Kategória: Személyiségfejlesztés

A túlgondolás anatómiája

Szerző: Hézl József
Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

Ha be akarsz csavarodni, akkor alkalmazd a túlgondolás technikáját! Feküdj le az ágyadra, végy elő egy kellően szorongással teli dolgot, és told túl az arról való gondolkodást! Remélem, kellően provokatívan fogalmaztam meg az első két mondatot. Nyilván senki nem szeretne becsavarodni, legalábbis tudatosan nem. És erre te is azt mondanád, hogy dehogyis teszed ezt! Az a nehéz ebben, hogy amíg az agyad túlpörget egy témát, már megint nem a jelenben vagy. És a túlgondolás a szorongás egyik leghatékonyabb „eszköze”, amivel sürgősen kezdeni kell valamit.

Mi a túlgondolás?

Az elméd lehorgonyoz egy gondolatnál, amely nem hagy nyugodni. Sajnos nem a pozitív gondolatoknál teszi ezt. Pedig mennyivel boldogabbak lennénk, ha inkább az örömteli eseményeket idézné fel újra és újra az elménk! Vannak, akik hajlamosak a túlgondolásra, és vannak, akik kevésbé, vagy egyáltalán nem. Alkati kérdés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tudnád feloldani. De mi mindent gondolunk túl? Nézd végig a listát, hátha magadra ismersz!

  • Valaki megkérdőjelezte a kompetenciád. (Értsd: „Te ehhez úgysem értesz!”)
  • Egy bizonyos szituációban rosszul reagáltál. (Pl. durvábban válaszoltál, mint ahogy szeretted volna.)
  • Egy bizonyos szituációban lefagytál. (A főnököddel vagy valamelyik szülőddel szemben, aki lehordott valamiért.)
  • Valamilyen megmérettetés előtt állsz, és nem érzed magad felkészültnek.
  • Azt hiszed, hogy valamilyen betegséged van, mert észre vettél magadon egy foltot.
  • Kaptál egy rossz hírt. (Pl. kórházba került egy szeretted, és nem tudod, mi fog történni ezután.)
  • Olvastál egy hírt a hírportálokon, és elindult a vezérhangya az agyadban.

Hogyan lépj túl a túlgondoláson?

Először is fontos tudnod, hogy sokkal erősebb vagy, mint gondolnád. Még a szorongásnál is. De előbb fel kell ismerned, hogy mi történik veled. Aztán hoznod kell egy döntést, hogy ezt be akarod fejezni, mert amíg agyalsz, addig értékes időt veszítesz az életedből!

Másodszor meg kell különböztetned a tényeket a gondolataidtól. Ez egy elengedhetetlen dolog. Fogj egy papírt, ne telefont (erősíti a szorongást), és írd le a lecsupaszított röviden megfogalmazható tényeket. A tény adat. Ki, hol, mikor, mit. Ezek a legfontosabb kérdések. A miért már az agyaláshoz tartozik!

Harmadszor pedig törekedned kell arra, hogy a jelenben legyél. Kezdd el mondani – hangosan vagy magadban -, hogy hol vagy. „A szobámban vagyok, a kényelmes ágyamban fekszem. A falak a kedvenc színemre vannak festve. A legkedvesebb tárgyaim vesznek körül: a párnám, a takaróm, a kedvenc könyvem…” Ezt addig csináld, amíg nem érzed azt, hogy újra az „itt és most”-ban vagy.

A túlgondolás nemcsak a szorongás egyik jellemzője, hanem a depresszióhoz is vezető út. Én abban tudlak támogatni, hogy ne juss el idáig. Amennyibben úgy érzed, hogy fontos lenne beszélned a szorongásodról, akkor foglalj időpontot hozzám!

Időpontot foglalok

A borítókép a pexels-ről származik.

A biztonságérzet belülről fakad

Szerző: Hézl József
Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

A biztonságérzet egy olyasvalami, amelyet nem várhatunk másoktól, hogy megadják nekünk. Ezért problémás, ha valaki úgy választ párt, hogy „mellette biztonságban érzem magam”. Az, hogy mennyire érezzük magunkat biztonságban, sok mindentől függ, ezeket szeretném most összeszedni ebben a blogbejegyzésben.

Honnan ered a belső biztonságérzet?

Ezt a három mondatot nem tudom eléggé hangsúlyozni: „Ez a világ jó. Te szerethető vagy. Ebben a világban helyed van.” Na, de honnan kellene „tudnunk” ezeket a mondatokat? Amikor a gyermek megfogan, akkor már abban a pillanatban elkezd kialakulni a kötődés anya és magzata között. Ha a gyermeket szeretetben várják, akkor ezeknek a mondatoknak a „megtanulása” már a magzati életben elindul. Ha nem, akkor sérül a kötődés, torzul az a kép, amely a világról kialakul a gyermekben. Ezt a kötődést egyébként ősbizalomnak hívjuk.

Önmagunk elfogadása

Amennyiben egészségesen kötődünk önmagunkhoz (mert azt a tudást kaptuk szüleinktől, hogy jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk), megfelelő mennyiségű és intenzitású elvárásoknak kell megfelelnünk, a szelfünk egészségesen fejlődik. Megfelelő módon állítunk fel magunknak elvárásokat, és nem csalódunk önmagunkban.

Önbizalom és önértékelés

A két fogalom nem szinonim. Az előbbi azt jelenti, hogy képes vagyok bízni a saját képességeimben, helyzetmegoldó képességemben. Az önértékelés pedig azt jelenti, hogy akkor is tudom magam szeretni, ha hibát követtem el. Ha jól állítják fel velünk szemben az elvárásokat, ezáltal megismerjük a készségeinket, képességeinket, és nem fogjuk veszélybe sodorni magunknat csak azért, mert valaki azt mondta, hogy feleljünk meg irreális elvárásoknak. Az is idetartozik, hogy ha valaki negatív kritikát fogalmaz meg velünk szemben, akkor nem érezzük magunkat létünkben veszélyeztetve. Vagyis egy kritika miatt nem fogunk „megsemmisülni”.

Érzelmi stabilitás

Minden szituációban valamiféle érzelmi teljesítményt kell produkálnunk. Nem tudunk minden helyzetben adekvát érzelmi válaszokat adni, de képesek vagyunk az érzelmeinket kordában tartani, és ha megbántottak, vagy bosszantó híreket kaptunk, nem öntjük rá egyből a másikra, hanem képesek vagyunk megtartani magunknak, vagy a legmegfelelőbb embert kiválasztani, akivel lehet beszélgetni arról, mi történt velünk. Sajnos Magyarország érzelemszabályozásban nem az élen van, hiszen ha így volna, akkor nem volna ennyi szenvedélybeteg és bántalmazó ember. Az érzelmileg stabil ember számít arra, hogy mit tesz a dühe, ha szabadjára engedi, emiatt inkább olyan eszközöket keres, amelyekkel jól le tudja vezetni azt. Az, hogy hogyan kezeljük az érzelmeinket, gyermekkorban megtanulandó feladat. Ehhez azonban stabil lelkiállapotú szülőkre van szükség.

