Generációk: ami szétválaszt, és ami összeköt

Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , , ,

Előző bejegyzésemben arról írtam, hogyan tudjuk megőrizni az önazonosságunkat. Erről itt olvashatsz, ha még nem tetted meg. Fontos, hogy képesek legyünk a szüleinktől némi távolságot tartani, mert ők azok, akik elsősorban meghatározzák a gondolkodásunkat. A kamaszkor idején, amikor elindul a leválási folyamat (persze ennél sokkal korábban kezdődik), a vélemények különbözőségének markánsan kell látszódniuk. Nem szembefordulásról beszélek, hanem az önállósodási folyamat egyik állomásáról. A mai alkalommal azt járom körül, hogy melyek azok a pontok, amelyek a különböző generációkat elválasztják, és mi lehet a megoldás szerintem.

Kérdések, melyekben véleménykülönbség van a generációk között

Szögezzük le: ha az emberben nincs nagyfokú elfogadás és empátia, akkor az idősebb generációhoz való kapcsolódás igazi kihívást jelenthet. Másként gondolkoznak a munkahely, a politika, a gyereknevelés, az öngondoskodás és a halál körüli dolgok terén, emiatt pillanatok alatt feszültség generálódik egy békésen induló beszélgetésből.

Miért van ez? Egyszerűen azért, mert a megszokott dolgok, az életük során bevált minták és a tekintély tisztelete az ő értékrendjükben erős alappillérként állnak. Számukra természetes, hogy nem kérdőjeleznek meg olyan módszereket és nézeteket, amelyek az ő idejükben még működtek, de ma már változtatásra szorulnak. Alkalmazkodni ehhez a gyorsan változó világhoz egy gyorsvonat a számukra, de ha megfigyeled magad, akkor te is tudnál olyan dolgot mondani, amelyben már te is nehezen alkalmazkodsz.

Ami összeköt

Nem véletlenül fejeztem be az előző bekezdést az alkalmazkodás kérdésével. Ahogy idősödik az ember, egyre inkább kezd kialakulni a saját identitása, értékrendje, elképzelése az életről, a rutinjai és az egységesítő életfilozófiája. Ezeken megfelelő önreflexió nélkül nem tud könnyen változtatni. Azzal, hogy kialakulnak a fent említett dolgok, nincs is semmi baj. Ezek jelentik a stabilitást az életünkben, ezek a mindennapi kapaszkodók, és ezekhez nyúlunk, amikor nehéz helyzetekbe kerülünk.

Ugyanakkor, ahogy haladunk előre a korban, egyre markánsabban és kevésbé árnyaltan fejezzük ki a véleményünket. Szóval az alkalmazkodás kérdése az egyik, amelybe lehet kapaszkodni egy ilyen beszélgetés alkalmával, amikor kezd emelkedni a hangerő. Összeköt a kontinuitás is. Vagyis az, hogy az ő fiatalkorukban lévő világnak is megvolt a maga értékrendszere, és megvan a miénkének is. A miénknek az övéké volt az alapja. Bárhogy is van, valamelyiknek kezdeményeznie kell a kapcsolódást a másik felé, különben csak nyílik az olló, és egyre inkább elvész a kapcsolat. Ha ez így lesz, gyökértelennek fogja magát érezni az is, akinek egyébként élnek még a felmenői, vagy konkrét kapcsolata volt velük.

Hogyan tartsd távol magad a véleményüktől, miközben a higgadtságodat őrzöd?

Nehéz nyugodtnak maradni, amikor azt érezzük, a másik fél kritikátlanul, kész tényként kezeli a saját nézőpontját, és nem veszi figyelembe a mi helyzetünket. Ilyenkor a felelősség a tiéd: meg kell védened a saját mentális határaidat anélkül, hogy tiszteletlen lennél.

  1. Kérdezz! A kérdéssel kifejezed az erődet, de nem támadsz. Amikor a véleményükkel le akarnak dominálni, és azt akarják elhitetni, hogy az övéké az egyetlen vélemény, akkor egy nyitott kérdéssel utat mutathatsz másféle gondolkozás felé. Például: „Érdekes, hogy így látod. Milyen tapasztalat támasztja alá a véleményedet?” Vagy: „A mi helyzetünkben ez már másképp működik. Mire figyelnél, ha ma kezdenél bele?” Ezzel nem kell, hogy megváltoztassák a véleményüket, csak lássák azt, hogy más is tud olyan erővel kifejezni dolgokat, mint ők – csak éppen kérdések formájában.
  2. Mondd el, miben értesz velük egyet! Sokan szeretik, ha a konfliktusban tesznek egy lépést feléjük. Mutass rá egy közös pontra, mielőtt megfogalmazod a különbséget. „Teljesen igazad van abban, hogy a kemény munka elengedhetetlen. Abban viszont másképp gondolkodom, hogy ez feltétlenül egy helyhez kell, hogy kössön.” Úgy kilépni egy helyzetből, hogy düh van mindkettőtökben, nem jó megoldás.
  3. Lépj ki a helyzetből! Van, amikor semmi értelme nincs benne maradni egy konfliktusos helyzetben, mert vagy nincs erőd hozzá, vagy látod, úgy sem juttok egyről a kettőre. Még mielőtt kiabálásba torkollik a nyugodtan indult beszélgetés, mondd meg, hogy most elfáradtál – vagy látod, hogy ők fáradtak el – , és majd máskor folytatjátok a beszélgetést higgadtabban.

Ez a cikk nem azért született, hogy elválasszalak ezáltal a szüleidtől vagy az idősebb generációtól. Csupán van abban tapasztalatom, hogy milyen, amikor a bevált életfilozófiájukat és tapasztalataikat erős kritika nélkül akarják átadni, és nem nézik, hogy hol tartasz az életedben. Muszáj erre önazonos, de tiszteletteljes visszajelzést adni, mert hosszútávon a te mentális energiádat emészti fel a határok hiánya.

Amennyiben szeretnél beszélgetni a szüleiddel való kapcsolatodról, akkor keress bizalommal!

Az önazonosság megőrzése

Személyiségfejlesztés, , ,

Az önazonosság szó sokakból dühöt válthat ki, mert egyenlővé teszik a nagyképűséggel vagy valamiféle úri huncutsággal. Vagyis, aki önazonos, az extravagáns, szókimondó és nem érdeklik a keretek, szabályok. Sokan haragszanak a mai generációkra, mert mindinkább a saját útjukat akarják járni. Ez nem csak életkori sajátosság, hanem egy társadalmi probléma is, hiszen a mai fiatalok számára már nincsenek egyértelmű útmutatók az élethez, és sok esetben inkább találkoznak képmutatással, mint valódi, életszerű életpéldákkal. De mit jelent az önazonosság, és szabad-e önazonosnak lennünk? Lehetünk-e minden körülmények között önazonosak? Ezt a témát szeretném körüljárni ebben a blogbejegyzésben.

