ChatGPT mint terapeuta

Blog, , , ,

A chatGPT mint terapeuta egészen új jelenség a segítői szakmában. Ha te próbáltál már beszélgetni vele a lelki dolgaidról, akkor első körben biztos nagyon jó érzéssel töltött el a sok megerősítés, a kedvesség… Angliában és Németországban már kísérleteznek, hogyan lehet használni a terápiában a chatbotot, de még nagyon kezdetlegesek a kutatások. És mivel ennyire gyerekcipőben jár a chatbot segítőként való alkalmazása, veszélyeket is rejt, ha tanácsot kérsz tőle lelki ügyekben. Összeszedtem néhány ilyen veszélyt az alábbiakban.

ChatGPT mint terapeuta sötét oldala

A chatGPT sok mindenre jó. Segítségével megírhatsz egy önéletrajzot, marketingszövegket, üzleti terveket hozhat létre, összeállítja a heti menüsort, és még sorolhatnám. Ugyanakkor, ahogy mondani szokták, aki mindenhez ért, semmihez sem ért igazán. Így van ez az chatGPT-vel is. Csak néhány példa, amikor a segítsége inkább káros volt, mint hasznos:

Mentális betegségben szenvedők rokonai számoltak be arról, hogy családtagjaik intenzív, szinte vallásos köteléket alakítottak ki a ChatGPT-vel. Például egy nő azt hitte, hogy ez a chatbot egy magasabb célra hívja, míg egy másik férfi hajléktalanná vált, miután paranoid téveszmékbe kergette. Egy dokumentált esetben a bot azt tanácsolta egy skizofréniában szenvedő nőnek, hogy hagyja abba a gyógyszer szedését, és azt is megerősítette, hogy valójában nem beteg. Egy másik személynek, aki metamfetamint használt, állítólag a bot azt tanácsolta, hogy kis adagokban szedjen a szerből, hogy segítsen neki túlélni egy stresszes munkahelyi műszakot.

A chatGPT személyként kezelése

Aminek szeme, orra és szája van, azt az ember (legfőképpen a gyerek) szereti személyként kezelni. Ez abból a pszichológiai tényből fakad, hogy az ember mindenben önmagát keresi. A másik, hogy olyan társat vagy barátot keres, aki mindig „kéznél” van. A kisgyerek arról álmodik, bárcsak életre kelne valamelyik játéka (vagy az átmeneti tárgya), és akkor sosem lesz egyedül. A chatGPT kommunikál is, emiatt is hajlamosak vagyunk személyként kezelni. Én köszönök neki promtoláskor, és megköszönöm a munkáját, miután végeztünk. Miközben tudom, hogy ő csak egy gép. Ha valakit személyként fogadunk el, akkor megváltozik hozzá a kötődésünk. Figyelembe vesszük a gondolatait, az érzéseit, a tanácsait. Azonban a mesterséges intelligencia általában hangsúlyozni szokta, hogy ő nem személy.

Állandó megerősítés, semmi ellentmondás

Amikor egy ötletünket szeretnénk továbbgondolni, akkor a chatbot sosem mondja azt, hogy ez nem jó. Lelkesít, és megmagyarázza, hogy az ötletünk miért kiváló. Azonban javaslatokat is tesz arra, hogyan lehet azt továbbfejleszteni. Vannak viszont olyan esetek, amikor nem volna szabad pozitív visszajelzést adni. Nyilván fontos, hogy jól adjuk meg neki az instrukciót vagy kérdést, de arra a kérdésre, hogy szerinted probléma-e, ha érdekel, merre jár a feleségem, és emiatt néha követem, valószínűleg megerősít abban, hogy én tényleg aggódom érte, és teljesen természetes, ha szeretném tudni, merre jár. Na, már most a paranoiditást és a skizofréniát sajnos nem ismeri fel. És más mentális betegséget sem, és egyéb diagnózisokat sem tud felállítani. Érzéseket sem tud nyilvánítani, mert valójában totálisan alkalmatlan rá, ugyanis ez csak egy nyelvi modell, amely óriási adatbázisból dolgozik.

Adatvédelem

A chatbotokkal való beszélgetés során hajlamosak vagyunk olyan dolgokat megosztani velük, amelyek személyesek. Azonban ezt se nagyon kellene erőltetni, ugyanis a rólunk szerzett információkat felhasználhatják, mint mondják, továbbfejlesztés céljából. Ha nem kapcsoljuk ki ezt a funkciót, akkor simán megeshet, hogy a bizalmunkba fogadott chatGPT-t a rólunk szerzett információ alapján fejlesztik tovább.

Összefoglalva tehát a chatGPT és társai remek társalgópartnerek, de arra alkalmatlanok, hogy pszichológiai vagy mentálhigiénés támogatást nyújtsanak nekünk. Erre sokkal inkább alkalmas egy szakember, ugyanis a terápia vagy terápiás hatású beszélgetések során elengedhetetlen az érzelmi kapcsolat.

Mi az, amit sokkal könnyebb elmondanod a chatGPT-nek, mint másnak? Ha felkeresel, akkor feltétlen bizalomra, elfogadásra és empátiára számíthatsz.

Kattints az alábbi gombra időpontegyeztetésre:

A blogcikkemhez felhasználtam:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_nyelvi_modell

https://www.deutschlandfunkkultur.de/ki-psychotherapie-chatgpt-100.html

https://t3n.de/news/wie-chatgpt-menschen-in-eine-psychische-krise-stuerzt-1692816

Foto von Possessed Photography auf Unsplash

Buborékhatás

Egyéb kategória, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , ,

Buborékhatás szóval azt a jelenséget jelöljük, amikor a felhasználó a közösségi média felületein csak azokkal a posztokkal, közéleti szereplőkkel, politikai megnyilvánulásokkal és véleményekkel találkozik, amelyek őt érdeklik. Ez abból a szempontból jó, hogy a számára felesleges dolgokkal nem terhelődik a hírfolyama, a hátrány viszont az, hogy csak egyféle véleményt ismer meg, abban mélyed el, így fokozatosan lesz számára az ellenvélemény egyre ellenszenvesebb. Számtalanszor találkoztam azzal a kérdéssel, hogy ha valaki benne van egy rossz helyzetben, akkor miért nem akar változtatni a helyzetén.

Buborékhatás az önismeretben

A bevezetőben két dolgot említettem (buborékhatás a közösségi médiában; és a sorsán változtatni nem akaró/tudó ember), amelyek látszólag nem kapcsolódnak össze. Valójában azonban összekapcsolódnak. Hogy milyen módon, azt a következő példán keresztül világítom meg: Gabi, 25 éves vendéglátóegységben dolgozó fiatal hölgy. 18 éves kora óta dolgozik, előtte csak diákmunkán, mivel iskolába járt. Amikor nagykorú lett, elköltözött otthonról, és igyekezett a legjobb tudása szerint önálló lábra állni. Szüleivel a lehető legkevesebbet beszélt, ugyanis van egy titka. Apja alkoholfüggő, anyjának pedig nem volt ereje a gyerekeit nevelni, mert minden idegszálával azért küzdött, hogy túléljék a napokat. Gabi elhatározta, hogy ha saját családja lesz, ott egy csepp alkohol, annyi sem lesz.

