Kategória: Személyiségfejlesztés

Hogyan segít a hit?

Szerző: Hézl József
Blog, Személyiségfejlesztés,

A hit erőteljes támasza az embernek, főleg azért, mert segíthet átlendülni a saját korlátain. De miért is érdemes erről beszélnünk? Azért, mert annyi információ vesz körül bennünket, és annyi minden van, ami elbizonytalaníthat, hogy kell egy kapaszkodó, amely a középpontunkban tart minket, vagyis nem hagyja, hogy kibillenjünk az egyensúlyunkból. Hogy mi minden billenthet ki bennünket, arról itt írtam. De nézzük, miért érdemes a hitünket megőrizni. Szeretném előre bocsátani, hogy itt most nem a vallásos hitről fogok írni, bár az is igen komoly erőforrásnak számít.

A hit mint belső erőforrás

Nagyon fontos látni, hogy a hit lehet az egyik erőforrásunk, ugyanakkor válságos helyzetek idején pont az ellenkezőjét éljük meg a dolgoknak. Vagyis ahelyett, hogy belekapaszkodnánk a hitbe, természetszerűleg megrendül a hitünk. A hit akkor válhat belső erőforrássá, ha tudjuk, amikor nehéz időszak jön, akkor a megrendülés lesz az első fázis, a következő pedig a hitbe való kapaszkodás. De miben lehet hinni, amikor összecsapnak a fejünk felett a hullámok? Egyrészt hihetünk abban, hogy vannak körülöttünk emberek, akik támaszt és vigaszt nyújthatnak nekünk. Másrészt abban is hihetünk, hogy a körülmények és a történések bár most nem látszik, de a későbbiekben szolgálhatja a javunkat. Vagyis olyat tanulunk általuk magunkról, amit nem tanulhatnánk meg az nyugalmas hétköznapok idején.

A hit mint megküzdési stratégia

Amikor azt halljuk, hogy megküzdési stratégia, akkor annak két forrása van. Az egyik, hogy vannak dolgok, amelyeket magunkkal hozunk, vagyis örököltük, vagy ha úgy tetszik, a génjeinkben vannak. És vannak olyan megküzdési módok, amelyeket menetközben tanulunk meg. Lehet ilyen tanult megküzdési stratégia a hit is. Például úgy, hogy elkezdjük gyakorolni az előző pontban említett két dolgot: hinni az emberek jóságában és a körülmények és történések tanító voltában. Van, aki ennek a tanulási folyamatnak az elején van. Neki érdemes megnézni, hogy az élete során fordult-e elő, amikor azt mondta, hogy talán majd valaki segít. Talán majd megoldódik. Ezek ugyanis csírái ennek a megküzdési stratégiának. És ha jól olvastad ezt a bekezdést, akkor bizonyára neked is eszedbe jutott a bizalom fogalma. A hitet és a bizalmat „gyakorolni” pedig azzal tudjuk leginkább, ha elkezdünk dolgozni a kötődéseinken. Fontos kérdés ugyanis, hogyan kötődünk önmagunkhoz, másokhoz és a világhoz. Ez elengedhetetlen a fejlődéshez.

A hit segít pozitívan látni a dolgokat

A hit a jövőre irányuló „tevékenység”, vagyis a jövőbe vetett bizalom. Nagyon fontos, hogy ki tudjuk mondani, hogy ennél már csak jobb lehet. Lehet teret adni az ellenkezőjének is, csak akkor az azt jelentené, hogy ki akarunk vonulni a valóságból. Mert a valóság lehet bármilyen szörnyű is, kell, hogy legyen utána egy felfelé ívelő szakasz is.

Természetesen nem a hurráoptimizmusról beszélek, hanem arról, hogy kell bízni abban, hogy a dolgok végződhetnek jól is. Ez fog ugyanis segíteni abban, hogy ne hagyjuk magunkat elveszni a negatív történésekben.

A hit a spiritualitás része. Érdemes foglalkozni a fejlesztésével, mert hosszú távon a testi egészséged is múlhat azon, hogyan látod a dolgokat, képes vagy-e átkeretezni úgy a történéseket, hogy azok valamilyen módon építő szándékúak lehetnek a számodra.

Ha szeretnél beszélni a megküzdési stratégiádról, a hitedről és bízalmadról, akkor foglalj időpontot hozzám!

Photo by Alex Radelich on Unsplash

A megváltozott apaszerep

Szerző: Hézl József
ApaSúlypont - podcast, Blog, Személyiségfejlesztés, , , , ,

Az apaszerep korszankonként változik. De az, hogy régen milyen volt, legfeljebb annyiban érdekelhet minket, hogy tudjuk, az X és Baby boomer generációk máshogy viszonyultak a gyermekekhez, és furcsán néznek a mai kor apáira. Miért? Azért, mert korábban nem volt annyiratudatos a kapcsolódás. A legfőbb érték a munka, a család egysége, a vallás és mások véleménye volt. Tehát nagyon fontos volt, hogy mit gondol a környezet, emiatt fenn kellett tartani a látszatot, hogy „jó keresztények, tisztességesek és becsületesek vagyunk”. A családon belüli konfliktusok pedig a szőnyeg alá söprődtek. Ezzel szemben a mai világban inkább a kapcsolat, az őszinteség, az együttműködés, az intimitás és a mások véleményétől való függetlenség számít. Legalábbis ezt látom nagy általánosságban a mai Y generáció törekvéseinek. Azt is látom, hogy szeretnénk felülírni a régi mintákat, és megtalálni magunkat a mai kor kihívásai között. Hogy alakult a XX. század apaképe? Milyen kihívásokkal kell szembenéznie ma egy apának?

Hagyományos apaszerep

Az apa személyiségéből elsősorban a családfenntartó, a fegyelmező és a tekintélyszemély volt kiemelve. Az érzelmi támogatás és a gyermeknevelésben való aktív részvétel kevésbé volt jellemző. A hangsúly inkább a gazdasági biztonság megteremtésén és a gyermekek külső világra való felkészítésén volt. Ez utóbbi tulajdonképpen ma sem változott a teljes családokban, ugyanakkor a hiányos családokban a nőknek kell átvenniük az apák szerepét és fordítva, attól függően, kinél van a felügyeleti jog. És már itt felmerül a kérdés, hogy mennyiben tudják az anyák betölteni az apák szerepét és viszont. A nők munkába állásával az apák szerepe lassan elkezdett bővülni. Bár a fő kenyérkereső szerep gyakran megmaradt, megjelent az igény az apák aktívabb jelenlétére a gyermekek életében, bár ez még sokszor a szabadidős tevékenységekre korlátozódott.

Modern apaszerep

A mai apaideál a hagyományos szereppel szemben sokkal komplexebb. Elvárás lett a családfenntartás mellett az érzelmi támogatás, a gyermeknevelésben való aktív és egyenrangú részvétel, a háztartási feladatokban való segítőkészség. Az „új apaság” hangsúlyozza az apa-gyermek közötti szoros kötődés fontosságát, az érzelmi intelligenciát és a gondoskodó magatartást. A társadalmi normák változásával egyre több apa vállal otthoni gondozói szerepet is. De miért is lett ez annyira fontos? Mert változtak a nők szerepei is. És ez a változás egészen az első ipari forradalom kezdetéig nyúlik vissza, hiszen az apák akkor mentek a nagyvárosokba, hogy el tudják tartani a családjukat, a nőknek pedig a férfiak munkáját kellett végezni a ház körül. Ezzel együtt megrendült a bizalom a gyermekekben az apák irányába, ami alapjaiban változtatta meg a családi struktúrát. Ki a fenntartó? Ki neveli a gyereket? Ki látja el a háztartást? Egy sor ehhez hasonló kérdéssel szembesültek már akkor a nők.

