Amiről keveset beszélünk: a kapcsolati trauma

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , ,

A trauma bármely életszakaszban, bárhol és bármikor „lecsaphat” az emberre. Múlt héten arról írtam, hogy milyen traumákat szenvedhetünk el életünk során, amelyről itt olvashatsz. Most folytatom ezt a témát, csak más aspektusból. Azt gondolom, hogy sokan vagyunk, akiknek a kapcsolata vagy házassága szakítással, válással ért véget, ugyanakkor sokkal kevésbé láttak rá a kapcsolati mintázatukra, emiatt azt sem tudják megmondani, miért nem tudnak egy újabb kapcsolatba belelépni, abban biztonságosan kötődni. Tulajdonképpen kapcsolati traumát szenvedtek el, és ha ezt nem fogalmazzák meg maguknak, akkor nagyon nehezen kezdenek új életet egy másik emberrel. Maradnak inkább egyedül, mert az a tévképzet alakul ki bennük, hogy ha ilyenek a párkapcsolatok, mint az övéké, akkor inkább már az is jobb, ha egyedül maradnak.

Egy kis statisztika

Magyarországon a válások száma növekvő tendenciát mutat az elmúlt években. A Központi Statisztikai Hivatal szerint 2022-ben 18300 házasság ért véget válással. Persze ebben benne vannak a koronavírus alatt elkezdett ügyintézések is, de tény és való, hogy ez a szám a korábbi évek tapasztalataiból ítélve egyre jobban növekszik. És arról még nem is beszéltünk, hogy hány együttélés megy tönkre különböző kapcsolati és önismereti problémák miatt.

A szakítások és válások lehetséges okai

Azt gondolom, hogy nagyon erősen híján vagyunk az önismeretnek, és ez több évtizedes probléma. És mondom ezt annak a dacára, hogy az utóbbi tíz évben megszaporodtak a mentálhigiénések, pszichológusok, coachok, rengeteg önismereti tréning és csoport közül válogathatunk. Szerencsére már egyre kevésbé gondoljuk azt, hogy szakember segítségét kérni szégyen, de még mindig van hovafejlődni ezen a téren.

A másik, amit gondolok erről, hogy mivel kicsi az önismeretünk – és hogy konkrétabb legyek, az önreflexiós képességünk –, egyszerűen rosszul választunk, és nem hallgatunk a belső hangunkra, ami olyannyira tudna segíteni a mindennapi életben.

Az, hogy rosszul választunk, és évekig, akár évtizedekig benne maradunk egy kapcsolatban úgy, hogy tulajdonképpen nem is jó nekünk, egy rossz kapcsolati mintázatra utal. A kapcsolati mintázatokról egy másik bejegyzésben fogok írni.

Miért nehéz felismerni, valaki trauma áldozata lesz a kapcsolatban?

Ez legfőképpen akkor nehéz, amikor az illető kodependens (társfüggő), vagy annyira altruista (önalávető), hogy a párjának minden neki nem tetsző lépését megpróbálja valahogy igazolni, és közben annyira elnyomja a valódi érzéseit, hogy már csak azt veszi észre, mennyire szorong, és képtelen kilátni a szorongásából. Úgy érzi, nem szabad az érzéseit kifejezni, nehogy a másik szeretetét elveszítse. Sőt továbbmegyek, fél a haragjától. Nagyon nagy dolognak kell történnie ahhoz, hogy ki merje fejezni, hogy ami történt, az számára elfogadhatatlan, vagy ki merjen lépni a kapcsolatból.

A kapcsolati trauma hatása a traumatizált személyre

Sajnos, amíg az illető nem ismeri fel traumatizáltságát, addig képes azt hinni, hogy csak ő képes kifogni az ilyen párkapcsolatokat. Ennél fogva nem is mer belelépni egy újabb kapcsolatba, mert attól tart, hogy az aktuális párja megint olyan dolgokat fog tenni, amit ő nehezen, vagy egyáltalán nem tud elfogadni. Innentől kezdve nem tudja magát elképzelni párkapcsolatban. Egészen egyszerűen nem mer közel engedni magához senkit, holott igenis vágyik az intimitásra, az elfogadásra, a bensőséges kapcsolatra.

Mi segíthet a traumatizált személynek?

Először is rettentően fontos, hogy szakemberhez forduljon, legyen az pszichológus vagy mentálhigiénés szakember. Egyébként pedig el kell kezdenie foglalkozni az önismeretével. Hol csúszott félre a kapcsolatuk? Lehet, hogy a sérülést csak ő érezte, de a másik nem. A legeslegelső neki nem tetsző dologban kell kinyilvánítania nemtetszését – természetesen kulturált formában –, még akkor is, ha az a párjának nem tetszik. Végülis, mi történik akkor, ha a másik megharagszik? Semmi, csak a traumatizált fél érzi, hogy ettől ő teljesen megsemmisül.

Egy párkapcsolatban akkor tudják megismerni egymást, ha korrekt visszajelzéseket adnak egymásnak. Ehhez azonban az kell, hogy mindkét fél egyenrangúnak tekintse a másikat. És közben tiszteletben tartják saját és egymás határait.

Fontos továbbá azt tudatosítani, hogy minden párkapcsolat más minőségű. Ha szétnézünk a világban, akkor ennek látunk mindenféle színes bizonyítékát. Tehát azokból a kapcsolatokból kiindulni, amelyeket a traumatizált személy átélt, nem túl szerencsés.

