Szerző: Hézl József

6 dolog, ami arról árulkodik, hogy érett vagy

Szerző: Hézl József
Blog, , , , , ,

Emlékszel rá, mikortól gondoltál magadra érett emberként? A felnőttség, mint tudjuk, nem egyenlő az érettséggel. És ez nem köthető egyetlen vizsgához sem. Gordon W. Allport egyik kutatásában azt vizsgálta, honnan lehet tudni, hogy az ember felnőtté érett. 6 tényezőt állapított meg a kutatásai alapján.

Képes vagy az „én érzésének” kiterjesztésére

Tudod, mi különböztet meg téged az állattól? Az, hogy elsősorban nem a fiziológiai szükségleteid irányítanak (éhség, szomjúság, reprodukció stb.), hanem célokat tűzöl ki magad elé, amelyeket el akarsz érni. Tehát elkezded alakítani az életed!

Meghitt a viszonyod másokkal

Azt, akit szeretsz, aki a legközelebb áll hozzád, nem láncolod magadhoz, és nem sértődsz meg, ha egy este kivételesen kihagyja a veled való meccsnézést, vagy egy vacsorát, vagy bármi más tevékenységet. Hagyod, hogy élje a saját életét, hogy építse a saját kapcsolatait. És az a szép, hogy ettől még lehet bensőséges a kapcsolatotok! Magyarán meghagyod a szeretteidnek az önállóságot, a felelősséget. És tudod, miért van erre szükség? Hogy megmaradjon a szeretet és a tisztelet.

Érzelmi biztonság

Képes vagy elfogadni az élettel járó örömöket és nehézségeket, és a dolgokat megfelelő súllyal kezelni. Bele tudsz törődni a megváltoztathatatlanba, de mindent megteszel, ami tőled telik.

Képes vagy a valóságot helyén kezelni

Vagyis nem fogod a saját szükségleteid és félelmeid szerint alakítani a valóságot, hanem reálisan látod a dolgokat. Nem képzelsz a másik tettei mögé többet, mint amennyi valójában látszik. Gondold el, mennyi idegeskedéstől óvod meg magad, ha valaki becsukja előtted az ajtót, és te nem azon kezdesz el bosszankodni, hogy ő direkt akart neked keresztbe tenni.

Van önismereted és humorod

Tisztában vagy olyan tulajdonságaiddal, amelyek esetleg nem túl kedvezőek rád nézve, illetve ismered az előnyös tulajdonságaidat is. Tudsz reflektálni saját magadra, és másokat is reálisan ítélsz meg. Az önismeret mellett másik fontos tulajdonság a finom humor, amellyel mind magad (nem az állandó, kegyetlen önirónia!), mind másokat tudsz illetni, és ezen senki nem sértődik meg! Ezek segítenek abban, hogy egészségesen ítéld meg önmagad jelentőségét.

Van egységesítő életfilozófiád

Mi az a mondat, amellyel le tudnád írni a Téged sok-sok éven át vezérlő elvet? Ehhez valószínű, hogy el kell érni egy bizonyos kort, de még inkább tapasztalatot. Mindezek tetejébe, ha vannak céljaid, amelyek vezérlik az életed, megadják a „bójákat”, így nem válik az életed keretek nélkülivé.

Most, hogy elolvastad, bizonyára Te is elgondolkodsz majd azon, holt tartasz a fent említett 6 pont terén. Melyek azok, amelyek már megvannak? Melyek azok, amelyeken még érdemes dolgoznod? Milyen lesz az, ha majd sikerül mindegyikben fejlődnöd? Sok erőt és örömöt a fejlődéshez!

Ha kérdésed van a saját felnőttségeddel kapcsolatban, keress bátran!

A segítő beszélgetés – egy új élet felé vezető út

Szerző: Hézl József
Blog, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , , , ,

A segítő beszélgetés és Krisztus agóniája jól összeegyeztethető. A Szent Három Nap. Önként adja magát, megfeszítik, feltámad. Ez Krisztus útja. Ez a hármasság az élet sok területén megjelenik, így a segítő beszélgetésben is.

Segítő beszélgetés: Krisztus és a kliens

Amikor jelentkezik valaki hozzám segítő beszélgetésre, akkor először is önként teszi. Saját elhatározása, hogy feltárulkozik előttem. Úgy, ahogy Jézus is saját elhatározásából megy a biztos halálba. Neki viszont van egy biztos tudása: az, hogy a végén a feltámadás várja, és ezzel nemcsak a saját, hanem mások életét is megváltja. Az, aki segítő beszélgetésre jön, az csak reméli, hogy a végén „feltámad”. Ilyen szempontból nem feltétlenül pontos a hasonlat.

Mindig nagy tiszteletet kelt bennem, ha valaki elhatározza, hogy egy másik embernek beszél a problémáiról. Valamit odaad magából, hogy aztán valami nagyobbat tudhasson magáénak. Minden beszélgetés végén meg szoktam kérdezni, hogy milyen érzés volt beszélni egy idegen embernek – még akkor is, ha annak az a hivatása, hogy másokat meghallgasson – a nehézségéről, akkor többnyire azt a választ kapom, hogy az elején zavarbaejtő vagy nehéz volt, de aztán érezte az elfogadást és az együttérzést, és amikor a végén kap egy visszajelzést arra, hogyan „dolgozott” a beszélgetés alatt, végképp megkönnyebbül.