Mit jelent az önazonosság?

Önazonos az, aki minden körülmények között képviseli a saját a gondolatait és érzéseit. Nem játszik szerepet csak azért, mert mások úgy kívánják, és benne sincs az az érzés, hogy másoknak megfeleljen. Van saját értékrendszere, amelyen belátás alapján képes változtatni, de nem semmisíti meg, ha hall egy másik véleményt, hanem átdolgozza úgy, hogy beleilleszkedjen az ő értékrendjébe.

Lehetünk-e minden körülmények között önazonosnak?

A lehetőség ott van mindenkinek, de nem mindenki tudja, mit is jelent pontosan az önazonosság. Emiatt nem is tudja, hogyan lehet az. Vagy mert nincs kiforrott értékrendszere, mert örök átjáróház volt a családja, és a fókusz nem rajta volt, és mindenkihez neki kellett alkalmazkodni. Vagy mások értékrendszerét kellett képviselnie a túlélése érdekében. Például, ha le voltak tiltva az érzései, és azt erősítették benne, hogy mindig erősnek kell lenni, akkor ez okozhat olyan torzulásokat a személyiségben, amely az önazonosság látszatát kelti, de valójában inkább ellenállásról van szó. Hiszen ahhoz szembe kell menni mindenkivel, hogy ezt a „mindig erősnek kell lennünk” parancsot teljesíteni lehessen. Ha megnézünk egy olyan kamaszt, akiben az előbb említett gondolatot (családi parancsot) ültették el, akkor ő ezt próbálja képviselni, de közben másokat megsért, hatalmat gyakorol mások felett, és még sorolhatnánk a viselkedésjegyeket.

Hogyan tudunk önazonosságot elérni az életünkben?

Az önazonosság – mint minden ebben a témakörben – elsősorban önismeret kérdése. Illetve annak a készségnek a kérdése is, hogy meg tudjuk-e magunkat különböztetni a szüleinktől, az ő elvárásaitól, hit- és erkölcsrendszerétől. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy semmi közös nem lehet velük, hanem azt, hogy a következő generáció mindig hozzáteszi a maga értékeit, vagy éppen elvesz. Egy az egyben, azt gondolom, semmit nem veszünk át. Itt van például az istenhit kérdése. Az idősebb generáció még azt képviseli, hogy az Istennel a templomban lehet találkozni, kötött imák vannak, és áldozni csak gyónás után lehet. Már ha katolikus vallásról szól. Ezzel szemben a következő generációnak már lehet egy olyan tapasztalata, hogy az Istennel akár a buszon is lehet találkozni, és lehet saját szavakkal is imádkozni, mert az Istent nem egy távoli, hatalmas erőnek könyveli el, hanem mellette élő, személyes lénynek.

A másik példa a politikai pártállás. Az X és boomer generáció abban nőtt fel, hogy vannak véleményrendszerek, amelyeket feltétel nélkül, mindenféle megkérdőjelezés nélkül el kell fogadni. Az Y generáció – és az utána jövők is – megkérdőjelez mindent, és nem fogad el abszolútoriumokat.

Ahhoz, hogy önazonosak tudjunk lenni, meg kell tudunk különböztetni a saját értékeinket a szüleinkétől vagy a társadalométól. Ha csak „kicsiben” gondolkozunk, akkor fogjunk egy papírt, és gondoljuk végig, hogy melyek azok az értékek, amelyeket a szüleink képviselnek/képviseltek, és írjuk mellé, hogy mit gondolunk erről. Egyből ki fog rajzolódni szépen a saját értékrendszerünk. Ez egy nagyon egyszerű gyakorlat, ugyanakkor kell hozzá az önreflexió. Érdemes ilyenkor a saját mentalizációnkat is fejleszteni, erről itt írtam részletesen.

A témát a következő blogbejegyzésben fogom folytatni, amely a generációk közötti feszültségekről fog szólni!

Ha szeretnél a kapcsolataidban minél önazonosabban viselkedni, akkor foglalj hozzám időpontot!

Hogyan változtass a generációs mintákon? Karinthy novellája segít!

Blog, Személyiségfejlesztés, ,

Karinthy Frigyes „Tanítom a kisfiamat” című novellája a „Tanár úr kérem” kötetből sokaknak ismerős lehet. Egy apa-fia kapcsolatot mutat be, amelyben az író egy egyszerűnek tűnő feladatot akar elmagyarázni a fiának, de közben rájön, hogy ez a küzdelem nem csak az övé. Valójában mintha a saját apjának kudarcát is ismételné meg, ami azt a fájdalmas üzenetet hordozza, hogy a generációs mintákból nem lehet kitörni. De a mélyebb tartalom és a humor mögött van egy kérdés, amit ma megválaszolunk: Lehetséges-e valóban felszabadulni ezek alól a minták alól, és egy új, tudatosabb utat építeni? A válaszom: igen, és most erről fogok írni.

1. A minta felismerése: „Engem is így tanított az apám, de nekem nem kell így csinálnom”

Az első és legfontosabb lépés, hogy felismerjük a generációs mintázatokat, amelyek hatással vannak ránk. Ezek a minták a gyerekkorunkban, a szüleinktől, nagyszüleinktől tanult viselkedési és gondolkodási sémák, amelyek néha tudattalanul is irányítják a cselekedeteinket. Karinthy apukája is szembesül ezzel, amikor megpróbálja elmagyarázni a feladatot a fiának, de közben saját gyerekkori élményei és a „hagyományos” tanítási módszerek bukkannak fel. Az igazi változás azzal kezdődik, hogy megállunk egy pillanatra, és feltesszük a kérdést: Vajon miért reagálok így? Miért viselkedem így a gyermekemmel szemben?

2. Az önreflexió ereje: a belső munka, ami felszabadít

A minták felismerése után következik a belső munka: az önreflexió. Ez a legnehezebb, de egyben a leginkább felszabadító lépés. Az apáknak az önismeret kulcsfontosságú, hiszen csak akkor tudunk valóban változni, ha megértjük a saját motivációinkat, félelmeinket és sebezhetőségünket. A Karinthy-novella humoros, mégis szívszorítóan mutatja be, hogy az apa hiába szeretne új utakat találni, a régi minták automatikusan előtörnek. Az önreflexió segít tudatosítani ezeket az automatizmusokat, és döntést hozni arról, hogy most már másképp cselekszünk.

3. A kapcsolat pozitív irányba terelése: a vágy, ami változást hoz

A generációs minták megváltoztatásához nem elég a felismerés és az önismeret – elengedhetetlen a vágy a változásra. A vágy, hogy a kapcsolatunk a gyermekünkkel ne ismételje meg a múltat, hanem egy új, pozitívabb és hitelesebb utat építsen. Ezt a vágyat a feltétlen szeretet és az elfogadás táplálja. Karinthy apukája mélyen szereti a fiát, és ez a szeretet adja meg neki az erőt ahhoz, hogy újra és újra megpróbálja, még akkor is, ha nem megy könnyen. A változás nem egyik napról a másikra történik, de a szándék és a kitartás meghozza a gyümölcsét.