Kapcsolatok

Azoknak az embereknek, akik biztonságosan tudnak kötődni önmagukhoz, a többi emberhez, a világhoz, a kapcsolatai biztonságosak, szeretetteljesek. Fontos, hogy tisztában legyünk saját értékeinkkel, mert különben mindig olyan emberrel kezdeményeznék kapcsolatot, akik kihasználnak bennünket, mi meg meghalnánk egy morzsányi szeretetért.

Kontrollérzet

Fontos, hogy képesek legyünk szelektálni, hogy mi az, ami felett van kontrollunk, és mi az, amit kénytelenek vagyunk rábízni egy felsőbb hatalomra (az univerzumra, az Istenre stb.), mert nem tudunk hatalmat gyakorolni felette. A hatalmat most nem pejoratív értelemben használom. Nem tudunk mindent szabályozni, mert erre egy ember kevés. De bízhatunk abban, hogy a másik meg tudja csinálni, hogy a dolgok maguktól is meg tudnak oldódni.

És fontos az is, hogy érezzük a jogosultságot arra, hogy saját magunkat tegyük első helyre, ha a helyzet úgy kívánja. Mert nem tudunk másokat támogatni, segíteni, ha mi magunk is támogatásra és segítségre szorulunk.

Rugalmasság és alkalmazkodóképesség

Ha eltervezünk dolgokat, akkor nyilván szeretnénk, ha azok a dolgok úgy is történnének. Ugyanakkor előfordulhatnak váratlan helyzetek, amelyeket meg kell oldanunk. Egy felnőtt embernek ez adott esetben rendben is van. Egy gyermeknél már más. Neki fontos a rutin, és az, hogy abból ne zökkenjen ki, mert akkor az addig megszokott biztonságos keretek, hirtelen bizonytalanná válnak, és olyan szorongásai keletkezhetnek, amelyekkel később sokkal nehezebben birkózik meg. Ha gyermekkorunkban tehát megvoltak a biztonságos kereteink, felnőttként sokkal rugalmasabban vagyunk képesek kezelni a hirtelen jött helyzeteket, és ha nem, akkor érdemes szakember segítségét kérni.

Testi biztonság

A testi biztonsághoz hozzátartozik az egészséges táplálkozás, és a külső biztonság is. Ha valaki állandó veszélyeztető környezetben nő fel, akkor nehezen, vagy nem alakul ki a belső biztonság. Hiszen a szülők félelme öröklődni is tud, mert a gyermek azt látja, hogy a szülei is rettegnek.

Fontos tehát, ha választásainkat nézzük, hogy milyen szinten van a belső biztonságunk. Hiszen akkor tudunk biztonságos és szeretetteljes kapcsolatokat kialakítani, ha nem hiszünk mindenkinek, aki azt mondja, szeret minket, közben pedig valamilyen haszna van belőlünk. Te hogy vagy a belső biztonságérzeteddel?

Időpontfoglaláshoz kattints ide:

Jelentkezem

Fotó: pexels

Érzelmi elérhetetlenség 1.

Szerző: Hézl József
Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , ,

Az érzelmi elérhetetlenségről akkor beszélünk, ha az egyik fél (vagy mindkettő) nehezen fejezi ki az érzéseit, távolságot tart a másiktól, és látszólag „lepattannak” róla a nehéz érzések, tehát nem vált ki belőle különösebb reakciót. Az érzelmi elérhetetlenség nem valamiféle betegség, sokkal inkább jellemzője, tünete egy elhanyagoló/bántalmazó nevelésnek, amelynek egyenes következménye lehet egy személyiségzavar. Nem feltétlenül alakul ki, az elhanyagolás vagy bántalmazás mértékétől függ. Azért fontos erről beszélni, mert ha a felismerjük a korai jeleket, akkor nem megyünk bele egy olyan kapcsolatba, amelyben a másik fél ezzel a tulajdonsággal rendelkezik.

Az érzelmi elérhetetlenség lehetséges okai

Valljuk be őszintén a legtöbb szuperhős azért vonzó, mert a problémákat játszi könnyedséggel oldja meg, és nem látszódnak rajta különösebb érzelmek. Mindig tudja, mit kell tenni, ritkán hezitál, inkább cselekszik. Vagy ott vannak a „titokzatos” emberek, akiket amiatt tartanak „szexinek”, mert keveset mutatnak magukból, és emiatt piszkálja a kíváncsiságunkat. Ez azonban nem feltétlenül egészséges, és sokat elárulhat rólunk is, ha ilyen típusú emberekhez vonzódunk.

Kötődési mintázatok

Az érzelmek kifejezése szorosan összefügg azzal, ahogyan kapcsolód(t)unk az elsődleges gondozónkhoz, aki jó esetben az anyánk. Borzasztóan fontos, hogy kialakuljon az ősbizalom, amely három üzenetet tartalmaz: ez a világ jó, te szerethető vagy, és helyed van ebben a világban. Az elhanyagoló vagy bántalmazó nevelés ezeknek pont az ellentétét sugallja a gyermek felé. A kötődésre általában Ainsworth és munkatársai által kidolgozott elméletet használjuk (1971). Az elmélet középpontjában a szeparáció fogalma áll, ami a csecsemő leválását jelenti az anyjáról. Az idő múlásával egyre kevésbé teljes a gondoskodás, annak függvényében, milyen mértékben alakult ki a csecsemő képessége a késleltetésre, a frusztráció elviselésére. Azt vizsgálták, hogyan reagál a gyerek, amikor az anya kimegy a szobából, majd visszajön. A következő „típusok” alakultak ki:

  • Biztosan kötődő: amikor az anyja kiment, elkeseredett, visszatérésekor megnyugodott.
  • Bizonytalan-ambivalens: eltávozáskor kínban van, visszatéréskor dühös, de kötődő.
  • Bizonytalan-elkerülő: nem tűnik nyugtalannak, de visszatéréskor nem veszi figyelembe anyját, az idegennel játszik tovább.
  • Dezorganizáltan kötődő: nem tudja, mit tegyen (Itt a háttérben súlyos elhanyagolás lehet.)

Érdemes egyébként végig gondolni a saját kötődési mintázatunkat ezek alapján, és ha a biztosan kötődőtől eltérő a mintázatunk, akkor szakember segítségével lehet dolgozni a kötődési mintázat megváltoztatásán.