Egy új élet reménye

Mivel egy pubban dolgozott, sok emberrel találkozott. Megismerkedett egy jóképű fiúval, aki minden este a pub vendége volt. Sokat beszélgettek, már amikor Gabinak ideje engedte, később pedig már munkaidőn kívül is találkozott Tamással. Tamás dolgos fiú, egy üzemben dolgozott targoncásként, azonban nem akart ezen a szinten megmaradni. Raktárvezető akart lenni, a végős cél pedig az üzletvezető. Lett volna. Csakhogy Tamásnak is volt egy titka. Alkoholfüggő. Gabival jól elvoltak, addig, amíg Tomi családjának összejövetelén irgalmatlanul be nem rúgott. Kiderült, hogy nemcsak Tomi iszik, hanem a szülei és nagybátyja is. Amikor Gabi számára világossá vált, hogy Tamás, sőt a családja se különb az apjától, borzasztóan csalódott volt. Azon gondolkozott, hogy történhetett ez meg vele.

Ébredés egy „álomból”

Gabi barátnője, Ildikó már régóta küzdött azzal, hogy kilépjen egy toxikus kapcsolatból. Segítőhöz járt, és amikor Gabi elmesélte történetét a barátjával, felajánlotta neki, hogy megadja a segítője telefonszámát, és kérjen től segítséget. Némi vonakodás volt benne, hiszen szégyennek élte meg a szakemberhez fordulást. Nem akart beszélni a családjáról (legbelül érezte, hogy a problémája a családjában gyökerezik), rettentően szégyellte. Amikor az alkohol miatt Tamással összeszólalkoztak, annyira meglökte Gabit, hogy neki esett egy szekrénynek, de szerencsére nem történt nagyobb baja az ijedtségen kívül. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Felhívta a mentálhigiénés szakembert, időpontot egyeztettek, és egy csomó információt kapott a segítőtől a szenvedélybeteg családban felnőttek problémáiról.

Végre valaki megért

Gabi a segítő beszélgetések során rengeteg információt kapott, hiszen a „felépülés” egyik fontos állomása, hogy megértse a saját helyzetét. Például azt, hogy az apja alkoholizmusa nem ő miatt alakult ki. Ez az egyik dolog, amely a tudattalanjában motoszkált, hiszen hiperaktív kislány volt, és nehezen tudott megmaradni egyhelyben. A parentifikáció jelenségéről itt olvashatsz. Anyja rengetegszer esett kétségbe, emiatt Gabi úgy gondolta, hogy mivel nem tudtak vele mit kezdeni, ezért apja inni kezdett, anyja pedig egyre idegesebb lett. Az önismereti munka során azonban megértette, hogy ezek dolgok tőle függetlenek. Azt is megértette, hogy ha kifejezi a dühét, akkor azzal nem árt senkinek. Sokszor kellett ugyanis magába fojtania, amikor apja részegen ordítozott testvérével és anyjával, majd kizavarta őket a házból. Aztán megtanulta, hogy joga van meghúzni a határait, és hogy nem az ő feladata megmenteni a szüleit. Hosszú időről van szó, ne higyjük, hogy ez egy-két hét alatt történt. Eltelt néhány év, amíg a mentálhigiénés szakember segítségén kívül másokét is igénybe vett. Tamással szakított, és elhatározta, hogy amíg nem jön rendbe, amíg az önismerete nem fejlődik annyit, hogy képes legyen felismerni a jeleket, addig nem kezd új párkapcsolatba. A segítők és terápiák által megértést és elfogadást élhetett át.

Gabi helyzetének felfejtése

Jogos a kérdésed, hogyan kapcsolódik ide a buborékhatás. Ha valaki éveken át, főleg gyermekkorától egy bántalmazó légkörben nő fel, akkor nem igen láthat más mintákat, mint folyamatosan aggódó és készenlétben lévő anyát, egy bántalmazó és alkoholbeteg apát. Annyit bizonyosan érzékel, hogy az ő családja más, mint a többieké, és nem pozitívan érzékelhető ez a másság. Amikor pedig párválasztásra kerül a sor, akkor az apjához hasonlót férfit választ. Ez egy tudattalan módon működő minta. Ez a buborék. Amikor nem ismerünk mást, amiben felnövünk. A kérdés, hogy sikerült annyi férfiből kiválasztani azt, aki hasonló a függő apjához?

Az ismerősség érzése

Az ismerősség nem úgy néz ki, hogy alkoholista az apám, akkor ilyet választok, hiszen Gabi kimondta, hogy ilyet nem akar. Szóval az ismerősség érzése, mivel érzés, nem tudatos döntés. Gabi gyerekkorától vágyott az apja figyelmére és szeretetére, titokban mindig azt kívánta, hogy apja változzon meg. De mivel ő saját magát tette felelőssé apja állapotáért, állandóan marcangolta a bűntudat, de nem azért, mert nem tudja megváltoztatni, hanem azért, mert ő nem tud megváltozni. A hiperaktivitás neveléssel nem „gyógyítható”, ahhoz egyéb terápia kell.

Tudattalan választás a foglalkozása is: vendéglátóegységben pincérnő. Nem étteremről beszélünk, hanem egy szórakozóhelyről, ahol „belefér” a kritika nélküli ivás, a hangoskodás, az üvegcsörömpölés. Tamás pedig épp olyan volt, mint Gabi apja: ha józan volt, akkor képes volt érzéseket mutatni, de mivel sikertelennek érezte magát, ezért ivott. Ilyenkor pedig agresszívvé vált. Egy pubban pedig nem nehéz az apjához hasonló férfit választani.

Gabi, Tamás, Ildikó és a többi személy kitalált szereplők. Maga a helyzet viszont gyakoribb kis hazánkban, mint gondolnád. Ha te is szeretnéd tisztábban látni a helyzeted, a kapcsolataid alakulását, ha szeretnéd az érzelmeid jobban kezelni és meghúzni a határaid, akkor egyeztessünk időpontot. Magadba fektetni időt és energiát, a legjobb befektetés. Megérdemled.

Foto von Zdeněk Macháček auf Unsplash

A hírek okozta szorongás

Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

Manapság már nem ritka jelenség a hírek okozta szorongás. Mindannyian szorongunk a világ történései miatt. Abban a családban pedig, ahol a családtagok eltérő pártálláson vannak, ráadásul még magányosak is. Sajnos még mindig tendencia, hogy ha ketten politikai témákban vitatkoznak, akkor mindenkit elfog a harag, és inkább magukba fojtják érzéseket és inkább egy magukban szoronganak, csak hogy ne bántsanak meg mást. Ráadásul a szorongó ember amúgy sincs nagyon kommunikatív kedvében, mert a gondolkodása annyira beszűkült.

