Apaként nyugalmat árasztani az egyik legnehezebb dolog. Márcsak azért is, mert általában a férfiak a megoldásra koncentrálnak, mert azt gondolják, ha kész „eredményekkel” állnak elő, akkor azzal a dolgok el is vannak simítva. Igen ám, de mivel mindannyian érző lények vagyunk, ezért fontos lenne először az érzésekkel foglalkozni, és aztán a megoldásokkal. A témával azért foglalkozom most, mert az utóbbi napokban a bombariadók miatt több köznevelési intézményben tanuló diákokból esetleg szorongást és félelmet válthattak ki az események, ha a fenyegető levelet olvasták, akkor meg pláne.
Apák és szerepek
Fontos tisztázni, hogy a családban valóban mindenkinek megvan a maga szerepe. De ez leginkább az együttélés során derül ki, hogy ki melyikben érzi jól magát. Ezt azért lényeges leírni, mert évszázadokon át az a nézet alakult ki, hogy az apa eltartja a családot (van, aki még mindig így gondolkozik), az anya pedig gyereket nevel, háztartást vezet stb. Szóval ezek a sztereotípiák az első világháború után teljesen megváltoztak. De ha nagyon mélyre ásunk a történelemben, akkor már az ipari forradalom idején is láthatjuk a hagyományos családi modell megreccsenését. Mára pedig teljesen átalakultak ezek a szerepek. A nők is pénzt keresnek, a férfiak pedig nem átallanak a konyhában is helytállni, illetve adott esetben otthon maradni a gyerekkel. És akkor még csak a gyakorlati dolgokról beszéltünk.
Apák és az érzelmek
Ma már teljesen elfogadott(nak kellene lennie), hogy a gyereknevelés a családban közös ügy, és legfőképpen érzelmi kérdés. Ugyanis meg kell tanítani a gyereket az érzések kimondására, mások tiszteletére, önmaga védelmére, az érzelmi feszültség szabályozására, stressz levezetésére, és még lehetne sorolni, mi mindenre. Ugyanakkor mások tiszteletét is csak akkor tanulja meg, ha őt is tisztelik, elfogadják, és nem lépik át a határait. És innentől közelítünk a címben említett témához. Ha a gyerek határai rendben vannak, akkor képes lesz az öngnyugtatásra. Ehhez azonban az kell, hogy lásson mintát az anyától és az apától egyaránt. Ezért a férfiaknak is meg kell tanulniuk (van, hogy a nőknek is tanulni kell, pl. alulszocializáltság vagy súlyos érzelmi vagy testi bántalmazás esetén) az érzelmek kimondását és kezelését.
A gyermek megnyugtatásának lehetséges módjai
Nem receptet szeretnék adni, hanem inkább elgondolkodtatni. Mint minden, ez is attól függ, milyen a gyermek, és milyen az apa személyisége. Illetve melyik szülő van a gyerekre akkora hatással, hogy meg tudja nyugtatni. Fontos elemek a ráhangolódás, érzések felismerése, minimális tudás a fejlődéslélektanról (ennek tananyagnak kellene lenni az iskolában), önismeret, érzelemszabályozás. Ha megfigyeljük, mindegyik fogalom összefügg egymással. Ez a gyakorlatban azt jelenti, ha van önismeretem, akkor van rálátásom, hogyan tudom magam megnyugtatni, és ha én nyugodt vagyok, akkor az én nyugalmamat a gyermekem is átveheti. Az is elengedhetetlen, hogy a nyugalom ne pótcselekvések által jöjjön létre, mint például az evéssel, ivással, és más tudatmódosító szerekkel. Ha tudom azonosítani a saját érzéseim, akkor a gyerek érzéseit is vissza tudom tükrözni.
Az a korosztály, akiket most a bombariadó érint, elvileg képes arra, hogy olyan megoldási stratégiát találjon, amellyel meg tud nyugodni. Azonban ez a helyzet előidézhet némi regressziót, vagyis egy olyan állapotot, amikor a gyerek egy korábbi fejlődéslélektani időszakra megy vissza. Ez nem egy szokványos helyzet, amelyben mindenki tudja a dolgát. El lehet képzelni, hogy érezhették magukat azok a szülők, akik gyerekének az iskolájában bombariadó volt. Szóval ez egyaránt nehéz szülőnek, gyereknek, és nem mellesleg az oktatás többi szereplőjének is.
Aranyszabály
Amikor túl vagyunk az első ilyedtségen, akkor nagyon fontos, hogy a tényeket lássuk. Nehéz ilyenkor erre koncentrálni, mert az ember veszélyhelyzetben automatikusan a jövőt vizionálja, ugyanis fel akar készülni a legrosszabbra. Mégis érdemes megnézni, hogy mik a tények. Aztán érdemes az érzésekkel foglalkozni. Lehet otthon beszélgetni arról, hogy mire gondolt a gyermek, amikor meghallotta, hogy bombariadó van, és ez nem gyakorlat. Milyen érzések voltak benne, hogyan viselkedtek az osztálytársak és a pedagógusok? Mit hallott az egészről? Aztán pedig annyi információt adni nekik, amennyi feltétlenül szükséges. Nagyobb terhet rájuk rakni ugyanis nem érdemes, mert azzal nem tudnak mit kezdeni. A gyermeki fantázia pedig óriási. Hangsúlyozni kell, hogy most már biztonságban van, és a témát bármikor előhozhatja. Tabusítani nem érdemes, mert azzal csak szorongást keltünk a gyerekben.
Összegzésképpen azért fontos az érzelmi intelligenciát fejleszteni, mert elengedhetetlen a váratlan helyzetek kezelésénél is. Amennyiben szülőként te is úgy érzed, hogy szükséged van arra, hogy az érzelmeiddel foglalkozz, keress bizalommal!
Photo by Caroline Hernandez on Unsplash