Vannak kutatók, akik azt mondják, hogy amit a gyermek az első kapcsolatában megtapasztalt, azt fogja alkalmazni másoknál is. A korai kapcsolatban keletkezett sérüléseket általában azért nem lehet gyógyítani, mert nincs alap, nincs mihez viszonyítani. Persze nem mondom kétszer se, hogy nem lehet valahogy felépíteni a kötődést, de ahhoz hosszú évek terápiás munkája kell, illetve a testtel végzett terápia (mint például a bodywork), hogy fejlődjön a kötődés.

A bizonytalan (szorongó)-elkerülő mint érzelmileg elérhetetlen személy

A kísérletben, amikor az édesanya kiment, és visszajött, akkor a gyermek nem mutatott különösebb érzéseket, sőt játszott tovább az idegennel. Ennek nagyon sokszor kellett megtörténnie, hogy a gyermek ezt a működésmódot tanulja meg. Ugyanis elengedhetetlenül fontos, hogy amikor az anyuka visszatér, milyen gesztusokat és mimikát használ. Ha semmilyet, akkor a gyerek is azt tanulja meg, hogy nem reagálunk semmire. Vagyis az ő érzéseit nem tükrözték vissza, emiatt ő sem tud mások érzéseire reagálni. Az ilyen típusú emberek azért szállnak egyik kapcsolatból a másikba, mert amikor a párjuk érzelmileg közeledne hozzájuk, akkor ők fejvesztve menekül ki a kapcsolatból, hiszen azt tanulta meg, hogy azért nem reagálunk az érzésekre, mert azok borzasztóan veszélyesek. Marad az érzések és intimitás nélküli szex, mint például a Szürke ötven árnyalata c. könyvben.

Mit tegyünk, ha érzelmileg elérhetetlen a párunk?

Első körben nekünk kell eldönteni, hogy akarjuk-e vele folytatni az életet. Ha igen, milyen „hasznunk” származik belőle? Meg kell tudnunk, hogy a párunk problémának érzi-e, hogy nem tud a saját és mások érzéseihez kapcsolódni. Foglalkoznunk kell a saját kötődési mintázatunkkal, mert az sok mindenre adhat magyarázatot. Ha mindketten elindultak a biztosan kötődő felé (nem biztos, hogy 100 százalékban meg is érkeznek ehhez), akkor jöhet a párterápia.

Fontos tehát foglalkoznunk a kora gyermekkori élményeinkkel, mert magyarázatot adhat arra, hogy miért és milyen típusú emberekhez vonzódunk. Ha megérintett a téma, és dolgoznál a kötődéseden, akkor foglalj időpontot hozzám!

Időpontot foglalok

Fotó: pexels

Új, élményszerű szolgáltatások

Szerző: Hézl József
Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , , , , ,

Élményszerű szolgáltatások nyújtása a klienseim számára mindig is a célom volt. Számomra az önismeret nem csak a szavak szintjén jelenik meg, hanem aktív cselekvés formájában is. Bizonyítja ezt a rengeteg segítő beszélgetés, amely örömmel töltötte el a klienseimet, mert a beszélgetés végén arról számoltak be, hogy most kaptak valami újat önmagukról. Lassan tíz éve, hogy elkezdtem az Aha! Élmény mentálhigiénés vállalkozásomat. Lassan tíz éve hogy folyamatosan képezem magam annak érdekében, hogy minél hatékonyabban tudjam segíteni a hozzám fordulókat, hogy minél több oldalról meg tudjam támogatni a klienseimet, például Téged. Az alábbiakban szeretném röviden bemutatni az eddigi és az új szolgáltatásaimat, illetve az időpontfoglaló rendszert, melynek segítségével könnyen és gyorsan tudsz időpontot foglalni hozzám.

Mitől lesznek élményszerűek szolgáltatások?

Egyrészt attól, hogy személyre szabom azokat, vagyis nincs két egyforma konzultáció. Ami közös minden szolgáltatásomban és konzultációmban, hogy van lehetőséged ventilálni, elmondani, hogy a múltkori alkalom óta hogy ment benned tovább, amiről beszélgettünk, illetve a végén „ki is tudsz jelentkezni”. Érzéseket, gondolatokat fogalmazhatsz meg, hogyan hatott rád a konzultáció. Másrészt nagyon sokféle eszközt használunk, hogy minél jobban meg tudd jeleníteni, mi van a lelkedben, mi az, ami nehéz, mi az, ami emel Téged.

Az érzéseiddel dolgozunk

Vannak, akiknek ijesztő, vannak, akiknek felfedezendő terület. A munkám során szeretném megmutatni a klienseimnek, hogy az érzéseiknek van helyük, azok mindig jogosak, és fontos dolgokat jeleznek számunkra. Ezért törekszem arra, hogy meg tudják fogalmazni, mert ezzel a másikkal vagy bizonyos dolgokhoz való viszonyokat is ki lehet fejezni.

A monodráma ereje

Akár mentálhigiénés segítő beszélgetésről, akár családállításról beszélünk, mindkettő szerves része a dráma. Amikor valaki meghallja ezt a szót, hogy dráma, akkor az a válasz rá, hogy „de hát van elég dráma az életemben így is”. Fontos tudnod, hogy a mentálhigiénében a (mono)dráma nem a színészkedéssel egyenlő, hanem inkább a szerepbe helyezkedéssel és az empátiával. Ettől lesz igazán cselekvő a segítő beszélgetés. Ugyanakkor szem előtt tartom, hogy nem mindenki kész még a szerepbe helyezkedésre, ezért nála más eszközt használunk. A monodráma a pszichodráma „kistestvére”, remekül használható az egyéni folyamatokban.

Mentálhigiénés segítő beszélgetés

A mentálhigiénés segítő beszélgetés lényege az érzések és a gondolatok „tükrözése”. Az a célom ezekkel, hogy minél tisztábban lásd, mi zajlik Benned. Ezért vannak az érzéskártyák, a kavicsok, hogy a kérdéseden minél strukturáltabban tudj dolgozni. Még több információt itt kaphatsz a segítő beszélgetésről.

Családállítás

Ez teljes mértékben a monodrámán alapul. Tudnod kell, hogy nem csinálom csoportban, csak egyéni folyamatban. Ehhez székeket, párnákat és más tárgyakat használunk, hogy meg tudjuk jeleníteni a családi (vagy éppen munkahelyi) struktúrát. Itt is fontos a szerepbe helyezkedés és a térbeli elrendezés. A családállítás során konkrét kérdéseken tudunk dolgozni, illetve a viszonyrendszereken, ha valakinek arra van igénye, hogy ezeket feltérképezzük. Egy alkalom arra (is) jó, hogy kérdéseket tegyünk fel a családban (munkahelyen) való működésünkkel kapcsolatban, amelyeken aztán mentálhigiénés segítő beszélgetés során tovább dolgozhatunk. A monodramatikus családállításról itt tudhatsz meg többet.