De kereshetünk a környezetünkben olyan párokat, akiknek kiegyensúlyozott a kapcsolatuk. Érdemes velük beszélgetni, hogyan kezelnek bizonyos helyzeteket.

Ha magadra ismertél ebben a bejegyzésben, keress bizalommal!

A trauma arcai

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , ,

Az ember azt hinné, hogy a trauma csak olyan dolog lehet, ami valami fizikai behatásra történik. Azonban a mai blogbejegyzésemben arra szeretnék rámutatni, hogy sokféle trauma van, amely megakadályozza, hogy személyiségünk kibontakozzon és teljes mértékben megmutatkozzon. Azért kell erről beszélnünk, mert sokszor nem tudjuk, hogy miért reagálunk bizonyos helyzetekben nem megfelelően.

Mit jelent a trauma?

Zoli lefagy, amikor a főnöke határozott kritikát fogalmaz meg a munkájával kapcsolatban. Zitára heves szívdobogás tör, amikor útkereszteződéshez ér. Gábor messzire elkerüli az út szélén sebességet mérő rendőrt. Mi a közös mindegyikben? Az, hogy mindegyik valamilyen trauma következménye. A traumát sokszor valamilyen negatív eseménnyel azonosítják, azonban nemcsak az lehet. „Valójában azonban a trauma nem maga az esemény, hanem az arra adott reakció.” (Friedman-Barron) Vagyis amikor a fent említett dolog történt szereplőinkkel, nem tudták megfelelő módon lereagálni a helyzetet – de nem is várható el, hogy „megfelelően” reagáljunk az ilyen esetekben –, és amikor Zoli meghallotta a kritikát, Zita közeledett a kereszteződéshez, Gábor pedig meglátta a rendőröket, stressz lett rajtuk úrrá. Amikor a tünetek tartósan jelen vannak az életünkben, PTSD-nek, vagyis poszttraumás stressz-szindrómának nevezzük. A traumának többféle típusa van, most ezeket vesszük sorra.

Esemény okozta trauma

Amikor egy felkavaró eseménynek leszünk tanúi, és sokáig kísér a gondolata bennünket. Zita egy alkalommal mit sem sejtve behajtott az útkereszteződésbe, mivel neki volt elsőbbsége. Egy figyelmetlen autós azonban oldalba kapta Zita autóját, aminek következtében az totálkáros lett, Zita pedig hosszú hetekre kórházba került. A baleset okozója pedig meghalt.

Fejlődési trauma

Általában nehezebben tudjuk beazonosítani, hiszen ez nem annyira látványos, mint egy baleset. A fejlődési trauma a gyermekkorba vezet vissza. Azt, akit ebben az időszakban tartósan elhanyagoltak a szülei, bántalmaztak, ezt a traumatípust él át, amely elkíséri egész életében, ha nem tudja feldolgozni.

Zolit gyermekkorában bármilyen apró dologért megverte az apja. A verésnek akkor lett vége, amikor egy szép nyári napon fogta magát, és megszökött otthonról 16 éves korában. A traumáját azonban azóta is hordozza magában.

Transzgenerációs trauma

Ebben az esetben olyan traumáról beszélhetünk, amely nemzedékről nemzedékre szállt. Igazából nem is kell mesélni erről a szülőknek, elég, ha a gyermek leveszi a viselkedésüket. Gábor nagyapját minden hónapban bevitték a rendőrségre, néha meg is verték a kemény diktatúra éveiben, mert a nagypapa az idegenlégióban szolgált évekig, ugyanis így kerülhette csak el, hogy meghaljon az éhségtől.

Hogyan tudok segíteni neked?

Első lépésben meg tudjuk keresni az életedben magát az elakadást, ami nem kizárt, hogy trauma. Második lépésként elindulunk azon az úton, amely a megbocsátás felé vezet téged.

Ez nagyon nehéz folyamat, és nem kell azonnal megtörténnie. Fontos tudnod, hogy nem azok miatt fontos ez, akiktől kaptad, hanem saját magad miatt. Ha a traumádnak van olyan szintje, amelyen tudunk közösen dolgozni, akkor mindenképpen megtesszük. Ha a sebzettséged mélyebb, akkor más szakembert is be tudunk vonni a gyógyulási folyamatodba.

Be tudod sorolni magad valamelyik fent említett típusba? Ha igen, beszéljünk róla! Sokkal kifizetődőbb hosszú távon feldolgoznod ezeket, mert a feldolgozatlan traumák meggátolnak abban, hogy egészséges kapcsolatokat alakíts ki, és normális életet élj.

Az újrakezdés teljes szempontváltást jelent

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , , , ,

Sokszor halljuk barátainktól vagy családtagjainktól, hogy új életet kell kezdeniük egy nagy horderejű esemény után. Bevallom őszintén, én is kezdtem már újra. Sokszor. És mindig valami jobbat vártam és várok az újrakezdéstől. Mindig az volt a nehéz, hogy nem tudtam, merre felé tartsak. És mindig akkor jutottam el az újrakezdésig, amikor már nagyon sajgott a lelkem és testi tüneteim voltak. Amikor azt éreztem, hogy kezdek eltávolodni önmagamtól, attól a valakitől, aki egyébként vagyok. Benne lenni egy helyzetben, szenvedni, és kimondani, hogy most kell egy radikális lépés, mert különben rámegy az egészségem, a legnehezebb dolog, amit el tudok képzelni. De vajon mi kell ahhoz, hogy vegyük a bátorságot a radikális lépéshez?