A hírek okozta szorongás az emberi lélek tükrében

A globális problémák miatti aggódás mögött az egyes ember problémája mutatkozik meg. Valami, amit nem tud megoldani, ezért kivetíti a világ problémáira. Vagyis egy tudattalan mechanizmus kezd el működni az emberi pszichében. Ha az ember a kapcsolatait nem tudja jól alakítani, ha úgy érzi, nincsen kontrollja felette, akkor ezt a kontrollvesztettséget kivetíti a világra, ahol olyan bajok vannak, amelyeket az egyén nem tud megoldani, illetve csak óriási közösségekben tudna hatni ezekre a zajló folyamatokra. Emiatt kialakul a tehetetlenség érzése is, és meg is érkeztünk egy olyan pszichiátriai kórképhez, amelyet úgy hívnak: generalizált szorongás.

A generalizált szorongás jellemzői

A generalizált szorongás a zavarok csoportjába tartozik. Azokra jellemző, akik egy esemény, egy történés, egy körülmény bekövetkezése miatt túlzottan aggódnak, és ez legalább 6 hónapon át tart. Ez azt jelenti a „gyakorlatban”, hogy több a szorongással teli nap, mint amelyiken nincs szorongás. Az elmúlt 6 hónap pedig igen embertpróbáló volt még nekünk, magyaroknak is. És most nem első sorban a mgyar politikai helyzet kiéleződésére gondolok, hanem inkább a világ politikai helyzetére. Ugyanis vannak olyanok, akik ténylegesen tartanak a háború kitörésétől. Amikor az oroszok megtámadták Ukrajnát, az iskolában a fiúk azt kérdezték tőlem, hogy nekik is be kell-e most vonulni, mivel a szomszédban dúl a háború.

A betegség további jellemzői a nyugtalanság, idegesség; fáradékonyság; koncentrálási zavarok; ingerlékenység; izomfeszültség; alvászavar, vagy nyugtalan, nem kielégítő alvás. Ha ezek közül legalább három tartósan fennál, akkor generalizált szorongásról beszélhetünk. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy ez alapján nem érdemes magad diagnosztizálni, de érdemes elgondolkodni, hogy neked vannak-e hasonló tüneteid.

Mikor tegyük le a világ terhét, és vegyük fel a sajátunkat?

A kulcs a tudatossá tétel. Amikor azon kapod magad, hogy órákat töltesz a hírek böngészésével, a legrosszabb forgatókönyveket latolgatva, és a globális problémák már a mindennapi életedre is rányomják a bélyegét, állj meg egy pillanatra! Tegyél fel magadnak a következő kérdéseket:

  • Tényleg tudok bármit tenni ez ellen a probléma ellen? Ha nem, akkor az aggodalom meddő, és csak kimerít.
  • Ez az aggodalom az én személyes félelmeimre világít rá? Lehet, hogy a globális instabilitás valójában a saját jövőnkkel kapcsolatos félelmeinket tükrözi.
  • Milyen érzések dolgoznak bennem, amikor ennyire aggódom? Fájdalom, tehetetlenség, félelem?

Hogy mi mindent lehet még tenni a kérdések feltételén túl, itt tudod megnézni:

A kérdések megválaszolása és a videóban elmondott dolgok önmagukban nem biztos, hogy elég segítséget szolgáltatnak. Amikor el tudjuk választani a világ „fájdalmát” a saját fájdalmainktól, akkor az egy jó út. Ugyanakkor érdemes meggondolni egy klinikai szakpszichológust vagy egy pszichiátert. Azonban érdemes egy beszélgetéssel kezdeni, amelyhez itt tudsz hozzám időpontot foglalni:

Amennyiben úgy látjuk jónak, hogy kell egy másfajta segítség, akkor abban is szívesen segítek neked.

Foto von Christopher Ott auf Unsplash

Hogyan erősítsd a gyereked önbizalmát nyáron

Blog, Személyiségfejlesztés, , , , , , , , , ,

A gyerekek önbizalmát nyáron is kell trenírozni, hiába szól ez az évszak a pihenésről, a kalandokról és a feltöltődésről. Tehát amellett, hogy rengeteget játszunk és kirándulunk, ez az időszak kiváló lehetőséget kínál arra is, hogy megerősítsük gyermekeink önbizalmát. Nem kell hozzá különleges program, elég, ha tudatosan beépítünk néhány egyszerű gyakorlatot a mindennapjainkba. Lássuk, hogyan teheted ezt meg!

Miért fontos a gyerekek önbizalmát fejleszteni, különösen nyáron?

Először is nagyon fontos, hogy az iskolai időben „elszenvedett vereséget” a gyerekek fel tudják dolgozni. Ha valaki azt hiszi, hogy ez a gyerekek elkényeztetéséről szól, vagy hogy ez túlpátyolgatás, akkor javaslom, hogy gondolják végig, min mentek keresztül iskolás éveikben. Sokan bántalmazó közegben szocializálódtak, és teljesen természetesnek veszik, hogy a gyerekük is ilyen környezetben tanul az iskolában. Ennek nem szabadna így lennie. Egy megtartó családi közeg azonban segíthet az iskolában látott és szerzett negatívumokat átvészelésében. Ha otthon biztonság és béke van, sokkal kevésbé gyakorol hatást a gyerekre az iskolai közeg. Másrészről, ha nem kell stresszelni az iskolai dolgok miatt, akkor a gyermek jobban el tud lazulni és nyitottabb lesz az új kihívásokra. Erre pedig a nyár roppant alkalmas! De nézzük, hogyan tudunk segíteni a gyerekünknek (és mellesleg magunknak is) az önbizalmuk helyreállításában, növelésében!

1. Az önbizalom kulcsa: a minőségi beszélgetés!

A minőségi beszélgetés arról ismerszik meg, hogy úgy figyelünk a gyerekünkre, hogy közben szemkontaktust tartunk vele, nincs a kezünkben semmi, és néha visszamondjuk, amit ő mondott, csak a saját szavainkkal. Amikor az érzései felől érdeklődsz bizonyos dolgokkal kapcsolatban, akkor abból azt érzi, hogy fontos vagy a számára, és fontos, amit ő mond. Ha közösen néztek mesét, akkor kérdezz rá néhány jelenetre! Milyen érzéseket váltott ki belőle, hogyan oldotta volna meg másképp. Aztán mondd el a te érzéseid és megoldásod is! És soha ne felejtsd el megmondani neki, hogy miben jó, ezt hívják pozitív megerősítsének, amiről már korábban írtam, és arról is, mi a különbség a pozitív megerősítés és a dicséret között.