A változás útja közösségben

A generációs minták megváltoztatása és az apa-fia kapcsolat gyógyítása egyedül nehezen végigjárható út. Sokszor nehéz beszélni a saját gyengeségeinkről és a neveltetésünkből hozott terhekről. De a felismerés, az önreflexió és a változás iránti vágy sokkal könnyebbé válik, ha egy támogató közösségben, más apákkal együtt oszthatjuk meg a tapasztalatainkat.

Pontosan ezért hoztuk létre az apáknak szóló önismereti csoportunkat, ahol lehetőséget teremtünk arra, hogy biztonságos környezetben dolgozzunk a mintáinkon. Beszélgetünk a saját apáinktól tanultakról, a gyerekeinkkel való kapcsolatunkról, és arról, hogyan teremtsünk egy olyan családi légkört, amelyben a szeretet és az elfogadás a legfontosabb.

Gyere el, és változtass velünk az ApaSúlypont 2.0 önismereti csoportunkban!

Apatípusok és ami mögöttük van

Személyiségfejlesztés, , , , , ,

Az emberek különbözőek, így az apatípusok is azok. Vagyis nincs csak egyféle apai viselkedésmintázat. Ahány apa, annyi típus. Az alábbiakban 4 féle típust ísmertetek, amelyekkel pedagógusi gyakorlatom során ismerkedtem meg. Fontos tudnod, hogy a típusok elnevezésével nem akarok bántani senkit, csupán az attitűdöt szeretném érzékeltetni, nem pedig a személyt minősíteni. Fontosnak tartom azt is, hogy tudd, ezek a személyiségtípusok keveredhetnek is akár.

A szellemapa

A szellemapa az az apatípus, aki létezik, tudják, hogy van, mégsincs jelen. Nem vesz részt a család életében, a gyerekekkel nem foglalkozik. Reggel elmegy, este megjön. Párkapcsolatban lenni egy ilyen típussal, bizonyára nehéz. Többször találkoztam szellemapákkal, és valahogy mindig az volt az érzésem, hogy nincsenek a helyükön. Örökké azt keresik, de sehogy sem találják meg, és nem is tudnak érte tenni. Vajon mit tehet az ilyen típusú ember, hogy kitörjön a „szellem” világból? Először is fel kell vennie a kapcsolatot a párjával, és beszélni arról, hogy már jó ideje nem érzi magát a helyén, és ezt úgy, hogy közben nagyon őszintén beszél. Ugyanis, ha ő nem teszi meg a kapcsolatfelvételt, megteszi a párja. És abból semmi jó nem sül ki. Másrészt a párkapcsolatot is érdemes rendezni, hogy ez a szellem-ség a párkapcsolat alatt alakult-e ki. Ha igen, akkor mi vezethetett idáig, és min kell dolgozniuk közösen, hogy egyenlően jó legyen mindkét félnek. Harmadrészt érdemes felkeresni egy szakembert, aki segít rendet tenni abban a sűrű erdőben, amelyben bolyong. Még mielőtt megkérdezed, nem kell mindegyik típusnál segítőt keresni, de ebben az esetben elkerülhetetlen.

A „Hihetetlen Hulk” apa

A „Hihetetlen Hulk” apa bármit megtesz a családjáért. Itt egy olyan aktivitásról beszélünk, ami nem azonos a későbbiekben ismertetendő önalávető apa típusával. Ő szó szerint mindent megtesz. Azonban van két dolog, amit figyelembe kell vennie. Az egyik, hogy amit ő megtesz adott esetben a gyerekéért, azt valóban neki kell-e megtennie. Milyen részt tud vállalni ebből a másik? A másik dolog, amit figyelembe kell vennie, az saját maga. Az 1000 fokon lángolásnak vannak következményei a saját egészségére nézve, és ezt nem szabad elhanyagolnia.

A versengő apa

A versengő apa kicsit hasonlít a „Hihetetlen Hulk”-hoz, azzal a különbséggel, hogy amit ő tesz, az öncélú. Vannak olyan apák, akik azt gondolják, az a legjobb, amit ők akarnak. Nyilván ez nincs így. Miközben haladnak előre, nem veszik figyelembe a másik személyiségét, a véleményét, az érzéseit, és hogy hol tart – ha gyerekről van szó – a fejlődésben. Ez a mentalitás azért veszélyes, mert ezt a fiúgyerek eltanulja, és azt gondolja, hogy ez egy járható út, és ugyanígy fog már fiatalon is bánni az emberekkel. A versengő apának, ha van egy kis önreflexiója, akkor érdemes feltennie a kérdést, hogy ki ő valójában? Kinek akar bizonyítani és miért? Az önreflexió tanulható. Az imént feltett kérdésekkel már lehet némi fejlődést elérni.

Az önalávető apa

Az önalávető apa kevéssé gondolkozik azon, hogy amit kérnek tőle, annak mennyire van létjogosultsága. Inkább teljesít, mint hogy nemet mondjon vagy vitatkozzon. Mindent rábíz „anyára”, hiszen ő jobban tudja, így nem kell felelősséget vállalnia a döntésekért. A gyerekkel nem vitatkozik, inkább ráhagyja. Pedagógusi pályafutásom alatt többször találkoztam ezzel az apatípussal is. Emiatt nagyon sok konfliktusa volt a gyereknek a tanáraival. Ő lesz „jó zsaru-rossz zsaru” felállásban a „jó”, anya pedig a rossz. Ez borzasztóan rosszul hat a gyerek anyjával és apjával való kapcsolatára. Mit tud tenni az ilyen típusú ember? Először is fel kell tudni ismernie ezt a viselkedésmintát. Honnan hozza ezt, és miért csinálja. Ha ez megvan, akkor már tett egy lépést a tudatosság felé, onnan pedig tovább lehet lépni az asszertivitás és a szerepek újragondolása felé.

Bármelyikbe is tartozol, nem könnyű a helyzeted. Ez a blogposzt nem is azért született, hogy téged hibáztasson. Ez inkább a tudatosításért és a felelősségvállalásért jött létre, amit érdemes gyakorolni. Ezen kívül iratkozz fel a hírlevelemre az alábbi blogposztnál, amelyben hasznos információkat kaphatsz a dühkezelésre, illetve a hírlevélben tájékoztatlak a hamarosan induló, apáknak szóló önismereti csoportunkról, mely Székesfehérváron fog elindulni. Jöhetsz hozzám egyéniben is, ez esetben az alábbi linken tudsz időpontot foglalni az ingyenes konzultációra.

