veszi észre, mi történik velem.” A beteg agresszív lesz, elutasító, kritikus, de viselkedése mögött az igazságtalanság érzése és segélykiálltása áll.

Alkudozás

Az eddig kifelé forduló düh befelé fordulhat. Bűntudata van, hogy a nem megfelelő magatartásával hozzájárult betegsége kialakulásához. „Ha meggyógyulok, akkor ezt és ezt fogom tenni.” Ez a hozzáállás változást hoz a viselkedésében: együttműködő, segítőkész lesz, a környezetében lévőkre elkezd odafigyelni.

Depresszió

Az alkudozás eredménytelensége egyre lehangoltabbá teszi a beteget. Depressziója kétirányú: a múlt felé, hogy mi-mindent szalasztott el, a jövő felé, ami a halálra vonatkozik. Figyelme elkezd fokozatosan befelé irányulni.

Belenyugvás

Elfogadja helyzetét, félelmek, szorongások csökkennek. Csak néhány hozzátartozó jelenlétét igényli. Sokan ilyenkor végrendelkeznek. Valamire várnak, emiatt az orvosi eredmények egy kicsit javulnak, a javulást rohamos leépülés követi. Fontossá válik az érintés szerepe. Aluszékonyság helyett éberség. Vannak, akik halálos ágyuknál elhunyt szeretteiket vizionálják.

Nagyon nehéz időszak ez a hozzátartozóknak, illetve a haldoklónak. Nem mindenki esik át minden szakaszon, az is lehet, hogy valamelyik hosszabb ideig tart. A hozzátartozók is áteshetnek ugyanezeken, bár náluk lehet némi fáziseltolódás. Pl. tagadás vagy alkudozás fixálódik, nehezen engedik el a haldoklót. Kommunikációs nehézségek is adódhatnak a beteg és a hozzátartozók között, ami később komplikált gyászfolyamatot is előidézhet.

Az ember gyászán általában tényleg csak az idő segít. Ugyanakkor fontos az is, ha a hozzátartozónak konfliktusa volt az elhunyttal, akkor elképzelhető, hogy gyászfolyamat elhúzódhat akár több évre is. Amennyiben úgy érzed, hogy szükséged van külső segítségre a feldolgozáshoz, keress bizalommal!

Hézl József
mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember

Honlapunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k segítenek szolgáltatásaink biztosításában. Szolgáltatásaink használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. Adatvédelmi nyilatkozatunkat itt találja meg.

Elfogad