Aztán van az az eset is, amikor a kliens a beszélgetés végén hoz elő egy újabb történetet. Abban újabb fájdalmak vannak, de az az érdekes, hogy ez fogja összekötni a következő beszélgetéssel. És az is érdekes, hogy ezt a fájdalmat a következő beszélgetésig elbírja a kliens. Még egy kicsit benne marad a fájdalmában, de a következő alkalommal feloldódik. Ez mégjobban erősíti a hasonlatot.

Csend a beszélgetésben

Beszélgetés közben a Csend is útitársunk. Amikor kedvesen, szelíden van köztünk, olyankor tudom, hogy a kliensem kellően oldott állapotban van a gondolatai kifejezésére. Amikor a csendnek súlya van, akkor érzem, hogy szükség van még egy kis oldásra. Van, aki megijed tőle, és megkérdezi, hogy „akkor most nagy a baj?„, és van, akinek teljesen természetes, hogy csendben hallgatják.

A csend a legfontosabb része a beszélgetéseknek, hiszen itt történik valami a kliens lelkében. Ez lehet egy elhatározás vagy egy pontosabb megfogalmazás, amellyel nagyot lendíthet a beszélgetés kerekén. Ez a csend állt be akkor is, amikor Jézus meghalt a kereszten. Csend és sötétség. Egy kicsit ilyenkor bennünk is meghal valami. Például a régi énünk. Vagy az a része a személyiségünknek, amelyik mondjuk értelmetlenül feláldozza magát.

A beszélgetés vége az a mozzanat, amikor a kliens egy nagyot szív a levegőből és azt mondja, „most legalább két hétre feltöltődtem”. Ez a feltámadás. Egyik analógia sem pontos, amelyet ráhúzunk a Szent Három Napra, így ez sem az. Amikor Krisztus kilép a sírjának nyílásán, és nagyot szív a levegőből, egy életre szól. Egy másik, újabb, teljesebb életre.

Hézl József

Mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember

06305924511

4 Önismereti tapasztalat a boldogabb életért

Szerző: Hézl József
Blog, Személyiségfejlesztés, , , , , ,

Az életben szerzett önismereti tapasztalat sokat segít, de számomra mindig nagy kérdés volt, hogy az életemben lévő negatív történésekkel mit kezdjek. Az a gyanúm, hogy ez nemcsak az én kérdésem, hanem mindenki másé is, akinek az élete tele van nehezítő tényezővel. Hogyan érdemes ezekre a dolgokra gondolni? Mi viszi előrébb az életet akkor is, ha úgy érezzük, minden és mindenki ellenünk van? Négy dolgot mutatok be, amit én is megtapasztaltam az életemben.

1. Önismereti tapasztalat: veszteségekből nyereségek

Az életünk telis-tele vannak veszteségekkel. Ezek lehetnek szeretteink halála, egy kapcsolat megszűnése, érzések elmúlása, tárgyak elvesztése, szeretett munkahelyünk kényszerű elhagyása, stb. 15 évesen azon gondolkoztam, mit profitálhatok édesanyám korai elvesztéséből. A kérdés a mai napig foglalkoztat, de két dolog azonban bizonyos: át tudom érezni azon diákjaim vagy klienseim helyzetét, akik hasonló cipőben járnak. A másik, hogy jobban tudok segíteni megfogalmazni az ezzel kapcsolatos érzéseiket, ami a továbblépésben nagyon fontos.

2. Önismereti tapasztalat: a lehetőségek mindig ott vannak a fejlődésre

Különös tulajdonsága az Életnek, hogy amit elvett, azt valahol máshol pótolja. Közvetett módon tehát ez a pont is kapcsolódik az előzőhöz, annyi kiegészítéssel, érdemes nyitva tartani a szemünket és a szívünket meglátni ezt a „valahol máshol”-t. Például, a Szavak nélkül c. filmben a főszereplő az stroke-ja után elvesztette állását, de nyert helyette valami sokkal fontosabbat: lányával való kapcsolatának helyrejöttét, megtudni, milyen beleereszkedni a pillanatba. És ha felismerjük ezeket az „ellensúlyokat”, sokat segítenek az önismeretben való fejlődésünkben, vagyis a boldogságunk elérésében.

3. Önismereti tapasztalat: az elődöktől kapott örökség

Mindannyiunknak vannak felmenői, akik ilyen-olyan „örökséget” hagytak ránk. Ezek nem feltétlenül pozitív dolgok, pl. van, aki azt kapja örökségül, hogy az élet munka, és ha majd akkor pihenhetsz, ha meghalsz. Ebben nem feltétlenül van pozitívum ebben a formában, de ha megnézzük azt a részét, hogy a munka hozza meg azt a gyümölcsöt, amit később élvezhetünk, az már más. És hogy a munkába bele kell halni, az már az elődünk önismereti kérdése, nyilván ő is kapta valahonnan. Meg aztán van olyan, hogy valamely felmenőnktől kaptunk jót is, rosszat is. Akkor érdemes megvizsgálnunk, hogy számunkra mi a jó, és a mi rossz abban, amit ránk hagyott.

