Generációk: ami szétválaszt, és ami összeköt

Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , , ,

Előző bejegyzésemben arról írtam, hogyan tudjuk megőrizni az önazonosságunkat. Erről itt olvashatsz, ha még nem tetted meg. Fontos, hogy képesek legyünk a szüleinktől némi távolságot tartani, mert ők azok, akik elsősorban meghatározzák a gondolkodásunkat. A kamaszkor idején, amikor elindul a leválási folyamat (persze ennél sokkal korábban kezdődik), a vélemények különbözőségének markánsan kell látszódniuk. Nem szembefordulásról beszélek, hanem az önállósodási folyamat egyik állomásáról. A mai alkalommal azt járom körül, hogy melyek azok a pontok, amelyek a különböző generációkat elválasztják, és mi lehet a megoldás szerintem.

Kérdések, melyekben véleménykülönbség van a generációk között

Szögezzük le: ha az emberben nincs nagyfokú elfogadás és empátia, akkor az idősebb generációhoz való kapcsolódás igazi kihívást jelenthet. Másként gondolkoznak a munkahely, a politika, a gyereknevelés, az öngondoskodás és a halál körüli dolgok terén, emiatt pillanatok alatt feszültség generálódik egy békésen induló beszélgetésből.

Miért van ez? Egyszerűen azért, mert a megszokott dolgok, az életük során bevált minták és a tekintély tisztelete az ő értékrendjükben erős alappillérként állnak. Számukra természetes, hogy nem kérdőjeleznek meg olyan módszereket és nézeteket, amelyek az ő idejükben még működtek, de ma már változtatásra szorulnak. Alkalmazkodni ehhez a gyorsan változó világhoz egy gyorsvonat a számukra, de ha megfigyeled magad, akkor te is tudnál olyan dolgot mondani, amelyben már te is nehezen alkalmazkodsz.

Ami összeköt

Nem véletlenül fejeztem be az előző bekezdést az alkalmazkodás kérdésével. Ahogy idősödik az ember, egyre inkább kezd kialakulni a saját identitása, értékrendje, elképzelése az életről, a rutinjai és az egységesítő életfilozófiája. Ezeken megfelelő önreflexió nélkül nem tud könnyen változtatni. Azzal, hogy kialakulnak a fent említett dolgok, nincs is semmi baj. Ezek jelentik a stabilitást az életünkben, ezek a mindennapi kapaszkodók, és ezekhez nyúlunk, amikor nehéz helyzetekbe kerülünk.

Ugyanakkor, ahogy haladunk előre a korban, egyre markánsabban és kevésbé árnyaltan fejezzük ki a véleményünket. Szóval az alkalmazkodás kérdése az egyik, amelybe lehet kapaszkodni egy ilyen beszélgetés alkalmával, amikor kezd emelkedni a hangerő. Összeköt a kontinuitás is. Vagyis az, hogy az ő fiatalkorukban lévő világnak is megvolt a maga értékrendszere, és megvan a miénkének is. A miénknek az övéké volt az alapja. Bárhogy is van, valamelyiknek kezdeményeznie kell a kapcsolódást a másik felé, különben csak nyílik az olló, és egyre inkább elvész a kapcsolat. Ha ez így lesz, gyökértelennek fogja magát érezni az is, akinek egyébként élnek még a felmenői, vagy konkrét kapcsolata volt velük.

Hogyan tartsd távol magad a véleményüktől, miközben a higgadtságodat őrzöd?

Nehéz nyugodtnak maradni, amikor azt érezzük, a másik fél kritikátlanul, kész tényként kezeli a saját nézőpontját, és nem veszi figyelembe a mi helyzetünket. Ilyenkor a felelősség a tiéd: meg kell védened a saját mentális határaidat anélkül, hogy tiszteletlen lennél.

  1. Kérdezz! A kérdéssel kifejezed az erődet, de nem támadsz. Amikor a véleményükkel le akarnak dominálni, és azt akarják elhitetni, hogy az övéké az egyetlen vélemény, akkor egy nyitott kérdéssel utat mutathatsz másféle gondolkozás felé. Például: „Érdekes, hogy így látod. Milyen tapasztalat támasztja alá a véleményedet?” Vagy: „A mi helyzetünkben ez már másképp működik. Mire figyelnél, ha ma kezdenél bele?” Ezzel nem kell, hogy megváltoztassák a véleményüket, csak lássák azt, hogy más is tud olyan erővel kifejezni dolgokat, mint ők – csak éppen kérdések formájában.
  2. Mondd el, miben értesz velük egyet! Sokan szeretik, ha a konfliktusban tesznek egy lépést feléjük. Mutass rá egy közös pontra, mielőtt megfogalmazod a különbséget. „Teljesen igazad van abban, hogy a kemény munka elengedhetetlen. Abban viszont másképp gondolkodom, hogy ez feltétlenül egy helyhez kell, hogy kössön.” Úgy kilépni egy helyzetből, hogy düh van mindkettőtökben, nem jó megoldás.
  3. Lépj ki a helyzetből! Van, amikor semmi értelme nincs benne maradni egy konfliktusos helyzetben, mert vagy nincs erőd hozzá, vagy látod, úgy sem juttok egyről a kettőre. Még mielőtt kiabálásba torkollik a nyugodtan indult beszélgetés, mondd meg, hogy most elfáradtál – vagy látod, hogy ők fáradtak el – , és majd máskor folytatjátok a beszélgetést higgadtabban.

Ez a cikk nem azért született, hogy elválasszalak ezáltal a szüleidtől vagy az idősebb generációtól. Csupán van abban tapasztalatom, hogy milyen, amikor a bevált életfilozófiájukat és tapasztalataikat erős kritika nélkül akarják átadni, és nem nézik, hogy hol tartasz az életedben. Muszáj erre önazonos, de tiszteletteljes visszajelzést adni, mert hosszútávon a te mentális energiádat emészti fel a határok hiánya.

Amennyiben szeretnél beszélgetni a szüleiddel való kapcsolatodról, akkor keress bizalommal!

Buborékhatás

Egyéb kategória, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , ,

Buborékhatás szóval azt a jelenséget jelöljük, amikor a felhasználó a közösségi média felületein csak azokkal a posztokkal, közéleti szereplőkkel, politikai megnyilvánulásokkal és véleményekkel találkozik, amelyek őt érdeklik. Ez abból a szempontból jó, hogy a számára felesleges dolgokkal nem terhelődik a hírfolyama, a hátrány viszont az, hogy csak egyféle véleményt ismer meg, abban mélyed el, így fokozatosan lesz számára az ellenvélemény egyre ellenszenvesebb. Számtalanszor találkoztam azzal a kérdéssel, hogy ha valaki benne van egy rossz helyzetben, akkor miért nem akar változtatni a helyzetén.

