Kategória: Segítő beszélgetés

Érzelmi elérhetetlenség 1.

Szerző: Hézl József
Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , ,

Az érzelmi elérhetetlenségről akkor beszélünk, ha az egyik fél (vagy mindkettő) nehezen fejezi ki az érzéseit, távolságot tart a másiktól, és látszólag „lepattannak” róla a nehéz érzések, tehát nem vált ki belőle különösebb reakciót. Az érzelmi elérhetetlenség nem valamiféle betegség, sokkal inkább jellemzője, tünete egy elhanyagoló/bántalmazó nevelésnek, amelynek egyenes következménye lehet egy személyiségzavar. Nem feltétlenül alakul ki, az elhanyagolás vagy bántalmazás mértékétől függ. Azért fontos erről beszélni, mert ha a felismerjük a korai jeleket, akkor nem megyünk bele egy olyan kapcsolatba, amelyben a másik fél ezzel a tulajdonsággal rendelkezik.

Az érzelmi elérhetetlenség lehetséges okai

Valljuk be őszintén a legtöbb szuperhős azért vonzó, mert a problémákat játszi könnyedséggel oldja meg, és nem látszódnak rajta különösebb érzelmek. Mindig tudja, mit kell tenni, ritkán hezitál, inkább cselekszik. Vagy ott vannak a „titokzatos” emberek, akiket amiatt tartanak „szexinek”, mert keveset mutatnak magukból, és emiatt piszkálja a kíváncsiságunkat. Ez azonban nem feltétlenül egészséges, és sokat elárulhat rólunk is, ha ilyen típusú emberekhez vonzódunk.

Kötődési mintázatok

Az érzelmek kifejezése szorosan összefügg azzal, ahogyan kapcsolód(t)unk az elsődleges gondozónkhoz, aki jó esetben az anyánk. Borzasztóan fontos, hogy kialakuljon az ősbizalom, amely három üzenetet tartalmaz: ez a világ jó, te szerethető vagy, és helyed van ebben a világban. Az elhanyagoló vagy bántalmazó nevelés ezeknek pont az ellentétét sugallja a gyermek felé. A kötődésre általában Ainsworth és munkatársai által kidolgozott elméletet használjuk (1971). Az elmélet középpontjában a szeparáció fogalma áll, ami a csecsemő leválását jelenti az anyjáról. Az idő múlásával egyre kevésbé teljes a gondoskodás, annak függvényében, milyen mértékben alakult ki a csecsemő képessége a késleltetésre, a frusztráció elviselésére. Azt vizsgálták, hogyan reagál a gyerek, amikor az anya kimegy a szobából, majd visszajön. A következő „típusok” alakultak ki:

  • Biztosan kötődő: amikor az anyja kiment, elkeseredett, visszatérésekor megnyugodott.
  • Bizonytalan-ambivalens: eltávozáskor kínban van, visszatéréskor dühös, de kötődő.
  • Bizonytalan-elkerülő: nem tűnik nyugtalannak, de visszatéréskor nem veszi figyelembe anyját, az idegennel játszik tovább.
  • Dezorganizáltan kötődő: nem tudja, mit tegyen (Itt a háttérben súlyos elhanyagolás lehet.)

Érdemes egyébként végig gondolni a saját kötődési mintázatunkat ezek alapján, és ha a biztosan kötődőtől eltérő a mintázatunk, akkor szakember segítségével lehet dolgozni a kötődési mintázat megváltoztatásán.

Vannak kutatók, akik azt mondják, hogy amit a gyermek az első kapcsolatában megtapasztalt, azt fogja alkalmazni másoknál is. A korai kapcsolatban keletkezett sérüléseket általában azért nem lehet gyógyítani, mert nincs alap, nincs mihez viszonyítani. Persze nem mondom kétszer se, hogy nem lehet valahogy felépíteni a kötődést, de ahhoz hosszú évek terápiás munkája kell, illetve a testtel végzett terápia (mint például a bodywork), hogy fejlődjön a kötődés.

A bizonytalan (szorongó)-elkerülő mint érzelmileg elérhetetlen személy

A kísérletben, amikor az édesanya kiment, és visszajött, akkor a gyermek nem mutatott különösebb érzéseket, sőt játszott tovább az idegennel. Ennek nagyon sokszor kellett megtörténnie, hogy a gyermek ezt a működésmódot tanulja meg. Ugyanis elengedhetetlenül fontos, hogy amikor az anyuka visszatér, milyen gesztusokat és mimikát használ. Ha semmilyet, akkor a gyerek is azt tanulja meg, hogy nem reagálunk semmire. Vagyis az ő érzéseit nem tükrözték vissza, emiatt ő sem tud mások érzéseire reagálni. Az ilyen típusú emberek azért szállnak egyik kapcsolatból a másikba, mert amikor a párjuk érzelmileg közeledne hozzájuk, akkor ők fejvesztve menekül ki a kapcsolatból, hiszen azt tanulta meg, hogy azért nem reagálunk az érzésekre, mert azok borzasztóan veszélyesek. Marad az érzések és intimitás nélküli szex, mint például a Szürke ötven árnyalata c. könyvben.

Mit tegyünk, ha érzelmileg elérhetetlen a párunk?

Első körben nekünk kell eldönteni, hogy akarjuk-e vele folytatni az életet. Ha igen, milyen „hasznunk” származik belőle? Meg kell tudnunk, hogy a párunk problémának érzi-e, hogy nem tud a saját és mások érzéseihez kapcsolódni. Foglalkoznunk kell a saját kötődési mintázatunkkal, mert az sok mindenre adhat magyarázatot. Ha mindketten elindultak a biztosan kötődő felé (nem biztos, hogy 100 százalékban meg is érkeznek ehhez), akkor jöhet a párterápia.