Tényleg! Te meg tudod fogalmazni, mit kaptál örökségül szüleidtől, nagyszüleidtől? Írd le magadnak, és ha segít, akkor naponta nézz rá, olvasd el! Hidd el, ha így teszel, máris nem fogod magad egyedül érezni!

4. Önismereti tapasztalat: a szeretet és a düh

Önismereti munkában gyakran találkozunk ezzel a kettősséggel, és azt gondoljuk, hogy rossz dolog, ha dühösek vagyunk. Pedig épp ellenkezőleg! Annyi mindent kifejezhetünk vele! Például az igényünket/szükségletünket. Csak nem mindegy, milyen kommunikációs technikával adjuk át. A dühöt lehet jól is, és rosszul is kommunikálni. Ez utóbbira példa, ha valaki a másikat minősíti, csak mert valamit nem csinált meg a megfelelőképpen. Ehelyett érdemes az ezzel kapcsolatos érzéseinket kifejezni, valahogy így: dühös vagyok amiatt, hogy nem tetted meg, amit kértem, mert ezen múlik az én munkám.

Másrészt: aki felé kifejezzük a dühünket, azt valójában szeretjük. Ezt érdemes felismernünk. És ha nem szeretnénk, nem volnának irányába ennyire intenzív érzéseink. És az az igazság, hogy a szeretetet és a dühöt csak egy hajszál választja el, mert mindegyik nagyon erős érzelem.

Ha mindkét érzelem intenzíven dúl benned, keress bizalommal!

Hézl József

mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember

06305924511

Megfelelési kényszer – bilincs vagy ékszer?

Szerző: Hézl József
Személyiségfejlesztés, , , ,

Évek óta mondom, hogy az egész országot a megfelelési kényszer mozgatja. Próbálunk megfelelni valaminek, amelyet saját magunk hoztunk létre, és kikiáltjuk a legfőbb szabálynak. Pedig ha képesek voltunk annak idején létrehozni egy ilyen rendszert, akkor most is képesek vagyunk egy olyat csinálni, amelyben jól érezzük magunkat. Na, de miért van az, hogy az ember van a szabályokért, és nem a szabály az emberért?

Mindenkinek szüksége van egy egységes rendezőelvre, amely szerint az életét éli. De nem mindegy, hogy mit kapunk örökül, mi az, amit beépítettek a felettes énünkbe gyerekkorunkban.

Ha egy kisgyerek örökösen azt hallja, ezt nem szabad, azt nem szabad, előbb-utóbb szorongó gyermek lesz, némelyik önállótlan, némelyik pedig elkezdi a másikat ugyanígy fegyelmezni. Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt a ‘szabad’ és a ‘nem szabad’ között.

Alkalmazkodom, tehát vagyok

Mennyi az érték a megfelelésből? Meddig szolgálja a fejlődésünket, és mikortól mondható, hogy káros? Amíg hajt az energia, hogy „ezt most szívesen csinálom, szívesen adom bele az energiámat, és ezért hajlandó vagyok némi áldozatot is hozni”, addig rendben van. És amíg kapom másoktól a visszajelzést, pl. a főnökömtől vagy kollégámtól, hogy „szuperül csinálod, támogatlak, itt vagyok veled”, addig is rendben van.

De amikor az ember lélekszakadva próbál megfelelni egy olyan rendszernek, amiről mindenki tudja, hogy abszolút nem működik, akkor az már a MEGFELELÉSI KÉNYSZER.

Melyikben ismersz magadra?

A munkahelyi környezetben megvan a balanszok. Vagyis adott egy alig működőképes rendszer, amely a következő személyiségtípusokat termeli ki (mindegyik ‘gyermek’, ugyanis ezek mélyen a személyiségünkben rejtőznek):

  • van olyan, aki teljes erőbedobással akar megfelelni ennek a rendszernek – ő fog kiégni – ő az alkalmazkodó gyermek
  • van olyan, aki egyáltalán nem akar megfelelni ennek a rendszernek, tetejébe még lázad is – ő is ki fog égni – ő a dacos gyermek
  • van olyan, aki pontosan tudja, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy azt higgyék róla, hogy dolgozik – ő a manipuláló gyermek
  • és van olyan, aki a béke kedvéért lemond a saját igényeiről is, és megtesz mindent, amit kívánnak tőle – ő az elkerülő gyermek

Az utolsó kettő nem ugyanaz. Mert míg az előző csak úgy csinál, mintha megfelelne, addig az utóbbi feddhetetlenné teszi magát azzal, hogy megcsinálja a dokumentációt, amivel végképp igazolni tudja, hogy megcsinálta a feladatot.

MINDEGYIK ÁLDOZAT. Nincs kivétel. Ezek a mi megoldási stratégiáink.

Mit tegyünk a megfelelési kényszer ellen?

A megfelelési kényszert nehéz legyőzni saját erőből, de nem lehetetlen! (Ha mégsem tudod, itt olvashatsz a szolgáltatásomról.) Mégis foglalkoznunk kell vele, mert hosszú távon az egészségünk rovására megy. És ebben fontos tényező az önismeret, mert enélkül nem tudunk úrrá lenni rajta. Azonban, ha megválaszolunk néhány kérdést, akkor kicsit közelebb kerülhetünk a kényszerünk feloldásához:

  • Kinek fontos, hogy a feladat el legyen végezve?
  • Nekünk mi a célunk a feladat elvégzésével? (Van belőle valamilyen profitunk?)
  • Mire számítunk, ha elvégezzük a munkát?
  • Mire vágyunk? Dicséretre?
  • Ha kapunk egy feladatot, akkor feszültséggel vagy jó kedvvel állunk neki?