Sok sikert és erőt az önismeretben való fejlődéshez!

Apák, mi van a dühötök mögött?

Személyiségfejlesztés, , ,

Apák, mi van a dühötök mögött, amikor a gyerekek szaladgálnak és ugrálnak, a párotok megkérdez valamit, amire nem tudtok válaszolni, és hirtelen egy robbanás határán álltok? Vagy például akkor, amikor az egyikőtök kirándulni akar menni, de már a rákészülés is kész tortúra. Pláne, ha nem csak egy egy gyerek van, vagy neurodivergens a gyermek. Ilyenkor könnyen kicsúszik a szánkon valami, amit később megbánunk, és túl azon, hogy maga a helyzet dühítő, még az is egy stressz, hogy hogyan hozzuk helyre a kapcsolatot.

Nem vagy egyedül a dühöddel

Sok férfi és apa küzd azzal, hogyan kezelje a benne felgyülemlett feszültséget. Ez nem gyengeség. A modern világban rengeteg elvárásnak kell megfelelnünk: munkahelyi nyomás, a jó apa szerepe, szerető társ, munkatárs, akire mindig lehet számítani… És aki nem találja meg a helyét ezekben a szerepekben, akkor az elvárásokból fakadó feszültségek könnyen dühként csapódhatnak le.

Van megoldás

Fontos, hogy megértsük, mi történik bennünk ilyenkor. Az agyunk működése, a frusztráció, a harag és a düh közötti különbségek megértése már fél siker. Amikor tudatosítjuk, miért érezzük azt, amit, sokkal könnyebb lesz a helyzetet kezelni.

Veled is megtörtént már, hogy nem tetszett a párod hangneme, vagy neki a tiéd? Elképzelhető, hogy egyikőtök sem tudta jól kifejezni, mit érez, vagy mit gondol. Amikor dührohamot kapunk, az elkeseredettség beszél ilyenkor belőlünk. Azonban ezekre a pillanatokra tekinthetünk lehetőséggént is. Pontosabban nem ezekre, hanem az utána lévő lehiggadás időszakára, amikor van időd és tered, hogy átgondold, mi is történt, és ezután jöhetnek a mély beszélgetések. Azok a valódi lehetőségek. Lehetőségek a tanulásra, a fejlődésre és a kapcsolatok megerősítésére. De ehhez meg kell nyugodni, vissza kell térni önmagunkba.

Egy Téged támogató kiadvány

Elkészítettünk tréner társammal és barátommal, Ficsor Andorral egy ingyenes e-könyvet, amely segít megérteni a dühöt és egy teszt segítségével meghatározhatjuk, hol tartunk a dühünk kezelésében. A kiadványban olyan témákról olvashatsz, mint:

  • A különbség a frusztráció, harag és düh között.
  • Miért érezünk dühöt, és hogyan hat az agyunkra?
  • A társadalmi elvárások hatása a dühkezelésre.
  • Egy dühkezelési skála
  • Dühkezelési teszt

Egyben szeretném felhívni a figyelmed, hogy már él a jelentkezés szeptemberben és októberben Budapesten és Székesfehérváron tartandó, apáknak szóló dühkezelési workshopunkra!

Töltsd le Dühkezelési kisokosunkat egy egyszerű feliratkozásért cserébe! Szeretnélek tájékoztatni a fontosabb eseményeimről, mert sok minden van készülőben. 🙂 Illetve minden héten van egy fontos önismereti téma, amely téged is érinthet, illetve van hozzá gyakorlat is, amelyről egyedül gondolkodhatsz vagy a pároddal vagy valaki mással beszélgethetsz róla.

FONTOS: amennyiben a feliratkozás megerősítése után nem érkezik meg a kiadvány, kérlek írj a hezljozsef@gmail.com vagy az ahaelmeny@ahaelmeny.hu e-mail címre, és elküldöm neked!

Foto von Meysam Jarahkar auf Unsplash

Feliratkozom a hírlevélre és letöltöm a kiadványt

Feliratkozás után megkapod e-mailben a letöltő linket!

This field is required.

Nincs levélszemét küldés! További információért olvassuk el adatvédelmi szabályzatot.

Amikor a testünk figyelmet kér…

Személyiségfejlesztés, , , , ,

Miért van az, hogy amikor a testünk figyelmet kér, akkor azt képesek vagyunk lazán figyelmen kívül hagyni? Miért nem tartjuk eléggé fontosnak, hogy legalább egy minimális szinten jól érezzük magunkat a bőrünkben? Más szóval: miért sanyargatjuk magunkat? Ebben a bejegyzésben erre keresem a választ.

A gyermekkori hatások

Biztosan emlékszel rá, kedves Olvasó, hogy amikor gyermek voltál, akkor sokszor kértek tőled olyat, aminek nem szívesen tettél eleget. Például egy hosszú úton sírtál, mert gyorsan kellett menni, te pedig nem bírtad az iramot, és hiába kérlelted a szülődet, nem vett fel a kezébe. Vagy amikor azért sírtál, mert valaki elvette a játékod, és ahelyett, hogy téged vigasztaltak volna, azt mondták, hogy ne legyél irigy. Egyedül maradtál a szomorúság és csalódottság érzésével. És hogy ezt a fájdalmat túléld, megtanultad sok-sok gyakorlással elnyomni az érzéseid. És amikor már elég jól gyakoroltad, akkor már meg tudtál felelni a felnőtteknek. Viszont valamit elfelejtettél… a saját igényeidet és szükségleteidet. Emiatt nem veszed észre a tested jelzéseit, pedig ha oda tudnál figyelni rá, akkor sok fájdalomtól és kényelmetlenségtől óvnád meg magad.

Mi történik olyankor, amikor nem figyelünk a testünk igényeire?

Korábban írtam róla, hogy az érzések, a gondolat és a cselekvés hatnak egymásra. Vagyis, ha az egyiket megváltoztatod, akkor az a többire is hatással van. Ha sportolás közben azt mondod, hogy „Ó, én bírom még!”, akkor igaz, hogy felspannolod magad, és még tízet kipréselsz magadból egy gyakorlatból, de a tested sérülni fog.

De mondok egy másik példát. Amikor a kisgyerek sokat telefonozik vagy mesét néz, akkor lekapcsol a testtudata. Vagyis az idegrendszer nem fordít figyelmet például egy vizelési ingerre, és a gyermek mesenézés közben bepisil.

Hogyan vehetjük a testünk igényeit újra észre?

  1. Először is fontos, hogy tudatosítsunk magunkban néhány testérzetet. Amikor eszünk, akkor próbáljuk megfogalmazni, hogy milyen ízeket érzünk a szánkban. Milyen íze van annak, amit iszunk.
  2. Írj naplót: nem kell gyönyörűen megfogalmazni, elég annyi, hogy pl. amikor rám kiabáltak, akkor elvörösödött a fejem és izzadni kezdtem. Tehát amikor egyes érzelmi állapotokba kerültél, akkor hogyan reagált a tested.