Fontos tehát foglalkoznunk a kora gyermekkori élményeinkkel, mert magyarázatot adhat arra, hogy miért és milyen típusú emberekhez vonzódunk. Ha megérintett a téma, és dolgoznál a kötődéseden, akkor foglalj időpontot hozzám!

Időpontot foglalok

Fotó: pexels

Új, élményszerű szolgáltatások

Szerző: Hézl József
Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , , , , ,

Élményszerű szolgáltatások nyújtása a klienseim számára mindig is a célom volt. Számomra az önismeret nem csak a szavak szintjén jelenik meg, hanem aktív cselekvés formájában is. Bizonyítja ezt a rengeteg segítő beszélgetés, amely örömmel töltötte el a klienseimet, mert a beszélgetés végén arról számoltak be, hogy most kaptak valami újat önmagukról. Lassan tíz éve, hogy elkezdtem az Aha! Élmény mentálhigiénés vállalkozásomat. Lassan tíz éve hogy folyamatosan képezem magam annak érdekében, hogy minél hatékonyabban tudjam segíteni a hozzám fordulókat, hogy minél több oldalról meg tudjam támogatni a klienseimet, például Téged. Az alábbiakban szeretném röviden bemutatni az eddigi és az új szolgáltatásaimat, illetve az időpontfoglaló rendszert, melynek segítségével könnyen és gyorsan tudsz időpontot foglalni hozzám.

Mitől lesznek élményszerűek szolgáltatások?

Egyrészt attól, hogy személyre szabom azokat, vagyis nincs két egyforma konzultáció. Ami közös minden szolgáltatásomban és konzultációmban, hogy van lehetőséged ventilálni, elmondani, hogy a múltkori alkalom óta hogy ment benned tovább, amiről beszélgettünk, illetve a végén „ki is tudsz jelentkezni”. Érzéseket, gondolatokat fogalmazhatsz meg, hogyan hatott rád a konzultáció. Másrészt nagyon sokféle eszközt használunk, hogy minél jobban meg tudd jeleníteni, mi van a lelkedben, mi az, ami nehéz, mi az, ami emel Téged.

Az érzéseiddel dolgozunk

Vannak, akiknek ijesztő, vannak, akiknek felfedezendő terület. A munkám során szeretném megmutatni a klienseimnek, hogy az érzéseiknek van helyük, azok mindig jogosak, és fontos dolgokat jeleznek számunkra. Ezért törekszem arra, hogy meg tudják fogalmazni, mert ezzel a másikkal vagy bizonyos dolgokhoz való viszonyokat is ki lehet fejezni.

A monodráma ereje

Akár mentálhigiénés segítő beszélgetésről, akár családállításról beszélünk, mindkettő szerves része a dráma. Amikor valaki meghallja ezt a szót, hogy dráma, akkor az a válasz rá, hogy „de hát van elég dráma az életemben így is”. Fontos tudnod, hogy a mentálhigiénében a (mono)dráma nem a színészkedéssel egyenlő, hanem inkább a szerepbe helyezkedéssel és az empátiával. Ettől lesz igazán cselekvő a segítő beszélgetés. Ugyanakkor szem előtt tartom, hogy nem mindenki kész még a szerepbe helyezkedésre, ezért nála más eszközt használunk. A monodráma a pszichodráma „kistestvére”, remekül használható az egyéni folyamatokban.

Mentálhigiénés segítő beszélgetés

A mentálhigiénés segítő beszélgetés lényege az érzések és a gondolatok „tükrözése”. Az a célom ezekkel, hogy minél tisztábban lásd, mi zajlik Benned. Ezért vannak az érzéskártyák, a kavicsok, hogy a kérdéseden minél strukturáltabban tudj dolgozni. Még több információt itt kaphatsz a segítő beszélgetésről.

Családállítás

Ez teljes mértékben a monodrámán alapul. Tudnod kell, hogy nem csinálom csoportban, csak egyéni folyamatban. Ehhez székeket, párnákat és más tárgyakat használunk, hogy meg tudjuk jeleníteni a családi (vagy éppen munkahelyi) struktúrát. Itt is fontos a szerepbe helyezkedés és a térbeli elrendezés. A családállítás során konkrét kérdéseken tudunk dolgozni, illetve a viszonyrendszereken, ha valakinek arra van igénye, hogy ezeket feltérképezzük. Egy alkalom arra (is) jó, hogy kérdéseket tegyünk fel a családban (munkahelyen) való működésünkkel kapcsolatban, amelyeken aztán mentálhigiénés segítő beszélgetés során tovább dolgozhatunk. A monodramatikus családállításról itt tudhatsz meg többet.

Addiktológiai tanácsadás

A függőség valójában személyekhez való viszonyokról szól. Elsősorban a függőség önismereti oldalával dolgozunk, de fontos az is, hogy hogyan lehet csökkenteni a szerhasználatot, illetve teljesen elhagyni. A konzultációk során természetesen információkat is adok a felépülés folyamatáról, a visszaesés jelentőségéről és más, függőségekkel kapcsolatos kérdésekről is. Bővebben itt tudsz tájékozódni róla.

Kamasz coaching

A kamaszlét óriási kihívás elé állítja a szülőket, és nem biztos, hogy mindig helyt tudnak állni egymaguk. Ugyanakkor a kamaszok rendkívül érzékenyek a hormonális változások miatt, emiatt az önreflexiójuk még kialakulóban van. Az ülések során foglalkozunk az önbizalom és önértékelés témájával, de ha verbális agresszió (bullying) áldozata, akkor azzal is foglalkozunk, hogyan tudja újraépíteni önmagát. Az alkalmak után pedig lehetőség van egy 5 perces szülőkonzultációra is. Itt olvashatsz bővebben erről a szolgáltatásomról.