Vágykép

Azt gondolom, hogy a radikális lépést meg kell előzze egy vágykép, amely felé szeretnék tartani. Nagyon szerencsés, ha a vágyképet egész pontosan meg tudom határozni. Hol leszek? Mit fogok csinálni? Kik lesznek körülöttem? Mit adok fel, amellyel valami nagyobbat nyerek?

De már az is jó, ha tudom, hogy ez így nem jó, és változtatni szükséges, mert rövidtávon történhet olyan dolog, amely negatívan befolyásolja az életem.

Akarat

Ha megvan a vágyképem, akkor az azt jelenti, hogy van már némi akaraterőm. Erőt meríthetek a vágyképből. Lehet, hogy annyira pici, mint egy gombostűfej, de van. Végig kell gondolnom, hogy meddig bírom ezt, mi lesz az a pont, amikor ki kell törnöm. Mit vállalok, mi lesz a következménye, ha megteszem azt a radikális lépést. És valaki sérülni fog, az biztos.

Cselekvés

Amikor meghozom a döntést a vágyképem szerint, akkor magam mellett döntök, mert tudom, mi a következménye annak, ha nem teszem meg. Némiképp önzőségnek tűnik. Ugyanakkor a radikális lépésemnek jelzésértéke van a másik számára. Vagy változtatás lesz, vagy teljesen más irány. Persze az is egy jó kérdés, hogy miért kell eljutni idáig, és miért nem adok abban a pillanatban visszajelzést a másiknak, amikor az történik, ami elviselhetetlen a számomra.

Valódi szempontváltás (?)

Ha már szempontot akarok váltani, akkor az olyan legyen, amely előreviszi az életem. Azt például nem tartom szempontváltásnak, ha valaki válás után úgy dönt, hogy többet nem házasodik vagy nem lép párkapcsolatba, mert „minden férfi/nő hűtlen„. Persze, az első csalódottságában az ember képes a végletekbe merülni, de ha ez a gondolkodás tartós, akkor már érdemes gyanakodni, hogy nem valami mélyebb sebződésről van-e szó.

Az én sorsfordító szempontváltásom

De hogy ne tűnjek levegőbe beszélőnek, leírok egy példát a szempontváltásra az életemből. Egy hetes voltam, amikor édesanyám meghalt. Kb. 30 éves voltam, amikor testközelbe érkezett, hogy mennyire hiányzik. Korábban is éreztem, de akkor még nem volt annyira tudatos. Viszont emlékszem egy momentumra az életemből. 16 éves lehettem, amikor azon kezdtem el gondolkozni, hogy mit jelent az életemben anyám halála. Mit tudnék ebből profitálni. A kérdés pedig abból a kérdésből fakadt, hogy miért kellett meghalnia 26 évesen. És miközben a választ kerestem, a szenzoraim jobban kinyíltak és empátiám megnövekedett azok irányába, akik hasonló cipőben járnak, mint én.

Nagyon egyszerű lenne azt mondani, hogy akkor a szempontváltás azt jelenti, hogy keressük a rosszban a jót. Ez így túl általános. Viszont, ha konkrét kérdést fogalmazunk meg magunk felé, akkor az már előremutatóbb, mint ahogy a fent említett példa is mutatja.

Hogy a szempontváltást még jobban érzékeltessem, Maslow piramisát hozom ide. Alighanem saját tapasztalatból alkotta ezt a rendszert.

Maslow szempontváltása

Abraham Maslow élete is bizonyítja azt, amiről ez a piramis szól. Ugyanis a Kijevből Amerikába vándorolt család legelső sarjára – s a többi gyermekre a családban – komoly nyomás nehezedett. A szülők jobb sorsot akartak nekik, ezért nagyon keményen a tanulásra ösztönözték őket. Abraham pedig ahelyett, hogy összeroppant volna e súly alatt, elkezdett tanulni, és nagyon sikeres pszichológus lett. Lázadozhatott volna és nyalogathatta volna a sebeit, hogy el kellett jönnie a megszokott környezetéből és még a szülei is hajtják, hogy tanuljon, de nem ezt tette. És hogy jelenik meg a Maslow-piramison a szempontváltás? Így.

Forrás: Wikipédia

Az alsó négy szintet a HIÁNYMOTIVÁLT ÉLET címszóval lehetne összefoglalni. Ez azt jelenti, hogy az embernek vannak bizonyos hiányai, amelyeket valószínűleg nem, vagy kevéssé fog tudni betölteni, ha egész életében törekszik rá, akkor sem. Viszont a hiányokra lehetőségekként is lehet gondolni. A lehetőség pedig elsősorban a tanulásban rejlik. Nem feltétlenül az iskolapadban eltöltött időre gondolok, mert attól még nem feltétlenül lesz valaki tájékozott vagy tapasztalt. Amikor lehetőségként tekintek a hiányaimra, onnantól NÖVEKEDÉSMOTIVÁLT ÉLET-et fogok élni. Vagyis már nemcsak a hiányaimat akarom betölteni, és folyamatosan a múltban élek, hanem a hiányaim egyszer s mindenkorra az erőforrásaim lehetnek, és ezzel a jövő felé tekintek.