2. Fedezzétek fel a mesék és történetek erejét!

Akármennyire is azt hisszük, hogy a mesék „csak” gyerekeknek való, és hogy ami a mesékben van, az mind hülyeség, mégis a gyerekek azokat értik meg a legjobban, mert nem az eszükkel, hanem az érzéseikkel csatlakoznak rá a meseszereplőkre és történetükre. Emlékszem, hogy a fiam kb. 5 éves lehetett, amikor Hüvely Matyi meséjét hónapokon át olvastam neki. Valahányszor elolvastam, egy idő után minden alkalommal találtam benne újdonságot. Azt hiszem, nekem is sokat adott. Ajánlom, hogy olvassátok el a gyermekeddel ezt a mesét, és gondoljátok végig közösen, mely tulajdonságai segítették Matyit, hogy visszakerüljön a szüleihez. Mely pontokon tudtok vele azonosulni? Fontos, hogy ha magadról beszélsz, akkor az ő nyelvén tedd, és csak annyit, amennyit az ő lelke elbír!

Aztán, ha kedvetek van hozzá, akkor együtt is találhattok ki mesét úgy, hogy valamelyikőtök elkezdi, a másik pedig folytatja. Az egyszer volt, hol nem volt… kezdés elmaradhatatlan! 😀 Így nemcsak remek szórakozás lesz a mesélés, hanem sok minden fog fejlődni a gyerekedben, ugyanakkor benned is!

3. Szerepjáték és szituációs gyakorlatok – játékkal a magabiztosságért

Ha közösen „írtok” mesét, akkor érdemes olyat, amely valamilyen módon kapcsolódik a gyerek életéhez. Ha van megoldatlan konfliktusa az iskolában, akkor azt bele lehet szőni, sőt bátoríthatod, hogy találja ki, hogy ma hogyan oldaná meg. Ha nem talál megoldást, akkor elmondhatod a saját verziód.

4. Adj neki felelősséget és lehetőséget a hibázásra!

A házban és a ház körül rengeteg munka van, amivel kipróbálhatja magát. Sose felejtsd el, hogy akkor fog megtanulni valamit, ha közben hibázhat. Tudom, sokszor nehéz kivárni, amíg megcsinálja, vagy utána kell dolgoznod. De ez a jövője kulcsa. Ha nem rögtön a tökéleteset várjuk el tőle, akkor megfogja tanulni, hogy ér hibázni, és később nagyobb önbizalommal fog belekezdeni új dolgokba. Az én fiam például imád füvet nyírni, és amikor a villanyfűnyíróról áttértünk a benzinesre, igazi kihívás volt számára.

5. Bátorítsd az új dolgok kipróbálására!

Életem egyik nagy „kalandja” volt, amikor osztályfőnök voltam. Elhatároztam, hogy kifestem a gyerekekkel a tantermünket. Mondanom sem kell, a gondoktól csak azt hallottam, hogy mit miért nem lehet megcsinálni. Persze amikor kész lett, akkor meg mindenkinek tetszett. Ha egy gyereknek folyton azt mondják, hogy miért nem kezdhet új dolgokba, akkor később nem fogja látni az értelmét a kihívásoknak. Nos, erre a nyár abszolút alkalmas, hogy kipróbáljon mesterségeket vagy új sportokat ismerjen meg. Nem a drága eszközöket igénylőkre gondoltam, hanem például az asztali teniszre, a focira, a kosárlabdára stb. Nem kell elköteleződnie, csak csinálnia kell, és előbb-utóbb rá fog érezni, melyik tetszik neki igazán. Az is fontos, hogy adjunk mindenre időt, és nem kell presszionálni a tökéletesre, elég, ha élvezitek a közös játékot!

+1. Légy te a legnagyobb példakép!

És még egy dolog. Ha nem futamodsz meg a kihívások elől (most nem nagy dolgokra gondolok, hanem például arra, hogy megpróbálsz a lehető legnagyobb dobni, vagy messzire hajítani stb.), akkor azt fogja látni, hogy szabad kísérletezni. Egy gyerek életében a kísérletezésnek óriási jelentősége van! Szabad felnőttként is egy gyermek kíváncsiságával látni a világot! Ezért elengedhetetlen a belső gyermeked megszólítása. Illetve, ha közösen sportoltok, akkor azt fogja megélni belőle, hogy szabad magáért tennie, és néha helyezheti magát az első helyre, hogy később másnak is tudjon segíteni. Abból nem lehet adni, ami nincs! Sose felejtsd el!

Az önbizalom építése egy folyamat, ami türelmet és folyamatos odafigyelést igényel. A nyár ideális időszak arra, hogy a fent említett tippeket beépítsd a mindennapjaitokba, és ezzel hozzájárulj gyermeked magabiztos felnőtté válásához. Amennyiben úgy érzed, hogy neked ez nehezen megy, mert mondjuk veled sem csinálták jól a szüleid, akkor beszéljünk erről! A mentálhigiénés segítő beszélgetés lehetőséget ad arra, hogy a benned lévő gyermek felébredjen!

Foto von Aisiri Iyengar auf Unsplash

Ha végre itt a nyár… avagy 5 tipp a feltöltődéshez

Személyiségfejlesztés, , , , , ,

Ha végre itt a nyár, és meleg az idő… Énekelhetnénk, de sok embernek nem adatik meg a hosszú nyaralás, a luxus. Örül, ha a gyerekét sikerül egy ingyenes táborba küldeni, ha már a nagyszülők nincsenek segítségére különböző okoknál fogva. Őmaga pedig néhány órát egyedül tölt, de mit is csináljon, ha már egyszer sikerült azt a pillanatnyi időt kicsikarni magának? Akkor is van lehetőségünk arra, hogy egy kicsit frissebbnek érezzük magunkat, ha nem tudunk nyaralni menni. A lényeg, hogy keressük ezeket a lehetőségeket, mert rövid időn belül ki lehet égni. Az állandó munka beszűkíti a gondolkodást, és csak stresszesebbé válunk tőle. De némi kreativitással tudunk némi időt nyerni, és fordítani magunkra. Mindezt a lehető legnagyobb empátiával írom, mert tudom, hogy vannak nagyon rossz élethelyzetek. Most adok néhány tippet, ami talán segít a nyári munka közben a kikapcsolódásban.

Rövid szünetek a munkahelyeden

Amennyiben teheted, sétálj egyet a friss levegőn ebédszünetben. Ilyenkor jó, ha csendben teszed, így ki tudsz kapcsolni egy csomó ingert. Ha nem megy a csöndben levés, akkor hallgasd meg egy kedvenc dalodat fülhallgatóval, vagy tegyél be relaxációs zenét. Iktass be 5 percnyi nyújtást. Ebben az a jó, hogy egyrészt nem túl látványos, mert nyújtózkodni mindenki szokott, másrészt lehet, hogy más is kedvet kap hozzá, és akkor máris ketten vagytok!

Reggeli vagy esti szertartások

A szertartásokban az a jó, hogy keretet adnak a napnak, másrészt stabilitást, mert ezekkel kontrollálhatjuk a napi ritmusunkat. Vagyis, ha ezeket beiktatjuk, akkor sokkal inkább érezzük, hogy mi uraljuk az életünket! Szóval kezdd vagy zárd a napot tudatosan! Igyál meg egy finom kávét reggel, vagy egy nyugtató teát este csendben a teraszodon vagy a lodzsádon! Keress egy olyan könyvet, amelynek olvasását nemcsak várod, de fel is tud tölteni. Nekem ilyen volt Paulo Coelho: Az alkimista c. regénye. Bevallom, nem olvastam, hanem reggel munkába menet hangoskönyvben hallgattam. Javaslok este egy egy rövid, vezetett meditációt. Ilyen sok van a Youtube-on, emiatt nem is linkelek ide egyet sem, mert annyiféle van, amelyből ki tudod választani a neked tetszőt.