Időpontfoglalás

Az időpontfoglaló rendszer azért jött létre, az utolsó lépést, vagyis a jelentkezés folyamatát minél inkább megkönnyítsem. Ismerem azt az érzést, amikor szakember segítségére volt szükségem, és nehezen tudtam elérni. Az időpontfoglaló segítségével láthatod, hogy melyik nap melyik időpont áll a rendelkezésedre, könnyen tudsz foglalni, és e-nyugtát kapsz. Számlaigényedet előre jelezheted, és ha még mindig van kérdésed, akkor hívhatsz telefonon, írhatsz e-mailt, és haszálhatod a weboldal kapcsolat funkcióját is. Az időpontfoglaló megmutatja azt is, hogy melyik szolgáltatás érhető el online és személyesen. Az időpontfoglaló rendszert itt érheted el. A működéséről (időpontfoglalás gy.i.k.) pedig itt olvashatsz.

Fotó: pexels

A párkapcsolat ápolása szülőként

Szerző: Hézl József
Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

A párkapcsolat ápolása szülőként óriási kihívást jelent manapság. Egyrészt azért, túlságosan zsúfolt az életünk feladatokkal, programokkal, munkával, másrészt, mert nem úgy töltöttük a kamaszkorunk, hogy erről beszélgettünk a szüleinkkel. Félreértés ne essék, nem bántani akarom az x generációt, csupán rávilágítani, hogy miért vannak ma nehézségeink a kommunikációban, konfliktuskezelésben. A legegyszerűbb válasz, hogy a szüleinknek sem voltak jobb stratégiái, akkor hogyan adtak volna át a neveléssel olyan eszközöket, amelyeket bizton tudunk használni az élet viharaiban. Ebben a bejegyzésben azonban nem erről szeretnék írni, hanem arról, hogy mégis milyen lehetőségeink vannak, ha párkapcsolatban élünk, és még gyerekünk is van, a kapcsolat új szintekre való emeléséhez.

A párkapcsolat megpróbáltatásai

A legnagyobb veszély a kapcsolatokban az, amikor a családba gyermek érkezik. Természetesen most a párkapcsolat fenntartásáról beszélek. Nem elég, hogy új szerepeket kell tanulnunk, de még hirtelen, mintha egyedül is lennénk. Ketten egyedül egy párkapcsolatban. A kezdeti lendület ugyanis elsodorja az embert, ami annyit tesz, hogy szinte megszűnünk egymásnak partnernek lenni, és egymást is anyának, meg apának szólítjuk. (Van olyan kapcsolat, ahol ez így van. 😄) Tesszük a dolgunkat, aztán azt vesszük észre, hogy az esti rutin után kimerülten ülünk a kanapén, mint két zombi.

A párkapcsolat olyan, mint egy csónak

Szóval ketten egyedül egy párkapcsolatban. Amikor párok tagjaival beszélgetek, akkor kiderül, hogy egy ideje olyanok, mintha idegenek lennének egymásnak. Ebben az idegenségben pedig van valami bizalmatlanság. Abban, hogy a másik tud segíteni, ha én nem vagyok oké. Aztán abban is, hogy a másik is meg tudja tenni, amit én. És abban sincs bizalmunk, hogy meg tudjuk könnyíteni egymás életét. Mi ennek az oka? A szülői szerepekkel akkora változás áll be az életünkben, hogy hirtelen azokat a szerepeket, amelyeket korábban betöltöttünk, most nem találjuk. Új emberként kell megismernünk egymást, és ehhez szükség van a szilárd alapokra, amelyek nélkül nincs párkapcsolat. Erről korábban itt írtam. A legfontosabb, hogy megértsük: egy csónakban evezünk. Vagyis amikor elindul a „hadihajó” a másik felé, akkor tudniuk kell a pár tagjainak, hogy nem alá-fölé rendeltség van közöttük, hanem egymás mellett vannak. Ez egy szövetség. Ezt a szövetséget pedig azóta alkotják, amióta egymásra találtak, és eldöntötték, hogy együtt eveznek.

Az egy csónakban evezés módjai

Miből érezhetjük, hogy egymás mellett vagyunk? Az egyik, hogy kapcsolatot keresünk egymással az életünk élményeiből. Ennek akkor van legfőképpen értelme, amikor az egyik félnek olyan elvárásai vannak a másik felé, amit az nem tud megugrani. Ilyenkor jöhet jól az, hogy elkezdenek élményeket felidézni a gyerekkoruktól fogva. Pozitívakat és negatívakat egyaránt. Fontos, hogy felfedezzék a közös pontokat az életükben, mert ezek erősítik az egymás mellettiséget. Vagyis egyik sem különb a másiktól. Mindegyiknek megvannak a maga nehézségei, és jó látni, hogy egyik sem tökéletes. Így jutunk el ahhoz, hogy a mélységeket is együtt éljük meg, mert ez erősíti a bizalmat és az összetartást.

Célok a párkapcsolatban

Az egy csónakban evezés nemcsak azt jelenti, hogy együtt eveznek, hanem hogy egy irányba is haladnak. A tekintetük is egy irányba néz. A kérdés, hogy mi ez az irány? Az irány ugyanis több szinten mutatkozik meg: például hová szeretnének eljutni a párkapcsolatban? Hová szeretnének eljutni a gyereknevelésben? Hogyan tudják egymást támogatni az egyéni célok elérésében? Hogyan jutnak közös nevezőre, ha két olyan cél fogalmazódik meg, amely egymással ellentétes irányba mutat?