Egy saját történet

Miközben ezeket a sorokat írom, érzem a mellkasomon a nyomást. Ugyanis volt idő, amikor egyáltalán nem láttam rá a saját megfelelési kényszeremre. Rettegtem attól, hogy valakinek valami „rosszat csinálok”. Ezt sokszor fogalmaztam meg így. És rájöttem, hogy még mindig benne vagyok egy gyermek szerepben. A gyermeknek pedig nagyon fontos, hogy megfeleljen a szüleinek, mert a léte a tét. Legalábbis a 3-5 éves gyermeknek. Tehát fél a szülei szeretetének elvesztésétől.

Hát én is féltem, hogy a döntéseim miatt valakinek a szeretetét el fogom veszteni. És, ugye az oktatási rendszer erre a szorongásra még csak jobban ráerősít.

30 éves voltam, amikor rájöttem – ekkor már 4 éve tanítottam –, hogy mekkora szorongás van bennem emiatt. Tudatosan kezdtem el foglalkozni vele, lényegében még ma is, mert amik a gyermekévekben belém lettek kódolva, azokat sokáig tart kidolgozni magamból.

A helyzet az, ha nem vesszük fel a kesztyűt saját megfelelési kényszerünkkel, MI IS UGYANOLYAN RENDSZEREKET FOGUNK LÉTREHOZNI, AMELYEK ÉLHETETLENEK!!!!

Muszáj foglalkoznunk az önismeretünkkel, újabb és újabb kommunikációs technikákat tanulnunk ahhoz, hogy a rossz rendszereket belülről tudjuk lebontani. Ja, és nem másokért, hanem saját magunkért. Bármennyire is azt várják tőlünk, hogy haljunk bele valamibe, aminek semmi értelme, ne tegyük! Gondoljuk azt, hogy aki ezt várja tőlünk, ugyanúgy szenved, hiszen a segélykiáltását nem tudja másképp kifejezni, minthogy bennünket is a megfelelési kényszerbe erőltet.

És te hogy vagy a megfelelési kényszereddel?

Hézl József mentálhigiénés szakember,

szervezetfejlesztési tanácsadó, tanár

Az elengedés folyamata

Szerző: Hézl József
Blog, Személyiségfejlesztés, , , , , , , ,

Az elengedés az egyik legnehezebb dolog a mai civilizált társadalmakban. Rengeteg mindenhez ragaszkodunk, és nem nézzük, mi az, ami valójában szolgálja az életünket.

A megpróbáltatásokon keresztülmenni olyan, mint sziklának lenni egy kőcsiszolóban. Ide-oda lökdösnek és felhorzsolódsz, de csiszoltabban és értékesebben kerülsz ki onnan, mint amilyen valaha voltál.

Elisabeth Kübler-Ross

Napjaink életfelfogása szerint a legrosszabb, ami egy emberrel történhet, hogy meghal. Hiszen a 21. századi ember gondolkodása középpontjában a fiatalság, szépség és egészség áll. Valahogy taszítjuk magunktól a fájdalmat. De mi történik, ha szembejön velünk egy válás, egy munkahelyváltás vagy valakinek a halála? Mindegyikben van közös, még hozzá az elszakadás, a vissza nem térés érzése.

Érdekes módon, egy haldokló környezete ugyanazokon a fázisokon megy át, mint mint maga a haldokló. Ezek a gyász fázisai. Viszont, ha nem akarjuk az ezekkel a fázisokkal járó fájdalmat figyelmen kívül hagyni – úgysem lehet -, akkor nagyon sok tapasztalatot nyerhetünk életről-halálról. Egyszóval magunkról. De mik ezek a fázisok? Erről fog szólni ez a bejegyzés.

Az elengedés 5 szakasza

Elisabeth Kübler-Ross 5 szakaszt különít el, de érdemes még két szakasszal kiegészíteni.

Tudatlanság

A beteg gyakran nem kap elegendő információt betegségéről. A vizsgálatok ideje alatt a hozzátartozók is titkolóznak. A beteg körül egyre nő a hallgatás fala.

Bizonytalanság

A legtöbb beteg gyanakodni kezd. A körülötte lévők (hozzátartozók, kórházi személyek) nonverbális kommunikációja utalhat betegsége súlyosságára. Információkat kezd gyűjteni könyvekből, de igazából az ellentétét próbálja bebizonyítani (ambivalencia).

Tagadás

Nyilvánvalóvá válik a betegség gyógyíthatatlansága. A beteg tévedésnek tartja (pl. a leletek összecserélésére hivatkozik). Aztán elkezd őrült tempóban dolgozni, hogy egyrészt feledje a a betegségét, másrészt, úgy érezze, nem is beteg.

Düh

„Miért pont én?” Teszi fel a legtöbb ember a kérdést ebben a szakaszban. „A világ megy tovább, és senki nem veszi észre, mi történik velem.” A beteg agresszív lesz, elutasító, kritikus, de viselkedése mögött az igazságtalanság érzése és segélykiálltása áll.