Összegzés

Mindig lesznek az életünkben nehéz helyzetek, amelyeket többé-kevésbé tudatosan kell kezelnünk, mert egy idő után átvehetik a vezetést az életünk felett. Nagyon üdvös, ha ilyenkor elkezdünk kérdéseket feltenni magunknak, és nem feltétlenül kell megválaszolnunk, de legalább elindítják bennünk a gondolkodást. Például nagyon fontos kérdés lehet ilyenkor, hogy mire koncentráltunk eddig, és mire fogunk ezután.

És így nőhet a romokon virág…

Amikor úgy érzed, hogy segítségre van szükséged, keress bizalommal!

Az önbecsülésünk a konfliktuskezelés tükrében

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, ,

Az önbecsülésünk a konfliktuskezelésben roppant fontos, mert enélkül képtelenek vagyunk kiállni az igazunkért. A magyar berkeken belül a konfliktuskezelés általában az elkerülésből áll. Hiszen iszonyú alacsony önbecsüléssel rendelkezünk. Vagyis arra vagyunk szocializálva, hogy ne vitatkozzunk, húzzuk meg magunkat, mert úgy sem győzhetünk. Amikor ezt tanították nekünk, fogalmuk sem volt, mit kértek tőlünk. Tagadjuk meg önmagunk, nyomjuk el az igazságérzetünk és alázkodjunk meg. És lehet, hogy abban a világban erre volt szükség, mert az egyes ember úgysem győzhetett a hatalommal szemben. De most más világ van. Ma már sokkal több lehetőség van a véleményünk kinyilvánítására. És sokkal több eszköz is van, amelyet megtanulva, vagy előhozva magunkból eredményesebben képviselhetjük magunkat a konfliktushelyzetekben. Első körben nézzük, mi az az önbecsülés. Tisztáznunk kell a fogalmat, mielőtt még belekezdnénk a konfliktuskezelő stílusok tárgyalásába.

Az önbecsülés fogalma

„Az önbecsülés érzésekkel, érzelmekkel átszőtt önmagamhoz tartozás, kapcsolódás. Önmagam elfogadását, igenlését, a létezésemhez fűződő viszonyomat tükrözi.” – mondja Pál Feri mentálhigiénés szakember, pap.

Maarit Johnson szerint az önbecsülésnek két formája van. Az egyik a belső, amelynek lényege, hogy az illető értékes, még akkor is, ha nem teljesít nagy dolgokat, vagy ha egy helyzetben kudarcot vall, vagy éppen öregszik.

A külső önbecsülés lényege pedig, hogy kívülről várjuk a megerősítést. Szeretnénk, ha elismernének, ha megdicsérnének, megölelnének. Ugyanakkor fontos látni, hogy az egészséges önbecsülésű ember képes befogadni ezeket a dicséreteket, elismeréseket.

A konfliktuskezelés és az önbecsülés

A konfliktuskezelési stílusok is összhangban vannak az önbecsülésünkkel. Ugyanis akkor tudunk eredményesen kezelni a problémás helyzeteket, ha pszichológiai értelemben kompetens felnőttként állunk hozzájuk.

Az ötféle konfliktuskezelési stílus

Thomas és Killman ötféle stílust különböztetett meg a hajlandóság és az önérvényesítés tükrében. Az elkerülő, aki alacsony hajlandósággal és önérvényesítéssel bír. Az alkalmazkodó, akinél a hajlandóság ugyan magas, de az önérvényesítés kicsi. A versengő, akinél csak az önérvényesítés magas. A kompromisszumkereső, akinél mindkettő közepes értéken van, tulajdonképpen valamiféle egyensúlyra törekszik. Végül pedig a konszenzuskereső (problémamegoldó), akinél a hajlandóság is magas és az önérvényesítés is.

Hogyan gondolkozunk mi ezekről a stílusokról?

Mindegyikünknek megvan a gyermekkorában kialakult stílusa, és azt gondoljuk általában, hogy a számunkra csak az az egy létezik. Az is egy hiedelem, hogy egyféle konfliktuskezelési stílus van, ami helyes.

De melyik a stílus a jó? Hogyan tudjuk az önbecsülésünk növelni a konfliktusok által?

A választ megtudhatod, ha jelentkezel az Utak egymáshoz és önmagunkhoz című önismereti klubomba! Várlak szeretettel február 25-én délután 15.00-kor!

Így működik a segítő beszélgetés

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, ,

A segítő beszélgetés az a „közeg”, amelyben biztonságra és elfogadásra lelsz. Ugyanakkor tükröt is tartok neked, hiszen azért jössz hozzám, hogy fejlődj az önismeretben. A „tükörtartás” természetesen nem azt jelenti, hogy provokállak, hanem azt, hogy visszatükrözöm neked az érzéseid, illetve és a mondadód tartalmát. Erre azért van szükség, hogy egy „külső szem”-en keresztül lásd a helyzeted. Ha röviden kellene megfogalmazni, hogy mit csinálok egy ilyen beszélgetés során, úgy fogalmaznám meg, hogy abban segítlek, hogy jobban megértsd magad, rendet teszünk a gondolataidban, és így nem fogsz eljutni a depresszióig vagy más mentális betegségig. Ha úgy tetszik, megelőzzük a bajt.

Így működik a segítő beszélgetés. Tóth Kristóffal beszélgettem azon vágyáról, hogy elismerjék őt.