Elvárások a 21. században

Eléggé komplex a kép az elvárásokkal kapcsolatban is. Ugyanis nehéz megállapítani, mi a társadalmi elvárás, és mi a belülről jövő igény a férfiak részéről. Fontos ugyanis, hogy minél több időt töltsünk (mi férfiak) a családunkkal, ugyanakkor sok pénzt akarunk keresni, és közben még jól is akarunk kinézni. De egy fenékkel – ahogy mondani szokás – ennyi lovat nem lehet megülni, tehát szükségszerűen valahol ki fog lógni a lóláb. Valaki sérülni fog ebben a történetben.

Egy biztos, most már hozzátartozik a modern apaszerephez a gondoskodás, a gyermek világról szóló ismereteinek bővítése, az érzelmi intelligencia fejlesztése, és az, hogy kontextusban gondolkodjon saját magáról és az utódjáról, vagyis mit ad át neki, milyen mintát szolgáltat az életével, a viselkedésével.

Néha olyan érzésünk lehet, mintha ugyanazt az érzékenységet várnák el a férfiaktól, mint a nőktől. És őszintén szólva, már nehéz megmondani, kinek vagy minek feleljünk meg. Egy biztos, újrarendeződés van, és ebben az újrarendeződésben önazonos módon kell megtalálni saját magunkat. A jóhír, hogy lehetőségünk van kialakítani a saját értékrendszerünket, mert már annyira nem függünk a nagy rendszerektől.

Egyre több férfi tartja fontosnak a kommunikációt, a konfliktuskezelést. Tisztában vagyunk azzal például, hogy a párkapcsolati kommunikációt a gyerekek hamar leveszik és magukévá teszik, ezért nem mindegy, hogy milyen hangon szólítják meg egymást a szülők, és milyen érzéseket közvetítenek egymás felé, vagy milyen szavakat használnak a konfliktus közben, mert ezek mind mintaként szolgálnak.

Az ApaSúlypont férfiaknak szóló önismereti csoportunkban arra vállalkozunk, hogy megerősítsük a férfiakat apaságukban, és segítsünk új stratégiákat kidolgozni a különböző helyzetek megoldásában, jobban megéljék az intimitást a párkapcsolatukban, és gyermekiekkel is bensőségesebb legyen a kapcsolat.

Júniusban az apáknak szóló önismereti csoportunk végére ér, de szeptemberben újraindul! Azonban azok számára, akik érdeklődnek a csoport iránt, júniusban workshopot tartunk! Ha szeretnél több információt kapni a csoport indulásáról, működéséről, akkor iratkozz fel ezen a linken!

Photo by Natasha Ivanchikhina on Unsplash

A szégyen a diszfunkcionális családokban

Szerző: Hézl József
Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , ,

A szégyen az egyik legkártékonyabb érzés, amit ember „kaphat”, hiszen nem tőle származik, hanem a mások generálják, és adják tovább. Tudom, hogy ez nem egyszerű téma, de ha végiggondolod a saját életed, hány olyan dolog van, ami miatt neked kell szégyenkezned? Mint mindig, most sem célom a hibáztatás, csupán elgondolkodtatni szeretnék, és segítséget nyújtani abban, hogyan tudd jól kezelni ezt az érzést. A diszfunkcionális családokban több ok miatt éreznek szégyent a családtagok (ezekből kettőt sorolok fel), főleg a gyermekek, ezekről is fogok írni a bejegyzésben. Fontos tudnod: a szégyent magad mögött tudod hagyni, és ha ezt meg tudod tenni, akkor visszaveszed az irányítást, és te leszel életed főszereplője. Hiszen eddig is annyi mindent adtál magadból! Ezt megérdemled!

A szégyen gyökerei: honnan ered ez az érzés?

Magas elvárások

A szégyen nem attól keletkezik, hogy te valamit rosszul csináltál, hanem amit csináltál, azt megterhelik azzal a mondattal, hogy „szégyeld magad!” Ha véletlenül összetörtél egy tányért, nem az volt az első kérdés, hogy nem sérültél-e meg, hanem az, hogy lehettél ilyen „béna”. A magas elvárásokat a diszfunkcionális családokban nem azért támasztják, hogy neked „legyen jó”, hanem azért, mert sokkal egyszerűbb, mint elmagyarázni, megmutatni, hogy hogyan kell jól csinálni bizonyos dolgokat. Sokkal egyszerűbb leszidni, mint megkérdezni, jól vagy-e, vagy megvédeni olyan dolgoktól, amelyek veszélyt jelentenek rád. Nekik ennyire van kapacitásuk, csak ennek az a hátránya, hogy tőled veszik el a gyermekkort, mert amíg meg akarsz felelni, egy csöpp szeretetért bármit megtenni, addig nem tudsz gyerek lenni. És ez az időszak az első 18 év. Aztán azon kapod magad, hogy „gyerekesen” viselkedsz, szembe mész a tekintélyszemélyekkel, mert nem tudtad rendesen megharcolni a magad igazát az apáddal, és nem kaptál védelmet az anyádtól.

Alkoholizmus

A második ok, ami miatt szégyenérzeted lehet az az, hogy a felmenőid például alkoholfogyasztók (vagy egyéb függőségük van), és mivel nem tudják befolyásolni az alkoholfogyasztást, így „viselkedni” sem tudnak. Következésképpen neked kell úgy tenned, mintha te lennél a szülőjük, ami borzasztóan megterhelő. Erről itt is olvashatsz. Ha láttad már a Shameless (Szégyentelenek) c. sorozatot, akkor ott is láthatod, hogy az idősebb lány próbálja a testvéreit ellátni, a minden este részegen hazatérő apját rendezni, és közben próbálja a tinik életét élni. A szülők alkoholbetegsége miatt gyakran a gyerekek éreznek szégyent, mert az ő családjuk nem „normális”, nem olyan, mint a többi gyereké. Ez kívülállóság érzést okoz a többiekkel szemben, amit nagyon nehéz leküzdeni. Ilyenkor szokták a gyerekek idealizálni a szüleiket, mert ezt az érzést elviselni borzalmasan nehéz. A másik, hogy saját magukat hibáztatják amiatt, hogy a szüleik ilyenek. Ezt felnőtt korban csak hosszas terápia után lehet leküzdeni.

A szégyen álarcai: Hogyan nyilvánul meg a szégyen a mindennapokban?

Önkritika és önutálat

Állandó negatív belső párbeszéd, a saját érték megkérdőjelezése. Ebben az esetben fontos tudnod, hogy ezt a belső párbeszédet nem önmagaddal folytatod, hanem azzal, akinek sikerült elérnie nálad, hogy ne érezd magad értékesnek és fontosnak.

Perfekcionizmus

A hiba elkerülése érdekében tett kényszeres törekvés a tökéletességre. Ha sosem szabad hibázni, mert azzal gondot okozol, akkor előbb-utóbb az lesz a minimum, ami másnál a maximum. Mindent tökéletesen tudni, mindent tökéletesen csinálni, mert baj lesz, ha nem lesz minden tökélyre fejlesztve. Másrészt pedig a szégyent a perfekcionizmussal szokták kompenzálni, mert megvan az késztetés, hogy csak így lehet előrébb jutni, kitörni ebből az életből.