Hétvégi mikro-kalandok

A jó hírem, hogy kalandokért nem kell messzire menned! Fedezz fel egy közeli tavat, és pihenj a partján! Menj el a hozzád legközelebb eső erdőbe kerékpárral vagy gyalog, és vidd el a kedvenc könyvedet, vagy egyszerűen csak sétálj csendben! A csend hihetetlen csodákra képes. Attól se rettenj meg, ha rád jön a sírás, vagy éppen a nevetés! Hiszen az egyedüllét és a csendben levés segít kapcsolódni saját magunkhoz. Olyan gondolatok jöhetnek elő, amelyek máskor, az élet zajában a mélyebben lappangnak. Piknikezz a parkban, vagy keress egy helyi fesztivált, piacot. A lényeg, hogy kizökkenj a napi rutinból! És a legeslegjobb az egészben, hogy már a hét elején tervezheted, hogy legyen miért várnod a hétvégét!

Kapcsolódj a természethez

még egy panelházban is kinyithatod az ablakot, élvezheted a madárcsicsergést, vagy locsolhatod a növényeidet. A természet ereje elképesztően feltölt. Ha erdőbe mész, akkor próbáld ki, hogy mezítláb sétálsz a fűben vagy a nem éles kavicsokon. Ha így teszel, stimulálod az idegrendszered, vagyis más impulzusokat kap a megszokottakhoz képest, és máris frissebbnek érzed magad a séta után!

Tipp: Fehérvárcsurgón a kastélyparkban találhatsz egy lépcsőt, amely úgy van kialakítva, hogy különböző termések vannak minden lépcsőfokába beszórva. Ezeken végig sétálva igazi talpalattnyi élményekhez juthatsz! 😀

Tudatos jelenlét

Próbálj meg teljes figyelmet szentelni az apró örömöknek: egy finom fagylaltnak, a nap melegének a bőrödön, egy kellemes beszélgetésnek. Amikor eszel vagy iszol, figyeld meg az étel vagy ital útját a szervezetedben. Tegyél mindent azért, mert a testednek és lelkednek jó. Elengedhetetlen az is ilyenkor az is, hogy a jelenben legyél. Tervezd meg a holnapi ruhádat, még akkor is, ha csak rövid időre lehet rajtad (mert mondjuk a munkahelyeden dresszkód, vagy védelmi felszerelést kell viselned).

A pihentebb idegrendszerhez néha nem kell messzire utazni, elég, ha minőségi kapcsolódásaid vannak, vagy olyan helyekre mész el, ahol ritkábban fordulsz meg. Igyekezz a jelenben lenni, mert akkor sokkal kevésbé fognak a szorongások és a depresszív gondolatok meglepni. Ha mégis így alakul, akkor foglalj nálam időpontot, és segítek visszatalálni önmagadhoz!

Foto von Natalia Gusakova auf Unsplash

3 dolog, amiről beszélgess a fiaddal 2.

Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , ,

Vannak dolgok, amelyekről egy apának feltétlen beszélnie kellene a fiával. Íme 3 dolog, amiről beszélgess a fiaddal, ha azt szeretnéd, hogy felnőtt korában értékelje és önazonosan élvezze az életet. Folytatom a múlt héten megkezdett blogbejegyzést arról, hogy miről érdemes beszélgetni a fiainkkal. Hiszem, hogy az egészséges apa-fia kapcsolatok a társadalomra nézve is gyógyító hatásúak lehetnek, és iszonyú felelősségünk van ebben. Nem mindegy, hogy milyen mestereket, szakembereket, politikusokat nevelünk ki, hiszen látjuk, hogy milyen mentális állapotban vannak ma a különböző társadalmi rétegek, és ennek egyik oka a tabusítás.

2. Férfiak és nők kiegészítik egymást

A nemek közötti különbségek nem hierarchikusak, hanem inkább egymást gazdagítóak. A fiúk gyakran a médiából és a kortársaiktól szereznek téves információkat a nemi szerepekről, ezért fontos, hogy mi, apák vezessük be őket a szexualitás témájába, és abba, hogy a társként létezünk ezen a bolygón, ez a küldetésünk. A nemek közötti különbségek nem jogosítanak fel senkit arra, hogy felsőbbrendűnek érezze magát, vagy lenézzen másokat. Sokkal inkább fontosabb az, hogy mit tudunk tanulni egymástól. És még csak azt sem mondom, hogy a férfiak érzéseket, a nők meg proaktivitást, mert vannak érzésekre szenzibilisebb férfiak és vannak cselekvőbb beállítottságú nők. Egyszerűen fedezzük fel saját és egymás tulajdonságait, és törekedjünk az elfogadásra.

A szerepek betöltése ezen logika mentén haladva sem tradicionális, a nemi szerepek sokat változtak, és ma már mindkét nem betölthet bármilyen szerepet a családban és a társadalomban. Fontos, hogy a fiú megértse, hogy a házimunka, a gyermeknevelés és az érzelmi támogatás nem csak a nők feladata. A felelősség megosztása és az egymás támogatása teszi erőssé a kapcsolatokat.

Tanítsuk meg nekik, hogy tiszteljék a nők döntéseit, érzéseit és nézőpontjait, még akkor is, ha azok különböznek az övékétől. Ez nem behódolást jelent, hanem azt, hogy mindenki véleménye egyformán fontos és gazdagító erejű, de ha van olyan téma, amelyben muszáj közös nevezőre jutni, akkor ott ne a kétpólusú megoldás legyen (vesztes-nyertes), hanem tartsák nyitva a konszenzus lehetőségét is. (Hallgasd meg erről szóló podcast adásunkat!) Az empátia és a megértés kulcsfontosságú a harmonikus kapcsolatok kialakításában.

3. A szexualitás több, mint kielégülés: tisztelet, ráhangolódás, elfogadás

Nagyon sok fiú problémája, hogy már idejekorán (már 9 éves korban!) találkozik a pornóval, és ott azt látja, hogy a férfiak és a nők kb. 5 másodperc alatt készek a szexre, ráadásul egyből a közepébe vágva, amelyből a fiúk torz kapcsolódásokat tanulnak, és amikor lehetőségük van az első szexuális élményre, akkor vagy azt várják, amit a pornóvideókból tanultak, vagy pedig nem mernek kezdeményezni, mert azt hiszik, hogy a lányok is ezt várják. Meg kell tanítanunk nekik, hogy a szex több, mint a szexuális vágyak gyorsan történő kielégítése, hanem van ráhangolódás, a másik ember tisztelete, és közös megegyezés arról, hogy ki mit csinál vagy nem csinál a szexben. Ez alapvető, nem lehet eleget hangsúlyozni.