Legközelebbi bejegyzésben: a párkapcsolat két szintjéről fogok írni, az intimitásról és a kreativitásról.

Ha szeretnél arról beszélgetni, hogyan vagy jelen a párkapcsolatodban szülőként, akkor keress bizalommal.

Fotó: pexels

Ajándék vagy jutalom?

Szerző: Hézl József
Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

Az ünnepek előtt nagy kérdést vet fel, hogy a gyerek ajándék vagy jutalom részese legyen-e. A kérdés azért fontos, mert sokszor ezt a két fogalmat összekeverjük, és gyakran riogatjuk azzal a gyereket, hogy ha nem viselkedik jól (különösen karácsony előtt), akkor „nem hoz semmit a Jézuska”. Fontos az is, hogy mi magunk milyen tapasztalatokkal rendelkezünk ebben a témában. Tudtunk-e például felhőtlenül örülni az „ajándék”-nak, amit ünnepek alkalmával kaptunk? Hogy került átadásra az ajándék? Mennyi szeretetet érzékeltünk benne gyerekként?

Az ajándék és a jutalom fogalma

Először is tisztázzuk a két fogalom jelentését. Az ajándék az, amit nem azért kapunk, mert valami jót tettünk, vagy gyerekként megcsináltuk a házi feladatot, vagy elvégeztük a főnök által ránk bízott munkát. Az ajándékot azért kapjuk, mert valaki adja nekünk saját jószántából és szeretettel, és az ajándékért semmifelé ellenszolgáltatást nem vár. Illetve nem dobálgatja fel konfliktushelyzetben, hogy mennyi mindent adott nekünk.

A jutalom viszont egy jó motiváló eszköz. Ha valamilyen elvárást támasztunk a gyermekünk felé, akkor érdemes valamilyen „ellenszolgáltatást” a kilátásba helyezni. A jutalomnak olyannak kell lennie, ami arányos az elvárással. Ha például megkérjük a gyereket, hogy pakolja ki a mosógépet, akkor nem ígérünk neki ezért elektromos rollert, hanem megjutalmazhatjuk a kedvenc édességével, egy közösen töltött pillanattal (ami persze nem a Tenerifére szól, hanem mondjuk egy délutáni biciklis kirándulásról). Ez az arányosság fontos, mert így a gyerekben is reális értékrendszer fog kialakulni.

A büntetés

Ha már jutalom, akkor szót kell ejtenünk a büntetés kérdéséről is. Izgalmas kérdés, hogy hogyan büntessük a gyereket, ha nem volt elfogadható a viselkedése vagy amit mondott. Leginkább sehogy. A cél itt is egyrészt az arányosság lenne, másrészt pedig a jóvátétel. Sajnos a mai oktatási rendszer inkább leveszi a gyerek válláról a felelősséget a beírásokkal, ahelyett, hogy a kapcsolatra helyezné a hangsúlyt, megvizsgálná, hogy a konfliktusos felekben milyen érzések és gondolatok kavarognak, és felszínre hozni azokat. Majd pedig közösen kitalálni, hogy hogyan tudná az „elkövető” helyzrehozni a bűnét. Ha dühében hozzávág egy tolltartót a másikhoz, úgy, hogy abban a ceruzák összetörnek, akkor a bocsánatkérés helyett hozhatna a törött ceruzák helyett jó ceruzákat, vagy ha az anyagi helyzete nem engedi meg, akkor lehetne egy hétig minden nap megkérdezni a sértett féltől, hogy hogy érzi magát, fáj-e még az a hely a testén, ahol tolltartó megütötte, és még sorolhatnánk a kérdéseket. Lényeges, hogy a gyereket nem a dühéért büntetjük! A düh egy érzés, amely spontán keletkezhet, és az érzések keletkezéséért nem vagyunk felelősek. Amit utána teszünk, azért viszont igen. És magát a büntetés szót is jó lenne elfelejteni, és nem összemosni a jóvátétellel, ugyanúgy, mint az ajándék és a jutalom esetében.

Hogy van ezzel a belső gyermekünk?

A belső gyermekünk az a részünk, akit korábban valamilyen sérülés ért, és megrekedt egy bizonyos életkorban. Erről a témáról itt írtam. Fontos végiggondolnunk, hogy nekünk milyen emlékeink és élményeink vannak a jutalmazásról, büntetésről, ajándékozásról és jutalmazásról, mert ez fogja alapvetően meghatározni, hogy felnőttként hogy állunk a saját gyerekünk motiválásához. Ha fel tudjuk idézni ezeket az élményeket, akkor már tudunk mihez tartani a gyermekünk kapcsán.

Ha úgy érzed, hogy ezen a téren van mit feldolgoznod és van mit helyrehoznod a saját gyermekeddel kapcsolatban, keress bizalommal!

A belső gyermekünk játékai

Szerző: Hézl József
Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, ,

A belső gyermekünk is játszik, még felnőtt korunkban is. Ezt fontos tudni ahhoz, hogy megértsük őt. Azok a megoldási stratégiák, amelyeket egészen fiatalon kialakított magának, felnőttkorban is megvannak. A mai bejegyzésben ezekről a megoldási stratégiákról fogok írni. Ha nem tudod, ki ez a belső gyermek, olvasd el ezt a bejegyzésemet.