Alkudozás

Az eddig kifelé forduló düh befelé fordulhat. Bűntudata van, hogy a nem megfelelő magatartásával hozzájárult betegsége kialakulásához. „Ha meggyógyulok, akkor ezt és ezt fogom tenni.” Ez a hozzáállás változást hoz a viselkedésében: együttműködő, segítőkész lesz, a környezetében lévőkre elkezd odafigyelni.

Depresszió

Az alkudozás eredménytelensége egyre lehangoltabbá teszi a beteget. Depressziója kétirányú: a múlt felé, hogy mi-mindent szalasztott el, a jövő felé, ami a halálra vonatkozik. Figyelme elkezd fokozatosan befelé irányulni.

Belenyugvás

Elfogadja helyzetét, félelmek, szorongások csökkennek. Csak néhány hozzátartozó jelenlétét igényli. Sokan ilyenkor végrendelkeznek. Valamire várnak, emiatt az orvosi eredmények egy kicsit javulnak, a javulást rohamos leépülés követi. Fontossá válik az érintés szerepe. Aluszékonyság helyett éberség. Vannak, akik halálos ágyuknál elhunyt szeretteiket vizionálják.

Nagyon nehéz időszak ez a hozzátartozóknak, illetve a haldoklónak. Nem mindenki esik át minden szakaszon, az is lehet, hogy valamelyik hosszabb ideig tart. A hozzátartozók is áteshetnek ugyanezeken, bár náluk lehet némi fáziseltolódás. Pl. tagadás vagy alkudozás fixálódik, nehezen engedik el a haldoklót. Kommunikációs nehézségek is adódhatnak a beteg és a hozzátartozók között, ami később komplikált gyászfolyamatot is előidézhet.

Az ember gyászán általában tényleg csak az idő segít. Ugyanakkor fontos az is, ha a hozzátartozónak konfliktusa volt az elhunyttal, akkor elképzelhető, hogy gyászfolyamat elhúzódhat akár több évre is. Amennyiben úgy érzed, hogy szükséged van külső segítségre a feldolgozáshoz, keress bizalommal!

Hézl József
mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember

Mi okozza az állandó fáradtságot? 2.

Szerző: Hézl József
Személyiségfejlesztés, ,

A fáradtságot, mint korábban láttuk, nemcsak az okozhatja, hogy sokat dolgozunk, hanem rengeteg olyan dolog van, amely nem engedi, hogy pihenjünk. A testi fáradtság tüneteiről itt olvashatsz. Vagy a múltban, vagy a jövőben vagyunk. A jelenben viszont kevéssé.

Az állandó aggodalmaskodás is okozhat fáradtságot

Az aggodalmaskodó ember nagy teher a környezete számára. Elszívja mások energiáját, és nem veszi észre, hogy mennyire fárasztó és lehúzó állandóan hallgatni. Meg lehet őt érteni, de csak egy darabig. Nem a jelenben él, így folyamatos realitásvesztésben van. Persze neki sem könnyű az élete. De mi áll a háttérben?

Az aggodalmaskodás egyik nehézsége, hogy az aggodalmaskodó fél csak nagyon kevés bizalmat szavaz a másiknak, magának és a helyzetnek.

A másikban való bizalom hiánya

Akiért aggódik, abban nem tud megbízni. Nem bízik a másik képességeiben, és így azt sem engedi meg, hogy maga tapasztalja meg az élet nehézségeit vagy adott esetben a könnyűségét.

Tehát nemcsak a bizalom hiányát fedezhetjük fel az állandó aggodalmaskodásban, hanem a másik lekicsinylését is. Mivel ő nem tudja megcsinálni, ezért majd az aggódó fél megteszi helyette. Gyakori probléma ez pl. a szülő-gyerek kapcsolatban. Sok kamasz azért olyan “önállótlan”, illetve “lusta”, mert inkább megcsinálják helyette a házi munkát, minthogy megkönnyítsék a szülők a saját dolgukat azzal, hogy feladatokat bíznak rá.

De a főnök-beosztott kapcsolatban sem ritka. Hiszen vannak olyan vezetők, akik inkább maguk végzik el a feladatok oroszlánrészét, minthogy delegálnák azt, mert attól félnek, hogy a beosztott elrontja.

A másik elvesztésétől való félelem is állhat a háttérben. Hogyha a másiknak megengedem, hogy felnőttnek érezhesse magát mellettem, akkor mi lesz a velem? Ki fog rám felnézni? Csak akkor “létezem”, ha te mellettem vagy. Ilyen gondolatok húzódhatnak meg az állandóan aggodalmaskodó ember fejében. Ez persze a társfüggőségről is szól, de az egy másik blogbejegyzés témája. 

A magunkba vetett bizalom hiánya

És ez a kérdés már átvezet bennünket a saját magunkba vetett bizalmatlanságunkhoz. Ez megint nem könnyű téma. Nem arról van szó, hogy néha…, hanem van egy állandó feszültség amiatt, hogy nem vagyunk képesek irányítani a sorsunkat. Nem tudunk dönteni az életünket érintő kérdésekben. És ez már elég pici korban elkezdődik. Tanulóim szüleinek szoktam ajánlani, hogy fokozatosan adjanak ki kezükből feladatokat, mert egyrészt nekik könnyebbség – még akkor is, ha egy kicsit utána kell dolgozniuk gyermeküknek – , másrészt a gyerek megélheti a saját kompetensségét, és azt, hogy lehet befolyása a történésekre. Az iskola is – sajnos, a szabályainál fogva – leveszi a felelősséget a gyerek válláról, ahelyett, hogy olyan nevelési elveket tudna magáénak, amelyben központi szerepet foglal el a felelősségvállalás magáért és másokért egyaránt.