Buborékhatás az önismeretben

A bevezetőben két dolgot említettem (buborékhatás a közösségi médiában; és a sorsán változtatni nem akaró/tudó ember), amelyek látszólag nem kapcsolódnak össze. Valójában azonban összekapcsolódnak. Hogy milyen módon, azt a következő példán keresztül világítom meg: Gabi, 25 éves vendéglátóegységben dolgozó fiatal hölgy. 18 éves kora óta dolgozik, előtte csak diákmunkán, mivel iskolába járt. Amikor nagykorú lett, elköltözött otthonról, és igyekezett a legjobb tudása szerint önálló lábra állni. Szüleivel a lehető legkevesebbet beszélt, ugyanis van egy titka. Apja alkoholfüggő, anyjának pedig nem volt ereje a gyerekeit nevelni, mert minden idegszálával azért küzdött, hogy túléljék a napokat. Gabi elhatározta, hogy ha saját családja lesz, ott egy csepp alkohol, annyi sem lesz.

Egy új élet reménye

Mivel egy pubban dolgozott, sok emberrel találkozott. Megismerkedett egy jóképű fiúval, aki minden este a pub vendége volt. Sokat beszélgettek, már amikor Gabinak ideje engedte, később pedig már munkaidőn kívül is találkozott Tamással. Tamás dolgos fiú, egy üzemben dolgozott targoncásként, azonban nem akart ezen a szinten megmaradni. Raktárvezető akart lenni, a végős cél pedig az üzletvezető. Lett volna. Csakhogy Tamásnak is volt egy titka. Alkoholfüggő. Gabival jól elvoltak, addig, amíg Tomi családjának összejövetelén irgalmatlanul be nem rúgott. Kiderült, hogy nemcsak Tomi iszik, hanem a szülei és nagybátyja is. Amikor Gabi számára világossá vált, hogy Tamás, sőt a családja se különb az apjától, borzasztóan csalódott volt. Azon gondolkozott, hogy történhetett ez meg vele.

Ébredés egy „álomból”

Gabi barátnője, Ildikó már régóta küzdött azzal, hogy kilépjen egy toxikus kapcsolatból. Segítőhöz járt, és amikor Gabi elmesélte történetét a barátjával, felajánlotta neki, hogy megadja a segítője telefonszámát, és kérjen től segítséget. Némi vonakodás volt benne, hiszen szégyennek élte meg a szakemberhez fordulást. Nem akart beszélni a családjáról (legbelül érezte, hogy a problémája a családjában gyökerezik), rettentően szégyellte. Amikor az alkohol miatt Tamással összeszólalkoztak, annyira meglökte Gabit, hogy neki esett egy szekrénynek, de szerencsére nem történt nagyobb baja az ijedtségen kívül. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Felhívta a mentálhigiénés szakembert, időpontot egyeztettek, és egy csomó információt kapott a segítőtől a szenvedélybeteg családban felnőttek problémáiról.

Végre valaki megért

Gabi a segítő beszélgetések során rengeteg információt kapott, hiszen a „felépülés” egyik fontos állomása, hogy megértse a saját helyzetét. Például azt, hogy az apja alkoholizmusa nem ő miatt alakult ki. Ez az egyik dolog, amely a tudattalanjában motoszkált, hiszen hiperaktív kislány volt, és nehezen tudott megmaradni egyhelyben. A parentifikáció jelenségéről itt olvashatsz. Anyja rengetegszer esett kétségbe, emiatt Gabi úgy gondolta, hogy mivel nem tudtak vele mit kezdeni, ezért apja inni kezdett, anyja pedig egyre idegesebb lett. Az önismereti munka során azonban megértette, hogy ezek dolgok tőle függetlenek. Azt is megértette, hogy ha kifejezi a dühét, akkor azzal nem árt senkinek. Sokszor kellett ugyanis magába fojtania, amikor apja részegen ordítozott testvérével és anyjával, majd kizavarta őket a házból. Aztán megtanulta, hogy joga van meghúzni a határait, és hogy nem az ő feladata megmenteni a szüleit. Hosszú időről van szó, ne higyjük, hogy ez egy-két hét alatt történt. Eltelt néhány év, amíg a mentálhigiénés szakember segítségén kívül másokét is igénybe vett. Tamással szakított, és elhatározta, hogy amíg nem jön rendbe, amíg az önismerete nem fejlődik annyit, hogy képes legyen felismerni a jeleket, addig nem kezd új párkapcsolatba. A segítők és terápiák által megértést és elfogadást élhetett át.

Gabi helyzetének felfejtése

Jogos a kérdésed, hogyan kapcsolódik ide a buborékhatás. Ha valaki éveken át, főleg gyermekkorától egy bántalmazó légkörben nő fel, akkor nem igen láthat más mintákat, mint folyamatosan aggódó és készenlétben lévő anyát, egy bántalmazó és alkoholbeteg apát. Annyit bizonyosan érzékel, hogy az ő családja más, mint a többieké, és nem pozitívan érzékelhető ez a másság. Amikor pedig párválasztásra kerül a sor, akkor az apjához hasonlót férfit választ. Ez egy tudattalan módon működő minta. Ez a buborék. Amikor nem ismerünk mást, amiben felnövünk. A kérdés, hogy sikerült annyi férfiből kiválasztani azt, aki hasonló a függő apjához?

Az ismerősség érzése

Az ismerősség nem úgy néz ki, hogy alkoholista az apám, akkor ilyet választok, hiszen Gabi kimondta, hogy ilyet nem akar. Szóval az ismerősség érzése, mivel érzés, nem tudatos döntés. Gabi gyerekkorától vágyott az apja figyelmére és szeretetére, titokban mindig azt kívánta, hogy apja változzon meg. De mivel ő saját magát tette felelőssé apja állapotáért, állandóan marcangolta a bűntudat, de nem azért, mert nem tudja megváltoztatni, hanem azért, mert ő nem tud megváltozni. A hiperaktivitás neveléssel nem „gyógyítható”, ahhoz egyéb terápia kell.

Tudattalan választás a foglalkozása is: vendéglátóegységben pincérnő. Nem étteremről beszélünk, hanem egy szórakozóhelyről, ahol „belefér” a kritika nélküli ivás, a hangoskodás, az üvegcsörömpölés. Tamás pedig épp olyan volt, mint Gabi apja: ha józan volt, akkor képes volt érzéseket mutatni, de mivel sikertelennek érezte magát, ezért ivott. Ilyenkor pedig agresszívvé vált. Egy pubban pedig nem nehéz az apjához hasonló férfit választani.

Gabi, Tamás, Ildikó és a többi személy kitalált szereplők. Maga a helyzet viszont gyakoribb kis hazánkban, mint gondolnád. Ha te is szeretnéd tisztábban látni a helyzeted, a kapcsolataid alakulását, ha szeretnéd az érzelmeid jobban kezelni és meghúzni a határaid, akkor egyeztessünk időpontot. Magadba fektetni időt és energiát, a legjobb befektetés. Megérdemled.