Másoknak való megfelelés

Túlzott igyekezet mások elvárásainak megfelelni, mert félünk attól, hogy visszautasítanak minket. Vagyis csak akkor vagyunk szerethetők, ha teljesítünk és mindenkinek az elvárásait magunk elé helyezzük.

Elszigetelődés

A másokkal való mélyebb kapcsolatok elkerülése a sebezhetőségtől való félelem miatt. A diszfunkcionális családban annyi sérülést lehet elszenvedni, hogy már nem is vágyunk arra, hogy másokkal értékesebb kapcsolatot alakítsunk ki, hiszen az érzések megélése megtorláshoz vezet. Ezért inkább vagy elszigetelődünk vagy felszínes kapcsolatokat ápolunk.

Harag és ingerlékenység

A mélyen gyökerező fájdalom és szégyen kifelé irányuló megnyilvánulása. A diszfunkcionális családban élő vagy felnőtt emberek gyakran indulatosak. Nem azért, mert ilyen a természetük, hanem azért, mert annyi düh halmozódott fel bennük az életük során, hogy ezt nem tudják relevánsan megélni. Annak, aki világéletében az elfogadást élte meg, annak nem nehéz a dühét kezelni, de akit sosem nyugtattak meg, hanem mindig hibáztatták valamiért, akkor abban előbb-utóbb felgyülemlik ez az érzés, és olyankor jön ki, amikor nem éppen van helye.

Önszabotázs. Olyan viselkedésminták, amelyek akadályozzák a sikert és a boldogságot. Ezek a viselkedésminták a felmenőktől jönnek, hiszen nem tudták jól megélni a párkapcsolatukat, valószínűleg gyerekkorukban ők is bántalmazottak voltak. Így az önszabotázson kívül a tehetetlenséget is megtanulták, és továbbadták. Ez így együtt a transzgenerációs minta.

Készítettem neked egy gyakorlatot, amely talán segít enyhíteni a szégyenérzetedet. Azt elengedhetetlen tudnod, hogy ez nem teszi semmissé, csupán felszínre hozza, és a későbbiekben már tudni fogod, mivel dolgozz egy segítő szakemberrel.

A gyakorlat itt tölthető le:

Letöltöm a gyakorlatot

Ha pedig szeretnél beszélni a szégyenérzetedről, akkor foglalj hozzám időpontot:

Időpontot foglalok

Photo by @felipepelaquim on Unsplash

Élet a bántalmazó szülők után

Szerző: Hézl József
Blog, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , , ,

Mit tegyél, ha bántalmazó szülők voltak a felmenőid? Fontos tudnod, hogy ez a bejegyzés azoknak szól, akik már kiléptek az ilyen típusú szülőkkel való együttélésből, és csak időnként találkoznak vagy beszélnek. Ha már te sem élsz együtt életvitelszerűen a szüleiddel, akkor érdemes tovább olvasnod. Tudom, hogy ez egy borzasztóan érzékeny téma, és az emberek általában titkolják, vagy legalábbis nem beszélnek róla, hiszen mély sebeket hordoznak, amelyek minden találkozáskor vagy beszélgetéskor lüktetni kezdhetnek. A bejegyzésem célja, hogy segítséget nyújtsak a bántalmazó háttérrel rendelkező felnőtt embereknek a szüleikkel való kapcsolatuk megértésében és alakításában, a saját jóllétük szem előtt tartásával. Hangsúlyozom, hogy nincs egyedüli üdvözítő út, minden ember más, és mások lesznek a megoldások. Amikről írni fogok, azok általánosságban véve segíthetnek, de már az elején szeretném leszögezni, hogy elengedhetetlenül fontos együttérezned saját magaddal.

Felismerem, hogy bántalmazott vagyok

Az első lépés mindig a felismerésből fakad. Vannak, akik évtizedekre elfojtják magukban, és azt mondják, hogy tökéletes gyerekkoruk volt. Azt az apróságot pedig „elfelejtik”, hogy legapróbb a hibáért is verést kaptak, amit úgy kereteztek át, hogy megérdemelték, mert tényleg nem jól csináltak valamit. A kérdés, hogy hogyan ismerhető fel, hogy bántalmazott vagy? Például úgy, hogy a kapcsolataidban rendre olyat választasz, aki valamelyik szülőd viselkedésére emlékeztet. Egy bántalmazó apa esetén egy olyan férfit, aki maga is bántalmazó. Vagy elhanyagoló anya esetén egy olyan nőt, aki azért van veled, mert sok pénzed van, vagy mert érzelmileg kihasználható vagy, de cserébe nem ad semmit.

Bántalmazó szülők utóda: áldozat vagy túlélő?

Amikor az ember kilép egy bántalmazó kapcsolatból – legyen az párkapcsolati vagy szülőkkel való kapcsolat – akkor el kell döntenie, hogy hogyan tekint saját magára. Mondhatja azt, hogy a bántalmazás milyen hatással van rá, és hogy ezen a helyzeten nem tud változtatni. Valóban, ha nem kérünk segítséget az önbizalmunk újraépítéséhez, a fájdalmaink feldolgozásához, akkor valóban áldozatok vagyunk. A körülmények, a traumáink és az érzéseink áldozatai.

De dönthetünk úgy is, hogy nem áldozatok leszünk, hanem túlélők. A túlélők pedig az élet mellett döntenek. Ez sok tudatosságot és felismerést jelent, amihez rendszerint kell egy külső segítő személy is, aki edukál (rávilágít a családodban működő dinamikákra, a szerepekre, amelyeket betöltöttél azért, hogy valahogy túléld ezeket az éveket. Szóval amikor ezeket a szerepeket töltötted be, már a túlélés mellett döntöttél! Csak akkor ez nem volt tudatos. Most viszont kimondhatod magadnak, hogy Te az életet választod, és elkezdesz találkozni azzal, aki igazából vagy.

Lojalitás válság

Az a nehéz a bántalmazó vagy elhanyagoló családban felnövő gyermeknek, hogy nehéz eldöntenie, hogy kihez legyen lojális, kinek fogadjon „hűséget”. Egyrészről szereti a szüleit, és nem akarja elveszíteni a szeretetüket, másrészről pedig szeretne gyermekként létezni, de úgy kell viselkednie, hogy a lehető legkevesebb problémát okozza az elhanyagoló szüleinek, akiknek amúgy sincs kapacitása vele foglalkozni. Ezért a fókusz a gyermekről áttevődik a szülőkre, akiknek a problémái állandóan középpontban vannak, és a gyerek pedig vagy „villámhárító”, vagy „békítő”, vagy egészen egyszerűen „tárgyként” kezelik. Vagyis csak akkor szeretik, amikor nekik jó. A szülőknek ez a magatartása pedig a saját feldolgozatlan traumáiból, érzelmi éretlenségéből fakadnak.

Határhúzás

A határhúzás mindig együtt jár a döbbenettel. Határt húzni ugyanis annyit jelent, hogy magadat választod, és nem hagyod magad kihasználni. Ők ugyanis visszakövetelik a régi énedet, amikor kihasználható voltál. „Le lehetett húzni” néhány tízezer forinttal, bevásárlással, mert nekik már nincs miből, és még lehetne sorolni az ilyen helyzeteket. Fontos, hogy néha lesznek visszaesések, de ha a legtöbb esetben tartod a határaid, akkor meg fogod tudni, kik azok, akik támogatnak téged, és kik azok, akik nem.