Addiktológiai tanácsadás

A függőség valójában személyekhez való viszonyokról szól. Elsősorban a függőség önismereti oldalával dolgozunk, de fontos az is, hogy hogyan lehet csökkenteni a szerhasználatot, illetve teljesen elhagyni. A konzultációk során természetesen információkat is adok a felépülés folyamatáról, a visszaesés jelentőségéről és más, függőségekkel kapcsolatos kérdésekről is. Bővebben itt tudsz tájékozódni róla.

Kamasz coaching

A kamaszlét óriási kihívás elé állítja a szülőket, és nem biztos, hogy mindig helyt tudnak állni egymaguk. Ugyanakkor a kamaszok rendkívül érzékenyek a hormonális változások miatt, emiatt az önreflexiójuk még kialakulóban van. Az ülések során foglalkozunk az önbizalom és önértékelés témájával, de ha verbális agresszió (bullying) áldozata, akkor azzal is foglalkozunk, hogyan tudja újraépíteni önmagát. Az alkalmak után pedig lehetőség van egy 5 perces szülőkonzultációra is. Itt olvashatsz bővebben erről a szolgáltatásomról.

Időpontfoglalás

Az időpontfoglaló rendszer azért jött létre, az utolsó lépést, vagyis a jelentkezés folyamatát minél inkább megkönnyítsem. Ismerem azt az érzést, amikor szakember segítségére volt szükségem, és nehezen tudtam elérni. Az időpontfoglaló segítségével láthatod, hogy melyik nap melyik időpont áll a rendelkezésedre, könnyen tudsz foglalni, és e-nyugtát kapsz. Számlaigényedet előre jelezheted, és ha még mindig van kérdésed, akkor hívhatsz telefonon, írhatsz e-mailt, és haszálhatod a weboldal kapcsolat funkcióját is. Az időpontfoglaló megmutatja azt is, hogy melyik szolgáltatás érhető el online és személyesen. Az időpontfoglaló rendszert itt érheted el. A működéséről (időpontfoglalás gy.i.k.) pedig itt olvashatsz.

Fotó: pexels

A düh a segítő társunk

Szerző: Hézl József
Blog, Konfliktuskezelés, Személyiségfejlesztés

A düh az egyik legszélsőségesebb érzésünk. Érzéseinket hajlamosak vagyunk egy vízszintes tengely két végén elhelyezni. Vannak rossz, meg jó érzések. Pedig, ha a tengely két végpontja közötti pontokat is figyelembe vesszük, akkor rájövünk, hogy minden érzés jó, hiszen az érzéseink jelzőbólyák, amennyiben figyelünk rájuk, és segítségükkel megtalálhatjuk a megfelelő megoldást a problémánkra. Ehhez azonban kell az önismeret, és az, hogy higgyünk az érzéseinknek.

A düh egy fedőérzés

Amikor dühösek vagyunk vagy haragszunk valakire, akkor több érzést is megélünk, amelyeket nem biztos, hogy rögtön felismerünk és tudunk kommunikálni! Ilyen érzések lehetnek a meg nem értettség, a csalódottság, a magány. Ez azt jelenti, hogy a düh elfedi azokat a lelki tartalmakat, amelyeket valójában érzünk, csak a düh eltakarja azokat.

Ezért segíthetnek a következő kérdések:

  • Honnan ered a dühöm? (itt nagyon fontos a tényszerű leírás)
  • Hogyan csillapítom? (csapkodok? trágár szavakat használok?)
  • Hogyan kommunikálom? (hibáztatok vagy arról beszélek, hogy én hogy érzem magam)

Gondold végig

  • hogyan viselkedsz konfliktushelyzetben?
  • „Alámész” a másiknak vagy fölé kerekedsz?
  • Részmegoldásokra vagy mindenki számára elfogadható megoldásokra törekedsz?
  • Kifejezed a dühöd vagy magadba fojtod?

A konfliktusok attól konfliktusok, mert érzések vannak bennük, mondják. Igen, de nem mindegy, hogy egy konfliktushelyzetbe mennyi érzést viszünk. Gondoljunk bele, hogy egy kollégával vagy a főnökkel szemben milyen magatartást tanúsítunk.

Egy példa

Péter jó munkaerő, mert kreatív és szeret kipróbálni új dolgokat. Nem restell emiatt a főnöknél kilincselni, hiszen azt gondolja, a cég és az ő céljai egybevágnak. Igen ám, de vannak területek, amelyeken még fejlődnie kell. Emiatt a főnöke behívatja, és konkrétan a kompetenciáit kezdi firtatni annak kapcsán, mert valaki panaszkodott rá. Péter érzi, hogy itt most nagy a tét, nem bújhat ki a válaszadás alól. A szíve dobog, majd kiszakad a mellkasából. De megpróbálja. És akkor elkezd beszélni. Egy cseppnyi düh, egy picivel magasabb hangerő a megszokottnál. A testtartása nem hanyag, egyenes hát, tekintete a főnök arcára vetül. Végig ott az érdeklődés, a megoldásra való készség. De tényleg figyelni kell az arányokra! A túl sok düh átragad, és csak vádaskodás lesz belőle. A túl kevés megalázkodás.

A lelki háttér

Gyakori jelenség, hogy a beosztott a főnökkel való konfliktusban egyszerűen „átmegy gyerekbe”. Vagyis olyan mechanizmusok kezdenek munkálkodni benne, mint egy gyerekben. Hangja elvékonyul, csak bólogatni tud, testét összehúzza. Ugyanis ilyenkor valóban leszidott gyerekként érzi magát! Mi ennek az oka? Aki gyerekkorában több negatív – jogos és jogtalan – kritikát kapott és kevés pozitív megerősítést, nagy valószínűséggel felnőttként is ezt a sémát viszi tovább. Nem ismer mást. Nem érzi, hogy létjogosultsága lenne annak, hogy megvédje magát. Egyébként minél nagyobb a korkülönbség, annál nagyobb az esélye a fent említett mechanizmusoknak, de a velünk egykorú személy, akár a párunk is képes „elérni” ezt a gyermeki énállapotot.

Az ilyen összetűzések után persze hetekig őrli, tépi magát az illető, hogy miért nem állt vissza. Újra és újra lejátsza magában a jelenetet, és töri a fejét, mit lehetett volna másképp mondani.