Foto von Zdeněk Macháček auf Unsplash

A hírek okozta szorongás

Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

Manapság már nem ritka jelenség a hírek okozta szorongás. Mindannyian szorongunk a világ történései miatt. Abban a családban pedig, ahol a családtagok eltérő pártálláson vannak, ráadásul még magányosak is. Sajnos még mindig tendencia, hogy ha ketten politikai témákban vitatkoznak, akkor mindenkit elfog a harag, és inkább magukba fojtják érzéseket és inkább egy magukban szoronganak, csak hogy ne bántsanak meg mást. Ráadásul a szorongó ember amúgy sincs nagyon kommunikatív kedvében, mert a gondolkodása annyira beszűkült.

A hírek okozta szorongás az emberi lélek tükrében

A globális problémák miatti aggódás mögött az egyes ember problémája mutatkozik meg. Valami, amit nem tud megoldani, ezért kivetíti a világ problémáira. Vagyis egy tudattalan mechanizmus kezd el működni az emberi pszichében. Ha az ember a kapcsolatait nem tudja jól alakítani, ha úgy érzi, nincsen kontrollja felette, akkor ezt a kontrollvesztettséget kivetíti a világra, ahol olyan bajok vannak, amelyeket az egyén nem tud megoldani, illetve csak óriási közösségekben tudna hatni ezekre a zajló folyamatokra. Emiatt kialakul a tehetetlenség érzése is, és meg is érkeztünk egy olyan pszichiátriai kórképhez, amelyet úgy hívnak: generalizált szorongás.

A generalizált szorongás jellemzői

A generalizált szorongás a zavarok csoportjába tartozik. Azokra jellemző, akik egy esemény, egy történés, egy körülmény bekövetkezése miatt túlzottan aggódnak, és ez legalább 6 hónapon át tart. Ez azt jelenti a „gyakorlatban”, hogy több a szorongással teli nap, mint amelyiken nincs szorongás. Az elmúlt 6 hónap pedig igen embertpróbáló volt még nekünk, magyaroknak is. És most nem első sorban a mgyar politikai helyzet kiéleződésére gondolok, hanem inkább a világ politikai helyzetére. Ugyanis vannak olyanok, akik ténylegesen tartanak a háború kitörésétől. Amikor az oroszok megtámadták Ukrajnát, az iskolában a fiúk azt kérdezték tőlem, hogy nekik is be kell-e most vonulni, mivel a szomszédban dúl a háború.

A betegség további jellemzői a nyugtalanság, idegesség; fáradékonyság; koncentrálási zavarok; ingerlékenység; izomfeszültség; alvászavar, vagy nyugtalan, nem kielégítő alvás. Ha ezek közül legalább három tartósan fennál, akkor generalizált szorongásról beszélhetünk. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy ez alapján nem érdemes magad diagnosztizálni, de érdemes elgondolkodni, hogy neked vannak-e hasonló tüneteid.

Mikor tegyük le a világ terhét, és vegyük fel a sajátunkat?

A kulcs a tudatossá tétel. Amikor azon kapod magad, hogy órákat töltesz a hírek böngészésével, a legrosszabb forgatókönyveket latolgatva, és a globális problémák már a mindennapi életedre is rányomják a bélyegét, állj meg egy pillanatra! Tegyél fel magadnak a következő kérdéseket:

  • Tényleg tudok bármit tenni ez ellen a probléma ellen? Ha nem, akkor az aggodalom meddő, és csak kimerít.
  • Ez az aggodalom az én személyes félelmeimre világít rá? Lehet, hogy a globális instabilitás valójában a saját jövőnkkel kapcsolatos félelmeinket tükrözi.
  • Milyen érzések dolgoznak bennem, amikor ennyire aggódom? Fájdalom, tehetetlenség, félelem?

Hogy mi mindent lehet még tenni a kérdések feltételén túl, itt tudod megnézni:

A kérdések megválaszolása és a videóban elmondott dolgok önmagukban nem biztos, hogy elég segítséget szolgáltatnak. Amikor el tudjuk választani a világ „fájdalmát” a saját fájdalmainktól, akkor az egy jó út. Ugyanakkor érdemes meggondolni egy klinikai szakpszichológust vagy egy pszichiátert. Azonban érdemes egy beszélgetéssel kezdeni, amelyhez itt tudsz hozzám időpontot foglalni:

Amennyiben úgy látjuk jónak, hogy kell egy másfajta segítség, akkor abban is szívesen segítek neked.

Foto von Christopher Ott auf Unsplash

3 dolog, amiről beszélgess a fiaddal 2.

Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , ,

Vannak dolgok, amelyekről egy apának feltétlen beszélnie kellene a fiával. Íme 3 dolog, amiről beszélgess a fiaddal, ha azt szeretnéd, hogy felnőtt korában értékelje és önazonosan élvezze az életet. Folytatom a múlt héten megkezdett blogbejegyzést arról, hogy miről érdemes beszélgetni a fiainkkal. Hiszem, hogy az egészséges apa-fia kapcsolatok a társadalomra nézve is gyógyító hatásúak lehetnek, és iszonyú felelősségünk van ebben. Nem mindegy, hogy milyen mestereket, szakembereket, politikusokat nevelünk ki, hiszen látjuk, hogy milyen mentális állapotban vannak ma a különböző társadalmi rétegek, és ennek egyik oka a tabusítás.

2. Férfiak és nők kiegészítik egymást

A nemek közötti különbségek nem hierarchikusak, hanem inkább egymást gazdagítóak. A fiúk gyakran a médiából és a kortársaiktól szereznek téves információkat a nemi szerepekről, ezért fontos, hogy mi, apák vezessük be őket a szexualitás témájába, és abba, hogy a társként létezünk ezen a bolygón, ez a küldetésünk. A nemek közötti különbségek nem jogosítanak fel senkit arra, hogy felsőbbrendűnek érezze magát, vagy lenézzen másokat. Sokkal inkább fontosabb az, hogy mit tudunk tanulni egymástól. És még csak azt sem mondom, hogy a férfiak érzéseket, a nők meg proaktivitást, mert vannak érzésekre szenzibilisebb férfiak és vannak cselekvőbb beállítottságú nők. Egyszerűen fedezzük fel saját és egymás tulajdonságait, és törekedjünk az elfogadásra.

A szerepek betöltése ezen logika mentén haladva sem tradicionális, a nemi szerepek sokat változtak, és ma már mindkét nem betölthet bármilyen szerepet a családban és a társadalomban. Fontos, hogy a fiú megértse, hogy a házimunka, a gyermeknevelés és az érzelmi támogatás nem csak a nők feladata. A felelősség megosztása és az egymás támogatása teszi erőssé a kapcsolatokat.