Beszélnünk kell a fogamzásgátlásról, a nemi úton terjedő betegségekről és a biztonságos szexuális magatartásról. A szexualitással felelősség is jár, és fontos, hogy tudatos döntéseket hozzon a saját és a partnere egészségével kapcsolatban.

Hogy vagy te ezekkel a témákkal? Veled hogyan beszélgettek régen? Miből tanultál a nőkről vagy a saját szexualitásodról? Beszélnél róla, de nem tudsz kinek? Foglalj nálam időpontot!

Foto von Yohann LIBOT auf Unsplash

3 dolog, amiről beszélgess a fiaddal 1.

Blog, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , , ,

Vannak dolgok, amelyekről egy apának feltétlen beszélnie kellene a fiával. Íme 3 dolog, amiről beszélgess a fiaddal, ha azt szeretnéd, hogy felnőtt korában értékelje és önazonosan élvezze az életet. A beszélgetésnek persze több funkciója van: a fiúk is ugyanúgy szeretnének az érzéseikről beszélgetni, mint a lányok, és ha egy fiúnak az apukájával van erre lehetősége, az óriási élmény. Szóval megtanulhatja kifejezni az érzéseit, megtapasztalhatja, hogy ő fontos, harmadrészt a nyílt kommunikáció többé nem lesz neki félelmetes, hanem erőforrásként fogja használni. Ezeket nem azért írtam le, mert nem hinném el, hogy Te ezt tudod, hanem a tudatosság miatt. Ha ezek lebegnek a szemed előtt, amikor a fiad beszélgetne veled, akkor igazi tanítójává és mesterévé válhatsz a fiúgyermekednek!

1. A tested a tiéd, de bánj vele tisztelettel!

Ez az egyik alapvető üzenet, amit minden fiúnak meg kell értenie. A testünk csodálatos eszköz, ami lehetővé teszi számunkra, hogy megtapasztaljuk a világot, sportoljunk, alkossunk, és kapcsolatokat építsünk. Ugyanakkor nem egy eldobható tárgy, és nem is mások tulajdona. Egy jó beszélgetés alapját képezi, ha arról beszélgettek, hogy miért fontos az egészséges táplálkozás és megfelelő mennyiségű alvás. Nem csak a külső megjelenés, hanem az energiaszint, a koncentráció és az általános jó közérzet miatt is. Magyarázd el, hogy a test karbantartása egyfajta öngondoskodás, amivel hosszú távon is jól érezheti magát.

Határok és érintés

Találkoztál már olyan fiúval, aki minden kérdezés nélkül megütött másokat? Ezt úgy hívják, határsértés. Ez később sokkal több mindenben fog testet ölteni, ha nem tanulja meg a saját és mások testének a határait tisztelni, és engedélyt kérni, ha meg akar valakit, mondjuk egy lányt érinteni. Ugyanakkor azt is meg kell tanulnia, hogy nemet mondjon arra, ha mások akarnak illetéktelenül hozzányúlni. Az érintések között tehát különbség van, és ezt is meg kell tanulnia.

Önelfogadás

Sok fiú küzd testképzavarral, különösen a pubertás idején. minden test más és egyedi, és az a legfontosabb, hogy egészséges és erős legyen. Ne hasonlítgassa magát másokhoz, és ne hagyja, hogy a média vagy a társadalmi elvárások alakítsák az önértékelését. Az önelfogadás az alapja a mások iránti tiszteletnek is. Ehhez persze az kell, hogy Te apaként el tudd őt fogadni olyannak, amilyen. Ez már egy védettség lesz neki a külvilág ártalmaival szemben.

Függőségek

Bármilyen szájbarágós lehet, de érintőlegesen beszélhetsz neki arról, hogy az ember néha a szeretetet függőségeken keresztül akarja begyűjteni, mint például az alkoholon, a kábítószereken, dohányzáson, illetve egyéb viselkedési függőségeken keresztül. Fontos, ha kérdése van a függőségekkel kapcsolatban, akkor azt szabadon feltehesse, és ne érezze azt, hogy ez ördögtől való. A függőségek csak eszközök, ha démonizáljuk őket, gyakran ez lesz felhívás a keringőre a kamaszok számára. Hihetetlen érték, ha tud veled beszélgetni a biztonságos szexről. Fontos, hogy tőled halljon először a fogamzásgátlási módszerekről, és hogy ebben is fontos megtalálni azt az eszközt, amely mindkettőjüknek jó.

A beszélgetések során többször felhívhatod a figyelmét, hogy bármikor fordulhat hozzád a kérdéseivel! Te tudtál apukáddal ezekről a kérdésekről beszélgetni? Ha nem, és szeretnéd megtanulni, hogyan lehet, foglalj hozzám időpontot!

A téma folytatása következik!

Foto von Hoi An Photographer auf Unsplash

Miért várunk a mélypontig? – amikor már a segítség késő

Blog, Személyiségfejlesztés, , ,

Miért várunk a mélypontig, és csak akkor kérünk segítséget, amikor már késő? Sokszor a legutolsó pillanatig hagyjuk, hogy elhatalmasodjon rajtunk egy helyzet vagy egy érzés. De miért csináljuk ezt? Miért nem tudjuk már az első jeleknél felismerni, hogy baj van, vagy hogy baj lesz? Például egy függőség kialakulásánál, vagy egy olyan társadalmi helyzetnél, amely minden társadalmi réteget érint.

A mélypont előtt: a korai felismerés jelei

Sajnos a magyar társadalom kultúrájában benne van a halogatás és a cselekvés elodázása is. Mintha évtizedek(?) óta így lennénk kódolva, hogy csak akkor kérünk segítséget, vagy nagyon sokszor azt se(!), amikor már nincs mit tenni. Ezek közül a legrosszabb eset, amikor még az utolsó utáni pontig reménykedünk, hogy hátha meg tudjuk oldani önmagunk is. Pedig vannak korai figyelmeztető jelek, amelyek néha egészen apró dolgokban öltenek testet. Például abban, hogy van egy rossz előérzetünk, de elnyomjuk, mert valamivel meg tudjuk magyarázni. Vagy mások szólnak, hogy mit látnak rajtunk vagy egy szituációban. Ilyenkor érdemes elgondolkodni, hogy ki, mit és miért mondhatott. Persze tudom, hogy egy párkapcsolatban, amikor az ember szerelmes, akkor éppen nem a figyelmeztető jeleket figyeli. De erre vannak a barátok, akik segítenek, és rámutatnak arra, hogy ha felemeli az egyik a másik felé a hangját, amiben fenyegetés van, akkor az intő jel lehet számunkra.

Miért várunk a végsőkig?

Az előbbi pontban már írtam, hogy képesek vagyunk átmenni tagadásba, hiszen abban a pillanatban ez tűnik kényelmesnek, illetve, hogy ez az ismerős. ebben már működünk valahogy. Vagy éppen nincs elég információnk és nem is keressük az okokat.