Hogyan törjünk ki ebből az állapotból?

▶️ Fontos végiggondolni a kapcsolatrendszerünket. Kihez milyen viszony fűz, hogyan viselkedünk a velük való konfliktusok kapcsán, és főként, mennyire érezzük biztonságosnak a vele való kapcsolatot. Egy számunkra kevésbé biztonságos kapcsolatban sokkal nehezebben tudjuk képviselni az érdekeinket, és adhatjuk önmagunkat, mint egy teljesen biztonságosban. Nagyon fontos, ha ezt végiggondoljuk, akkor sokkal több kérdés merülhet fel, mint gondoltuk, de ne ijedjünk meg ezektől, mert a kérdésekre már lehet válaszokat keresni akár egyedül, akár segítővel!

▶️ Ha konfrontálódni szeretnénk valakivel, mert valami már nem működik a számunkra, akkor mérlegeljük a konfrontáció előnyeit, hátrányait és a lehetséges következményeit!

▶️ Aztán azon kell dolgoznunk, hogy elhiggyük, van jogunk megvédeni magunkat, van jogunk a felnőtt kommunikációhoz, ami nem a leszidást vagy körülajnározást, hanem a tényszerű visszajelzést jelenti. Valamint van jogunk nemet is mondani!

Ezt, ha csak egy személlyel játszuk végig gondolatban, már sokat profitálhatunk belőle. Persze minden helyzet más, és hiába, de meg kell találni azt, mivel lehet hatni a másikra (nem manipulációról beszélek!).

Minél korábban kezdjük el a gyakorlást, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a későbbiekben sikerrel lehetünk önérvényesítők.

Hogy vagy a dühöddel? Szabadjára engeded vagy magadba fojtod? Ha szeretnél fejlődni a dühöd nem pusztító módon történő kifejezésére, kattints az alábbi gombra!

Időpontot foglalok

*A borítókép mesterséges intelligencia segítségével készült. Az alapképet a ChatGPT DALL-E2 modellje generálta, a 16:9-es arányhoz pedig a Fooocus AI eszközt használtam finomításra és átalakításra.

Kreativitás és intimitás a párkapcsolatban

Szerző: Hézl József
Személyiségfejlesztés, , ,

A kreativitás és intimitás a párkapcsolat két alapvető összetevője. Arról árulkodik, hogy a pár tagjai szabadon élik meg a testiséget, az érzelmeket, őszintén tudnak kapcsolódni egymáshoz, és képesek mindig meglepni egymást apróságokkal, nem feltétlenül tárgyi dolgokkal. A legtöbb párkapcsolat azon bukik el, hogy a gyerek(ek) érkezését nem tudják jól feldolgozni, és nem figyelnek egymásra. Ez a bejegyzés a múlt heti folytatása, amelyet itt olvashatsz el. Ebben a bejegyzésben tovább fogom boncolgatni, hogy a gyerek(ek) érkezése után hogyan lehet megőrizni a férfi és női szerepet. Nem kinyilatkoztatni akarok, csak elgondolkodtatni.

Hogyan jelenik meg a kreativitás és intimitás a gyerekek érkezése után?

Először is a két fogalom összefügg a párkapcsolatban, mert a kreativitással lehet mélyíteni a kapcsolatot, vagyis növelni az intimitást. Ez a két dolog tehát nem a gyerekekkel érkezik, hanem a gyerekek születnek bele úgy a pár életébe, hogy már ott volt a kapcsolatukban. Ez így nagyon szépen hangzik, de előfordul, hogy a pár tagjai úgy kerülnek kapcsolatba egymással, hogy mindegyiknek megvan a maga családi „csomagja”, és ezek feldolgozásában együtt fejlődnek. Szóval van arra is példa, hogy már megvan ez a két tulajdonság, és van arra is, hogy együtt haladnak az önismeret és a párkapcsolat kanyargós útjain, és közben fedezik fel a kreativitást és az intimitást. Itt kapcsolódik be az, amiről az előző bejegyzésben írtam: a közös cél. Például, hogy mit gondolnak a gyereknevelésről, hová szeretnének eljutni a párkapcsolatban, hol vannak a keresztpontok.

A gyerek(ek) megszületése után már semmi sem olyan, mint korábban

Ebben van öröm és gyász is. Öröm, mert új szintre lépett a kapcsolat, aminek van gyümölcse. Másrészt a korábban megszokott, bejáratott életet többé nem élhetik tovább, mert már többen vannak, ráadásul az új jövevény rengeteg figyelmet igényel, ami magával hozza azt is, hogy a pár tagjai már nem olyan figyelemmel vannak egymás felé, mint korábban. Talán nehezebben, vagy nem is veszik észre egymás nehézségeit. Mit lehet tenni?

Először is elfogadni azt, hogy megváltozott az életük. Elfogadni akkor lehet, ha korábban is megvolt már az a tartalom az életükben, amellyel megtöltötték az életüket, és abból lehet töltekezni a nehezebb időszakokban. Ha nincs meg, akkor most kell megszerezni azokat.

Másodszor megnézni, mi az, ami korábban feltöltötte őket, ebből mi a megvalósítható, és mit kell elhagyni, mert gyerekkel már nem lehet úgy kikapcsolódni, mint gyerek nélkül. A kérdés, hogyan lehet a kisgyerekkel kikapcsolódni? Ha nem tudnak, vannak-e olyan kapcsolatok, akik segíthetik a párt a nehezebb időszakokban? Ha van szabadideje a párnak (mert mondjuk alszik a gyerek), azt hogyan töltik? A közösségi média pörgetésével vagy beszélgetéssel?

Harmadszor pedig ér hibázni. Szülőként és párként nem tudunk a tökéletességre törekedni. Illetve de, csak akkor annak más a célja (pl. a megfelelés mások irányába, ami nem a gyerek és a szülő(k) céljait szolgálja). Itt a kérdés pedig az, hogy mit gondolunk a hibázásról, tudunk-e konstruktívan hozzáállni, vagyis kellő kreativitással. Minden megoldott konfliktus eggyel magasabb szintre emeli a párkapcsolatot, a család egymáshoz fűződő viszonyát. Például hogyan állnak érzelmileg ahhoz, ha a gyerek a dackorszakát éli. Letörik vagy pedig képesek elfogadással fordulni felé, mert a dackorszak pont a határok kialakításáról, a gyerek önállósodási folyamatáról szól.

Tehát rengeteg kérdés merül fel, de a fő kérdés, hogy akarunk-e a kapcsolatunkba energiát fektetni a nehézségek idején, és ha igen, akkor ki tudunk-e lépni a komfortzónánkból, mert a kreativitás és az intimitás csak a zónán túl található. Ha jelentkezel hozzám segítő beszélgetésre, akkor szívesen támogatlak e két érték megtalálásában és fejlesztésében!