A belső gyermekünk álomvilága

Ki ne emlékezne arra, hogy amikor unalmas volt a családi ebéd, vagy le kellett feküdni délután aludni (egyébként pedig bármikor), azzal szórakoztattuk magát, hogy egy elképzelt világot alkotott magának, ahol minden izgalmas, ahogy úgy történtek a dolgok, ahogy ő szerette volna. Nincs ez másképpen a diszfunkcionális családban felnövő gyermekeknél sem, csak az ő valóságuk időnként annyira borzasztó, hogy muszáj egy olyan belső világot felépíteni, amelyben boldognak érzik magukat. Nem egyszer azért olvasottabbak a környezetüknél, mert ez tűnik számukra a legjobb megoldásnak. Inkább temetkeznek könyvekbe vagy az álomvilágukba, ahol minden tökéletes, mert ott biztonság és béke van.

A belső gyermekünk szerepjátszása

A fiúk nagyon szeretik a szuperhősöket, főleg kiskamaszkorban, mert ekkor formálódik az indentitásuk, és ezekből a szereplőkből magukévá tehetnek olyan tulajdonságokat, amelyek átsegíthetik őket nehézségeken. A szenvedélybeteg/diszfunkcionális családban felnövő gyerekek sokféle szerepbe bújnak, mert így legalább nem kell a saját sérültségeikkel találkozniuk. Ezekről a szerepekről itt és itt olvashatsz. Felnőttkorban is játszunk szerepeket, nem vitás. A probléma az, amikor ezek a szerepek állandósulnak, és elfedik azt, akik valójában vagyunk. Fontos rájönnünk, hogy a szerepek segítenek bennünket, de amikor egyféle szerepet töltünk be állandóan (pl. mindig másokatsegítő szerepét), akkor előbb-utóbb elveszítjük saját magunkat.

Érzések eltávolítása

Az első kettőt még nevezhetjük félig-meddig játéknak, hiszen a legtöbben szeretjük az álomvilágot, és szeretünk mások bőrébe bújni. A szenvedélybeteg/diszfunkcionális családban felnövő gyerekeknél az is gyakori megoldási stratégia, hogy az érzéseiket leválasztják egy-egy eseményről, például egy bántalmazási szituációról. Ez azért probléma, mert ez a stratégia is tud állandósulni. Az ember belemerevedik, és másokkal szemben sem lesz képes érezni, így empatikus sem tud lenni. Amennyiben ezt tapasztalod magadon, velem tudsz erről beszélni.

A belső gyermekünknek érdemes visszaadni a jogosultságot, hogy szabad érezni, mert az érzésekben erő van.

Tedd meg magadért!

A halottaink öröksége 3.

Szerző: Hézl József
Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés

A szenvedélybeteg halottaink öröksége teher és egyben áldás is. Ez a harmadik és egyben utolsó része annak az első két bejegyzésnek, amelyeket itt és itt olvashatsz el. Sok szörnyűség történhet velünk, egy dolgot azonban nem szabad elfelejtünk: itt vagyunk magunknak. Ez bármennyire is furán hangzik, de nem vagyunk egyedül. Vagyis képesek vagyunk a dolgokat helyére tenni az életünkben, és erőt meríteni a megoldási stratégiáinkból, amelyek eddig működtek, de most újakat kell kialakítanunk, mert a régiek már nem szolgálnak bennünket. De nézzük, mi mindent tanultunk még a nehéz helyzetekből, amelyeket adott esetben elhunyt hozzátartozóinktól kaptunk.

A halottaink által elszenvedett fájdalmak erősségekké kovácsolása

Érzékenység

A szenvedélybeteg családban felnőtt emberek fokozottan érzékények mások lelkiállapotaira, hiszen folyton készenlétben kellett lenniük a szenvedélybeteg és kétségbeesett szülők miatt. Vagyis a tükörneuronjaik túlfejlettek. Ezért könnyebb nekik olyan csoportokkal vagy egyénekkel dolgozni, akik deviáns viselkedést folytatnak. Ez egyúttal fárasztó is, és a parentifikált felnőtt segítők hamarabb ki tudnak égni, mint mások. Állandóan kifelé vinni a fókuszt, borzasztóan megterhelő.

Menedzser-képességek

A szervezés átszövi a diszfunkcionális családban felnőttek életét. Mindig történhet valami, úgyhogy gyorsnak sé rugalmasnak kell lenniük. Azonnal reagálás, kreativitás, ezek mind életük része. Ezért működnek jól különböző szervezetekben, mert nem (feltétlenül) lehet őket kihozni a sodrukból.

Hangulat-szakértők

Ahogy már korábban írtam, remekül rá tudnak hangolódni egyénekre és csoportokra, tudják, mitől lesz az ember vagy egy baráti társaság boldog és elégedett. Remek a humoruk, amelyet olyan helyzetekben is be tudnak vetni, amelyekben más már valószínűleg sírna. Nekik ez egy túlélési stratégia, csupán azt kell megtanulniuk, mikor és hol használhatják jól ezt és a többi képességet.

Most, hogy végigolvastad mindhárom bejegyzést, elkezdhetsz azon gondolkodni, hogy hol vagy érintett. Amennyiben segítségre van szükséged, keress bizalommal!

A három blogbejegyzés szakirodalmi forrása: Waltraut Barnowski-Geiser: Apa, anya, pia. Hogyan találják meg a szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekei a MÉGIS boldogságot. Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2020.

Belső gyermek – aki mindig velünk van

Szerző: Hézl József
Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés,

A belső gyermek mindig velünk van, viszont a legnehezebben hozzáférhető. Akkor találkozunk vele leginkább, amikor konfliktushelyzetbe kerülünk, de lefagyunk, nem tudunk reagálni, megvédeni magunkat. Csak állunk, és érezzük, ahogy felépül bennünk a fal, mely áttörhetetlennek tűnik, és hagyjuk, hogy bántsanak.