A segítő beszélgetés módszere Carl Rogers elgondolása alapján jött létre. Minden ember arra vágyik – még ha nem is mondja ki -, hogy elfogadják úgy, ahogy van. A velem való segítői kapcsolatban őszinte lehetsz magadhoz, hiszen itt biztonságban vagy. Nem kell félned a megítéléstől, hiszen a cél, hogy ráláss az életedre, és olyan irányba tereld, amelyben elégedetten és boldogan fogod érezni magad. Vagyis nem én adok Neked megoldásokat, hanem segítek tisztán látni, így fogsz eljutni a saját megoldásaidhoz. A beszélgetés során, persze, használunk eszközöket is, például kavicsokat, illetve székeket, hogy még strukturáltabban láthass rá az életedre és a jelenlegi helyzetedre.

A mentálhigiénés segítő beszélgetésről itt, itt és itt olvashatsz bővebben.

A Carl Rogers által bemutatott segítő beszélgetésről pedig itt nézhetsz meg egy videót.

Szilárd alapok nélkül nincs házasság

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

Arról, hogy mi a házasság, nagyon megoszlanak a vélemények. Nagyon szeretem a Revolverheld együttes Ich lass für Dich das Licht an c. számát, ugyanis van egy kerettörténete. A dalt itt tudod meghallgatni. Egy férfi ugyanis a zenekar próbatermében kérte meg barátnője kezét. Ugye milyen romantikus? Amikor megnéztem a klipet, látszódott, hogy ez nem egy megrendezett jelenet, vagyis nem profi színészekről van szó. A két fél között valami hihetetlen gyengédség látható, és ez számomra azt jelenti – anélkül, hogy bármiféle jóslásokba bocsátkoznék –, hogy van köztük egy olyan láthatatlan szál, amely átfogja őket segíteni a nehéz pontokon.

Van két nagyon komoly hiedelem a házasságokkal kapcsolatban.

👉🏻 Az egyik, ha esküvő előtt elveszted a gyűrűd, akkor az a házasság válással fog végződni.

👉🏻 A másik, ha nagy (puccos) esküvőd lesz, válással fog végződni.

Nem tudom, honnan jönnek ezek a hiedelmek, egy biztos, ha ilyenektől tesszük függővé az életünket, nagy hibát követünk el, mert beszűkítjük a gondolkodásunkat és az életterünket.

A kutatások sokféle okot kimutatnak, de ezeket az okokat speciell nem. Ha valaki ezeket elfogadja, azzal saját magát sem, sőt a kapcsolatukat sem veszi komolyan, hiszen van valami, ami hatalmasabb az ő kapcsolatuknál is, amiről azt gondolja, nem lehet befolyásolni.

Nem vagyok párkapcsolati tanácsadó, sem házasság-szakértő, de úgy gondolom, van néhány dolog, amit érdemes házasság előtt átgondolni, hogy hosszantartó legyen a kapcsolat.

Melyek a kapcsolat fő tartópillérei?

Ezeket már az együttjárás időszakában meg kell beszélni. Sokkal fontosabb téma ez, mint bármi más. Például az őszinteség fontos pillér, erről később lesz szó. Az együttműködés, vagy az, hogy mi az életük közös célja. Nemcsak az, hogy hány gyereket szeretnének, vagy hogy házat vagy autót venni, hanem, hogy a kapcsolatukban hová akarnak eljutni. Az, hogy szeretnének együtt megöregedni, már egy nagyon jó közös alap. És aztán ezek a tartópillérek bármeddig fokozhatók.

Érdemes átbeszélni, hogy mit jelent a jóban-rosszban

Az a tapasztalat, hogy erről mindenkinek más jut az eszébe. Főleg a „rossz” része okoz fejtörést az embereknek. Számomra a rossz azt jelenti, hogy amikor megrendül a bizalom, vagy elvész a vonzalom a másik irányába, akkor azon dolgozni kell, hogy miért történt mindez. Innen már el lehet indulni bármelyik irányba.

Mit fognak tenni akkor, ha érzik, gyengül köztük a kapcsolat?

Ezt is érdemes előre tisztázni. Elmennek közös nyaralásra? Gyereket hoznak a világra? Netán keresnek egy olyan szakembert, aki segít nekik felfejteni az okokat? Ez utóbbi sokkal célravezetőbb, mint az első kettő. 😀 Ha folyamatosan megélik egymás társaságában az intimitást, akkor valószínűsíthető, hogy ez nem következik be.

Mennyire lesznek őszinték egymáshoz, ha valami nekik nem tetsző dolog történik?

Az őszinteségnek vannak szintjei. Ettől függ, hogy a másikat mennyire engedjük be az életünkbe. Például lehet az, hogy mindenki megoldja a problémáit egymaga, csak abból hamar válás lesz, ugyanis a párkapcsolat arról is szól, hogy a problémákat közösen oldjuk meg, de ha nem is tudjuk megoldani, de egymásból tudunk erőt meríteni. És lehet az is, hogy merünk beszélni az érzéseinkről, a félelmeinkről, a terveinkről, a múltunkról, sérelmeinkről, szüleinkkel való kapcsolatunkról stb.

Hozzá kell tennem, hogy a házasság – vagy egyáltalán a párkapcsolat – nem arról szól, hogy feladom a személyiségem, és teljesen alárendelődöm a páromnak. Már csak azért sem, mert mi van akkor, ha a párom nem olyan önfeláldozó típus, mint én? Kell, hogy mindenki megőrizze az egyéniségét, de már figyelembe kell vennie a másikat, és hozzá kell igazítania magát.