Borítókép: Loc Dang

A párkapcsolat ápolása szülőként

Szerző: Hézl József
Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

A párkapcsolat ápolása szülőként óriási kihívást jelent manapság. Egyrészt azért, túlságosan zsúfolt az életünk feladatokkal, programokkal, munkával, másrészt, mert nem úgy töltöttük a kamaszkorunk, hogy erről beszélgettünk a szüleinkkel. Félreértés ne essék, nem bántani akarom az x generációt, csupán rávilágítani, hogy miért vannak ma nehézségeink a kommunikációban, konfliktuskezelésben. A legegyszerűbb válasz, hogy a szüleinknek sem voltak jobb stratégiái, akkor hogyan adtak volna át a neveléssel olyan eszközöket, amelyeket bizton tudunk használni az élet viharaiban. Ebben a bejegyzésben azonban nem erről szeretnék írni, hanem arról, hogy mégis milyen lehetőségeink vannak, ha párkapcsolatban élünk, és még gyerekünk is van, a kapcsolat új szintekre való emeléséhez.

A párkapcsolat megpróbáltatásai

A legnagyobb veszély a kapcsolatokban az, amikor a családba gyermek érkezik. Természetesen most a párkapcsolat fenntartásáról beszélek. Nem elég, hogy új szerepeket kell tanulnunk, de még hirtelen, mintha egyedül is lennénk. Ketten egyedül egy párkapcsolatban. A kezdeti lendület ugyanis elsodorja az embert, ami annyit tesz, hogy szinte megszűnünk egymásnak partnernek lenni, és egymást is anyának, meg apának szólítjuk. (Van olyan kapcsolat, ahol ez így van. 😄) Tesszük a dolgunkat, aztán azt vesszük észre, hogy az esti rutin után kimerülten ülünk a kanapén, mint két zombi.

A párkapcsolat olyan, mint egy csónak

Szóval ketten egyedül egy párkapcsolatban. Amikor párok tagjaival beszélgetek, akkor kiderül, hogy egy ideje olyanok, mintha idegenek lennének egymásnak. Ebben az idegenségben pedig van valami bizalmatlanság. Abban, hogy a másik tud segíteni, ha én nem vagyok oké. Aztán abban is, hogy a másik is meg tudja tenni, amit én. És abban sincs bizalmunk, hogy meg tudjuk könnyíteni egymás életét. Mi ennek az oka? A szülői szerepekkel akkora változás áll be az életünkben, hogy hirtelen azokat a szerepeket, amelyeket korábban betöltöttünk, most nem találjuk. Új emberként kell megismernünk egymást, és ehhez szükség van a szilárd alapokra, amelyek nélkül nincs párkapcsolat. Erről korábban itt írtam. A legfontosabb, hogy megértsük: egy csónakban evezünk. Vagyis amikor elindul a „hadihajó” a másik felé, akkor tudniuk kell a pár tagjainak, hogy nem alá-fölé rendeltség van közöttük, hanem egymás mellett vannak. Ez egy szövetség. Ezt a szövetséget pedig azóta alkotják, amióta egymásra találtak, és eldöntötték, hogy együtt eveznek.

Az egy csónakban evezés módjai

Miből érezhetjük, hogy egymás mellett vagyunk? Az egyik, hogy kapcsolatot keresünk egymással az életünk élményeiből. Ennek akkor van legfőképpen értelme, amikor az egyik félnek olyan elvárásai vannak a másik felé, amit az nem tud megugrani. Ilyenkor jöhet jól az, hogy elkezdenek élményeket felidézni a gyerekkoruktól fogva. Pozitívakat és negatívakat egyaránt. Fontos, hogy felfedezzék a közös pontokat az életükben, mert ezek erősítik az egymás mellettiséget. Vagyis egyik sem különb a másiktól. Mindegyiknek megvannak a maga nehézségei, és jó látni, hogy egyik sem tökéletes. Így jutunk el ahhoz, hogy a mélységeket is együtt éljük meg, mert ez erősíti a bizalmat és az összetartást.

Célok a párkapcsolatban

Az egy csónakban evezés nemcsak azt jelenti, hogy együtt eveznek, hanem hogy egy irányba is haladnak. A tekintetük is egy irányba néz. A kérdés, hogy mi ez az irány? Az irány ugyanis több szinten mutatkozik meg: például hová szeretnének eljutni a párkapcsolatban? Hová szeretnének eljutni a gyereknevelésben? Hogyan tudják egymást támogatni az egyéni célok elérésében? Hogyan jutnak közös nevezőre, ha két olyan cél fogalmazódik meg, amely egymással ellentétes irányba mutat?

Legközelebbi bejegyzésben: a párkapcsolat két szintjéről fogok írni, az intimitásról és a kreativitásról.

Ha szeretnél arról beszélgetni, hogyan vagy jelen a párkapcsolatodban szülőként, akkor keress bizalommal.

Fotó: pexels

Apaként nyugalmat árasztani

Szerző: Hézl József
Személyiségfejlesztés, , ,

Apaként nyugalmat árasztani az egyik legnehezebb dolog. Márcsak azért is, mert általában a férfiak a megoldásra koncentrálnak, mert azt gondolják, ha kész „eredményekkel” állnak elő, akkor azzal a dolgok el is vannak simítva. Igen ám, de mivel mindannyian érző lények vagyunk, ezért fontos lenne először az érzésekkel foglalkozni, és aztán a megoldásokkal. A témával azért foglalkozom most, mert az utóbbi napokban a bombariadók miatt több köznevelési intézményben tanuló diákokból esetleg szorongást és félelmet válthattak ki az események, ha a fenyegető levelet olvasták, akkor meg pláne.

Apák és szerepek

Fontos tisztázni, hogy a családban valóban mindenkinek megvan a maga szerepe. De ez leginkább az együttélés során derül ki, hogy ki melyikben érzi jól magát. Ezt azért lényeges leírni, mert évszázadokon át az a nézet alakult ki, hogy az apa eltartja a családot (van, aki még mindig így gondolkozik), az anya pedig gyereket nevel, háztartást vezet stb. Szóval ezek a sztereotípiák az első világháború után teljesen megváltoztak. De ha nagyon mélyre ásunk a történelemben, akkor már az ipari forradalom idején is láthatjuk a hagyományos családi modell megreccsenését. Mára pedig teljesen átalakultak ezek a szerepek. A nők is pénzt keresnek, a férfiak pedig nem átallanak a konyhában is helytállni, illetve adott esetben otthon maradni a gyerekkel. És akkor még csak a gyakorlati dolgokról beszéltünk.