Ki ez a belső gyermek, és miért van ott?

A belső gyermek felfedezése

Az életünk kezdetétől fogva össze vagyunk zárva önmagunkkal. Nem tudunk kibújni a bőrünkből, még akkor sem, ha álarcokat veszünk fel. A belső gyermekünk mi magunk vagyunk. Az a részünk, aki dübörög és dühöng, hogy figyeljen rá végre valaki. És ezt csinálja azóta, amióta az első trauma ért bennünket. Az, ami nem történt meg, vagy megtörtént. Ha jobban közeledni akarunk a témához, akkor képzeljünk el egy 4 éves kisgyereket (mindegy, hogy fiú vagy lány), aki próbál odabújni a szüleihez, de csak elutasítást kap. Vagy olyan „szeretést”, ami nem életkorának megfelelő…

Tudom, hogy sokszor a terápia a legjobb megoldás. De mégis, ha gyógyítani akarjuk magunkat, akkor mindenképpen érdemes megfigyelnünk, hogyan viselkedünk egyes helyzetekben. A főnök/tekintélyszemélyek jelenlétében, különböző korú férfiak/nők jelenlétében, konfliktushelyzetekben, a saját gyerekünkkel kapcsolatban…

Szóval minden helyzetben rá kell néznünk a saját viselkedésünkre, mert a testünk válaszol. Például mit csinál, amikor valaki hozzánk ér. Ez a blogbejegyzés sajnos kevés ahhoz, hogy ezt a témát alaposan körüljárja, de azt ki merem jelenteni, hogy amikor a testünk reagál, akkor visszamegy életünk azon szakaszába (regrediálódik), amikor történt velünk valami, és az a valami sejtszinten lett kódolódva.

Mit tehetünk, ha felfedeztük belső gyermekünk nehézségeit?

Az a helyzet a traumatikus eseményekkel, hogy – mint ahogy említettem – sejtszinten raktározódnak el, ami azt jelenti, hogy csak testmunkával lehet kioldani. Kognitívan (vagyis racionálisan) nem (feltétlenül) lehet kidolgozni magunkból. Illetve nem zárom ki annak lehetőségét, hogy a kognitív terápiák valamelyest tudnak segíteni, hogy elhelyezzük az életünk polcain valahová a traumatikus eseményt. Ami borzasztóan fontos:

  • Meg kell szólítanunk azt a szeretetre és biztonságra vágyó kisgyereket, aki bennünk van, és azt várja – akár évtizedek óta -, hogy megszólítsák és melegséget adjanak neki.
  • Vissza kell adnunk neki a jogosultságot: joga van az érzéseihez, joga van ahhoz, hogy kielégüljenek a szükségletei.
  • Idő kell ahhoz, hogy megszólíthassuk őt. Meg kell találnunk a megfelelő pillanatot, mert lehet, hogy borzasztóan bizalmatlan. De tudnia kell a belső gyermekünknek, hogy mi itt vagyunk felnőttként, és mi meg tudjuk őt óvni.

Ha szeretnél a belső gyermeked felé elindulni, ha szeretnéd vissza adni magadnak a jogosultságot, akkor keress.

A borítókép forrása: https://csodalatosmagyarorszag.hu/hirek/itthon/a-szolotokek-oleleseben-magasodo-szeretet-szobor-valon/

Amit a szorongás elrejt

Szerző: Hézl József
Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

A szorongás olyan, mint az álarc. Eléggé félelmetes, mert nem lehet tudni, hogy mit takar. Márpedig úgy nem lehet kezelni, hogy fogalmunk sincs, mit kezeljünk. Ebben a bejegyzésben fellebbentjük a fátylat. És a fátyol jó szó, mert homályos. Mintha nem tudnánk, hogy néz ki a mennyasszony arca, és csak az esküvő alkalmával ismerhetjük meg. Na, jó, ez egy erős hasonlat volt, de akár egy ködös tájhoz is hasonlíthatjuk. Ha felszáll a köd, akkor tudjuk meg igazán, hol is vagyunk.

A szorongás, és ami mögötte van

A szorongások érzéseket takarnak, méghozzá negatív érzéseket. Olyanokat, amelyeket valamiért nem szabad kifejezni, kimutatni, mert arra valamiféle retorzió a válasz. Például a dühöt egy olyan személy felé, aki folyamatosan verbálisan abuzál. A szomorúságot, mert akkor valaki más lesz szomorú, mert látja rajtunk ezt az érzést.

A szorongás és a félelem közti különbség

A félelem az, amit konkrétan meg tudunk fogalmazni. Például félünk egy vizsgától, a háborútól, személyektől vagy más szörnyűségektől. A szorongást nehéz megfogalmazni, csak látni, hogy sok mindenben megnyilvánul: a testtartásban, az étvágytalanságban, a túlpörgésben… A szorongás és a félelem között az a legalapvetőbb különbség, hogy a szorongásnak nincs kézzel fogható „tárgya„. A pszichológiában így hívják a személlyel vagy a világ egyes elemeivel kapcsolatos tartalmat, vagyis amire a szorongás irányulhat. Azért nincs, mert elsüllyedt a tudattalanba. Például az ödipális konfliktus miatt keletkezett szégyen és bűntudat érzése is a tudattalanban landol, mert elfolytódik. A férfiakhoz és nőkhöz való viszony a gyermek életében ettől függ. Ha ez rosszul van megoldva, akkor itt változhat meg a nemi identitás. De ez persze csak az egyik ok, ami miatt valaki mondjuk a saját neméhez vonzódik. Emiatt is lehet szorongása egy fiatalnak, de felnőttnek is.