Mit tudsz tenni akkor, amikor például megijedsz, és szeretnél gyorsan megnyugodni?

Ennek 4 lépése van. Tegyük fel, hogy valaki lelép eléd az úttestre, te pedig hirtelen fékezel. Nyilván levegő után kapkodsz az ijedtségtől, de ugye, ez csak „felületes” légzés.

Először is tedd meg, hogy megpróbálod regisztrálni, hogy milyen érzés van benned. Ilyenkor általában még fel is kiáltunk, hogy „jajj, de megijedtem!” Ez jó, mert rögtön azonosítottad az állapotod.

Aztán azonosítsd a tested reakcióit is.

A harmadik lépés, hogy elkezdesz jó mély levegőket venni, és mivel mélyre szívod (vagyis a hasadba), így lassabban is fogod venni. Ezzel azt üzened a testednek, hogy nincs semmi baj, ura vagy a helyzetnek.

Az utolsó lépés pedig az, hogy felméred a terepet, hogy mi is történt, és mindenki jól van-e. „Sokkos” állapotban ezt nem tudod megtenni, ezért fontos, hogy előbb megnyugodj.

A szorongás felismerése

Ehhez figyelmedbe ajánlom a Facebook oldalamra készített videót, amelyet itt tudsz megnézni.

Azt gondolom, hogy mindannyiunknak fontos, hogy újra visszataláljunk önmagunkhoz. A testi és lelki egészségünk érdekében mindenképpen. Ha ez neked nehezen megy, akkor foglalj időpontot, és biztonságos és elfogadó légkörben tudunk erről beszélni.

ChatGPT mint terapeuta

Blog, , , ,

A chatGPT mint terapeuta egészen új jelenség a segítői szakmában. Ha te próbáltál már beszélgetni vele a lelki dolgaidról, akkor első körben biztos nagyon jó érzéssel töltött el a sok megerősítés, a kedvesség… Angliában és Németországban már kísérleteznek, hogyan lehet használni a terápiában a chatbotot, de még nagyon kezdetlegesek a kutatások. És mivel ennyire gyerekcipőben jár a chatbot segítőként való alkalmazása, veszélyeket is rejt, ha tanácsot kérsz tőle lelki ügyekben. Összeszedtem néhány ilyen veszélyt az alábbiakban.

ChatGPT mint terapeuta sötét oldala

A chatGPT sok mindenre jó. Segítségével megírhatsz egy önéletrajzot, marketingszövegket, üzleti terveket hozhat létre, összeállítja a heti menüsort, és még sorolhatnám. Ugyanakkor, ahogy mondani szokták, aki mindenhez ért, semmihez sem ért igazán. Így van ez az chatGPT-vel is. Csak néhány példa, amikor a segítsége inkább káros volt, mint hasznos:

Mentális betegségben szenvedők rokonai számoltak be arról, hogy családtagjaik intenzív, szinte vallásos köteléket alakítottak ki a ChatGPT-vel. Például egy nő azt hitte, hogy ez a chatbot egy magasabb célra hívja, míg egy másik férfi hajléktalanná vált, miután paranoid téveszmékbe kergette. Egy dokumentált esetben a bot azt tanácsolta egy skizofréniában szenvedő nőnek, hogy hagyja abba a gyógyszer szedését, és azt is megerősítette, hogy valójában nem beteg. Egy másik személynek, aki metamfetamint használt, állítólag a bot azt tanácsolta, hogy kis adagokban szedjen a szerből, hogy segítsen neki túlélni egy stresszes munkahelyi műszakot.

A chatGPT személyként kezelése

Aminek szeme, orra és szája van, azt az ember (legfőképpen a gyerek) szereti személyként kezelni. Ez abból a pszichológiai tényből fakad, hogy az ember mindenben önmagát keresi. A másik, hogy olyan társat vagy barátot keres, aki mindig „kéznél” van. A kisgyerek arról álmodik, bárcsak életre kelne valamelyik játéka (vagy az átmeneti tárgya), és akkor sosem lesz egyedül. A chatGPT kommunikál is, emiatt is hajlamosak vagyunk személyként kezelni. Én köszönök neki promtoláskor, és megköszönöm a munkáját, miután végeztünk. Miközben tudom, hogy ő csak egy gép. Ha valakit személyként fogadunk el, akkor megváltozik hozzá a kötődésünk. Figyelembe vesszük a gondolatait, az érzéseit, a tanácsait. Azonban a mesterséges intelligencia általában hangsúlyozni szokta, hogy ő nem személy.

Állandó megerősítés, semmi ellentmondás

Amikor egy ötletünket szeretnénk továbbgondolni, akkor a chatbot sosem mondja azt, hogy ez nem jó. Lelkesít, és megmagyarázza, hogy az ötletünk miért kiváló. Azonban javaslatokat is tesz arra, hogyan lehet azt továbbfejleszteni. Vannak viszont olyan esetek, amikor nem volna szabad pozitív visszajelzést adni. Nyilván fontos, hogy jól adjuk meg neki az instrukciót vagy kérdést, de arra a kérdésre, hogy szerinted probléma-e, ha érdekel, merre jár a feleségem, és emiatt néha követem, valószínűleg megerősít abban, hogy én tényleg aggódom érte, és teljesen természetes, ha szeretném tudni, merre jár. Na, már most a paranoiditást és a skizofréniát sajnos nem ismeri fel. És más mentális betegséget sem, és egyéb diagnózisokat sem tud felállítani. Érzéseket sem tud nyilvánítani, mert valójában totálisan alkalmatlan rá, ugyanis ez csak egy nyelvi modell, amely óriási adatbázisból dolgozik.

Adatvédelem

A chatbotokkal való beszélgetés során hajlamosak vagyunk olyan dolgokat megosztani velük, amelyek személyesek. Azonban ezt se nagyon kellene erőltetni, ugyanis a rólunk szerzett információkat felhasználhatják, mint mondják, továbbfejlesztés céljából. Ha nem kapcsoljuk ki ezt a funkciót, akkor simán megeshet, hogy a bizalmunkba fogadott chatGPT-t a rólunk szerzett információ alapján fejlesztik tovább.

Összefoglalva tehát a chatGPT és társai remek társalgópartnerek, de arra alkalmatlanok, hogy pszichológiai vagy mentálhigiénés támogatást nyújtsanak nekünk. Erre sokkal inkább alkalmas egy szakember, ugyanis a terápia vagy terápiás hatású beszélgetések során elengedhetetlen az érzelmi kapcsolat.

Mi az, amit sokkal könnyebb elmondanod a chatGPT-nek, mint másnak? Ha felkeresel, akkor feltétlen bizalomra, elfogadásra és empátiára számíthatsz.