Hogyan viszonyuljak hozzájuk?

1️⃣ A kapcsolat megszakítása

Abszolút érvényes a szülőkkel való kapcsolatokban is az a gondolat, hogyha egy kapcsolat nem épít téged, akkor azt építsd le. Ahhoz túl rövid az élet, hogy olyanokkal töltsd meg, akik nem fogadnak el téged úgy, ahogy vagy. Amennyiben ezt az utat választod, akkor egy darabig kísérhetnek kellemetlen érzések. Ugyanakkor hosszabb távon megtapasztalhatod, milyen érzés, amikor olyanok vesznek körül, akiknek fontos vagy, akik társaságában nem kell olyan szerepeket felvenned, amelyek a túlélésed szolgálják.

2️⃣ A kapcsolat korlátozása

Ha az belefér neked, akkor érdemes azt az opciót választani, hogy a felületes érintkezésre szorítkozol. Heti/kétheti/havi informálódás, hogy vannak, Ezzel megvéded magad attól az attitűdtől, amelyet a szüleid képviselnek.

3️⃣ Megbocsátás

Ez az opció akkor lehetséges, amikor már van némi belátásuk arra, hogy amit veled tettek, azt nem kellett volna. A tapasztalat azt mutatja, hogy a belátás nagyon részlegesen szokott megtörténni, egyrészt azért, mert nagyon kicsi az önreflexiós képességük, másrészt pedig az idősebb generáció más környezetben és társadalmi miliőben nevelkedett, amelyben sok minden elfogadható volt, szemben a mostani társadalmi légkörrel. A megbocsátás viszont a saját lelki békéd miatt fontos, de nem jelenti azt, hogy elfelejted a sérelmeket, csak elindultál a felépülés útján és megtanultál a sebeiddel együttélni.

Bárhogy is legyen, szurkolok neked, hogy elindulhass, és ha nehezen megy, vagy megtámogatásra van szükséged, foglalj hozzám időpontot! És ne feledd: minden a te döntésed, csak élj a döntés lehetőségével!

Időpontot foglalok

Fotó: pexels

Négy plusz egy kérdés, amit első randin tegyél fel

Szerző: Hézl József
Blog, Személyiségfejlesztés, , , ,

A párválasztás nehéz kérdés, főleg, ha már az ember túl van jónéhány kapcsolaton. Ráadásul sokat feszeng az első randin, hogy fog zajlani, hogyan legyen érdekes. Igyekszik a legjobb oldalát mutatni, pedig elég lenne csak azt adni, akik valójában vagyunk. Egy sokat próbált randizónak már „vajt fülei és szemei” vannak, és mint egy jó HR-esnek, megvan, hogy mit figyeljen a másikon. Ebben a blogbejegyzésben négy plusz egy kérdésről fogok írni, amit érdemes már az első randin feltenni. Elvégre rövid az idő, és ha mindenképpen azt szeretnénk, hogy a másik azt higgye rólunk, komoly kapcsolatot akarunk, akkor a kedvenc időtöltéseken kívül ezekről is érdemes beszélgetni. Megjegyzem, ezek szűrő kérdések is, mivel már első alkalom után is el tudod dönteni, hogy akarod-e vagy sem! Íme!

1. Az első randin elhangzó kérdés: hogy érzed magad, amikor egyedül vagy?

Bármennyire is furcsán hangzik a kérdés, az egyik leglényegesebb. Miért? Azért, mert vannak „megrögzött” társfüggők, akik nehezen bírják ki pár nélkül, és nagyjából akkor érzik magukat biztonságban, amikor a párjukat maguk mellett tudják. A társfüggőség egy kötődési probléma. Hátterében súlyos önértékelési zavarok állhatnak, amelyeket inkább pszichoterápiában lehet gyógyítani, és nem egy párkapcsolatban.Tehát, ha a párjelölt azt mondja, hogy nem szeret egyedül lenni, akkor az intő jel legyen a számodra, és érdemes tovább kérdezni!

2. Az első randin elhangzó második kérdés: mivel töltöd az időt, amikor egyedül vagy?

Furcsa lehet, hogy a második kérdés is az egyedüllétről szól, de képzeld el azt a szituációt, amikor te dolgozol (mondjuk emberekkel foglalkozol), és folyamatosan rezeg vagy pingel a telefonod, mert a párod már megint egy üzenetet küldött neked. És nem arról ír, hogy milyen szép ruhát vett magának, vagy milyen finomat főzött, hanem súlyos lelki traumákat ír meg, mert most épp beszélgetett valakivel, és felhozott neki néhány nehéz emléket. Na, most így végezni a munkád borzasztóan megterhelő. Ha meg egész nap nem válaszolsz, akkor megsértődik, hogy nem vagy a számára annyira fontos, hogy válaszolj. Hidd el, hosszú távon ez annyira megkeseríti az életetetek, hogy lassan már megszólalni sem mersz, mert nem fogod tudni, mi az, amivel megbántod. Egészen más kérdés, amikor a pár annyira szerelmes, hogy nem tudnak leszakadni a telefonról, és ez rendben van így! De van az a helyzet, amikor tényleg terhes az állandó írogatás vagy hívogatás, amikor nincsenek határok. Azok a kérdések, hogy ráérsz-e most? van-e kedved vagy időd és energiád beszélgetni? teljesen valid kérdések. Nagyon nehéz, amikor az egyik fél tartana határokat, de a másik észre sem veszi, hogy valamit túlzásba vitt.

3. Az első randin elhangzó harmadik kérdés: ha egy napig nem beszéltek, akkor azt hogy viseled?

Van, aki azt mondja, hogy ha egy napig nem beszéltek, akkor már nem vagytok párkapcsolatban. Sajnos ez megint a társfüggőség tipikus példája. Van az a helyzet, amikor egy napig nem tudtok beszélni. Itt elengedhetetlen arról beszélni, hogy mi az a tárgyállandóság. Az a reprezentációs kép, amely a másikban él rólunk. Ez azt jelenti, hogy amikor nem vagyunk együtt, te akkor sem esel kétségbe, mert tudod, hogy létezem, megvagyok. Jól érzem magam ott, ahol vagyok, és te is jól érzed magad ott, ahol vagy. Ez tehát kötődési kérdés, és kora gyermekkorra, vagyis csecsemőkorra vezethető vissza. És ez újfent nem párkapcsolatban fog gyógyulni, hacsak nincs pszichoterápiával megtámogatva.

4. Szoktál-e mesélni a volt kapcsolataidról az aktuális partnereidnek?

Borzasztóan kellemetlen, amikor együtt vagytok, és egy intim pillanatban arról kezd el mesélni, hogy milyen volt a szex egyik korábbi (vagy az összes) partnerével. Elkezd összehasonítgatni. Hm. Egyszer-egyszer talán elmegy, de amikor napi szinten ezt hallgatod, akkor olyan érzésed lesz, mintha ebben a kapcsolatban jelen lenne az összes eddigi partnere. Ráadásul az őnbizalmadat is kikezdi, ha folyton azt hallod, hogy a másikkal milyen vadak voltak az éjszakák.

+1 Hogy vagy a szüleiddel? Milyen sűrűn beszéltek?