Tanítsuk meg nekik, hogy tiszteljék a nők döntéseit, érzéseit és nézőpontjait, még akkor is, ha azok különböznek az övékétől. Ez nem behódolást jelent, hanem azt, hogy mindenki véleménye egyformán fontos és gazdagító erejű, de ha van olyan téma, amelyben muszáj közös nevezőre jutni, akkor ott ne a kétpólusú megoldás legyen (vesztes-nyertes), hanem tartsák nyitva a konszenzus lehetőségét is. (Hallgasd meg erről szóló podcast adásunkat!) Az empátia és a megértés kulcsfontosságú a harmonikus kapcsolatok kialakításában.

3. A szexualitás több, mint kielégülés: tisztelet, ráhangolódás, elfogadás

Nagyon sok fiú problémája, hogy már idejekorán (már 9 éves korban!) találkozik a pornóval, és ott azt látja, hogy a férfiak és a nők kb. 5 másodperc alatt készek a szexre, ráadásul egyből a közepébe vágva, amelyből a fiúk torz kapcsolódásokat tanulnak, és amikor lehetőségük van az első szexuális élményre, akkor vagy azt várják, amit a pornóvideókból tanultak, vagy pedig nem mernek kezdeményezni, mert azt hiszik, hogy a lányok is ezt várják. Meg kell tanítanunk nekik, hogy a szex több, mint a szexuális vágyak gyorsan történő kielégítése, hanem van ráhangolódás, a másik ember tisztelete, és közös megegyezés arról, hogy ki mit csinál vagy nem csinál a szexben. Ez alapvető, nem lehet eleget hangsúlyozni.

Beszélnünk kell a fogamzásgátlásról, a nemi úton terjedő betegségekről és a biztonságos szexuális magatartásról. A szexualitással felelősség is jár, és fontos, hogy tudatos döntéseket hozzon a saját és a partnere egészségével kapcsolatban.

Hogy vagy te ezekkel a témákkal? Veled hogyan beszélgettek régen? Miből tanultál a nőkről vagy a saját szexualitásodról? Beszélnél róla, de nem tudsz kinek? Foglalj nálam időpontot!

Foto von Yohann LIBOT auf Unsplash

3 dolog, amiről beszélgess a fiaddal 1.

Blog, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , , ,

Vannak dolgok, amelyekről egy apának feltétlen beszélnie kellene a fiával. Íme 3 dolog, amiről beszélgess a fiaddal, ha azt szeretnéd, hogy felnőtt korában értékelje és önazonosan élvezze az életet. A beszélgetésnek persze több funkciója van: a fiúk is ugyanúgy szeretnének az érzéseikről beszélgetni, mint a lányok, és ha egy fiúnak az apukájával van erre lehetősége, az óriási élmény. Szóval megtanulhatja kifejezni az érzéseit, megtapasztalhatja, hogy ő fontos, harmadrészt a nyílt kommunikáció többé nem lesz neki félelmetes, hanem erőforrásként fogja használni. Ezeket nem azért írtam le, mert nem hinném el, hogy Te ezt tudod, hanem a tudatosság miatt. Ha ezek lebegnek a szemed előtt, amikor a fiad beszélgetne veled, akkor igazi tanítójává és mesterévé válhatsz a fiúgyermekednek!

1. A tested a tiéd, de bánj vele tisztelettel!

Ez az egyik alapvető üzenet, amit minden fiúnak meg kell értenie. A testünk csodálatos eszköz, ami lehetővé teszi számunkra, hogy megtapasztaljuk a világot, sportoljunk, alkossunk, és kapcsolatokat építsünk. Ugyanakkor nem egy eldobható tárgy, és nem is mások tulajdona. Egy jó beszélgetés alapját képezi, ha arról beszélgettek, hogy miért fontos az egészséges táplálkozás és megfelelő mennyiségű alvás. Nem csak a külső megjelenés, hanem az energiaszint, a koncentráció és az általános jó közérzet miatt is. Magyarázd el, hogy a test karbantartása egyfajta öngondoskodás, amivel hosszú távon is jól érezheti magát.

Határok és érintés

Találkoztál már olyan fiúval, aki minden kérdezés nélkül megütött másokat? Ezt úgy hívják, határsértés. Ez később sokkal több mindenben fog testet ölteni, ha nem tanulja meg a saját és mások testének a határait tisztelni, és engedélyt kérni, ha meg akar valakit, mondjuk egy lányt érinteni. Ugyanakkor azt is meg kell tanulnia, hogy nemet mondjon arra, ha mások akarnak illetéktelenül hozzányúlni. Az érintések között tehát különbség van, és ezt is meg kell tanulnia.

Önelfogadás

Sok fiú küzd testképzavarral, különösen a pubertás idején. minden test más és egyedi, és az a legfontosabb, hogy egészséges és erős legyen. Ne hasonlítgassa magát másokhoz, és ne hagyja, hogy a média vagy a társadalmi elvárások alakítsák az önértékelését. Az önelfogadás az alapja a mások iránti tiszteletnek is. Ehhez persze az kell, hogy Te apaként el tudd őt fogadni olyannak, amilyen. Ez már egy védettség lesz neki a külvilág ártalmaival szemben.

Függőségek

Bármilyen szájbarágós lehet, de érintőlegesen beszélhetsz neki arról, hogy az ember néha a szeretetet függőségeken keresztül akarja begyűjteni, mint például az alkoholon, a kábítószereken, dohányzáson, illetve egyéb viselkedési függőségeken keresztül. Fontos, ha kérdése van a függőségekkel kapcsolatban, akkor azt szabadon feltehesse, és ne érezze azt, hogy ez ördögtől való. A függőségek csak eszközök, ha démonizáljuk őket, gyakran ez lesz felhívás a keringőre a kamaszok számára. Hihetetlen érték, ha tud veled beszélgetni a biztonságos szexről. Fontos, hogy tőled halljon először a fogamzásgátlási módszerekről, és hogy ebben is fontos megtalálni azt az eszközt, amely mindkettőjüknek jó.

A beszélgetések során többször felhívhatod a figyelmét, hogy bármikor fordulhat hozzád a kérdéseivel! Te tudtál apukáddal ezekről a kérdésekről beszélgetni? Ha nem, és szeretnéd megtanulni, hogyan lehet, foglalj hozzám időpontot!

A téma folytatása következik!

Foto von Hoi An Photographer auf Unsplash

A szégyen a diszfunkcionális családokban

Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , ,

A szégyen az egyik legkártékonyabb érzés, amit ember „kaphat”, hiszen nem tőle származik, hanem a mások generálják, és adják tovább. Tudom, hogy ez nem egyszerű téma, de ha végiggondolod a saját életed, hány olyan dolog van, ami miatt neked kell szégyenkezned? Mint mindig, most sem célom a hibáztatás, csupán elgondolkodtatni szeretnék, és segítséget nyújtani abban, hogyan tudd jól kezelni ezt az érzést. A diszfunkcionális családokban több ok miatt éreznek szégyent a családtagok (ezekből kettőt sorolok fel), főleg a gyermekek, ezekről is fogok írni a bejegyzésben. Fontos tudnod: a szégyent magad mögött tudod hagyni, és ha ezt meg tudod tenni, akkor visszaveszed az irányítást, és te leszel életed főszereplője. Hiszen eddig is annyi mindent adtál magadból! Ezt megérdemled!