Kattints az alábbi gombra időpontegyeztetésre:

A blogcikkemhez felhasználtam:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_nyelvi_modell

https://www.deutschlandfunkkultur.de/ki-psychotherapie-chatgpt-100.html

https://t3n.de/news/wie-chatgpt-menschen-in-eine-psychische-krise-stuerzt-1692816

Foto von Possessed Photography auf Unsplash

Buborékhatás

Egyéb kategória, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , ,

Buborékhatás szóval azt a jelenséget jelöljük, amikor a felhasználó a közösségi média felületein csak azokkal a posztokkal, közéleti szereplőkkel, politikai megnyilvánulásokkal és véleményekkel találkozik, amelyek őt érdeklik. Ez abból a szempontból jó, hogy a számára felesleges dolgokkal nem terhelődik a hírfolyama, a hátrány viszont az, hogy csak egyféle véleményt ismer meg, abban mélyed el, így fokozatosan lesz számára az ellenvélemény egyre ellenszenvesebb. Számtalanszor találkoztam azzal a kérdéssel, hogy ha valaki benne van egy rossz helyzetben, akkor miért nem akar változtatni a helyzetén.

Buborékhatás az önismeretben

A bevezetőben két dolgot említettem (buborékhatás a közösségi médiában; és a sorsán változtatni nem akaró/tudó ember), amelyek látszólag nem kapcsolódnak össze. Valójában azonban összekapcsolódnak. Hogy milyen módon, azt a következő példán keresztül világítom meg: Gabi, 25 éves vendéglátóegységben dolgozó fiatal hölgy. 18 éves kora óta dolgozik, előtte csak diákmunkán, mivel iskolába járt. Amikor nagykorú lett, elköltözött otthonról, és igyekezett a legjobb tudása szerint önálló lábra állni. Szüleivel a lehető legkevesebbet beszélt, ugyanis van egy titka. Apja alkoholfüggő, anyjának pedig nem volt ereje a gyerekeit nevelni, mert minden idegszálával azért küzdött, hogy túléljék a napokat. Gabi elhatározta, hogy ha saját családja lesz, ott egy csepp alkohol, annyi sem lesz.

Egy új élet reménye

Mivel egy pubban dolgozott, sok emberrel találkozott. Megismerkedett egy jóképű fiúval, aki minden este a pub vendége volt. Sokat beszélgettek, már amikor Gabinak ideje engedte, később pedig már munkaidőn kívül is találkozott Tamással. Tamás dolgos fiú, egy üzemben dolgozott targoncásként, azonban nem akart ezen a szinten megmaradni. Raktárvezető akart lenni, a végős cél pedig az üzletvezető. Lett volna. Csakhogy Tamásnak is volt egy titka. Alkoholfüggő. Gabival jól elvoltak, addig, amíg Tomi családjának összejövetelén irgalmatlanul be nem rúgott. Kiderült, hogy nemcsak Tomi iszik, hanem a szülei és nagybátyja is. Amikor Gabi számára világossá vált, hogy Tamás, sőt a családja se különb az apjától, borzasztóan csalódott volt. Azon gondolkozott, hogy történhetett ez meg vele.

Ébredés egy „álomból”

Gabi barátnője, Ildikó már régóta küzdött azzal, hogy kilépjen egy toxikus kapcsolatból. Segítőhöz járt, és amikor Gabi elmesélte történetét a barátjával, felajánlotta neki, hogy megadja a segítője telefonszámát, és kérjen től segítséget. Némi vonakodás volt benne, hiszen szégyennek élte meg a szakemberhez fordulást. Nem akart beszélni a családjáról (legbelül érezte, hogy a problémája a családjában gyökerezik), rettentően szégyellte. Amikor az alkohol miatt Tamással összeszólalkoztak, annyira meglökte Gabit, hogy neki esett egy szekrénynek, de szerencsére nem történt nagyobb baja az ijedtségen kívül. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Felhívta a mentálhigiénés szakembert, időpontot egyeztettek, és egy csomó információt kapott a segítőtől a szenvedélybeteg családban felnőttek problémáiról.

Végre valaki megért

Gabi a segítő beszélgetések során rengeteg információt kapott, hiszen a „felépülés” egyik fontos állomása, hogy megértse a saját helyzetét. Például azt, hogy az apja alkoholizmusa nem ő miatt alakult ki. Ez az egyik dolog, amely a tudattalanjában motoszkált, hiszen hiperaktív kislány volt, és nehezen tudott megmaradni egyhelyben. A parentifikáció jelenségéről itt olvashatsz. Anyja rengetegszer esett kétségbe, emiatt Gabi úgy gondolta, hogy mivel nem tudtak vele mit kezdeni, ezért apja inni kezdett, anyja pedig egyre idegesebb lett. Az önismereti munka során azonban megértette, hogy ezek dolgok tőle függetlenek. Azt is megértette, hogy ha kifejezi a dühét, akkor azzal nem árt senkinek. Sokszor kellett ugyanis magába fojtania, amikor apja részegen ordítozott testvérével és anyjával, majd kizavarta őket a házból. Aztán megtanulta, hogy joga van meghúzni a határait, és hogy nem az ő feladata megmenteni a szüleit. Hosszú időről van szó, ne higyjük, hogy ez egy-két hét alatt történt. Eltelt néhány év, amíg a mentálhigiénés szakember segítségén kívül másokét is igénybe vett. Tamással szakított, és elhatározta, hogy amíg nem jön rendbe, amíg az önismerete nem fejlődik annyit, hogy képes legyen felismerni a jeleket, addig nem kezd új párkapcsolatba. A segítők és terápiák által megértést és elfogadást élhetett át.

Gabi helyzetének felfejtése

Jogos a kérdésed, hogyan kapcsolódik ide a buborékhatás. Ha valaki éveken át, főleg gyermekkorától egy bántalmazó légkörben nő fel, akkor nem igen láthat más mintákat, mint folyamatosan aggódó és készenlétben lévő anyát, egy bántalmazó és alkoholbeteg apát. Annyit bizonyosan érzékel, hogy az ő családja más, mint a többieké, és nem pozitívan érzékelhető ez a másság. Amikor pedig párválasztásra kerül a sor, akkor az apjához hasonlót férfit választ. Ez egy tudattalan módon működő minta. Ez a buborék. Amikor nem ismerünk mást, amiben felnövünk. A kérdés, hogy sikerült annyi férfiből kiválasztani azt, aki hasonló a függő apjához?

Az ismerősség érzése

Az ismerősség nem úgy néz ki, hogy alkoholista az apám, akkor ilyet választok, hiszen Gabi kimondta, hogy ilyet nem akar. Szóval az ismerősség érzése, mivel érzés, nem tudatos döntés. Gabi gyerekkorától vágyott az apja figyelmére és szeretetére, titokban mindig azt kívánta, hogy apja változzon meg. De mivel ő saját magát tette felelőssé apja állapotáért, állandóan marcangolta a bűntudat, de nem azért, mert nem tudja megváltoztatni, hanem azért, mert ő nem tud megváltozni. A hiperaktivitás neveléssel nem „gyógyítható”, ahhoz egyéb terápia kell.