Akárhogyis van, a közös út fontos tényező. Te hogy vagy a pároddal megélt közös úttal? Tényleg egy irányba mentek? Ha igen, sok boldogságot nektek, ha nem,

keress bizalommal, és átbeszéljük!

Kiút a kilátástalanságból

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , ,

Amikor kiutat keresünk a kilátástalanságból, akkor olyan jó lenne visszavonulni egy olyan helyre, ahol biztonságban érezzük magunkat. Hol az a hely, ahol otthon érezheted magad? Bizonyára te is feltetted már magadnak ezt a kérdést. Van az az időszak az életben, amikor úgy érezzük – általában átmeneti állapotokban, pl. válás előtt, munkahelyváltásnál, vagy egyszerűen csak kezdünk elveszni az ideológiákban –, sehol sem jó, de mégis jó lenne egy olyan helyet találni, ahol az embert szeretik, család veszi körül. Tele vagyunk a kitaszítottság, elcsigázottság és a kilátástalanság érzésével. És szükségünk van a stabilitásra, védelemre, elfogadásra.

Akárhogy is nézzük, sérülünk.

Mi vezet ki a kilátástalanságból?

  1. A legfontosabb az, hogy merjük vállalni az érzéseinket. Ki kell mondanunk hangosan, hogy ezekre vágyunk. Ha kell, beleordítani a világba. Ez az önmagunkhoz való őszinteség szükséges ahhoz, hogy erőt tudjunk meríteni a mindennapok terhének elviseléséhez.
  2. Fontos ilyenkor az is, hogy ne tévesszünk célt. Mert ha alapvetően van célunk, akkor a személyiségünk egészséges része biztos, hogy fog emlékeztetni erre.
  3.  Érdemes végiggondolni a mérföldköveinket. Ez adhat némi önbizalmat.
  4. Megkeresni azokat az embereket, akik támogatnak bennünket, ha mással nem is, a meghallgatással. Azt gondolom, hogy életbevágó, hogy tudjunk valakivel beszélni a krízisünk idején. Magunkban tartani nem érdemes, mert ez aztán valahol ki fog ütközni rajtunk, például a viselkedésünkön vagy az egészségünkön.
  5. Mi az, amit tudunk kontrollálni? Melyik szelete az életünknek, amelyben úgy érezzük, kezünkben a gyeplő? Ezt érdemes átgondolni, mert ez legalább tud annyira erőt és önbizalmat adni, mint a korábban említett dolgok.
  6. Kapcsolatokban élünk, és ezekben hatással vagyunk a másikra, és ő is ránk. Ez a gondolat ahhoz kell, hogy egyrészt ne érezzük magunkat egyedül, másrészt, ha kiemelődnénk ebből a rendszerből, azt mások nagyon megéreznék, még akkor is, ha mi nem így gondoljuk.

Fontos tehát tudnunk, hogy nem vagyunk pótolhatók. Bizonyos, hogy vár ránk valaki, akivel meg tudjuk élni az egységet, a szeretetet, akinek odaadhatjuk azokat a jó dolgokat, amelyek bennünk vannak. Hiszen az a leghőbb vágyunk, hogy megosszuk ezeket.

Nincs meg a célod? Szeretnéd a mérföldköveidet feltérképezni? Kilátástalan helyzetbe kerültél?

Gyere el hozzám, és átbeszéljük!

Miért nem jó a bántalmazó apával való együttérzés

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , , ,

Lehet-e gyógyulni egy bántalmazó apával való kapcsolatból? Mit tudok tenni azért, hogy a vele való kapcsolatban megélt érzések ne uralják az életem? Rettentően rányomja a bélyegét egy férfi életére a bántalmazó apa. Annál is inkább, mert ez meg fog látszani a kapcsolatain. Ha nem tud az apai mintától elhatárolódni, vagyis nem hozza tudatos szintre az apai működés rá tett hatását, akkor ugyanazt folytatja majd például a párjával vagy a gyerekével való kapcsolatban. A minap találkoztam egy videóval, amelyben szerintem számos kijelentés van ezzel a témával kapcsolatban, amely károsan hathat a videót nézőre. A videó itt érhető el.

1. „Te azért lettél olyan, amilyen lettél, mert ő olyan volt, amilyen volt.”

Tehát, ha te segíteni akarsz másokon, ha folyton az igazságot keresed, az neki köszönhető. Az állítás sántít, mert te az ő ellenében lettél ilyen, nem pedig azért, mert láttad valakitől, hogy segíteni jó. Tehát van benne egy feszültség, amelyet fenntart az apáddal való rosszul funkcionáló kapcsolat.

2. „Gondoljunk bele, milyen lehetett az ő élete.”

Én nem gondolom, hogy az empátia segít ilyenkor. A bántalmazó apa ugyanis olyan mély sebet üt a gyermeke lelkén, hogy szinte kizárt, hogy empatikus tudjon lenni vele. Talán akkor lehet erre némi esély, ha a szülő beismeri tetteit, és bocsánatot kér – bár tudja, hogy a tettei súlyához képest nem elegendő a bocsánatkérés.

3. „A pszichoterápia nem segít. Egy dal vagy mondat viszont lehet sorsfordító.”