A szégyen gyökerei: honnan ered ez az érzés?

Magas elvárások

A szégyen nem attól keletkezik, hogy te valamit rosszul csináltál, hanem amit csináltál, azt megterhelik azzal a mondattal, hogy „szégyeld magad!” Ha véletlenül összetörtél egy tányért, nem az volt az első kérdés, hogy nem sérültél-e meg, hanem az, hogy lehettél ilyen „béna”. A magas elvárásokat a diszfunkcionális családokban nem azért támasztják, hogy neked „legyen jó”, hanem azért, mert sokkal egyszerűbb, mint elmagyarázni, megmutatni, hogy hogyan kell jól csinálni bizonyos dolgokat. Sokkal egyszerűbb leszidni, mint megkérdezni, jól vagy-e, vagy megvédeni olyan dolgoktól, amelyek veszélyt jelentenek rád. Nekik ennyire van kapacitásuk, csak ennek az a hátránya, hogy tőled veszik el a gyermekkort, mert amíg meg akarsz felelni, egy csöpp szeretetért bármit megtenni, addig nem tudsz gyerek lenni. És ez az időszak az első 18 év. Aztán azon kapod magad, hogy „gyerekesen” viselkedsz, szembe mész a tekintélyszemélyekkel, mert nem tudtad rendesen megharcolni a magad igazát az apáddal, és nem kaptál védelmet az anyádtól.

Alkoholizmus

A második ok, ami miatt szégyenérzeted lehet az az, hogy a felmenőid például alkoholfogyasztók (vagy egyéb függőségük van), és mivel nem tudják befolyásolni az alkoholfogyasztást, így „viselkedni” sem tudnak. Következésképpen neked kell úgy tenned, mintha te lennél a szülőjük, ami borzasztóan megterhelő. Erről itt is olvashatsz. Ha láttad már a Shameless (Szégyentelenek) c. sorozatot, akkor ott is láthatod, hogy az idősebb lány próbálja a testvéreit ellátni, a minden este részegen hazatérő apját rendezni, és közben próbálja a tinik életét élni. A szülők alkoholbetegsége miatt gyakran a gyerekek éreznek szégyent, mert az ő családjuk nem „normális”, nem olyan, mint a többi gyereké. Ez kívülállóság érzést okoz a többiekkel szemben, amit nagyon nehéz leküzdeni. Ilyenkor szokták a gyerekek idealizálni a szüleiket, mert ezt az érzést elviselni borzalmasan nehéz. A másik, hogy saját magukat hibáztatják amiatt, hogy a szüleik ilyenek. Ezt felnőtt korban csak hosszas terápia után lehet leküzdeni.

A szégyen álarcai: Hogyan nyilvánul meg a szégyen a mindennapokban?

Önkritika és önutálat

Állandó negatív belső párbeszéd, a saját érték megkérdőjelezése. Ebben az esetben fontos tudnod, hogy ezt a belső párbeszédet nem önmagaddal folytatod, hanem azzal, akinek sikerült elérnie nálad, hogy ne érezd magad értékesnek és fontosnak.

Perfekcionizmus

A hiba elkerülése érdekében tett kényszeres törekvés a tökéletességre. Ha sosem szabad hibázni, mert azzal gondot okozol, akkor előbb-utóbb az lesz a minimum, ami másnál a maximum. Mindent tökéletesen tudni, mindent tökéletesen csinálni, mert baj lesz, ha nem lesz minden tökélyre fejlesztve. Másrészt pedig a szégyent a perfekcionizmussal szokták kompenzálni, mert megvan az késztetés, hogy csak így lehet előrébb jutni, kitörni ebből az életből.

Másoknak való megfelelés

Túlzott igyekezet mások elvárásainak megfelelni, mert félünk attól, hogy visszautasítanak minket. Vagyis csak akkor vagyunk szerethetők, ha teljesítünk és mindenkinek az elvárásait magunk elé helyezzük.

Elszigetelődés

A másokkal való mélyebb kapcsolatok elkerülése a sebezhetőségtől való félelem miatt. A diszfunkcionális családban annyi sérülést lehet elszenvedni, hogy már nem is vágyunk arra, hogy másokkal értékesebb kapcsolatot alakítsunk ki, hiszen az érzések megélése megtorláshoz vezet. Ezért inkább vagy elszigetelődünk vagy felszínes kapcsolatokat ápolunk.

Harag és ingerlékenység

A mélyen gyökerező fájdalom és szégyen kifelé irányuló megnyilvánulása. A diszfunkcionális családban élő vagy felnőtt emberek gyakran indulatosak. Nem azért, mert ilyen a természetük, hanem azért, mert annyi düh halmozódott fel bennük az életük során, hogy ezt nem tudják relevánsan megélni. Annak, aki világéletében az elfogadást élte meg, annak nem nehéz a dühét kezelni, de akit sosem nyugtattak meg, hanem mindig hibáztatták valamiért, akkor abban előbb-utóbb felgyülemlik ez az érzés, és olyankor jön ki, amikor nem éppen van helye.

Önszabotázs. Olyan viselkedésminták, amelyek akadályozzák a sikert és a boldogságot. Ezek a viselkedésminták a felmenőktől jönnek, hiszen nem tudták jól megélni a párkapcsolatukat, valószínűleg gyerekkorukban ők is bántalmazottak voltak. Így az önszabotázson kívül a tehetetlenséget is megtanulták, és továbbadták. Ez így együtt a transzgenerációs minta.

Készítettem neked egy gyakorlatot, amely talán segít enyhíteni a szégyenérzetedet. Azt elengedhetetlen tudnod, hogy ez nem teszi semmissé, csupán felszínre hozza, és a későbbiekben már tudni fogod, mivel dolgozz egy segítő szakemberrel.

A gyakorlat itt tölthető le:

Ha pedig szeretnél beszélni a szégyenérzetedről, akkor foglalj hozzám időpontot:

Photo by @felipepelaquim on Unsplash

Élet a bántalmazó szülők után

Blog, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , , ,

Mit tegyél, ha bántalmazó szülők voltak a felmenőid? Fontos tudnod, hogy ez a bejegyzés azoknak szól, akik már kiléptek az ilyen típusú szülőkkel való együttélésből, és csak időnként találkoznak vagy beszélnek. Ha már te sem élsz együtt életvitelszerűen a szüleiddel, akkor érdemes tovább olvasnod. Tudom, hogy ez egy borzasztóan érzékeny téma, és az emberek általában titkolják, vagy legalábbis nem beszélnek róla, hiszen mély sebeket hordoznak, amelyek minden találkozáskor vagy beszélgetéskor lüktetni kezdhetnek. A bejegyzésem célja, hogy segítséget nyújtsak a bántalmazó háttérrel rendelkező felnőtt embereknek a szüleikkel való kapcsolatuk megértésében és alakításában, a saját jóllétük szem előtt tartásával. Hangsúlyozom, hogy nincs egyedüli üdvözítő út, minden ember más, és mások lesznek a megoldások. Amikről írni fogok, azok általánosságban véve segíthetnek, de már az elején szeretném leszögezni, hogy elengedhetetlenül fontos együttérezned saját magaddal.