Az, hogy valaki nagyon szoros kapcsolatot ápol a szüleivel, egyrészről nagyon kedves és megnyugtató, másrészt lehet szorongató is, mert akkor megint nemcsak ketten vagytok a kapcsolatban, hanem a szülők is ott vannak állandóan. A kérdéssel tulajdonképpen azt „teszteled”, hogy levált-e egyáltalán róluk. Hosszú távon azért jelentős kérdés, mert van, aki a szüleit választja olyan helyzetekben is, amikor a párját kellene.

Következő héten arról a jelenségről fogok írni, amikor valaki nem tud leválni a szüleiről.

Ne feledd! Te párt keresel magadnak, akivel boldogan élhetsz, és nem feladatot amivel kitöltheted életed hátralevő részét. Nem terapeutának és nem villámhárítónak szegődsz valaki mellé, hanem társnak, és remélhetőleg te is egy társat szeretnél.

Ha úgy érzed, hogy ezekkel a kérdésekkel neked is dolgod van, akkor keress bizalommal!

Borítókép: pexels

FONTOS: 2025. áprilisában féláron veheted igénybe szolgáltatásaimat!

Időpontot foglalok

A túlgondolás anatómiája

Szerző: Hézl József
Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

Ha be akarsz csavarodni, akkor alkalmazd a túlgondolás technikáját! Feküdj le az ágyadra, végy elő egy kellően szorongással teli dolgot, és told túl az arról való gondolkodást! Remélem, kellően provokatívan fogalmaztam meg az első két mondatot. Nyilván senki nem szeretne becsavarodni, legalábbis tudatosan nem. És erre te is azt mondanád, hogy dehogyis teszed ezt! Az a nehéz ebben, hogy amíg az agyad túlpörget egy témát, már megint nem a jelenben vagy. És a túlgondolás a szorongás egyik leghatékonyabb „eszköze”, amivel sürgősen kezdeni kell valamit.

Mi a túlgondolás?

Az elméd lehorgonyoz egy gondolatnál, amely nem hagy nyugodni. Sajnos nem a pozitív gondolatoknál teszi ezt. Pedig mennyivel boldogabbak lennénk, ha inkább az örömteli eseményeket idézné fel újra és újra az elménk! Vannak, akik hajlamosak a túlgondolásra, és vannak, akik kevésbé, vagy egyáltalán nem. Alkati kérdés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tudnád feloldani. De mi mindent gondolunk túl? Nézd végig a listát, hátha magadra ismersz!

  • Valaki megkérdőjelezte a kompetenciád. (Értsd: „Te ehhez úgysem értesz!”)
  • Egy bizonyos szituációban rosszul reagáltál. (Pl. durvábban válaszoltál, mint ahogy szeretted volna.)
  • Egy bizonyos szituációban lefagytál. (A főnököddel vagy valamelyik szülőddel szemben, aki lehordott valamiért.)
  • Valamilyen megmérettetés előtt állsz, és nem érzed magad felkészültnek.
  • Azt hiszed, hogy valamilyen betegséged van, mert észre vettél magadon egy foltot.
  • Kaptál egy rossz hírt. (Pl. kórházba került egy szeretted, és nem tudod, mi fog történni ezután.)
  • Olvastál egy hírt a hírportálokon, és elindult a vezérhangya az agyadban.

Hogyan lépj túl a túlgondoláson?

Először is fontos tudnod, hogy sokkal erősebb vagy, mint gondolnád. Még a szorongásnál is. De előbb fel kell ismerned, hogy mi történik veled. Aztán hoznod kell egy döntést, hogy ezt be akarod fejezni, mert amíg agyalsz, addig értékes időt veszítesz az életedből!

Másodszor meg kell különböztetned a tényeket a gondolataidtól. Ez egy elengedhetetlen dolog. Fogj egy papírt, ne telefont (erősíti a szorongást), és írd le a lecsupaszított röviden megfogalmazható tényeket. A tény adat. Ki, hol, mikor, mit. Ezek a legfontosabb kérdések. A miért már az agyaláshoz tartozik!

Harmadszor pedig törekedned kell arra, hogy a jelenben legyél. Kezdd el mondani – hangosan vagy magadban -, hogy hol vagy. „A szobámban vagyok, a kényelmes ágyamban fekszem. A falak a kedvenc színemre vannak festve. A legkedvesebb tárgyaim vesznek körül: a párnám, a takaróm, a kedvenc könyvem…” Ezt addig csináld, amíg nem érzed azt, hogy újra az „itt és most”-ban vagy.

A túlgondolás nemcsak a szorongás egyik jellemzője, hanem a depresszióhoz is vezető út. Én abban tudlak támogatni, hogy ne juss el idáig. Amennyibben úgy érzed, hogy fontos lenne beszélned a szorongásodról, akkor foglalj időpontot hozzám!

Időpontot foglalok

A borítókép a pexels-ről származik.

A biztonságérzet belülről fakad

Szerző: Hézl József
Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

A biztonságérzet egy olyasvalami, amelyet nem várhatunk másoktól, hogy megadják nekünk. Ezért problémás, ha valaki úgy választ párt, hogy „mellette biztonságban érzem magam”. Az, hogy mennyire érezzük magunkat biztonságban, sok mindentől függ, ezeket szeretném most összeszedni ebben a blogbejegyzésben.

Honnan ered a belső biztonságérzet?

Ezt a három mondatot nem tudom eléggé hangsúlyozni: „Ez a világ jó. Te szerethető vagy. Ebben a világban helyed van.” Na, de honnan kellene „tudnunk” ezeket a mondatokat? Amikor a gyermek megfogan, akkor már abban a pillanatban elkezd kialakulni a kötődés anya és magzata között. Ha a gyermeket szeretetben várják, akkor ezeknek a mondatoknak a „megtanulása” már a magzati életben elindul. Ha nem, akkor sérül a kötődés, torzul az a kép, amely a világról kialakul a gyermekben. Ezt a kötődést egyébként ősbizalomnak hívjuk.

Önmagunk elfogadása

Amennyiben egészségesen kötődünk önmagunkhoz (mert azt a tudást kaptuk szüleinktől, hogy jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk), megfelelő mennyiségű és intenzitású elvárásoknak kell megfelelnünk, a szelfünk egészségesen fejlődik. Megfelelő módon állítunk fel magunknak elvárásokat, és nem csalódunk önmagunkban.

Önbizalom és önértékelés

A két fogalom nem szinonim. Az előbbi azt jelenti, hogy képes vagyok bízni a saját képességeimben, helyzetmegoldó képességemben. Az önértékelés pedig azt jelenti, hogy akkor is tudom magam szeretni, ha hibát követtem el. Ha jól állítják fel velünk szemben az elvárásokat, ezáltal megismerjük a készségeinket, képességeinket, és nem fogjuk veszélybe sodorni magunknat csak azért, mert valaki azt mondta, hogy feleljünk meg irreális elvárásoknak. Az is idetartozik, hogy ha valaki negatív kritikát fogalmaz meg velünk szemben, akkor nem érezzük magunkat létünkben veszélyeztetve. Vagyis egy kritika miatt nem fogunk „megsemmisülni”.