Azt gondolom, hogy ez maximum arra elég, hogy elindítson egy gondolatot bennünk, hogy mennyire rossz úton járunk. A függőségünkből azonban nem gyógyít ki, depresszióból vagy más hangulatzavarból. A pszichoterápiát azonban erre találták ki.

4. „Ha bántalmazó apát öregségében szimpátiával kísérünk – de nem az a lényeg, hogy megváltoztassuk –, akkor az számunkra gyógyító lehet.”

A gyógyuláshoz nem elég a szimpátia. (Itt ráadásul van egy fogalmi zavar: a szimpátia azt jelenti, hogy van a másikban valami, ami tetszik nekünk. Az empátia azonban beleérző képességet jelent.) Sőt, kimondottan káros. A bántalmazó kapcsolatokban a bántalmazott gyakran hibáztatja saját magát, és úgy érzi, megérdemli a verést, hiszen ő váltotta ki bántalmazója dühét.

Amikor bántalmazás történik egy családban – akár „csak” verbálisan, akár fizikálisan –, mindenképpen terápiáért kiált. Ez onnantól kezdve, hogy elszenvedtük, nemcsak a mi ügyünk, hanem a környezetünkben lévőké, és a jövőben kialakított kapcsolatok ügye is. Addig ugyanis, amíg a traumánkat nem dolgozzuk fel, tudattalanul is vihetjük tovább azokat a mintákat – persze nem mindent, mert van, ami annyira látványos a bántalmazott számára, hogy semmi esetre sem viszi tovább –, amelyeket nehéz örökségként kaptunk. És erre nincs „házi praktika”. Terápiában kell feldolgozni, mert ebben az esetben nem elég, egy családtaggal való beszélgetés.

A bántalmazásnak különböző szintjei vannak. Van, amelyhez elég a mentálhigiénés segítő beszélgetés, de van az a szint (rendszeres fizikai bántalmazás, szexuális erőszak), amely kizárólag terápiában gyógyítható.

Ha úgy érzed, hogy foglalkoznál a témáddal, keress bizalommal! Az első beszélgetés mindenképpen eldönti, hogy szükséges-e másik szakember bevonása vagy nem!

Akarsz-e háborúzni?

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , , ,

Május 26-án este egy beszélgetős műsor egyik szakembere egy statisztikát ismertetett, melyet a Závecz Research készített. A téma sokrétű és meghökkentő: az orosz-ukrán háború, és ezen belül – sajnos az eredetit sehol sem találom –, hogy ha kitörne egy háború, megvédenénk-e hazánkat. A magyarok ötöde harcolna az ország megvédéséért. A nyilatkozó azt mondta, hogy van dolgunk a nemzeti pszichével.

Kérdések, melyeket felvet a kutatás

Hát ne adja isten, hogy erre sor kerüljön, de azért néhány kérdést felvet egy ilyen közvéleménykutatás.

Például, ha sor kerülne egy háborúra, mennyiben érezné-e a lakosság a sajátjának? Ugyanis ettől nagyban függ a hajlandóság is.

A másik, hogy az-e a normális, ha egy háború kitörésekor fejvesztve rohannak harcolni az emberek. És elítélhető-e – akár morálisan, akár törvényileg –, aki nem akar harcolni? Minden embernek más a prioritási sorrendje. Akinek a családja fenntartása előbbre való, ugyanúgy nem ítélhető el, mint az, aki a családját hátrahagyva megy a háborúba.

Nagyon erőteljes érzelmeket váltottak ki az emberekből – és személy szerint belőlem is – azok a képsorok, melyek arról szóltak, hogy a határon fordították vissza a fiúkat és férfiakat harcolni.

Megoldási alapelvek

Azt gondolom, hogy túl kellene már jutni az amerikai akciófilmek szintjén: az győz, aki erősebb, akinek jobb a fegyvere.

És túl kellene már jutni a büntetés és fegyelmezés mítoszán, mert ez a kétpólusúság határozza meg ennyire az emberek gondolkodását.

És el kellene jutni odáig, hogy „megbeszéljék” a dolgokat. Megbeszéléshez nem elég leülni egymással szemben, hanem kell egy erős akarat, hogy megoldjuk a konfliktusunkat. Kell egy harmadik személy, aki felkészült a mediáció és a konfliktusrendezés terén. Nem egy olyan ember, akiben valamelyik fél megbízik, az kevés. Egy független szakember sokkal többet tud segíteni. Nagyon fontos lenne minden konfliktus igazi okát feltárni. Az ugyanis nem elég, hogy a másik „csúnyán nézett rám”, hanem hogy mit okozott bennem ez a tett? Gyanítom, hogy sokkal kevesebb lenne a probléma akár egy osztályban, egy munkahelyen, a társadalomban, az országok között, ha az emberek végre megtanulnák kimondani az érzéseiket, mert ez segíti a másikat abban, hogy valóban embernek nézze.

A közös felelősség

A felmérésnek egyébként van még egy nagyon érdekes kérdése: arról szólt, hogy mit tennénk, ha egy idegen hatalom idejönne. Nagyon sokan válaszolták azt, hogy együttműködnének. Ez nagyon sok mindent elárul. Például azt, hogy az emberek nem akarnak meghalni – működik az életösztön! –, nem akarják elveszíteni az otthonukat, mi több, családtagjaikat.