Szóval lehet, hogy túl sokszor kaptuk, akár szülőtől, akár tanítótól/tanártól, hogy alkalmatlanok vagyunk valami feladatra, de ha ennek ellenére saját magunkban meg tudunk bízni, akkor egy óriási lépést tettünk az önállóság felé. Persze ez félelemmel és bizonytalansággal is jár. Nem fog mindig mindenkinek tetszeni. De ez így van rendjén.

A helyzetben való bizalom hiánya

És ez pedig a helyzetben való bizalmatlansághoz vezet. Vannak rajtunk kívül álló dolgok, amelyekre semmilyen befolyásunk nincs. A fejünk tetejére is állhatunk, görcsölhetünk rajta, akkor sem fog változni. Ilyenkor érdemes megnézni, hogy mit tudunk kihozni az adott helyzetből. Például egy munkahelyen történő áthelyezés másik pozícióba nem feltétlenül jelent rosszat. Lehet, hogy így csökken a feszültség a felelősségvállalás miatt, vagy lehetőség van új emberek, megoldások, nézőpontok, megismerésére, új képességek kifejlesztésére. Ahhoz, hogy képesek legyünk a helyzetben bízni, három dolgot kell tudnunk:

1) Ez a világ jó. 2) Szerethetőek vagyunk. 3) Ebben a világban helyünk van.

És ezt a három dolgot pedig már az anyaméhben szívjuk magunkba.

Konzultációért kattints ide!

Mi okozza az állandó fáradtságot? 1.

Szerző: Hézl József
Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

Miért van az, hogy egy hosszabb szabadság után néhány nap alatt újra érezzük a fáradtságot? Nem jól pihentük ki magunkat? Többet kellett volna aludni? Túl sok volt az aktív pihenés? A választ most megtudhatod, ha elolvasod legújabb bejegyzésem, melyhez Gyökössy Endre református lelkész, pszichológus, egyházi író és költő gondolatait hívtam segítségül.

Görcsös szerepjátszás

Még mielőtt a címben említettről beszélnénk, tisztáznunk kell, mit jelent a szerepjátszás a témánk szempontjából. Ez a fogalom ugyanis a színházi életből ment át a pszichológia világába. Mindannyian szerepet játszunk, hiszen apák/anyák/testvérek/dolgozók stb. vagyunk. Tehát ezek szerepek, melyeket a különböző helyzetekben töltünk be. Azonban ezen felül is léteznek szerepek, amelyek sok esetben elég negatívan hatnak a személyiségünkre. Például az is egy szerep, hogy valaki folyton meg akar menteni másokat. De vajon miért „kell” szerepet játszanunk?

Hihetetlen sok energiát vesz igénybe, ráadásul nem is hiteles. Pedagógusi pályafutásom elején én is megpróbáltam másnak látszani, hogy jobban figyeljenek rám a diákok. Akkor elég komoly visszajelzéseket kaptam, hogy „Tanár úr, ne játssza már meg magát!” Elég letaglózó volt ezt hallani, de igazuk volt. Sokszor látom fiatalokon, hogy amikor bent vannak az osztályközösségükben, „kénytelenek” felvenni egy szerepet, amelyet pajzsként használhatnak, hogy megvédjék magukat a közösség dominanciájától. Viszont ők nem tudják, amit mi tudunk: a hangos, állandóan mindenki fölé kerekedő ember sokszor pont azért teszi ezt, hogy leplezze szorongását. Micsoda ördögi kör ez! Nem olyan rég egy barátomat kérdeztem arról, hogy mit gondol a fiatalok kicsapongó életmódjáról. Azt mondta, érti ő, hogy valahogy be kell illeszkedni, de ez csak egy darabig működik. Úgyis kiderül, hogy ez nem ő stílusa.

Ha elkezd másképp viselkedni, mondjuk úgy, „normálisan”, és szilárdan tartja magát hozzá, akkor a többiek egyszer csak elkezdik tisztelni őt. Ehhez azonban hatalmas önuralom és bátorság kell!

Elégedetlenség önmagunkkal

Nemcsak a tinik, hanem a felnőttek is hajlamosak túl sokat foglalkozni a külsejükkel, ill. a képességeikkel. Másokhoz hasonlítják magukat, és megállapítják, hogy ők szerencsétlenebbek, mint a másik, nem jók semmire sem. Ez kamaszkorban még normális, persze, egy bizonyos mértékig. De felnőttkorban már inkább nehézséget okoz. Valahol a lelkünkben megmaradtunk ebből a szempontból a kamaszkor ezen szakaszában. És nem is lehet könnyű kitörni ebből, ha ráadásul mindig azt kellett hallgatnunk, hogy „miért nem vagy olyan okos/olyan erős, stb., mint a szomszéd gyerek/a testvéred…„

Nagyon nehéz átállítani a gondolkodásunkat egy másik vágányra ilyen téren. Hiszen, ha valakit nagyra tartunk – istenítünk –, hozzá képest sosem lehetünk jók, vagy nem lehetünk nála jobbak. Viszont magunkhoz képest mérni a fejlődést, változást már nagy fordulat lenne!