Apák és az érzelmek

Ma már teljesen elfogadott(nak kellene lennie), hogy a gyereknevelés a családban közös ügy, és legfőképpen érzelmi kérdés. Ugyanis meg kell tanítani a gyereket az érzések kimondására, mások tiszteletére, önmaga védelmére, az érzelmi feszültség szabályozására, stressz levezetésére, és még lehetne sorolni, mi mindenre. Ugyanakkor mások tiszteletét is csak akkor tanulja meg, ha őt is tisztelik, elfogadják, és nem lépik át a határait. És innentől közelítünk a címben említett témához. Ha a gyerek határai rendben vannak, akkor képes lesz az öngnyugtatásra. Ehhez azonban az kell, hogy lásson mintát az anyától és az apától egyaránt. Ezért a férfiaknak is meg kell tanulniuk (van, hogy a nőknek is tanulni kell, pl. alulszocializáltság vagy súlyos érzelmi vagy testi bántalmazás esetén) az érzelmek kimondását és kezelését.

A gyermek megnyugtatásának lehetséges módjai

Nem receptet szeretnék adni, hanem inkább elgondolkodtatni. Mint minden, ez is attól függ, milyen a gyermek, és milyen az apa személyisége. Illetve melyik szülő van a gyerekre akkora hatással, hogy meg tudja nyugtatni. Fontos elemek a ráhangolódás, érzések felismerése, minimális tudás a fejlődéslélektanról (ennek tananyagnak kellene lenni az iskolában), önismeret, érzelemszabályozás. Ha megfigyeljük, mindegyik fogalom összefügg egymással. Ez a gyakorlatban azt jelenti, ha van önismeretem, akkor van rálátásom, hogyan tudom magam megnyugtatni, és ha én nyugodt vagyok, akkor az én nyugalmamat a gyermekem is átveheti. Az is elengedhetetlen, hogy a nyugalom ne pótcselekvések által jöjjön létre, mint például az evéssel, ivással, és más tudatmódosító szerekkel. Ha tudom azonosítani a saját érzéseim, akkor a gyerek érzéseit is vissza tudom tükrözni.

Az a korosztály, akiket most a bombariadó érint, elvileg képes arra, hogy olyan megoldási stratégiát találjon, amellyel meg tud nyugodni. Azonban ez a helyzet előidézhet némi regressziót, vagyis egy olyan állapotot, amikor a gyerek egy korábbi fejlődéslélektani időszakra megy vissza. Ez nem egy szokványos helyzet, amelyben mindenki tudja a dolgát. El lehet képzelni, hogy érezhették magukat azok a szülők, akik gyerekének az iskolájában bombariadó volt. Szóval ez egyaránt nehéz szülőnek, gyereknek, és nem mellesleg az oktatás többi szereplőjének is.

Aranyszabály

Amikor túl vagyunk az első ilyedtségen, akkor nagyon fontos, hogy a tényeket lássuk. Nehéz ilyenkor erre koncentrálni, mert az ember veszélyhelyzetben automatikusan a jövőt vizionálja, ugyanis fel akar készülni a legrosszabbra. Mégis érdemes megnézni, hogy mik a tények. Aztán érdemes az érzésekkel foglalkozni. Lehet otthon beszélgetni arról, hogy mire gondolt a gyermek, amikor meghallotta, hogy bombariadó van, és ez nem gyakorlat. Milyen érzések voltak benne, hogyan viselkedtek az osztálytársak és a pedagógusok? Mit hallott az egészről? Aztán pedig annyi információt adni nekik, amennyi feltétlenül szükséges. Nagyobb terhet rájuk rakni ugyanis nem érdemes, mert azzal nem tudnak mit kezdeni. A gyermeki fantázia pedig óriási. Hangsúlyozni kell, hogy most már biztonságban van, és a témát bármikor előhozhatja. Tabusítani nem érdemes, mert azzal csak szorongást keltünk a gyerekben.

Összegzésképpen azért fontos az érzelmi intelligenciát fejleszteni, mert elengedhetetlen a váratlan helyzetek kezelésénél is. Amennyiben szülőként te is úgy érzed, hogy szükséged van arra, hogy az érzelmeiddel foglalkozz, keress bizalommal!

Photo by Caroline Hernandez on Unsplash

Miért nem Teslával járunk, apa? 2.

Szerző: Hézl József
Személyiségfejlesztés, , , , ,

„Miért nem Teslával járunk, apa? Egy darabig kerültem a választ. Aztán elmondtam. Nem engedhetjük meg magunknak. Ez van.” Meséli egy ismerősöm a történetét. Az ehhez kapcsolódó előző cikkemet itt tudod elolvasni. Nehéz téma ez, hiszen nem azok ellen szól, akik Teslával járnak. Nem szól senki ellen. Egyszerűen ez egy helyzet. A gyerek viszont szereti a jót, a kényelmest, és nem szeret lemaradni az osztálytársaitól. Hogyan lehet vele beszélgetni erről a témáról?

Érzések és reakciók

„Én nem szeretem a Teslát. Túl sima. Túl fekete. Túl…drága„, de ezt már nehezebben mondjuk ki. Inkább kifogásokat keresünk ahelyett, hogy arról beszélnénk, ami van. Arról is azért nehéz, mert a gyerek elmondja az iskolában, amit otthon hall. De ez fordítva is igaz – lenne – , ha nem szégyenként élné meg, hogy neki nincsenek olyan jó cuccai, mint az osztálytársainak, és inkább otthon se beszél róla. És ebben szerintem egyik generáció sem más. A baby boomerek például irigykedhettek arra gyerekkorukban, akinek már volt televíziója, és nem a ligetbe kellett kimenni tévét nézni. Vagy egy jó biciklikre, és lehetne sorolni.

Mi ezzel a dolgunk?

Az, ami általában a neveléssel. Érzéseket kell közvetíteni. Elmondani, hogy tudjuk, mennyire szeretne olyan dolgokat, mint ami az osztálytársainak van, de ez itt most nem lehetséges. Nem azért, mert ennyire szívtelenek vagyunk, hanem mert – egyrészt – máson van a hangsúly, más dolgokat tartunk fontosnak, másrészt, ha arra a drága dologra gyűjtenénk, akkor az alapvető szükségletek nem volnának meg. Az is megoldás, amikor azt mondjuk, hogy „Tényleg! Milyen jó lenne egy Tesla! Mit tennél vele, ha neked lenne? Szerinted mi kell ahhoz, hogy az embernek legyen egy Teslája?” A lényeg, hogy ne érvénytelenítsük a vágyait, mert a vágy nagy úr, és segítségével célokat lehet kitűzni, amelyeket sok kisebb célra is le lehet bontani.