Érzelmi stabilitás

Minden szituációban valamiféle érzelmi teljesítményt kell produkálnunk. Nem tudunk minden helyzetben adekvát érzelmi válaszokat adni, de képesek vagyunk az érzelmeinket kordában tartani, és ha megbántottak, vagy bosszantó híreket kaptunk, nem öntjük rá egyből a másikra, hanem képesek vagyunk megtartani magunknak, vagy a legmegfelelőbb embert kiválasztani, akivel lehet beszélgetni arról, mi történt velünk. Sajnos Magyarország érzelemszabályozásban nem az élen van, hiszen ha így volna, akkor nem volna ennyi szenvedélybeteg és bántalmazó ember. Az érzelmileg stabil ember számít arra, hogy mit tesz a dühe, ha szabadjára engedi, emiatt inkább olyan eszközöket keres, amelyekkel jól le tudja vezetni azt. Az, hogy hogyan kezeljük az érzelmeinket, gyermekkorban megtanulandó feladat. Ehhez azonban stabil lelkiállapotú szülőkre van szükség.

Kapcsolatok

Azoknak az embereknek, akik biztonságosan tudnak kötődni önmagukhoz, a többi emberhez, a világhoz, a kapcsolatai biztonságosak, szeretetteljesek. Fontos, hogy tisztában legyünk saját értékeinkkel, mert különben mindig olyan emberrel kezdeményeznék kapcsolatot, akik kihasználnak bennünket, mi meg meghalnánk egy morzsányi szeretetért.

Kontrollérzet

Fontos, hogy képesek legyünk szelektálni, hogy mi az, ami felett van kontrollunk, és mi az, amit kénytelenek vagyunk rábízni egy felsőbb hatalomra (az univerzumra, az Istenre stb.), mert nem tudunk hatalmat gyakorolni felette. A hatalmat most nem pejoratív értelemben használom. Nem tudunk mindent szabályozni, mert erre egy ember kevés. De bízhatunk abban, hogy a másik meg tudja csinálni, hogy a dolgok maguktól is meg tudnak oldódni.

És fontos az is, hogy érezzük a jogosultságot arra, hogy saját magunkat tegyük első helyre, ha a helyzet úgy kívánja. Mert nem tudunk másokat támogatni, segíteni, ha mi magunk is támogatásra és segítségre szorulunk.

Rugalmasság és alkalmazkodóképesség

Ha eltervezünk dolgokat, akkor nyilván szeretnénk, ha azok a dolgok úgy is történnének. Ugyanakkor előfordulhatnak váratlan helyzetek, amelyeket meg kell oldanunk. Egy felnőtt embernek ez adott esetben rendben is van. Egy gyermeknél már más. Neki fontos a rutin, és az, hogy abból ne zökkenjen ki, mert akkor az addig megszokott biztonságos keretek, hirtelen bizonytalanná válnak, és olyan szorongásai keletkezhetnek, amelyekkel később sokkal nehezebben birkózik meg. Ha gyermekkorunkban tehát megvoltak a biztonságos kereteink, felnőttként sokkal rugalmasabban vagyunk képesek kezelni a hirtelen jött helyzeteket, és ha nem, akkor érdemes szakember segítségét kérni.

Testi biztonság

A testi biztonsághoz hozzátartozik az egészséges táplálkozás, és a külső biztonság is. Ha valaki állandó veszélyeztető környezetben nő fel, akkor nehezen, vagy nem alakul ki a belső biztonság. Hiszen a szülők félelme öröklődni is tud, mert a gyermek azt látja, hogy a szülei is rettegnek.

Fontos tehát, ha választásainkat nézzük, hogy milyen szinten van a belső biztonságunk. Hiszen akkor tudunk biztonságos és szeretetteljes kapcsolatokat kialakítani, ha nem hiszünk mindenkinek, aki azt mondja, szeret minket, közben pedig valamilyen haszna van belőlünk. Te hogy vagy a belső biztonságérzeteddel?

Időpontfoglaláshoz kattints ide:

Jelentkezem

Fotó: pexels

Érzelmi elérhetetlenség 1.

Szerző: Hézl József
Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , ,

Az érzelmi elérhetetlenségről akkor beszélünk, ha az egyik fél (vagy mindkettő) nehezen fejezi ki az érzéseit, távolságot tart a másiktól, és látszólag „lepattannak” róla a nehéz érzések, tehát nem vált ki belőle különösebb reakciót. Az érzelmi elérhetetlenség nem valamiféle betegség, sokkal inkább jellemzője, tünete egy elhanyagoló/bántalmazó nevelésnek, amelynek egyenes következménye lehet egy személyiségzavar. Nem feltétlenül alakul ki, az elhanyagolás vagy bántalmazás mértékétől függ. Azért fontos erről beszélni, mert ha a felismerjük a korai jeleket, akkor nem megyünk bele egy olyan kapcsolatba, amelyben a másik fél ezzel a tulajdonsággal rendelkezik.

Az érzelmi elérhetetlenség lehetséges okai

Valljuk be őszintén a legtöbb szuperhős azért vonzó, mert a problémákat játszi könnyedséggel oldja meg, és nem látszódnak rajta különösebb érzelmek. Mindig tudja, mit kell tenni, ritkán hezitál, inkább cselekszik. Vagy ott vannak a „titokzatos” emberek, akiket amiatt tartanak „szexinek”, mert keveset mutatnak magukból, és emiatt piszkálja a kíváncsiságunkat. Ez azonban nem feltétlenül egészséges, és sokat elárulhat rólunk is, ha ilyen típusú emberekhez vonzódunk.

Kötődési mintázatok

Az érzelmek kifejezése szorosan összefügg azzal, ahogyan kapcsolód(t)unk az elsődleges gondozónkhoz, aki jó esetben az anyánk. Borzasztóan fontos, hogy kialakuljon az ősbizalom, amely három üzenetet tartalmaz: ez a világ jó, te szerethető vagy, és helyed van ebben a világban. Az elhanyagoló vagy bántalmazó nevelés ezeknek pont az ellentétét sugallja a gyermek felé. A kötődésre általában Ainsworth és munkatársai által kidolgozott elméletet használjuk (1971). Az elmélet középpontjában a szeparáció fogalma áll, ami a csecsemő leválását jelenti az anyjáról. Az idő múlásával egyre kevésbé teljes a gondoskodás, annak függvényében, milyen mértékben alakult ki a csecsemő képessége a késleltetésre, a frusztráció elviselésére. Azt vizsgálták, hogyan reagál a gyerek, amikor az anya kimegy a szobából, majd visszajön. A következő „típusok” alakultak ki:

  • Biztosan kötődő: amikor az anyja kiment, elkeseredett, visszatérésekor megnyugodott.
  • Bizonytalan-ambivalens: eltávozáskor kínban van, visszatéréskor dühös, de kötődő.
  • Bizonytalan-elkerülő: nem tűnik nyugtalannak, de visszatéréskor nem veszi figyelembe anyját, az idegennel játszik tovább.
  • Dezorganizáltan kötődő: nem tudja, mit tegyen (Itt a háttérben súlyos elhanyagolás lehet.)

Érdemes egyébként végig gondolni a saját kötődési mintázatunkat ezek alapján, és ha a biztosan kötődőtől eltérő a mintázatunk, akkor szakember segítségével lehet dolgozni a kötődési mintázat megváltoztatásán.

Vannak kutatók, akik azt mondják, hogy amit a gyermek az első kapcsolatában megtapasztalt, azt fogja alkalmazni másoknál is. A korai kapcsolatban keletkezett sérüléseket általában azért nem lehet gyógyítani, mert nincs alap, nincs mihez viszonyítani. Persze nem mondom kétszer se, hogy nem lehet valahogy felépíteni a kötődést, de ahhoz hosszú évek terápiás munkája kell, illetve a testtel végzett terápia (mint például a bodywork), hogy fejlődjön a kötődés.