Milyen érzések bújnak meg a szorongásaink mögött?

Harag

Az egyik ilyen érzés a harag. Ha evolúciós szempontból nézzük, akkor a harag azért jó, mert segít kijelölni a határainkat. Ezért lenne égetően fontos, hogy meg tudjuk élni, persze anélkül, hogy valakit agyoncsapnánk. Ha a szorongásunk a haragunkat fedi, akkor ez azt jelenti, hogy már akkor elfojtottuk, amikor még csak éppenhogy nyiladozott bennünk. Érdemes ilyenkor megengedni magunknak, hogy érezzük, és elfogadni azt. Ha meg tudjuk nevezni, már félig tudjuk a megoldást is.

Szomorúság

A szomorúság személyiségünk mélyebb dimenzióinak megélése. Általa növekszik empátiánk saját magunk és mások irányába. Magunkba szállunk, lelkünk legmélyére, és megtaláljuk ott azt a kisgyermeket, akinek sok-sok szeretetre van szüksége. A szomorúság által keletkeznek olyan gondolatok, amelyek a mélységből kiemelhetnek, de csak akkor, ha hagyjuk ezt az érzést dolgozni bennünk. Elviselni borzasztóan nagy bátorság, de megéri. Olyan ez, mint egy párkapcsolati konfliktus, amelyet ha megdolgozunk, egy magasabb szintre emelkedik a kapcsolat. Így van ez a lelkünkkel is. A szomorúság által nemesebbé és fényesebbé válik.

Agresszió

Agresszió mindenkiben van, még a csecsemőben is. Fontos is abból a szempontból, hogy ha nem volna, akkor semennyi esélyünk se lenne magunkat megvédeni, hiszen ez evolúciós sajátosságunk. Éppolyan káros az elfolytása, mint az, ha túlságosan is teret engedünk neki. Ha kgyermeked van, törekedj arra, hogy minél inkább a megfelelő helyen vezesse le agresszióját, különben átfordul szorongásba, és egy nem várt pillanatban valakire rázúdul, aminek beláthatatlan következményei lesznek.

Farkasszem a fájdalmas érzésekkel

Az egy megvilágosodott állapot, ha rájössz, fájdalmas érzések nélkül nincs élet. Erős nem lehetsz fájdalom nélkül, sikeres nem lehetsz szenvedés nélkül. Minden egyes fájdalmad és szenvedésed emel egyre magasabbra. Persze, csak akkor, ha meg mered élni azokat, és nem próbálod elnyomni szerekkel, vagy azért, mert mások azt mondták, hogy nyomd el. Közhelynek hangzik? Mégis sokan csinálják. A lényeg, hogy ne áldozat legyél (egy darabig úgyis annak fogod érezni magad), hanem túlélőnek. És ez nagy különbség.

Ha pedig szeretnél foglalkozni az érzéseiddel, akkor keress bizalommal.

Szerepek a diszfunkcionális családban 2.

Szerző: Hézl József
Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , ,

Folytatom a múlt héten elkezdett blogbejegyzést, mely arról szólt, hogy milyen szerepeket vesznek fel a diszfunkcionális családban felnőtt gyerekek. Ezekkel a szerepekkel az a legnagyobb probléma, hogy később sem tudnak kilépni belőlük, vagyis fixálódnak. Egyszer egy ismerősömnek azt mondtam kezdő mentálhigiénés koromban, hogy nem kell örökké cipelnie a terheit (szerepeit). Ő azt válaszolta, hogy ezt nagyon nehéz letennie. Ma már ennyi önismereti munka után értem, hogy miről beszélt akkor. Múltkor arról írtam, hogy mi jellemzi ezeket a szerepeket, és egy-egy film vagy mesehős karakterrel azonosítottam ezeket. Ezeket a szerepeket megtalálod Waltraut-Barnovski Geiser: Apa, anya, pia könyvében, amelyet itt tudsz megrendelni. Múlt alkalommal is négy szerepet hoztam, most is négyet fogok hozni.

Mary Poppins

Csodálatos babysitter, akinek az a legfőbb vágya, hogy harmóniát teremtsen abban a családban, amelyikhez hívják. Valósággal rosszul érzi magát, ha valaki ennek a harmóniának ellenáll. Mary Poppins azt szeretné megadni másoknak, amit ő maga nem kaphatott meg. Ezt a szerepet általában az választja, aki mindig is vágyot a harmonikus életre, de nem adatott meg neki. Hogyan segíthetne magán Mary Poppins? Úgy, hogy azt a harmonikus életet, amit másoknak létrehoz, az ő belső sérült gyermeki énjének adja meg.

Teréz anya

Teréz anya életében grandiózus dolgokat tett. Szegényeket segített, kórházakat hozott létre, mentette az életeket. Célja az volt, hogy valami jót tegyen. Azonban a jót tevés közben elfelejtett magára figyelni. Végül odalyukadt ki, hogy kételkedett Isten létezésében is, hiszen szörnyűséget látott. Hogyan segíthetne magán az, aki Teréz anya szerepét vállalja? Például úgy, hogy azt az önzetlen, önfeláldozó szeretetet, amit eddig másoknak adott, azt magának is megadná, és így feltöltekezve tudná segíteni az ő segítségére rászoruló embereket.

Jancsi bohóc

A Jancsi bohóc szerepet vállaló ember úgy képes csak elviselni az élet tragikusságát, hogy viccet csinál mindenből, és a humor oldaláról nézi a legnehezebb dolgokat. Ez egy idő után nemcsak terhes, hanem sértő is lehet, ugyanis a humorizálás átcsap kényszerességbe, és akkor viccel ha kell, ha nem. Hogyan tudna magán segíteni? Úgy, hogy egyrészt megéli a negatív érzéseit, másrészt ha nemcsak másokat akarna megnevettetni, hanem képes lenne akkor is jól szórakozni, ha nincs a közelében senki.