Mit kell megtanítanunk?

Ez adhat némi fejtörést a szülőknek, ha ezzel a kérdéssel szembesülnek otthon, mert fontos, hogy mit tanul ebből a gyerek. Látnia kell, hogy anyagiak területén ugyanúgy vannak különbségek az emberek között, mint viselkedésben, kinézetben, hovatartozások ügyében, de közben jó lenne a gyerekkel nem azt éreztetni, hogy „mi szegények vagyunk”. Pedig nem feltétlenül, csak máshol van a fókusz. Ha szegények vagyunk, akkor meg pláne. Fontos, hogy azt érezze, hogy ezek a dolgok egyébként számára is elérhetőek, nem most, hanem később, de tenni kell érte. Ez borzasztóan közhelyesen hangzik, de végső soron, ha tárgyi dolgokra vágyik, akkor nem mondhatunk neki mást, minthogy meg kell dolgozni azért, ha valamit szeretne elérni. A szegénységet azért nem jó hangsúlyozni, mert ezzel determináljuk a gyereket, és arra korlátozzuk, hogy ő nem tehet semmit azért, hogy ilyen drága dolgai legyenek. Ezt hívják tanult tehetetlenségnek.

Ugyanakkor ott vannak az értékek. Vajon mi teszi az embert értékessé? A tárgyai? Inkább az, ahogy eljutott a gazdagságig. Az értékek, amiket képvisel a gazdagságával. És most azokról beszélek, akik tisztességes úton jutottak hozzá a vagyonukhoz. Például a kitartás, a tudás, a jó kommunikációs készség, és még sorolhatnánk.

Másrészt elengedhetetlen az életben a hála. Mindenért érdemes hálásnak lenni, ami egy picit is építi az embert.

És a végére egy hasonlatot hoztam, amely jól szemlélteti a fontos dolgokat (a történetet a Geminitől kaptam, mert kíváncsi voltam, mit tud erről a témáról):

A boldogság fája: Képzeld el, hogy a boldogság egy fa, amelynek gyökerei a szeretetben, a barátságokban és a jó cselekedetekben gyökereznek. A fa ágai a különböző élmények, a tanulás és a kalandok. A drága játékok és a nagy házak csak néhány levél a fán. A legfontosabb, hogy a fa egészséges legyen, és sok gyümölcsöt teremjen.

A borítóképet mesterséges intelligenciával generáltattam.

Miért nem Teslával járunk, apa? 1.

Szerző: Hézl József
Blog, Személyiségfejlesztés, , ,

Miért nem Teslával járunk, apa? Te hallottad már ezt a kérdést a fiadtól vagy lányodtól? Emlékszel a válaszodra? Vagy csak arra, hogy mire gondoltál, de nem mondtad ki? Nagyon nehéz ilyenkor nem szentbeszédet tartani a gyereknek, de hát azért csak eszünkbe jut, hogy „hát mit képzelsz, te? Mi vagyok én? Mindenért meg kell dolgozni kőkeményen, és ha Teslát akarsz, akkor menj el dolgozni.” És még mondhatnánk a magunkét fejben vagy hangosan, egy biztos, süket fülekre találnánk. De miért is fontos ennyire a gyerekeknek a külsőség? Miben mások – ha egyáltalán másabbak, mint mi voltunk? Erre keresem a választ ebben és a következő bejegyzésben is.

Értékrend régen és most. Mire vágynak a mai gyerekek, fiatalok?

A Facebookom reeljei egy csomó kiskorú, tinédzser influenszert dobál fel, akik fényűző módon élnek: saját studiójuk van, luxusházban élnek, és amint lehet, megszerzik a jogosítványt és húszmilliós Teslát vezetnek. A fiúk izmosak, a lányok vékonyak, csinosak, kipihentek, abszolút gondtalan életet élnek. Érdekelne, hogy mit gondolnak erről a felnőttek. Ha őszinte akarok lenni, akkor egy kicsit irigykedek. Ugyanis én nem ilyen luxusban nevelkedtem, de ha visszagondolok a gyerekkoromra, akkor nekem nem elsősorban a luxus hiányzott, bár nem mondom, hogy nem örültem volna menőbb ruháknak, tévének és hifitoronynak a szobámba, és még sorolhatnám. Elsősorban a kapcsolatok hiányoztak, mivel meglehetősen introvertált kamasz voltam. Az a gyanúm, hogy azért ma is vannak ilyen fiatalok, akiknek ez nem adatik meg. Nekik marad az álmodozás és a munka – ha olyan korúak -, de közhely ide, közhely oda, ők sokkal jobban meg fogják becsülni, amiért maguk dolgoztak meg. Nyilván vannak ellenpéldák is. De milyen a mai fiatalok értékrendje? Először is látni kell, hogy a mai kiskamaszok már inkább lennének felnőttek, a felnőttek pedig inkább lennének kamaszok. Ha megnézzük az öltözködést, a mai harmincasok is előszeretettel vesznek fel olyan ruhákat, mint a tinik.

Korai biológiai érettség

A mai tizenévesek sokkal hamarabb szexualizálódnak, mint ezelőtt 30-40 évvel. Emiatt (is) a külsőségek sokkal fontosabbá válnak számukra. Nem beszélve a kortárs közösségről… amit látnak egymástól, az lesz a mérce. Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Összezárnak, „galerizálódnak” egymás „segítői” lesznek, sőt egymást világosítják fel szex terén is. Ma egy felnőtt megtisztelve érezheti magát, ha egy kamasz közel engedi magához. Mindeközben pedig a tizes éveiket taposók pedig vágynak a felnőttek útmutatásaira, akik meg épp „kamaszodni” készülnek.

Hol a válasz?

Adódhat a kérdés. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a generációk közti különbségeket, de általánosságban elmondható, hogy a mai Y generáció tagjai már nem akarnak robotolni… Folyamatosan keresik azt, amiben megélhetik a kiteljesedést, abból élni, amit szeretnek (ezt csinálom én is) az utánuk jövő generációk pedig a könnyű pénzkereseti lehetőséget keresik, nyilván ez sem mondható ki százszázalékos biztonsággal, mert nem általánosítunk, viszont a trendek azt mutatják, hogy a mai tinédzserek inkább ezt választanák, mint a monoton munkát…

A cikket jövő héten folytatom, mert azt gondolom, nem lehet kimeríteni egyetlen bejegyzésben, de kettőben sem. Amennyiben te is keresed önmagad, keress bizalommal!

Honlapunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k segítenek szolgáltatásaink biztosításában. Szolgáltatásaink használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. Adatvédelmi nyilatkozatunkat itt találja meg.

Elfogad