Konzultációért kattints ide!

Mikor gyere mentálhigiénés segítő beszélgetésre?

Szerző: Hézl József
Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , ,

Hadd hozzak egy példát arra, hogy milyen esetben érdemes mentálhigiénés segítő beszélgetésre jönni. Karcsi 36 éves vállalkozó. Az elmúlt egy évben nagyon megsokasodtak a problémái. Nem megy úgy a vállalkozása, mint korábban, ráadásul párkapcsolati nehézségei is vannak, amelyek már a vállalkozása elején kezdtek kialakulni. Próbálta megbeszélni a párjával, és úgy tűnt, hogy sikerült is. Mára azonban világossá vált, hogy csak elaltatták egymást valami közhelyes megoldással. Karcsi most a válását a fontolgatja, de még előtte felkeresett egy mentálhigiénés szakembert. Az ülések során elkezdte látni a saját elakadásait, és rájött, hogy új alapokra kellene helyezni a kapcsolatát. Most ott tart, hogy megmenthető a kapcsolata.

Miért tette jól, hogy jelentkezett mentálhigiénés segítő beszélgetésre?

Karcsi jól döntött, amikor szakembert keresett, mert rájött, hogy a váláson kívül más megoldás is van. Mi lett volna, ha mégsem keres egy „külső szemet”!? Ugyanis erről van szó. Van valaki, aki segít megláttatni a nehézségeimet. És ez megnyugtató, mert az egydimenziós látásmódon kívül van még más dimenzió is az életben, de nem biztos, hogy magunktól meglátjuk.

Rengeteg ma a segítő szakmájú ember (mentálhigiénés szakember, coach, pszichológus stb.), mégis van még az emberekben egy gát, ami miatt nem mernek hozzájuk fordulni. Talán azért, mert gyengeségként élik meg. Keresztény berkekben pedig él az a felfogás is – bár már kezd kikopni – , hogy Istenben hívő embernek nincs szüksége ilyen segítségre, mert elég, ha Istennel jó kapcsolatot ápol.

Igen, csak hogy az Istennel való kapcsolat legalább olyan szoros kötelék, mint egy családtaggal. És ráadásul ugyanolyan sérülékeny is. Ha nem foglalkozunk vele, ugyanúgy tönkre tud menni, mint bármely kapcsolat. Ha nehezedre esik segítőt keresni, akkor gondolj rá úgy, hogy ő külső személy, aki képes rálátni az életedre és a kapcsolataidra objektíven. Tehát nem az agyadban fog „turkálni”, csupán segít láttatni dolgokat, amelyeket az érzelmektől és a különféle eseményektől már nem látsz.

Akkor gyere hozzám, ha olyan problémád van,

  • amelyből, úgy érzed, egyedül nem tudsz felállni
  • amikor váratlan esemény ért, és nem tudsz vele megbirkózni (pl. gyász)
  • ha párkapcsolati
  • vagy más kapcsolati nehézségeid vannak
  • ha életvezetési nehézségeid vannak (pl. ha nem tudsz kilépni, az „állandóan békítő” szerepéből)
  • ha úgy érzed, depresszió közeli állapotban vagy
  • ha úgy érzed, hogy a stressz mindennapossá válik az életedben

Négy kérdést tegyél fel magadnak, amikor azon gondolkozol, hogy szakemberhez forduljál-e:

  • mennyire zavarja a hétköznapi életem?
  • elég-e, ha egy barátommal, szülőmmel, testvéremmel beszélem meg a problémámat?
  • mennyi energiát kell belefektetnem, ha egyedül akarom megoldani,
  • megéri-e ez az energiabefektetés?

Ha döntöttél, kattints ide a jelentkezéshez!

„Félelem volt bennem, mert nem tudtam, mire számítsak”

Szerző: Hézl József
Segítő beszélgetés, , , ,

A félelem szót az egyik kliensemtől hallottam, amikor a folyamat végére értünk. Ekkor gondoltam bele, mekkora lutri lehetett neki, hogy eljött hozzám. Azóta is becsülöm nagyon, hogy túllépett a saját félelmén, és vállalta a kockázatot. Aztán még vannak ilyen mondatok is, hogy „megoldom egyedül”, nálunk az ilyen nem divat”, teregessem ki a szennyest egy vadidegen előtt? Ezen mondatok mögött félelem húzódik meg. Ezért gondoltam, hogy hasznos lesz ez a bejegyzés azok számára, aki kételkednek vagy gondolkodnak egy segítő beszélgetésen való részvételen.

Félelem helyett…

A mentálhigiénés szakember nem pszichológus. Természetesen komoly képzést kapott pszichológiai tárgyakból is, úgymint a fejlődéslélektan, illetve a lelki zavarok. A mentálhigiénés szakembernek fontos tudnia, hol tart a kliense egyes helyzetekben, például érzelmeit, életállapotát illetően, vagy a gyásza esetén.