Felismerem, hogy bántalmazott vagyok

Az első lépés mindig a felismerésből fakad. Vannak, akik évtizedekre elfojtják magukban, és azt mondják, hogy tökéletes gyerekkoruk volt. Azt az apróságot pedig „elfelejtik”, hogy legapróbb a hibáért is verést kaptak, amit úgy kereteztek át, hogy megérdemelték, mert tényleg nem jól csináltak valamit. A kérdés, hogy hogyan ismerhető fel, hogy bántalmazott vagy? Például úgy, hogy a kapcsolataidban rendre olyat választasz, aki valamelyik szülőd viselkedésére emlékeztet. Egy bántalmazó apa esetén egy olyan férfit, aki maga is bántalmazó. Vagy elhanyagoló anya esetén egy olyan nőt, aki azért van veled, mert sok pénzed van, vagy mert érzelmileg kihasználható vagy, de cserébe nem ad semmit.

Bántalmazó szülők utóda: áldozat vagy túlélő?

Amikor az ember kilép egy bántalmazó kapcsolatból – legyen az párkapcsolati vagy szülőkkel való kapcsolat – akkor el kell döntenie, hogy hogyan tekint saját magára. Mondhatja azt, hogy a bántalmazás milyen hatással van rá, és hogy ezen a helyzeten nem tud változtatni. Valóban, ha nem kérünk segítséget az önbizalmunk újraépítéséhez, a fájdalmaink feldolgozásához, akkor valóban áldozatok vagyunk. A körülmények, a traumáink és az érzéseink áldozatai.

De dönthetünk úgy is, hogy nem áldozatok leszünk, hanem túlélők. A túlélők pedig az élet mellett döntenek. Ez sok tudatosságot és felismerést jelent, amihez rendszerint kell egy külső segítő személy is, aki edukál (rávilágít a családodban működő dinamikákra, a szerepekre, amelyeket betöltöttél azért, hogy valahogy túléld ezeket az éveket. Szóval amikor ezeket a szerepeket töltötted be, már a túlélés mellett döntöttél! Csak akkor ez nem volt tudatos. Most viszont kimondhatod magadnak, hogy Te az életet választod, és elkezdesz találkozni azzal, aki igazából vagy.

Lojalitás válság

Az a nehéz a bántalmazó vagy elhanyagoló családban felnövő gyermeknek, hogy nehéz eldöntenie, hogy kihez legyen lojális, kinek fogadjon „hűséget”. Egyrészről szereti a szüleit, és nem akarja elveszíteni a szeretetüket, másrészről pedig szeretne gyermekként létezni, de úgy kell viselkednie, hogy a lehető legkevesebb problémát okozza az elhanyagoló szüleinek, akiknek amúgy sincs kapacitása vele foglalkozni. Ezért a fókusz a gyermekről áttevődik a szülőkre, akiknek a problémái állandóan középpontban vannak, és a gyerek pedig vagy „villámhárító”, vagy „békítő”, vagy egészen egyszerűen „tárgyként” kezelik. Vagyis csak akkor szeretik, amikor nekik jó. A szülőknek ez a magatartása pedig a saját feldolgozatlan traumáiból, érzelmi éretlenségéből fakadnak.

Határhúzás

A határhúzás mindig együtt jár a döbbenettel. Határt húzni ugyanis annyit jelent, hogy magadat választod, és nem hagyod magad kihasználni. Ők ugyanis visszakövetelik a régi énedet, amikor kihasználható voltál. „Le lehetett húzni” néhány tízezer forinttal, bevásárlással, mert nekik már nincs miből, és még lehetne sorolni az ilyen helyzeteket. Fontos, hogy néha lesznek visszaesések, de ha a legtöbb esetben tartod a határaid, akkor meg fogod tudni, kik azok, akik támogatnak téged, és kik azok, akik nem.

Hogyan viszonyuljak hozzájuk?

1️⃣ A kapcsolat megszakítása

Abszolút érvényes a szülőkkel való kapcsolatokban is az a gondolat, hogyha egy kapcsolat nem épít téged, akkor azt építsd le. Ahhoz túl rövid az élet, hogy olyanokkal töltsd meg, akik nem fogadnak el téged úgy, ahogy vagy. Amennyiben ezt az utat választod, akkor egy darabig kísérhetnek kellemetlen érzések. Ugyanakkor hosszabb távon megtapasztalhatod, milyen érzés, amikor olyanok vesznek körül, akiknek fontos vagy, akik társaságában nem kell olyan szerepeket felvenned, amelyek a túlélésed szolgálják.

2️⃣ A kapcsolat korlátozása

Ha az belefér neked, akkor érdemes azt az opciót választani, hogy a felületes érintkezésre szorítkozol. Heti/kétheti/havi informálódás, hogy vannak, Ezzel megvéded magad attól az attitűdtől, amelyet a szüleid képviselnek.

3️⃣ Megbocsátás

Ez az opció akkor lehetséges, amikor már van némi belátásuk arra, hogy amit veled tettek, azt nem kellett volna. A tapasztalat azt mutatja, hogy a belátás nagyon részlegesen szokott megtörténni, egyrészt azért, mert nagyon kicsi az önreflexiós képességük, másrészt pedig az idősebb generáció más környezetben és társadalmi miliőben nevelkedett, amelyben sok minden elfogadható volt, szemben a mostani társadalmi légkörrel. A megbocsátás viszont a saját lelki békéd miatt fontos, de nem jelenti azt, hogy elfelejted a sérelmeket, csak elindultál a felépülés útján és megtanultál a sebeiddel együttélni.

Bárhogy is legyen, szurkolok neked, hogy elindulhass, és ha nehezen megy, vagy megtámogatásra van szükséged, foglalj hozzám időpontot! És ne feledd: minden a te döntésed, csak élj a döntés lehetőségével!

Fotó: pexels

A szülőkről való leválás

Blog, Segítő beszélgetés, , , ,

A szülőkről való leválás egy komplex, életszakaszokon átívelő folyamat, és számos oka lehet annak, ha ez felnőttkorban sem következik be teljes mértékben. A traumás kötődés fogalma pedig kulcsfontosságú lehet ezen okok megértésében. Azért írok most erről, mert múlt alkalommal a randizásról írtam, és arról, hogy milyen kérdéseket érdemes feltenni, az első randin. A bejegyzést itt olvashatod el, ha lemaradtál róla. Néhány lehetséges okot fogok felsorolni, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy valaki felnőttként sem tud leválni a szüleiről, különös tekintettel a traumás kötődésre.