Tudattalan választás a foglalkozása is: vendéglátóegységben pincérnő. Nem étteremről beszélünk, hanem egy szórakozóhelyről, ahol „belefér” a kritika nélküli ivás, a hangoskodás, az üvegcsörömpölés. Tamás pedig épp olyan volt, mint Gabi apja: ha józan volt, akkor képes volt érzéseket mutatni, de mivel sikertelennek érezte magát, ezért ivott. Ilyenkor pedig agresszívvé vált. Egy pubban pedig nem nehéz az apjához hasonló férfit választani.

Gabi, Tamás, Ildikó és a többi személy kitalált szereplők. Maga a helyzet viszont gyakoribb kis hazánkban, mint gondolnád. Ha te is szeretnéd tisztábban látni a helyzeted, a kapcsolataid alakulását, ha szeretnéd az érzelmeid jobban kezelni és meghúzni a határaid, akkor egyeztessünk időpontot. Magadba fektetni időt és energiát, a legjobb befektetés. Megérdemled.

Foto von Zdeněk Macháček auf Unsplash

A hírek okozta szorongás

Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

Manapság már nem ritka jelenség a hírek okozta szorongás. Mindannyian szorongunk a világ történései miatt. Abban a családban pedig, ahol a családtagok eltérő pártálláson vannak, ráadásul még magányosak is. Sajnos még mindig tendencia, hogy ha ketten politikai témákban vitatkoznak, akkor mindenkit elfog a harag, és inkább magukba fojtják érzéseket és inkább egy magukban szoronganak, csak hogy ne bántsanak meg mást. Ráadásul a szorongó ember amúgy sincs nagyon kommunikatív kedvében, mert a gondolkodása annyira beszűkült.

A hírek okozta szorongás az emberi lélek tükrében

A globális problémák miatti aggódás mögött az egyes ember problémája mutatkozik meg. Valami, amit nem tud megoldani, ezért kivetíti a világ problémáira. Vagyis egy tudattalan mechanizmus kezd el működni az emberi pszichében. Ha az ember a kapcsolatait nem tudja jól alakítani, ha úgy érzi, nincsen kontrollja felette, akkor ezt a kontrollvesztettséget kivetíti a világra, ahol olyan bajok vannak, amelyeket az egyén nem tud megoldani, illetve csak óriási közösségekben tudna hatni ezekre a zajló folyamatokra. Emiatt kialakul a tehetetlenség érzése is, és meg is érkeztünk egy olyan pszichiátriai kórképhez, amelyet úgy hívnak: generalizált szorongás.

A generalizált szorongás jellemzői

A generalizált szorongás a zavarok csoportjába tartozik. Azokra jellemző, akik egy esemény, egy történés, egy körülmény bekövetkezése miatt túlzottan aggódnak, és ez legalább 6 hónapon át tart. Ez azt jelenti a „gyakorlatban”, hogy több a szorongással teli nap, mint amelyiken nincs szorongás. Az elmúlt 6 hónap pedig igen embertpróbáló volt még nekünk, magyaroknak is. És most nem első sorban a mgyar politikai helyzet kiéleződésére gondolok, hanem inkább a világ politikai helyzetére. Ugyanis vannak olyanok, akik ténylegesen tartanak a háború kitörésétől. Amikor az oroszok megtámadták Ukrajnát, az iskolában a fiúk azt kérdezték tőlem, hogy nekik is be kell-e most vonulni, mivel a szomszédban dúl a háború.

A betegség további jellemzői a nyugtalanság, idegesség; fáradékonyság; koncentrálási zavarok; ingerlékenység; izomfeszültség; alvászavar, vagy nyugtalan, nem kielégítő alvás. Ha ezek közül legalább három tartósan fennál, akkor generalizált szorongásról beszélhetünk. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy ez alapján nem érdemes magad diagnosztizálni, de érdemes elgondolkodni, hogy neked vannak-e hasonló tüneteid.

Mikor tegyük le a világ terhét, és vegyük fel a sajátunkat?

A kulcs a tudatossá tétel. Amikor azon kapod magad, hogy órákat töltesz a hírek böngészésével, a legrosszabb forgatókönyveket latolgatva, és a globális problémák már a mindennapi életedre is rányomják a bélyegét, állj meg egy pillanatra! Tegyél fel magadnak a következő kérdéseket:

  • Tényleg tudok bármit tenni ez ellen a probléma ellen? Ha nem, akkor az aggodalom meddő, és csak kimerít.
  • Ez az aggodalom az én személyes félelmeimre világít rá? Lehet, hogy a globális instabilitás valójában a saját jövőnkkel kapcsolatos félelmeinket tükrözi.
  • Milyen érzések dolgoznak bennem, amikor ennyire aggódom? Fájdalom, tehetetlenség, félelem?

Hogy mi mindent lehet még tenni a kérdések feltételén túl, itt tudod megnézni:

A kérdések megválaszolása és a videóban elmondott dolgok önmagukban nem biztos, hogy elég segítséget szolgáltatnak. Amikor el tudjuk választani a világ „fájdalmát” a saját fájdalmainktól, akkor az egy jó út. Ugyanakkor érdemes meggondolni egy klinikai szakpszichológust vagy egy pszichiátert. Azonban érdemes egy beszélgetéssel kezdeni, amelyhez itt tudsz hozzám időpontot foglalni:

Amennyiben úgy látjuk jónak, hogy kell egy másfajta segítség, akkor abban is szívesen segítek neked.

Foto von Christopher Ott auf Unsplash

Hogyan erősítsd a gyereked önbizalmát nyáron

Blog, Személyiségfejlesztés, , , , , , , , , ,

A gyerekek önbizalmát nyáron is kell trenírozni, hiába szól ez az évszak a pihenésről, a kalandokról és a feltöltődésről. Tehát amellett, hogy rengeteget játszunk és kirándulunk, ez az időszak kiváló lehetőséget kínál arra is, hogy megerősítsük gyermekeink önbizalmát. Nem kell hozzá különleges program, elég, ha tudatosan beépítünk néhány egyszerű gyakorlatot a mindennapjainkba. Lássuk, hogyan teheted ezt meg!

Miért fontos a gyerekek önbizalmát fejleszteni, különösen nyáron?