A bizonytalan (szorongó)-elkerülő mint érzelmileg elérhetetlen személy

A kísérletben, amikor az édesanya kiment, és visszajött, akkor a gyermek nem mutatott különösebb érzéseket, sőt játszott tovább az idegennel. Ennek nagyon sokszor kellett megtörténnie, hogy a gyermek ezt a működésmódot tanulja meg. Ugyanis elengedhetetlenül fontos, hogy amikor az anyuka visszatér, milyen gesztusokat és mimikát használ. Ha semmilyet, akkor a gyerek is azt tanulja meg, hogy nem reagálunk semmire. Vagyis az ő érzéseit nem tükrözték vissza, emiatt ő sem tud mások érzéseire reagálni. Az ilyen típusú emberek azért szállnak egyik kapcsolatból a másikba, mert amikor a párjuk érzelmileg közeledne hozzájuk, akkor ők fejvesztve menekül ki a kapcsolatból, hiszen azt tanulta meg, hogy azért nem reagálunk az érzésekre, mert azok borzasztóan veszélyesek. Marad az érzések és intimitás nélküli szex, mint például a Szürke ötven árnyalata c. könyvben.

Mit tegyünk, ha érzelmileg elérhetetlen a párunk?

Első körben nekünk kell eldönteni, hogy akarjuk-e vele folytatni az életet. Ha igen, milyen „hasznunk” származik belőle? Meg kell tudnunk, hogy a párunk problémának érzi-e, hogy nem tud a saját és mások érzéseihez kapcsolódni. Foglalkoznunk kell a saját kötődési mintázatunkkal, mert az sok mindenre adhat magyarázatot. Ha mindketten elindultak a biztosan kötődő felé (nem biztos, hogy 100 százalékban meg is érkeznek ehhez), akkor jöhet a párterápia.

Fontos tehát foglalkoznunk a kora gyermekkori élményeinkkel, mert magyarázatot adhat arra, hogy miért és milyen típusú emberekhez vonzódunk. Ha megérintett a téma, és dolgoznál a kötődéseden, akkor foglalj időpontot hozzám!

Időpontot foglalok

Fotó: pexels

Új, élményszerű szolgáltatások

Szerző: Hézl József
Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , , , , ,

Élményszerű szolgáltatások nyújtása a klienseim számára mindig is a célom volt. Számomra az önismeret nem csak a szavak szintjén jelenik meg, hanem aktív cselekvés formájában is. Bizonyítja ezt a rengeteg segítő beszélgetés, amely örömmel töltötte el a klienseimet, mert a beszélgetés végén arról számoltak be, hogy most kaptak valami újat önmagukról. Lassan tíz éve, hogy elkezdtem az Aha! Élmény mentálhigiénés vállalkozásomat. Lassan tíz éve hogy folyamatosan képezem magam annak érdekében, hogy minél hatékonyabban tudjam segíteni a hozzám fordulókat, hogy minél több oldalról meg tudjam támogatni a klienseimet, például Téged. Az alábbiakban szeretném röviden bemutatni az eddigi és az új szolgáltatásaimat, illetve az időpontfoglaló rendszert, melynek segítségével könnyen és gyorsan tudsz időpontot foglalni hozzám.

Mitől lesznek élményszerűek szolgáltatások?

Egyrészt attól, hogy személyre szabom azokat, vagyis nincs két egyforma konzultáció. Ami közös minden szolgáltatásomban és konzultációmban, hogy van lehetőséged ventilálni, elmondani, hogy a múltkori alkalom óta hogy ment benned tovább, amiről beszélgettünk, illetve a végén „ki is tudsz jelentkezni”. Érzéseket, gondolatokat fogalmazhatsz meg, hogyan hatott rád a konzultáció. Másrészt nagyon sokféle eszközt használunk, hogy minél jobban meg tudd jeleníteni, mi van a lelkedben, mi az, ami nehéz, mi az, ami emel Téged.

Az érzéseiddel dolgozunk

Vannak, akiknek ijesztő, vannak, akiknek felfedezendő terület. A munkám során szeretném megmutatni a klienseimnek, hogy az érzéseiknek van helyük, azok mindig jogosak, és fontos dolgokat jeleznek számunkra. Ezért törekszem arra, hogy meg tudják fogalmazni, mert ezzel a másikkal vagy bizonyos dolgokhoz való viszonyokat is ki lehet fejezni.

A monodráma ereje

Akár mentálhigiénés segítő beszélgetésről, akár családállításról beszélünk, mindkettő szerves része a dráma. Amikor valaki meghallja ezt a szót, hogy dráma, akkor az a válasz rá, hogy „de hát van elég dráma az életemben így is”. Fontos tudnod, hogy a mentálhigiénében a (mono)dráma nem a színészkedéssel egyenlő, hanem inkább a szerepbe helyezkedéssel és az empátiával. Ettől lesz igazán cselekvő a segítő beszélgetés. Ugyanakkor szem előtt tartom, hogy nem mindenki kész még a szerepbe helyezkedésre, ezért nála más eszközt használunk. A monodráma a pszichodráma „kistestvére”, remekül használható az egyéni folyamatokban.

Mentálhigiénés segítő beszélgetés

A mentálhigiénés segítő beszélgetés lényege az érzések és a gondolatok „tükrözése”. Az a célom ezekkel, hogy minél tisztábban lásd, mi zajlik Benned. Ezért vannak az érzéskártyák, a kavicsok, hogy a kérdéseden minél strukturáltabban tudj dolgozni. Még több információt itt kaphatsz a segítő beszélgetésről.

Családállítás

Ez teljes mértékben a monodrámán alapul. Tudnod kell, hogy nem csinálom csoportban, csak egyéni folyamatban. Ehhez székeket, párnákat és más tárgyakat használunk, hogy meg tudjuk jeleníteni a családi (vagy éppen munkahelyi) struktúrát. Itt is fontos a szerepbe helyezkedés és a térbeli elrendezés. A családállítás során konkrét kérdéseken tudunk dolgozni, illetve a viszonyrendszereken, ha valakinek arra van igénye, hogy ezeket feltérképezzük. Egy alkalom arra (is) jó, hogy kérdéseket tegyünk fel a családban (munkahelyen) való működésünkkel kapcsolatban, amelyeken aztán mentálhigiénés segítő beszélgetés során tovább dolgozhatunk. A monodramatikus családállításról itt tudhatsz meg többet.

Addiktológiai tanácsadás

A függőség valójában személyekhez való viszonyokról szól. Elsősorban a függőség önismereti oldalával dolgozunk, de fontos az is, hogy hogyan lehet csökkenteni a szerhasználatot, illetve teljesen elhagyni. A konzultációk során természetesen információkat is adok a felépülés folyamatáról, a visszaesés jelentőségéről és más, függőségekkel kapcsolatos kérdésekről is. Bővebben itt tudsz tájékozódni róla.

Kamasz coaching

A kamaszlét óriási kihívás elé állítja a szülőket, és nem biztos, hogy mindig helyt tudnak állni egymaguk. Ugyanakkor a kamaszok rendkívül érzékenyek a hormonális változások miatt, emiatt az önreflexiójuk még kialakulóban van. Az ülések során foglalkozunk az önbizalom és önértékelés témájával, de ha verbális agresszió (bullying) áldozata, akkor azzal is foglalkozunk, hogyan tudja újraépíteni önmagát. Az alkalmak után pedig lehetőség van egy 5 perces szülőkonzultációra is. Itt olvashatsz bővebben erről a szolgáltatásomról.