A szülőkről való leválás egyik oka: az egészséges kötődés hiánya a korai években

Ha gyermekkorban a szülők nem tudtak biztonságot és megbízható támaszt nyújtani a gyermek számára, akkor felnőtt korára sérül a kötődése. A sérült kötődés tehát a szülők kiszámíthatatlan, elutasító, vagy éppen túlzottan kontrolláló viselkedéséből ered. Ha ezt tetézik az érzelmi elhanyagolással, illetve fizikai bántalmazással, akkor ezekkel olyan mély sebeket okoznak a gyermeknek, hogy sérül az önértékelése, a világba vetett bizalma.

Traumás kötödés kialakulása

Traumás kötődésről akkor beszélünk, ha a szeretet és a félelem ugyanattól a szülőtől származik. Az az anya, aki képes gondoskodást nyújtani a gyermeke felé, de ha felháborodik, akkor fizikailag bántalmazza, illetve olyan mondatokat mond, amellyel gyengíti gyermeke önértékelését, traumás kötődést alakít ki gyermekében. Ezzel tudattalanul ugyanis azt sugallja, hogy a gyerek életképtelen, és csak ő tudja, hogy mi a jó neki, és csak ő tudja megvédeni a külvilágtól.

A traumás kötődés következményei felnőttkorban úgy mutatkoznak meg, hogy továbbra is túlzottan ragaszkodnak egymáshoz szülő és gyermeke, emiatt a határokat sem tartják egymás életében, az önbizalomhiány és a függetlenségtől való félelem végigkíséri az életét, amennyiben nem kezd el dolgozni az önismeretén. A felnőtt gyermek pedig tudattalanul fogja megismételni a korai kötődési mintáit a kapcsolataiban.

Diszfunkcionalitás a családokban

Az egészségtelen kötődéshez hozzájárul, ha a családban diffúz vagy rigid határokról beszélünk. Az előbbi azt jelenti, hogy a határok teljesen átjárhatók és kiszámíthatatlanok. Vagyis soha nem lehet tudni, mikor ki jön, előfordul az is, hogy az apa egyik pillanatról a másikra kikerül a családból, és helyébe egy másik férfi lép. Ilyen diszfunkcionális családkép jelenik meg a Leharcolt oroszlánok c. filmben is, amelyben az édesanya „lepasszolja” a fiát távoli rokonoknak, és azt hazudja, hogy jogot megy tanulni egy másik városba. Közben pedig férfiakkal ismerkedik, akik kihasználják őt. Rigid határokról pedig akkor beszélünk, ha a család senkit nem enged be, ugyanakkor senki nem léphet ki. A legtöbbször otthon vannak, és mindent kontroll övez.

A fent említett esetek olyan mintákat tartalmaznak, amelyeket továbbhordozva szintén egészségtelen kapcsolatokat eredményeznek. A gyermekeknek pedig felnőve igencsak sok hátrányt jelentenek az egészséges kapcsolatok kialakításában. Emiatt sokkal több önreflexióra és tudatos jelenlétre van szükség, hogy ezeket a mintákat elkerüljék. Sok esetben külső szakember segítsége nélkül ez lehetetlen.

A következő blogbejegyzésben arról fogok írni, hogy milyen lehetőségei vannak annak, aki felfedezi ezeket a mintákat és változtatni akar rajtuk.

Ha te is úgy véled, hogy a családodban történtek ehhez hasonló dolgok, akkor foglalj hozzám időpontot!

Photo by Allec Gomes on Unsplash

A túlgondolás anatómiája

Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

Ha be akarsz csavarodni, akkor alkalmazd a túlgondolás technikáját! Feküdj le az ágyadra, végy elő egy kellően szorongással teli dolgot, és told túl az arról való gondolkodást! Remélem, kellően provokatívan fogalmaztam meg az első két mondatot. Nyilván senki nem szeretne becsavarodni, legalábbis tudatosan nem. És erre te is azt mondanád, hogy dehogyis teszed ezt! Az a nehéz ebben, hogy amíg az agyad túlpörget egy témát, már megint nem a jelenben vagy. És a túlgondolás a szorongás egyik leghatékonyabb „eszköze”, amivel sürgősen kezdeni kell valamit.

Mi a túlgondolás?

Az elméd lehorgonyoz egy gondolatnál, amely nem hagy nyugodni. Sajnos nem a pozitív gondolatoknál teszi ezt. Pedig mennyivel boldogabbak lennénk, ha inkább az örömteli eseményeket idézné fel újra és újra az elménk! Vannak, akik hajlamosak a túlgondolásra, és vannak, akik kevésbé, vagy egyáltalán nem. Alkati kérdés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tudnád feloldani. De mi mindent gondolunk túl? Nézd végig a listát, hátha magadra ismersz!

  • Valaki megkérdőjelezte a kompetenciád. (Értsd: „Te ehhez úgysem értesz!”)
  • Egy bizonyos szituációban rosszul reagáltál. (Pl. durvábban válaszoltál, mint ahogy szeretted volna.)
  • Egy bizonyos szituációban lefagytál. (A főnököddel vagy valamelyik szülőddel szemben, aki lehordott valamiért.)
  • Valamilyen megmérettetés előtt állsz, és nem érzed magad felkészültnek.
  • Azt hiszed, hogy valamilyen betegséged van, mert észre vettél magadon egy foltot.
  • Kaptál egy rossz hírt. (Pl. kórházba került egy szeretted, és nem tudod, mi fog történni ezután.)
  • Olvastál egy hírt a hírportálokon, és elindult a vezérhangya az agyadban.

Hogyan lépj túl a túlgondoláson?

Először is fontos tudnod, hogy sokkal erősebb vagy, mint gondolnád. Még a szorongásnál is. De előbb fel kell ismerned, hogy mi történik veled. Aztán hoznod kell egy döntést, hogy ezt be akarod fejezni, mert amíg agyalsz, addig értékes időt veszítesz az életedből!

Másodszor meg kell különböztetned a tényeket a gondolataidtól. Ez egy elengedhetetlen dolog. Fogj egy papírt, ne telefont (erősíti a szorongást), és írd le a lecsupaszított röviden megfogalmazható tényeket. A tény adat. Ki, hol, mikor, mit. Ezek a legfontosabb kérdések. A miért már az agyaláshoz tartozik!