Először is nagyon fontos, hogy az iskolai időben „elszenvedett vereséget” a gyerekek fel tudják dolgozni. Ha valaki azt hiszi, hogy ez a gyerekek elkényeztetéséről szól, vagy hogy ez túlpátyolgatás, akkor javaslom, hogy gondolják végig, min mentek keresztül iskolás éveikben. Sokan bántalmazó közegben szocializálódtak, és teljesen természetesnek veszik, hogy a gyerekük is ilyen környezetben tanul az iskolában. Ennek nem szabadna így lennie. Egy megtartó családi közeg azonban segíthet az iskolában látott és szerzett negatívumokat átvészelésében. Ha otthon biztonság és béke van, sokkal kevésbé gyakorol hatást a gyerekre az iskolai közeg. Másrészről, ha nem kell stresszelni az iskolai dolgok miatt, akkor a gyermek jobban el tud lazulni és nyitottabb lesz az új kihívásokra. Erre pedig a nyár roppant alkalmas! De nézzük, hogyan tudunk segíteni a gyerekünknek (és mellesleg magunknak is) az önbizalmuk helyreállításában, növelésében!

1. Az önbizalom kulcsa: a minőségi beszélgetés!

A minőségi beszélgetés arról ismerszik meg, hogy úgy figyelünk a gyerekünkre, hogy közben szemkontaktust tartunk vele, nincs a kezünkben semmi, és néha visszamondjuk, amit ő mondott, csak a saját szavainkkal. Amikor az érzései felől érdeklődsz bizonyos dolgokkal kapcsolatban, akkor abból azt érzi, hogy fontos vagy a számára, és fontos, amit ő mond. Ha közösen néztek mesét, akkor kérdezz rá néhány jelenetre! Milyen érzéseket váltott ki belőle, hogyan oldotta volna meg másképp. Aztán mondd el a te érzéseid és megoldásod is! És soha ne felejtsd el megmondani neki, hogy miben jó, ezt hívják pozitív megerősítsének, amiről már korábban írtam, és arról is, mi a különbség a pozitív megerősítés és a dicséret között.

2. Fedezzétek fel a mesék és történetek erejét!

Akármennyire is azt hisszük, hogy a mesék „csak” gyerekeknek való, és hogy ami a mesékben van, az mind hülyeség, mégis a gyerekek azokat értik meg a legjobban, mert nem az eszükkel, hanem az érzéseikkel csatlakoznak rá a meseszereplőkre és történetükre. Emlékszem, hogy a fiam kb. 5 éves lehetett, amikor Hüvely Matyi meséjét hónapokon át olvastam neki. Valahányszor elolvastam, egy idő után minden alkalommal találtam benne újdonságot. Azt hiszem, nekem is sokat adott. Ajánlom, hogy olvassátok el a gyermekeddel ezt a mesét, és gondoljátok végig közösen, mely tulajdonságai segítették Matyit, hogy visszakerüljön a szüleihez. Mely pontokon tudtok vele azonosulni? Fontos, hogy ha magadról beszélsz, akkor az ő nyelvén tedd, és csak annyit, amennyit az ő lelke elbír!

Aztán, ha kedvetek van hozzá, akkor együtt is találhattok ki mesét úgy, hogy valamelyikőtök elkezdi, a másik pedig folytatja. Az egyszer volt, hol nem volt… kezdés elmaradhatatlan! 😀 Így nemcsak remek szórakozás lesz a mesélés, hanem sok minden fog fejlődni a gyerekedben, ugyanakkor benned is!

3. Szerepjáték és szituációs gyakorlatok – játékkal a magabiztosságért

Ha közösen „írtok” mesét, akkor érdemes olyat, amely valamilyen módon kapcsolódik a gyerek életéhez. Ha van megoldatlan konfliktusa az iskolában, akkor azt bele lehet szőni, sőt bátoríthatod, hogy találja ki, hogy ma hogyan oldaná meg. Ha nem talál megoldást, akkor elmondhatod a saját verziód.

4. Adj neki felelősséget és lehetőséget a hibázásra!

A házban és a ház körül rengeteg munka van, amivel kipróbálhatja magát. Sose felejtsd el, hogy akkor fog megtanulni valamit, ha közben hibázhat. Tudom, sokszor nehéz kivárni, amíg megcsinálja, vagy utána kell dolgoznod. De ez a jövője kulcsa. Ha nem rögtön a tökéleteset várjuk el tőle, akkor megfogja tanulni, hogy ér hibázni, és később nagyobb önbizalommal fog belekezdeni új dolgokba. Az én fiam például imád füvet nyírni, és amikor a villanyfűnyíróról áttértünk a benzinesre, igazi kihívás volt számára.

5. Bátorítsd az új dolgok kipróbálására!

Életem egyik nagy „kalandja” volt, amikor osztályfőnök voltam. Elhatároztam, hogy kifestem a gyerekekkel a tantermünket. Mondanom sem kell, a gondoktól csak azt hallottam, hogy mit miért nem lehet megcsinálni. Persze amikor kész lett, akkor meg mindenkinek tetszett. Ha egy gyereknek folyton azt mondják, hogy miért nem kezdhet új dolgokba, akkor később nem fogja látni az értelmét a kihívásoknak. Nos, erre a nyár abszolút alkalmas, hogy kipróbáljon mesterségeket vagy új sportokat ismerjen meg. Nem a drága eszközöket igénylőkre gondoltam, hanem például az asztali teniszre, a focira, a kosárlabdára stb. Nem kell elköteleződnie, csak csinálnia kell, és előbb-utóbb rá fog érezni, melyik tetszik neki igazán. Az is fontos, hogy adjunk mindenre időt, és nem kell presszionálni a tökéletesre, elég, ha élvezitek a közös játékot!

+1. Légy te a legnagyobb példakép!

És még egy dolog. Ha nem futamodsz meg a kihívások elől (most nem nagy dolgokra gondolok, hanem például arra, hogy megpróbálsz a lehető legnagyobb dobni, vagy messzire hajítani stb.), akkor azt fogja látni, hogy szabad kísérletezni. Egy gyerek életében a kísérletezésnek óriási jelentősége van! Szabad felnőttként is egy gyermek kíváncsiságával látni a világot! Ezért elengedhetetlen a belső gyermeked megszólítása. Illetve, ha közösen sportoltok, akkor azt fogja megélni belőle, hogy szabad magáért tennie, és néha helyezheti magát az első helyre, hogy később másnak is tudjon segíteni. Abból nem lehet adni, ami nincs! Sose felejtsd el!

Az önbizalom építése egy folyamat, ami türelmet és folyamatos odafigyelést igényel. A nyár ideális időszak arra, hogy a fent említett tippeket beépítsd a mindennapjaitokba, és ezzel hozzájárulj gyermeked magabiztos felnőtté válásához. Amennyiben úgy érzed, hogy neked ez nehezen megy, mert mondjuk veled sem csinálták jól a szüleid, akkor beszéljünk erről! A mentálhigiénés segítő beszélgetés lehetőséget ad arra, hogy a benned lévő gyermek felébredjen!

Foto von Aisiri Iyengar auf Unsplash