Időpontfoglalás

Az időpontfoglaló rendszer azért jött létre, az utolsó lépést, vagyis a jelentkezés folyamatát minél inkább megkönnyítsem. Ismerem azt az érzést, amikor szakember segítségére volt szükségem, és nehezen tudtam elérni. Az időpontfoglaló segítségével láthatod, hogy melyik nap melyik időpont áll a rendelkezésedre, könnyen tudsz foglalni, és e-nyugtát kapsz. Számlaigényedet előre jelezheted, és ha még mindig van kérdésed, akkor hívhatsz telefonon, írhatsz e-mailt, és haszálhatod a weboldal kapcsolat funkcióját is. Az időpontfoglaló megmutatja azt is, hogy melyik szolgáltatás érhető el online és személyesen. Az időpontfoglaló rendszert itt érheted el. A működéséről (időpontfoglalás gy.i.k.) pedig itt olvashatsz.

Fotó: pexels

A düh a segítő társunk

Szerző: Hézl József
Blog, Konfliktuskezelés, Személyiségfejlesztés

A düh az egyik legszélsőségesebb érzésünk. Érzéseinket hajlamosak vagyunk egy vízszintes tengely két végén elhelyezni. Vannak rossz, meg jó érzések. Pedig, ha a tengely két végpontja közötti pontokat is figyelembe vesszük, akkor rájövünk, hogy minden érzés jó, hiszen az érzéseink jelzőbólyák, amennyiben figyelünk rájuk, és segítségükkel megtalálhatjuk a megfelelő megoldást a problémánkra. Ehhez azonban kell az önismeret, és az, hogy higgyünk az érzéseinknek.

A düh egy fedőérzés

Amikor dühösek vagyunk vagy haragszunk valakire, akkor több érzést is megélünk, amelyeket nem biztos, hogy rögtön felismerünk és tudunk kommunikálni! Ilyen érzések lehetnek a meg nem értettség, a csalódottság, a magány. Ez azt jelenti, hogy a düh elfedi azokat a lelki tartalmakat, amelyeket valójában érzünk, csak a düh eltakarja azokat.

Ezért segíthetnek a következő kérdések:

  • Honnan ered a dühöm? (itt nagyon fontos a tényszerű leírás)
  • Hogyan csillapítom? (csapkodok? trágár szavakat használok?)
  • Hogyan kommunikálom? (hibáztatok vagy arról beszélek, hogy én hogy érzem magam)

Gondold végig

  • hogyan viselkedsz konfliktushelyzetben?
  • „Alámész” a másiknak vagy fölé kerekedsz?
  • Részmegoldásokra vagy mindenki számára elfogadható megoldásokra törekedsz?
  • Kifejezed a dühöd vagy magadba fojtod?

A konfliktusok attól konfliktusok, mert érzések vannak bennük, mondják. Igen, de nem mindegy, hogy egy konfliktushelyzetbe mennyi érzést viszünk. Gondoljunk bele, hogy egy kollégával vagy a főnökkel szemben milyen magatartást tanúsítunk.

Egy példa

Péter jó munkaerő, mert kreatív és szeret kipróbálni új dolgokat. Nem restell emiatt a főnöknél kilincselni, hiszen azt gondolja, a cég és az ő céljai egybevágnak. Igen ám, de vannak területek, amelyeken még fejlődnie kell. Emiatt a főnöke behívatja, és konkrétan a kompetenciáit kezdi firtatni annak kapcsán, mert valaki panaszkodott rá. Péter érzi, hogy itt most nagy a tét, nem bújhat ki a válaszadás alól. A szíve dobog, majd kiszakad a mellkasából. De megpróbálja. És akkor elkezd beszélni. Egy cseppnyi düh, egy picivel magasabb hangerő a megszokottnál. A testtartása nem hanyag, egyenes hát, tekintete a főnök arcára vetül. Végig ott az érdeklődés, a megoldásra való készség. De tényleg figyelni kell az arányokra! A túl sok düh átragad, és csak vádaskodás lesz belőle. A túl kevés megalázkodás.

A lelki háttér

Gyakori jelenség, hogy a beosztott a főnökkel való konfliktusban egyszerűen „átmegy gyerekbe”. Vagyis olyan mechanizmusok kezdenek munkálkodni benne, mint egy gyerekben. Hangja elvékonyul, csak bólogatni tud, testét összehúzza. Ugyanis ilyenkor valóban leszidott gyerekként érzi magát! Mi ennek az oka? Aki gyerekkorában több negatív – jogos és jogtalan – kritikát kapott és kevés pozitív megerősítést, nagy valószínűséggel felnőttként is ezt a sémát viszi tovább. Nem ismer mást. Nem érzi, hogy létjogosultsága lenne annak, hogy megvédje magát. Egyébként minél nagyobb a korkülönbség, annál nagyobb az esélye a fent említett mechanizmusoknak, de a velünk egykorú személy, akár a párunk is képes „elérni” ezt a gyermeki énállapotot.

Az ilyen összetűzések után persze hetekig őrli, tépi magát az illető, hogy miért nem állt vissza. Újra és újra lejátsza magában a jelenetet, és töri a fejét, mit lehetett volna másképp mondani.

Hogyan törjünk ki ebből az állapotból?

▶️ Fontos végiggondolni a kapcsolatrendszerünket. Kihez milyen viszony fűz, hogyan viselkedünk a velük való konfliktusok kapcsán, és főként, mennyire érezzük biztonságosnak a vele való kapcsolatot. Egy számunkra kevésbé biztonságos kapcsolatban sokkal nehezebben tudjuk képviselni az érdekeinket, és adhatjuk önmagunkat, mint egy teljesen biztonságosban. Nagyon fontos, ha ezt végiggondoljuk, akkor sokkal több kérdés merülhet fel, mint gondoltuk, de ne ijedjünk meg ezektől, mert a kérdésekre már lehet válaszokat keresni akár egyedül, akár segítővel!

▶️ Ha konfrontálódni szeretnénk valakivel, mert valami már nem működik a számunkra, akkor mérlegeljük a konfrontáció előnyeit, hátrányait és a lehetséges következményeit!

▶️ Aztán azon kell dolgoznunk, hogy elhiggyük, van jogunk megvédeni magunkat, van jogunk a felnőtt kommunikációhoz, ami nem a leszidást vagy körülajnározást, hanem a tényszerű visszajelzést jelenti. Valamint van jogunk nemet is mondani!

Ezt, ha csak egy személlyel játszuk végig gondolatban, már sokat profitálhatunk belőle. Persze minden helyzet más, és hiába, de meg kell találni azt, mivel lehet hatni a másikra (nem manipulációról beszélek!).

Minél korábban kezdjük el a gyakorlást, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a későbbiekben sikerrel lehetünk önérvényesítők.

Hogy vagy a dühöddel? Szabadjára engeded vagy magadba fojtod? Ha szeretnél fejlődni a dühöd nem pusztító módon történő kifejezésére, kattints az alábbi gombra!

Időpontot foglalok

*A borítókép mesterséges intelligencia segítségével készült. Az alapképet a ChatGPT DALL-E2 modellje generálta, a 16:9-es arányhoz pedig a Fooocus AI eszközt használtam finomításra és átalakításra.

Honlapunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k segítenek szolgáltatásaink biztosításában. Szolgáltatásaink használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. Adatvédelmi nyilatkozatunkat itt találja meg.

Elfogad