Harmadszor pedig törekedned kell arra, hogy a jelenben legyél. Kezdd el mondani – hangosan vagy magadban -, hogy hol vagy. „A szobámban vagyok, a kényelmes ágyamban fekszem. A falak a kedvenc színemre vannak festve. A legkedvesebb tárgyaim vesznek körül: a párnám, a takaróm, a kedvenc könyvem…” Ezt addig csináld, amíg nem érzed azt, hogy újra az „itt és most”-ban vagy.

A túlgondolás nemcsak a szorongás egyik jellemzője, hanem a depresszióhoz is vezető út. Én abban tudlak támogatni, hogy ne juss el idáig. Amennyibben úgy érzed, hogy fontos lenne beszélned a szorongásodról, akkor foglalj időpontot hozzám!

A borítókép a pexels-ről származik.

A biztonságérzet belülről fakad

Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

A biztonságérzet egy olyasvalami, amelyet nem várhatunk másoktól, hogy megadják nekünk. Ezért problémás, ha valaki úgy választ párt, hogy „mellette biztonságban érzem magam”. Az, hogy mennyire érezzük magunkat biztonságban, sok mindentől függ, ezeket szeretném most összeszedni ebben a blogbejegyzésben.

Honnan ered a belső biztonságérzet?

Ezt a három mondatot nem tudom eléggé hangsúlyozni: „Ez a világ jó. Te szerethető vagy. Ebben a világban helyed van.” Na, de honnan kellene „tudnunk” ezeket a mondatokat? Amikor a gyermek megfogan, akkor már abban a pillanatban elkezd kialakulni a kötődés anya és magzata között. Ha a gyermeket szeretetben várják, akkor ezeknek a mondatoknak a „megtanulása” már a magzati életben elindul. Ha nem, akkor sérül a kötődés, torzul az a kép, amely a világról kialakul a gyermekben. Ezt a kötődést egyébként ősbizalomnak hívjuk.

Önmagunk elfogadása

Amennyiben egészségesen kötődünk önmagunkhoz (mert azt a tudást kaptuk szüleinktől, hogy jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk), megfelelő mennyiségű és intenzitású elvárásoknak kell megfelelnünk, a szelfünk egészségesen fejlődik. Megfelelő módon állítunk fel magunknak elvárásokat, és nem csalódunk önmagunkban.

Önbizalom és önértékelés

A két fogalom nem szinonim. Az előbbi azt jelenti, hogy képes vagyok bízni a saját képességeimben, helyzetmegoldó képességemben. Az önértékelés pedig azt jelenti, hogy akkor is tudom magam szeretni, ha hibát követtem el. Ha jól állítják fel velünk szemben az elvárásokat, ezáltal megismerjük a készségeinket, képességeinket, és nem fogjuk veszélybe sodorni magunknat csak azért, mert valaki azt mondta, hogy feleljünk meg irreális elvárásoknak. Az is idetartozik, hogy ha valaki negatív kritikát fogalmaz meg velünk szemben, akkor nem érezzük magunkat létünkben veszélyeztetve. Vagyis egy kritika miatt nem fogunk „megsemmisülni”.

Érzelmi stabilitás

Minden szituációban valamiféle érzelmi teljesítményt kell produkálnunk. Nem tudunk minden helyzetben adekvát érzelmi válaszokat adni, de képesek vagyunk az érzelmeinket kordában tartani, és ha megbántottak, vagy bosszantó híreket kaptunk, nem öntjük rá egyből a másikra, hanem képesek vagyunk megtartani magunknak, vagy a legmegfelelőbb embert kiválasztani, akivel lehet beszélgetni arról, mi történt velünk. Sajnos Magyarország érzelemszabályozásban nem az élen van, hiszen ha így volna, akkor nem volna ennyi szenvedélybeteg és bántalmazó ember. Az érzelmileg stabil ember számít arra, hogy mit tesz a dühe, ha szabadjára engedi, emiatt inkább olyan eszközöket keres, amelyekkel jól le tudja vezetni azt. Az, hogy hogyan kezeljük az érzelmeinket, gyermekkorban megtanulandó feladat. Ehhez azonban stabil lelkiállapotú szülőkre van szükség.

Kapcsolatok

Azoknak az embereknek, akik biztonságosan tudnak kötődni önmagukhoz, a többi emberhez, a világhoz, a kapcsolatai biztonságosak, szeretetteljesek. Fontos, hogy tisztában legyünk saját értékeinkkel, mert különben mindig olyan emberrel kezdeményeznék kapcsolatot, akik kihasználnak bennünket, mi meg meghalnánk egy morzsányi szeretetért.

Kontrollérzet

Fontos, hogy képesek legyünk szelektálni, hogy mi az, ami felett van kontrollunk, és mi az, amit kénytelenek vagyunk rábízni egy felsőbb hatalomra (az univerzumra, az Istenre stb.), mert nem tudunk hatalmat gyakorolni felette. A hatalmat most nem pejoratív értelemben használom. Nem tudunk mindent szabályozni, mert erre egy ember kevés. De bízhatunk abban, hogy a másik meg tudja csinálni, hogy a dolgok maguktól is meg tudnak oldódni.

És fontos az is, hogy érezzük a jogosultságot arra, hogy saját magunkat tegyük első helyre, ha a helyzet úgy kívánja. Mert nem tudunk másokat támogatni, segíteni, ha mi magunk is támogatásra és segítségre szorulunk.

Rugalmasság és alkalmazkodóképesség

Ha eltervezünk dolgokat, akkor nyilván szeretnénk, ha azok a dolgok úgy is történnének. Ugyanakkor előfordulhatnak váratlan helyzetek, amelyeket meg kell oldanunk. Egy felnőtt embernek ez adott esetben rendben is van. Egy gyermeknél már más. Neki fontos a rutin, és az, hogy abból ne zökkenjen ki, mert akkor az addig megszokott biztonságos keretek, hirtelen bizonytalanná válnak, és olyan szorongásai keletkezhetnek, amelyekkel később sokkal nehezebben birkózik meg. Ha gyermekkorunkban tehát megvoltak a biztonságos kereteink, felnőttként sokkal rugalmasabban vagyunk képesek kezelni a hirtelen jött helyzeteket, és ha nem, akkor érdemes szakember segítségét kérni.

Testi biztonság

A testi biztonsághoz hozzátartozik az egészséges táplálkozás, és a külső biztonság is. Ha valaki állandó veszélyeztető környezetben nő fel, akkor nehezen, vagy nem alakul ki a belső biztonság. Hiszen a szülők félelme öröklődni is tud, mert a gyermek azt látja, hogy a szülei is rettegnek.

Fontos tehát, ha választásainkat nézzük, hogy milyen szinten van a belső biztonságunk. Hiszen akkor tudunk biztonságos és szeretetteljes kapcsolatokat kialakítani, ha nem hiszünk mindenkinek, aki azt mondja, szeret minket, közben pedig valamilyen haszna van belőlünk. Te hogy vagy a belső biztonságérzeteddel?

Időpontfoglaláshoz kattints ide:

Fotó: pexels