Több önismeret

Amiből más mentálhigiénés képzés, mint a pszichológusoké, az az önismeret. Ezt nem előadások, hanem saját élményű foglalkozások keretén belül kapja. Az egyik foglalkozáson például a szakmájában erősítik meg, a másikon a segítő beszélgetést mint módszert gyakorolják, a harmadikon a saját életeseményeivel „játszik” a csoport segítségével. Tehát nem túlzás azt állítani, hogy a mentálhigiénés szakember magas empátiával, tehát beleérző képességgel rendelkezik.

A segítő beszélgetés jellemzői

A mentálhigiénés szakember nem árulja el a neved, a veled történt dolgokat senkinek, mert nem tartozik senkire. Amikor TE meg ÉN leülünk egymással szemben, akkor az időmet, figyelmemet csak neked szentelem. Tehát nem fogod látni, hogy jegyzetelek. Mert nem is jegyzetelek. Vagy hogy a mobilomat nézegetem. Na, jó, mégis, de csak az idő miatt.

Tehát végigkísérem az érzelmeidet és a mondanivalódat, ha kell, segítek neked kimondani dolgokat, amelyeket nem mersz, vagy nem látsz rá. Esetleg olyan technikákat alkalmazok, amik neked szokatlanok lehetnek, de semmiképpen sem teszek olyat, ami számodra kellemetlen lehet.

Mit gondolj végig jelentkezés előtt?

  • mi az, ami miatt segítséget kérsz
  • megéri-e neked, hogy az életed nehézségeit elmondd egy szakembernek
  • ha eljönnél, mire számítasz végeredményképpen? (vagyis mit szeretnél elérni a konzultációval)

Ha ezeket végig gondolod, talán csökken egy kicsit a félelemérzeted, és tudsz arra koncentrálni, hogy megoldd az életed problémáit. Ha mégsem, keress engem, beszéljünk róla!

A következő bejegyzésben arról olvashatsz, hogy mikor érdemes eljönnöd hozzám.

Tanácsadás vs. segítő beszélgetés

Szerző: Hézl József
Segítő beszélgetés, ,

Nem nehéz eldönteni, hogy mi a tanácsadás, de hogy mi a segítő beszélgetés, azt már kevésbé tudjuk elképzelni. Viszont nagyon jó, ha vannak barátaink, családtagjaink, akikkel szuperül tudunk beszélgetni. Viszont mi történik akkor, ha konfliktusunk támad valakivel, esetleg gondjaink vannak a párkapcsolatban, vagy akár meghalt valakink, akiről „életmentő” beszélgetést folytatnánk valakivel?

Biztos beszéltél már meg ilyen és hasonló dolgokat szüleiddel, barátoddal, barátnőddel. Emlékszel, hogyan zajlottak ezek? Elmondtad, hogy mi bánt, aztán ő elmondta, hogy mit csinálsz rosszul. Esetleg elkezdte magát fényezni, hogy így meg úgy csinálta, és milyen jó lenne, ha te is így csinálnád… És természetesen nem a rossz indulat vezérel senkit sem, csupán a segítő szándék. De a pokol tornáca is jó szándékkal van kikövezve… Segíteni sokféleképpen lehet.

De miért nem jó a tanácsadás?

Mert a tanácsadással azt akarják bebizonyítani – akár tudattalanul is -, hogy ők mennyivel jobban csinálnák, mint te. És közben nem veszik észre, hogy egy érzelmi hullámvasúton csücsülsz, és a rázkódástól nem látsz tisztán. Kívülről könnyű tanácsot adni. Belelépni a Te cipődbe és felvenni a Te szemüveged… na, az már teljesítmény.

Miben különbözik a mentálhigiénés segítő beszélgetés és a tanácsadás?

Például abban, hogy nem kapsz tanácsot. Leülsz elém, és elkezdünk beszélgetni. Ez a beszélgetés lehet terápiás hatású, főleg akkor, ha a végén sóhajtasz egy nagyot, és azt mondod: ez jó volt. Köszönöm, hogy kiadhattam magamból ezeket. És aztán kapsz tőlem visszajelzéseket is. De nem kell megijedned, nekem nem tisztem pálcát törni senki felett. Én, vagyis mi ketten az önismereteden dolgozunk, az önismeret szintjén szólítalak meg. És a visszajelzéseim is inkább a kapcsolataidban való működésedre fognak vonatkozni. És persze az érzéseidre és gondolataidra.

Szóval miből fogod érezni az elfogadást?

Abból, hogy

  • amit mondasz, azt visszaismétlem a saját szavaimmal, hogy jól értem-e, és helyesbíthetsz, ha mégsem, vagy jelezheted, hogy igen, jól értem
  • visszatükrözöm az érzéseid, amik a szavaid mögött észlelek, mert nem minden esetben veszed észre, hogy az adott szituációban hogyan érezted magad
  • ha kell, az érzéseidet és a történéseket megjelenítjük valamilyen eszköz segítségével, hogy valamire rájöjj, vagy rendbe tedd a gondolataid

És még mindig csak egy része annak, amiről ez az egész szól…

Kipróbálnád? Kattints, hogy részt vegyél Te is egy ilyen élményben, hogy Neked is lehessen Aha! Élményed!

Honlapunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k segítenek szolgáltatásaink biztosításában. Szolgáltatásaink használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. Adatvédelmi nyilatkozatunkat itt találja meg.

Elfogad