Amikor kisgyerekek verekednek az óvodában, akkor nem elsősorban a büntetést kellene kilátásba helyezni, mert ezzel semmi sincs megoldva. Az egyik fél ott marad a nagyon erős, kimondatlan érzéseivel, a másikat pedig elkönyvelik „szegény kis ártatlannak”. Nem áldozathibáztatásról beszélek, hanem közös felelősségről. Vagyis időben kell kimondani, ha nekem fáj, amit a másik csinál velem.

Igen, van dolgunk a nemzeti pszichével. Meg kell tanítani önállóan és felelősen gondolkodni. Meg kell tanítani, hogy van annyira felnőtt, hogy tegyen magáért. És ha korlátozzák ezen jogában, akkor kezdje el feszegetni a határokat, mint egy dacos kisgyerek, mert joga van hozzá. Meg kell tanítani kommunikálni, tisztelni a másikat és saját magát. Nem hangzik egyszerűen. De ezzel kerülhető el egy háború. Nem pedig egymás erejének méricskélésével.

Te hogy vagy az erőddel? Legfőképpen a lelki erőddel? Ki tudsz-e állni az igazad mellett anélkül, hogy a másikat megsértenéd vagy kioktatnád, ne adj’isten fizikailag bántalmaznád? Mennyire érzed magad felnőttnek egy 10-es skálán, ahol 0 a semennyire és 10 a nagyon?

Segíthetek?

Kell-e mások bűnéért vezekelnie az embernek?

Blog, Egyéb kategória, Konfliktuskezelés, Segítő beszélgetés, Személyiségfejlesztés, , , ,

Mások bűnéért vezekelni elég merész gondolat. Krisztus viszont magára vette az emberek bűneit. Ezt szimbolizálja a kereszt. Nem, nem a saját bűneiért vezekelt, hanem az emberek bűneiért. Nagyon fontos gondolat ez, hiszen ebben a pontban sűrűsödik össze a kereszténység lényege. A bűnbocsánatban. Ahhoz, hogy az emberek elinduljanak a megtérés felé, kellett ez a „látványosság”, hiszen láthattuk, hogy a csodák, a gyógyítások már nem volt elég. Na, de mit jelent ez az egyes ember életében? Neki is magára kell vennie mások bűneit? Nem elég neki a maga baja?

Kinek a terhe a kollektív bűn?

Nem véletlenül mondja ki a Katolikus Egyház, hogy a gyermek nem vezekelhet az apja bűneiért, vagyis az emberiség nem bűnhődhet az első emberpár tettéért. Ez túl nagy teher, amelyet halandó ember nem cipelhet, nem is tud, mert abba beleroppan.

Egyszer beszélgettem valakivel, akinek a hosszas beszélgetés után azt találtam mondani, hogy „neked nem kell tovább cipelned a szüleid terheit”. Erre ő azt válaszolta – teljesen jogosan –, hogy „nem olyan könnyű azt letenni”. Ez a beszélgetés azóta is él bennem. Szóval kell-e mások dolgait hordoznunk magunkban úgy, hogy kvázi megkötözi az egész életünket? Persze, hogy nem. A valódi kérdés nem is ez.

Inkább az, hogy felismerjük-e, ha a szüleinktől azt kapjuk örökül, hogy „neked meg kell értünk szakadnod, mert hálával tartozol nekünk”, vagy „te vagy a hibás a nyomorúságainkért”.

Jézus viszonya a bűnökhöz

Félreértés ne essék, Jézus nem azért vette magára a világ a bűneit, mert nem tudott különbséget tenni a világ és a maga problémái között. Azért vette magára, mert tudta, mi rájuk a megoldás. Az isteni szeretetet és irgalmat ennél plasztikusabban már meg se tapasztalhatta volna az emberiség. A lényeg, hogy Jézus más szerepkörben jelenik meg – ő a Megváltó –, mint az egyes és véges ember. Jézus életében ez egy – igen megrázó – epizód, de tovább él, csupán nem a fizikális világban. Az ember, vagyis mi itt vagyunk, s nekünk ezt a földi létet kell kihasználnunk.

A bűnök és a segítő beszélgetés

Amikor elkezdünk foglalkozni a saját problémáinkkal – „a bűneinkkel”, bár ezt a szót sohasem használom, mert nincs jogom ítéletet mondani mások felett – egy segítő beszélgetés keretein belül, azzal a vállunkra vesszük a saját keresztünket. Ez a legtöbb, amit tehetünk, hiszen azáltal, hogy ezt megtesszük, egyszer s mindenkorra példát adunk másoknak: tehetünk azért, hogy a földi létünk jobb legyen, és ezáltal pedig a környezetünkben élők életét is könnyebbé tehetjük.

Ugyanúgy megvan a mélypontja – az alámerülés a lelkünk bugyraiba – a segítő beszélgetésnek, mint Jézus feltámadásának. Neki az a bizonyos három nap volt a mélypont. De mindkét esetben van feltámadás. Azt hiszem, ezért szeretem csinálni. A feltámadás szót elég tágan értelmezem az egyes ember szempontjából. Volt olyan kliensem, akinek már egy – a lényeget megvilágító – kérdés is kapunyitó volt.

Ha össze kellene foglalnom egyetlen mondatban ennek a bejegyzésnek a tartalmát, akkor azt mondhatom: Meghalni és feltámadni megéri. Ha pedig szeretnél beszélgetni a hit és a lelki egészség kapcsolatáról, keress engem!