Maugli

Maugli az eredeti családjától elszakadva volt kénytelen élni a dzsungelben. Amikor az emberek rátaláltak, akkor tört rá az érzés, hogy valójában sem az állatok, sem az emberek között nincs otthon. Akihez Maugli szerepe áll közelebb, az bizonyára ismeri az érzést, hogy sehol sincs otthon. Ugyanakkor mégis az állatokkal érzi magát leginkább jól. Hogyan tudna segíteni magán? Például úgy, hogy keres egy olyan „anyát”, aki szívesen gondoskodik róla, akivel megélheti a gyermekségét.

Most, hogy végignéztük mind a nyolc szerepet, kitöltheted a tesztet is, amennyiben szeretnéd. Fontos tudnod, hogy a teszt, az csak teszt, vagyis fontosabbak azok az érzések, amelyeket a kitöltés közben érzel.

Letöltöm a tesztet

Ha szeretnél a teszt eredményéről élőben is beszélni, akkor keress bizalommal!

Szerepek a diszfunkcionális családban 1.

Szerző: Hézl József
Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

A szerepek a diszfunkcionális családban azért fontosak, mert az élet szerepek szerint rendeződik. Ugyanakkor fontos az is, hogy ezek a szerepek nem mindig hatnak egészségesen a későbbi életünkre. Szóval szerepeket játszunk egész életünkben, de ez akkor oké, ha a szerepeket tudjuk váltogatni, rugalmasan kezelni, képesek vagyunk adekvát módon viselkedni (helyzetnek megfelelően), és nem mindig ugyanazokat a szerepeket „sütjük el” a különböző helyzetekben. Következzék nyolc szerep, amelyet a diszfunkcionális családban betöltenek a gyerekek.

Némi fogalommagyarázat

A diszfunkcionális család (itt már írtam róla egyszer) azt jelenti, hogy a családban senki nem azt a szerepet tölti be, amely eredetileg neki rendeltetett. Ott, ahol valamilyen függőség áll fenn, pl. apa iszik – nem árulok el titkot, van, ahol meg anya -, ott köré szerveződik az élet, a gyerek nem gyerek többé, hiszen arra törekszik, hogy ne okozzon problémát, sőt megpróbálja maga körül a rendet visszaállítani, és ezért óriási energiákat mozgat. De közben elfelejt gyereknek lenni. Az egyik szülő függ az alkoholtól, a másik meg tőle. Ez egy dinamika, amely „segít” fenntartani a szenvedélybeteg szülő függőségét. Tehát apa nem apaként viselkedik, anya nem anyaként viselkedik, a gyerek nem gyerekként viselkedik. A szerepek felcserélődnek, van, hogy a gyerek gondoskodik a szüleiről, hiszen közben arra is vágyik, hogy rend legyen körülötte.

Szerepek

Harisnyás Pippi

Az életében nincsenek szabályok, hiszen nincs is felnőtt, aki felállítsa azokat. Mindent maga old meg, mert teljesen magára van utalva. Így kénytelen idő előtt felnőni, de ennek a gyerekkorának hiánya az ára. Mivel a valóság fájdalmas, így sokkal elviselhetőbb, ha kivonul belőle. Ezt persze mondhatnánk gyerekkornak, de a gyerekkor nem egy rossz helyzetre adott válasz, hanem a dolgok természetes menete, hogy megéljük a gyerekségünket, és annak kezelnek bennünket, amik vagyunk.

Superman

Superman az a szereplő, aki nem ismer lehetetlent. Mindent megold, mindenkit megment. Csak éppen amikor szenved, senki nem siet a segítségére, hiszen aki ennyi mindent képes megoldani, az magát is képes megmenteni. Persze ez közel nincs így. Superman emberfelett teljesít, mindig, hiszen ez az elvárás a diszfunkcionális családokban. Azonban az elég se elég, vagyis ő maga sem tartja teljesítménynek azt, amit csinál. Jó lenne kicsit megpihenni, és elhinni magáról, hogy ő is lehet sebezhető, ő is fordulhat segítségért. Elvégre egy átlagos emberről beszélünk, és nem egy „supermanről”.

Miss Marple

Miss Marple roppant gyanakvó, emiatt mindenről tudnia kell, mindent kontroll alatt kell tartania. Jó a szimata, azonnal „lecsap”, ha valaki nem érzi jól magát. Jó lenne, ha nem kellene állandóan résen lennie, mert akkor talán még pihenni is tudna.

Robin Hood

Robin Hood bosszút áll a szegényekért és minden igazságtalanságért. A rejtőzködve él, és csak akkor jön elő, ha valamilyen igazságtalanság van a láthatáron. Valójában magányos, mert mindenkit megment, és vágyik az elismerésre, a hálára, de mégsem kapja meg, mert van, hogy kéretlenül segít valakinek, aki nem is kérte. Jó lenne, ha valaki rajta is segítene, hiszen az ő traumája, hogy gyerekkorában nem volt olyan biztonságos személy, aki őt is biztonságba helyezhette volna.

Ha magadra ismertél, jelentkezz hozzám mentálhigiénés segítő beszélgetésre!

A folytatás jövő héten következik…

Honlapunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k segítenek szolgáltatásaink biztosításában. Szolgáltatásaink használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. Adatvédelmi nyilatkozatunkat itt találja meg.

Elfogad