A másik, hogy benne van a neveltetésünkben, hogy ne okozzunk másoknak bonyodalmat, tehát kialakult bennünk a szégyenérzet, hogy teher vagyunk másoknak. A másik, hogy félünk attól, hogy stigmatizálnak bennünket. Vagyis, hogy problémásnak bélyegeznek, és ebből nehéz kitörni. Gondoljunk csak arra, amikor a gyerekünk az iskolában nem elfogadható dolgot produkál. Akkor végképp érezzük a stigmát magunkon: a problémás szülők problémás gyereke.

Ahogy korábban is említettem, fontos az ismerősség érzése. Ezt úgy is hívjuk, komfortzóna, amelyből kilépni nagyon nehéz, mert az a terület, ahová lépünk, ismeretlen. Azt is mondhatnánk, hogy ez a mi pánikzónánk. A kérdés, le tudjuk bontani annyira a komfortzónából kivezető utat apró lépésekre, hogy ne a pánik-, hanem inkább a tanulási zónánkban landoljunk.

Amiatt is szoktuk a cselekvést a legutolsó utáni pillanatra hagyni, hogy azt gondoljuk, nem vagyunk valamilyen erőforrás birtokában. Például pénz, idő, információ. Ilyenkor mintha ezer szál húzna vissza, pedig meg kell tenni, hogy kidolgozunk egy stratégiát arra vonatkozóan, ha bekövetkezne a legrosszabb.

És hát korábban azt is említettem, hogy képesek vagyunk a végsőkig reménykedni: hátha megváltozik a párunk, hátha megoldódik magától is a probléma stb. Erről egyébként a legutóbbi ApaSúlypont podcastunkban is beszélgettünk. Az adást itt is meghallgathatod.

Amikor már túl késő…

Az, hogy mikor van túl késő, villámcsapásként szokta érni az embert. Például amikor azt érzi, hogy már olyan súlyos az állapota, hogy már visszafordíthatatlan. Vagy amikor egy kapcsolat, amely az elején még megmenthető lett volna, olyan szinten „elfajul”, hogy már csak a válás/szakítás marad. Vagy egy társadalmi helyzet, amely egy kis „hólabdából” indul, a végén pedig mindenkit maga alá gyűr

Hogyan előzzük meg a „visszafordíthatatlant”?

Nagyon sokszor írtam már le ezt a szót, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire fontos az önreflexió. A folyamatos önmonitorozás, hogy az, ami történt, milyen hatással van rám. Mennyire megy szembe az értékrendemmel? Mennyire megy szembe a saját testi és lelki egészségemmel? Meddig húzhatom anélkül, hogy szóvá tennék valamit? És ha tudom, hogy szólnom kellene, de nem teszem, akkor miért nem? Szóval fontos, hogy a háttér okokat felderítsük. Ha az önreflexiónkban fejlődünk, akkor valójában az öngondoskodás mellett tesszük le a voksunkat.

A másik, hogy amikor már alvászavarral, érdektelenséggel, szomorúsággal vagy tartós lehangoltsággal küzdünk, akkor semmi esetre se zárjuk magunkra az ajtót. Amit ilyenkor tennénk, annak tegyük az ellenkezőjét. Tehát, ha bezárkóznánk, akkor keressünk valakit, ha szomorúak vagyunk, akkor keressünk olyan dolgokat, amelyekben örömünket leljük. És ha úgy érezzük, hogy ezek sem segítenek, akkor szakemberhez kell fordulnunk. Miért fogalmazok ennyire sarkosan? Azért, mert minden ember megérdemli, hogy segítsenek az állapotának javításán.

Készítettem neked egy letölthető eszközt, amely segít felderíteni például a halogatás okát, de használhatod akár szorongásoldó eszköznek is. Innen tudod letölteni.

Photo by Kenny Eliason on Unsplash

Hogyan segít a hit?

Blog, Személyiségfejlesztés,

A hit erőteljes támasza az embernek, főleg azért, mert segíthet átlendülni a saját korlátain. De miért is érdemes erről beszélnünk? Azért, mert annyi információ vesz körül bennünket, és annyi minden van, ami elbizonytalaníthat, hogy kell egy kapaszkodó, amely a középpontunkban tart minket, vagyis nem hagyja, hogy kibillenjünk az egyensúlyunkból. Hogy mi minden billenthet ki bennünket, arról itt írtam. De nézzük, miért érdemes a hitünket megőrizni. Szeretném előre bocsátani, hogy itt most nem a vallásos hitről fogok írni, bár az is igen komoly erőforrásnak számít.

A hit mint belső erőforrás

Nagyon fontos látni, hogy a hit lehet az egyik erőforrásunk, ugyanakkor válságos helyzetek idején pont az ellenkezőjét éljük meg a dolgoknak. Vagyis ahelyett, hogy belekapaszkodnánk a hitbe, természetszerűleg megrendül a hitünk. A hit akkor válhat belső erőforrássá, ha tudjuk, amikor nehéz időszak jön, akkor a megrendülés lesz az első fázis, a következő pedig a hitbe való kapaszkodás. De miben lehet hinni, amikor összecsapnak a fejünk felett a hullámok? Egyrészt hihetünk abban, hogy vannak körülöttünk emberek, akik támaszt és vigaszt nyújthatnak nekünk. Másrészt abban is hihetünk, hogy a körülmények és a történések bár most nem látszik, de a későbbiekben szolgálhatja a javunkat. Vagyis olyat tanulunk általuk magunkról, amit nem tanulhatnánk meg az nyugalmas hétköznapok idején.

A hit mint megküzdési stratégia

Amikor azt halljuk, hogy megküzdési stratégia, akkor annak két forrása van. Az egyik, hogy vannak dolgok, amelyeket magunkkal hozunk, vagyis örököltük, vagy ha úgy tetszik, a génjeinkben vannak. És vannak olyan megküzdési módok, amelyeket menetközben tanulunk meg. Lehet ilyen tanult megküzdési stratégia a hit is. Például úgy, hogy elkezdjük gyakorolni az előző pontban említett két dolgot: hinni az emberek jóságában és a körülmények és történések tanító voltában. Van, aki ennek a tanulási folyamatnak az elején van. Neki érdemes megnézni, hogy az élete során fordult-e elő, amikor azt mondta, hogy talán majd valaki segít. Talán majd megoldódik. Ezek ugyanis csírái ennek a megküzdési stratégiának. És ha jól olvastad ezt a bekezdést, akkor bizonyára neked is eszedbe jutott a bizalom fogalma. A hitet és a bizalmat „gyakorolni” pedig azzal tudjuk leginkább, ha elkezdünk dolgozni a kötődéseinken. Fontos kérdés ugyanis, hogyan kötődünk önmagunkhoz, másokhoz és a világhoz. Ez elengedhetetlen a fejlődéshez.

A hit segít pozitívan látni a dolgokat

A hit a jövőre irányuló „tevékenység”, vagyis a jövőbe vetett bizalom. Nagyon fontos, hogy ki tudjuk mondani, hogy ennél már csak jobb lehet. Lehet teret adni az ellenkezőjének is, csak akkor az azt jelentené, hogy ki akarunk vonulni a valóságból. Mert a valóság lehet bármilyen szörnyű is, kell, hogy legyen utána egy felfelé ívelő szakasz is.

Természetesen nem a hurráoptimizmusról beszélek, hanem arról, hogy kell bízni abban, hogy a dolgok végződhetnek jól is. Ez fog ugyanis segíteni abban, hogy ne hagyjuk magunkat elveszni a negatív történésekben.

A hit a spiritualitás része. Érdemes foglalkozni a fejlesztésével, mert hosszú távon a testi egészséged is múlhat azon, hogyan látod a dolgokat, képes vagy-e átkeretezni úgy a történéseket, hogy azok valamilyen módon építő szándékúak lehetnek a számodra.

Ha szeretnél beszélni a megküzdési stratégiádról, a hitedről és bízalmadról, akkor foglalj időpontot hozzám!

Photo by Alex Radelich on Unsplash

A megváltozott apaszerep

ApaSúlypont - podcast, Blog, Személyiségfejlesztés, , , , ,

Az apaszerep korszankonként változik. De az, hogy régen milyen volt, legfeljebb annyiban érdekelhet minket, hogy tudjuk, az X és Baby boomer generációk máshogy viszonyultak a gyermekekhez, és furcsán néznek a mai kor apáira. Miért? Azért, mert korábban nem volt annyiratudatos a kapcsolódás. A legfőbb érték a munka, a család egysége, a vallás és mások véleménye volt. Tehát nagyon fontos volt, hogy mit gondol a környezet, emiatt fenn kellett tartani a látszatot, hogy „jó keresztények, tisztességesek és becsületesek vagyunk”. A családon belüli konfliktusok pedig a szőnyeg alá söprődtek. Ezzel szemben a mai világban inkább a kapcsolat, az őszinteség, az együttműködés, az intimitás és a mások véleményétől való függetlenség számít. Legalábbis ezt látom nagy általánosságban a mai Y generáció törekvéseinek. Azt is látom, hogy szeretnénk felülírni a régi mintákat, és megtalálni magunkat a mai kor kihívásai között. Hogy alakult a XX. század apaképe? Milyen kihívásokkal kell szembenéznie ma egy apának?

Hagyományos apaszerep

Az apa személyiségéből elsősorban a családfenntartó, a fegyelmező és a tekintélyszemély volt kiemelve. Az érzelmi támogatás és a gyermeknevelésben való aktív részvétel kevésbé volt jellemző. A hangsúly inkább a gazdasági biztonság megteremtésén és a gyermekek külső világra való felkészítésén volt. Ez utóbbi tulajdonképpen ma sem változott a teljes családokban, ugyanakkor a hiányos családokban a nőknek kell átvenniük az apák szerepét és fordítva, attól függően, kinél van a felügyeleti jog. És már itt felmerül a kérdés, hogy mennyiben tudják az anyák betölteni az apák szerepét és viszont. A nők munkába állásával az apák szerepe lassan elkezdett bővülni. Bár a fő kenyérkereső szerep gyakran megmaradt, megjelent az igény az apák aktívabb jelenlétére a gyermekek életében, bár ez még sokszor a szabadidős tevékenységekre korlátozódott.

Modern apaszerep

A mai apaideál a hagyományos szereppel szemben sokkal komplexebb. Elvárás lett a családfenntartás mellett az érzelmi támogatás, a gyermeknevelésben való aktív és egyenrangú részvétel, a háztartási feladatokban való segítőkészség. Az „új apaság” hangsúlyozza az apa-gyermek közötti szoros kötődés fontosságát, az érzelmi intelligenciát és a gondoskodó magatartást. A társadalmi normák változásával egyre több apa vállal otthoni gondozói szerepet is. De miért is lett ez annyira fontos? Mert változtak a nők szerepei is. És ez a változás egészen az első ipari forradalom kezdetéig nyúlik vissza, hiszen az apák akkor mentek a nagyvárosokba, hogy el tudják tartani a családjukat, a nőknek pedig a férfiak munkáját kellett végezni a ház körül. Ezzel együtt megrendült a bizalom a gyermekekben az apák irányába, ami alapjaiban változtatta meg a családi struktúrát. Ki a fenntartó? Ki neveli a gyereket? Ki látja el a háztartást? Egy sor ehhez hasonló kérdéssel szembesültek már akkor a nők.

Elvárások a 21. században

Eléggé komplex a kép az elvárásokkal kapcsolatban is. Ugyanis nehéz megállapítani, mi a társadalmi elvárás, és mi a belülről jövő igény a férfiak részéről. Fontos ugyanis, hogy minél több időt töltsünk (mi férfiak) a családunkkal, ugyanakkor sok pénzt akarunk keresni, és közben még jól is akarunk kinézni. De egy fenékkel – ahogy mondani szokás – ennyi lovat nem lehet megülni, tehát szükségszerűen valahol ki fog lógni a lóláb. Valaki sérülni fog ebben a történetben.

Egy biztos, most már hozzátartozik a modern apaszerephez a gondoskodás, a gyermek világról szóló ismereteinek bővítése, az érzelmi intelligencia fejlesztése, és az, hogy kontextusban gondolkodjon saját magáról és az utódjáról, vagyis mit ad át neki, milyen mintát szolgáltat az életével, a viselkedésével.

Néha olyan érzésünk lehet, mintha ugyanazt az érzékenységet várnák el a férfiaktól, mint a nőktől. És őszintén szólva, már nehéz megmondani, kinek vagy minek feleljünk meg. Egy biztos, újrarendeződés van, és ebben az újrarendeződésben önazonos módon kell megtalálni saját magunkat. A jóhír, hogy lehetőségünk van kialakítani a saját értékrendszerünket, mert már annyira nem függünk a nagy rendszerektől.

Egyre több férfi tartja fontosnak a kommunikációt, a konfliktuskezelést. Tisztában vagyunk azzal például, hogy a párkapcsolati kommunikációt a gyerekek hamar leveszik és magukévá teszik, ezért nem mindegy, hogy milyen hangon szólítják meg egymást a szülők, és milyen érzéseket közvetítenek egymás felé, vagy milyen szavakat használnak a konfliktus közben, mert ezek mind mintaként szolgálnak.

Az ApaSúlypont férfiaknak szóló önismereti csoportunkban arra vállalkozunk, hogy megerősítsük a férfiakat apaságukban, és segítsünk új stratégiákat kidolgozni a különböző helyzetek megoldásában, jobban megéljék az intimitást a párkapcsolatukban, és gyermekiekkel is bensőségesebb legyen a kapcsolat.

Júniusban az apáknak szóló önismereti csoportunk végére ér, de szeptemberben újraindul! Azonban azok számára, akik érdeklődnek a csoport iránt, júniusban workshopot tartunk! Ha szeretnél több információt kapni a csoport indulásáról, működéséről, akkor iratkozz fel ezen a linken!

Photo by Natasha Ivanchikhina on Unsplash